Kötet

 1 1|        aztán többrül többre mentek, utoljára megajánlt érte tízezer koronát.
 2 1|       muszka úgy emlékezett, hogy ő utoljára az ólajtóhoz támasztotta.~
 3 1|             sírra, azután Ferencre, utoljára magára, és nyújtotta kivörösödött
 4 1|           vóna, azt mondja, de csak utoljára, mert először ész nélkül
 5 2|         benne.~- Mikor fésülték így utoljára az én édös uramat? - próbálgatta
 6 2|             Szögény édösanyám mikor utoljára mögfésült, ha fésült. Nem
 7 2|            gyöngébb, mégis üvé lett utoljára a kenyér. Nézd; hogy markolja
 8 2|    elhitetni, hogy ő most dolgozik. Utoljára elunja ezt is, sokkal őszintébben,
 9 2|          Ferenctől a főfájást, hogy utoljára az ő fejébe állt bele a
10 2|  körösztfiamat, hagy nézzem még mög utoljára!~- Ó, dehogy utoljára, szülikém,
11 2|           mög utoljára!~- Ó, dehogy utoljára, szülikém, táncol még maga
12 2|            Etel életében először és utoljára tegezte az urát, és kifutott
13 2| háború-körtefánál megáll, itt látta utoljára, körülnéz, merre mehetett?
14 2|   bizonyosan nem gondolt arra, hogy utoljára madár legyen belüle. De
15 2|            Mária-arccal, mint ahogy utoljára látta a csordakútnál, csakhogy
16 2|              mikor az igazgató urat utoljára láttuk, még akkor a farkas