19-atjot | atkec-bezav | bezze-csond | csong-elese | eletb-epers | epesz-felig | felin-furdo | furge-halsz | halva-hozza | huber-kakab | kakas-kezei | kezel-koros | koroz-lebal | lebbe-makoz | maksz-megta | megte-mosog | mosok-odane | odany-palin | palya-rater | ratet-subaj | subas-szivr | szivs-temet | templ-ugyes | ugyit-vetot | vetog-zugta
Kötet
1001 1| Valahol ott lent lehet a bezzegje, de hogy melyik, azt ki
1002 2| olvasókönyvét:~- Ki is-is-ten-ben - bí-bí-zik, ne-nem - csa-csa-csa-lat-ko-zik.~-
1003 2| énekelte a kántor, hogy „Biács‑Boszniában nyugszik hideg
1004 2| énekben legyen benne, hogy „Biács-Boszniában nyugszik hideg sírjában”.~-
1005 1| az iszapból? Néha csak a bíbic ijedt visongását hallani
1006 2| Cukrozta, szentjánoskenyerezte, bíbictojást szedett neki, fölültette
1007 1| a veszekedhetnékséget a bíbictől, és hogy tovább ne firtassuk
1008 2| ügyvédet. Az ügyvéd mosolyog és biccent:~- Az, az, - mondja ki bátran.~
1009 1| időt is ennél.~- Az igaz - biccentett rá Ferenc. - No, akkor hozom
1010 2| ehen-e! - mutogatott a bice-bóca egy nagy levelet. - Alighanem
1011 2| jéruzsálömi levelet.~Azzal már bicegett is tovább, behajítva a levelet
1012 2| Az a kis keszeg ember, biciklin jött.~- Hiszön akkor azt
1013 2| virágos gallyacskát, itt a bicska is, éles, most köszörülte
1014 2| indítani se lúdtollal, se bicskaheggyel.~De abban megint Mátyásnak
1015 1| akkor kis szeletekre vágva bicskahegyen mártogatta a kenyeret a
1016 1| muszka, amikor elpattant a bicskája.~- Bozse moj, bozse moj -
1017 1| egy elszáradt husángot a bicskájával, és az esőszagú alkonyatban
1018 1| egyéb szerszáma egy rossz bicskán kívül. Hanem kapargatott
1019 1| pillantást vetett a törött bicskára. Lám, hogy ez is most lett
1020 1| támasztva, széles arcú, bikanyakú, nagy dupla ember, most
1021 2| kanyarodtak le a homokra. Bikanyálrongyok akadoztak a lovak fülébe,
1022 2| akarta, de Mátyásban mint bikavér fordult föl a medvecukorlé.~-
1023 1| fején is igen félre volt már billenve a sapka.~- Hagy emlögessék
1024 1| ű szeme is jobban kap a bimbós majoránnán, mint a dufla
1025 2| véralmafa ni, hogy tele van bimbóval! Milyen ismerős minden!
1026 1| hazája felé.~- Nézzük no, bírjuk-e? - állt Ferenc a kereszt
1027 2| mai világban. Ugyan aki birkával foglalatoskodik, attul se
1028 2| magyar elveszettet az orosz birodalomban, de azért ha kétségét ki
1029 1| más gondját mög én is el bírom látni. Ide nézzön kend!~
1030 2| úr, áldott jó ember. Nem bírságolta meg Mátyást újra a hivatali
1031 2| hozzon neki Ferencéktől egy birsalmát, mert azt is nagyon jó szagolgatni
1032 1| üzeni”, akkor már ők se bírtak magukkal. Nem álltak föl,
1033 1| ponton veszélyeztették Mátyás birtokállományát: vizet lopni jártak éjszakánkint
1034 1| csúfítaná el kecskével a birtokát.~De azért elkíséri a Szpiritutót
1035 2| akinek fogalma sincs a birtokos jelzőről, vagy micsoda kenyeret
1036 1| magának.~Mint e titok egyedüli birtokosa, Márika jogosultnak érzi
1037 2| volt. Azért csak lassan bírtunk haladni, a négy napbul mán
1038 1| vezéregyénisége tisztelte meg bizalmával, mint ehol Mátyás. Csóválta
1039 2| polgártársainak, forduljanak hozzá bizalommal, elköltözött kedves barátjának
1040 2| kislányom?~- Kiben Isten bízik... - motyogott a gyerek,
1041 2| se tudta, mért van olyan bizodalma benne, de nagyon rákívánt
1042 2| gondozása egészen a jó Istenre bízódott, mert a magára maradt Mátyás
1043 1| mondtad?~Mátyás már nem bizonyított semmit. Vállára nyaklott
1044 1| megtelt az oldalköz.~Mátyás is bizonyította, hogy a sógor amúgy is mindég
1045 1| mondták, vigyen szegényi bizonyítványt, más özvegyeknek nem mondták,
1046 2| mint az övé mozgott. Ferenc bizonyosra vette, hogy ennek a menyecskének
1047 1| azelőtt, mikor még nem látta a bizonyságát az Etel ügyességének. Furcsa
1048 2| hangon az egyik legényke, élő bizonyságául annak, hogy nemhiába találták
1049 2| Messzillette a tanyát, és bizonytalanollotta a szülét. Jobbat gondolt
1050 2| paradicsomosdi nagyszerű játéknak bizonyult, s egész jól eltelt vele
1051 1| kacagás. Aztán Szpiritutó biztatására ő iramodott neki a hóóriásnak.
1052 2| és tudják, hogy sokkal biztosabbra lehet hozzáigazítani az
1053 1| rájött, hogy legjobb lesz biztosítani, ami a kezében van. Fölhajtotta
1054 2| utolsó falatot, és futva biztosítja a zsákmányt.~- Elvöttem
1055 1| gondolata, hogy a fizetést nem bízza többé a mennyei közigazgatásra.
1056 2| asszony-ingeket, szoknyákat, blúzokat, akkor támadt először az
1057 1| sírva magát, a kemencepadkán bóbiskolt.~- Feküdjön le, édös szülém. -
1058 2| érzi a tenyerében a nedves bociorrát, az Etel halálának még egy
1059 1| Ferencnek, nagyon kérte a bocsánatot a kellemetlenségért, ő igazán
1060 2| megváltására. Holott, Isten bocsássa bűnünket, ha jól felgondoljuk,
1061 2| kérlek, édös gyerökeim, bocsássatok ki néköm.~- Ó, szülikém,
1062 2| kéri a Boldogasszonyt, hogy bocsásson meg neki, de elfelejtette.
1063 1| most azonban egyáltalán nem bocsátotta őket kereskedelmi forgalomba.~
1064 2| Istennek az némböre...~- Uccu, bocskor, ne tüsszögj. Tíz zsákos
1065 1| egy aranygyűrűje, eddig a bocskorában volt eldugva, hát azt szeretné
1066 1| megfordult. Még most is bocskorban járt és vászonnadrágban,
1067 1| pipa dohányért csizmát, bocskort, papucsot, mindönt mögfódott,
1068 2| neve nincsen a kutyájának? Bodri, Tisza vagy ilyesféle?~-
1069 1| ellenkezés volt a kis pajtás és a bodza-tea közt. Csak úgy lehetett
1070 1| ugyan főzte neki fazékban a bodza-teát, de természeti ellenkezés
1071 1| Hogy mögmondjam... ennek a böcsületös... vasfazéknak... mög teneköd
1072 1| zöldellt az ablakban egy bögrében. Mátyásnak be kellett látni,
1073 2| kiszedhesse a földből a rossz bögréket, azt föl nem lehet fogni,
1074 2| kezében a jeruzsálemi-vizes bögrével. Nem sok van már benne,
1075 1| mert mit csinálunk vele a böjtben?~Éppen mikor ezt mondta,
1076 2| éneklős ember, de olyan böjti ének kótája volt, majd mint
1077 2| nem tartottak, mert már böjtös idő volt, az esküvőre is
1078 2| szeme, mint ahogy illik is bölcső fölé hajló apához.~Esik
1079 2| köllene kiverni, oszt a bölcsőbe fekhetnél a fiad helyött,
1080 1| nyilván kétfejű sas lösz a bölcsőben, mire Ferenc hazakerül.~-
1081 2| választ? - ragyogott a szeme bogara Ferencnek.~- Küldte - kereste
1082 2| azon puha és kemény hátú bogarakat is, amelyek a szarkák és
1083 2| kell úgy kitágulni a szeme bogarának, így nagyon messzire néz
1084 2| fehér ezüst koszorúzza a bogárfeketét, és alig bír magával, hogy
1085 1| tisztásait pedig a fehér boglárka csipkéje szövi be. Aztán
1086 1| ház elé. Cudar idő volt, bőgött a szél, csadarta a tetőről
1087 2| kezét az oltóviaszkos kis bográcsért.~- Add ide, anyám, majd
1088 1| embert se láttak, mindenféle bogyókon rágódtak. Rókus aztán nem
1089 2| hegyére, egy‑egy pipiske bohókásan ugrált a kocsi mentén, utánozva
1090 1| krumplis tarhonyát. Csakhogy Bojsziban ötévi tapasztalat igen megszilárdította
1091 1| hevüléseknek engedve, a Bojszik is átlépik a mezsgyét, de
1092 1| ödd mög te is a vacsorád.~Bojszika előresuttyant. A küszöbnél
1093 1| töprengésbe merült.~- No gyere, Bojszikám, ödd mög te is a vacsorád.~
1094 1| ember a házból. Aminthogy a Bojszit is nemhogy kiverték volna,
1095 2| Gyön, mén itt bérös, bojtár, tanyai kérögető, jótékony-gyűjtő
1096 1| tartották a barátságot, s bojtárgyerek korában sok lopott kukoricát
1097 2| lehet pulykapásztort meg bojtárgyereket kapni, nem úgy, mint az
1098 1| részeg volt, ragadt, mint a bojtorján, ha józan volt, olyan lopós
1099 2| az a Rókus, szögény, hogy bojtorjánkodott úgy bele?~- Nem ő, az asszony
1100 1| csiklandozta az orrát a bojttal.~Péterke azonban válogatás
1101 2| melles-begyes, és a lába feje úgy bokából mozog, mint az övé mozgott.
1102 2| Belép a vízbe, először csak bokáig ér, jó, hogy ilyen hűvös,
1103 2| virágokat, amik futtában a bokájához verődnek, száraz nádkotu
1104 2| vet tőle minden, a fák, a bokrok, a karók, Etel maga is,
1105 2| hajításnyira a kúthoz kutyatejek bokrosodtak, oda kuporodott a látóasszony,
1106 2| hajnalán a szent asszony a Boldogasszonnyal álmodik. Ugyan nem is álmodik,
1107 2| hallottam.~- Mirül szólt?~- A Boldogságosról, hogy hogy legelteti az
1108 1| tudományoknak, de azért mégis ő boldogult a levéllel. Igaz, hogy ő
1109 2| természetesen a Bojszi értendő, aki bolhászkodni éppen oda feküdt a létra
1110 2| kereshetné az ágyában a bolhát.~A posta kényelmesebbre
1111 2| mondom neki.~- Hát sokat - bólint rá, s rágyújt az összetett
1112 2| mindönt lefordít.~- Az le - bólintok rá. - Csakhogy azért a fiatalokért
1113 2| szentírás.~Az igazgató úr bólogatott, s ráfelejtkezett a tiszta,
1114 2| hiszen néha a nappal még bolondabb álmot hoz, mint az éjszaka.
1115 1| egy párt csináljanak a két bolondból.~Ha este Ferenc átjött a
1116 2| való árvának, azóta szinte bolondja lett a kislánynak, mióta
1117 2| tenyerével. Menjetek kis bolondok, hiszen beleestek a kútba,
1118 2| csak megadta magát az Etel bolondságának, mulassa magát vele, ha
1119 1| szüle is elmosolyodott a bolondságon. De, az ördög vigye a dolgát
1120 1| a szeme a boltablakon.~A boltablakban az volt, ami máskor. Azaz
1121 1| találmány? - akadt meg a szeme a boltablakon.~A boltablakban az volt,
1122 1| Kékkő tehát nem volt a boltkiállításban, csak halcukor meg szentjánoskenyér
1123 1| nagy ribillió van, és a boltok mind ilyennel vannak cifrítva,
1124 2| városba, de ott se kapott. A boltokban azt mondták neki, hogy menjen
1125 2| mög, pedig azt erőltette a boltos”. Mért van ez? Ilyen a természete
1126 2| kapkod. Etel a szövetkezeti boltosnétól hallotta, hogy a harmadik
1127 1| hallotta a szövetkezeti boltosnétul, aki világban járatos némber,
1128 2| és már meszelteti is a boltot, hogy minden tisztába legyen
1129 1| elérhetetlen magasságban boltozódik fölötte a félénken kékülő
1130 2| fogja be az egeret, az Isten bomlassza meg, hanem arra is megkérte
1131 2| volna Szervác, Pongrác meg Bonifác, akkor kiről nevezték volna
1132 1| számára, amelyek elég sűrűn bontakoztak ki a homályból. A zászlót
1133 2| akkor most is föl löhet bontani. Hű, de elgyújtott mán mögént
1134 2| pillanatig Ferenc, s már bontja a levelet, haladván befelé,
1135 1| a gyerek akaratos haját bontogatta. Mi juttatta most neki eszébe
1136 2| babája.~- Ezt hoztam-e - bontotta ki az öregasszony a képet
1137 2| koperta már egyszer föl van bontva, fölvágja ő is, a másik
1138 1| jajszavát.~Hát ez bizony bonyolódottabb probléma, mint az egész
1139 2| sóskának, gyönge-savanyú bor-íze, ha eszük volna a városi
1140 1| nem nagyon szerette a vén bor-zsákot, aki ha részeg volt, ragadt,
1141 1| hósapkát rakott ma virradóra a bórás éjszaka, otthon az én hazámban
1142 2| ugyan vedelik ám a báró borát az ispán kályhája mellett.
1143 2| mégis beleóvakodik tollba, bőrbe, emberbe, állatba. Az ázott
1144 2| de én aztat hallottam a borbélynál, hogy te is kosztoltatod,
1145 2| gyanánt hordott keféket, hol a bőrből is hozzácsípett egy darabot.
1146 1| bizonyos, hogy őt is abban a bordában szőtték, amiben a másik
1147 2| hol a lyukat fúrja-vési bőre az álló talpdeszkáján, ami
1148 2| az olyan keresztény ember bőrébe, aki még akkor is az ágyban
1149 2| öteti magát? - intett oda a bőréből majd kibújó Márikának, de
1150 1| csak egy-egy korán ébredt bőregeret rezzenthetett el husángjával,
1151 1| Mátyás úgy belefelejtkezett a borfejtésbe, hogy kezdett keresztbe
1152 2| csöndes mosolygással, hanem a borhintálta hangulat hirtelen felszökkenésével.~-
1153 2| gyerekcsipogásra néha majd a bőriből kibújt, s Etel rajta-rajtakapta,
1154 2| örömében, hogy majd kibújik a bőribül. Ezt ugyan a Ferenc bajuszával
1155 2| Gyű! Cserzették volna ki a bőrit annak a gebe anyádnak, mielőtt
1156 2| tolvajságot.~- Hát az italt? A boritalt?~A csősz megvallja, hogy
1157 2| Szüle nézte volna, de a boríték nem akart fölszakadni.~-
1158 2| leszáll, kihúzza a vizes borítékból a levelet, beleteszi a képet
1159 2| neki.~Mindjárt megismerte a borítékon a Rókus keze írását, de
1160 2| békanyáltól, hínártól, moszattól borítva, mint egy eltaposott zöld
1161 1| vacsorára egy madárka mög egy borjúcska.~Gyurka bácsi nem akarta
1162 2| esztendővel ezelőtt volt egy borjúja, nem magyarfajta, tarka
1163 1| fölismeri a sapkákhoz tartozó és bőrködmönben tartózkodó férfiakat. Magakorú,
1164 1| szenteletlen is megterem a borkőszínű sziklákon. Az örök tavasznak
1165 2| Etel a becsináltat meg a borlevest, csak turkált mindenben,
1166 2| Másoknak csak savanyú volt a borocska, de Mátyásnak keserű, mert
1167 2| és ittak rá egy-két pohár borocskát is, emlékezvén kegyeletesen
1168 2| Ferenc előbb, de először a borokat kellett eladni, az őszit
1169 1| nyomatékot a szavának. De a boros tenyér visszakívánkozott
1170 2| hogy az ő sírján nincsen borostyán.~Föl kerék, le kerék - mondogatta
1171 2| maradt Mátyás nemigen ért rá borostyánnal befuttatni. De meg nyilván
1172 2| simát szeretik, az este borotvált állára, de ők kikeresik,
1173 2| veti végét a barátkozásnak. Borozgatás közben a kocsmáros is odavágódott
1174 2| Etel fölrántja a piros bőrpapucsát, a Boldogasszony odaadja
1175 1| a fejét is hányta.~- Új borra - gondolta magában.~De hát
1176 2| gyűlésre az asszony, ha borszagot érez a bajuszán estére!~
1177 1| Finom embernek látszik. Bőrszivart szív.~- Tudják kögyetök,
1178 2| régi tőkéket kihányta, a borszőlő helyett csemegeszőlőket
1179 1| odadobott az asztalra egy nagy bőrtáskát. Tele volt bankóval meg
1180 1| szilvák, akár piros-fehér bőrű, teli húsú tüköralmák. Lám,
1181 1| a harangot, hogy a népek boruljanak le a haragos Isten előtt,
1182 2| két előrevetett karjára borulva. Ferenc egy darabig verte
1183 2| sírja nem Boszniában van, a bosnyák háború régen volt, de az
1184 1| csapta be a zsidó. Egy kicsit bosszús volt Mátyás a zsidóra is,
1185 1| nem hallani. Legföljebb a boszniai okkupáció ha úgy feljön
1186 2| hegyű, de azért nem volt boszorkány - az is lehet azonban, hogy
1187 2| Luca-napkor volt, mert a boszorkányok szele fújt, amelyik a havat
1188 1| dörmögtek, káromkodtak, botjukat, kalapjukat keresve taszigálták
1189 1| de pöckös öregembörrel botladozik a muszka a hóban.~Pedig
1190 1| maga mellett, akire a saját botlását rákenhette.~De már akkor
1191 2| a kocsmárosné.~- A zsidó bótok ablaka mind be van verve,
1192 2| útmutató hangjába a két botorkáló gyerekhangocska, és mentek
1193 2| Mögvert minköt az Isten, mög a botot is rajtunk felejtötte -
1194 1| más dolgába, mink is mit botrányoskodunk ilyesmi miatt, Etel se hal
1195 1| fölkapta a fejét. A kócos bozontból elővillant két kis sárga
1196 2| hollófeketébb a Mátyás fehér szeme bozontjánál, és azt se lehet mondani,
1197 1| próbára belesuhintott a bozótba. - Nagyon taplós a káka
1198 2| az asztalról egy patinás bronzkardot. - Hát ez honnan származik?
1199 2| komájával megitta a báró úr a brúdert, és megkérdezte tőle, mit
1200 1| másképp nem fogott volna a bűbáj.~Szüle azonban csak azt
1201 2| vele, nem volt őneki efféle bűbájosokkal meg csalókkal soha dolga,
1202 1| csapkodta a kopasz feje búbját, de hát az ember a halottnak
1203 2| azon fundálódik, hogy a buckákat be kellene erdősíteni.~Mátyás
1204 2| ember, abban az időben egy búcsúelöljáró volt a tanító; télen, mikor
1205 2| a kezében házi készítésű búcsús lobogó, kék abroszra rágombostűzött
1206 2| intett neki, mintha örökös búcsút akarna venni tőle. Minden
1207 2| idegesség-elmélete.~Ez már a búcsúvacsora volt. Reggel jött az autó
1208 2| mondja a tisztelendő úr, és búcsúzóba megfogja még egyszer a haldokló
1209 2| egyébért nem, már ezért a búcsúztatóért megérdemelné. Ilyent még
1210 2| minden este egymás haján búcsúzzanak, Isten őrizz, nincs szebb
1211 1| hallják, mint a tordal malac, Budára beillene bírónak, amönnyi
1212 2| papucsát, kilyukasztja a budlival, pulykatollat tesz a két
1213 2| parasztnak való, mert az is olyan büdös, mint ő, meg azt is mondta,
1214 2| hát ha ez nem az Isten büntetése, akkor micsoda?~Pattogott
1215 1| hírnökeivel, ahol elveszik büntetésüket, akik e földön nem az ő
1216 1| a jövő héten már meg is büntetik, akinél olyant találnak.
1217 1| ablakot csak úgy az ujjam bütykivel. Nem ügyít rá sönki. Mögcsapom
1218 2| fárassza magát, szülikém - buggyant ki Etelnek a könnye. - Anyám
1219 2| nyughatatlankodik mindig, mint vízen a bugyborék. Hiszen szokás-mondás, hogy
1220 2| hallgatja Mátyás a mustok bugyborékolását, noha van már egy kis karcos
1221 2| nádszálat törtek bele, azon bugyborékoltak, így mulasztották az üdőt.~-
1222 1| magyar pénze. Elővette a bugyellárisát, a muszka odapislantott,
1223 2| szüretre - veszkődött Ferenc a bugyellárissal, aztán hirtelen zsebre tette.
1224 1| közt. Egy rossz kis subába bugyolálva ült a konyhaajtóküszöbön,
1225 1| katona volt, háborúban, bujdosásban ütődött-vesződött, rátanulhatott
1226 1| Ilonák is megokosodtak, nem bujdosnak az ifjú Árgyélusok elül,
1227 2| mikor látván látja, hogy bujdosóban az esze, ha nem tudja is,
1228 2| a rabcimbora, az erdők bujdosója, amint kitátott szájával
1229 2| No, gyerünk, Sátán, ördög bújjon a keresztapádba.~Szerencsére
1230 2| is látszott rajta, hogy bujkál benne valami. Lesoványodott,
1231 2| Hanem hogy asszonykéz mikor bujkált így a hajában?~- Hát bizony
1232 2| papirost, mintha bele akarna bújni, mi lehet benne?~Etel hirtelen
1233 2| is akkoriban. A templomot bújta mindég, meg óraszámra eltérdelt,
1234 1| suhognak, libegnek, cikáznak, bukdácsolnak, köröznek, kóvályognak.
1235 1| mint a gyík, csak jobban bukdácsolt. Mátyás gyönyörködve tapsikolt
1236 1| utánanézett, még látta. Hol bukfencet szeretett volna vetni a
1237 1| vissza odáig, ahol Mátyás bukfencvetésre tanította Rókuskát a gyepen.~
1238 1| töjj apa - fordult falnak a buksi. - Paji báti töjj.~A muszka
1239 1| életbeléptetésére. Megsimogatta a gyerek buksiját.~- Látod, milyen jó apád
1240 1| Mátyásnál nagyobb politikusok is buktak már bele a számításukba.
1241 2| nem köll siratni, de mög bűn is. Egészen más az, ha így
1242 2| hanem azt is, hogy nemcsak a bunda perzsa, hanem a szoknya
1243 2| az özvegy készen vette a bundáját a városi német szűcsnél,
1244 2| neki. De hát magának semmi bűne sincs, bátran elébe állhat.
1245 1| bizonyosan elenged neki ezért a bűnéért néhány esztendőt a tisztítótűzből,
1246 1| talmács - ezzel palástolta a bűnét Piros ángyó is, mikor a
1247 2| ő legyen közbenjárójuk a bűnösöknek ‑ mondja a tisztelendő úr,
1248 2| csillogva leltározta föl a bűnre csábító alkalmakat, amelyek
1249 2| Holott, Isten bocsássa bűnünket, ha jól felgondoljuk, nagyobb
1250 1| kerülhetött Rókus. Mög a búr háború nem is most van,
1251 1| egyszerre tele lett vele.~- Burana - rázkódott meg a muszka,
1252 1| pedig úgy mondja, hogy a burkok Afrikában laknak.~- Az mögint
1253 1| Hát nem Afrikában van a Burman? A tisztelendő úr pedig
1254 1| ötödmagával megszökött a Burmania nevezetű helységből, hármukat
1255 1| az igaz, azt mondja, ha a búrokról beszélt az illető. Hiszön
1256 1| kiléptek a ház elé. A tetőn burukkoltak a galambok, és az istállóban
1257 2| elért a hosszú péntök - búslakodott Mátyás, és mivel tudta,
1258 2| elnevette magát.~- Ó, te buta, hiszön te régi kenyeret
1259 2| Mátyás körülnézett. Egy butyros menyecske kiáltott rá, az
1260 1| mögláttam, a madárijesztőt a búzában, mindjárt levöttem rula
1261 2| másképpen nem látszana ki a búzábul.~- Olyan jó földek vannak
1262 1| fekete föld. Mint a zsír.~- Búzaföld?~- Fele búza, fele kukorica.~
1263 1| a huszonkilenc mázsa új búzához négy mázsa penészes búzát
1264 1| így mög ahogy a Ferenc búzájába beértünk, mindjárt mögvakkantotta.
1265 2| barát, se gyep, hanem akkora búzamező, mint az ég, az aranykalászok
1266 2| Nem, ezek a Szűz Mária búzamezői - mondta a barát.~Ferenc
1267 2| a madárijesztő a mönnyei búzamezőkön.~Ezen mosolyodott el Ferenc,
1268 1| esztendőben hat.~- Mi ott az ára a búzának?~Ezt nem tudta megmondani
1269 2| hívják, ott van az üzlete a búzapiac sarkán, nagyon finom üzlet,
1270 2| fodor leveleit, a hajladozó búzaszálacskákat, a pénzecske‑virágokat,
1271 2| visszapróbálgatja a földbe azokat a búzaszálakat, amiket örömében kiszaggatott.~
1272 2| nyáron beleömleszti aranyát a búzaszembe, az őszön a szőlőszembe?
1273 2| gyönyörű könyörgést mondott búzaszentelőkor, s éppen a Ferenc földjén
1274 2| hosszú haja volt, csak szőke. Búzaszín. Mög puha.~Aztán eleresztette
1275 1| gesztenyésbe barnul a haja, mint búzaszőkébe aranyozódik, de ez is csak
1276 2| köpcös, pogácsaalma-képű, búzászsák-derekú özvegyasszonyt, aki már
1277 1| gyerekből, és Mátyás reményeinek búzatáblája újra kizöldült, sőt már
1278 1| királyok nem járta föld búzavetéseire, de egy-egy szem harmat
1279 2| énekesnek már most is megtermi a búzavirágot, a pipitért, a pipacsot,
1280 2| tőkét kovácsolt s azzal buzdította a népeket, hogy akit az
1281 2| harmat, ahogy elnyomta a buzgóság a padon.~- Mit csinálsz
1282 1| revolúció van, megölték a cárt.~- Mi a szösz? - csodálkozik
1283 2| vállalja a doktorságot. Honoris causa, adományozva Mátyás, mint
1284 2| hogy minek hordják ők a cefrét, törkölyt, söprűt a keresztdűlői
1285 1| kimutatta, hogy nem vette célba Ferencet, szülében azonnal
1286 2| mindent kockára tett a szent célért. Mivel itt nyilvánságos
1287 1| kezét az Etel vállára, és célirányosan csúsztatta lefelé. Etel
1288 1| szemöldökrángatással igyekezett célnak igazítani a csőszt.~- Mintha...
1289 2| félelemre, most azonban céltudatos szigort is kever bele. Mert
1290 2| úr lent guggol a sírban, centiméterrel méri a váznak a lába szárát,
1291 1| virágzó kaméliafák alatt, cerciszek violás felhőiben és geniszták
1292 1| Amerikában - harapta el Etel a cérna végét, és új varrnivalót
1293 1| nehezen talált a tűbe a cérnával, négyszer is eldöfött mellette,
1294 1| legényhez.~- Nézd-e, Pétörke, cicka fajka - csiklandozta az
1295 2| kendtöknél?~- Csak a babot cickézte mög.~- A krumplinak ott
1296 2| fekete kötőjét, oszt abba még cifrábbakat löhet látni.~- Azám, csakhogy
1297 2| van, azt vágta volna le cifraságnak. Az a fajta ez, amelyik
1298 1| boltok mind ilyennel vannak cifrítva, némelyiknek négy-öt is
1299 2| régen rájött, mint ahogy a cigány is észbe kapott, mikor már
1300 2| nézöm, melegük lesz máma a cigánygyerököknek.~- Nem is vöttem ki a nyakravalót,
1301 2| esküvő előtt is együtt éltek, cigányhiten, de azért tán még most is
1302 2| Meddig csúfolkodtok még?~- Cigányhitön öregszötök ti mög, fiam.~-
1303 2| sokkal különb úr volt, mint a cigánykodó igazgató úr, mert letette
1304 1| levágja a haját, mint a cigánylányokét szokás, de még a fejéből
1305 1| az Etel, hogy a kolompár cigányt is bekívánták már katonának,
1306 1| megszólalt:~- Tessék, bácsi. Cigaretli.~- Nem élök vele. Szíjjad,
1307 1| azt? - sodorta Ferenc a cigaretlit.~- Arra nem gondolsz, hogy
1308 2| tempó Ferencnél, mint a cigaretta meg a nem ivás meg a nem
1309 1| cigarettát sodort, és a pici cigarettavégeket, amik a szájához ragadtak,
1310 1| pipaszagú, mert Ferenc csak cigarettázik, csak nagyon muszájból kénytelenkedik
1311 2| volt nekik.~- Kuglizunk - cihegtek föl a legények.~- Csakugyan?
1312 1| madarak suhognak, libegnek, cikáznak, bukdácsolnak, köröznek,
1313 2| is húzom piros tintával a címet, így ni, ahová a pénzt küldeni
1314 2| neki, tudassa velem a Rókus címét is, járjon utána a tökéletlennek,
1315 2| most már nem Mátyásnak van címezve a levél, hanem Etelnek,
1316 2| a pénz, erre meg erre a címre, s mihelyt ott lesz, mingyárt
1317 2| szólt, hanem Mátyásnak. A címzés magyar, íráshoz nem szokott,
1318 2| megvett kis druszájától egy cinegefogó tökért, és kiakasztott az
1319 1| aranyat, és a sövényben a cinegék hangoztatták szokott téli
1320 1| volt vele, ütőre markolta a cinkanál nyelét.~- Bojszi! Bojszi! -
1321 2| ugrál, mint a tökbe esött cinöge. Ugyan hány esztendős?~Az
1322 1| szüret, hát mi a fenének cipeködhetött vóna azzal most Ferenc?~
1323 1| szerencsét az étetővel. A cipóba ugyanis az Etel szoknyakorcábul
1324 1| már háromesztendős korában cipőbe bújtatta a lábát Etel, hogy
1325 2| Szüle vágott a friss fehér cipóból egy karajt Márikának, a
1326 1| törölgetve kötőjével a cipőcskékről a penészt. ‑ Ereggy dolgodra,
1327 1| eztán már majd csizmástul, cipőstül füröszti fel a bába a gyerekeket.~-
1328 2| nagyon tele van a szája puha cipóval. Meg kell várni, még lenyeli.
1329 1| gyerekek mit csinálnak a cipővel. El vannak kényeztetve,
1330 1| kacagással találgatják a ciprusok alatt, a glicíniás filagóriákban,
1331 2| szalmásistállóban gyerekágyat fekszik a cirmos, már tegnap is látszott,
1332 1| szúr egyet a menyén, mikor cirógatja. És Etel azt tette, nem
1333 1| embert. De hála Istennek, a cirok átkecmereg a száron.~- Mögvan -
1334 1| Leszakít egy kemény szálat a cirokseprőből, és óvatosan döföli vele
1335 2| nyírfa söprű is meg a kis cirokseprű is a sarokba támasztva,
1336 1| kényes művelkedés, mert a cirokszálnak megvan a rossz természete,
1337 2| ahogy a gyerek csutkábul, cirokszárbul, mákfejbül, tökvirágbul
1338 1| három hold szántó, hegyesen citkesedett be a Mátyás földjei közé,
1339 2| lélek hófúvásaiból, mint a citrusbokor. És ezekbe a gondolatokba
1340 2| az éneket.~ ~Sziromszék, Cs. Mátyás tanyája.~1927. május
1341 2| is-is-ten-ben - bí-bí-zik, ne-nem - csa-csa-csa-lat-ko-zik.~- Mit vakoskodsz mán, te
1342 2| csillogva leltározta föl a bűnre csábító alkalmakat, amelyek elég
1343 1| hogy figyelembe se vette a csacsogást, de Etel észrevette, és
1344 1| idő volt, bőgött a szél, csadarta a tetőről a szúrós, fagyott
1345 2| ugrik, s fut előre vidám csaholással a hang irányába, visszanézve,
1346 1| A Bojszi olyan dühösen csaholt körül valakit a ribizlibokrok
1347 1| majd kicserzi a bárót meg a csahosait, de olyan bolondot nem csinál,
1348 1| te málé!~Úgy nevettek a csajhosok, hogy Etelnek még most is
1349 1| kap kend ötezer koronát. Csákánnyal, kapával szaladjon kend
1350 1| vállalok, csak egy-két ásós, csákányos embör tartson velem.~Az
1351 2| vásárol, mert senkit meg nem csal, és mindenkihez emberséges.
1352 2| füst - de azért mégiscsak a családba számít, és még a madárban
1353 1| mégiscsak lenne ember is a családban, aki az öregekről is levenné
1354 2| kérdezte föl Ferencnek a családi állapotát, hanem lélekvásárló
1355 2| most már elmehessen haza a családjához. A tatár asszony azt mondta
1356 1| Az állam elparancsol a családjától egy meglett embert, egy
1357 2| kedves feleségöm, és a kis családomat is innen, ahun az madár
1358 1| lesz tőle a képe, mint akit csalánnal megcsapdostak. Nem mintha
1359 1| kölyköt vet. Csak össze kell csalogatni a fiatalokat, aztán majd
1360 2| efféle bűbájosokkal meg csalókkal soha dolga, most azonban
1361 2| hallgatnak egy égetni való csalónak a szavára, mármint a látóasszonyéra,
1362 1| hogy a zsidó aligha meg nem csalta a fizetésnél az új bankókkal,
1363 2| mögveszek, mert én mindég csaltam magamat, ma mög egész nap
1364 1| vagyok?~- Be. Kend maga csapja be magát. Hogy lehet ennyi
1365 2| körülnéz, merre mehetett? Csapkod eszelősen a két karjával,
1366 1| szél fújt, és havas eső is csapkodta a kopasz feje búbját, de
1367 1| Az asszonyok vihorászva csapkodták a térdjüket. Hej, ez a Modol
1368 1| Sohase tudom, hogy nem csapnak-e be.~Ferencnek notesze is
1369 2| nem lesz itt máma friss csapolás, és nem gyülekeznek össze
1370 2| az ősgyűlést, hogy friss csapolással szolgálhassa a haza érdekét.
1371 2| kiszökdöstek gyalázatoskodni? Igen, csárdába, teaházba, utcára, nézelődni,
1372 1| egészen ilyennek képzelte a császárokat, csak persze lóháton és
1373 1| voltak, tiszturak, de nem a csatában estek el, dehogy! Erre menekültek
1374 2| velem szemben, a zsilippel, csatornával megszelídített tó partján,
1375 1| No, hát möhetünk is - csattantotta be Ferenc a bicskát s a
1376 2| csikordul, csak a piros papucsok csattognak.~A Boldogasszony hátrafordul:~-
1377 1| ügyvéd úr éppen azért került csávába, mert azt szavalta, hogy
1378 2| városi tanács, és addig csavargatja a fejét a nyakravalóban,
1379 2| Ilyenkor aztán Mátyásék csavargatják a fejüket, mert azt lehet
1380 1| kicsi viaszkos vászonba csavargatva a padláson, a tetőben. Aztán
1381 1| őket.~- Részög vót az a csavargó. Szót értöttem én akkoriban
1382 1| megcélozta a láthatatlan csavargót. - Mekkora földetök van,
1383 2| egy kis ember. Ni, hogy csavarog előre-hátra. Mit kereshet?
1384 2| meggondoltan, lassan, kényelmes csavarulatokban hullott le egy-egy sárga
1385 1| irgalmasság testi‑lelki cselekedeteit gyakorlandó, odahajolt vele
1386 1| hegyét, amit szintén nem cselekedett még Etel soha az életben.
1387 2| régön möghozták a Piros cseleködetjének a hírit. A favágók adtak
1388 2| ki a fát, azt mondja, a csemegekereskedők nagy árat adnak a gyümölcseért,
1389 2| helyettük jobbat, nagy árú csemegeszilvát.~Mátyás észrevette, hogy
1390 2| kihányta, a borszőlő helyett csemegeszőlőket ültetett, csemetekertet
1391 1| megcsócsálta neki a kemény csemegét, és úgy rakta a szájába.~
1392 2| csemegeszőlőket ültetett, csemetekertet csinált, s azt mondta Mátyásnak,
1393 2| Maga tötte? - kérdezte csendesen.~- Én - emelte föl Ferenc
1394 1| senki mást. Fáradt ember ő, csendet, békességet akar, örülni
1395 1| senki se tudta olyan szépen csendíteni, hát az most majdnem főispán
1396 2| vérző szívét, amit átlőtt a csendőrgolyó. Ebből nagy ribillió lett,
1397 2| szó, ami szó, de nem jó csendőrkézre kerülni. Ő ugyan nem ős,
1398 2| hadiállapotban, a finánccal-e vagy a csendőrrel.~- Az állatorvossal, doktor
1399 2| meg Jóska, hanem úgy, hogy Cseng meg Csing, azazhogy nem
1400 1| minisztráns kezében a kis csengettyű szava, mint játékos húsvéti
1401 2| nem is hívják őket, csak csengettyűvel kicsengetik a nevüket. Etel
1402 2| és Márika összeszedte a csentrest, Ferenc gyerek módjára csak
1403 1| füstölt kolbász zsírja is csepegett a kéményből, és a zsíros
1404 1| gyerekeskedtek, együtt is cseperedtek föl. Csakhogy aztán Ferenc
1405 2| ember. Szántógép, vetőgép, cséplőgép, autó, repülőgép, ezelőtt
1406 1| úgyis dolga van a városban, cséplőgépet vesz részletfizetésre.~Az
1407 2| se hegye, se suhogója a cseppjeinek, mégis beleóvakodik tollba,
1408 1| régi öregök tartják, hogy csepűn csomót, tojásba szőrt, egyik
1409 2| mint az abrosz, ami alá cserebogár szorult, aztán a hínár se
1410 1| felesbe, de hát azt el is cserélheti Ferenc valamelyik innenső
1411 2| mindenütt recseg a csont és a cserép az eke meg az ásó alatt.
1412 2| nézni, a régiek tán azt is cserépbül csinálták, azért nem maradt
1413 2| rögei közül vastag piros cserépdarabokat szedeget össze, mutatja
1414 2| még alig takarították el a cserepeit.~Igen, szüle addig gondolja
1415 1| mög hogy a lúgos fazék cserepekben van a földön.~- Vigyétök
1416 2| szobát bele kettőt, a tetejét cserépre venni, alá meg pincét rakatni.
1417 2| az új kutat, a sokasodó cseréptetőket és a hajladozó kaszásokat?
1418 2| ébren lönni.~- Hát szeretnék cserét tönni édös apámmal - mondta
1419 2| De a szél fúvogassa meg a cserfán azokat a makkon hízott kalendáriumcsinálókat,
1420 1| nem csinálna egyebet, csak csérogna, mint a kergetett jérce.
1421 2| hanem úgy mondják, hogy cservonyec, de aztat nem tudja, hogy
1422 2| három kolduson?~- Gyű! Gyű! Cserzették volna ki a bőrit annak a
1423 2| és meghúzogatta a nyaka csigáját.~Így kezdődött a szüle betegsége,
1424 2| orrával a homokból egy őskori csigolyát. A reves csont szétporlik
1425 1| Pétörke, cicka fajka - csiklandozta az orrát a bojttal.~Péterke
1426 1| Hát még mikor a Szpiritutó csikóbőr tarisznyát húzott a fejére,
1427 2| anyádnak, mielőtt tégöd csikódzott! ‑ rántja meg Mátyás kemény
1428 1| csikordul, mintha ráncába külön csikorgót tett volna a varga, „itt-hon,
1429 2| maga után Péterkét, aki csikorgott, mint a talicska, és fogta
1430 2| az nekik a dolguk, hogy csikorogtassák a kocsikerekeket. Vasárnap
1431 1| beleszaporázott a trojkák csilingelése a doni hósivatagokon.~-
1432 1| galambok, és az istállóban a Csillag vagy a Szikra fölnyerített
1433 2| a pimpó alig nyílt sárga csillagai széthullottak a nehéz talpak
1434 2| virágcsillagot, le ne törjön egy csillagbimbót, aztán ráfogja a bicskát
1435 2| körösztül, nagyon szúrós csillagkaviccsal van möghordva.~Etel fölrántja
1436 2| csillagok közül, neki ezüst csillagokból van a koszorúja, a Szűzanya
1437 2| hunyorodnak föl az örök csillagokra, de amely fölött nappal
1438 1| megbecsült, mert már két csillagot is varratott a gallérjára -
1439 2| fölemelte a fiát a nap felé, a csillagvirágok és zümmögő méhek közé, és
1440 2| vidáman a holdfényben szelíden csillámló pléhképet. - Talán möghozza
1441 2| aranyszemek olyan vidáman csillognak, mintha eszükbe jutna, hogy
1442 2| még hasznavehető fél szeme csillogva leltározta föl a bűnre csábító
1443 1| tápászkodott föl a tolvajba csimpeszkedve.~A tolvaj azonban akkorát
1444 1| hanem asszonyhúsra! Mit csináljak, hova lögyek, tiblábolok,
1445 1| íratnom Ferencnek.~- Sorotok, csináljátok - vont vállat Etel, és aratott,
1446 2| Kint is ösznek?~- Hát mit csinálnának? Vittek ki sajtot mög könyeret.~-
1447 2| aranyszénát, beletűzi a fehér csinált-virágot, egy pillanatra látszik
1448 2| fene körtét?~- Ráértömben csináltam - mondta kurtán Ferenc.~
1449 2| a tisztelendő urat, hogy csináltassa meg a templom előtt a bánatos
1450 2| azért szutyongatta, hogy csináltassák meg az iskolát, és adjanak
1451 2| nem lehet készen kapni, a csináltatáshoz meg nem mindenkinek van
1452 2| be van verve, mán mög se csináltatják, azt mondják, nem érdemös,
1453 1| koporsót mégiscsak kellene csináltatni, neki van egy aranypénze
1454 2| már nem készen vett, hanem csináltatott, mert ilyent nem lehet készen
1455 2| magukat, és új sípokat is csináltattak az orgonára -, hanem lehet
1456 2| hanem úgy, hogy Cseng meg Csing, azazhogy nem is hívják
1457 1| derekát. Csak Ferenccel kell csínján bánni, mert nem tudni, mi
1458 1| mert mire való az ilyen csintalan beszéd azok közt, akik szent
1459 2| vagy lánnyal kezdte el a csintalankodást. Ezt Etel nem bánta, örült
1460 1| csak azért fogta rá ezt a csintalanságot, mert kellő mederben akarta
1461 1| teremtett állatokból is csipegetett hozzá egy kicsit. A tyúkból
1462 1| tisztásait pedig a fehér boglárka csipkéje szövi be. Aztán egyszerre
1463 2| csókolni az oltárterítő csipkéjét, s Isten bűnül ne vegye
1464 2| mert hibás volt a szemfoga, csipkés hegyű, de azért nem volt
1465 1| kötve értettek a repüléshez, csipogáshoz és egyéb művészetekhez.~
1466 1| bajnétszíjrúl, és azt nem csipogja, hogy „éljön a negyvennyóc!”.~
1467 2| a torma közt kiscsirkék csipognak, a szalmásistállóban gyerekágyat
1468 2| tető alá, ott is fázik még csipogni is, a varjak egy darabig
1469 1| a száját, és azt mondta csípőre tett kézzel, még a derekát
1470 1| kutya se vakkant, madár se csippent, sehol semmi élő, csak a
1471 2| gyümölcse az ő szíve alatt csírázó gyümölcsre.~Ferenc más szerencsére
1472 2| megtanítják rá ezeket a csiri-biri, ökrön dederunt, szamáron
1473 2| mondja: hess-hess-hess. ~Csirke mondja: ne kergess!~Nevetgélés
1474 1| mint a héja elől szétgurult csirkék.~A kör azonban már messziről
1475 2| nézett a két tipegő kis csirkének a dűlőkanyarulatig, most
1476 1| hol poharat tört, hol a csirkeólat felejtette nyitva, hol a
1477 1| Hű, aki fölmarkolta, nem csirkére éhöztek ezök, hanem asszonyhúsra!
1478 2| szétfoszlat a tányérján egy csirkeszárnyat, elrongyosít egy levél salátát,
1479 1| szokott téli véleményüket a csizmadia-iparról.~- Kis cipő! Kis cipő!~-
1480 2| teremti, ez a papucs valamikor csizmafej volt, és bizonyosan nem
1481 1| Ferenc - topogta le a havat a csizmájáról.~- Itthon? - néztek föl
1482 2| hogy hova tették a rossz csizmáját, nem találja a kamrában
1483 2| parasztok nyelvét ebben a csizmás világban - gondolta a méltóságos
1484 1| még, hogy eztán már majd csizmástul, cipőstül füröszti fel a
1485 1| elitta az eszét, csak nem a csizmaszárába öntötte a bort. Nem a feje
1486 1| ez egy-két pipa dohányért csizmát, bocskort, papucsot, mindönt
1487 2| elhullajtott kukoricaszemek, csizmával behurcolt sárdarabok, itt
1488 2| meglóbálja a karját; a víz nagyot csobban, a tó egy titokkal többet
1489 1| vályúba. Ahogy a muszka a csobbanásról észrevette, hogy ott víz
1490 2| egymás szájából eszik a csócsát.~Nem kell félreérteni szülét,
1491 2| olajoskorsó a szögön, s az a csodálatos, hogy az a szeleburdi Etel
1492 1| Azon is el kellett volna csodálkozni szülének, hogy a menye mindig
1493 1| jól kereste volna, egyéb csodálkoznivalókat is találhatott volna a menyén.
1494 2| vagy kinyílik a szöme - csodálkoztatta Ferenc tovább az igazgató
1495 1| Mondja ki!~Az öregasszony csodálkozva nézett rá.~- Hát mit tudhatnék
1496 1| most van, Rókus még akkor csöcsszopó vót, mikor a búrok világháborúja
1497 2| csak otthon, maguk közt csökkentette le szüle ennyire a barackfát,
1498 2| el magát. Másodszor már csöndesebben mondja. - Kis Pétör, te.~
1499 1| emberek zúgnak. A falábú csöndesebbre veszi a szót. Odafordul
1500 2| pattant egy mérgeset meg egy csöndeset, és Mátyás ment, ment, addig
1501 2| hogy az csuda. Ezen a nagy csöndességen kívül nem is mondaná arra
1502 1| ne, mondom neki, csak úgy csöndösen, mert gondolkozóba estem,
|