Kötet
1 1| Éppen máma mondja az Etel, hogy a kolompár cigányt
2 1| mérleget. Bizonyosan a menye, Etel bajoskodik a torokgyíkos
3 1| Fecskeváló hónap - pillantott fel Etel, aki a kislányát fésülte
4 1| mit mondtam?~Csakugyan Etel már harmadszor ígérte Márikának,
5 1| környéken nem nagyon járatosak, Etel legalább sose hallotta hírüket.
6 1| jönni szent ember létére!~Etel elcsudálkozott magán, még
7 1| Modol.~- Barkázhadd mán azt, Etel!~- Kicsodát? - ámult rá
8 1| Kicsodát? - ámult rá Etel.~- Hát a Rókusodat; no!
9 1| nehézségnek - vonta meg Etel a vállát -, van neköm egyéb
10 1| megcsapdostak. Nem mintha Etel valami nagy nemből származott
11 1| elvörösödni. Árva lány volt Etel, szögrül-végrül rokona Mátyáséknak,
12 1| az asztagok tövében. Nem, Etel nem volt már egészen tudatlan
13 1| Boldogasszony ágyát!~Mire Etel nem pirult el, hanem kiegyenesítette
14 1| hozzá?~- Ahogy Rókus akarja.~Etel nem is gondolt rá soha,
15 1| szerelemről olyanokat, mikor az Etel fejét fölkontyolták, hogy
16 1| is nevette volna. Nevette Etel is, mint ahogy azután is
17 1| asszony-koráig. Nem volt Etel se szégyenlősebb, se alamuszibb,
18 1| Hiszen hallani hallott róla Etel eleget, a maga szemével
19 1| hamarabb vége lesz a háborúnak.~Etel hálát adott az Istennek,
20 1| csináljátok - vont vállat Etel, és aratott, kapált, nádat
21 1| is van benne, az csak az Etel ura lehet.~Mátyás előkereste
22 1| mán nem fogja a szömöm.~Etel nem nagyon törte a tollát
23 1| radnai szűz képe előtt.~Csak Etel nézett maga elé elkomolyodva.
24 1| a rabok? - nézett utána Etel, de nem szólt semmit.~Hiszen
25 1| rebesgetni a tanyák közt, hogy az Etel ura összeállt valami tatár
26 1| asszonyok mindenütt jobbszívűek.~Etel otthon szégyellt beszélni
27 1| Háborúban így szokott ez lenni. Etel egy kicsit lecsillapodva
28 1| Rókus is csak Ádám fia.~Etel olyat szorított a liba nyakán,
29 1| szisszenni az istenadta. Etel tán el is sírta volna magát,
30 1| No, Róza, most halsz mög!~Etel elsikította magát, az öregasszony
31 1| látott még ilyent, rázta Etel csöndesen a fejét. Nem érthette
32 1| jártak a tanyán, megképzett Etel előtt a nagy mahomed ember,
33 1| valaha. Majd emléközz rá, Etel, mit mondtam, hogy szöröncsés
34 1| helyötte ünneplőkalapot.~Ebben Etel is egyetértett Mátyással.
35 1| az oka - sötétedett el az Etel tiszta homloka, és tépő
36 1| vonyítással. Ebből ismert rá Etel, hogy az állam melyik formájában
37 1| hozok?~- Hogyne - kezdett Etel magához térni -, kettőt
38 1| zsákbamacskát - hessentette el Etel egész jókedvűen a pörge
39 1| Rókus.~- Mög? - kapaszkodott Etel mind a két kezével a katlan
40 1| fecske villant volna el az Etel szeme előtt. Oda meg vissza,
41 1| Azzal ráejtette a kezét az Etel vállára, és célirányosan
42 1| célirányosan csúsztatta lefelé. Etel jól ismerte ezt a mozdulatot
43 1| kenddel is - mosolygott rá Etel.~Aztán, hogy maga maradt,
44 1| Jézus, Mária! - ugrott fel Etel, és szaladt a színbe. Tegnap
45 1| tehenet kiárult a mézből. Etel is megtanulhatná, ha Ferencnek
46 1| nyugodni. Az ő földje meg az Etel három holdja meg a Ferenc
47 1| tiltakozott az ellen, hogy Etel megsértse kis pisze orrához
48 1| kis mérögdudának - intett Etel bosszúsan -, de inkább nem
49 1| tanította Rókuskát a gyepen.~Etel se gondolt semmi rosszra,
50 1| macska nem vétett semmit, és Etel még annyit se vétett, mint
51 1| leveleszáradt szilvafa. Etel pedig nagy, erős, fehér-piros,
52 1| az öreg asszonynak, nem, Etel nem az a természet volt,
53 1| vette azt is, amit mondott Etel, meg azt is, amit nem mondott.
54 1| rejtekhelyről leste, hogy Etel hogy nevetgél a legénnyel.
55 1| nevetgél a legénnyel. Ilyesmit Etel nem tett ezelőtt, de észrevette,
56 1| a begyében szülének, és Etel nem lett volna fiatal asszony,
57 1| panaszt tett Mátyásnak, hogy Etel, meg a muszka nagyon értik
58 1| illendőbbnek tartotta volna, ha Etel tovább is viseli az özvegység
59 1| jó szóval szurkálódzott.~Etel kint állt a kerítésajtóban,
60 1| a hidegben - leskelődni.~Etel elég nyugodtan csak azt
61 1| tojása.~- Tudom én - mondta Etel. - Elhasználtam.~- Tán Pétörkédnek?~-
62 1| emelt vádat Mátyás előtt, Etel személyében a mai fiatalság
63 1| van háborodva - gondolta Etel, aki sose tudta megérteni,
64 1| testvér is.~Mátyásék közül Etel látta meg legelőbb Ferencet.
65 1| a muszka a hóban.~Pedig Etel ismerte Ferencet, hiszen
66 1| megint a parasztságot. Az Etel lakodalmán már itthon volt,
67 1| volt az egyik vőfély, de Etel nem sok ügyelembe vette,
68 1| se úgy lett a felesége az Etel lakodalma után való farsangon,
69 1| elváltozott Ferenc, hogy nemcsak Etel nem ismert rá, hanem Mátyás
70 1| forma embör, akit te láttál, Etel.~Etel elcsodálkozott. Az
71 1| embör, akit te láttál, Etel.~Etel elcsodálkozott. Az lett
72 1| Nyughass mán - szólt rá Etel, de azt is hozzátette, hogy „
73 1| nem röstellnél behozni.~Etel behozta a bort, megimádkoztatta
74 1| Engöm nem köll félteni, Etel. Tik se féljetök, még engöm
75 1| tisztöltet tégöd. Mög az Etel is.~- Azám, az Etel. Azt
76 1| Mög az Etel is.~- Azám, az Etel. Azt se láttam még. Tiszteltetem
77 1| Csakugyan onnan jött ki Etel. Kukoricáért volt a csirkéknek.
78 1| mög nem ösmerlek tégöd. Etel, ugye? Nézd, egész muszka
79 1| szőke fehér szömélyek.~Etel egy kicsit megpirult. Lám,
80 1| mondta Ferenc őszintén.~Etel nem haragudott meg ezért
81 1| aggatják föl. Nem tesz semmit, Etel is átadhatja neki, amit
82 1| Nem vár? Hát a gyerök?~Etel úgy elszégyenli magát, hogy
83 1| így meg róla? Szerencsére Etel mindjárt föltalálja magát:~-
84 1| tödd föl a kalapod”, de Etel úgy érzi, hogy Ferencnek
85 1| Hát az anyósodékkal élsz, Etel? - néz körül Ferenc a szobában.~-
86 1| elszótlanodva nézi a képet. Etel pedig beszalad a kamrába,
87 1| alsószoknyája a fölső alul. Mire Etel kijön - időbe is alig telik,
88 1| No de ilyet! - nevet Etel -, osztán nem lösz az a
89 1| kolbászra mög oldalasra - hiszi Etel, és nekik annyi van még
90 1| valamerre fordítja a sorát. Etel pedig nem erőlteti a dolgot,
91 1| lépne, és mikor erre gondol Etel, fölkevélyszik feje, melle,
92 1| idegönebb ‑ fogott kezet Etel Ferenccel, és hozzátette
93 1| urat vagy a kapitány urat. Etel nem értette, hogy mért tette
94 1| enni adni a csirkéknek. Etel sokkal fürgébben és könnyebben
95 1| nagyon el is szégyellte magát Etel, és ezt szemtől szembe meg
96 1| szintén nem cselekedett még Etel soha az életben. Mert a
97 1| lépett be szüle a szobába, és Etel majd szörnyethalt ijedtében.~-
98 1| elcsodálkozott rajta, hogy délben Etel mégis olyan forrón ette
99 1| jobban harsogott szüle, Etel annál jobbkedvűen kacarászott,
100 1| ezen ette a méreg, akkor Etel vagy azt vette észre, hogy
101 1| megcsalódott volna. Mert ha Etel Ferencet forgatta volna
102 1| rejtekekből, most pedig Etel lapult meg, ha már ki nem
103 1| hajtod a Göncöl szekerit?~Etel elámult.~- Neköm mondja,
104 1| példabeszédre se indul meg. Etel megindult. Nem mondott se
105 1| Haza mögyök - pöfögött Etel.~- Haza? Hát nem itt vagy
106 1| a farkasordító hidegbe?~Etel letette a gyereket. Ebben
107 1| mond neköm olyanokat - ült Etel a padkára, olyan félig háttal-formán
108 1| kicsit megütődött, mikor Etel fölugrott, és hiába döfögette
109 1| a határba. Ha megszólalt Etel, akkor elmúlt a mérge. Okos
110 1| a társalgást.~Csakugyan Etel egy kicsit a lámpa felé
111 1| gond nehezit, meg akire Etel is támaszkodhatna, ha nekik
112 1| menyén, mikor cirógatja. És Etel azt tette, nem is tehetett
113 1| hadjáratot. De mihelyst Etel kimutatta, hogy nem vette
114 1| húsú tüköralmák. Lám, ez az Etel is. Mit játssza meg magát,
115 1| hajlását. Hát akkor ez az Etel mit mórikálja magát ilyen
116 1| csak az a törvény, hogy Etel hányja-veti magát a kislány
117 1| kívülről a hó világít be.~Etel lecsúszik az ágyról, s a
118 1| szólal meg.~- Lelt valami, Etel?~- A kancsót keresöm - tapogat
119 1| kancsót keresöm - tapogat Etel a sublóton, arccal az északi
120 1| megelégedetten alszik el. Etel azonban még sokáig nem tud
121 1| lehúzta és a hóna alá vette. Etel is tízesztendős volt, mikor
122 1| cipőbe bújtatta a lábát Etel, hogy ne mezítláb szaladozzon
123 1| gyerekeket.~- Nézd mán no, Etel, mit szólsz hozzá, átküldjem-e
124 1| lábbelit a Ferenc kisfiának?~Etel megbotránkozott.~- Ugyan,
125 1| hasznát vöheti a kisgyerök.~Etel most már nem haragudott,
126 1| sütött, hanem herőcét is. Etel ugyan ajánlkozott, hogy
127 1| keresztül is estek volna rajta. Etel varrogatott, igaz, hogy
128 1| Amerikában - harapta el Etel a cérna végét, és új varrnivalót
129 1| neheztelt meg tréfásan Etel.~Igen, ott más világ van,
130 1| embörnek, ott a hazája - mondta Etel.~Igen, de nemcsak ez. A
131 1| földosztó? - nézett föl Etel a varrásból. - Mert édös
132 1| olyan különös hangja volt, Etel nem hallott még olyant,
133 1| volt Ferencnek a hangja, Etel elhallgatta volna reggelig,
134 1| neki, mikor hallotta, hogy Etel nevet. De látni nem látott
135 1| mulatságára csinálta Ferenc, de Etel is nevetett rajta, sőt szüle
136 1| nyájasan szüle Etelnek, és Etel szót fogadott, ugyan parancs
137 1| behunyták a szemüket, és azért Etel mégis mindjárt visszajött,
138 1| mosolygott Ferenc, és ezt Etel nemcsak azért szerette látni,
139 1| való ilyet tönni? Hiszön Etel is nagyon szívesen kilötykölné
140 1| Azt köll mögnézni, amit az Etel mos. Szömibe mögmondva,
141 1| Ferenc megnézte, mert az Etel réklijén nyitva volt egy
142 1| kifehérlett az inge széle. Etel szégyellte magát. Nem az
143 1| nem látta a bizonyságát az Etel ügyességének. Furcsa is
144 1| Volt ölég időm mögszokni.~Etel elnevette magát. Szüle érezte,
145 1| ha kiéhezik. Majd rájön Etel is az ízére, hacsak egyszer
146 1| Szülének megmondja, de Etel meg ne tudja. A múltkor
147 1| mint a rojt, de válogat az Etel, mint tót a körtében. Kit
148 1| mán a farsang - guggolt le Etel, aláfújni a nyers venyigének,
149 1| Ahogy a tűz föllobbant, Etel a szeméhez kapott. Füst
150 1| száját értette a pohárhoz.~Etel behozta a tyúkhúslevest,
151 1| bort, mégpedig víz nélkül.~Etel észrevette, hogy Ferenc
152 1| étetővel. A cipóba ugyanis az Etel szoknyakorcábul volt belesütve
153 1| megelégedetten tekintett össze. Etel bosszúsan mosolyodott el.~-
154 1| tette hozzá Ferencnek.~Etel nem nagyon szerette a vén
155 1| pedig úgy akart örülni, hogy Etel nagyot húzott az öt körmire
156 1| ögyveznek az urát...~Etel haragosan rákiáltott:~-
157 1| Vén bolond! - legyintett Etel, és megrázta szülét.~- E...
158 1| keresi rajta a pápaszemet.~Etel is, Ferenc is a sublótra
159 1| elállt az eső, löhet mönni.~Etel kétségbeesetten nézett rá.~-
160 1| csak tárogatta a karját Etel felé.~Ferenc aztán nem is
161 1| alkalmatlankodás - tette a tenyerébe Etel a kezét.~A Ferenc keze meleg
162 1| Tudja Isten. Pedig tán Etel is elmenne hozzá, ha megkérné.
163 1| megbomlott. Szüle sápítozott, Etel hallgatott, mint nagypénteken
164 1| magukhoz vették. Péterke az Etel ölében hempergett s ahogy
165 1| se vette a csacsogást, de Etel észrevette, és mivel lehajolt
166 1| nem löhet idegön, csak az Etel löhet, mert így nyárára
167 1| sarokra. De nem felel neköm az Etel, csak tovább veri az ajtót,
168 1| ajtót, hát nincs ott se Etel, se senki, csak a puli fekszik
169 1| öszöm a szádot?~Most mán az Etel szavát is hallani.~- Ne
170 1| lélekváltság harangja is, szögény Etel tán mán nem is hallja.~Róza
171 1| botrányoskodunk ilyesmi miatt, Etel se hal bele, amit más kibír,
172 1| Tudom - azt mondja.~- Itt az Etel?~- Itt - azt mondja.~- Régön?~-
173 2| vélte Mátyás. - Hiszön Etel már hajnalicskát is futtatott
174 2| köll, Mátyás bácsi. Mondta Etel, hogy kend is zsebórát akar
175 2| hárman. Ferenc munkálja az Etel földjét is, Mátyásnak is
176 2| dicsekvés, se a panaszkodás, még Etel se vett volna észre rajta
177 2| kettejük pénzét. Adott-vett Etel helyett, de elszámolt neki
178 2| amúgy jó erkölcsű. Hanem Etel azt várta, hogy ha meghitelnek,
179 2| ami néha elszomorította az Etel szívét. Ezen úgy el-eltűnődött,
180 2| el a csintalankodást. Ezt Etel nem bánta, örült is neki,
181 2| most már azt is tudja Etel, miért. Mióta Ferencet szereti,
182 2| azt a halotti bizonylatot!~Etel csak magában kívánta ezt,
183 2| igazán nem fél, felelte Etel. Még a virágban tartott,
184 2| lefekszik, ne is marassza Etel.~Alig ment el Ferenc, megverik
185 2| is fel kell érte kelteni.~Etel egyszerre elfelejtett halottat,
186 2| volna Ferencnek elég, mert Etel meg Mátyás föllármázták
187 2| bizonylatot.~- Möghoztam, Etel!~A nagy piros nap akkor
188 2| volna ki - rebbent meg az Etel szeme.~Két hét múlva megvolt
189 2| nézett Ferenc maga elé.~Etel ránézett, de Ferenc már
190 2| nyolcórai misére.~Igen, Etel ugyan még a szoknyáját is
191 2| mi van azok mögött.~Ezt Etel is szeretné tudni, aki már
192 2| gyönyöreit élvező rokonaiét. Etel már a gyerekeket is ünneplőbe
193 2| édös uram? - hajol fölé Etel.~- Én? - kérdi Ferenc, ami
194 2| az öreg kántor - csap rá Etel a Ferenc vállára, ahogy
195 2| nagyon nyöszörgött - mondja Etel, aztán világosságot csinál
196 2| uram anélkül is - mondja Etel, s leteszi az ágyra a tiszta
197 2| mán mosdót?~Akkorára már Etel kint is van az ereszet alatt,
198 2| ez neki a természete, és Etel így szereti, ahogy van.
199 2| fehér kakas utánaszáll-e. Etel elmosolyodik. Na, ezt megkérdezi
200 2| utánaszökken a jércének. Etel odaszalad, és lehessenti
201 2| még a porciót, mint most.~Etel sokat hallotta, de nem sokat
202 2| mosolyogva, ahogy ő szokta. Etel csak annyit tudott, hogy
203 2| köszönni az Istennek.~- Etel! - szólt ki Ferenc az ablakon.
204 2| mint az engedelmes gyerek.~Etel elővette a tükrösből a fésűt
205 2| zokon esett a leköszönés, Etel pedig nem örült az új hivatalnak,
206 2| selyemlepedőt a borbély. De azért Etel inkább a lelke üdvösségét
207 2| aztán csak megadta magát az Etel bolondságának, mulassa magát
208 2| Nem emlékszök én már arra.~Etel hátralép, és összehúzott
209 2| asszony fésülte Rókust.~Etel leteszi a fésűt, és a Ferenc
210 2| kocsmárosnéról beszélni. De Etel nem hágy neki békét. Igazán
211 2| minek mondta.~- Maga - az Etel marka erősen belekap a Ferenc
212 2| odaragadt vóna az orra alá.~Etel is nevet. Lágyan csúsztatja
213 2| Ölelgette? - vörösödik el Etel.~Azt Ferenc nem tudja, mert
214 2| olyankor nem hívták oda. De Etel többet is szeretne tudni.
215 2| így jó - hagyja helyben Etel az ötször elbontott választékot
216 2| ételt, osztán möhetünk.~És Etel, még fölteszi az ételt,
217 2| nem jó erre gondolni, mert Etel előtt ilyenkor mindig elfeketedik
218 2| várakozik a küszöbön, karján az Etel pünkösdi rózsás selyemkendője,
219 2| édös uram - lelkendezik Etel, és nevet a kendőkre -,
220 2| elmegy előre, menjen csak, Etel mindjárt utoléri. S ahogy
221 2| és ujjongva: „Te, te!” De Etel tudja, hogy soha az életben
222 2| tegezni Ferencet, mert ő Etel nem méltó arra. Nem, még
223 2| szikravető napragyogásban. Etel boldog, hogy Ferenc fogja
224 2| elvetemedett lélek, hogy Etel lopós, vagy hogy kiásta
225 2| szüle, mert ami igaz, igaz, Etel ilyeneket nem csinál, evégről
226 2| észre Mátyás, hogy mindig Etel tapodja a Ferenc nyomát?
227 2| huszonnégy esztendeig, de bizony Etel már jól meghaladta ezt az
228 2| lesz, mint a sárkány, mert Etel is olyan ám, hogy angyal
229 2| kezdetben látszott, s hogy ha Etel nem sietett volna úgy, nagyobb
230 2| csodálatos, hogy az a szeleburdi Etel a lelkit is kitenné érte.
231 2| bolondot Mátyás, mint ez az Etel?~No, ez egyszer nagyon szája
232 2| tiszteletet szülének, s Etel soha nem sütött rétest anélkül,
233 2| nagyon szereti morzsolgatni. Etel meg azt kérdezte tőle, hogy
234 2| Szpiritutó - mosolyodott el Etel -, hiszön mindig ezzel a
235 2| szöröncsét.~- Talán mög - mondta Etel csöndesen, s a szívére szorította
236 2| Mátyás észrevette, hogy Etel is a kocsin van, meg a gyerekek
237 2| most feslik is tőle valami. Etel meg két kosár korai szőlőt
238 2| vaksi, no - igazgatta ki Etel a gyerek homlokából a lecsapzott
239 2| Nem tudom én - mondta Etel -, majd hozunk neki szömcsöppet
240 2| csak úgy, hogy „kisgyerök”.~Etel kihúzott egy jókora cipót
241 2| azzal fölültek a kocsira, Etel még visszaszólt a puli nyakát
242 2| semmi baja se legyen, mire Etel nekimenne a csöppjeivel. -
243 2| kocsival a tanya előtt. Etel beszalad szüléhez, sósperecet
244 2| Hallgatsz, te veszött! - süvölti Etel, és fölkapja az ura mellől
245 2| az asszony karját:~- Te, Etel! Mit akarsz?~Etel nem tudja,
246 2| Te, Etel! Mit akarsz?~Etel nem tudja, mit akar, csak
247 2| Azért ő embör - húzta el Etel az ujja hegyével a könnyét.~-
248 2| hagyni. Aztán elkezdett Etel hókulni. Azelőtt fehér volt,
249 2| édös szülém - duzzogott Etel, de azért kétszer is megcsókolta
250 2| öregasszony ráncos kezét, mert Etel most mindenkit nagyon szeretett.
251 2| ajnározgatták soha, mert Etel azelőtt nem volt ilyen lágy
252 2| csengettyűvel kicsengetik a nevüket. Etel nagyon örült neki, hogy
253 2| is venné - mondotta, amin Etel nagyon csudálkozott. Mert
254 2| nevire - fogta meg a kezét Etel.~Ferenc ezt se találta jónak.~-
255 2| annyi mindenbe belekapott, Etel meg nem kívánkozott sehova.
256 2| Kivel körösztöltetsz, Etel?~- Én bizony nem is tudom
257 2| gondoltatok erre már régön?~Etel maga se tudta. Pedig rendes
258 2| És azután következik az Etel és a kis család tiszteltetése,
259 2| előre. De szüle hiába várt, Etel egyre jobban bomlott az
260 2| szekercével aprítva a fát.~- Etel, fiam - mondta a menyinek -,
261 2| hanem aki nem vigyázott rá.~Etel Márikát vette gyanúba, adja
262 2| már tegnap se volt meg. Etel erősködött, hogy vizes kötéllel
263 2| mutatta volna meg neki, hogy Etel olyan egérfogót vett azzal
264 2| megromlani, hiába főzte neki Etel a becsináltat meg a borlevest,
265 2| elment a tisztelendő úrért, Etel meggyújtotta a szentelt
266 2| a szentelt gyertyákat.~- Etel lányom! - szólalt meg csöndesen
267 2| lakodalmán - emelte föl Etel a kisfiát.~Szüle nehezen
268 2| árkábul kicsöppent egy könny. Etel szelíden letörölte. Az öregasszony
269 2| szülikém, nincs mit - simogatta Etel a verejtékes homlokot. Egy
270 2| Ó! - csudálkozott el Etel, és mutatta Ferencnek, hogy
271 2| Emelgette a fejét a kép felé. Etel odaértette a szájához.~-
272 2| tán, édös apám - simogatta Etel az öreg fejét, és Ferenc
273 2| szeretett Rókusról beszélni.~Az Etel örök-földjének egyik pásztájában,
274 2| készségeskedett Ferenc. - Ott az Etel tanyája, az lesz a kvártélya
275 2| igazgató úrnak.~- Ki az az Etel?~- Az asszony, a feleségöm.
276 2| ráadásba kapta az igazgató úr. Etel mindjárt azt kérdezte tőle,
277 2| Dehogy - nevette el magát Etel. - Az az első uram volt,
278 2| nem galambot vágott neki Etel, hanem csirkét rántott,
279 2| gondolják?~- Nem - mondja Etel -, nem egyedül. - S tesz
280 2| szótlan nemet int a fejével, s Etel magyarázza el a dolgot:~-
281 2| legyint, hogy hagyja el Etel, nem érdekli az az igazgató
282 2| érdekli az az igazgató urat. Etel ránéz az igazgató úrra,
283 2| mi lött ebbül - mondta Etel, és hívja a kanapéhoz az
284 2| a pohár fenekére, addig Etel fölhúzza a kisgyereken az
285 2| az igazgató úr.~- Ellátja Etel mindön gondját, baját, még
286 2| diótisztítás közben.~- Mondja már, Etel lelkem, hogy élt maga az
287 2| első urával?~- Jól - mondta Etel elcsudálkozva -, mért kérdi
288 2| mög minket attul a Jézus!~Etel zöldebb lett, mint az ölében
289 2| tréfa az igazgató úrtól, Etel két poharat is eltört aznap,
290 2| barátságban maradnak, csak Etel máskor azt főzze neki, amit
291 2| majd a bőriből kibújt, s Etel rajta-rajtakapta, hogy kimeredt
292 2| Ferenc mosolyogva felelt, de Etel észrevette, hogy összerezzent,
293 2| Nincs ugyan miért, de az Etel kedvéért megteszi. De hát
294 2| mondani a méltóságos úrnak. Etel is a vállát vonogatta. Ne
295 2| is megvan, több felinél. Etel megijedt, ha szülének nem
296 2| gőzmalmot föl nem építjük.~Etel azonban félt. Két liba árát
297 2| csak a szépit szödjed mán.~Etel teleszedte a kötőjét almával
298 2| körtében nagy ritkaság.~Ahogy Etel törölgette őket, Matyika
299 2| inkább?!~- Aztat önnék.~Etel kivett egy szép piros körtét,
300 2| Mi lelt? - ugrott hozzá Etel. Ferenc is akkor lépett
301 2| Eszed tokja - nevetett Etel -, ugyan löhet, hogy valami
302 2| várjam, édös uram? - kérdezte Etel, mikor Ferenc megsuhogtatta
303 2| hogy ezeket nem írhatta az Etel első ura?~- Mint az egy
304 2| Azt soha, igazgató úr. Az Etel soha. Helyös asszony az.
305 2| Az olyan asszonynak, mint Etel, mindent meg lehet mondani.
306 2| szalmaszálhoz is kapkod. Etel a szövetkezeti boltosnétól
307 2| megjön a kis szőke ember.~Etel nem próbált még effélét,
308 2| megérdemelt tisztítótűzből. Etel aztán beleszólt, hogy ő
309 2| fekete ember kerülgeti. Etel megharagudott, azt mondta,
310 2| volt tőle különös, mert nem Etel volt összeszövetkezve a
311 2| boltosné nem részesült. Etel csak azt értette ki az egészből,
312 2| keze fején futkosó hangyát? Etel bizonyosan sohase tette
313 2| akarna bújni, mi lehet benne?~Etel hirtelen fölszakítja a borítékot
314 2| se tud a levélből semmit. Etel csak annyit tud, hogy Rókus
315 2| kislány benyit az ajtón. Etel haragosan kitiltja. Az ő
316 2| megvan-e az írás, vagy nincs. Etel már el is mosolyodik. Hiszen
317 2| meglesz az öröme szegénynek. Etel nem bánja, örüljenek egymásnak,
318 2| felejtened, volt-e valaha? Ó, Etel azzal is számot vet! Akkor
319 2| Ferenc előadja a leveleket, Etel rájuk néz.~- Az ez. Rókus.
320 2| föltámad? - kérdezi rekedten.~Etel ránéz az édes urára. Milyen
321 2| Ferenc nagy lélegzetet vett, Etel megszólalt:~- Evvel szokott
322 2| Szögény édös uram. - Etel a Ferenc kezére tette a
323 2| édös uram, el - szólt közbe Etel, mert Ferenc zihálni kezdett. -
324 2| lösz mán. Ide hallgass, Etel. A favágóknál jól összeszödtem
325 2| Röggelre. Ez volt. Ezt töttem.~Etel maga se vette észre, mikor
326 2| Megkönnyebbedett a lelke.~Etel összecsapta a kezét:~- Te!~
327 2| ezt sose tudta megmondani.~Etel életében először és utoljára
328 2| és kiment a tornácra.~- Etel! - kiáltott bele az éjszakába.~
329 2| szolgált, be lehetett látni. Etel ott fehérlett az asztalon,
330 2| Ferenc?~- Az történt, hogy az Etel mögzavarodott. Vagy az Isten
331 2| valamiben.~Attul kezdve, hogy Etel magára csukta a tisztaszoba
332 2| fölvackolódott, akkorra már Etel söprötte a konyhát, de nem
333 2| a falnak beszélt volna, Etel csak söprött tovább. Odalépett
334 2| akarta fogni a derekát, de Etel úgy nézett rá, hogy ő azt
335 2| próbálgatta még, de aztán Etel már nem nézett rá sehogy
336 2| föl se tűnt neki, hogy Etel nem jár át, de az első vasárnap
337 2| de mire beért, akkorára Etel már beszaladt a tisztaszobába,
338 2| fejű, szótlan és szomorú Etel rakta valamikor. Ezt az
339 2| kell bántani, taszigálni. Etel is majd megtér, csak nem
340 2| azt vette úgy a szívére Etel? Nem azt, hogy Rókus él,
341 2| asztalra azt a levelet, amit Etel kapott kézhez.~- Én mégiscsak
342 2| múltkorában ki volt téve az Etel tán még a pesti újságokban
343 2| azért csak át-átjött az Etel, szólni ugyan egy szót se
344 2| akikkel megláttatta az Etel, de azok bizonyosan szent
345 2| hogy került összeköttetésbe Etel a Máriával.~Biztosat nem
346 2| ágyat az apjának - mert Etel akkoriban, már semmivel
347 2| gondolt akkor, hogy ni, Etel is Zsuzsánnakor szólalt
348 2| a csudálatos, hogy csak Etel volt a szobában, mert se
349 2| Azelőtt sose hallották, hogy Etel érintkezésben lett volna
350 2| asszony azt mondja, hogy Etel közvetíti ővele a Mária
351 2| mondja tovább a népeknek, Etel őrajta kívül nem beszél
352 2| oly dühösen mentek neki, Etel nem, mert ő se látott, se
353 2| mifelénk mondják. Szögény Etel ezelőtt le se köpte volna,
354 2| vizslogott, hogy mi lesz most.~- Etel! - szólt az igazgató úr.~
355 2| karjával is megsimogatta az Etel elkeskenyedett vállát hátulról.
356 2| meg kell látni a Máriát!~- Etel fiam! Ismer-e még?~A kék
357 2| Egyik kezével fölemeli az Etel állát, másikkal megfogja
358 2| másikkal megfogja a kezét.~- Etel! Jó hírt hoztam. Rókus él.
359 2| úr.~Ferenc is megfogja az Etel kezét. Az óta az éjszaka
360 2| Felcsattan a hangja.~- Etel!~Azzal megindul a lobogósok
361 2| ágyánál, és rázza a vállát.~- Etel lányom! Hallod? Etel lányom,
362 2| Etel lányom! Hallod? Etel lányom, nem tudod, mi nap
363 2| nem tudod, mi nap van ma?~Etel lesüti a szemét, szégyelli
364 2| kicsoda és hol van most.~- Etel vagy, fiam, és itt vagy
365 2| már?~- Emlékszöm - mondja Etel -, csak azt nem tudom most,
366 2| bogrács. Erről tudta meg Etel, hogy ez a Boldogasszony
367 2| én szolgálólányom löhess.~Etel nagy örömben van, nyitogatja
368 2| selyömkendőt kösd a válladra.~Etel nézelődik, keresgél a szemivel,
369 2| kendőt a szent kezivel. Etel föléri ésszel, hogy ez nagy
370 2| csillagkaviccsal van möghordva.~Etel fölrántja a piros bőrpapucsát,
371 2| mennyei vőlegényöd, lányom.~Etel elpirul örömében, és meg
372 2| Mit keresöl, lányom?~Etel megszégyelli magát, és azt
373 2| a mennyei szent városba.~Etel megijed, lehúzza, egymásba
374 2| ereszet alá, a tornácra, Etel körülnéz, és megütközik
375 2| amott meg a nyeles véka. Etel végigsimítja a homlokát,
376 2| esetére, lám ott is van. Etel egészen bizonyos benne,
377 2| fák, a bokrok, a karók, Etel maga is, csak a Boldogasszonynak
378 2| az meg a háború-körtefa!~Etel nagyon örül neki, hogy eszébe
379 2| ágyba, s már horkol is, mire Etel megtalálja az utat. Igen,
380 2| messziről is még jobban világít, Etel tisztán látja a lába alatt
381 2| a tóparton.~A nap kisüt, Etel elsírja magát, hova lett,
382 2| elkiáltja magát: „látlak!” Etel odanéz, jaj Istenem, ott
383 2| ott feküdtek szanaszét az Etel sublótbeli ruhái.~Egy-két
384 2| ha nem úgy is, mint ahogy Etel sajnálta és siratta volna
385 2| a baj, ami Etelt, akkor Etel nem törődött volna se Istennel,
386 2| halt volna meg úgy, mint Etel, akkor Etel otthagyott volna
387 2| meg úgy, mint Etel, akkor Etel otthagyott volna mindent,
388 2| pokol tornácába.~De hát Etel szerette Ferencet, úgy,
389 2| tökéletes asszonyt, mint Etel volt. Isten nyugtassa szegényt.
390 2| vegyen újat helyette, az Etel emlékezetére ő fizeti ki
391 2| ahogy kacsozza a szőlőt az Etel földjén, míg Matyika kísérgeti,
392 2| megértette, hogy a szegény Etel megbolondult, és tisztelteti
393 2| a gondolata támadt, hogy Etel jobban megadta volna a savát
394 2| múlva megint eszibe jutott Etel. A város vasutat építtetett
395 2| amire most. Hogy mikor Etel volt, akkor nem kellett
396 2| volt kötve a nyakravaló. Etel mindig jobbrul balra kötötte,
397 2| tudta Ferenc, mert már az Etel életében is föltűnt neki
398 2| asszonyokon, hogy milyen nem volt Etel. Mert biztos, hogy se szeme,
399 2| ő meg ennyire, és ezért Etel nem is kísértette úgy. Néha
400 2| mondta volna neki, hogy Etel, Etel, és ez hol az istállóban
401 2| mondta volna neki, hogy Etel, Etel, és ez hol az istállóban
402 2| látott volna a papiroson az Etel orra tövében. De ez mind
403 2| tenyerében a nedves bociorrát, az Etel halálának még egy esztendeje
404 2| apám számára. Énneköm csak Etel volt asszonyom ezön a világon,
405 2| gyíkfejet a bakancsában, s az Etel Mária-látását is annak vette,
406 2| ez az no, ez tökéletesen Etel - akkor kérhetne tőle, amit
407 2| Megjelent neki álmában Etel, úgy szaladt be az ajtón,
408 2| érő örömkurjantással, de Etel megfenyegette az ujjával,
409 2| harmadszor tudta kivenni az Etel szája mozgásából, hogy mit
410 2| hogy ugye meg van halva, de Etel mintha tudta volna, hogy
411 2| szépült is az álom, mert Etel nemcsak odaült az ágy szélére,
412 2| ezt az ígéretet, és mikor Etel csakugyan eljött a harmadik
413 2| báró úr nem tudhatta, hogy Etel áll ott az ő édes ura mögött,
414 2| szándékát is, és erre mondta Etel, hogy minek az már az ő
415 2| majd mögsúgom - körülnézett Etel, hogy meg ne hallja valaki -,
416 2| mert úgy érezte mintha Etel ott állna a háta mögött,
417 2| egészen így volt a dolog! Etel ezen az éjszakán duzzogva
418 2| Egyszer azt mondja neki Etel:~- Mindönről számot ád neköm
419 2| már ebbül a tartományból.~Etel mind a két karjával szívére
420 2| jelent meg neki álmában Etel.~Másnap már gyötrődve aludt
421 2| kiabálni torka szakadtából.~- Etel! Etel! Gyere már öltözni,
422 2| torka szakadtából.~- Etel! Etel! Gyere már öltözni, templomba
423 2| piros babokat, szent Isten, Etel, Etel!~A jelenés nem tűnt
424 2| babokat, szent Isten, Etel, Etel!~A jelenés nem tűnt el,
425 2| Szűzanya ez, nem, mégse, Etel ez, olyan Mária-arccal,
426 2| álmában sem mutatkozott meg Etel. De azért Ferenc nem szomorodott
427 2| ne szabaduljon oda, ahol Etel járt.~- Hát ez? - nézett
428 2| erkölcsöket okozta mindenért. Etel nem jutott eszébe senkinek.~
429 2| titokban, még Róza is elment, Etel is elment, Ferenc is elment,
|