19-atjot | atkec-bezav | bezze-csond | csong-elese | eletb-epers | epesz-felig | felin-furdo | furge-halsz | halva-hozza | huber-kakab | kakas-kezei | kezel-koros | koroz-lebal | lebbe-makoz | maksz-megta | megte-mosog | mosok-odane | odany-palin | palya-rater | ratet-subaj | subas-szivr | szivs-temet | templ-ugyes | ugyit-vetot | vetog-zugta
Kötet
2505 1| királyfi végett, mégis csak epeszti magát a szamár a Feketevárban?
2506 2| legyen az ablaka. Nem régi építés, ugyan mibe kerülhetett?~
2507 2| gépes gazda volt, új tanyát épített, szavas ember volt, el lehetett
2508 2| még a gőzmalmot föl nem építjük.~Etel azonban félt. Két
2509 1| Jeges-tengör partján. Ott építtettek velünk vasutat a muszkák.~-
2510 1| én a kamraablakot, mint epörfa a virágot. Ha előbb eszömbe
2511 1| nappal leginkább csak az epörfák alatt heverésztek, kártyáztak,
2512 2| katonát fölhúztak nálunk az epörfára, az úgy elfeketödött, mint
2513 2| artézi kutas tanyára meg az épülő malomra rátette a kezét
2514 2| temették. Szép temetése volt, érckoporsót hozott Mátyás a városból,
2515 1| akármikor lőhet őzet az erdeiben, de Ferenc azt mondta, hogy
2516 2| amely csak a maga önös érdekeit szolgálja. Ő volt a legragyogóbb
2517 2| tud vonatkozni a köznapi érdekektől, és fel tud emelkedni arra
2518 1| magát, a többi nem nagyon érdekelte.~- Most is együtt möntek
2519 2| fél szemmel, és borzasztó érdekesnek találta. Márika egy darabig
2520 2| csapolással szolgálhassa a haza érdekét. Ezt Mátyás se ellenzi,
2521 2| hogy hagyja el Etel, nem érdekli az az igazgató urat. Etel
2522 2| rendes halálfej, Ferenc nagy érdeklődéssel nézegeti. Jó régi lehet,
2523 1| egyet, mikor a puli aziránt érdeklődött, hogy van-e a lábán vastaghús.~
2524 2| olyan büszkén, mintha minden érdem az övé volna. - Mög ez a
2525 1| szaggatta ki a haját. Meg is érdemelte. Mindenki megérdemli, aki
2526 2| igazgató urat, aki följegyzésre érdemesítette az ítéletét. Úgy látszik,
2527 2| Mátyásék tanyája mellett érdemesnek találta megkiáltani szülét,
2528 1| fejét a mönyecskének. Mög is érdemölné, mert takaros, röndös fehérszömély,
2529 2| csináltatják, azt mondják, nem érdemös, mert úgyis csak behajigálják.
2530 2| napbul mán hat lött, de az erdő csak nem akart kivilágosodni.
2531 2| beveszik magukat a messzi erdőbe. Attól fogva madárhang sincs,
2532 2| favágók találták meg az erdőben, a falevelek alatt, magához
2533 1| kettejüket bezavarták az erdőkbe, ott is vesztek szegények,
2534 1| csak ketten jutottak el az erdőkig.~Szpiritutó megint magyarázott.
2535 2| hogy a buckákat be kellene erdősíteni.~Mátyás el is csudálkozik
2536 1| vékony folyású és akadozó erecske volt. De sokszor elmondatták
2537 2| hírét a városba, hogy milyen eredeti ember az öreg Mátyás, és
2538 1| ezzel a tereferével igen eredményesen szolgálta a közjót.~Lám,
2539 2| szoknyából, az feketére sült, eres, tarló szurkálta, azon fölül
2540 2| azt kellett letörni fele érésiben, csak harmadnap déltájban
2541 1| nagy jégcsapot letört az ereszetről és úgy pergette a napsugárban,
2542 2| kísértőket, pedig akkor nem eresztenek be a gyöngykapun a mennyei
2543 1| volt, a csorgásban levet eresztett a hó, az eperfa kopasz koronájában
2544 1| orosz rabságot kipihenni eresztettek haza.~- No - mondta a katona -,
2545 1| lobogót, és Ferencet szabadon eresztették. Maga a báró úr járt érte
2546 2| megtágult vasakkal, Mátyás addig eresztgeti a füstöt, és addig pislog
2547 2| megkötve nem lévén, nyúlfogáson éretett, és így a vonatkozó törvény
2548 2| Tán kalickába akarod éretni ezt a fene körtét?~- Ráértömben
2549 1| rajzolja.~Néha szőke, mint az érettbúza-színű asszonyhaj, máskor haragos-zöld,
2550 2| ég, az aranykalászok mind érettek, már lehetne őket aratni,
2551 2| feszültség megszűnt, de meg érezhető is, mert a gyeplő meglazult.
2552 1| e tekintetben igazán nem érezhette a szülői ház híját. Azt
2553 2| Mátyás kezdi szilárdnak érezni maga alatt a földet.~- Hát
2554 2| ráér urizálni, most gépnek érezvén magát, a fejére esik öregapónak.
2555 2| hogy természeti ellenkezést érezzen a bögre iránt, amelyben
2556 2| lovacska oktalan állat, és nem érheti föl ésszel, mi az, mikor
2557 1| egyet kútőrtársán.~- No, eridj, puli, fenébe!~A koloncot
2558 1| kenderszőke hajboglyát nem érintette. Mindjárt meg is magyarázta
2559 2| sose hallották, hogy Etel érintkezésben lett volna vele, nem volt
2560 1| hogy no, emberek, tik is érjetek egyszer örömet, kiszárítjuk,
2561 2| ha odaadom? Ha holnap se érjük a falut, fölfordulunk mind
2562 1| a nyakát.~Akik régebben érkeztek, azoknak a képét már kiverte
2563 1| én elkövettem mindent az erkölcsi világrend érdekében, a hiba
2564 1| papucsában is! Így romlanak az erkölcsök, s úgy lehet, azt is megérjük
2565 2| férjének, és a mostani rossz erkölcsöket okozta mindenért. Etel nem
2566 2| példaképül lehet állítani korunk erkölcstelen demokráciája elé, amely
2567 2| ítéletbe senkit, ha amúgy jó erkölcsű. Hanem Etel azt várta, hogy
2568 1| hogy vegye át a vitézségi érmeit.~Ferenc egyenesen Mátyásékhoz
2569 2| vélte, jobb lenne, ha arra érne rá Ferenc, hogy egy kicsit
2570 2| verődött egy kis toka, mikor jó erőben volt, s legutóbb is, a bankban,
2571 2| te, Ferenc, majd végit se éröd.~- Majd végit éri Matyika,
2572 1| ha mán mög nem öheti az érött körtét, legalább mögdongja.
2573 2| Ferenc kiment borért -, érözze magát otthon minálunk.~Az
2574 2| mögmarkolja a szívömet, akárhogy erőlködök, nem bírok belüle kiszabadulni.~
2575 1| a sorát. Etel pedig nem erőlteti a dolgot, mert Ferenc még
2576 2| kéket vöttem mög, pedig azt erőltette a boltos”. Mért van ez?
2577 2| legyöngültem, nem volt jártányi erőm, Rókus erősebb volt, föl-fölvött,
2578 2| maga körül, és kétszerte erősebben érezte a liliomszagot. Alig
2579 1| sehol, bár szüle váltig erősítette, hogy ő még söprögetés után
2580 1| És mivel apró ajándékok erősítik a barátságot, a cukorfütyülőt
2581 1| kukorékolna, akkor se.~- Hát nem erőszak a disznótor, lányom - mondta
2582 2| Rókus kislányától vett el erőszakkal? Hát nem különös az, hogy
2583 2| azonban kénytelen engedni az erőszaknak, sőt még a kezecskéit is
2584 2| szerencsét. De hátha Rókus erőszakoskodik? Mert nagy természetű, hirtelen
2585 2| igazgató úr azonban úgy tud erőszakoskodni szép szóval, hogy aztán
2586 1| meggyártották, az bizonyos, errefelé nem is szokás így kicifrázni.
2587 2| mondták, a köri tagok, az errevaló gazdák. Nem, nemcsak a nagygazdák
2588 1| lármázz föl mindönkit, akit érsz. Minek no? - mondja mérgesen -,
2589 2| virágcserép lehetett, nincs semmi értéke, el kell dobni. De Ferenc
2590 2| szólt. Még ezért se. Ekkora értékért. Se az aranyért, se a kőért.
2591 2| valami paraszt. Nem mondja, értékes az edény, a népvándorlás
2592 2| nagyon fölvinné a földek értékét - ebben az ügyben vezette
2593 2| bizonyosan a lelkekkel értekezett, és nem is haszon nélkül.
2594 2| mikor Mátyás egy üstházi értekezlet után nekitántorodott a falnak,
2595 2| megtudni, hogy az ő feleségének értekezletei vannak a Máriával. Van itt
2596 2| Mátyás, noha szűkebb körű értekezleteken, az üst mellett, mindeddig
2597 1| mennyit adna érte? A teljes értékit, háromszáz koronát. Nem,
2598 2| az elveszését akkora nagy értéknek. Mondta is Mátyásnak, hogy
2599 2| álmodott szögény.~- Nagyon értékös - mondta szüle olyan hangon,
2600 2| És szüle mondja. Tisztán, értelmesen. Gyászmisét szeretne alapítani.
2601 2| hogy a mi Etelünket sose értem hazugságon, pedig hát mink
2602 2| alatt természetesen a Bojszi értendő, aki bolhászkodni éppen
2603 2| Hát nem mögmondtam? Mit értenek maguk őhozzá? Mit tudnak
2604 2| látó-asszonynak így adták ezt értésére a lelkek, és nem telik bele
2605 1| földrengésről is mindig előbb kapnak értesítést, mint az ember, már azt
2606 2| tehetsége. Továbbá arról is értesülni kellett Ferencnek, hogy
2607 2| hát nem érdemes ezekkel az értetlen emberekkel osztozni, a kutyát
2608 1| Kit hív ez a gyerök? - értetlenkedett Mátyás.~- Hát a muszkát.
2609 1| bácsi, elmúlt az mán.~Mátyás értetlenkedve leül.~- Mi múlt el?~- A
2610 2| bírja hallgatni ezt a sok értetlenséget. Meg a lábszár-csorbát is
2611 2| igazgató úr ezt mind meg tudta értetni Ferenccel, de azt már maga
2612 1| amelyek madzagra kötve értettek a repüléshez, csipogáshoz
2613 1| volna baj, mert ezt vagy értették, vagy se, hanem a tisztelendő
2614 2| pedig, csak a fehérségömre értheti, mert én már másképp nemigen
2615 1| mezejére lépett, de a lihegést érthető okokból túlozza egy kicsit.~-
2616 1| Etel csöndesen a fejét. Nem érthette az öregembert, Amúgy se
2617 1| is ott van, a Márika, nem értöd? Érti ű, azt mondja, de
2618 2| mi van a levélben, jól értse meg - s az ügyvéd úr kezd
2619 2| Ferencnek mondja, de az úr értsen belőle. Ért is. Fölnéz a
2620 2| mikor nem a boltba kellett értük menni, hanem a meszes tót
2621 2| négy napra, akkorra falut érünk, ha egyenesen mögyünk mindég
2622 2| oktatja így a zsidónét a most érvényben lévő kalendárium tökéletlenségeiről,
2623 2| esetben az első házasság az érvényes, a másodikat megsemmisítik.
2624 1| száját, hogy embergyűlölő érzelmeinek a szokásos módon adjon kifejezést.~
2625 2| föltámad valami különös érzés a lelkiben, mint ahogy a
2626 2| öltözve, s lehet, hogy ünnepi érzések töltik el azon puha és kemény
2627 2| holmijukkal a házhoz. Jobb érzésű ember nem is bajoskodik
2628 1| akarok sönkit mögsérteni az érzületében. De aztat mondja mög az
2629 1| történetíróké, viszont az események talán kevésbé vannak eltorzítva
2630 1| nemcsak a rideg történelmi eseményeket tükrözte vissza, hanem Mátyás
2631 1| kritikáját is történelmi eseményekről. Ez a kritika valószínűleg
2632 2| tudott kádenciát Mátyás.~- Esendő lött az embör; mint a potyókaszilva,
2633 1| a fiatal asszony nagyon esenkedik az emberért, és éppen Ferencet
2634 2| még tán jobban, mintha esenkedne nekik. Május derekán lesz
2635 2| ismerni, ha elmúlt is.~Az esernyőcsinálónak is elfüstölt a dölyfössége.
2636 2| barátságot, és szépen vált meg az esernyőcsinálótól is, aki most már szintén
2637 1| karjában is érezte, hogy valami esés lesz. A temetésre se ment
2638 2| kapitányvizet kell tartani, tűz esetére, lám ott is van. Etel egészen
2639 2| levelet, és elmondta az esetet ígrül-igre az igazgató úrnak.~
2640 1| szabadságos katona mesélte a Rókus esetét, de az már visszament a
2641 1| muszkának.~- Hallottam az esetjét a kapitányságon. Szögény
2642 2| közelebbről, mibe. A lóba semmi esetre se, a kátyúba inkább, de
2643 2| rab, mit kotyogjon ő az esetről? Azért csak azt kérdezte
2644 2| hogy nem jobb ringatódzás esik-e a mi karjainkon, mint azoknak
2645 1| jár a fiatalsággal, mint esküdttel a nadrág, de akik egy életre
2646 2| mindenki leteszi rá az esküt, hogy részeg volt. Még a
2647 1| Mögtartsuk-e háromkirályokra az esküvőd? Mit szólsz hozzá?~- Ahogy
2648 2| kocsira. A jövő héten lesz az esküvője a postással, itthagyja az
2649 2| Hát mikor a borbély az esküvőnkre fésült.~- Nem így értöm,
2650 2| már böjtös idő volt, az esküvőre is a fölsőbb hatóságtól
2651 1| orrán, mint a tetőrül az esőcsöpp. A leendő főcsősz gondba
2652 1| Napszállat után át is ballagott. Esőre hajló idő volt, páráztak
2653 1| husángot a bicskájával, és az esőszagú alkonyatban a lábnyomszéles
2654 2| keresztülvilágítja a vékony esőszálakat, aranyszitájukon keresztül
2655 1| játszani Péterkével, és estefelé Ferenc vezette haza Márikát.
2656 2| lehetne szerezni.~Halottak estéjén Ferenc átment Etelhez. Messziről
2657 1| spumantival hosszabbak már az esték, és hány csókkal rövidebbek
2658 2| reggelig aludni köll, reggeltől estélig mög nem szabad ébren lönni.~-
2659 1| csöndösen, mert gondolkozóba estem, mi lelheti az ebet. Ahogy
2660 2| Nemigön hiszöm, hogy esténél előbb kiérjek. Löhet, hogy
2661 2| ma sok a dolga, rendesen esténkint dolgozik.~- Azám, láttam,
2662 2| liliomszagot. Alig várta az estét. De hiába várta. Mindjárt
2663 2| azt hoznák törvénybe, hogy estétől reggelig aludni köll, reggeltől
2664 1| itt is töltés védi, ott északnak ni, ahonnan idehallik a
2665 2| bizony egészen kivágódott az eszéből, hogy ez a szokás. Akinek
2666 2| paprikát eszik. ‑ Mögégetött.~- Eszed tokja - nevetett Etel -,
2667 2| csak állta mosolyogva az eszefelejtett szeretetet, mint kőszent
2668 2| a Matyika, már ez is azt eszeli ki, hogy ellopja az öregapja
2669 2| merre mehetett? Csapkod eszelősen a két karjával, néz a ház
2670 2| haldokló kedvéért, aki tán már észen se volt, mikor az utolsó
2671 1| őrlődik kis élete a Mátyás eszének sebesen forgó kerekei közt.
2672 2| No, eriggy dolgodra, ne eszetlenködj itt! A Szűz Anya füle hallatára,
2673 1| ritka szita mán a vénembör eszeveleje. Úgy elfelejtöttem én a
2674 2| költöztek még össze -, de bizony eszibe-eszibe vágódott kapálás vagy lúdtömés
2675 1| Mátyásnak. Lám, hogy kiment az esziből, hogy ez is a világon van!
2676 2| kérdezte tőle, hogy tarhót eszik-e, vagy tojást üssön le neki.~-
2677 2| urat, mert sokra becsüli az eszit. Az igazgató úr vállalja
2678 2| egérfogót vett azzal a nagy eszivel az őszi vásárban, amelyik
2679 1| faragásos munka, a muszka eszkábálta.~Másnap a muszka átvitte
2680 2| mögé. Mindegy, akárhogy eszközli ezt a gazdasági műveletet,
2681 2| utolsó meszelővonásokat eszközölte a tanya végében, nem kímélvén
2682 2| van az embereknek, mint eszmecserét folytatni az ismeretlenről
2683 1| barátságosan nyújtott kezet az eszmei harcban leterített elvtársnak:~-
2684 2| hogy elvesztette volna az eszméletét. Nem, csak más irányban
2685 2| reprezentánsát s mint a keresztény eszmének homokon sarjadt turáni bajnokát.
2686 1| Ugyan milyen kenyeret esznek azok a muszkák? - kíváncsiskodott
2687 1| gyerek.~- Meghalt a Piros.~- Eszöd tokja - kapta föl a fejét
2688 1| Add mán bele te is az eszödet, anyjuk, te is puhítsd ezt
2689 1| mindég embörön járna az eszöm.~Kegyetlen jólesett neki
2690 2| Hát csak forgattam az eszömet az éccaka, oszt erre is
2691 1| Nektök lögyön magatokhoz való eszötök.~A két fiatal csöndesen
2692 2| a zöld gyomok közt alig észrevehető hínáros, békanyálas kis
2693 1| elméjét hányja-veti, mindent észrevesz, és csöndesen szólal meg.~-
2694 1| forgalomba.~Máskor azt az észrevételt tette szüle, hogy úgy látja,
2695 1| is kivetik, hogy jobban észrevevődjenek. Ezt Mátyás maga is tanúsíthatja,
2696 2| volt, szőrös szájú.~- De észrevötte!~- Muszáj vót. Mintha papmacskát
2697 2| szándéka van, annak bizonyosan észt is adott hozzá a jó Isten,
2698 1| fölbosszantotta, hogy a muszka annyit esztelenkedik a kisgyerekkel. Szüle már
2699 1| a bortól zavarodott meg, esztelenül bajba keveri magát.~- Ferenc,
2700 2| ehetetlen volt. Az első esztendei termés aprós volt, de sok
2701 1| Megháborodott? A háború negyedik esztendejében már történtek ilyenek a
2702 2| azok, innen-onnan ötödik esztendőbe forduló házasok, mert úgy
2703 1| töpörödött, elborítva az esztendők pókhernyóitól, mint a leveleszáradt
2704 1| nem kap többet két-három esztendőnél vagy még annyit se, mert
2705 1| ebben a tartományban, jövő esztendőre bizonyosan mind utánacsinálja,
2706 1| tűnődik, hogy ő hatvankét esztendős-e most vagy hatvanhárom.~-
2707 1| koporsószürke. Van úgy, hogy esztendőszámra csak gólyahírvirág sárgállik
2708 1| Hallom, hogy kitelt az esztendőtök, möhettök a hazátokba.~A
2709 1| gerendán, másik meg az, hogy az esztergályozott pipaszár csak akkor van
2710 2| gyönge-savanyú bor-íze, ha eszük volna a városi népeknek,
2711 2| vidáman csillognak, mintha eszükbe jutna, hogy ők magas hegyek
2712 2| jöttek, azok is beleadják az eszüket, ugyan jobb volna, ha végre
2713 2| Azám, ez csakugyan előbb is eszünkbe juthatott volna. Úr parancsol
2714 1| mert az az igazi húshagyó étel.~- Csakhogy nem jól aludt
2715 2| végén, a diófák alatt, s az Etel-forma menyecske is ott mosogatta
2716 2| toklászuk van, hanem hajuk. Etel-hajuk. Erről jut eszébe Ferencnek,
2717 2| másra kellettek az edények. Étel-italt raktak beléjük a sírba.~-
2718 2| asszonyokon, de csak az Etel-vágásúakon, és így tanulta ki a többi
2719 2| szívelte az élő Etelt, a halott Etelbe lett szerelmes.~Az isten
2720 1| Ferenc maga is látja, hogy Etelben semmi hiba sincs a világon.~-
2721 2| volt, ki elcsavargós, ki az ételben válogatós, ki pákosztos,
2722 2| tartásában volna valami az Eteléből, olyan kényes melles-begyes,
2723 2| abba is belekeveri valahogy Eteléket, és azt Mátyásnak nincs
2724 2| Mátyás a munkát, átcaplat Etelékhez ebben a lucsokban is, vasárnap
2725 1| szüle szívét. A minap Mátyás Eteléknél motozott a kamrában, és
2726 2| a maga földjén is meg az Etelén is.~Mátyást nem lehetett
2727 2| még kisgyerekkorából egy Etelről, akinek nagy bánata volt
2728 1| asszonyt, mért éppen a mi Etelünkre törték rá a kórét, de aztán
2729 2| rendelt, elvégezte a szegények etetését is, meghatalmazta a tisztelendő
2730 1| Hatot eccörre? Tán szögényök étetésire gondolsz?~- Hát tudja, Mátyás
2731 1| csinálni, a jószággal mégse etethetik meg, mert a kenyér mégiscsak
2732 2| Szűz Mária, a kötőjéből eteti a lélekcsirkéket, egy fehéret
2733 1| hogy Ferenc hozzányúlt az étetőhöz, s ezen való örömében abba
2734 1| hiába próbált szerencsét az étetővel. A cipóba ugyanis az Etel
2735 1| a katonát, a tenyerükből etették tiszta búzával a tükörből
2736 1| édesanyjától, Mátyást is ezzel étették meg még Matyi korában, de
2737 2| jártak. Megvan kezük-lábuk, étkük-itkuk, semmi bajuk nem látszik,
2738 2| Ferencnek se használ?~- Ettül ne félts engöm, fiam - tette
2739 1| Azelőtt nem így volt, győzte étvággyal, de a sok koplalásban összeszorult
2740 2| szabadulni többet. Megint étvágytalan lett, lefogyott, elhallgatagodott.
2741 1| sógor amúgy is mindég kis étvágyú ember volt.~- Ölég neki
2742 1| volt, Szpiritutó?~- Ojjé, etven.~Hetven, nem ötven. Megmutatta
2743 2| nyitó-kapával, mikor ebben az évben először megharsan az ég.
2744 1| amely nyilvánvalóan nem evégre rendeltetett a világra.~
2745 2| Etel ilyeneket nem csinál, evégről tűzbe tenné érte a kezét.
2746 2| fiataloknak -, mert mán nem is évelődik. Tudjátok, hogy a macskát
2747 1| hányta el valahová. Ha szüle évelődött rá, máskor elpittyesztette
2748 2| a fajta ez, amelyik ezer éven át mindig volt, s az igazgató
2749 2| csizmája orránál, tízezer éves hagyatéka az egykori Mátyásoknak,
2750 1| szedett ki belőle. Jóízűen evett-ivott, a muszka egész bátran vizsgálgatta
2751 2| megértő szívre, csak magában évődhetett, s magában is csak úgy,
2752 1| világosabb nádszálakból még az évszámot is kirakta rajta, ilyent
2753 1| kőbalták, amikkel tízezer évvel ezelőtt verte agyon az ősember
2754 1| Szögény Piros mán letötte az exámentot, neki mán könnyű.~A sápadt
2755 1| Isten!~- Nincsen van voda ezben - húzta ki a muszka a fejét
2756 2| szája nem olyan volt, mint ezé vagy azé az asszonyé, aki
2757 2| mint a citrusbokor. És ezekbe a gondolatokba úgy belezavarodott,
2758 1| bamba. Mit gondol, lesz‑e ezekből prédikációs halott? Mátyás
2759 1| kell adni semmiért, és még ezeken fölül van valami olyan állam
2760 2| hogy hány rubli és továbbá ezennel marad stb.~- Erre nem lehet
2761 2| fejezte be, hogy mint mindig, ezentúl is szolgálatára áll tisztölt
2762 1| hallgatta az áldást és adott is ezerannyit minden kanta vízért, de
2763 2| korából származik, lehet olyan ezerötszáz esztendős, de azért nem
2764 1| a tenyerét a vitéz -, de ezöket a ténkörülményöket vöttem
2765 1| ajtót, a pitvarajtót. Mert ezöknek előtte sose csuggattunk
2766 2| melegöt, de úgy nézöm, te még ezökön is túltöszöl az ügyesködésben,
2767 1| Isten fizesse mög, és adjon ezörannyit helyötte!~Az Isten meg is
2768 2| ha ő nem bűnös? Ő látta ezrivel a halott katonákat a letaposott
2769 1| kérdezni, mint Péterkének.~- Ezt-é, csöppeim - mondta Ferenc,
2770 2| nélkül is mindent látott. Hét ezüstcsillagból való koszorú világított
2771 1| nem fogja őket, csak az ezüstgolyó. Nem, ezt még nem hallotta,
2772 2| druszát, mégpedig bárósan, ezüstgombos mellényben, még nyakravalót
2773 1| is van gyugacsban egy-két ezüstkoronája. Mennyi lehet? Van vagy
2774 1| elégedetten gondolt arra, hogy az ezüstkoronások közt tizenkét darab régi
2775 1| beleharapott, mert azt hitte, ezüstpapirosos cukor, és ki is fejezte
2776 1| No de akinek koronája van ezüstpénzben? Ajajaj, az jár csak rosszul,
2777 2| rózsatenyésztés illusztrált titkaiba. Ezúttal azonban a bicebóca olyan
2778 1| derekam valami. Odanyúlok, faág. Hát nem fölmásztam az ecötfára
2779 1| egyik lába térdtől lefelé fából van. Odabiceg a társasághoz.~-
2780 1| ráhorkant.~- Mi sorod vele?~- Facsemetéket akarok tőle vönni a tavaszon.
2781 1| megküldi Mátyásnak, amit a fáért kíván. Amire Mátyás azt
2782 2| baj. Kijön a tetthelyre, faggatja a népeket, hogy hogy volt,
2783 2| mikor már az epe nagyon faggatta.~- Jó embör vagy te, Ferenc.~-
2784 1| az a szegény zsidóné, ne fagyjon rá a bürgepaprikás, meg
2785 2| is, amölyiköt csupa merő fagyökérből őrlöttek, ugye, édös uram?
2786 1| vagyunk azokhoz képest. Fagyökeret őrölnek a kenyerükbe, az
2787 2| medvehúst. Mög azt az őrölt fagyökérrel kevert zabkenyeret, azt
2788 1| hozzá a gödörhöz. De a föld fagyos volt, vissza‑visszarúgta
2789 2| hogy mért teremtette a fagyosszenteket. Hiszen ha nem lett volna
2790 2| Mert ha már lenni kell fagyosszenteknek, tették volna őket a kalendáriumcsinálók
2791 1| mert a föld keményre volt fagyva, neki meg semmi egyéb szerszáma
2792 1| járóföldenkint találtak egy-egy faházat, ott koldultak egy-egy falat
2793 1| ember.~Ferenc azonban nagyon fahitű ember. Nem mutat semmi megilletődést
2794 1| anyjuk, te is puhítsd ezt a fahitüt.~Szüle beleadta az eszét.
2795 1| szegény emberek laknak, egyik faj beleolvadva a másikba, mint
2796 2| fölszisszen, belenyilallt a fájás a kisujjába. Egyszer belevágott
2797 1| kiszaladni a világból szíve fájásában. Aztán csak bement a gyerekhez,
2798 1| Mind ilyen különösen és más fajbul valóak ők, a más nemen lévők,
2799 2| nagyon távolra, s a száj fájdalmas mosolyát nem zavarja meg
2800 2| fáj a feje, mert mitül is fájhatna? Annak fáj a feje, akinek
2801 1| Nézd-e, Pétörke, cicka fajka - csiklandozta az orrát
2802 1| a menyecske. - Hát mért fájna? Soha életömben nem fájt
2803 2| postatiszt, az a neve ennek az új fajnak. Valami belga kertész nemesítése,
2804 2| pedig nem veszi észre se a fájós ujjat, se a morzsolgatást.~
2805 2| annak is a legutálatosabb fajtája. Mert van olyan őszi eső
2806 2| év óta senki se érzett a fajtájában, és ha a fél kezét, a lovát,
2807 2| igazgató úr ismerte az Etelek fajtáját, tudott még kisgyerekkorából
2808 1| is már a fák, nem is jó fajták, meg szőlő közé nem is való
2809 1| alamuszibb, mint más asszonyi fajzat. Csak tudja az Isten, mitől
2810 1| is. Ismeri ő az asszonyi fajzatot, a vadmadár is megszelídül,
2811 2| igen, ez csakugyan úrrá fajzott paraszt, csak még nem egészen
2812 1| és nemcsak az asszonyok fakadnak sírva, hanem még az emberek
2813 2| azoknak a kényes városi fáknak az olvasott levelű gallyán,
2814 2| hogy istentelenül húzza a fakó a szegény embert. Ebben
2815 2| szalad ott, ahol az apja fakó-szekérön akadozik.~Mátyás nem is
2816 2| varjú-károgás volt a többi fákon.~Az egyik asszony azt mondta,
2817 2| torkolta le őket, hogy a fakónak muszáj húzni, mert a fakót
2818 2| fakónak muszáj húzni, mert a fakót is húzzák, és a szegény
2819 2| zizörgésöket hallottunk, de nem a fákrul, hanem az égrül. Mintha
2820 2| zöttyenéstül megrepedt a gunyhó fala, azóta is úgy van, megnézheti
2821 2| látszott, de meg különösen a falába. Szilvóriumot kért, kapott
2822 1| lent van, és csípett egy falásnyit a kenyér fehér beléből,
2823 2| a kutat, rakatja a malom falát, már egy mester be is pörölte,
2824 2| se volt, mikor az utolsó falatért regnált magán? Nyugodjon
2825 2| kezével feje fölé emeli a falatkát, másikkal megveregeti a
2826 2| kisfia, kezében az utolsó falattal, amit a Rókus kislányától
2827 1| beletapasztottam a ház hátuljában a falba. Hát csak sokat álmatlankodtam
2828 1| a szögek is megijedtek a falban, ahová a lábát betette.
2829 2| találták meg az erdőben, a falevelek alatt, magához térítették,
2830 2| lábaknak - akkorra már egész falka asszony tátogott a körtefa
2831 2| öregasszonyok ötével-hatával egy falkában széledeztek szét a pimpimpárés
2832 1| olyan árnyékok mozogtak a falon, mint a valóságos kis nyúl
2833 1| az ágyat, és odafektette faltól a kicsit. Ő maga a kanapén
2834 1| egyet a kislajbivégen, ami falun-városon annyit tesz, hogy a teremtésit
2835 2| és töri a mákot a nagy famozsárban. De csak a gömbölyű, fehér
2836 2| neki, hogy eszébe jutott a fának a neve, és hirtelen a homlokára
2837 2| Márika ügyességét, hogy már a fánkot is megsüti, a Matyika okosságát,
2838 1| Ferenccel.~Szüle egy kicsit fanyalgott a terven. Ő sokkal illendőbbnek
2839 2| tükrösből a fésűt meg a faolajas üveget. Ez volt a legnagyobb
2840 2| lesz a mellin, ez lesz a fara alatt. És jegyzékbe vesz
2841 2| bugyellárist:~- Mit kóstál a fáradsága, kéröm szépen? - Az ügyvéd
2842 1| neki. Ez meg ez. De kár a fáradságért. A katona is csak hallomásból
2843 2| és szüle nem sajnálta a fáradságot. Persze okosan, ügyesen,
2844 2| eszébe nem jut, hogy álló-t farag az unokának. De hát ki minek
2845 1| lábánál, nagyon takaros, faragásos munka, a muszka eszkábálta.~
2846 2| szolgálandó nyárfakarókat faragja vékonyra. Közben sok mindenen
2847 2| már ki is fogyott volna a faragnivalóból, mert kész van mosószék-lábbal,
2848 1| Alul meg, ahová az idevaló faragó-mester a halálfejet szokta helyezni,
2849 2| hasadtra veri a nyelet a farán. A lovacska fölkapja a kócos
2850 2| gyarlóságbul. Csak, csak...~- Ne fárassza magát, szülikém - buggyant
2851 2| várakozó lovacskát a kocsi farától a kocsirúdhoz kalauzolja,
2852 2| őszintébben, mint a disznótort, és farigcsál vagy morzsol az ereszet
2853 1| amikor Bojszi csóvál egyet a farkán, és belép a bográcsba.~-
2854 2| parancsol a kutyának, kutya a farkának, tanács a mezőbírónak, mezőbíró
2855 1| ártatlant megbetegíteni abba a farkasordító hidegbe?~Etel letette a
2856 2| volna, hogy könnyebb a ló farkát fölfelé szoktatni, mint
2857 1| odaugrott a neszezésre, s várta farkcsóválva a farsangi csontokat. Elcsodálkozott
2858 1| nem nyughat az a sózott farkú tyúk, a zsidóné!~- Be kell
2859 2| hanem leáztatja a levelet a fáról, nincs se hegye, se suhogója
2860 1| s várta farkcsóválva a farsangi csontokat. Elcsodálkozott
2861 1| végigvágódott a földön, mint farsangoló komoly férfihoz illik.~-
2862 1| mönyecske? Ez már csak jó hír. Farsangra férjhöz is löhet mönni.
2863 1| mint hajnali kép a hosszú fasorban, és nem látott már vissza
2864 2| menyasszonycsokrod is ott van alatta fátyolba takarva. Emlékszöl-e már?~-
2865 1| a harmatot a futókák, és fává kövérzik a pulykatakony.
2866 2| mán. Ide hallgass, Etel. A favágóknál jól összeszödtem magamat,
2867 1| meghasadozott, mög hogy a lúgos fazék cserepekben van a földön.~-
2868 1| kitisztította ugyan, a törött fazekakat, rozsdás vasakat, miket
2869 1| a muszkával ajtó mögül, fazekas mellül meg mindenféle rejtekekből,
2870 1| nem tudja-e, hova lett a fazekasról a fekete jérce tojása.~-
2871 1| úgy, hogy elővette a lúgos fazekat, hirtelen kinyitotta az
2872 1| muszka ugyan főzte neki fazékban a bodza-teát, de természeti
2873 2| hogy csak menjenek, ne fázódjon a fűtetlen szobában, majd
2874 1| Jaj, édös öregapám, de fázok - kulcsolja át a kislány
2875 1| még él. Hogy mondtad, hun fáztál mög?~- A Murmanban, Jeges-tengör
2876 1| Főtörzsorvosi rangja lehetett a fecske-nemzetben, mert igen mérgesen tipegett,
2877 1| menetszázad elindult. A gyönge fecskefiók lebukott a ház elé. A macska
2878 1| kinyílt a szeme, mint a többi fecskefióknak, e tekintetben igazán nem
2879 1| költésben ennél tökéletesebb fecskefiókot?~- Csivitt-csüvütt! Csivitt-csüvütt! -
2880 1| fiatalokat, s egy gubbaszkodó fecskefiút alighanem gyöngéllettek
2881 1| ellentétes vélemények.~- Fecskeváló hónap - pillantott fel Etel,
2882 1| szembeágaskodott egy tekintélyes öreg fecskével. (Főtörzsorvosi rangja lehetett
2883 2| sírsz-rísz mindég, lányom? - feddette Etelt. - Látod, te mégiscsak
2884 2| kutyafej.~- Szamár fejetök - feddi őket Ferenc -, hát hogy
2885 2| így oldalt nézzék csak - fedezte fel egy öregasszony.~- Amúgy
2886 2| régi királyok idejéből való fegyvereket, a képeket, az üvegszekrényekben
2887 2| tudták kivenni, a hatóság fegyveres strázsát állított a kút
2888 1| Etel pedig nagy, erős, fehér-piros, mint virágos almafa a napsütésben.
2889 2| fölmagzott kígyóhagyma, fehércselédnek nagyon helyes teremtés is,
2890 1| öreg, meg jól is áll az a fehéredő haja ahhoz a fekete szeméhez,
2891 2| Aztán mi a ménfák azok a fehérek?~- Kutyacsontok löhetnek,
2892 2| beleszokik a félhomályba, látja fehérleni a virágos háború-körtefát -
2893 2| lehetett látni. Etel ott fehérlett az asztalon, két előrevetett
2894 1| kúttisztítást nem vállalja a fehérnép. Lehet, hogy a békától félnek,
2895 1| látta már a városi utcákon a fehérnépek ina hajlását. Hát akkor
2896 1| találna valami jóravaló fehérnépet, mert szokás-mondás, ebet
2897 1| lassan, kínlódva a végtelen fehérségben a végtelen szürkeség alatt.~
2898 2| Gondolom pedig, csak a fehérségömre értheti, mert én már másképp
2899 2| látott még olyan tiszta életű fehérszömélt.~Szüle türedelmes lélek,
2900 1| érdemölné, mert takaros, röndös fehérszömély, nem olyan ucca-cifra, házi
2901 2| és nem tehet mást, csak fejcsóválva néz utána. Már megint azokhoz
2902 1| tipegett, és kopasz volt a fejebúbja.)~- Hát látott már valaki
2903 2| No, most már olyan a fejed, mint a Máriás-lányoké.
2904 2| ütött még az neköd szöget a fejedbe, hogy ez a te emböröd mönnyit
2905 1| látom, sok havat hoztál a fejedön.~- Ingyen adták - bólintott
2906 1| sutú, szöget ütött a szó a fejembe. Nincs most szüret, hát
2907 2| már erre, de kivertem a fejemből. Nem is löhet az. Őneki,
2908 2| különös edény van a holt fejénél, azt már csak a Mátyás is
2909 2| át megnézni őket. Etelt a fejésnél találta, neki se fogadta
2910 2| egész kutyafej.~- Szamár fejetök - feddi őket Ferenc -, hát
2911 2| Mingyárt széthasítom a fejetöket evvel a darab fával, gyerökök,
2912 2| hivatalos eljárás már be volt fejezve, és a hivatalos eljáráson
2913 1| baltát kapta föl, csak a fejfába fogódzott mind a két kezével.~-
2914 1| mihelyst rendes faragott fejfája lesz neki, mindjárt megkapja
2915 2| fákat?~- Nem tudom, anyám.~- Fejfákat, lányom. Tudod-e, ki vár
2916 1| fűrészelte a derekából a fejfának valót, azt hazagungorgatta,
2917 1| sápadtan támaszkodott a fejfára.~- Emböj vót - nyilvánított
2918 1| vele, és ő tegyen kontyot a fejire. Nincs annak az égvilágon
2919 1| toll nem állja a szeles fejkapkodást.~- Hát - verte Mátyás az
2920 1| édös szülém. - Levette a fejkendőjét, felsőszoknyáját, és jóformán
2921 2| tömegnek fehér ruhás, fekete fejkendős asszony ült, lehajtott fejjel,
2922 2| rab elmegy Ferganába tevét fejni, Mátyás pedig elkanyarodik
2923 2| kezét ráejtette a kis szőke fejre. A gyerek meg se érezte.
2924 1| hogy nem így szokták a fejszét keresni.~Mikor bejött, levetkőzött,
2925 1| is vót, aki gyütt vóna, fejszével, de azt mög a felesége nem
2926 1| gangosabb lesz az embernek a fejtartása. A pipa lehúzza, a szivar
2927 1| és Mátyás elvonult bort fejteni, ami különben is alkalmas
2928 2| lány, de Etelnek már nincs fejtörése emiatt. Csakugyan ez neki
2929 2| tanyát is ellicitálják a fejük fölül.~Annyiban szerencséje
2930 2| szomorú eset volt, kiment a fejükből - mondta a népeknek. De
2931 1| gyökkentettek reszketős fejükkel, hogy „bizony, bizony” és
2932 2| hanem állította a tiszta feketébe öltözött, szúrós szemű,
2933 1| az is, vödörrel itták a feketekávét Mosztárban. Majd ezeknek
2934 1| zsidóné belépett egy tálca feketekávéval.~- Jézus Mária! - sikoltotta
2935 1| epeszti magát a szamár a Feketevárban? Ha a városi selyem-csorda
2936 2| nem jár ilyen táritoppos féketőbe.~- Nem vélök rájuk, kifélék -
2937 1| úgy töszöl vele, mintha féketőmadzag volna.~Etelnek elborította
2938 1| alig áll a lábán, olyan fekhetnék.~Hű, aki fölmarkolta, nem
2939 2| kiverni, oszt a bölcsőbe fekhetnél a fiad helyött, de te tán
2940 2| menyecske enni hozott a fekő-nek, az mind megkérdezte:~-
2941 1| szökjön.~- Hiszen azt belülre fektetnéd, te málé!~Úgy nevettek a
2942 1| dolgod, testvér. De mostan feküdj le, oszt aludj. Ez már mög
2943 1| kemencepadkán bóbiskolt.~- Feküdjön le, édös szülém. - Levette
2944 2| ágyban, néha mintha parázsra feküdne, lerugdalta magáról a takarót,
2945 2| játszadozék, midőn ő szent anyja feküdött a füvön, szödte szirmát
2946 2| nyitva volt, és a földön ott feküdtek szanaszét az Etel sublótbeli
2947 1| vághatta le, ő akkor ötödnapos fekvő volt, ezzel a kis rosszkor-lettel
2948 2| hörcsög.~- Hát a kenyértől fél-e még? - mosolyodott el az
2949 1| löhet”.~A homályvörös ember feláll. Csak most látszik, hogy
2950 1| maródit, végig-végig fésülte felborzolódott tollát a szárnyával, aztán
2951 2| férfit mintha ott se tudná. Felcsattan a hangja.~- Etel!~Azzal
2952 2| művelődéshez való ösztöne felébredt, a szíve emberibb lett,
2953 1| felett, mert egyik harangszó felébreszti a másikat, egyik zsolozsma
2954 1| a logikát.~Aztán meg is feledkeztek a dologról, az ablak is
2955 2| bizony Ferenc két napig feléjök se nézhetett, a moly beleesett
2956 2| hozzá a jó Isten, s az nem felejtené el megírni, hogy hova küldjék
2957 2| most már azt is el kell felejtened, volt-e valaha? Ó, Etel
2958 2| felejti el kend?~- Már hogy felejteném kéröm szépen. Egyszóval
2959 1| találmány, amire el kellett felejteni a haragot.~Azon is el kellett
2960 1| sokszor. Igaz, hogy azért nem felejtkezett meg Mátyásról se, Rózáról
2961 1| soha az árvával. De hogy is felejtkezhetett így meg róla? Szerencsére
2962 2| mög a botot is rajtunk felejtötte - konyította le Ferenc a
2963 1| asszonyféle.~- Mi lelt no, tán itt felejtöttél valamit? - szólok ki neki
2964 2| Azám, a képet mög benne felejtöttem - jut eszébe Mátyásnak.~
2965 1| hogy van most valami ilyen felekezet is, nem is tudom, minek
2966 1| leginkább a szoknyát viselő felekezetéhez tartoztak az emberi nemnek.~
2967 2| hozzájuk tartozó asszonyi felekezetnek. Messzi Gyurkát ugyan nem
2968 2| fogalma, mint afféle kontyos felekezetűnek, ennélfogva Mátyás senkivel
2969 1| áll még az olyan gáncs és félelem nélküli pulikba is, mint
2970 2| az öregektől való üdvös félelemre, most azonban céltudatos
2971 1| elfehéredett a kezében a félelemtől. Tegnap tapasztott katlant
2972 1| amikre a kérdező nem szokott feleletet várni. Olyanforma volt,
2973 1| pályára?~- Mátyás bácsi - felelgetött -, möghiggye, hogy elmöntem
2974 2| úgy, mint a többi. Hogy felelhetne maga őérte? Feleljen; az,
2975 2| Hogy felelhetne maga őérte? Feleljen; az, aki elparancsolta a
2976 2| visszajönnek.~- Jó löszök - ígérte felelőtlenül a gyerek szája, még hasznavehető
2977 2| mondta Ferenc keményen, és felemelte mind a két kezét. - Evvel
2978 1| magasságban boltozódik fölötte a félénken kékülő ég. Otthon, az én
2979 1| van, most ki is van adva felesbe, de hát azt el is cserélheti
2980 1| házsártos ember volt, egyszer a feleségében is megmártotta a bicskát -
2981 1| Piros hadifoglya, a Ferenc feleségeé, akinek a földje barázdás
2982 2| mint eddig, éjszaka pedig feleséges ember lesz, ha nappal tudja
2983 2| Nem tött öleget a mögholt feleséginek azért, amiket ellene vétött.
2984 2| az őszön mögszentöltem a feleségit. Azt is mögmondtam neki,
2985 1| holdas gazdák meg árendások, felesek, harmadosok, azok könnyen
2986 1| Mátyás, hogy ne zavarják a feleselő kakaskukorékolások és az
2987 2| csurgásban meg ott kell lenni a félfenekű hordónak, amiben a kapitányvizet
2988 2| államelmélete és szociológiai felfogása, mióta a városi urak kiszoktak
2989 1| se tudta volna világosan felfogni, hogy mennyi az az ezer
2990 2| vagy félrebeszél.~Mátyás felfortyant. Vakítsa meg az Isten, aki
2991 2| mintha ő haragudna, ő is felgörbítette a nyakát -, akkor ne mondjon
2992 2| bocsássa bűnünket, ha jól felgondoljuk, nagyobb dolgok is vannak
2993 2| oda se neki, ha egy-két felhő összeszövetkezik, és napjában
2994 1| a tömjénfüst nem fölfelé felhődzik, az égi magasokba, hanem
2995 1| alatt, cerciszek violás felhőiben és geniszták aranyesőjében.
2996 1| megint csörgetik a diót a felhőkben, mindjárt itt lesz megint
2997 2| dereng, a szeme beleszokik a félhomályba, látja fehérleni a virágos
2998 2| és ijedten néz körül a félhomályban.~- Mit álmodott az én édös
2999 2| magára egy hosszú piros felhőpaplant, és Ferenc a jól végzendő
3000 1| földek lábát nyalták. Délután felhőszakadás volt, most ugyan elállt
3001 2| ritkán eszik jót. Mátyás felhúzta a vállát.~- Jaj, az így
3002 1| városban a törvény házára is felhúzták a vörös lobogót, és Ferencet
3003 2| türelmetlenül, mérgesen, feliből-harmadából csinálta, otthon erőt vett
3004 2| már el is kendőzte magát félig-meddig, ugyan nem kendővel, mert
|