19-atjot | atkec-bezav | bezze-csond | csong-elese | eletb-epers | epesz-felig | felin-furdo | furge-halsz | halva-hozza | huber-kakab | kakas-kezei | kezel-koros | koroz-lebal | lebbe-makoz | maksz-megta | megte-mosog | mosok-odane | odany-palin | palya-rater | ratet-subaj | subas-szivr | szivs-temet | templ-ugyes | ugyit-vetot | vetog-zugta
Kötet
1503 2| volt, a harangszó is azt csöngette, de ha kivennék a harangnak
1504 2| amint tépi a mókust, és csöpög belőle a vér.~Ferenc nagy
1505 2| szerette, mert csak úgy csöpögött a húsbul az olaj a fenyőmakktul,
1506 1| alsó szája szélét, és egy csöpp savanyúsággal úgy mondja
1507 1| mint Péterkének.~- Ezt-é, csöppeim - mondta Ferenc, előhúzva
1508 1| háromkirályok-napján szentelt víz finom csöppekben szitál rá a királyok nem
1509 2| legyen, mire Etel nekimenne a csöppjeivel. - No, ne félj, kis szamár,
1510 2| hogy kés, kanál ne legyen csördülés nélkül. Ezek közt soha még
1511 1| felejtette nyitva, hol a csörgemetélőt hányta el valahová. Ha szüle
1512 1| harapófogóval, kicifrázzák a fülét a csörgemetélővel, szétverik a fejét a furkóval,
1513 1| emberek, mert már megint csörgetik a diót a felhőkben, mindjárt
1514 1| neszekkel, az éjszaka tele van csörgő, recsegő, hápogó, fütyülő,
1515 2| kemény volt és nehéz. Nem csörgött, hanem kopogott.~- Honnan
1516 1| mögveröm”, azzal zirr-zurr, csörömpöl az ablaküveg.~- Bemönjünk-e
1517 2| elhatározással, hogy szét fogja csörömpöltetni az egész kocsit, azzal a
1518 1| sötétbe.~A fűzfasövény felől csörtögés hallatszott. Az este fekete
1519 1| szemben a muszkával, papírral csörtögött, kenyeret, túrót, vöröshagymát,
1520 1| hosszabbak már az esték, és hány csókkal rövidebbek az éjszakák.~
1521 2| lakodalomnak is hosszú vóna és csókollak édös kedves feleségöm, és
1522 1| tőle, hogy ettől mindég csókolódzhatnékja van az asszonynak.~Mátyás
1523 1| megváltott emberek, akik kacagva csókolódznak az élettel - csak lehajtott
1524 2| Isten.~Márika pityeregve csókolt kezet, ahogy az anyja előretolta.
1525 2| se csinál.~És míg szedi a csokorba valót az igazgató úr, addig
1526 1| reggelt. Hát aztán kapok-e egy csókot, ha jót hozok?~- Hogyne -
1527 2| mögyünk. Inkább a menyasszonyi csokrodat tögyük föl.~És ő maga tömködi
1528 2| de ezek az úrfélék mindig csokroznak. A báróné komaasszony meg
1529 2| mondja az igazgató úr. Nagy csomó árkus papír, toll, tinta
1530 2| veszi a két végét a derekán, csomóba akarja kötni hátul, de fölszisszen,
1531 2| oda a háta mögé, ő köti csomóra a kendőt a szent kezivel.
1532 2| testvérje neki, girbegurba, csomós, megszaggatott, alul száraz
1533 2| van már, de hogy össze van csomósodva, meg kellene fésülni. Hol
1534 1| Koszta, magyarok mondják, csontája.~- Hát csak a szó hibádzott -
1535 2| ha hazajön, összetöri a csontját, amiért nem váltja ki abból
1536 2| Hiszen azért nem törik csontjuk a fiataloknak, Róza se akar
1537 1| farkcsóválva a farsangi csontokat. Elcsodálkozott rajta, hogy
1538 1| volt, plajbásza is benne, csontvégű, egykettőre kiszámította,
1539 2| valami szó éri Ferencet, és csorba esik a növekvő tekintélyén.
1540 2| lőtt nyegleségből. Azóta a csordakútban jelenik meg a Mária, mégpedig
1541 2| mikor elköltözködött a csordakútból. A látó-asszonynak így adták
1542 2| pálinka rézcsapízű első csorgását nevezik, ami szemorvosságnak
1543 1| Szép tiszta nap volt, a csorgásban levet eresztett a hó, az
1544 1| hallja a piros papucsok csosszanását, és recseg a fülében a pap
1545 2| ránézett, de Ferenc már akkor a csősszel koccintott.~Vasárnap reggel
1546 1| taposta a havat, mint a muszka csosza bocskora. Etelnek éppen
1547 2| hogy fölkapta a dombját csőszgunyhóstól, de a csősz is benne volt
1548 2| és elviszi a homokbuckát csőszházastul. Messzi Gyurka ért olyan
1549 1| igyekezett célnak igazítani a csőszt.~- Mintha... mást akartál
1550 1| pillanat, amikor Bojszi csóvál egyet a farkán, és belép
1551 1| csinálunk most már vele! - csóválgatta a fejét. - Éppen máma mondja
1552 2| bűnös, hanem az a mezítlábas csoze, a napszámos, ő is hitet
1553 2| hatalmat földi halandónak. Csudák csak a Bibliában voltak,
1554 2| ilyenbe nem jó belekeveredni.~Csudálkoztak is rajta nagyon, hogy Ferenc
1555 1| csúnya apja löhetött, nem csudálom, ha a népei fölmondták neki
1556 1| olyant csinált rá, hogy az csudaság. Závárja sincs neki, mégis
1557 2| kenyeret. Már csak egy kis csücske dagad ki a markából. Ilyen
1558 2| megemeli a takarókendő csücskit, ezt azért akasztotta a
1559 1| földje volna, akkor ő nem csúfítaná el kecskével a birtokát.~
1560 2| téríti. De hát csak nem csúfíthatja el az ember a földjét, meg
1561 1| az oktalan állatok meg ne csúfolják. És megnézte a zsebeit is,
1562 1| Ugyan, édös szülém, hogy csúfolkodna mán vele, no! Pörnyés-gödörbe
1563 2| vele. Fönthangon.~- Meddig csúfolkodtok még?~- Cigányhitön öregszötök
1564 2| beszédjében a jámborság, mennyi a csúfolódás. Megkérdi kereken:~- Hisz
1565 1| mönyecske! - öltötte magára csúfolódva a nyelve hegyét, amit szintén
1566 1| pusztázót a lováról, és csúfságból még egy kutyafarkat is tettek
1567 2| elvágta a nyakát. Az ilyen csúfságokat egy percig se hallgatná
1568 1| Mert ezöknek előtte sose csuggattunk mink sömmit, de miúta ez
1569 1| nagyon haptákban állnak a csukaszürke felhők, pedig ha megint
1570 2| asztal szélibe. Nyitja, csukja a száját, de csak makog,
1571 1| pénzt veszik el, hanem be is csukják. Hát nem hallotta, hogy
1572 1| Én... én... elmegyek - csukladozott a muszka hangja.~- Az a
1573 2| állhat az Úristen elé.~Ferenc csuklásforma lélegzetet vett. Az Isten
1574 1| aludt a sarokban. Szüle is csukott szemmel mosolygott.~- Vén
1575 2| kezdve, hogy Etel magára csukta a tisztaszoba ajtaját, egy
1576 1| már két esztendeje be van csukva, mert a kovács is oda van
1577 2| medvékből származhatott, mert csúnyán levágta Mátyást.~A báró
1578 1| apja. Ennek azonban nem csupán lelki rugói voltak, közrejátszottak
1579 2| ismerős neki minden. Ott a csurgásban meg ott kell lenni a félfenekű
1580 1| szobán, meztelen talpa nem csusszan a meztelen földön. Mátyás
1581 1| tisztelendő úrnak térden állva csúszkálni előtte, hogy ne tegyen szerencsétlenné
1582 2| alá.~Etel is nevet. Lágyan csúsztatja a fésűt.~- Osztán az a Rókus,
1583 2| egy kis olvasókeresztet csúsztatott a helyére.~- Tán elvinnénk
1584 1| hó. Márika, aki csöndesen csutkababázott a kuckóban, boldog visongással
1585 2| ezzel, mint ahogy a gyerek csutkábul, cirokszárbul, mákfejbül,
1586 2| a kezére kellett ütni a csutkával, annyit huncutkodott. A
1587 2| a szemenszedett hitvány, cudar-fösvényül vágott kis gallyért, amelyik
1588 1| azt hitte, ezüstpapirosos cukor, és ki is fejezte elégedetlenségét
1589 1| cukorfütyülőt, bele is fújt.~A cukorfütyülő megszólalt, és vidáman gurgulázó
1590 1| a lepényt. Mert az ilyen cukorra, mint ehol Ferenc, nagyon
1591 2| kiskutya vagy kiscsikó. Cukrozta, szentjánoskenyerezte, bíbictojást
1592 1| nyalogatás terén is. Nagyokat cuppantott. A szél koppanó hópelyhekkel
1593 1| elől, hazakanyarodott a cuppogós földeken keresztül. Ijedt
1594 2| Mátyással a templomon, úgy cuppogott rá fogatlan vén szájával,
1595 1| megesett már, mindannak dacára Szpiritutó nagyon a szívére
1596 2| rendelése felelős, és némi daccal jelenti ki:~- Én nem is
1597 2| vállalom!~Fölszegte a fejét dacosan, de a szeme sarkával ijedt
1598 2| Már csak egy kis csücske dagad ki a markából. Ilyen körülmények
1599 1| ráfelejtkezett a szemlátomást dagadó vízre, nekivetvén a hátát
1600 2| bal szeme egészen be volt dagadva.~- Hát ezt mi érte? - tipegte
1601 2| rálocsolta, bújj, bújj, daganat, oszladozzál, foszladozzál,
1602 2| majd megadja az Isten, kis daganatért nem vágatja le a kezét,
1603 2| jelzőről, vagy micsoda kenyeret dagasztana az a menyecske, aki hírét
1604 1| sütni csak kisütöm én, de dagasztani nemigön szeretöm. Kicsiért
1605 2| Jól mögkelt, ügyes kéz dagasztotta. Hát ez?~Kihúzta a kenyérből
1606 2| már gép madarak surrogó dala köszönti az új vasutat,
1607 1| aki az útszélen a maga dalát dúdolja maga elé az alkonyatba,
1608 2| neki, hogy „hess, hess”. A dallamát már nem tudja Ferenc, mert
1609 1| Az egyik akasztófáravaló danol, azon nevet a többi. Aztat
1610 1| azon nevet a többi. Aztat danolja, hogy „kis ablakát mögveröm”,
1611 1| köztük, hát az oly szépen danolt, hogy olyat még a vásárban
1612 1| heverésztek, kártyáztak, danoltak, különösen egy suszter vót
1613 2| selyemszoknyáját olyan kéttenyérnyi darabokra, s azokat öltögette, varrogatta
1614 2| már, amelyikből kimaradt a dátum. A szomorú rabokat senki
1615 2| megérteni, amit mondott, mert deákul is beszélt, meg selypes
1616 1| Ponciusát a Pilátustoknak - debizisten, odamöntem volna, lösz,
1617 2| kalendáriumcsinálók vagy decemberre, amikor nem volna nekik
1618 2| lehet mondani, szinte úgy dédelgette, mintha nem is gyerek lett
1619 2| ezeket a csiri-biri, ökrön dederunt, szamáron tulerunt népeket -
1620 1| tied, ami a küszöbön van!~Dehogynem, a Bojszi tudja, hogy neki
1621 2| jelent, mint az első báli dekoltázs. Ez az első vizsga az asszonyiságból.~
1622 1| bácsi.~A csősz szabadkozott. Dél óta egyik tanyából ki, a
1623 1| elcsodálkozott rajta, hogy délben Etel mégis olyan forrón
1624 2| fogadjon!~A tavaszi nap éppen delelőn állt, Ferenc nem akarta
1625 2| és a postás-gyomornak a délelőtti víz által való kirágása
1626 2| Igen, Péterkének olyan délelőttre volt kilátása, amely a férfias
1627 2| úgy nézett föl a napra.~- Délfelé járhat az idő. Én is mögönném
1628 1| mikor a nyár heve az öltetőn déligyümölccsé szárítja. Szüle máskor már
1629 1| vagytok, ti elvetemödött Delilák, ti orcátlan Putifárnék,
1630 1| a hadiözvegyeknek, de a Delíláknak, Putifárnéknak és Jezsabel
1631 2| egyszerre lekapkodják, délre már vissza is érnek.~- Édös
1632 1| szemben a nappal, a Parco delta Redenzione teraszán, és
1633 2| érésiben, csak harmadnap déltájban nézhetett utánuk a legényeknek.~
1634 1| hozzálátott a munkához. Déltájra kifényesítették a fejfát,
1635 1| tollfosztásból, mert arra való délutáni idő volt, de higgadt megfontolással,
1636 2| körtefára, sőt húsvéthétfő délutánján kerítést is csinált neki
1637 1| a szervöket vigyázzák a demakráciás vonalon, de nappal leginkább
1638 2| állítani korunk erkölcstelen demokráciája elé, amely csak a maga önös
1639 2| elnökhöz és urakhoz szokott deputáció-vezetőhöz illik. Nem peckeskedett,
1640 2| káromkodásra torzítja a hajnali dér. A jó Isten tudja ezt, és
1641 1| tetthelyen, ki is fűrészelte a derekából a fejfának valót, azt hazagungorgatta,
1642 1| észre, hogy nagyon töri a derekam valami. Odanyúlok, faág.
1643 1| keshedt téli bekecs volt. A derekára már nem nagyon jutott belőle,
1644 1| sóbálvánnyá vált, Ferenc derékig meztelenül hóval mosta magát
1645 1| vesztegetett rá több szót, megkapta derékon a szerelmi közvetítőt, ki
1646 2| lomposan, az alja ki van a derékszíj alul. Az asszony hasonlít
1647 2| akinek csak a fele van meg, deréktól fölfelé, és még annak is
1648 1| pajkos térzenére ringatják a derekukat, szemben a nappal, a Parco
1649 2| ásítva az ablakhoz. Már dereng, a szeme beleszokik a félhomályba,
1650 1| szegények, szénégetők találtak dermedt tetemükre, azok tettek róluk
1651 2| biztosan?~- Mög is volt mán dermedve, mikor keltögettem.~- Az
1652 1| regulázhatja Etelt.~Ó, nem úgy dérrel-dúrral, lármával, mert szüle azért
1653 2| nap a jól végzett munka derűjével húzott magára egy hosszú
1654 2| belép közéjük, már megint derűsen csillog a szeme, mint ahogy
1655 2| mosolyog, de csak mint a dérverte szőlő. Nem lehet az ő munkáját
1656 1| nekivágódott a fészernek. Egy deszka lezuhant, és nagyot csattant
1657 2| úr nem Földvárra ment el deszkát árulni, csak külországba
1658 1| fölmondták neki a barátságot.~A detronizálás úgy történt, hogy Szpiritutó
1659 1| csavarodott harminc-sincs fejével. Dévánkoznak is vele, hogy nagyon huncut
1660 1| tartja az eszét. Azt feleli a dévánkozóknak:~- Aki pedig nem akarja,
1661 2| a többi mind csak csávás dézsa.~- Ne, bolond, ne - hőkölt
1662 2| mosogatta a lábát az úton egy dézsában, lehetett látni térdig.
1663 1| falábú.~Mátyás fölállt. A diadala önérzetével lépkedett a
1664 2| fogalmat szerezzen a technika diadaláról, és behatoljon az okszerű
1665 2| Ferencnek nem volt szokása se a dicsekvés, se a panaszkodás, még Etel
1666 1| asztalok mentén. Köz-öröm, ha a dicsekvő embert alkalmas formában
1667 2| mint az anyós fülét a menye dicséretére.~Pedig szüle, Isten a megmondhatója,
1668 2| illik tán, hogy asszony dicsérje az urát, de az ő ura maga
1669 1| rendes ember már a pitvarban dicsérte a Jézust, olyan hordógurigató
1670 2| hősi elszántság és örök dicsőség. Márika felől nézve: jogtiprás
1671 2| ágyú hirdesse a jó Isten dicsőségét, akkor is vasárnap volna,
1672 2| írnokához, és folytatja a diktálást -, Sátán nevű kutyája megkötve
1673 1| szalonnában, mert azt azelőtt, a dínomdánom napokban nem nagyon fogyasztotta,
1674 1| már régen, nincs már olyan dínomdánomos világ, mint azelőtt. Nem
1675 1| de nem szeretöm én a nagy dínomdánomot - szabódott Ferenc.~Mátyás
1676 2| almáért vagy egy szakajtó dióért minden gyereket rátanított
1677 1| mire kell a muszkának a diófa, s ezzel a tereferével igen
1678 1| Volt egy vesznitért öreg diófája Mátyásnak, ki akarta vetni,
1679 2| vizet a pászta végén, a diófák alatt, s az Etel-forma menyecske
1680 1| tudna szerezni, csináljon a diófával, amit akar. Mátyás ezt a
1681 2| ne kerítse egyszer, éppen diótisztítás közben.~- Mondja már, Etel
1682 2| a nagy fák alatt. Arra a diózörgésre ébredt föl a feje fölött,
1683 1| végleg megszakította vele a diplomáciai összeköttetést.~Ilyesmi
1684 1| azonban megkoppant a sült disznóállán, és Mátyásnak egyszerre
1685 2| el, így aztán tehénbe meg disznóba ölték a pénzt, no meg igaz,
1686 2| amit maguknak, bablevest disznókörömmel, mert, most már megmondhatja,
1687 2| milyen kár, hogy régebben disznónak prédálták el a tököt. Most
1688 2| mindent tud, mi hol van, még a disznóölésben is részt vett, maga töltötte
1689 1| tisztjét Mátyás végezte el, disznóöléskor rácsattantván a hurkaöblögetéssel
1690 1| se.~- Hát nem erőszak a disznótor, lányom - mondta szüle engedelmesen,
1691 2| ármentesítő gyűlésre, hanem majd disznótorra jön be az igazgató úrért.
1692 2| sokkal őszintébben, mint a disznótort, és farigcsál vagy morzsol
1693 1| itt egymagam ezzel a vén disznóval?~A csősz értett a nevére,
1694 2| Mátyás az asszonnyal, hogy disznóvétel ürügye alatt kalauzolja
1695 2| mikor a nemzetfönntartó elem divatba jött, de azért azt mégse
1696 1| rájött, hogy hol a hiba. Dobbal nem lehet verebet fogni,
1697 1| kaptam az olasz fronton, a Doberdőbe, oszt nem vagyok mán én
1698 2| nincs semmi értéke, el kell dobni. De Ferenc látott már ilyenfélét
1699 2| mint a forgó komédia, és doboltak, fütyültek, sípoltak, harangoztak
1700 1| nagy csönd.~- A báróét? - döbbent föl elsőnek a hatökrű. -
1701 1| szélmolnár. Mire csöndes nevetés döcög végig az asztalok mentén.
1702 1| szolgált, kis testét csak úgy döcögtette a kacagás. Aztán Szpiritutó
1703 2| salátát, hogy vasvillával döfködhetné, aki szereti. És minden
1704 2| szemöldöke összeér, és ott döfködik az álomban összehúzott ráncokat,
1705 1| Etel fölugrott, és hiába döfögette a tepsibe a bicskát, mindig
1706 1| cirokseprőből, és óvatosan döföli vele a markában levőt. Ez
1707 2| Annyira mönünk ezzel, mint döglött lovon a patkóval, kéröm -
1708 2| esernyőcsinálónak is elfüstölt a dölyfössége. Úgy látja, hogy ez a jó
1709 2| Hallja, hogy Róza jön ki dömhögve a kamrából, hozza az egérfogót,
1710 2| valaki, fehér fejű ember, és dörgöli a szemét, ahogy az álmából
1711 2| volna oda, mint hogy ne ő dörgölje be vasárnaponként a vasderes
1712 1| jobbra-balra, mormogtak, dörmögtek, káromkodtak, botjukat,
1713 2| osztozkodtak egymással, Mátyás hol dörmögve, hol pattogva és szaporázva
1714 1| világát.~- Hiszön tudtam én - dörzsölgette a kezét Mátyás, és szüle
1715 1| bekvártélyozva, az lött vóna a dóguk, hogy a szervöket vigyázzák
1716 1| ment az udvarra, kiszedni a dohányból a közéóvakodott küszöbszálkákat.
1717 1| tisztöltem, mert ez egy-két pipa dohányért csizmát, bocskort, papucsot,
1718 1| mikor a zsidónénál járt a dohányzacskókul szolgáló nyersanyag irányában.~-
1719 1| is vágott egy télen, s a dohányzacskónak való matériát mindig Mátyásnak
1720 2| Van nekünk kenyerünk - dohogott szüle, ahogy ilyenkor szokás,
1721 1| fiatalja, mert öregségére a doktornak is megjön az esze. De aztán
1722 2| Az igazgató úr vállalja a doktorságot. Honoris causa, adományozva
1723 2| szolgálja. Ő volt a legragyogóbb dokumentuma annak a ténykörülménynek,
1724 1| muszka hangja.~- Az a te dolgod, testvér. De mostan feküdj
1725 1| eszébe ezeket az elmúlt dolgokat? Szinte hallja a piros papucsok
1726 1| egészen tudatlan a világi dolgokban, mikor Mátyásék összeboronálták
1727 2| megtanulja, hogy okos ember nem dolgozza magát agyon.~De azért nekem
1728 2| mi köze volna ahhoz? A mi dolgunk az csak, az enyim mög a
1729 2| adnak sömmit se, mönjünk dolgunkra. Vagy kend még marad?~De
1730 2| egy kis vizet!~Maga meg dőljön le addig a fűre.~- Nem,
1731 1| nem látott még.~- Amerikai dollár - fogta föl Ferenc a pillantást.
1732 2| még meg nem unja, ha a dologidő beáll, majd elmúlik a csoda
1733 2| Ezen úgy el-eltűnődött, ha dologidőben ebéd után feje alá tett
1734 2| szaggatja a szívét, hogy „dolores inferni”. Ferenc nem ád
1735 1| másállapotos menyecske a kemencének dőlve fuldokolva zokogott, szüle
1736 2| ezelőtt, hogy fölkapta a dombját csőszgunyhóstól, de a csősz
1737 2| a szél, és visszatette a dombot a helyire. Nem is történt
1738 2| Ferenc egyedül ment föl a dombra, és mikor Etelt meglátta
1739 2| úgy legurult egy lábon a dombrul, hogy kettőn se lehetett
1740 1| a trojkák csilingelése a doni hósivatagokon.~- Az - mondta
1741 1| való már az se, maholnap drágább lesz, mint a pálinka.~Ezzel
1742 2| tehetsége van hozzá, de nagyon drágán adják.~- Nem teszön sömmit -
1743 1| azt hallotta, hogy nagy a drágaság. Mit ér a sok föld, ha nincs,
1744 1| együtt, az is hadd vesse ki a drágát a haskójábul, aztán majd
1745 1| nádat meg a léceket meg a drótot meg a többi miegymást. De
1746 1| kérlelte lúdtollal, regulázta dróttal, de csak nem akarja a jót
1747 2| egyebe, csak keresztfia és druszája. De hát Mátyásnak már más
1748 2| Mátyás nagy nehezen átengedte druszáját szüle karjaiba, és odaduruzsolta
1749 2| Mátyás másnap megvett kis druszájától egy cinegefogó tökért, és
1750 2| maradt Márikával meg a kis druszával. A drusza nem tesz még emberszámot,
1751 2| hangja rekedt, mint a tökszár duda, de ha úgy szólna is, mint
1752 1| páráztak a mezők. Valahol dudát nyekergettek, rekedten szólt,
1753 2| se hallott semmit, csak dudolászgatott le a kútba akkor is. De
1754 1| az útszélen a maga dalát dúdolja maga elé az alkonyatba,
1755 1| van, mikor ezt az éneket dúdolni kezdem, innen a hósapkás
1756 1| Nem álltak föl, de együtt dúdoltak a többivel.~Ferenc is mondta
1757 1| A hordó megindult nagy dübörgéssel, és nekivágódott a fészernek.
1758 1| késsel az apai fájdalom első dühében. De aztán csak erőt vett
1759 1| bimbós majoránnán, mint a dufla rózsán.~Ezt szüle mondta,
1760 1| neki. Magam is nádcsövekbe duggattam a régi bankókat, azokat
1761 1| is ököllel, mert nem úgy duhog. Á, csörög is, ez csak puskatus
1762 2| két tipegő kis csirkének a dűlőkanyarulatig, most ül az ágy szélén,
1763 2| az éles szélben s havas dűlőkön, kétközben önmagával, hitetlenül
1764 2| szed, bár ő inkább csak a dűlőút két oldalán mereszkedő lósóskák
1765 2| hogy piacon, templomban, dűlőutakon, városi utcákon el-elakad
1766 1| mert a kérge mind ki van dűlve, a sarka félretaposva, s
1767 1| is mondta.~- Hideg az a dunna, amelyiköt asszony nem melegít.~
1768 2| feküdt. Két keze összetéve a dunnán, az arca megbékült, a szeme
1769 1| széles arcú, bikanyakú, nagy dupla ember, most olyan zöldessárga
1770 1| Az emberek azonban már duródtak kifelé az ajtón. Bolond
1771 2| megtehetné, mert az is elég durzos, meg hagyott színű is már,
1772 1| vizes-kancsót, és kétfelé törölte a durzós, sárguló barna bajuszát,
1773 2| vette onnan addig, míg a duttyánba nem ért, ott is csak addig,
1774 2| Föcskefiók, édös szülém - duzzogott Etel, de azért kétszer is
1775 2| dolog! Etel ezen az éjszakán duzzogva bújt az ura mellére.~- Kinevetött
1776 2| fordult föl a medvecukorlé.~- E-ereggy innen, á-állok én, mint
1777 1| kutyát tartani, márpedig eb a német kutya nélkül.~Ferenc
1778 2| csakugyan nagyon alkalmas ebállat lett belőle, ha olyan nem
1779 2| a másikhoz, mint jászok ebe a homokon, nem ül meg két
1780 2| el-eltűnődött, ha dologidőben ebéd után feje alá tett kézzel
1781 2| tödd be a kocsiba, fiam.~- Ebéddel várjam, édös uram? - kérdezte
1782 2| alkalmas duttyán, ő ott ebédel, oda tartson Ferenc is,
1783 2| kufárok... Kapkodjátok, mint ebek a korpát... Szűzanyánk,
1784 2| nem is álmodik, hanem arra ébred fel, hogy a Boldogasszony
1785 1| mert a szobaajtó nyitva vót éccakára, sarokra. De nem felel neköm
1786 2| amivel a mókus él. De én csak eccör-kéccör öttem belüle, mert nem bírta
1787 2| úri barátság, nem kell az ecetes, nyúlós bor, az üstöt is
1788 1| asszonyok fülbevalója. Az ecetfák kopasz ágait friss szellő
1789 1| faág. Hát nem fölmásztam az ecötfára möglepetésömben? Onnan hallgatom
1790 2| mint az előbbitől.~- Ez is ecöttel hált must korában, az Isten
1791 2| mögérhettem, ilyent látni! Eddég csak jéruzsálömi olvasót
1792 2| őseink? Úgy, hogy az ilyen edénybe vizet öntöttek, nádszálat
1793 2| akkor másra kellettek az edények. Étel-italt raktak beléjük
1794 2| tisztaszoba polcán tartott edényeket is. Nem őrizget ő mégse
1795 2| telerakja a tisztaszobájukat az edényekkel. Mátyás mondta is neki,
1796 2| szét őket, nagyon avult edényök voltak mán.~- Hányat találtatok?~-
1797 1| azonban nemcsak a haragos édesanya van, hanem négyesztendős
1798 1| Róza még Rozálka korában az édesanyjától, Mátyást is ezzel étették
1799 2| gyerekeknek is, lesz már megint édesapátok, ide hallgassatok! Ugyan
1800 1| Márikának jussa legyen Ferencet édesapjának szólítani.~Hogy miképpen
1801 2| és valami kimondhatatlan édességű bánat a szelíden tekintő
1802 2| szülének. Szüle szedte az édest is meg a keserűt is, még
1803 2| követöt csinálok pünkösdre édösapádbul - veregette a kisfiú nyakát -,
1804 2| Tögyük mög ezt az örömet édösapánknak.~Erre még szüle is azt mondta,
1805 2| voltál, Ferencnek volt az édösgyeröke, osztán mégis Ferenc embörölte
1806 1| ruházkodva ész dolgában, az én édösszülém vót ilyen, hogy egyik szavam
1807 1| össze vannak szokva, mint az édöstestvérök.~- Nem löhet - tréfálkozott
1808 1| még egy kicsit meg kellett edzeni olajos kapcával. Szépen
1809 1| hogy korán kell kezdeni az edzést, és semmi se edzi meg úgy
1810 1| kezdeni az edzést, és semmi se edzi meg úgy az embert, mint
1811 2| ember.~Etel nem próbált még effélét, kártyát se vettetett soha,
1812 2| asszony elevenen ment az égbe, két kerubim emelte szárnyánál
1813 2| mezőbíró maga elé tesz egy égedelem nagy könyvet, azt úgy hívják,
1814 2| de mikor látják, hogy az egér se bolond előjönni ilyen
1815 2| szalonnát, de nem fogja be az egeret, az Isten bomlassza meg,
1816 2| száraz, de a kisgyereknek egérfoga van, az elbír vele. Szüle
1817 1| füge beleragadt a Péterke egérfogaiba, úgy kellett őket kézzel
1818 2| kis fekete kezével, hegyes egérfogával. Aközben Márika rendületlenül
1819 1| mint egy világlátni induló egérke.~Szüle éppen szembejött
1820 1| taszigálta vissza a tetten kapott egérkét.~- Majd mögmuszkázlak én
1821 1| zöld lett a szeme, mint az egérre ugró macskának.~- Sok baja
1822 2| a múzeumban, tetején az égés nagy fekete foltjával, aminek
1823 2| ezön pár sor írásom fris jó egésségben tanálja magukat továbbá
1824 2| Etel csak azt értette ki az egészből, hogy Ferenc meggyógyul,
1825 2| fehér kenyeret.~- Ezért az egészért egy icurka-picurkát.~- Ezt
1826 2| mert ő volt a mozgatója az egésznek. Jó, kövér föld lesz az,
1827 2| sor írása találja friss jó egészségben az igazgató urat, mint levélírót,
1828 2| sarkával, hanem tele szájjal, egészségesen.~- Sok ám a fújnivaló, édös
1829 1| tromfot adta, hogy „erőt, egészségöt”, hamarosan fölállt a vendég,
1830 2| azonban nem zavartatta magát egészségügyi törekvéseiben, nyilván úgy
1831 2| lehet menni, azért otthon égetnek gyertyát. Keresztet vetett,
1832 2| hogy mit hallgatnak egy égetni való csalónak a szavára,
1833 2| kanapé sarkában.~- Rókusért égetöm.~Ferencnek bizony egészen
1834 2| azonban a tüzek csak odakint égnek, a földeken, lassú tüzek,
1835 2| eltakarta a hátával a nagy égő ostyát, csak két szikrája
1836 2| mög zöld mög kék tüzek az égön, olyanok, mint a szálfák,
1837 2| láttam, az éjszaka is sokáig égött a lámpája. Még azt gondoltam,
1838 1| rossz bora van, az a fajta egres, amit háromemberes bornak
1839 2| de nem a fákrul, hanem az égrül. Mintha diót ráztak volna
1840 2| neköm, anyám, egy gyönyörű égszín ruhám, azt nem tudom, hova
1841 2| lányom, gyere”, szétteríti az égszínű ruháját, és beletakarja
1842 2| nemigen van pénze, bizony egy-kétezer koronánál nem adhat érte
1843 1| megdörzsölte a szemét, a víz egyarasznyit lehúzódott.~Ferenc átvágta
1844 1| egy-két garas, ugyan nem is egyben, hanem többen, mindenütt
1845 2| Mátyás, mert ha világnézete egyben-másban megváltozott is, azt még
1846 1| szolgáljanak az igazságra, de meg egyébként is szomjas lelkek számára,
1847 1| nyírt magának.~Mint e titok egyedüli birtokosa, Márika jogosultnak
1848 2| hogy éppen az a baj, minek egyen az ember avas szalonnát,
1849 1| élők világában; tisztára egyéni akció, és sohase hivatalos
1850 2| csak ezen a barázdán mönjön egyenösen.~- Nem kísérne el, Ferenc?~
1851 1| rákocogtatta vele a lelki egyensúlyát visszanyert Péterkére az
1852 2| szép is volt, de azért nem egyesülhetök bele mindönbe. Mert homok,
1853 1| ágyát, úgy löket, nem is egyét. Hát mit őrzögetöd a hűlt
1854 2| beletoccsan, a hínár még moccan egyet-egyet, mint az abrosz, ami alá
1855 1| magyarázott. Tudott már egyet-mást a világi dolgokról.~Csak
1856 2| gyerekféle ugyan összeszedi az egyet-másukat, amit fölhajít az eke, meg
1857 2| adományozva Mátyás, mint a nemzet egyeteme által.~Mire befelé mennek
1858 1| ünneplőkalapot.~Ebben Etel is egyetértett Mátyással. Nemigen tudták
1859 2| Ebben más köri tagok is egyetértettek Mátyással, de Ferenc azzal
1860 2| mondta kedvetlenül.~Abba se egyezett bele, hogy a kicsit Péternek
1861 2| megzavarni az öreget.~Abban egyeztek meg, hogy az igazgató úr
1862 1| benneteket, városok és búzamezők egyformán lehajtott fejű, szomorú
1863 2| nyitogatja a fiókokat, egyikből a másik után szórja ki a
1864 2| voltak, mert olvasót még egyiknek a keziben sem találtak,
1865 1| hogy ha hibája is történne egyiknek-másiknak, legalább ne vesszen oda
1866 2| azt se tartják mög a népek egyiköt se.~Szüle azt hiszi, hogy
1867 2| elbarátkoznak egy kicsit.~Egyikük se gondolta, hogy késő délután
1868 2| hittem, hogy maga velem egyívású. Ejnye, ejnye. Valami baja
1869 1| kövesútra, el is vette úgy, hogy egykét befelé igyekvő kocsi visszafordult,
1870 2| tízezer éves hagyatéka az egykori Mátyásoknak, azt beledugja
1871 2| igazgató úrhoz, aki olyan vele egykorúnak látszó őszes ember volt,
1872 2| lovaknak. Mikor kijött, az egylábú postás kiabált kintrül a
1873 1| Szpiritutó, nem hidegöllöd még egymagadban az ágyat?~A muszka nagyon
1874 2| osztán nagyon szélösre vetöd egymagadnak. Asszony után köll nézni,
1875 1| mögáldja. Mit csinálok itt egymagam ezzel a vén disznóval?~A
1876 1| hát csak nem hagyom itt egymagára? Erre osztán csakugyan föl
1877 1| az Isten. De meg amúgy is egymáshoz valók voltak, az egyik szőke,
1878 2| ilyenekre semmit, volt ő ezer egynehány nagyon szomorú temetésen,
1879 2| Mátyásnak van igaza, mikor egyórai toporgás után azt mondja
1880 2| újul a szíve, de az is csak egypár napig tartott, aztán elviaszkosodott
1881 2| Milyeneket, bátyám?~- Mán egyrészben elfelejtöttem a szavalatját,
1882 2| neköm az én édös uram, csak egyrül nem.~- Ez igaz - vallotta
1883 2| odamenni, messziről nézte egyszer-kétszer, de mindig elfacsarodott
1884 1| gépsuszter csinálta, de azért egyszeribe beletanult a törvénybe,
1885 2| barátja koporsójánál, akiben ő egyszerű ember létére is a magyar
1886 2| tudhatja, aki föláldozta egyszülött fiát a világ megváltására.
1887 2| rögtön elkárhoznál.~Ettől az egytől igazán nem fél, felelte
1888 1| szoknyáját fogta, és némi együttérzéssel tekintett a kis szomszédra,
1889 2| baj van. A városban nagyon egzecéroztatják a zsidókat.~- Az az ű bajuk -
1890 2| csakolyan, mint a többi ember - eh, nem jó erre gondolni, mert
1891 2| lehet igaz. Ő fogta le az éhenhalt ember szemét, és ő takart
1892 2| Jó szagja van - nézte éhes szemmel Matyika.~- Ugye? -
1893 2| odaállt mellé, és nézte éhesen a gyümölcsöt. Szótlan, komoly
1894 1| neki a golyót kerülgetni, ehet-ihat, pipálhat, még haza nem
1895 2| posta egyszerre elfelejtette éhét-szomját, s úgy legurult egy lábon
1896 2| Megkóstoltak hármat is, mind ehetetlen volt. Az első esztendei
1897 1| a haskójábul, aztán majd eheti az olajos káposztát húsvétig.~
1898 1| ilyen hivatalban van, az nem éhezik és sokat alszik, továbbá
1899 2| istene, no meg most ki is van éhezve nagyon. Azt meg maga is
1900 2| Ferenc.~- Persze, hogy ne éhezzen, még a másvilágra átér.
1901 2| kenyeret, mert ő möghal éhön. Mondom neki, hogy én is
1902 2| gyötörje mán magát ilyen éhösen.~- Mingyárt vége lösz mán.
1903 1| fölmarkolta, nem csirkére éhöztek ezök, hanem asszonyhúsra!
1904 1| olyant? Gyere mán no, nézd, ehün az álla csontja, törd mög,
1905 2| bírságot az asztalra:~- No, ehun a pézük.~De olyan huncutul
1906 2| Nem, parmen mög renét.~Ejha, bámult el az igazgató úr,
1907 2| azt hitte, álmot látott az éjjel, mikor arra ébredt föl,
1908 1| Ferenc le s fel járkált az éjszakában - Szpiritutó megnyugodva
1909 2| mint e hetek mély álmú éjszakáin. Elmondta neki minden dolgát,
1910 2| egyre jobban elfeketedő éjszakákban a tanyák felett. Az ember
1911 2| igaz is volt. A hosszú téli éjszakákon néha alig aludt egy-két
1912 2| szülének - mert szüle rendesen éjszakának idején könnyített a szívén ‑,
1913 1| birtokállományát: vizet lopni jártak éjszakánkint a tanyakútra. S ebből látni
1914 1| szenvedett kár is, mikor erre az éjszakára beállott kútpásztornak.
1915 2| nem keveredett össze az éjszakával, ámbár hiszen néha a nappal
1916 2| akácfalevél esett a fejére, az ekét szétrázta, úgy megvadult.
1917 2| nem szólt. Még ezért se. Ekkora értékért. Se az aranyért,
1918 2| De ha Istent ismernek, ekkorára meg akkorára ott legyen
1919 1| lelke álomvetési közt, mikor éktelen gyereksivítás hasított a
1920 1| Ferenc evett, a muszkának el-elakadt a falat a torkán. Péterkébe
1921 2| hozzátartozott volna az is, hogy ő el-eleredő könnyel, lehajtott fejjel,
1922 2| eszébe jut Messzi Gyurka, aki el-elhajítja ugyan a sulykot, de azért
1923 2| füléhez tölcsérezett tenyérrel el-elkapott egy-egy foszlányt az igéből.~-
1924 1| vette a dolgot, és most is el-elködlő szemmel nézegette a kis
1925 2| az Etel szívét. Ezen úgy el-eltűnődött, ha dologidőben ebéd után
1926 2| Hát hogyha tanyástul eladná a földet... No persze, csakhogy
1927 1| maradsz gazdálkodni, vagy eladod a földet?~- Dehogy adom.
1928 2| nekik könnyebb is.~Ferenc elakadt lélegzettel hallgatta a
1929 2| éjszakába, hogy megindul-e vagy eláll-e a szél, és imádság még akkor
1930 2| beszélgetett, hogy milyen tarkákat elálmodik az ember, és azért fordult
1931 2| már jó éjszakát kíván.~- Elálmosítja, ugye, ez az erős tanyai
1932 1| megveri, de leginkább hogyha elálmosodik.~Mátyás gondolt ilyeneket
1933 1| volna reggelig, és nemhogy elálmosodott volna, hanem kiment volna
1934 2| mert délután, ha szüle elalszik, kilopom a sublót alsó fiókjából
1935 1| a Göncöl szekerit?~Etel elámult.~- Neköm mondja, édös apám?~-
1936 1| tapasztott katlant egy kis elásott új búza fölé, s arra gondolt,
1937 1| hónapszámra, mintha valami elátkozott királyfi keresné a menyasszonyát: „
1938 2| amelynek még ideje se volt elázni, csak megbarnult, elsárosodott
1939 2| siratják, mert a könnyek eláztatják a szemfedőjét - de olyan
1940 1| öreg Szpiritutóval.~Mátyás elballagott, a két ember pedig újra
1941 1| meg úgy az urak, most kell elbánni velük, látta ő Oroszországban,
1942 1| Maga elé húzta a tálat, és elbánt a benne valóval. A mákos
1943 1| a papok találmánya. Majd elbánunk ővele is.~Az emberek zúgnak.
1944 2| tartson Ferenc is, aztán majd elbarátkoznak egy kicsit.~Egyikük se gondolta,
1945 2| azzal ő már sokat próbálta elbékíteni magát. Nem lehet, mindig
1946 2| úr, aki megint nyájasan elbeszélget a népekkel, mióta látja,
1947 2| pedig szeretett volna még elbeszélgetni Ferenccel. Ferenc megérti,
1948 2| bele a háborúba.~Aztán még elbeszélgettek egy kicsit, kint való dolgokról,
1949 2| kisgyereknek egérfoga van, az elbír vele. Szüle vágott a friss
1950 2| nincs az a vasas német, aki elbírna a sok hernyóval, mikor az
1951 1| nézöm, nagy lány, te is elbírnád mán a Boldogasszony ágyát!~
1952 1| Kakasszókor kiszökött a tanyából, elbódorgott a tó felé, nézgelődött jobbra-balra
1953 1| orcátlan Putifárnék, ti elböcstelenedött Jezsabel leányai? Azt kérdöm
1954 2| hagyja helyben Etel az ötször elbontott választékot hatodszorra. -
1955 2| bement a lakószobába, és elbontotta az ágyat. Le is feküdt,
1956 1| féketőmadzag volna.~Etelnek elborította a láng a képit.~- Még hogy
1957 2| nem tudja, s ahelyett hogy elboronálná a dolgot, maga is nekiáll
1958 2| fütyörésző ostoros fiúk elcsapkodják a fejüket. Az akácok és
1959 2| utódjára. Ki lusta volt, ki elcsavargós, ki az ételben válogatós,
1960 1| arcán látszott az őszinte elcsodálkozás.~- Hát tehén?~- Nad tehén
1961 1| mentében szólt vissza, egész elcsöndesedett hangon:~- Ha az embör sóhajtani
1962 1| hogy éljön a komenizmus!~Elcsöndesednek. A szőrmók ugyan erre is
1963 2| osztán... a többit tudod mán. Elcsöndesödött. Möghalt. Röggelre. Ez volt.
1964 2| urával?~- Jól - mondta Etel elcsudálkozva -, mért kérdi az igazgató
1965 1| átvitte a szuszéket, s Mátyás eldicsekedett vele az asszonyoknak, milyen
1966 1| a cérnával, négyszer is eldöfött mellette, ám ez csak amiatt
1967 1| kibetűzni a hosszú útban eldörgölődött plajbászos kártyákat meg
1968 1| csak bement a gyerekhez, eldúdolgatta az ölében, megvetette az
1969 1| nevetésre hasad a szája, és eldugja a fejét a Ferenc háta mögé,
1970 1| eddig a bocskorában volt eldugva, hát azt szeretné eladni.~
1971 1| barátságosan leppegett. „Ele, bele, befele.”~A rendes
1972 2| valamit, amit látott az elébb - igen, megvan: fölkapja
1973 2| betegség ez az egy, hogy ebbül elébb-utóbb mindönki kigyógyul. Tudhassuk
1974 2| amelyek a szarkák és gébicsek eledeléül rendeltettek. Mindenki úgy
1975 1| amelyek a még korábban éledt szúnyogokat lepkedték. A
1976 2| szent városról szólt, ahol elefántcsont trónuson ül a Szűz Mária,
1977 1| embör löttél te, Ferenc - elégedetlenkedett Mátyás.~- Hát nem köll több
1978 1| cukor, és ki is fejezte elégedetlenségét a hadi medáliával szemben,
1979 1| de az ő hangja nem olyan elégedett, mint az öregemberé. ‑ Mögbomlott
1980 1| Azért mondom - derült elégedettre a Mátyás arca, és beleigazgatta
1981 2| ketten nagyon meg voltak elégedve egymással.~Ferenc pedig
1982 2| meg széttergyedt, mint az elégen túl kelt kenyér a szakajtóban.
1983 1| Csak nem tudja, hogy lesz-e elegendő magyar pénze. Elővette a
1984 2| embereknek, akit ő meg se tud elegendőképpen köszönni az Istennek.~-
1985 1| szüle bizonyosan nem tartaná elejbe a bográcsot, amely nyilvánvalóan
1986 1| Árgyélusok elül, inkább kiülnek elejbük a placcra, a lábukat is
1987 2| zsebkendőjével, leül, és most elejérül kezdi a levelet. Úgy kezdődik,
1988 1| Ferenc mög özvegyembör, az elejiből, hát összevalók volnátok
1989 1| Mátyás azonban már kezdte elejtegetni a fejét, és a koccintásnál
1990 2| ha hóval möghajigáltuk, elejtötte a mókust. Mögosztoztunk
1991 1| az ágy végihez, hanem az elemi veszedelmekről, árvízről,
1992 2| kívánják a nemzetföltartó elemök, mind az egész.~Úgy megéljenezték
1993 1| a Kossuth-nótát akarja elénekelni, mint más esztendőkben ilyenkor;
1994 1| fölül. A jó Isten bizonyosan elenged neki ezért a bűnéért néhány
1995 1| nemcsak a kutyai pályán szokás elengedni a logikát.~Aztán meg is
1996 2| lett volna is, az most már elenyészett, mint a füst - de azért
1997 2| megzavarodásának, amilyen mindenkit elérhet, mert szabad velünk az Isten.
1998 1| álmodik a paradicsomról, és elérhetetlen magasságban boltozódik fölötte
1999 2| szokták.~- No, Róza, tégöd is elért a hosszú péntök - búslakodott
2000 1| értette, amit Ferenc a pénz elértéktelenedéséről beszélt neki, de attól elment
2001 2| akarja rágni a gyomrom.~Szüle elértette az összefüggést a levél
2002 2| parasztja, akinek az esze élesedett, az értelme szélesedett,
2003 1| a negyvennyolcat.~Mátyás élesen szól oda neki:~- Hát mi
2004 1| lovakat. Neki is két testvére elesett a háborúban, otthon pusztul
|