19-atjot | atkec-bezav | bezze-csond | csong-elese | eletb-epers | epesz-felig | felin-furdo | furge-halsz | halva-hozza | huber-kakab | kakas-kezei | kezel-koros | koroz-lebal | lebbe-makoz | maksz-megta | megte-mosog | mosok-odane | odany-palin | palya-rater | ratet-subaj | subas-szivr | szivs-temet | templ-ugyes | ugyit-vetot | vetog-zugta
Kötet
5513 1| mezsgyéig, és barátságosan kezel vele. Mikor elhalad pár
5514 2| alázatosan, hogy vegye állami kezelésbe az iskolát. Ezen nagyon
5515 1| is.~Mátyás a muszkával is kezelt.~- Hát te? Táskálódsz-e
5516 1| mögtapogatom, vizes lösz a kezem a szőritül, de mégse víz
5517 2| közül?~- Aki előbb mögkéri a kezemet a Szűz Máriától, azé löszök
5518 2| két kezét. - Evvel a két kezemmel temettem el a moha alá!
5519 1| Mögnyalja az istenadta a kezemöt, de hát persze mondani nem
5520 1| Mátyások, az Etelek és Rózák, kézen fogják a Péterkéket és Márikákat,
5521 2| magyarfajta, tarka borjú, nagyon kezes, szelíd jószág, annak még
5522 2| levelet, amit Etel kapott kézhez.~- Én mégiscsak megpróbálom -
5523 2| mit löhet tudni, kinek a kezihöz ragadt? Tán nem is az a
5524 2| a váznak ez lesz a jobb kezinél, ez lesz a mellin, ez lesz
5525 1| nem veti el magát rajta, kezit-lábát széthajigálva, mintha nem
5526 1| lösznek még ezök a földek egy kézön valaha. Majd emléközz rá,
5527 1| sercegve ég a kis széken. Két kézre fogja a vasból való edényt,
5528 2| Tudja mán, ugye? - kérdi kézszorítás közben.~- Tudom - mondja
5529 1| hamarliszt, de Ferenc is kézügyben tartja az eszét. Azt feleli
5530 2| háborúban jártak. Megvan kezük-lábuk, étkük-itkuk, semmi bajuk
5531 2| hol káromkodva, hol ásítva ki-kilesekszik az égre, hogy hasad-e már
5532 2| hangon torkaszakadtából kiabál:~- Róza, Róza!~A Mátyás
5533 1| túrt. Egy öreg gazda azt kiabálja, hogy akkor inkább a rekvirálókat,
5534 1| mögrázza az ujját, hogy ne kiabáljak, aztán int a fejivel, hogy
5535 1| én nem sütök neki, akkor kiadhatja a fogát árendába erre az
5536 1| rozsdás vasakat, miket kiadogatta belőle, de benne felejtett
5537 2| egy cinegefogó tökért, és kiakasztott az üstházban, mint a báró
5538 1| vötte a világot. Én mög kiálltam az ereszet alá, ott ténförögtem
5539 2| Pétörke! - a kislány ijedten kiált nehányszor, vár egy darabig,
5540 1| Gondoltam én, hogy rájuk kiáltok, hagyják abba ezt az istentelenségöt,
5541 2| bír magával, hogy rá ne kiáltson boldogan és ujjongva: „Te,
5542 1| nem is jöhetett, mert a tó kiáradt, még szerencse, hogy az
5543 2| beviszi a városba, s annyit kiárul belüle, hogy régi világban
5544 1| asszonyrul, aki két tehenet kiárult a mézből. Etel is megtanulhatná,
5545 2| hogy Etel lopós, vagy hogy kiásta valakinek a tanyáját, vagy
5546 2| csinálsz itt, kislányom?~- Kiben Isten bízik... - motyogott
5547 1| benne, mert nehezen tudták kibetűzni a hosszú útban eldörgölődött
5548 1| a porció nem volt ilyen kibírhatatlan. Uram teremtőm, de csak
5549 1| valahunnan segítségöt, addig kibírja az ajtó, az ablakon mög
5550 2| örült neki, hogy Ferenc így kibocsátott a kislánynak, áldotta szemibe
5551 2| néz föl hozzá a szőr közül kibogárzó szemmel, lihegő piros nyelvvel,
5552 2| ringató fák közt mindenfelé kibomlik és elterül a nehéz szagú
5553 2| hátracsúszó kendője alól kibomló haja összekeveredik azéval,
5554 1| kislányt.~- Te béka, te! Kibül szorult beléd ez a nyughatatlan
5555 2| sivalkodik örömében, hogy majd kibújik a bőribül. Ezt ugyan a Ferenc
5556 2| intett oda a bőréből majd kibújó Márikának, de most hirtelen
5557 2| gyerekcsipogásra néha majd a bőriből kibújt, s Etel rajta-rajtakapta,
5558 1| errefelé nem is szokás így kicifrázni. Bele volt faragva a teljes
5559 1| az orrát a harapófogóval, kicifrázzák a fülét a csörgemetélővel,
5560 2| aki pénzt akar Mátyásékból kicsalni.~- Lehet, lehet - forgatta
5561 2| föl, amikor szüle éppen kicsapta a meszelőt. A Bojszi azonban
5562 2| haszna lenne belőle, ha kicsavarná? A hangya megfordul, és
5563 2| ember egy nyárfát akarna kicsavarni. Mi haszna lenne belőle,
5564 2| őket, csak csengettyűvel kicsengetik a nevüket. Etel nagyon örült
5565 1| kérdésére. Igenis, ő majd kicserzi a bárót meg a csahosait,
5566 1| tart moslékkal. De majd kicserzünk a gazdáddal együtt!~A tölgydorong
5567 1| dagasztani nemigön szeretöm. Kicsiért nem fogok hozzá, kavartam
5568 2| oldala.~- Harapj bele hamar, kicsim. Ham-ham.~Matyika még szófogadóbb
5569 2| a kereplő szájú, hogy a kicsinek egészen olyan a hangja,
5570 2| és maga elé nézett egy kicsinyét, csak annyit mondott:~-
5571 1| néha, amit Szpiritutó a kicsivel csinált, aki utóvégre se
5572 2| a bíró úr tudja, hogy ő kicsoda-micsoda, ő mindent kockára tett
5573 1| Barkázhadd mán azt, Etel!~- Kicsodát? - ámult rá Etel.~- Hát
5574 2| mögláthassalak.~A szeme árkábul kicsöppent egy könny. Etel szelíden
5575 2| Azám, az ostor csakugyan kicsúszott a hóna alól, ahol van ni,
5576 2| szeme kimered, a homlokán kidagad az ér, aztán olyant nyög,
5577 2| oszt erre is sor került.~Kiderül aztán, hogy Tatárországot
5578 1| a szövetkezeti boltosné kidugta a fejét az ajtón. Fekete
5579 1| az hozzá, hogy mink csak kidűlőztünk a vöröseinkkel, mert se
5580 2| vánkos, vagy az Etelé? Aztán kié lesz most már ez a szegény
5581 2| az is az emberé. Etelnek kiégne a szeme, ha a világ megtudná,
5582 1| Etel nem pirult el, hanem kiegyenesítette a derekát, és visszanevetett
5583 1| vadmadár is megszelídül, ha kiéhezik. Majd rájön Etel is az ízére,
5584 1| elszégyenli magát, hogy majd kiejti a keziből a kukoricás szakajtót.
5585 2| az őszi vásárban, amelyik kiengedi a szalonnát, de nem fogja
5586 1| Mátyásnak melege lesz, kiereszt egy gombot a ködmönön.~-
5587 2| hiszöm, hogy esténél előbb kiérjek. Löhet, hogy várakoznom
5588 2| is oda van velük, estig kiérsz hozzájuk azzal a topa lábaddal.~-
5589 1| lapda, de az acsargásából kiérzett, hogy visszavonulási szándéka
5590 2| szétteríti az asztalra a levelet, kiesik belőle egy kis fénykép,
5591 2| rubinköves szoknyát, a papucsok kiesnek a hóna alól, nem veszi észre,
5592 1| lehet enni. Márika ellenben kieszelte, hogy azt nyakba lehet akasztani
5593 2| útközben az igazgató úr kifaggatja belőle, hogy került összeköttetésbe
5594 2| és alig lehetett belőle kifaggatni a szót. Ő nem tud semmit,
5595 1| az időnek, a lelke majd kifagy az embörnek!~És telt-múlt
5596 2| körömméregre, még hamarabb kifakasztja, mint a nyers paradicsom.
5597 1| fuvogatja a hajválasztékon kifehéredő gyönge bőrt, amin piros
5598 1| nyitva volt egy gomb, és kifehérlett az inge széle. Etel szégyellte
5599 2| ő se olyan ember ám, aki kifelejtené a káposztából a szalonnát.~-
5600 2| fehér atlaszcipőt, elnézi kifényesedő szemmel maga előtt a kemény
5601 1| hozzálátott a munkához. Déltájra kifényesítették a fejfát, és megszalonnáztak.
5602 1| vóna, mint öregszüléd, ű is kiférne az ablakon.~- Jaj, édös
5603 1| odaégette, hogy baltával kellett kifeszegetni a tepsiből. A muszka nagyon
5604 1| kellene behasználni, az most kifizetőbb lesz, mint a búza.~- Nem
5605 1| hogy puskaporral mákozták a kiflit, de azért illendőségből
5606 2| levelet. Ami az írnok úron is kifog, vergődhetne ő azzal? Pénz
5607 2| hogy a duttyánban, ahol kifogott, elmagyarázták neki, hol
5608 2| a szövetkezeti boltosné kifogyott a sóból. Bement érte a városba,
5609 1| a városi kádárok is mind kifogytak belőle.~Mátyás igen becsülte
5610 2| szájában a pipa.~- Úgy nézöm, kifogyunk anyátokbul - mondta a fiataloknak -,
5611 1| asszonyokra az ajtót, sok helyen kifolyatták a hordókból a bort, és a
5612 2| és nem sokat nézett ki a kifordított subás, görnyedt emberből,
5613 1| sietett átvenni a szót. Kifordította a tálat, még füstölt.~-
5614 1| már a szív alakot kezdte kiformálni a muszka, amikor elpattant
5615 2| forgolódik, sodródik benne, de kiforrja azt magából az asszonyi
5616 2| pálinkafőzőhöz, mikor maguk is kifőzhetnék. Ferenc bizonyosan kaphatna
5617 2| amely jósol a naplementibül, kifülel a komor éjszakába, hogy
5618 2| talpak alatt, a széltől kifújt szájak éneke nem harsogott,
5619 1| néha áradás után különös kifúrt köveket hágy a vetések közt,
5620 2| utoljára tegezte az urát, és kifutott a szobából.~Ferenc vállat
5621 2| el a molnár, mert ő már kigazdult a malomból, és rájött, hogy
5622 2| beszélve a Márika által kigondolandó örömekről. E földi életben
5623 2| ide a postásasszony, mikor kigyöttem az iskolábul. Azzal bemönt
5624 2| ebbül elébb-utóbb mindönki kigyógyul. Tudhassuk magunkrul.~Szüle
5625 2| Ferenc a legteljesebben kigyógyult a lelki nyavalyájából, gondolta
5626 2| megnőtt, mint a fölmagzott kígyóhagyma, fehércselédnek nagyon helyes
5627 2| igazság, hogy az fizessen, aki kihág, de hát nem érdemes ezekkel
5628 2| fekete kutya mezőrendőri kihágást követett el.~Mátyás szerint
5629 1| volna a gabonaeltitkolásban kihágó katlanra. - Mondja no, mi
5630 2| vendégfogadókból mög mind kihajigálják a vendégöt.~A kocsmárosné
5631 1| Ferenc. Onnan inkább azt is kihányja, ami ott van, mert öregek
5632 2| telkivel is, a régi tőkéket kihányta, a borszőlő helyett csemegeszőlőket
5633 1| éppen az a baj, hogy nincs kihasználva, mondta Ferenc. Látta ő
5634 1| talán egyszer később, ha kiheveri az ötödfél esztendőt, és
5635 1| különben is szegény Piros úgy kihizlalta, hogy most kitelelhetett
5636 2| almával van tele, de azt kihordathatjuk, ha nem kedveli a szagát.~-
5637 2| öregembertől a fiát.~Az öregember kihorgássza az ostornyéllel a levelet,
5638 2| befogott tudta-híre nélkül, és kihozta neki a kapitányságból az
5639 1| esztendejénél, hogy Rókusnak kihozták a piros palétát, rögtön
5640 2| aki szereti. És minden kihűl, mire a vendég nagy rimánkodással
5641 1| kapott Mátyás a szájából kihulló pipa után.~De alighanem
5642 1| mondta magának, mégpedig a kihúzós tükörben, de aztán meg is
5643 1| férfinemen levő emberek mind kijárták Ádám apánk iskoláját, aki
5644 2| darabig irigyen nézte, aztán kijelentette, hogy ha akarja, ő is bekötheti
5645 1| mondja, hogy „no fene!”, és kijjebb szabadítja a fülét a sapkából,
5646 2| szobában, mert se bemenni, se kijönni senkit se láttak, pedig
5647 2| járatban van most idekint.~- Kijöttem megnézni a Máriát - mondja
5648 1| hogy a vakdűlő helyett kikanyarodott az országútra, s egyszerre
5649 2| szegtek már szerződést. Kikapja hátulról a kislány kezéből
5650 1| hazamehetnek a rabok, a mieink is kikapják az obsitot. Szól a muzsika
5651 2| elvetett földből mindenütt kikel a kapor. Ugyan annyiban
5652 2| megy. Mióta az a poronty kikelt, azóta Mátyás kétfelé él,
5653 2| Ferencet, ismeri a gusztusát. Kikeresett egy köpcös, pogácsaalma-képű,
5654 2| borotvált állára, de ők kikeresik, ahol a két sűrű szemöldöke
5655 1| az ajtón, az udvarra is kikerült, bekukucskált az ablakon,
5656 1| ítéletet, hogy „ez így igaz, kiki beleharapott az almába”.
5657 1| ugyan a tisztelendő úr kikiabált rájuk az ablakból, hogy
5658 2| is, meg is mondták, hogy kikiáltják máma, de azoknak a szemükbe
5659 2| marad?~De azért elég sokan kikísérték Ferencet a temetőbe, különösen
5660 2| külországba ment egy kicsit kiköhögni magát.~- No, oda nem möhetök
5661 2| lett volna? Mátyás hirtelen kiköpte, ami a nyelvén volt.~- Az
5662 1| aztán oszt hogy mindenütt kikopott, Ferencnél is szöröncsét
5663 1| pihéktől. Ki is ment, hogy kikrákogja a gyalázatos szerzetet,
5664 1| aztán a muszka nem tud. Őt kiküldték a pitvarba, a kisfiúval,
5665 2| csak a fogait persze már kikuglizták. Vagy nem is voltak.~- De
5666 1| versztányira kezdődnek oda.~- Kilaméter - okosította Szpiritutó
5667 1| a szívire venné, amikor kilátásba helyezik neki, hogy belevágják
5668 2| van a fa hegyiben, a feje kilátszik a fehér csillagok közül,
5669 1| Már kivilágosodott, mire kiléptek a ház elé. A tetőn burukkoltak
5670 2| s a virágzó vetések, a kilevelesedett szőlők, a gyümölcskisdedeiket
5671 2| Matyika nem jól rántotta meg a kilincset az este.~Fölkelt, beteszi
5672 2| megnyomta a tisztaszoba kilincsét. Az ajtó zárva volt. Zörgetett,
5673 1| súlyra megvan vagy harminc kiló. Valami gazdátlan házban
5674 1| én vizet.~Szokás szerint kiloccsantotta a vödröt a vályúba. Ahogy
5675 2| lövészárkokban, kinek az agyveleje kiloccsanva a széttört koponyából, kinek
5676 1| Etel is nagyon szívesen kilötykölné azt a kis ruhát. Azt köll
5677 1| péntek, mint a szombat, kilóg az alsószoknyája a fölső
5678 1| visszaszólt.~- A szömit kilopnák az embörnek a betyárok.~
5679 1| volna Mátyásnak a szemét kilopni, ha próbát tett volna vele
5680 2| délután, ha szüle elalszik, kilopom a sublót alsó fiókjából
5681 2| ellopja az öregapja papucsát, kilyukasztja a budlival, pulykatollat
5682 2| is látott már, amelyikből kimaradt a dátum. A szomorú rabokat
5683 1| szaladozzon ki a hóba, mintha nem kimehetett volna a Mátyás papucsában
5684 1| kaparászná is. Hát csak mán kimék, mögnézöm, mi van ezzel
5685 2| ér, jó, hogy ilyen hűvös, kimelegedett a szaladásban; most már
5686 1| karfa alatt.~- Legalább kimelegszünk.~Többet aztán nem is beszélgettek
5687 1| volt, adta elő a katona a kíméletes bevezetés után a részleteket.
5688 1| éppen az adókönyvecskéteket kímélve meg, mert az oly könnyű
5689 2| eszközölte a tanya végében, nem kímélvén a meszet a szakértőtől sem.
5690 2| kérdezte meg az igazgató úrtól, kimenne-e hozzájuk szüretre, inkább
5691 2| igazgató úr nem restellne kimenni hozzájuk, megmutatná a többi
5692 2| ágyhoz, aztán mindnyájan kimentek a szobából. Csak a kicsi
5693 2| elsárosodott az iszapban. A szeme kimered, a homlokán kidagad az ér,
5694 2| Etel rajta-rajtakapta, hogy kimeredt szemmel néz maga elé.~-
5695 2| kereste volna éjjel-nappal, kimerigette volna a markával a tavat,
5696 1| éjszakánként mindig úgy kimerigették a kutat, hogy reggelre alig
5697 2| Ferenc az ágyban. - Én is kimöhetek. Vagy idebe készítöttél
5698 2| magakellető galamb. - Fölkel mán? Kimönjek?~- Mindögy - ül föl Ferenc
5699 2| gondba esett.~- Nem tom én, kimönjek-e. Nagyon el vagyok tikkadva.
5700 2| kenyeret. A Márikák életében ez kimondhatatlanul többet jelent, mint az első
5701 1| összevalók volnátok no. Kimondom, ha mán ki köll mondani.~
5702 1| megkonyította fejét, mikor kimondta a nehéz hírt.~- A boltosné
5703 2| elment, szüle visszajött, kimorzsolgatta a gyerek ujjai közül a kenyeret,
5704 2| mert ő másképp nem tudja kimutatni, mennyire örül a viszontlátásnak.
5705 1| hadjáratot. De mihelyst Etel kimutatta, hogy nem vette célba Ferencet,
5706 2| országbul?~- Törökországbul vagy Kínábul, így mondta valahogy a kisasszony
5707 2| neki a beforrott hajú kis kínai fiúkról, akiket nem úgy
5708 1| Mátyás nem nagyon szokott kínálgatódzni, s a maga szájáért se tartogatná
5709 2| választani, mert sok volt a kínálkozó. Aki szomszédasszony, sógorasszony,
5710 2| meg a bárót, hanem a báró kínálkozott Ferencnek. Persze nem jöttek
5711 1| Arra szökött, Szibérián meg Kínán keresztül. Bányákban, gyárakban
5712 2| duzzogva bújt az ura mellére.~- Kinevetött máma engöm az én édös uram.~-
5713 1| pénzt adjon, de a zsidó kinevette. Hiszen a régi pénz már
5714 2| Ponciustól Pilátushoz, hol kinevették, hol kinézték, ki azt mondta
5715 2| mint az emberben. De ebből kinézte Mátyás, hogy ez meg fog
5716 2| Pilátushoz, hol kinevették, hol kinézték, ki azt mondta neki, de
5717 1| emberbogár mászott lassan, kínlódva a végtelen fehérségben a
5718 2| tölgynek, aki vele egy földből kinőtt testvérje neki, girbegurba,
5719 1| már történtek ilyenek a kinti emberek közt. A szeme ragyogott,
5720 2| az egylábú postás kiabált kintrül a kertkerítés mellül.~-
5721 2| fiának egy kis segítséggel kinyílna a szeme, és arra is lehet
5722 1| Etelnek éppen olyan korán kinyílt a szeme, mint a többi fecskefióknak,
5723 2| többet van becsukódva, mint kinyílva. Nemcsak ebben, másban is.
5724 2| haszon nélkül. A lelkek kinyilvánították, hogy Ferenc nemcsak hogy
5725 1| Ferenc. Erre a hatökrös is kinyitja a szemét, kimegy belőle
5726 1| csinált, hogy nem löhet kinyitni.~- De nemcsak az - mondja
5727 1| van ezzel a mönyecskével.~Kinyitom az ajtót, hát nincs ott
5728 1| aztán beletenyerelve a kiömlött borba, hogy az se vesszen
5729 2| mer, hogy megéri, mikor kiöntik egymást a pohárból.~Mikor
5730 1| de nem én, hanem a víz. Kiöntött a tó a tanyábul, ehol-e.
5731 2| koponyából, kinek a bele kiomolva, maga is szúrt agyon a bajonettel
5732 1| akit az orosz rabságot kipihenni eresztettek haza.~- No -
5733 2| Ferenc jól látta az izgalom kipirosodását a gyerek arcán.~- Első sütésöm,
5734 1| egy leheletnyit se volt kipirosodva a képe, se ő maga elgyulladva,
5735 1| Mátyás, mint vén csausz, kipirultan nevetett. Az ő fején is
5736 2| ő gyújtja meg, a pipából kipöffen a füst, Mátyás kezdi szilárdnak
5737 1| napsütésben,~förgetegben kipróbált barátnak,~szeretettel ajánlom
5738 2| délelőtti víz által való kirágása közt. Hozott egy pohár italt -
5739 2| adnak a gyümölcseért, mert a kirakatban nagyon mutatós.~Vagy a tanya
5740 1| nádszálakból még az évszámot is kirakta rajta, ilyent még nem is
5741 2| konzult, német konzul a magyar királyi külügyminisztert, külügyminiszter
5742 2| macska is szömibe mer nézni a királynak is.~Úgy volt megbeszélve,
5743 1| mindenféle ótestamentumi német királyokat, akik ezen a környéken nem
5744 1| Istennek, embernek megadók, királytisztelők és törvénymegtartók, még
5745 1| sose nem múlhat el.~- Hát kire szavazott kend, mikor követöt
5746 1| nem löhet belátni. Hű, a kirelájzumát ennek a világnak, én már
5747 1| embereket a halott Isten. Kirojtolódott szélű stólát himbál a nyers
5748 2| Pongrác meg Bonifác, akkor kiről nevezték volna el a nagy
5749 1| katonák felül... Kit látott... kirül hallott... gyöttibe-möntibe...
5750 2| fiatalok közül négyen is kiruházkodhatnának belőle. A szemöldöknyírás
5751 1| szó. Az ablakhoz húzta a kis-széket, elővette a Krisztus‑atyafiság
5752 1| te nem voltál anyáddal a kis-tanyában?~- Ott voltam én. Csakhogy
5753 2| vitriolt lehetne belőle főzni a kis-üstön.~- Nemhiába háború-körte -
5754 2| Kínábul, így mondta valahogy a kisasszony a postán. Mög hogy vigyázzak
5755 1| Róza öregebb ángyának.~A kisasszony-nap reggeli ragyogásában nagy
5756 2| most is a fa mellé vágott a kisbaltával, még jó, hogy csak éppen
5757 2| volna, hanem kiskutya vagy kiscsikó. Cukrozta, szentjánoskenyerezte,
5758 1| egy gyámoltalan csipogó kiscsirke? Hát hova tette, hát mért
5759 2| szarkafészek van, a torma közt kiscsirkék csipognak, a szalmásistállóban
5760 1| adóhivatalba, de egy alacsony kisded barna ember, hiszen ismerhetik,
5761 2| az igazgató úr inkább a kisebbet választaná, a galambot,
5762 2| való édesapja, de azért nem kisebbítheti le a gyereket se, hiszen
5763 2| Etel földjén, míg Matyika kísérgeti, mint a barázdabillegető,
5764 1| meg neki azt a barátságot, kísérje el végig a nagyutcán, a
5765 1| a fütyülőt, sőt elszánt kísérleteket tett a nyalogatás terén
5766 2| fölhagyott minden tovább való kísérlettel. Okos ember nem veszteget
5767 2| mönjön egyenösen.~- Nem kísérne el, Ferenc?~Ferenc húzódozik,
5768 2| imádkozott volna vele, kísérte volna tüskön-bokron át szenteket
5769 1| állhatott ellent az ördög kísértésének, letottyant a kanapéról,
5770 2| ennyire, és ezért Etel nem is kísértette úgy. Néha két hétig se jutott
5771 2| volna, hogy a rossz lelkök kísértik, pedig csak a hóbagoly csapott
5772 2| árnyék a vízen, nincs az a kísértő, aki ezt megneszelhesse.
5773 2| Máriás-lányoké. Menjünk, még a kísértők föl nem ébrednek.~Indul
5774 2| Mondom, fölébresztöd a kísértőket, pedig akkor nem eresztenek
5775 1| Ferenc, előhúzva a zsebéből a kisezüstöt meg a nagyezüstöt, és a
5776 2| gyerekhez - ki bántott, kisfiam?~- A körte - köpte ki a
5777 1| a kis lábbelit a Ferenc kisfiának?~Etel megbotránkozott.~-
5778 2| lakodalmán - emelte föl Etel a kisfiát.~Szüle nehezen pihegett.~-
5779 2| kenyeret, ki-ki a magáét.~A kisfiúnak eszébe se jutott volna összehasonlítást
5780 1| kiküldték a pitvarba, a kisfiúval, a Péterkével, neki csak
5781 2| odaállna-e eléje mint tekintélyes kisgazda, Mátyás egy csöppet se habozott
5782 2| fenekére, addig Etel fölhúzza a kisgyereken az inget, szép fehér ing,
5783 2| Etelek fajtáját, tudott még kisgyerekkorából egy Etelről, akinek nagy
5784 2| megtelt tavasz óta, az arca kisimult, megpirosodott, nevetett
5785 2| gyerek lett volna, hanem kiskutya vagy kiscsikó. Cukrozta,
5786 1| Mátyás rántott egyet a kislajbivégen, ami falun-városon annyit
5787 1| pillantott fel Etel, aki a kislányát fésülte az eresz alatt.~
5788 2| utolsó falattal, amit a Rókus kislányától vett el erőszakkal? Hát
5789 1| akkor eltűnt a keze alól egy kisliba, egy hitvány, oktalan kis
5790 1| visított, mint a szíven szúrt kismalac. Szpiritutó nem törődött
5791 2| gyümölcsöt. Szótlan, komoly kisöreg volt, kérni nem kért, de
5792 2| mindjárt vitte neki Ferenc a kisszéket, s odaültette a kertbe,
5793 2| bizonyosan kaphatna jogot kisüstire, ő meg, ha elöregszik, arra
5794 2| kint van a tóparton.~A nap kisüt, Etel elsírja magát, hova
5795 1| Mátyás bácsi, sütni csak kisütöm én, de dagasztani nemigön
5796 2| fölverődött egy kicsit, a nap kisütött, és most látszott meg a
5797 2| belenyilallt a fájás a kisujjába. Egyszer belevágott ő abba
5798 2| morzsolgassa a megvágott kisujját. Ferenc pedig nem veszi
5799 2| vigyék az Isten színe elé.~Kisvártatva kinyitotta a pap az ajtót.~-
5800 2| erőlködök, nem bírok belüle kiszabadulni.~Ráütött a mellére.~- Mikor
5801 2| elnöknek, mikor a zsidóné kiszabadult, és a kocsmaajtórul levették
5802 2| azt kérdezte tőle, hogy kiszabadult-e már az ura a purgatóriumból,
5803 2| búzaszálakat, amiket örömében kiszaggatott.~Gyümölcsoltó hajnalán a
5804 1| vetni a hóban örömében, hol kiszaladni a világból szíve fájásában.
5805 2| lovacskát a tóparton, és kiszáll a kocsiból. Amit elvégzett
5806 2| a fekete serrel. Amikor kiszálltak az ördögszekérből, a tanyadomb
5807 1| öreg Szpiritutó. A muszka kiszámítja az ujján, hogy hatvanhárom.~-
5808 1| benne, csontvégű, egykettőre kiszámította, mennyi a pénze Mátyásnak.~-
5809 1| érjetek egyszer örömet, kiszárítjuk, lecsapoljuk, betemetjük
5810 2| napszámost fogadjon azért, hogy kiszedhesse a földből a rossz bögréket,
5811 2| ő füle hallatára, annak kiszedné a szemét. Például ha azt
5812 1| Mátyás ment az udvarra, kiszedni a dohányból a közéóvakodott
5813 2| mondani, hogy valóságosan kiszépült.~- De még olyan is, mintha
5814 2| mint a tetten ért kutya, ha kiszidják a házból, és azt se tudta,
5815 2| katonának a képe, a nap már kiszítta őket egy kicsit, a legyek
5816 1| szaladt a színbe. Tegnap is kiszívta a görény az ottfelejtett
5817 2| Csakis. Már három szilvafát kiszödtem, mind kivágom a többit is.~
5818 2| az asszonynál?~Nem, csak kiszökdösött hozzá a táborból. Sokszor?
5819 2| És a többiek is? Azok is kiszökdöstek gyalázatoskodni? Igen, csárdába,
5820 2| nem, csak a menésért is kiszökik a rab ember. A kutya is
5821 2| felfogása, mióta a városi urak kiszoktak a homokra, és követtől,
5822 1| muszka szeretett volna neki kiszólni, de nem mert, pedig félt,
5823 2| mert ahhoz nem kell úgy kitágulni a szeme bogarának, így nagyon
5824 2| kereste, fölvetette az ágyat, kitakarított, megrakta a tüzet, és csak
5825 1| igaz, vannak most ilyen kitalálások. De elhiggyék, hogy igaz,
5826 1| lehet találni. Azt se lehet kitalálni, hogy hol vette Szpiritutó
5827 1| rémület, de aztán az okosabbak kitanították a népet, hogy a hadifogolynak
5828 1| is fejjel lefelé. Ilyen kitanulhatatlan és megfoghatatlan az asszonyi
5829 1| Hát csak sok ostobaságot kitanulsz te azokbul az újságlaplevelekbül.
5830 1| Libapásztorkodott, a vályogvetést is kitanulta, napszámba is eljárt, acatolni,
5831 1| köszönhet neki. A falat kitapasztotta, be is meszelte, még az
5832 2| míg az ötödikben végre kitapogatja lábával, kezével, és kiteszi
5833 1| bádogteste halkan megremeg, két kitárt karja mintha ölelni akarná
5834 2| az erdők bujdosója, amint kitátott szájával kéri az utolsó
5835 2| idősebb nemzedékhez, és mire kitavaszodott, akkorára a hazafias lelkesedés
5836 1| úgy kihizlalta, hogy most kitelelhetett a maga zsírján is. Csak
5837 2| felkötött szőlő is nagyon szépen kitelelt, jó padlás ez nagyon, tepedt,
5838 2| szél, mert attól minden kitelik, de Mátyásnak úgy rémlik,
5839 1| itthagyni a Pirost? Hallom, hogy kitelt az esztendőtök, möhettök
5840 2| szeleburdi Etel a lelkit is kitenné érte. Mit főzzek, édes uram?
5841 1| harsogón zöldülni, a szélesen kiterített bársonyabroszok a teremtő
5842 1| mert lenni kell. Amit ő kitervelt, azt véghez is viszi. A
5843 1| kiváltotta. Vége van a háborúnak, kitestvériesedtek a népek, hazamehetnek a
5844 2| volt. Ezt föl is jegyzem, kiteszem az újságba, hadd okosodjanak
5845 2| kitapogatja lábával, kezével, és kiteszi a zsombékra.~Már nem fehér
5846 2| éri, hogy az újságba is kiteszik. Aztán a látóasszony meghintette
5847 1| koppant a kabátja zsebében. Kitette a sublótra, de aztán gondolta,
5848 1| sok szép tanyai legényt kitettek a szárítófára a városi urak,
5849 2| az ajtón. Etel haragosan kitiltja. Az ő lánya! A halotté,
5850 2| hallgattak ki, és végre is kitisztázta magát. Már annyibul, hogy
5851 1| került miatta. Mert a kutat kitisztította ugyan, a törött fazekakat,
5852 1| selyemkendőjét. Egy kicsit kitöredezett már a hajtogatásán, de azért
5853 2| fiatalok közül valamelyik kitörje a járomszöget, de hiábavaló
5854 1| egyedül, az egyik lónak is kitört a lába, meg a tetejébe a
5855 1| katonák, anyám fölkapott, oszt kitött az ablakon, hogy szóljak
5856 1| kell keresni az ökröt. Majd kitudja Mátyás, és a lelkére beszél
5857 1| szólt semmit.~Hiszen majd kitudódik. Most már majd csak ír Rókus
5858 2| látó-asszony beszélt velük, és kitudta tőlük, hogy azt szeretnék,
5859 2| még milyent. Nem tudom, kitül tanulhatta, de én még olyat
5860 1| mindég úgy mondta. Ebbül is kitűnik, hogy ki van ruházkodva
5861 1| oly rosszul ég, alig lehet kitűrni. Ferenc pedig arrul beszélt,
5862 2| nem lehet szófogadóbb és kitűrőbb, mint ő a mai napig is,
5863 1| hazafi. Ő ugyan mind a kettőt kitűzte volna szegény egyszerre,
5864 1| Árgyélusok elül, inkább kiülnek elejbük a placcra, a lábukat
5865 1| mert azt mondják, most kiütött a szabadság, és nem parancsol
5866 1| semmi. A tisztelendő úr kiüzent, hogy ő betegen fekszik,
5867 2| tanyájára. Ferenc úgy akart kiugrani az ágyból, mint akkor, csak
5868 2| gyors végét veti a vitának. Kiugrik a gödörből, a kezében a
5869 2| vagyok, édös uram.~Ferenc kiugrott az ágyból - persze hogy
5870 1| úgy vótam, ahogy az ágybúl kiugrottam, oszt éröztem, hogy neköm
5871 2| magát. Nem lehet, mindig kiújul a lelkén a harapás. Ha az
5872 2| összehasonlítást tenni a szüle által kiutalt kenyerek közt, ha Márika
5873 1| Mátyás azt mondta, hogy ha kivágná a fát, mindet okvetlen Szpiritutónak
5874 2| vacsoravesztő pille hirtelen kivágódik a sarokbúl, és zúg, zúg
5875 2| szilvafát kiszödtem, mind kivágom a többit is.~Ferenc elnevette
5876 1| gépet vett, és lehet, hogy kivakaródzik még a szegénysorbul. Hát
5877 2| sohase hazudik, és ha Ferenc kivallaná, hogy ő is csakolyan, mint
5878 1| szája széle is.~- Hát csak kivallottad, vénasszony, hogy az Ádám
5879 1| talán az úti cédulát is kiváltotta. Vége van a háborúnak, kitestvériesedtek
5880 2| hát ő most ezt elprédálja, kiváltsa rajta a fiát, és vele együtt
5881 1| esznek azok a muszkák? - kíváncsiskodott szüle. - Ott is volt hadiliszt?
5882 2| Istenit neki, mert eztet kívánják a nemzetföltartó elemök,
5883 2| belekapott, Etel meg nem kívánkozott sehova. Mondták is, hogy
5884 2| méltó arra. Nem, még ha azt kívánná is tőle Ferenc, ugyan nem
5885 2| és azóta biztosan nagyon kívánnak már összeszövetkezni egymással,
5886 2| háromszor elmondta a szüle kívánsága szerint:~- Napkirály ragyogjon,
5887 2| valamely, Istennek tetsző kívánságára.~- Igön, hiszön én is úgy
5888 2| tisztelendő úr nem kérdezősködik a kívánságról, elég azt csak általánosságban
5889 1| van még ideje, azt mondja, kivárja, akit neki tartogat az Isten.~-
5890 1| szülhetett volna a Piros, ha kivárta volna az idejét. De Ferenctől
5891 2| is azt csöngette, de ha kivennék a harangnak a nyelvét, vagy
5892 2| mert ha megtudom, mind kiverem a fogadat! -, és annak is
5893 2| hogy vizes kötéllel is kiveri a gyerekből, hova tette.
5894 1| riktírozza, hanem hogy a másét kiverje. Mátyásnak más föltevése
5895 2| is gondoltam már erre, de kivertem a fejemből. Nem is löhet
5896 2| Előhúzza a bugyellárist, kiveszi belőle a kék levelet, és
5897 2| se várja a kérdést, már kiveti a bírságot az asztalra:~-
5898 1| a placcra, a lábukat is kivetik, hogy jobban észrevevődjenek.
5899 1| tükörben, amely nem éppen kivetnivaló, szív formájú, sima, fehér
5900 2| gyereket rátanított a betűre, kivéve az ipszilont, mert az nem
5901 1| mind a két kocsmaablakot kivilágította egy-egy bádogellenzős lámpával,
5902 2| de az erdő csak nem akart kivilágosodni. A kenyérrel mög csak az
5903 2| Olyan gyökér volt ez, akiben kivirágzottak a magyar géniusz atomjai.
5904 1| A szándék jó volt, de a kivitel rosszul sikerült. A füge
5905 2| hitte, majd elmúlik, ha kivívódja magát, és belegyőződik,
5906 1| utoljára magára, és nyújtotta kivörösödött kezét. Először volt, hogy
5907 1| lövéstől, mert a golyót kivötték a doktorok a spitálban.
5908 2| a tanya a dombon, amely kívül-belül ma is a régi jegyiben van
5909 2| asszonynak! Engöm az ilyenért kizavart volna az uram a házbul,
5910 2| talánhoz, amely ilyen esetben kizöldellik az emberi lélek hófúvásaiból,
5911 1| reményeinek búzatáblája újra kizöldült, sőt már a fejét is hányta.~-
5912 1| vörösebb lett, mint a fülében a kláris. És Mátyás is hallotta,
5913 1| Ferencnek az ingei el vannak klórmeszezve.~- Nem hinném - mosolygott
5914 2| amit az Úristen az ember kobakjába helyezett, már abba, akiébe.
5915 2| levelet, körülnéz, egy őskori kőbalta fekszik a csizmája orránál,
5916 1| mennykövek, a régész azt mondja, kőbalták, amikkel tízezer évvel ezelőtt
5917 2| megissza, de koccintani nem koccint.~Ilyenformán elvi akadály
5918 2| hitet. A bort megissza, de koccintani nem koccint.~Ilyenformán
5919 1| elejtegetni a fejét, és a koccintásnál nagy szemöldökrángatással
5920 2| kicsoda-micsoda, ő mindent kockára tett a szent célért. Mivel
5921 2| a zsákmányt ellentámadás kockázatának. Péterke megáll egy pillanatra
5922 2| kellett adni.~És aztán ahogy kocog kifelé a lovacska, és zörgeti
5923 1| kopasz ágait friss szellő kocogtatja a feszület vasához, az Úr
5924 2| bőrben van, hanem el is kócosodott.~- Mi történt maguknál Ferenc?~-
5925 2| csak az almát tödd be a kocsiba, fiam.~- Ebéddel várjam,
5926 2| és Mátyás nyekken egyet a kocsiban, és azt kívánja a kórságtól,
5927 2| a tóparton, és kiszáll a kocsiból. Amit elvégzett magában,
5928 2| hetipiacos napon berakja a kocsiderékba, beviszi a városba, s annyit
5929 2| melegedett, mire a Ferencék új kocsija megállt a tanya előtt.~-
5930 2| Aztán az igazgató úr felül a kocsijára, és Ferencnek akkor jut
5931 2| A’, zörög a kocsi, az ő kocsijuk, itthon az ő édes ura. Lámpát
5932 2| Vasárnap azonban nem járnak kocsik, ennélfogva az ökörfarkkóró-virágok
5933 2| dolguk, hogy csikorogtassák a kocsikerekeket. Vasárnap azonban nem járnak
5934 2| már akkor mászott is le a kocsiról, Péterke majd a lovak hasa
5935 2| lovacskát a kocsi farától a kocsirúdhoz kalauzolja, ámbár hiszen
5936 2| aztán megindult, befogni a kocsisaroglyához kötött egy lovat. Az ostor
5937 1| megmártotta a bicskát - kocsisnak vagy minek szegődött be
5938 1| volt. A zsidóné mind a két kocsmaablakot kivilágította egy-egy bádogellenzős
5939 2| zsidóné kiszabadult, és a kocsmaajtórul levették a lakatot. Meg
5940 2| előtt a dugott bálban vagy a kocsmai verekedésben nem is haragból,
5941 2| az ablakba, s a zsidóné kocsmája „a nemzeti tanács védelme
5942 2| Ott volt neki valami tatár kocsmárosnéja, azt kereste föl, s éltek
5943 1| szalonnát, de mint afféle kocsmárosnénak, kellett neki húst tartani
5944 2| a vasvilla, ráordított a kocsmárosnéra, hogy ne becsmérelje a magyarokat,
5945 2| Ferencnek semmi kedve a tatár kocsmárosnéról beszélni. De Etel nem hágy
5946 1| ura összeállt valami tatár kocsmárosnéval, és egész elpocakosodott.
5947 2| nagyon drága, a tisztának köble ötvenezer rubli, de ez most
5948 2| kopasz jegenyék fölött libegő ködfátyolba. Ferenc eltakarta a hátával
5949 1| négy-öt báránybőr sapka is ködlik a füstben, mikor Mátyás
5950 1| lesz, kiereszt egy gombot a ködmönön.~- Úgy mondod? Be vagyok?~-
5951 1| köpte ki a szentenciát a ködmönrül meg a palástrul.~- Mondják
5952 1| én. Mögharagudtam osztán kögyetlen, hogy hogy hagyhatnám én
5953 1| Bőrszivart szív.~- Tudják kögyetök, mi az a komenizmus? - nehezedik
5954 1| Mátyás legyintett.~- Addig köhög az embör, még él. Hogy mondtad,
5955 1| a híradást, és elkezdett köhögni a torkába ragadt pihéktől.
5956 1| Mögfáztam a Murmanban, azóta köhögök.~Mátyás legyintett.~- Addig
5957 2| szelet, hogy meg ne fújja a köhögős urát. Hát hallott már ilyen
5958 1| kenyérért.~Ferenc vörösre köhögte magát. Valami kis csont
5959 1| vörös orrocskája és két kökényszeme látszott ki. Úgy nézett
5960 2| reményében nézte vidáman a kökörcsinfoltos, tücsökszós, elszáradt mezőket.
5961 2| Ferenc életkorát megtudta. Kölcsönkenyér visszajár.~- No, nézze -
5962 1| jobban a kolbászt, mint a köleskásás hurkát - és télire csakugyan
5963 1| vele egy nagy darab földet kölesnek, azért szereti máig is jobban
5964 1| de azok még katonának se köllenek.~Csöndesen heherésznek.
5965 2| azért mönt ki, hogy látni ne kölljön neki.~- Hát akkor takarjuk
5966 2| mert az nagyon helyös kis kölönc, a bába azt mondja, olyan,
5967 2| is nem szeretni azt a kis kölöncöt, mert még alig van két araszt,
5968 1| látott már valaki ilyen kései költésben ennél tökéletesebb fecskefiókot?~-
5969 2| ágyában - mert lakni nem költöztek még össze -, de bizony eszibe-eszibe
5970 2| erre azt mondja, hogy a költség nem tenne semmit. Ha a tanya
5971 2| szét nem vertek. A város költségén, az igaz, és megígéri hitre-lélekre,
5972 2| Mátyás fújt, mint a padláson kölykezett macska. Majd megmutatja
5973 1| hogy a hamarkodó kutya vak kölyköt vet. Csak össze kell csalogatni
5974 1| emlékezhetnek rá, kutya rossz kölyök volt, de a lélekváltság
5975 2| dűlőben talált egy kis fekete kölyökkutyát. Lehet, hogy a kutya nem
5976 2| hozzá is tettek, az Isten könnyebbítse ágyuk szalmáját, akik ebben
5977 2| nyugodni, még siratják, mert a könnyek eláztatják a szemfedőjét -
5978 2| csavarodott embernek ilyen könnyekben tisztára fürdött gyerekhangját.~-
5979 2| az is, hogy ő el-eleredő könnyel, lehajtott fejjel, ünneplő
5980 1| is ezt gondolhatta, mert könnyes vót a szöme, de csak nem
5981 2| Etel az ujja hegyével a könnyét.~- De te mög asszony vagy,
5982 2| rendesen éjszakának idején könnyített a szívén ‑, és fölfohászkodott:~-
5983 1| Mátyásra, mint a vércse; könnynek híre se volt a szemében.~-
5984 2| csinálnának? Vittek ki sajtot mög könyeret.~- Italt is?~- Azt is. Uborkalevet.~
5985 2| szomszédjuknak is meglökték a könyökét:~- Szép ez, de ezért nem
5986 1| mint a lúdgége, beljebb könyököl az asztalon.~- Hát pedig
5987 1| vasfazék.~- Állok elébe - könyökölt az asztalra Ferenc.~A csősz
5988 1| panaszolja Ferencnek -, a könyörgőjit ennek a nótának, segíts
5989 1| mert az oly könnyű és vidám könyvecske, hogy mindig fölül marad,
5990 1| szeretettel ajánlom ezt a könyvem.~Móra Ferenc~ ~Otthon, az
5991 1| elővette a Krisztus‑atyafiság könyvét, és a pápaszem alól abba
5992 2| tejföl, csak megőrlődik még a könyvírnok is. Kár pedig érte, mert
5993 2| aki verte a pipáját a nagy könyvre, és tette az ítéletet, de
5994 2| gusztusát. Kikeresett egy köpcös, pogácsaalma-képű, búzászsák-derekú
5995 1| csosszan, szusszan, unottan és köpetlenül, „má-sé, má-sé”. De mikor
5996 1| sava a káromkodásának, nem köpköd, és vízzel issza a bort.
5997 2| Boldogasszony, röpköd a hajnalszín köpönyege, utána az ő szolgálólánya
5998 1| mögölték? Nyilván előbb köpött volna, Szpiritutó.~Már kivilágosodott,
5999 1| agyagtapasztáson, ahogy a kutya körbe-körbe táncolt, egyszer aztán a
6000 1| csókolódzó galambok baráti körében egy teknősbéka hátán állja
6001 2| nem lesz követ, de még a körelnökségből is leteszik. Legalább tegnapelőtt
6002 1| udvaron, hogy még csak a körme hegye se lesz mocskos, a
6003 2| markával a tavat, a tíz körmével túrta volna föl az iszapot,
6004 1| Etel nagyot húzott az öt körmire a villanyéllel.~- Hun jár
6005 1| egymást, no!~- Hű, fene a körmödbe! - szisszent föl a rendőr,
6006 2| mintha ő volna a főgazda a környékben; és hogy szülének is mondjon
6007 1| sápadt volt, gyűrűs a szeme környéke, szinte meg se lehetett
6008 1| Modolnak is meg az egész környéknek, mert az emberek hadifogságba
6009 2| szalámival, szalonnával meg egyéb köröm közé valóval.~- Hát mán
6010 2| mert a levele nagyon jó körömméregre, még hamarabb kifakasztja,
6011 1| hát ű mán levágott nehány köröszt rozsot, oszt ott a Róza
6012 2| van itten, mög sarjú is, körösztény is vagyok, azok vagyunk
6013 1| mikor azt énekölte, hogy „Körösztényök, sírjatok”, hát csak úgy
6014 2| Tartsd ide egy csöppet a kis körösztfiamat, hagy nézzem még mög utoljára!~-
6015 1| Ott térdepült szögény a körösztnél, mert Ferenc nem várta mög
6016 2| mind megkérdezte:~- Kivel körösztöltetsz, Etel?~- Én bizony nem is
6017 2| mert a kövesúton mögyünk körösztül, nagyon szúrós csillagkaviccsal
6018 1| az ajtó, az ablakon mög körösztvas van. Lecsusszanok a fárul,
|