Kötet
1 1| kaméliafák, nem nevezik el a tereket a megváltásról,
2 1| Mátyás tudniillik ma adta el az új búzát a zsidónak,
3 1| az Isten tüze pusztítsa el, aki ezt a sokféle pénzt
4 1| attul nemcsak a pénzt veszik el, hanem be is csukják. Hát
5 1| Bécsben, ott még esetleg el is tudom sütni. Osztán mennyit
6 1| hozzákevert, amit tavaly vermelt el a rekvirálók elül.~A kis
7 1| Ezzel a gondolattal aludt el Mátyás, s arra ébredt föl,
8 1| ostorfát, de nagyot szisszentve el is eresztette mingyárt.
9 1| embernek fogni kell, hogy el ne szaladjon. De hát Mátyás
10 1| Mi a szösz? - csodálkozik el Mátyás. - Nem is hallottam.
11 1| volna, akkor ő nem csúfítaná el kecskével a birtokát.~De
12 1| azzal őrzetném magam, hogy el ne lopjanak. Nem igaz, asszonyok?~
13 1| tisztjét Mátyás végezte el, disznóöléskor rácsattantván
14 1| ágyát!~Mire Etel nem pirult el, hanem kiegyenesítette a
15 1| muszka a répavágásból, oszt el lösz fázva - kapta magára
16 1| szisszenni az istenadta. Etel tán el is sírta volna magát, ha
17 1| magam is emlékszök.~Ez ebben el is múlt akkor és többet
18 1| elszakadt.~Lassankint azután el is szoktak attól, hogy Rókusról
19 1| gyereket, ha jó áron adott el valamit, és annak az örömére
20 1| ház végibe, ahonnan messze el lehetett látni a tó mentén,
21 1| állam az oka - sötétedett el az Etel tiszta homloka,
22 1| zsákbamacskát - hessentette el Etel egész jókedvűen a pörge
23 1| egy fecske villant volna el az Etel szeme előtt. Oda
24 1| fogalma van hozzá - ismerte el Mátyás, és ha már itt van,
25 1| mint eddig - igazkolódik el Mátyás a lócán. - A ködmön
26 1| grófért, mert az törölte el az akcist”.~- Az Isten ne
27 1| kér róla, hogy nem vették el tőle a pénzt. Mert azért
28 1| még a kétfejű pipi-madár el nem repül a bajnétszíjrúl,
29 1| nekitüzesedett.~- Az az igazság, hogy el köll vönni azét, akinek
30 1| volt, mérésnél sose szűkölt el az italból semmit. A kört
31 1| viselte a földnek, az őszi el van vetve, a száz út szőlő
32 1| hogy Ferencnek most már el kell venni Etelt, és akkor
33 1| adva felesbe, de hát azt el is cserélheti Ferenc valamelyik
34 1| lesz. A temetésre se ment el másnap, mert nagyon szorgos
35 1| tartotta, még a kövesúton el nem kanyarodtak a Szent
36 1| javítani a kosztját, hogy el ne savanyítsa a kis gyomrát
37 1| elvitte az ördög, de még el nem vitte, bizonyosan az
38 1| iskoláját, aki mindjárt el merte követni az első bűnt,
39 1| Mátyást, hogy mennyiért adná el neki azt a kiszáradt öreg
40 1| az asztalosnak adta volna el a fát, sokkal rosszabbul
41 1| Gondolta, ez a nap úgy múlik el legjobban, ha alvást tettet.~
42 1| föl akarta emelni, hogy el ne keveredjen. De aztán
43 1| hagyta, a muszka kezdett el mindenféle idegen szavakat
44 1| ökörnevek - mosolyodott el Ferenc. - Otthon jár már
45 1| kislány tovább lepkedte az el nem olvadó havat, föllökve
46 1| Rókusunk is ott veszelődött el az erdőkben.~- Hát nem egészen
47 1| de csak ketten jutottak el az erdőkig.~Szpiritutó megint
48 1| Eltemetted?~Nem, nem temette el Ferenc, mert a föld keményre
49 1| visszahódítására tulajdonította el az idegen ingóságot. A szándék
50 1| muszkának. - No, csak tödd el, majd jó lösz az úton, nem
51 1| Nehéz lesz - nyögdült el a muszka a bal karfa alatt.~-
52 1| Fogja már - eresztette el a keresztet.~Aztán kétfelül
53 1| szélire ül, se nem veti el magát rajta, kezit-lábát
54 1| Ferencnek. Ezért nagyon el is szégyellte magát Etel,
55 1| nagyon jó orvosságot tudott, el is mondta mindjárt a receptjét,
56 1| hol a csörgemetélőt hányta el valahová. Ha szüle évelődött
57 1| ládájában, vagy azon szomorodott el, hogy mire ő annyi idős
58 1| mind olyan találmány, amire el kellett felejteni a haragot.~
59 1| felejteni a haragot.~Azon is el kellett volna csodálkozni
60 1| vizslogott, akkor mért bújt volna el előle, mikor látta, hogy
61 1| mögélök én a magaméból, se el nem puccoskodom, se el nem
62 1| se el nem puccoskodom, se el nem táncolom, amim van.~
63 1| neki, megelégedetten alszik el. Etel azonban még sokáig
64 1| mit csinálnak a cipővel. El vannak kényeztetve, ki vannak
65 1| az Amerikában - harapta el Etel a cérna végét, és új
66 1| mikor még nem rekvirálták el róla a sípokat. Akármilyen
67 1| firhangot.~De ezt aligha találta el szüle, nyilván nem a firhangban
68 1| azt javallta, hogy tegyék el magukat másnapra, mert elosztják
69 1| látja, Ferencnek az ingei el vannak klórmeszezve.~- Nem
70 1| szoptatni, más gondját mög én is el bírom látni. Ide nézzön
71 1| tanítókisasszonyhoz.~Még el is mondja a szégyentelen.
72 1| húshagyókedden, temessék el a farsangot.~- Köszönöm
73 1| mindjárt kiszakad.~- Ezt pedig el köll fogyasztani, ami előttünk
74 1| Etel bosszúsan mosolyodott el.~- Hát ezt mi hurcolássza
75 1| sógor, mivel is veszejtötte el az ördög a fiát?~Mátyás
76 1| rákiáltott:~- Hagyja kend el, Gyurka bácsi! Inkább igyon.~
77 1| de nem a csatában estek el, dehogy! Erre menekültek
78 1| A népek aztán csakugyan el is rejtették őket, úgyhogy
79 1| eddig, hanem a kövesútra, el is vette úgy, hogy egykét
80 1| idehallik a zongoraszó, el‑elnyomva a harangocska jajszavát.~
81 1| bőregeret rezzenthetett el husángjával, amelyek a még
82 1| megőszüljön a feje, az vágja el a nyakát.~Akik régebben
83 1| hozta hazáig, a világért el nem hagyta volna, még mikor
84 1| öregember karját -, hagyja el, Mátyás bácsi, elmúlt az
85 1| értetlenkedve leül.~- Mi múlt el?~- A Kossuth-nóta mög a
86 1| Kossuth apánk sose nem múlhat el.~- Hát kire szavazott kend,
87 1| negyvennyolc, mert az soha el nem múlhat. Egy ragyás ember,
88 1| nincs neki szavazati joga, el is neveti magát:~- Úgy löhet,
89 1| elmönnének-e kendtök?~- Hát el! - koppantotta le Mátyás
90 1| Jézus Mária! - sikoltotta el magát, mert megcsúszott
91 1| Mingyárt gondoltam - nevette el magát Ferenc, és leszállt
92 1| azt a barátságot, kísérje el végig a nagyutcán, a sörházba,
93 1| mindig nőtt egy kicsit, el is kanyargósodott, míg végre
94 1| a szíve. Mög a misét is el tudta fütyülni az egészet,
95 1| tudott mögélni, mért nem ment el inkább istória-árulónak
96 1| kevesebbet adtak érte, mög el se akarták vönni. Fizetni
97 1| lösz az.~Hát hun is hagytam el? Igön, hogy mönjünk Ferencékhöz.
98 1| magát szögény pára. Egész el volt ütve a hátulsó fele,
99 1| máskor is szoktam, de most el is szomorodtam, édös jó
100 1| kendtök, éppen most aludt el, hadd pihenje ki szögény
101 2| onnan meg azzal utasították el a sótiszt urak, hogy üres
102 2| hozzám való szívességét. El is töttem a plakátot emlékbe,
103 2| Azt hitte, azért fogták el a zsidónét, mert hamis volt
104 2| utána. Erre aztán Mátyást el is küldték, nincs semmi
105 2| igaz, igaz, és a barátságot el kell ismerni, ha elmúlt
106 2| régebben disznónak prédálták el a tököt. Most megsüt négyet-ötöt,
107 2| möggyet leszödni a fárul.~El is mondta otthon, hogy hogy
108 2| de földet senki se adott el, így aztán tehénbe meg disznóba
109 2| asszonnyal vagy lánnyal kezdte el a csintalankodást. Ezt Etel
110 2| marassza Etel.~Alig ment el Ferenc, megverik az ablakot.
111 2| Ferenc? Éppen most ment el. No, akkor mén is hozzá,
112 2| épített, szavas ember volt, el lehetett menni a tanácsán,
113 2| tiszteletét, és most mondta el azt a felköszöntőt, amelynek
114 2| hogy ünnepi érzések töltik el azon puha és kemény hátú
115 2| olyant, hanem különbet. El is magyarázza, hogy milyennek
116 2| szokva. Éppen azért adja el a molnár, mert ő már kigazdult
117 2| érni, mink pedig nagyon el vagyunk maradva. Mátyás
118 2| Ölelgette? - vörösödik el Etel.~Azt Ferenc nem tudja,
119 2| tom én, kimönjek-e. Nagyon el vagyok tikkadva. Majd möghalok
120 2| a’, látja! - csodálkozik el a posta is, mindjárt keresztet
121 2| Ugyan ki küldhette? - tartja el magától szüle, ameddig karral
122 2| Tudhassuk magunkrul.~Szüle akkor el is hallgatott, és megfogadta
123 2| vegyenek semmit, mert azt el kell ismerni, hogy Ferenc
124 2| Szpiritutó - mosolyodott el Etel -, hiszön mindig ezzel
125 2| bukott, mert leszállás közben el akart kapni egy szitakötőt.~-
126 2| találgattok mindég, akkorára el is mulasztjuk, igaz-e, kisgyerök?~
127 2| amit éppen most kapott el a fecske.~- No, most mán
128 2| öregembert.~- Pétör! - ordítja el magát. Másodszor már csöndesebben
129 2| is töhetök róla, ő vötte el a kenyerem.~- Hallgatsz,
130 2| nincs az a fájdalom, amelyik el ne fogyna, hála Istennek,
131 2| Azért ő embör - húzta el Etel az ujja hegyével a
132 2| Egészen más az, ha így vöszi el az Isten, mint a mi Rókusunkat,
133 2| vén földterhét vitte volna el, ha mán mögsokallott bennünköt,
134 2| azt tartjuk - szüle már el is mosolyodik - hogy a kisgyerök,
135 2| mikor még alig takarították el a cserepeit.~Igen, szüle
136 2| Ferencnek. Persze nem jöttek el, csak az anyakönyvbe íratták
137 2| ami hordófenék volt, még el nem öregedett, hol a lyukba
138 2| szüle együtt hullajtotta el a fogát Mátyással, anélkül
139 2| szalmát hánytam, ehol-e, el is töttem a nadrágzsebbe.~-
140 2| ha nem keresik, s ebben el is múlt az egész.~Szűlét
141 2| nyers krumplit. Ha Mátyás el nem ment volna, szüle nemcsak
142 2| kis harang szólna, ezen el is lehetett aludni, de a
143 2| az.~- Ó! - csudálkozott el Etel, és mutatta Ferencnek,
144 2| Fekete-Mária.~- Én vittem el. Nem lopásbul. Hanem hogy
145 2| volt, azóta se felejtette el. Ott énekelte a kántor,
146 2| szeretetben.~Másnap délután el is temették. Szép temetése
147 2| meg? Nem, se a markoláb el nem vitte őket, megvannak,
148 2| galamb abbul iszik, nem mén el a háztól, de tudja az Isten,
149 2| hát csak nem csúfíthatja el az ember a földjét, meg
150 2| a tisztelendő úrnak, és el is vitt neki egy cifra edényt.~
151 2| lehetett, nincs semmi értéke, el kell dobni. De Ferenc látott
152 2| Nagyon jó barátságban váltak el. Az igazgató úr megígérte,
153 2| mög renét.~Ejha, bámult el az igazgató úr, és Ferenc
154 2| testvérjei?~- Dehogy - nevette el magát Etel. - Az az első
155 2| fejével, s Etel magyarázza el a dolgot:~- Tudja, igazgató
156 2| Ferenc legyint, hogy hagyja el Etel, nem érdekli az az
157 2| hogy meghallgatja szívesen, el is mondja, hogy esett Péterke
158 2| vezér lett idekint, meg el is terjedt a paraszt becsülete,
159 2| este, és soha éjfél előtt el nem ment. Az igazgató úr
160 2| küldött. Hátha az igazgató úr el tudná olvasni. Nem, ehhez
161 2| Ferencnek meg kell halni, ő el nem marad tőle ásóig, kapáig,
162 2| Rendesen csak hajnal felé aludt el, akkor meg Ferenc ébredt
163 2| Nem szól ő mégse, hátha el is hallgat az a szomorú
164 2| igazgató úr.~- Így e’ - szánta el magát Ferenc, elővette a
165 2| konzul, és ezen a nyomon tán el is lehetne indulni. Igaz,
166 2| Isten, s az nem felejtené el megírni, hogy hova küldjék
167 2| a két kezemmel temettem el a moha alá! Hiszön elmondtam
168 2| mert a föld úgyse szalad el alóla. A nap a jól végzett
169 2| szövetkezett össze. Pénzt nem fogad el, csak zsírt meg lisztet,
170 2| bántsa, csak őt ne szakítsa el Ferenctől. Az édes urától,
171 2| látlak, nem vagy! Jaj, csak el ne hányódott volna az az
172 2| írás, vagy nincs. Etel már el is mosolyodik. Hiszen van
173 2| álmodtad, most már azt is el kell felejtened, volt-e
174 2| Nem töttem én olyant, hogy el ne mondhatnám.~Etelnek széthasad
175 2| szája. Szeme fénnyel önti el az édes urát. A Ferenc beszéde
176 2| azt elmondtam már én.~- El, édös uram, el - szólt közbe
177 2| már én.~- El, édös uram, el - szólt közbe Etel, mert
178 2| éppen Luca-napján vitték el a zsandárok Gyurkát lókötésért,
179 2| rossz bőrben van, hanem el is kócosodott.~- Mi történt
180 2| az Isten tudja, mi érte.~El is mondta Ferenc, hogy ezt
181 2| nézett rá, hogy ő azt se el nem felejti, se meg nem
182 2| öltögette, varrogatta napokig. El sem lehetett gondolni, mit
183 2| úrnak.~Az igazgató úr ezt el is mondta Ferencnek vigasztalásul.
184 2| hogy ráismer, hiába mondtam el neki a dolgot úgy, ahogy
185 2| lelkén a harapás. Ha az Isten el akarta volna venni Rókust,
186 2| a Rókus kislányától vett el erőszakkal? Hát nem különös
187 2| milyen lösz, mög hogy fér el az a teméntelen sok nép
188 2| egyenösen.~- Nem kísérne el, Ferenc?~Ferenc húzódozik,
189 2| vérontás csak azért maradt el, mert a csendőrök tán parancsolatot
190 2| ezt nézni se - fordítja el Ferenc a fejét.~De az igazgató
191 2| két ember néz utánuk, még el nem vesznek a fák mögött.
192 2| ha a fejem alul adom is el a vánkost.~- Nono. Csakhogy
193 2| az igazgató úr nem fogad el semmit, az őszi alma is
194 2| homokok közül kiérnek. Ott el is dobja a kis halottat
195 2| szél le nem veri, kukac el nem sárgítja. Kikereste
196 2| Tudta, hogy még nem múlt el az éjszaka, de azért lámpagyújtás
197 2| fésű? Pedig ő hajította el valahová tegnap. Ej, de
198 2| gyanakodtak, hogy az tetette el láb alól az urakkal egyetértésben,
199 2| kellene erdősíteni.~Mátyás el is csudálkozik rajta, hogy
200 2| Ke-gyel-mes. Nem felejti el kend?~- Már hogy felejteném
201 2| fél-e még? - mosolyodott el az igazgató úr.~Ferenc kihúzott
202 2| majd csak otthon mondja el, ha az Isten hazasegíti.
203 2| vélekszök senkire - gondolkozott el Ferenc.~- Akkor még egyet
204 2| egy haja szála se hullott el lélektani megfigyelésekben.~
205 2| orra tövében. De ez mind el is múlt, mint ahogy jött,
206 2| mert ezt már ő szaggathatja el, aztán az benne a jó, hogy
207 2| szolgalegényhez. Eggyel már el is kendőzte magát félig-meddig,
208 2| ürügye alatt kalauzolja el Ferenchez, s így is állítottak
209 2| kemöncét?~- Hát hogy ezt vödd el, Ferenc.~- Vögye el az Isten.~-
210 2| vödd el, Ferenc.~- Vögye el az Isten.~- Nem olyan utolsó
211 2| mög.~- Ha édös apám rögtön el nem takarítja innen, de
212 2| mint mikor a pálinkafőzőben el kell utasítani valamelyik
213 2| véve az üst.~- Hát akkor el is möhetünk, sógorasszony,
214 2| özvegy nem nagyon szomorodott el a kosárra. Nagyon lecsökkentette
215 2| föltételezését, a ragya verje el útról útra, áganként és
216 2| még jobban, mint ahogy már el van verve. De azért én nem
217 2| Ugyan csak édösapám nevezte el annak, de itt a levele,
218 2| írok, oroszra, úgy küldjük el neki. Ejnye, de csak jó,
219 2| mellett. Azt ugyan nem mondta el, hogy ott is fölvette a
220 2| nyolc hektó bora fogyott el, tiszta színbor, és Mátyásnak
221 2| Neköm? - csodálkozott el Ferenc.~- Bizony, majd mögsúgom -
222 2| búzamezőkön.~Ezen mosolyodott el Ferenc, mikor a báróval
223 2| tudod te azt? - csodálkozott el Ferenc.~- Hiszön ott álltam
224 2| Másnap már gyötrődve aludt el, álmában valahol messze
225 2| Etel!~A jelenés nem tűnt el, amikor kiszaladt. Közelre
226 2| még nem ért. Egyetlen fa el nem rúgta a virágját, a
227 2| mostanában az emberek közé, s ha el nem kerülhette őket, hallgatott,
228 2| azért Ferenc nem szomorodott el, várt türelemmel, mert tudta,
229 2| akkor kiről nevezték volna el a nagy jeles pápákat meg
230 2| tegnapelőtt azt végezték el itt az ő helyiségében, mindent
231 2| hány a nyolc, a szél hordja el a hajukat. Most már majd
232 2| küldött, hogy öregapám gyüjjön el hozzánk, mert édös apám
233 2| földműves társadalom igenis el tud vonatkozni a köznapi
234 2| az minálunk nem fagyott el.~- Akkor kend szöröncsés
235 2| szeretett keresztfiát soha el nem hagyja, de sőt gondja
236 2| vetette kézbe a dolgot. El kellett adni a Ferenc földjeit,
237 2| porciót, azt nem vették el, inkább hozzá is tettek,
238 2| mezőrendőri kihágást követett el.~Mátyás szerint ugyan az
239 2| Énneköm? - csudálkozott el Mátyás. - Nem szoktam én
240 2| levél.~De hát nem veszett el; ott hányódott két hétig
241 2| igazgató úr nem Földvárra ment el deszkát árulni, csak külországba
242 2| möhetök utána - szomorodott el Mátyás, de mikor elmondta,
243 2| város, volt neki is, még el nem vették tőle a pálinkafőzést.~-
244 2| szó, öregem. Tegye csak el azt a bugyellárist, majd
245 2| hogy onnan aztán többet el nem ereszti. Mivel azonban
246 2| rabságból, még ha a tanyát el kell is adni, hiszen azt
247 2| arra rászorította a kezét. El se vette onnan addig, míg
248 2| mint a párja volt, amit el kellett adni.~És aztán ahogy
249 2| őnekik Rókus gyámolítójuk, ha el kell adni a földet, hogy
250 2| nem is fogható, ezt igazán el lehet hinni a lovacskának,
251 2| homokon, ahol a végét dúdoltam el ennek az éneknek, amely
|