19-atjot | atkec-bezav | bezze-csond | csong-elese | eletb-epers | epesz-felig | felin-furdo | furge-halsz | halva-hozza | huber-kakab | kakas-kezei | kezel-koros | koroz-lebal | lebbe-makoz | maksz-megta | megte-mosog | mosok-odane | odany-palin | palya-rater | ratet-subaj | subas-szivr | szivs-temet | templ-ugyes | ugyit-vetot | vetog-zugta
Kötet
3505 2| fürjfiók. Amennyivel Péterke fürgébb, annyival Márika nagyobb
3506 1| csirkéknek. Etel sokkal fürgébben és könnyebben szaladt, mint
3507 1| mint kaszaharsogáskor a fürj. Most mentül jobban harsogott
3508 2| adott szemet és vizet a fürjecskének, aki már csak az ereszet
3509 2| körül, mint két játékos fürjfiók. Amennyivel Péterke fürgébb,
3510 2| másforma, mint az énekese, fürjröptű és vadgalamb-melódiájú -
3511 2| Ferenc.~- Hogyhogy azt hoz? - fürkészi a fáradt, tétova nézésű
3512 2| bizonyosan szép is, de aki a fürösztőviziben vörös herkány, arra nem
3513 2| ötven ember. Kócos fehér fürtöket, kék vászonkötőket, nyűtt
3514 2| egy-egy ottfelejtett apró fürtöt, úgy látta maga előtt Etelt,
3515 1| báránybőr sapka is ködlik a füstben, mikor Mátyás betaslog.~- ...
3516 2| fiataloknak mind nagyobb a füstjük, mint a sültjük, s mindennek
3517 2| és körülnézett. Itt-ott füstkendők lebegtek a mezőkön, a kanászok
3518 2| és elterül a nehéz szagú füstök szürke zászlója őfelsége,
3519 2| Neki is mindig a szájában füstöl az ördög szénája.~- No lássa,
3520 2| föl lehet tenni a kéménybe füstre. A Pulcki konz úr megszidta
3521 2| mert nem félnek attól, hogy fütyörésző ostoros fiúk elcsapkodják
3522 2| vasút most már nekik is fütyül. Ötvenmillió, ötvenmillió...
3523 1| megszólalt, és vidáman gurgulázó fütyülés futott szét a szobában.
3524 2| is lehetett aludni, de a fütyülésre mindég fölrezzent, és Mátyást
3525 2| dolgot, jó volna, ha nekik is fütyülne a vasút, nagyon fölvinné
3526 1| Mög a misét is el tudta fütyülni az egészet, hallják. Mondtam
3527 1| csörgő, recsegő, hápogó, fütyülő, sziszegő, zizergő, kotyogó,
3528 1| fönntartásával elfogadta a fütyülőt, sőt elszánt kísérleteket
3529 1| meg lehetett volna venni a fütyülővel együtt. Csak nem tudja,
3530 2| forgó komédia, és doboltak, fütyültek, sípoltak, harangoztak a
3531 2| mintha angyal szállna a zöld füvek felett, egyik kezével feje
3532 2| ő szent anyja feküdött a füvön, szödte szirmát kék virágnak,
3533 1| és az új nádhajtások a füzek halvány barkái alatt bátortalanul
3534 1| sárgállik meg a nagybugájú füzény piroslik a nád és káka közt,
3535 1| engedetlen nagy vizek vannak, mög füzes sömlyékök. Az erdők olyan
3536 2| fújjuk, akkor csak a szél fújdogálja a szögény embört, mint eddig.~-
3537 2| rekesztené a szelet, hogy meg ne fújja a köhögős urát. Hát hallott
3538 2| apám, osztán ha magunk nem fújjuk, akkor csak a szél fújdogálja
3539 1| sípot nem szívni kell, hanem fújni. Az ihlet perce fölvidítja
3540 2| egészségesen.~- Sok ám a fújnivaló, édös apám, osztán ha magunk
3541 2| hívatja őtet, mikor föl akar fújódni!~Csak az állategészségügyi
3542 2| mert te még langyosat is fújsz.~Ferenc nevet, nem úgy,
3543 1| menyecske a kemencének dőlve fuldokolva zokogott, szüle rákezdte
3544 2| jövő ilyenkorra majd nem fuldosnak már, mert akkorra artézi
3545 2| verejtékes homlokot. Egy kicsit fulladozott a hangja. Ferenc is megfogta
3546 2| mertem bemönni.~A vízbe fúló a szalmaszálhoz is kapkod.
3547 2| közlegelőt, és most azon fundálódik, hogy a buckákat be kellene
3548 1| kantáros legény a muszka, mint fúrásra-faragásra, s például mikor pitét öntött
3549 2| mert akkorra artézi kutat fúrat, ha az Isten megsegíti.
3550 2| dolgokra gondolni. Ferenc fúratja a kutat, rakatja a malom
3551 2| kolompolt össze, artézi kutat fúratott, malmot építtetett, és bankba
3552 1| jó helyen van, csak azt furcsállotta, hogy nem tudatja a sorát
3553 1| ott a tetthelyen, ki is fűrészelte a derekából a fejfának valót,
3554 2| levélre, és kaparja, fejével fúrja a papirost, mintha bele
3555 2| és Mátyás hol a lyukat fúrja-vési bőre az álló talpdeszkáján,
3556 1| csörgemetélővel, szétverik a fejét a furkóval, kettéhasítják a szekercével,
3557 1| amely vasvilla módjára fúródik bele, csak a Ferencé lehet.~-
3558 2| szemöldököket viselt, hogy a mostani fúróval ültetett bajuszú fiatalok
3559 2| barátruha volt rajta, és furulyázott. Megkérdezte tőle, hogy
3560 2| mai világban, mikor minden fűszálon kereshet a gazdaember. Be
3561 1| szobát, kevesebbet köll fűteni, mög nem is köll kétfelé
3562 2| menjenek, ne fázódjon a fűtetlen szobában, majd ő helyrerakja
3563 2| szalonnabőr a tűzön, azóta eleget futkároznak idekint, tiszteli, becsüli
3564 2| szokta megnézni a keze fején futkosó hangyát? Etel bizonyosan
3565 2| mászott rajta végig. Kinek nem futkosott még a keze fején ijedt hangya
3566 2| kötőjébe fogódzik Etelnek, futnak le jajveszékelve a dombról.~-
3567 2| a vállát, eljátszogat a futóbab piros virágjával, amely
3568 1| tölcsérrel isszák a harmatot a futókák, és fává kövérzik a pulykatakony.
3569 2| Etel már hajnalicskát is futtatott rá, ámbár én is Rózával
3570 2| kezéből az utolsó falatot, és futva biztosítja a zsákmányt.~-
3571 2| olyan hamar össze. De a szél fúvogassa meg a cserfán azokat a makkon
3572 1| Összecsücsörített szájjal fuvogatja a hajválasztékon kifehéredő
3573 1| szájába, mintha pipálna, a fűzfához támaszkodva. Máskor az ilyesmiért
3574 1| kiáltott ki a sötétbe.~A fűzfasövény felől csörtögés hallatszott.
3575 1| mint a Péterkéé.~- Szój - fűzött magyarázatot a tudatlanok
3576 2| szödte szirmát kék virágnak, fűzte aztat koszorúba, Szél anya
3577 1| asszony, ha rá nem ült volna a gabonaeltitkolásban kihágó katlanra. - Mondja
3578 2| hogy három pohárra való gabonapálinkát öntött a szilvóriumos üvegbe.
3579 1| teknősbékával és csókolódzó galambokkal. Ahogy a víz lepergett a
3580 1| aki utóvégre se inge, se gallérja nem volt neki. Mátyásék
3581 1| csillagot is varratott a gallérjára - de Piros már ezzel nem
3582 2| aztán ráfogja a bicskát egy gallyacskára - hopp, ezt rongálta meg
3583 2| vágjon le nekem egy virágos gallyacskát, itt a bicska is, éles,
3584 2| fáknak az olvasott levelű gallyán, akikre még nappal is bakter
3585 1| kivágta a diófát, le is gallyazta ott a tetthelyen, ki is
3586 2| cudar-fösvényül vágott kis gallyért, amelyik elhervad, mire
3587 2| sütötték a szalonnát száraz gallytűzön, Ferenc szinte érezte a
3588 1| reszketés áll még az olyan gáncs és félelem nélküli pulikba
3589 1| hogy a szivartól mindjárt gangosabb lesz az embernek a fejtartása.
3590 2| sose lehet tudni. Olyan gangosan lépkedett végig az öreg
3591 1| bankban is volt egy-két garas, ugyan nem is egyben, hanem
3592 2| Ferenc, mint a polturás malac garasos kötélen, mikor ő is csak
3593 2| magas kerítés volt: a báró gátja. Most akarják lakoltatni
3594 1| lehúzódott.~Ferenc átvágta a báró gátját. Ész nélkül szaladt haza
3595 2| vágódó Bojszi kutyát:~- Hol a gazdád, puli?~A puli elérti a szót,
3596 1| moslékkal. De majd kicserzünk a gazdáddal együtt!~A tölgydorong úgy
3597 2| lova különb házban lakik a gazdaembernek, mint a tatárnak a papja.~-
3598 2| igazgató úr, hogy van az a gazdaembernél.~- Hát egy kis Luca-pogácsa
3599 2| most, hogy egy tisztességes gazdaembert elnyomhassanak az urak,
3600 1| olykor okosabbak, mint a gazdáik. Az bizonyos, hogy ők nemcsak
3601 1| tanyák közt utánajárt a hír gazdájának. Mutassák elő a levelet,
3602 2| főzte a taplót a szavasabb gazdákkal, hogy most már reménykedett
3603 2| mert az most az eleje a gazdáknak, és követ is lehet még belőle,
3604 1| amit akar, külön kasszára gazdálkodik a maga földjén, de azért
3605 1| mán magadat? Itt maradsz gazdálkodni, vagy eladod a földet?~-
3606 1| okokból túlozza egy kicsit.~- Gazdám - ezt mondja vele -, én
3607 2| magát a menyivel, azóta egy gazdaságnak számítanak mind a hárman.
3608 1| álmosan pislogó hatökrös gazdát. Ide hallgasson, mit mond
3609 2| adott, az arisztokrácia és a gazdatársadalom összekaronkozott és nagy
3610 2| karöltve akar haladni a gazdatársadalommal, és csak a gazdák érdekében
3611 2| hogy az ő embere lesz, és gazdatársainál érte veti latba a szavát,
3612 2| volna ki a bőrit annak a gebe anyádnak, mielőtt tégöd
3613 2| rebegik a szarkáknak és gébicseknek, hogy tessék, most nézzetek
3614 1| Egész nap nyikorgatták a gémet, és nem győztek hálálkodni
3615 2| Mátyás is látja a kútja gémét, és hogy még többet lásson,
3616 2| az a híres Hindenburkus generális aki a háború alatt volt -
3617 1| és Fülöpevicsnek hívták a generálist. Hű, a fene teremti, de
3618 1| cerciszek violás felhőiben és geniszták aranyesőjében. Ezen a földön
3619 2| akiben kivirágzottak a magyar géniusz atomjai. Olyan gyökér volt
3620 1| mint az egész teozófia és geológia együtt, és a legokosabb,
3621 2| tartozott.~Ferencnek rendesen gépárjegyzékeket meg magárjegyzékeket hordott
3622 2| nagy volt a tekintélye, gépes gazda volt, új tanyát épített,
3623 1| várta mög Pétör-Pált, a géphöz köllött neki alkalmazni
3624 2| Mátyás lösz. Úgy löhet, ő mán gépkocsival szalad ott, ahol az apja
3625 2| mikor ráér urizálni, most gépnek érezvén magát, a fejére
3626 1| a lábán, azt is amerikai gépsuszter csinálta, de azért egyszeribe
3627 2| mosószék-lábbal, kapa-nyéllel, gereblye-foggal, ha eszébe nem jut, hogy
3628 1| De hát kicsoda az, aki Gergely-nap táján elszabadítja a vizeket
3629 2| ostornyéllel az örömében gerincére vágódó Bojszi kutyát:~-
3630 2| a hideglelés, végigfut a gerincömön, mögmarkolja a szívömet,
3631 2| csak olyan halkosan, mint a gerlice.~Igen, most már bizonyosan
3632 1| lesültebb az arca, és inkább gesztenyésbe barnul a haja, mint búzaszőkébe
3633 2| selyemkendőt hozott, függőt hozott, gesztenyét hozott, mézeskalácsot hozott,
3634 1| Hiszen a régi pénz már nem gilt, a jövő héten már meg is
3635 2| a földeken, lassú tüzek, gizgazból, nedves szalmatörekből,
3636 1| találgatják a ciprusok alatt, a glicíniás filagóriákban, hogy hány
3637 1| nekivetvén a hátát egy göcsörtös, összevissza görbült, öreg,
3638 2| vedelte a bort, mint a gödény, de azért a szavalatját
3639 2| igazgató urat hívják a másik gödörbe. Egész különös edény van
3640 1| Ferencnél volt, ő fogott hozzá a gödörhöz. De a föld fagyos volt,
3641 2| lehet, szaladozik egyik gödörtől a másikhoz, mint jászok
3642 2| Sárga, sima, van szeme gödre, orra tüskéje, álla kapcája,
3643 2| odatette a fülit a szíve gödrire - szegény szüle se holt,
3644 1| kenyérszag csapott ki rajta. Ott gömbölyödtek a kenyerek a keresztléceken.
3645 2| széltiben‑hosszában egy gömbölyűségű özvegynek, amikből Ferenc
3646 1| véleményt Péterke, és már görbítette a száját, hogy embergyűlölő
3647 1| egy göcsörtös, összevissza görbült, öreg, de kemény és erős
3648 2| kémdíjat, és nem kötött görcsöt a torkán, mikor a kancsót
3649 1| színbe. Tegnap is kiszívta a görény az ottfelejtett tojásokat.~
3650 1| kormánypártira?~- Az más - mondja gőgösen a hatökrös, és megáll egy
3651 1| de a győzelem nem tette gőgössé. Elmenőben barátságosan
3652 2| megállítja a kocsit, és leszáll gólyahír-virágot szedni a semlyékbe, pedig
3653 1| hogy esztendőszámra csak gólyahírvirág sárgállik meg a nagybugájú
3654 2| a dolog, ilyenkor akár a gomba megeheti a kör küszöbét,
3655 2| Csak arra, hogy most is gombatlan rajtad az ing.~- Éppen az
3656 2| majd jobban ki kell azt gombolni. Az ötvenmillióval mi lesz?~
3657 2| nyomozással. Könnyebb ugyan egy gombostűt megtalálni a szénakazalban,
3658 1| nyugtalanul kóvályog ma a varjak gondfekete serege a búzamezők felett,
3659 2| Arra már neköd ne lögyön gondod, lányom. A földi vőlegény
3660 1| magáról a tisztével járó gondokat, s mint magánegyén olyan
3661 1| magát, míg gazdája nehéz gondokba merülten meg-megfelejtette
3662 1| mivel ez nagyon kellemes gondolat most neki, megelégedetten
3663 1| szopogatta a pipát, de a Mátyás gondolatait, ezeket is meg a következendőket
3664 2| máshonnan rántották haza a gondolatát.~- Nem, csak a fejem zúg
3665 2| és majd beleőrült abba a gondolatba, hogy ő gyilkos, mert a
3666 1| most Mátyás maga elé rakja gondolatban a sok-sok bankót, amit a
3667 2| igazgató úr nagyon örül annak a gondolatnak, hogy Ferenc azóta talán
3668 2| citrusbokor. És ezekbe a gondolatokba úgy belezavarodott, hogy
3669 2| szólt, Ferenc fölriadt a gondolatokból, és körülnézett. Itt-ott
3670 1| mint a pálinka.~Ezzel a gondolattal aludt el Mátyás, s arra
3671 2| emberi természet?~Ettől a gondolattól aztán nem tudott szabadulni
3672 2| nem lehet ilyen játékos gondolatuk a homokoknak, mert akkor
3673 1| foglalkozásban van, hogy nem gondolhat a többi világgal. Pipaszárat
3674 1| szakajtót. Ez a Ferenc még azt gondolhatja, hogy ő tán nem is törődött
3675 1| nem is hallja.~Róza is ezt gondolhatta, mert könnyes vót a szöme,
3676 2| azt kérdi Ferenctől: nem gondolja-e, hogy azt vette úgy a szívére
3677 2| is.~- De csak nem egyedül gondolják?~- Nem - mondja Etel -,
3678 2| vissza?~A küszöbön megáll, gondolkodik csak már nem tudja, min,
3679 2| nem vélekszök senkire - gondolkozott el Ferenc.~- Akkor még egyet
3680 1| jégeső, aki terád olyat gondolna. Nem, lányom, csakhogy te
3681 2| ejnye, lányom, hát hogy gondolod azt, hogy egy ingbe énvelem
3682 2| mink is vagyunk. Hogy nem gondoltatok erre már régön?~Etel maga
3683 2| a lelke üdvösségirül is gondoskodni köll az embörnek.~- Nono -
3684 2| jött, és semmi különösebb gondot nem okozott Ferencnek.~Csak
3685 2| hogy a Ferenc sírjának a gondozása egészen a jó Istenre bízódott,
3686 2| nem metszette az isteni gondviselés párkaollója.~Ez volt a legszívhezszólóbb
3687 2| hóhérral együtt, aki neki gondviselésül rendeltetett.~Mert a lovacska
3688 2| az igéből.~- Jaj néktök, gonosz sáfárok és bélebűzhödött
3689 1| pitvarban, csutkát hozott a góréból, és mérgesen taszigálta
3690 2| a kezibe adták, de azt a gorombaságot a saját fülével hallotta,
3691 1| megbosszankodott a végrehajtóra, amért gorombáskodott az apjával, és úgy vágta
3692 2| haláltul, legalább még a gőzmalmot föl nem építjük.~Etel azonban
3693 1| igyon belőle egyet a Károlyi grófért, mert az törölte el az akcist”.~-
3694 1| mifajta parasztok. Mink csupa grófok vagyunk azokhoz képest.
3695 1| mondani, hogy suba subával, guba gubával. Nagyon egy pár
3696 1| hogy suba subával, guba gubával. Nagyon egy pár lönnétök
3697 1| asszentálták a fiatalokat, s egy gubbaszkodó fecskefiút alighanem gyöngéllettek
3698 2| hidegellette a dunnát, a subába gubódzott bele, a szeme majd leragadt
3699 1| pitvarban. Kendővel fizetett gügyü se kellett, mert annak a
3700 2| Gyurka azt mondta, még a gugahalál idején tették le ide őket,
3701 2| ment.~Az igazgató úr lent guggol a sírban, centiméterrel
3702 1| Elmúlt mán a farsang - guggolt le Etel, aláfújni a nyers
3703 1| szavára azonban fölugrott guggoltából Mátyás, és ráfogta a nagy
3704 2| föl az inge ujját.~Valami gumiszíjat kötözött a karjára, beleszúrt
3705 2| beszélhetnek! - tüzesedett ki a gúny a látó szemeiben. - Az csak
3706 2| zöttyenéstül megrepedt a gunyhó fala, azóta is úgy van,
3707 2| a csősz is benne volt a gunyhóban, és egy óra hosszáig körbe
3708 2| betalált a látó-asszony gunyhójába, aki se kutyát nem tartott,
3709 2| meg pincét rakatni. Mátyás gúnyosan kérdezte meg, hogy zongorát
3710 1| cukorfütyülő megszólalt, és vidáman gurgulázó fütyülés futott szét a szobában.
3711 1| egy nagy szőlőtaposó kádat gurított át a Mátyásékhoz, mire Mátyás
3712 1| rázta a fejét Ferenc. - Nem Gurman, hanem Murman, mö betűvel.~-
3713 1| jelezte, hogy a Bojszi névre guruló gombolyag mély töprengésbe
3714 1| ahogy az apját meglátta, gurult elébe, mint a labda. De
3715 1| a házak, hanem szanaszét gurulva, mint vasvilla-címeres várak,
3716 2| látni, kinek hogy kívánta a gusztusa. Ha egyébért nem, csak a
3717 2| egyszer Ferencet, ismeri a gusztusát. Kikeresett egy köpcös,
3718 1| testi‑lelki cselekedeteit gyakorlandó, odahajolt vele a legényhez.~-
3719 1| A kommunizmusnak ilyen gyakorlásában ugyan a tudatlan ember nem
3720 2| őróla beszélnek, nagy hatást gyakorolt rájuk. Újabb lendülettel
3721 2| nézve: jogtiprás és örök gyalázat.~- Tolvaj, tolvaj, add vissza
3722 1| ment, hogy kikrákogja a gyalázatos szerzetet, és jó darabig
3723 2| is? Azok is kiszökdöstek gyalázatoskodni? Igen, csárdába, teaházba,
3724 2| a hetediken se kell neki gyámol, de aztán csak megadta magát
3725 2| közt, a báró úrtól kért gyámolítást, aki aztán az ispánnal vetette
3726 2| hazajöhessen gyámolítófiuknak? Mit gyámolíthatna egy koldus három kolduson?~-
3727 2| földet, hogy hazajöhessen gyámolítófiuknak? Mit gyámolíthatna egy koldus
3728 2| most már mind a hármuknak gyámolítója... Hopp, a kocsi zökken
3729 2| hogy lehetne őnekik Rókus gyámolítójuk, ha el kell adni a földet,
3730 1| rühes fiókmacska vagy egy gyámoltalan csipogó kiscsirke? Hát hova
3731 2| olyanok is, akik a papra gyanakodtak, hogy az tetette el láb
3732 2| beléjük, de az igazgató urat gyanakodva nézi, mert nem tudja még,
3733 2| úr a válltartásról Etelt gyanította benne, bár nagyon megkeskenyedve;
3734 2| Mátyás volt az, aki először gyanút fogott. Azt is lefoglalta
3735 2| arc, fehér, mint a mosott gyapjú, keskeny, sima homlok, szomorú
3736 1| Kínán keresztül. Bányákban, gyárakban dolgozott, úgy zsugorgatott
3737 2| önteti neköd az üveglikkert a gyárban, de csak ha mögtanulod jó
3738 2| nincs a képen semmi szép se. Gyári munka, rézlemezbe préselt
3739 2| csinálni. Nem ögyébbül, csak gyarlóságbul. Csak, csak...~- Ne fárassza
3740 2| ilyent gondol - holta napjáig gyászolni kellett volna Etelnek, más
3741 2| helyére, utána megették a gyászos háznál a tortúrót, és ittak
3742 2| sír az ember, mikor fekete gyászpántlika van a kalapján, a koporsó
3743 2| hányja a szikrát! Bizonyosan gyémántkő!~- Ugyan ki küldhette? -
3744 2| kaszálja a lucernát, időre még gyenge, de amúgy nagy, erős, bírós,
3745 2| se bárány, se barát, se gyep, hanem akkora búzamező,
3746 2| meg érezhető is, mert a gyeplő meglazult. A lovacska ezen
3747 2| ezután lébe, biz ő eddig a gyepszélre is leült benne, csak arra
3748 1| Szpiritutót is.~A muszka gyerekarca elsötétedett. Isten tudja,
3749 2| teszi a kezét.~- Micsoda gyerekbeszédek ezek, Ferenc? Rókus meghalt,
3750 2| szótalanabb lett, mint azelőtt, a gyerekcsipogásra néha majd a bőriből kibújt,
3751 2| Apjához, anyjához, párjához, gyerekeihez? Fölemeli a fejét, körülnéz,
3752 1| asszonyoktól az urukat, a gyerekektől az apjukat, és elviszi őket,
3753 1| Ha este Ferenc átjött a gyerekért, szüle úgy pergett körülötte,
3754 1| Ferencet, hiszen együtt gyerekeskedtek, együtt is cseperedtek föl.
3755 2| való is a szegény ember gyerekét. És amit az anyja elvett
3756 2| könnyekben tisztára fürdött gyerekhangját.~- Most ne nézzünk semmit,
3757 2| hangjába a két botorkáló gyerekhangocska, és mentek vele együtt föl,
3758 2| szinte belekívánkozik a kis gyerekkacsóba, és mért van az, hogy ez
3759 2| tanította meg levelet írni gyerekkorukban, mert a nyelvkönyvben előbbre
3760 2| vánkoson, letakarva igazi gyerekpaplannal. És míg Ferenc kimegy egy
3761 1| álomvetési közt, mikor éktelen gyereksivítás hasított a fülébe a Ferenc-tanya
3762 1| nyáron virágot szedve játszó gyermekeiknek a nádoázis partján, tavasszal
3763 2| elhegyesedik, mi lehetett ez?~- Gyerök-játék - mondja az egyik napszámos.~-
3764 1| Nene, hát most mi lösz a gyerökkel?~- Melyikkel? - nézett rá
3765 2| homlokán a helyit, ahol gyerökkorában mögrúgta a ló. Öszöm a lelkit,
3766 1| is. Mindég úgy hallottam gyerökkoromban, hogy ez mind az én szépapámnak
3767 1| Hogyne mönnénk, mondom a gyeröknek, hiszön én is odaindultam,
3768 2| fejetöket evvel a darab fával, gyerökök, ha zsivajogtok, mikor apátok
3769 2| meggyújtotta a szentelt gyertyákat.~- Etel lányom! - szólalt
3770 2| nélkül az ereszet alatt a gyertyaláng körül.~De azért erőt vesz
3771 1| rámát, rámosolyodott, a gyertyánál rágyújtott, és kiment a
3772 1| Fölvette, az asztalra dobta, a gyertyával rávilágított a kisgyerekre,
3773 2| mint a világ megváltása.~- Gyí, te - mondja az öreg hóhér,
3774 1| pedig zöld volt, mint a gyík, csak jobban bukdácsolt.
3775 2| nyakában, se porrá tört gyíkfejet a bakancsában, s az Etel
3776 1| mindönt, okos disznó mély gyökeret ránt.~Ezzel lepilledt a
3777 2| létére is a magyar nemzet gyökerét siratja. Olyan gyökér volt
3778 2| az eső, a fene álljon a gyökeribe, és mivel a szobában egyszerre
3779 1| az öregasszonyok rá is gyökkentettek reszketős fejükkel, hogy „
3780 2| Aközben Márika rendületlenül gyömöszöli befelé a kenyeret. Már csak
3781 2| íze van, mint a sóskának, gyönge-savanyú bor-íze, ha eszük volna
3782 2| mögtötte, amit akart, ű volt a gyöngébb, mégis üvé lett utoljára
3783 1| gubbaszkodó fecskefiút alighanem gyöngéllettek a menetszázadba. Az anyafecske
3784 1| szenteltvíztartón meglátta a Piros kis gyöngyház olvasóját, azt a kebelibe
3785 2| A mönnyei szent városnak~Gyöngykapui mind mögnyílnak...~A tömeg
3786 2| vízözön... a siomhögyi vár gyöngykapujában... ott állnak... istenfélő
3787 2| akkor nem eresztenek be a gyöngykapun a mennyei szent városba.~
3788 2| Persze okosan, ügyesen, gyöngyös szekercével aprítva a fát.~-
3789 1| Redenzione teraszán, és gyöngyöző kacagással találgatják a
3790 1| az ölés, szomszédasszony? Gyönnék mán a zacskóért.~A zsidóné
3791 2| mondták, nem tudják, nem gyönnek-e vissza, jó volna, ha odább
3792 2| kasza, mint a szabadság gyönyöreit élvező rokonaiét. Etel már
3793 1| jobban bukdácsolt. Mátyás gyönyörködve tapsikolt nekik a kanapé
3794 2| egymással a növésben, a szőlő gyönyörűen fakadt - az egyik ember
3795 2| szívibül hasadhatott ez a gyönyörűség, mert olyan a haja, szeme,
3796 1| más, úgy a házban meg a gyöpszélen vagy a körtefa alatt, ott
3797 2| adhatnám is mán a vacsorát, ne gyötörje mán magát ilyen éhösen.~-
3798 2| álmában Etel.~Másnap már gyötrődve aludt el, álmában valahol
3799 1| Dehogy múlt, hát akkor mért gyöttem én ide? - űzte tovább a
3800 1| látott... kirül hallott... gyöttibe-möntibe... Látta Rókust...~Sikítva
3801 1| is vót, mert másképp nem gyöttünk vóna Rózának a nyomára,
3802 1| Egyönösen az internálótáborból gyövök. Ott sok mindönt összeszödhet
3803 2| fiatal ez az orvos, gyereket gyógyítani jó lehet, de öregekhez neki
3804 2| azt se tudom, melyikről gyógyítsam.~- Hát csak a mölyik legolcsóbb -
3805 2| hallgatott, mint tyúk a gyomban, csöndesen mosolygott:~-
3806 1| napszámba is eljárt, acatolni, gyomlálni, kötözni, s mint marokverő
3807 1| egy-egy szem harmat megakad a gyomlevelek hónaljában is, és zöldes-pirosat
3808 2| mélyedésben hagyva hátra a zöld gyomok közt alig észrevehető hínáros,
3809 1| hogy el ne savanyítsa a kis gyomrát a sok káposzta, krumpli.
3810 2| fogantatása napján papot kívánt, gyónni akart, meg a szentségeket
3811 2| negyvennyolcból. Az úr azonban gyors végét veti a vitának. Kiugrik
3812 1| kívántatja magát az emberrel, nem győz belüle eleget inni. Nagy
3813 1| megbuktatta a komenizmust, de a győzelem nem tette gőgössé. Elmenőben
3814 2| legénykéket, akik nagyon győzik a munkát, ha az embör a
3815 2| Mátyás szentül meg volt róla győződve, hogy ez az egész kitalálás
3816 1| törölgetve. ‑ Hjaj, alig győzök sóhajtani, úgy rám adta
3817 1| nyikorgatták a gémet, és nem győztek hálálkodni minden kanta
3818 2| hallottam, hogy ilyenkor az a győztes, akihöz az asszony húz,
3819 2| Mári küldött, hogy öregapám gyüjjön el hozzánk, mert édös apám
3820 2| mosolyogjon Mária méhének gyümölcse az ő szíve alatt csírázó
3821 2| csemegekereskedők nagy árat adnak a gyümölcseért, mert a kirakatban nagyon
3822 2| legalább az átírásig. De a gyümölcsfavirágból sajnálta azt, amiből még
3823 2| kilevelesedett szőlők, a gyümölcskisdedeiket ringató fák közt mindenfelé
3824 2| az ő szíve alatt csírázó gyümölcsre.~Ferenc más szerencsére
3825 1| ördögért, ha valami éhös embör gyünne. Ösmerőst ugat a Bojszi.~
3826 1| ablaküveg.~- Bemönjünk-e vagy te gyüssz ki, öszöm a szádot?~Most
3827 2| rendesen, nem vet ügyet a gyüszmékölő bárányfelhőkre, a szőlőszedő
3828 1| Ott voltam én. Csakhogy gyüttek a katonák, anyám fölkapott,
3829 1| mint ahogy neki is van gyugacsban egy-két ezüstkoronája. Mennyi
3830 2| inkább. Elő is veszi, rá is gyújt háromszor is, de a pipa
3831 2| a negyedik szál gyufát ő gyújtja meg, a pipából kipöffen
3832 1| vágnák a dohányt, tán meg se gyújtódna, mert azt hinné, hogy ő
3833 1| különösebb bajomat, csak a hideg gyújtogat.~- Szerelöm hidege, lelköm -
3834 2| Aki tüzet akar rakni, gyújtót csinál hozzá, és szüle nem
3835 2| venyigét, kupacba rakta, meg is gyújtotta, pedig a kisfiú is ott ült
3836 1| karját.~- Gyere csak, fiam, gyújtsd meg azt a lámpásmasinát.~
3837 2| és azt mondja neki, hogy gyújtson rá. A cigarettát is elé
3838 2| megbiztatta a polgármester úr a gyűlésen, hogy ami földet fölszabadítanak
3839 2| Ferenc is elvégzi a maga gyűlését, ő is, aztán van itt a vízparton
3840 2| Mátyásnak kezdett világosság gyulladozni a fejében. A doktor úr valami
3841 2| Sikoltás volt? Eliszonyodás? Gyűlölet? Fájdalom? Szeretet? Ferenc
3842 1| azonban válogatás nélkül gyűlölte a női nemet.~- Nem töjj -
3843 2| baj. Vesse le a kabátot, gyűrje föl az inge ujját.~Valami
3844 1| hó, a muszka kis házakat gyurkált belőlük, amiket Mátyás betlehemeknek
3845 2| ezt a szép mondást Messzi Gyurkától tanulta Mátyás, azt meg
3846 1| még tésztát is kell neki gyúrni délelőtt.~- No de ilyet! -
3847 2| ing-leng a magaverte sárga gyűrű közepén, aztán szép csöndesen
3848 1| fiatal asszony sápadt volt, gyűrűs a szeme környéke, szinte
3849 2| tovább a helyes út, végre a gyűrűsujját választja, leveti magát
3850 1| mindig fölül marad, mint a hab. Ferenc meg nem foghatta,
3851 2| forrására, Kédron patak habja habzott, szent szömire rálocsolta,
3852 2| meg a fiának a banktól? A háború-fa, amely először édes, aztán
3853 2| lett a Boldogasszony? A háború-körtefánál megáll, itt látta utoljára,
3854 2| látja fehérleni a virágos háború-körtefát - ki taposkál ott alatta?
3855 2| teleszedte a kötőjét almával meg háború-körtével. A háború-körte nem termett
3856 2| öt fiatal gazda, magakorú háború-szenvedett emberek, és megkérdezték
3857 1| csöndesen beszélgetnek. A háborúról nemigen. Legföljebb, hogy
3858 2| szürke lesz az arca, mint a háborús katonaposztó.~- Maga is
3859 2| kisgazda, Mátyás egy csöppet se habozott a válasszal.~- Miért ne
3860 1| lobogós bárkák hasítanak a habvirágos vizeken, és a babér szenteletlen
3861 2| forrására, Kédron patak habja habzott, szent szömire rálocsolta,
3862 1| hova van terítve, és már habzsolja is szétvetett lábbal a krumplis
3863 1| fejezte elégedetlenségét a hadi medáliával szemben, amelyet
3864 2| képviselőjével van most hadiállapotban, a finánccal-e vagy a csendőrrel.~-
3865 2| erős, a háború elvadult hadiasszonyéjszakáin megedzett hangon:~A mönnyei
3866 2| baját nem érezte, még a hadiemlék-köhögést is elfelejtette már, azért
3867 1| volt a szomszédból, a Piros hadifoglya, a Ferenc feleségeé, akinek
3868 1| holott lassankint megindult a hadifogolyposta is. Igaz, hogy kezdetben
3869 2| Oroszországban, odagyökeresedett hadifogolytársa vagy valakije?~- Most nem
3870 2| katona. A háborúban? Fronton, hadifogságban? Igen, Ferenc volt mindenütt.~-
3871 2| esztendőben hazaszabadult az orosz hadifogságból, megházasodott, éppen most
3872 1| kíváncsiskodott szüle. - Ott is volt hadiliszt? Keverték-e kukoricával?~-
3873 2| emberek asszony nélkül? És a hadiözvegyek ott is csak úgy élték világukat,
3874 1| odaszúrtak a szemükkel a hadiözvegyeknek, de a Delíláknak, Putifárnéknak
3875 1| szerdéken a menyét mint hadiözvegyet, lehet az is, hogy hideg
3876 1| beszélgetett egymással. Etelnek a hadisegéllyel volt valami baja, azt mondták,
3877 2| hol a rokkantakat, hol a hadisegélyes asszonyokat, a jószágtartó
3878 1| szétmegy jóformán az állásba.~- Hadivászon - morzsolgatta meg Ferenc
3879 1| volna a meginduló szerelmi hadjáratot. De mihelyst Etel kimutatta,
3880 2| aki mind a két kezével hadonászva, mezítláb izgett-mozgott
3881 2| friss törés helyét.~- Mink hágdostuk szét őket, nagyon avult
3882 2| kezét Mátyásnak, hogy ha a hagyaték körül valami ügyes-bajos
3883 2| csizmája orránál, tízezer éves hagyatéka az egykori Mátyásoknak,
3884 1| fiatalság.~- Mönjünk no be, hé - hagyatta abba Mátyással a borral
3885 1| osztán kögyetlen, hogy hogy hagyhatnám én itt ilyenkor a tanyát,
3886 2| Ott a kút!~- Utóvégre itt hagyhatom én kendnél is ezt a török
3887 2| embereket. Hát csak nem hagyjátok elveszni, aki megszabadított
3888 2| Mátyás mondta is neki, hogy hagyjon föl ezzel a tökéletlenséggel,
3889 1| Ferenc sokáig evett. Mikor a hagyma meg a túró elfogyott, akkor
3890 2| de ha neköd volnék, nem hagynám olyan szabadjára az uramat.
3891 2| Még meleg is.~- Ugyan mit hagyogatnád? Van nekünk kenyerünk -
3892 2| egyetértésben, azért is hagyták olyan könnyen a dolgot,
3893 1| azután se lösz az.~Hát hun is hagytam el? Igön, hogy mönjünk Ferencékhöz.
3894 2| csak egy-egy mélyedésben hagyva hátra a zöld gyomok közt
3895 2| az összecsomósodott szőke haj közül a békalencséket.~-
3896 2| asszonykéz mikor bujkált így a hajában?~- Hát bizony már annak
3897 2| nedves téglái közül, a kőmoha hajacskáiból egy varasbéka karbunkulus-szeme
3898 1| csókolta, ahol érte, a fényes hajacskáját, a fényes szemecskéjét és
3899 2| mind a szömedbe mén a hajad, pedig úgyis fáj a szömöd.~
3900 2| világosság felé.~- Az én hajam - jelentkezett Márika. Nem
3901 2| hogy minden este egymás haján búcsúzzanak, Isten őrizz,
3902 2| Ott is szállhatnának a hajára, vagy ha a simát szeretik,
3903 2| volna, hogy nem éri ő azt hajasan, kopaszon is bajosan. Azt
3904 2| homlokából a lecsapzott hajat -, mind a szömedbe mén a
3905 1| csókolta, se a kenderszőke hajboglyát nem érintette. Mindjárt
3906 1| leszegényedett kis rokonnak, hajdani óceánok búzaföldek és szőlőkertek
3907 2| másik félreszaladt eszű, nem hajigálja szét a pénzét arra, ami
3908 2| mindegy, hogy a szobában hiába hajigálódzna az ember, ámbár ott is akad
3909 1| bugyellárist, írásokat az asztalra hajigálva a zsebiből, körülnézett.
3910 2| Egy, kettő. Értette?~Jó hajításnyira a kúthoz kutyatejek bokrosodtak,
3911 2| is csak a fésű? Pedig ő hajította el valahová tegnap. Ej,
3912 1| möglépött előle. A csöndérek hajkurásszák.~- Majd mögfogják - ásított
3913 2| hogy Mátyás térden állva hajladozik valami fölött, mellette
3914 2| érdemes megnézni, amint hajladoznak a hereföldön? Lányka kaszálja
3915 1| utcákon a fehérnépek ina hajlását. Hát akkor ez az Etel mit
3916 1| ütött vele, mármint a térde hajlásával, mert csak addig ért föl,
3917 1| veszegetni a földeken, csak a hajlásokban húzódott még meg, mint fekete
3918 1| hanem inkább a tulajdon hajlékából beinvitálták a házba, a
3919 2| Ó, ha ez az arc víz fölé hajlik, abban csakugyan meg kell
3920 1| rácsattantván a hurkaöblögetéssel hajlongó Etelre ott, ahol leggömbölyűbb:~-
3921 2| kiszaggatott.~Gyümölcsoltó hajnalán a szent asszony a Boldogasszonnyal
3922 2| is. Azt is tudta, mikor hajnalfelé kiment a szobábúl, de ő
3923 2| piros babvirág, Ferenc meg a hajnalicska, aki többet van becsukódva,
3924 2| szembe a nappal, mikor a hajnalicskák már behunyják a szemüket.
3925 2| Mátyás. - Hiszön Etel már hajnalicskát is futtatott rá, ámbár én
3926 1| sóhajt Szpiritutó, fölnéz a hajnalodó égre, és megint nekimenne
3927 2| kormos bogrács ezt a szép hajnalruhádat.~A Boldogságos azonban megpirongatja:~-
3928 2| lebegő palást volt ez a hajnalszínpiros ruha, de egész kereken betakarta
3929 1| a szegény ember gyereke hajnaltól estig nem csinálna egyebet,
3930 2| álmodott az én édös uram? - hajol fölé Etel.~- Én? - kérdi
3931 2| Pétör, te.~Le akar hozzá hajolni, de a Bojszi elébe ugrik,
3932 2| megvolt a dolog, csak a hajszálra várt, hogy elindítsa.~A
3933 2| No, ezt tudom, majd nem hajtja ezután lébe, biz ő eddig
3934 1| te mióta hiszöd, hogy te hajtod a Göncöl szekerit?~Etel
3935 1| kicsit kitöredezett már a hajtogatásán, de azért még szép, ő csak
3936 2| megcsapkodta szegénykét a jég. Hajtogatja, forgatja, hasonlítgatja
3937 2| itta a bort, úgy se nagyon hajtogatta a poharat, és még sose mondta
3938 1| asszonyok még mélyebbre hajtották a fejüket, valaki eljajdította
3939 1| illendőség megkívánja! - Hajtsd le, Szpiritutó.~Igaz, hogy
3940 2| nem toklászuk van, hanem hajuk. Etel-hajuk. Erről jut eszébe
3941 2| nyolc, a szél hordja el a hajukat. Most már majd talpra állítja
3942 1| Összecsücsörített szájjal fuvogatja a hajválasztékon kifehéredő gyönge bőrt,
3943 2| áldotta meg a vetéseket, hálából a bánatos Mária-szoborért.
3944 2| száján, hogy mégse jó a nagy haladás, de aztán nagyon megbánta.
3945 1| Mátyás bácsi, egy úton haladhatnánk hazáig - kefélgette Ferenc
3946 2| ünneplő fekete ruhában haladjon a koporsó után, két kezén
3947 2| s már bontja a levelet, haladván befelé, és kezdi betűzni,
3948 2| csakhogy ő már tudta, mi a halál.~- Jó lögyél, galambom.
3949 1| így nyárára ü mindig ott hálál a tanyájában, jobban szömmel
3950 2| nedves bociorrát, az Etel halálának még egy esztendeje sincs,
3951 2| beszéd esett, mint a Ferenc haláláról. Ő már bevégezte, a lelke
3952 2| koponyát.~Az ez, rendes halálfej, Ferenc nagy érdeklődéssel
3953 1| idevaló faragó-mester a halálfejet szokta helyezni, szívet
3954 2| semmi különös, valami muszka hálálkodik benne, minek is hívják csak...~-
3955 1| a gémet, és nem győztek hálálkodni minden kanta vízért.~- Az
3956 1| a kezét Mátyás, és szüle hálálkodva vetett keresztet a radnai
3957 2| A sok bélyegtelen hamar halálra is tudott kádenciát Mátyás.~-
3958 1| bizonyos, hogy ők nemcsak a halált érzik meg három nappal előbb,
3959 1| mint marokverő lány eleget hálált az asztagok tövében. Nem,
3960 2| ablakban lösz. Nem félök én a haláltul, legalább még a gőzmalmot
3961 2| hogy azok is megjelentek a haláluk után. Ki tudja? Hiszen ami
3962 2| csak afféle gyarló földi halandó; nem érdemes ő arra, hogy
3963 2| adott ilyen hatalmat földi halandónak. Csudák csak a Bibliában
3964 2| meg a választékot a bal halántékon, külön is lesimogatván a
3965 2| szénában is.~- No, annál különb hálással is szolgálunk - készségeskedett
3966 2| élete megmentésére éhen halatta egy embertársát. Ennek az
3967 1| a boltkiállításban, csak halcukor meg szentjánoskenyér és
3968 1| cukorfütyülőt pedig árpacukrok és halcukrok követték, a fiú teljesen
3969 1| nevét, mert nincs szebb a halhatatlanságnál.~Ferenc megállt a küszöbön,
3970 2| lovacska ezen való örömének halk nyerítéssel ád kifejezést,
3971 2| édösanyám, de csak olyan halkosan, mint a gerlice.~Igen, most
3972 1| mikor mindenki lármázik, az hallatszik legjobban.~- Az se bizonyos.
3973 1| mint a mögkergültek. Ide hallgassanak!~Mindenki odafordult.~-
3974 2| már megint édesapátok, ide hallgassatok! Ugyan csak Márikának vér
3975 1| hadiasszonyok sápadtan, hallgatagon és lesütött fejjel. Csak
3976 1| őket is ilyen tisztelettel hallgatják az akkori nyálas fiatalok;
3977 2| csúfságokat egy percig se hallgatná szüle, mert ami igaz, igaz,
3978 1| a világgal. Egy kicsikét hallgatódzott az ajtón, az udvarra is
3979 1| ecötfára möglepetésömben? Onnan hallgatom oszt, hogy mögint nevetgéröznek
3980 2| ő vötte el a kenyerem.~- Hallgatsz, te veszött! - süvölti Etel,
3981 1| szúnyogokat lepkedték. A tanyák hallgatva lapultak meg a sötétben
3982 1| hogy imádkozik, hiszön hallhatom, hajnalt harangoznak.~Én
3983 1| hold földje van otthon, halljátok.~Jól mondta Mátyás, Szpiritutó
3984 1| a sapkából, hogy jobban halljon. Mert nem tud ő az égvilágon
3985 1| fogtomra vette Etelt.~- Hallod-e te, hát te mióta hiszöd,
3986 1| ténkörülményöket vöttem hallomásba.~Hát ezért hadonászott Mátyás
3987 1| fáradságért. A katona is csak hallomásból beszélt. Meg mire való az
3988 2| megint elővette Ferencet. Hallotta-e már azt, hogy most valami
3989 2| takaródzik a sírjában. Azt már hallottuk, hogy volt olyan halott,
3990 2| Aztán mög zizörgésöket hallottunk, de nem a fákrul, hanem
3991 1| szeretnek, születnek, élnek, halnak itt a föld névtelen rabjai,
3992 2| ő maga nem evett semmit, hálni a tisztaszobában hál azóta,
3993 2| Kosztot visz magával, de hát hálóhely akad-e ott? Ugyan most még
3994 1| támaszkodhatna, ha nekik halomásuk történne. Pedig bizony már
3995 1| zsidótól kapott, külön‑külön halomba színük és nagyságuk szerint.
3996 2| avval meg lehetne szerezni.~Halottak estéjén Ferenc átment Etelhez.
3997 2| beleszólt, hogy ő nem a halottakra kíváncsi, hanem a jövendőt
3998 1| mikor meglátogatta Pirost a halottas ágyán, a szuszék ott volt
3999 2| képet a kötőjével. Nem a halottét, hanem az édes uráét, aki
4000 1| Bent imádkozik a házban a halottnál.~Mátyás nem ment be a nyitott
4001 1| bácsi? - hajtotta föl a halottról a lepedőt. - Szögény Piros
4002 2| föléled és rámosolyodik, vagy halottul viszi magával a mennyek
4003 1| homályvörös alkalmasabb hálóvetést próbál.~- Hát igazság az,
4004 1| szülére.~- No, Róza, most halsz mög!~Etel elsikította magát,
|