Kötet

 1 1| országútra, s egyszerre csak ott állt a szövetkezeti bolt előtt.~-
 2 1|         szurkálódzott.~Etel kint állt a kerítésajtóban, és azon
 3 1|           Nézzük no, bírjuk-e? - állt Ferenc a kereszt mellé.~
 4 1|     megeredt a könnye, pedig nem állt nála könnyű helyen.~- Hát
 5 1|           mert a szomszédnak jól állt a mosoly, hanem azért is,
 6 1|       Akkor már őbenne is talpra állt az ördög. Elkiáltotta magát:~-
 7 1|    betörülközve. Aki legközelebb állt hozzá, rászólt:~- No, kend
 8 2|         időben meg különösen úgy állt a dolog, hogy aki életben
 9 2|          mikor ő a teknő mellett állt, meg ha ő a padlásra ment,
10 2|        tavaszi nap éppen delelőn állt, Ferenc nem akarta belesüttetni
11 2|        hogy utoljára az ő fejébe állt bele a hasogatás, és most
12 2|       tette még életében, s most állt a szoba közepén, kezében
13 2|        nem tudom én, elmúlik-e - állt meg Ferenc, ahogy a búzaföldek
14 2|  igazgató úr odaért, akkorra már állt, csöndesen hullottak a könnyei.~-
15 2|     kiment volna rajta. Ő oda is állt az ablakhoz, kinézett rajta,
16 2|          is, mitül.~Olyan képpel állt az özvegy elé, mint mikor
17 2|     éjszaka látta, de persze nem állt ott Senki, mert nappal volt.