19-atjot | atkec-bezav | bezze-csond | csong-elese | eletb-epers | epesz-felig | felin-furdo | furge-halsz | halva-hozza | huber-kakab | kakas-kezei | kezel-koros | koroz-lebal | lebbe-makoz | maksz-megta | megte-mosog | mosok-odane | odany-palin | palya-rater | ratet-subaj | subas-szivr | szivs-temet | templ-ugyes | ugyit-vetot | vetog-zugta
Kötet
9028 1| minek adta magát erre a pályára?~- Mátyás bácsi - felelgetött -,
9029 2| barátságosan, mert nem lehet panasz a suttyókra, jó darab földet
9030 2| agyonvágja, ha szülének panasza lesz rá, mire visszajönnek.~-
9031 2| fölemelték a papok, nem panaszból mondja, hisz nekik is élni
9032 2| szokása se a dicsekvés, se a panaszkodás, még Etel se vett volna
9033 2| hozzá, mégpedig hosszan. Nem panaszkodásképpen, hanem az igazság kedvéért,
9034 1| sikerült neki.~- Nézd - panaszolja Ferencnek -, a könyörgőjit
9035 1| volt az, mint a valóságos panoráma, ahogy a vörös orrú hófigura
9036 2| a szivárvány nemzetiszín pántlikáját. Ilyenkor a nyár kacsint
9037 2| de úgy lobogtak, mint a pántlikák. Úgy kivilágosodott az éccaka
9038 2| levélből is lehasadt egy pántlikányi, csak olvassa, olvassa,
9039 2| nevezték volna el a nagy jeles pápákat meg egyéb világhatalmasait?
9040 2| szüle tisztje volt, de mióta pápaszemre szorult Róza, és abban is
9041 2| posta fölemel a földről egy papírlapot.~- Ebbe rejlik az ölégtétel,
9042 1| szentjánoskenyér és légyvesztő papiros, a kellemes keverve a hasznossal.
9043 2| kerek szeplőt látott volna a papiroson az Etel orra tövében. De
9044 2| kaparja, fejével fúrja a papirost, mintha bele akarna bújni,
9045 1| elő a rendőr valami kék papirosú irományt. - Mögvan az embör.
9046 1| asztalhoz, szemben a muszkával, papírral csörtögött, kenyeret, túrót,
9047 1| cédulát. Mátyás szétnyitotta a papírt, nézegette rajta a léniákat,
9048 2| gazdaembernek, mint a tatárnak a papja.~- Haladni köll, Mátyás
9049 2| észrevötte!~- Muszáj vót. Mintha papmacskát övött vóna, oszt egy odaragadt
9050 1| Neköd hát, nem is az öreg papnak. Mi bajod neköd Ferenccel?~-
9051 2| mert lám, a báró is mennyit papolt a Ferenc temetésén, de hát
9052 2| volna a halála, koporsóban, pappal a temetése. Mert mégiscsak
9053 2| voltak olyanok is, akik a papra gyanakodtak, hogy az tetette
9054 1| mártogatta a kenyeret a sóba, paprikába. Az utolsó szeletkét azonban
9055 1| az orrát nagy cső piros paprikából szerkesztette - olyan volt
9056 1| a világon mindent, akár paprikás krumplit, akár krumplilevest,
9057 2| már elmártogattam egyet paprikás-lében a duttyánban.~- Hála Istennek,
9058 1| mellé, mindjárt hozom a paprikáshúst.~Mátyásnak volt rá gondja,
9059 2| szuszogott, mint aki erős paprikát eszik. ‑ Mögégetött.~- Eszed
9060 2| régifajta pálinkásbutykos, de paprikaültetőnek is lehet nézni, a régiek
9061 1| a víz felül való szélét paprikával kellene behasználni, az
9062 2| Mátyásnak, csak homályvörösből paprikavörös lett, és azt mondta a bírónak,
9063 2| szilajon, és végigvágódott a papsajtok közt.~Így Ferenc egyedül
9064 1| kimehetett volna a Mátyás papucsában is! Így romlanak az erkölcsök,
9065 2| ő szolgálólánya a piros papucsban, az ajtó magától kinyílik,
9066 1| menyasszony koráig nem volt papucsnál egyéb, s hóba, sárba azt
9067 2| dugja és hóna alá teszi a papucsokat. Keresztülsuhognak a konyhán,
9068 2| kifakasztja, mint a nyers paradicsom. No, majd ha máskor kijön,
9069 2| Midőn a szent Úristen a paradicsomban a házassági intézményt fundálta...~
9070 1| kezdte:~- Mikor az Úristen a paradicsomkertbe magához vötte ennek a tisztösségös
9071 1| Midőn a fölségös Isten a paradicsomkertben a szent házasságot fundálta...~
9072 2| tapasztalható.~Ez a magatudatlan paradicsomosdi nagyszerű játéknak bizonyult,
9073 1| száraz a föld, nem álmodik a paradicsomról, és elérhetetlen magasságban
9074 1| rózsaszínében, a holdkelte rézszínű párájában ezen a vidéken ismeretlen
9075 2| hogy vasárnap van, és a parancsolat azt mondja, hogy meg kell
9076 2| Ferenc, noha megtartotta a parancsolatokat, amennyire gyarló ember
9077 2| el, mert a csendőrök tán parancsolatot kaptak a városi felsőségüktől,
9078 1| Isten előtt, aki egyedül parancsolhat a szeleknek, hogy söpörjék
9079 1| tolta az asztalon.~- Tessék parancsolni, elvtárs urak. Jut is, marad
9080 2| csontokra nézve pedig azt a parancsot adta a napszámosoknak, hogy
9081 2| tanult, nyiladozó szemű parasztja, akinek az esze élesedett,
9082 2| kicsit Ferencet.~- Ejnye, de parasztképe van ennek az úrnak - ez
9083 1| keveselli magához Etelt, tán parasztollja is, mert mindenféle különös
9084 2| mert az már túlságosan parasztos, hanem karikagyűrűvel. De
9085 1| után folytatta megint a parasztságot. Az Etel lakodalmán már
9086 2| divat már elmúlt, ne rakja a parazsat a saját fejére. De éppen
9087 1| izzadta magából a vizet a parázson. Ahogy a tűz föllobbant,
9088 2| forgolódott az ágyban, néha mintha parázsra feküdne, lerugdalta magáról
9089 1| ballagott. Esőre hajló idő volt, páráztak a mezők. Valahol dudát nyekergettek,
9090 2| fölszabadítanak a tó vizitől, azt parcellázzák, és neki okvetlen juttatnak
9091 1| derekukat, szemben a nappal, a Parco delta Redenzione teraszán,
9092 2| erkölcsös állat, mint a párja volt, amit el kellett adni.~
9093 2| hazafelé? Apjához, anyjához, párjához, gyerekeihez? Fölemeli a
9094 2| metszette az isteni gondviselés párkaollója.~Ez volt a legszívhezszólóbb
9095 2| vagy törökbálint?~- Nem, parmen mög renét.~Ejha, bámult
9096 2| megszaglászta. - Akár a kalács. Párral sütötted?~- Azzal, amit
9097 1| ugyancsak serénykedtek, hogy egy párt csináljanak a két bolondból.~
9098 2| Voltak nehányan a Ferenc pártján is, meg is mondták, hogy
9099 1| hogy fölkapaszkodtak a partokra is, s a Mátyás földecskéi
9100 1| szereti a gyerököt?~- No, csak pártold a muszkádat - szaladt ki
9101 2| ezen a tájon, különösen a partosabb helyen mindenütt recseg
9102 2| kiáltott rájuk Ferenc a partról. De csak úgy barátságosan,
9103 1| kebeliből egy írást. Itt a passzus. Délután útnak indul.~-
9104 2| szalonnán nevelődött fel, nem pástétomon, és hogy meg nem foghatja;
9105 2| locsolták egymásra a vizet a pászta végén, a diófák alatt, s
9106 2| Etel örök-földjének egyik pásztájában, éppen a telek legpartosán,
9107 2| körülnézni. Szerencsére a fagy pásztásan járt, ennek a földjét elkerülte,
9108 2| amelyről éjszaka még a régi pásztortüzek hunyorodnak föl az örök
9109 2| Jéruzsálöm forrására, Kédron patak habja habzott, szent szömire
9110 2| szent anyja, vitte Kédron patakára, Jéruzsálöm forrására, Kédron
9111 2| karácsonyfát termettek, és pataküzeneteket küldözgettek a vén tengernek -
9112 2| vontatottan indul, de aztán simán patakzik.~- A Murman-partrul mikor
9113 1| ajtón, kalapjáról, szűréről patakzott le a víz, a nyitott ajtón
9114 2| hozunk neki szömcsöppet a patikábul.~- Köll is az - bosszankodott
9115 2| fölemelt az asztalról egy patinás bronzkardot. - Hát ez honnan
9116 2| koppant a szó vége, mint patkós csizma a templompadlón.~-
9117 2| ezzel, mint döglött lovon a patkóval, kéröm - mondta Ferenc,
9118 1| szörnyethalt ijedtében.~- Alighanem pattanás van a nyelvemön - kapta
9119 1| beállított Péterkéért. Szüle pattogatott kukoricát küldött tőle Ferencnek,
9120 2| Mátyás hol dörmögve, hol pattogva és szaporázva az adtát,
9121 1| mögmondva, olyan az, mint a patyolat.~Ferenc megnézte, mert az
9122 2| vontatva feküdt szét a pázsit fölött, de bizonyosan így
9123 2| kell nézni, máris olyan peckesen tartja a vállát, mintha
9124 2| deputáció-vezetőhöz illik. Nem peckeskedett, hanem összekushadt, mint
9125 2| strázsálják a pedintörök.~Nem, a pedinterben, aki János névre hallgatott,
9126 2| mert nagyon strázsálják a pedintörök.~Nem, a pedinterben, aki
9127 1| így kérdezte, hanem úgy példabeszédben. Tréfaformában.~- No, Szpiritutó,
9128 1| lehet, hogy ezek csak olyan példabeszédek, mint a Jezsabel leányai,
9129 1| amelyik még az ilyen szép példabeszédre se indul meg. Etel megindult.
9130 2| volt ez, akinek húrjait példaképül lehet állítani korunk erkölcstelen
9131 2| csak tapogatva, kerülgetve, példálgatózva. De Ferenc így is elérti
9132 1| visongással kapkodott a pelyhek után.~- Ő fogta le a szömit -
9133 1| tollseprűvel összesöprögette a pelyhet, ahol érte, és megkérdezte
9134 2| Jézus? Fölkapta Szellő a pelyvát, beleszórta a szömibe, sírva
9135 1| hanem leszáll legelni a pemetefüvekre, a feszület lábához. Nem
9136 1| mázsa új búzához négy mázsa penészes búzát is hozzákevert, amit
9137 1| kötőjével a cipőcskékről a penészt. ‑ Ereggy dolgodra, oszt
9138 1| próbálgatta össze az eltörött pengét, mikor valaki elsuhant az
9139 1| veszi észre, hogy hosszabb a péntek, mint a szombat, kilóg az
9140 2| tégöd is elért a hosszú péntök - búslakodott Mátyás, és
9141 2| gondolta, mégiscsak megnézi, pénzbe úgyse kerül. De hát már
9142 2| csak, mennyi pénz az? Régi pénzben nézzük csak. Mennyi is a
9143 2| hajladozó búzaszálacskákat, a pénzecske‑virágokat, amik futtában
9144 2| betakarítás után, mikor már pénzel is Mátyás egy kicsit az
9145 2| a szomorú rabságból. Sok pénzen.~- Szörzök pénzt, ha a fejem
9146 2| való idegent játszani a pénzével? Az annak a törvénye, hogy
9147 1| koszt, kvártély, ruha, penzió, minden, csak az a baj,
9148 1| bácsikám, vigye vissza a pénzit, igyon belőle egyet a Károlyi
9149 1| sincs a világon.~- Egy kis pénzöcskéje is van, mög mivelünk se
9150 1| Mátyás a nyakát. - Van neköd pénzöd?~Az óvatosság mindig jó.
9151 2| utána őneki. Jól tartotta, pénzölte. Mög, ahogy szüle szokta
9152 2| fiam.~- No, nem jó vóna pénzön vött málén élni addég, még
9153 1| majd sor kerülhet, mög a pénzüköt se szerettem, mert minél
9154 1| megilletődést azon, hogy a pénzvilágnak ilyen vezéregyénisége tisztelte
9155 2| rántogassa elő minden öt percben az ezüstórát. Mert ez nem
9156 1| kell, hanem fújni. Az ihlet perce fölvidítja még az olyan
9157 2| föl, és hallgatta a szú percegését az ajtó szemöldökfájában.
9158 2| odatalál. Tovább azonban egy percet se vár az asszony, hanem
9159 2| Mátyásnak keserű, mert könnyei peregtek a pohárba. Úgy maradt ő
9160 1| pergett körülötte, mint a pereszlen.~- Ugyan ne bántsuk szögénykéköt.
9161 1| átjött a gyerekért, szüle úgy pergett körülötte, mint a pereszlen.~-
9162 1| letört az ereszetről és úgy pergette a napsugárban, mint egy
9163 2| szentelődik egy kis meleg permet. Ez a mustot is szaporítja,
9164 2| ülésen. Így végiglát a kék permetes szőlőpásztákon, a megtámogatott
9165 1| katonaságnak a kékkő? Csak nem permetezik be vele az ellenséget? Inkább
9166 2| Ezek közt soha még annyi perpatvar sem volt, mint egy leesett
9167 2| árát tette a Szent Antal perselyibe, és egy óra hosszáig imádkozott
9168 2| is, hogy nemcsak a bunda perzsa, hanem a szoknya is az,
9169 2| alul. Az asszony hasonlít a perzsaszoknyás özvegyre, ezen is van mit
9170 2| volt téve az Etel tán még a pesti újságokban is.~- Hát aztán
9171 1| mondom -, tudod már a peteköt, ugye?~- Tudom - azt mondja.~-
9172 1| No mondjad te is, Pétör!~Péter mondta is, kóta nélkül:~-
9173 1| el-elakadt a falat a torkán. Péterkébe tömögette volna a szalonnát,
9174 1| komor kedélyt is, mint a Péterkéé.~- Szój - fűzött magyarázatot
9175 1| Márika már délután beállított Péterkéért. Szüle pattogatott kukoricát
9176 1| minduntalan oda kellett szaladni Péterkéhez, aki a kuckóban feküdt.
9177 1| Mátyások, az Etelek és Rózák, a Péterkék és Márikák énektudatlan
9178 1| és Rózák, kézen fogják a Péterkéket és Márikákat, és föláradt
9179 2| Ilyen körülmények közt Péterkénél meglettebb férfiak is szegtek
9180 2| egyezett bele, hogy a kicsit Péternek kereszteljék, pedig amúgy
9181 2| Melyikben? Többen is látott, a péterváriban is, a tobolszkiban is, de
9182 1| ruhámat. Mert hiába vót Pétör-Pál, így víz mellett akkor is
9183 1| mikor az eset történt, éppen Pétör-Pálra virradóra.~Ahogy hánykolódok
9184 1| mert Ferenc nem várta mög Pétör-Pált, a géphöz köllött neki alkalmazni
9185 1| Etel. - Elhasználtam.~- Tán Pétörkédnek?~- Ha Pétörkémnek, ha nem
9186 1| odatájékozódott a kuckóhoz.~- Nézd-e, Pétörkém, mit hozott neköd apád -
9187 2| a könnyeket az arcán.~- Pétörkének fáj a szöme, azt mondja,
9188 2| meg valami Piotrkára...~- Pétörkére! - kap észbe Mátyás. - Hiszen
9189 1| azért mondom, hogy hát a Pétörkét hová tötte? Át köllött volna
9190 1| rá szüle.~- A Ferencével. Pétörrel.~- Hát azt mondja a muszka,
9191 2| sápadt! Vagy ez a rossz petróleumlámpa teszi?~Följebb csavarja
9192 1| ő is, mit urizál azzal a petróleummal, nem szegény embernek való
9193 1| hogy mostanában vizezik a petróleumot, vagy mit csinálnak neki,
9194 1| sírna a mosolygó szemű, petyke bajuszú Ferenc, akit a császár
9195 2| te is kosztoltatod, abbul pézölsz.~Jól hallotta Mátyás, Ferenc
9196 2| Szömet is hozott, postás is, pézt is hozott.~- Osztán erről
9197 2| az asztalra:~- No, ehun a pézük.~De olyan huncutul nevetnek
9198 2| hagyta magát, a legközelebbi piacos napon bevitte a városba,
9199 1| aratott, kapált, nádat vágott, piacozott Rókus helyett, és hordta
9200 1| cigarettát sodort, és a pici cigarettavégeket, amik a
9201 2| emelkedni arra az ideális piedesztálra, amelyre az van felírva
9202 1| két asszony. A fosztott pihe fölrebbent, és kavargott
9203 1| köhögni a torkába ragadt pihéktől. Ki is ment, hogy kikrákogja
9204 2| Márika nem lehet, itt pihen a kanapén. Megszédül, a
9205 1| éppen most aludt el, hadd pihenje ki szögény az ijedtségöt.~-
9206 1| istória-árulónak vagy hangásznak, mert pikulázni is tudott, minek adta magát
9207 1| azt a keserves Ponciusát a Pilátustoknak - debizisten, odamöntem
9208 2| sapka, fehér feje kopasz pilise fénylik a napsütésben. Ferenc
9209 1| és Jezsabel leányainak a pillája se rebbent, csak a piros
9210 1| vélemények.~- Fecskeváló hónap - pillantott fel Etel, aki a kislányát
9211 2| nem állhatja, hogy bele ne pillantson a kerek tükörbe. Jaj, most
9212 2| mint ahogy a vacsoravesztő pille hirtelen kivágódik a sarokbúl,
9213 2| kenyerükből is van még egy pillécske a kenyereskosárban, azt
9214 2| falkában széledeztek szét a pimpimpárés legelőn. A csordakút körül
9215 2| tömeg megindult utána, a pimpó alig nyílt sárga csillagai
9216 2| hordócska bort fölgurítana a pincéből.~- Ne menjen olyan messze,
9217 2| vacsoránál. Ferenc meg a pincekulcsot nem találta, s keresés közben
9218 2| két utolsó betűt... sk. Pinszk? Omszk? Tomszk? Tobolszk?
9219 1| helyett majd szedhetik a piócát.~Észre se vette, hogy a
9220 2| nénire, Etelre meg valami Piotrkára...~- Pétörkére! - kap észbe
9221 2| gyufát ő gyújtja meg, a pipából kipöffen a füst, Mátyás
9222 2| búzavirágot, a pipitért, a pipacsot, a szarkalábat, amik első
9223 2| Ez vót az ánti-világban a pipahelöttes.~- Gondolja? - kérdi az
9224 1| mindjárt jobban adta a füstöt a pipája. Megkérdezte a szomszédot,
9225 2| maga elé, hogy arra verje a pipájából a hamut, mikor reggeltől
9226 2| állították, aki verte a pipáját a nagy könyvre, és tette
9227 2| megértheti, hogy itt olyan ember pipál, aki nem enged a negyvennyolcból.
9228 1| golyót kerülgetni, ehet-ihat, pipálhat, még haza nem eresztik,
9229 1| tettek a szájába, mintha pipálna, a fűzfához támaszkodva.
9230 2| gondolt senki, hogy hogy pipáltak a népek akkor, mikor még
9231 1| hogy az esztergályozott pipaszár csak akkor van szolgálatban,
9232 1| hogy szeret beszorulni a pipaszárba, aztán se ki, se be. Akkor
9233 1| akkorát, mint ő maga. Vékony pipaszárlábat csinált neki két karóból,
9234 1| maga mellett, és csöndes pipaszóval várta a vízlopókat.~- No,
9235 1| pajtást, aki az ablakdeszkáig pipeskedve lesett ki a világba, s mikor
9236 1| világ addig, még a kétfejű pipi-madár el nem repül a bajnétszíjrúl,
9237 2| az ostor hegyére, egy‑egy pipiske bohókásan ugrált a kocsi
9238 2| megtermi a búzavirágot, a pipitért, a pipacsot, a szarkalábat,
9239 1| nézegettem föl az égre, kezdött pirkadni, elindultam a földekön a
9240 1| száradt aszalt szilvák, akár piros-fehér bőrű, teli húsú tüköralmák.
9241 1| világon van! Hát így persze a Piros-féle földre az árvaszék teszi
9242 2| végül halott embert, ma pirosabb körtéket hoz, mint valaha,
9243 1| mert ő hétköznap is ki volt pirosítva.~- No, mögnézi, Mátyás bácsi? -
9244 1| meg a nagybugájú füzény piroslik a nád és káka közt, a víz
9245 2| ablakhoz, kinézett rajta, már piroslott a hajnal, és Etelt ott látta
9246 1| megérteni, mit lehetett Piroson szeretni, a Mária-látásokon
9247 1| együtt, és minden éjszaka Pirossal álmodik. Olyan fekete palástban
9248 1| és Rókus váltja majd meg Pirostól a földeket, de hát ha az
9249 1| Boldogasszony ágyát!~Mire Etel nem pirult el, hanem kiegyenesítette
9250 1| szomszédját is, egy álmosan pislogó hatökrös gazdát. Ide hallgasson,
9251 2| messze bentrül, a nádak közül pislogott ki hideg, zöld szemével,
9252 1| firhang sarka. Néz ki Ferenc pislogva.~- Mink vagyunk - mondom
9253 2| akiket nem úgy hívnak, hogy Pista meg Jóska, hanem úgy, hogy
9254 1| hogy Etel megsértse kis pisze orrához való tulajdonjogát.~-
9255 1| talált. S lám ennek a kis piszének már háromesztendős korában
9256 1| nyugtalankodva nézegette a piszkos hullámokat, amik már a földek
9257 2| is nekiáll a tetemekkel piszmogni, s telerakja a tisztaszobájukat
9258 1| tartotta ugyan ezelőtt az ilyen piszmogó munkát, de most nagy ára
9259 1| fúrásra-faragásra, s például mikor pitét öntött Péterkének, azt úgy
9260 2| de a legnagyobbat tán a pittsburgiben. Az igazgató úr nagyon elcsodálkozott,
9261 1| szemöldökkel, kicsit fitos orral és pittyedő piros szájjal. Jobban szerette
9262 1| mai világban megér egy kis pittyegést, és ha Mátyás Etelnek adhatná
9263 2| és mikor Etelt meglátta a pitvarajtóban, meglobogtatta a halotti
9264 1| fordítja a sorát. Csak ahogy a pitvarajtóból visszajött, ameddig kikísérte
9265 1| hogy verik az ajtót, a pitvarajtót. Mert ezöknek előtte sose
9266 2| Szentháromság egy Isten.~Márika pityeregve csókolt kezet, ahogy az
9267 1| a harang, és egy kicsit pityergett is a sötétben. Kakasszókor
9268 1| inkább kiülnek elejbük a placcra, a lábukat is kivetik, hogy
9269 1| Ferencnek notesze is volt, plajbásza is benne, csontvégű, egykettőre
9270 1| hosszú útban eldörgölődött plajbászos kártyákat meg a kimondhatatlan
9271 1| Aztán meg egy nemzetiszín plakát, amire az volt nyomtatva,
9272 2| a szomszédasszony arra a plakátra, amit akkor hozott őneki
9273 1| a hordókból a bort, és a plébánia előtt leütötték a bánatos
9274 2| holdfényben szelíden csillámló pléhképet. - Talán möghozza a szöröncsét.~-
9275 2| belőle, abból meg egy sárga pléhlap. Ragyog, mint az arany,
9276 1| lecsillapodva ment haza. Pletyka, mendemonda. Milyen szamár
9277 1| karóból, azokra rakta a nagy pocakot, a szakállas fejet; szemet,
9278 1| tartanak egy kis ünnepi pocetát a körben. Ha már rákészült
9279 1| maradt a konyhán, csak a nagy pocskolása hallatszott be. A muszka
9280 1| ablakon kinézett.~- Ejnye, de pöckös öregembörrel botladozik
9281 2| Jézus Krisztustól hozna neki pöcsétös írást.~- Hátha én azt hozok?
9282 1| kapó szomszéd.~- Mit ám? - pödörgette Ábel a kis pörge bajuszát. -
9283 2| mindennek a bajuszát ők akarják pödörni, pedig sose jó az, ha a
9284 1| világnak, én már akkor kezdem pödzeni a tényvalót, mint agárkutya
9285 1| karját.~- Haza mögyök - pöfögött Etel.~- Haza? Hát nem itt
9286 2| ő a lobogó hordozója.~A pörgettyűző látóasszony észrevette,
9287 1| volna a fiatalnak a fejéhez pörkölt káposztástól. Mit kéreti
9288 1| csúfolkodna mán vele, no! Pörnyés-gödörbe való mán az.~- Jó ez még
9289 2| falát, már egy mester be is pörölte, a másikat meg ő; új földeket
9290 2| mondja az egyik napszámos.~- Pörsöly - véli a másik.~Van, aki
9291 2| csizma van a lábán, meg pötyögős nadrág, rábuggyan a csizma
9292 2| csak a szagát szeretem. Pogácsaalma vagy törökbálint?~- Nem,
9293 2| Kikeresett egy köpcös, pogácsaalma-képű, búzászsák-derekú özvegyasszonyt,
9294 2| ökörfarkkóró-virágok sárga és katángok kék pohara is sokkal bátrabban ringatja
9295 1| közepére, fellökve üvegeket, poharakat.~Már akkor ott volt a legény
9296 2| mikor kiöntik egymást a pohárból.~Mikor aztán látta, hogy
9297 2| tehetett mást, mint hogy három pohárra való gabonapálinkát öntött
9298 1| és megtörölte a kezét a pohárrongyba, hogy odanyújthassa Mátyásnak.~
9299 1| zöldessárga színű a zöld pohártól.~Ferenc elszótlanodva nézi
9300 2| körül szüle. - Mögmászta a pók az éccaka, ugye?~- Nem tudom
9301 1| elborítva az esztendők pókhernyóitól, mint a leveleszáradt szilvafa.
9302 2| amiért nem váltja ki abból a pokolból, amiről ő nem írhat többet.
9303 2| Péterke rögtön szerette volna pokolra küldeni a hideglelést. Messzillette
9304 1| éjszakát töltöttek itt a pokolravalók, de azalatt is mennyi garázdaságot
9305 2| katonaládába a tisztaszoba polcán tartott edényeket is. Nem
9306 2| kutakodott a kapitány úr a polcon -, hanem a Ferenc kapta
9307 2| szolgálatára áll tisztölt polgártársainak, forduljanak hozzá bizalommal,
9308 2| Csak az állategészségügyi politika tárgyilagos kritikája után
9309 2| Mária-szoborért. Mátyás ebből is politikai tőkét kovácsolt s azzal
9310 1| de hát Mátyásnál nagyobb politikusok is buktak már bele a számításukba.
9311 2| hányja-veti magát Ferenc, mint a polturás malac garasos kötélen, mikor
9312 2| hogy nem tette volna le Polyákországig, de a csősz hirtelen elmondta
9313 2| mindezeket, még füröszti és pólyázza a kis vörös herkányt. Hogy
9314 1| forradalom van a városban. Polyog a nép az utcákon, mint a
9315 2| is lett volna, ha ilyen pompás ember a háború után pusztul
9316 1| mögálljatok, azt a keserves Ponciusát a Pilátustoknak - debizisten,
9317 2| nem lett volna Szervác, Pongrác meg Bonifác, akkor kiről
9318 1| fecske volt, csak egy fekete pont.~Ábel megcsípte az asszony
9319 1| szóban levő betyárok más ponton veszélyeztették Mátyás birtokállományát:
9320 2| lefürdötték magukról a szombat porát, és levelük szelíd reszketésével
9321 2| és addig pislog bele a porba, míg az öreg szemek mindenféle
9322 2| ahol van ni, a kocsiúton a porban - de hát a kocsi is elveszett,
9323 2| katonaképei közt, egy radnai porcelánfeszülethez támasztva, szüle mondta
9324 2| koporsó nem volt, mégis minden porcika reszketett az emberben.
9325 1| kendtöknek, hogy énneköm egy porcikám se kívánja a férjhöz mönést.
9326 1| finánc, se zsandár, se a porció nem volt ilyen kibírhatatlan.
9327 2| sarcolja, aki nem fizeti be a porcióját, pedig az államnak is csak
9328 1| a kánikulában bekeresi a porcióravalót, de hát Mátyásnál nagyobb
9329 2| ammönre jutottunk, akárhogy porcióztam. A mögváltó Jézusra mondom,
9330 1| pedig a szüle foga még a porcogót is megropogtatja - mind
9331 2| azokhoz megy. Mióta az a poronty kikelt, azóta Mátyás kétfelé
9332 2| nem hordott a nyakában, se porrá tört gyíkfejet a bakancsában,
9333 2| a városból valami olyan portékát hoznak, ami újságba van
9334 1| maradt ki soha a tábori postából, hogy „továbbá csókoltatom
9335 2| lehetne indulni. Igaz, hogy a postai bélyegző egészen elmosódott,
9336 2| ténykedés folytán megszabadult a postakert locsolásától, ami szintén
9337 2| Ferencéknél nem újság a sánta postakihordó asszony, akit jómódban hagyott
9338 2| levél otthagyhatása és a postás-gyomornak a délelőtti víz által való
9339 2| délután, neköm adta ide a postásasszony, mikor kigyöttem az iskolábul.
9340 2| héten lesz az esküvője a postással, itthagyja az iskolát.~Harmadnapra
9341 2| elején a fiatal körtefa, a postatisztféle oltvány tele volt virággal.
9342 2| keresztfiát, és hozott neki egy posztómajmot, amit Mátyás másnap megvett
9343 1| és a pápaszem alól abba potyogtatta a könnyeket, de nem háborodott
9344 2| Esendő lött az embör; mint a potyókaszilva, osztán annak is mindögy,
9345 2| Ugyan nem kár érte. Nem a potyókaszilváért, hanem az embörért. Isten
9346 2| dicsekszik is a kis betyár a prédájával. Ámbár, mint az okosok mondják,
9347 2| hogy régebben disznónak prédálták el a tököt. Most megsüt
9348 1| Ez nagyon szívhez szóló prédikáció volt akkor, az öregasszonyok
9349 1| Mit gondol, lesz‑e ezekből prédikációs halott? Mátyás azt mondja,
9350 2| hogy nem adok. A pap se prédikál kéccör.~- De ha te adnál
9351 2| Gyári munka, rézlemezbe préselt kazáni Fekete-Mária. De
9352 2| úton, hogy azért nagyon príma ember Ferenc, csak most
9353 2| külügyminisztérium szerencsét próbálhat a nyomozással. Könnyebb
9354 2| nem felejti, se meg nem próbálja többet. Egy darabig ugyan
9355 2| Ferenccel. Fiatal, hadd próbáljon, majd mire az ő feje tetején
9356 2| Ferenc.~- Akkor még egyet próbálunk, én íratok a minszki lengyel
9357 1| ahogy a nádvágó kacorral próbára belesuhintott a bozótba. -
9358 1| fehér szemöldökét.~Az utolsó próbatét következik. Leszakít egy
9359 1| ez bizony bonyolódottabb probléma, mint az egész teozófia
9360 2| ismeretlenről és a lelki problémákról.~- Hát Ferencet merre találom,
9361 1| megbékült, még egy kocsi prófuntot is hagyott itt a szegényeknek.
9362 1| városban születik, okvetlenül prókátor lett volna belüle. Mondott
9363 2| főispántól, kanonoktól, prókátoroktól, vándor‑méhész tanítóktól,
9364 2| megveregette az arcát, trücsköm‑prücskömnek nevezte - igen többet eljátszott
9365 1| Jó esztendeje telt már a przemysli heteknek, mikor egyszer
9366 1| megbomlik. Addig, míg a Psemiszlibe be nem rekesztették őket,
9367 1| én a magaméból, se el nem puccoskodom, se el nem táncolom, amim
9368 1| ütődött-vesződött, rátanulhatott erre a pucérságra. De Ferenc a fogát is mosta.
9369 1| többi világgal. Pipaszárat pucol. Már kérlelte lúdtollal,
9370 2| küszöbön, karján az Etel pünkösdi rózsás selyemkendője, kék
9371 2| Isten tudja, mi lösz még pünkösdig.~Csakugyan nem is tudta,
9372 2| Drusza, követöt csinálok pünkösdre édösapádbul - veregette
9373 2| a Ferencén, pedig annak püspök a barátja.~- Drusza, követöt
9374 1| kolostorok, itt nem laktak püspökök és más világhatalmasai,
9375 2| mángorol a ládán, és veri nagy pufogással a sulykot a nyújtófához.~
9376 1| visszarúgta az ásót.~- Lefelé már puhább lösz - törölgette a homlokát
9377 1| az eszödet, anyjuk, te is puhítsd ezt a fahitüt.~Szüle beleadta
9378 1| már itt a tökéletlen? A puli-e vagy az asszonyi nemzet?
9379 1| földjéig ér, ott már egy másik pulié az impérium. Sok minden
9380 1| gáncs és félelem nélküli pulikba is, mint a Bojszi, s Ferencnek
9381 1| a bográcsot kaparta ki a pulinak a küszöbre, és amikor készen
9382 1| fenyegetődzött, csak ránézett a pulira, s a puli esze nélkül kotródott
9383 1| tartsd a füled - biztatta a pulit, aki bizodalmasan a lábához
9384 1| rosszat sejtve belefogódzott a pultba.~- Nono - terpeszkedett
9385 1| hasznos munkát.~A kocsmában a pulton libát tisztított a szomszédasszony.
9386 2| vett, úgy hurukkolt, mint a pulyka. Akkor meg az étvágya kezdett
9387 2| a látó-asszonynál, három pulykáért megmutatta neki a három
9388 2| múltkor is belefúlt egy pulykafiók. Mondta is Ferenc, hogy
9389 2| is nézheti fél szemmel a pulykákat, de Péterke ezt a reménykedést
9390 1| asszonyt csakugyan elfutja a pulykaméreg. Marokra fogja a gyerek
9391 2| körül. Most már alig lehet pulykapásztort meg bojtárgyereket kapni,
9392 1| futókák, és fává kövérzik a pulykatakony. Honnan magzott ide, ki
9393 2| kilyukasztja a budlival, pulykatollat tesz a két oldalába, fölhajítja,
9394 2| kiszabadult-e már az ura a purgatóriumból, mert olyan káromkodós ember
9395 1| piff-paff, dirr-durr, szól ám a puska, de nagyon, de nem is egy,
9396 1| hogy vacog a foga, hull a puskagolyó a sötétben, mönjek én. Mögharagudtam
9397 1| szóljál a Ferencnek, neki puskája is van, mög lármázz föl
9398 1| hanem a tisztelendő úr a puskáját is rájuk fogta, akibül a
9399 1| akkora volt az ínség, hogy puskaporral mákozták a kiflit, de azért
9400 1| érteni Ferenccel, hozza azt a puskát, osztán szömbesüljönek velünk
9401 1| duhog. Á, csörög is, ez csak puskatus löhet.~- Nyitod-e mán, mönyecske?
9402 1| egy kicsit zavarodottan pusmogott. Csak úgy eszébe jutott.
9403 1| volna kereskedni. Az egyik pusztázó lelőtt valamelyik tanyán
9404 1| neki, hogy eredj lopakodva, pusztíts harsogva, szaggasd föl a
9405 1| bankókkal, az Isten tüze pusztítsa el, aki ezt a sokféle pénzt
9406 1| elvetemödött Delilák, ti orcátlan Putifárnék, ti elböcstelenedött Jezsabel
9407 1| hadiözvegyeknek, de a Delíláknak, Putifárnéknak és Jezsabel leányainak a
9408 1| szántani mönt is, vitte a hátán puttonyban.~- Szüléd is itt van?~-
9409 2| nagyon sikoltoztatták a puttonyos legények, mert olyan seszínű
9410 2| A harmadik lelket aztán ráadásba kapta az igazgató úr. Etel
9411 2| szalad a városi tanácshoz, ráadja az ijesztést, hogy megeszik
9412 2| ugyan még a szoknyáját is ráakasztotta a befirhangozott ablakra,
9413 1| eresz alatt.~Egy percig rábámészkodott a zenebonás madarakra, aztán
9414 2| hússzor, még az ablakra rábarnul az alkonyat, akkor közelebb
9415 2| az jelenik meg álmában, a rabcimbora, az erdők bujdosója, amint
9416 2| vendég nagy rimánkodással rábírja venni Ferencet és Etelt,
9417 1| aki nem vigyáz arra, amit rábíztak. De hát ő kit rázzon meg,
9418 2| további várakozást most már rábízza a hólyagos himlőre, amire
9419 1| halnak itt a föld névtelen rabjai, munkájukkal szelídítve,
9420 2| kimaradt a dátum. A szomorú rabokat senki se tanította meg levelet
9421 1| tüskebajuszú szőrmók ember rábólint.~- Csakis. Én is ezt álítom.~
9422 2| de Ferenc akkor is csak rábólintott, hogy „nagyon jól áll neköd
9423 2| rab nem írta meg, hogy hol raboskodik. Több ilyen levelet is látott
9424 1| hogy a kámok megeszik a rabot, de a kámnék tyúkkal-kaláccsal
9425 2| háborúban, de mög különösen a rabságban, attul van ez. Korpakenyeret,
9426 2| váltsa mán ki ebbül a szomorú rabságbul, de hogy az milyen, azt
9427 2| írója még most is, mikor a rabságnak már régen vége van. Arra
9428 1| találkozott, akit az orosz rabságot kipihenni eresztettek haza.~-
9429 2| hogy iten vagyok a szomorú rabsákban”, és aztán elmondja, hogy
9430 2| cipót piros lébe, a szomorú rabtól nem szegényedik bele.~-
9431 2| lábán, meg pötyögős nadrág, rábuggyan a csizma szárára, lajbi
9432 1| fogadásból a lövészárokból, még a rácok bele nem trefeltek. Ezer
9433 1| végezte el, disznóöléskor rácsattantván a hurkaöblögetéssel hajlongó
9434 1| alvó Márikát, és kezdte rácsavargatni a nagy kendőt.~Mátyás ránézett
9435 1| megtaláltatta vele a kótát is. Rácsikordított a nótára:~Kossuth Lajos
9436 2| tovább, behajítva a levelet a rácson. Ferenc fölvette, megnézte -
9437 1| rá gondom.~- De hát mind rád szárad, baltával köll szétvernöd.~-
9438 2| motyogott a gyerek, aztán rádőlt a Ferenc karjára.~- Csupa
9439 2| letörölte. Az öregasszony ráemelte a szemit.~- Ferenc is gyöjjön
9440 1| a körbe gyülekeznek így ráérős időben.~A körben már nagyban
9441 2| a tó körül, s vasárnapi ráértiben mesélt neki a beforrott
9442 2| éretni ezt a fene körtét?~- Ráértömben csináltam - mondta kurtán
9443 2| találta jónak.~- Arra még ráérünk, majd ha másik gyerököt
9444 1| megnyomta volna Ferencet, ha ráesik. Számot is vetett ő ezzel
9445 2| egy csillagbimbót, aztán ráfogja a bicskát egy gallyacskára -
9446 1| világ sorát, lópatkolás meg ráfszorítás közben, de mióta a kovácsot
9447 2| órájában nemcsak a könny ragadós, hanem a mosoly is.~- Ahhoz
9448 1| cigarettavégeket, amik a szájához ragadtak, mind egy helyre hajigálta
9449 1| Dehogy adom. Inkább még ragasztanék hozzá, ha löhetne.~- Azért
9450 2| hozta a plakátot, ki is ragasztották az ablakba, s a zsidóné
9451 2| a kérdésen, nem is sokat rágódik rajta. Nem is ér rá, mert
9452 1| láttak, mindenféle bogyókon rágódtak. Rókus aztán nem is bírta
9453 2| búcsús lobogó, kék abroszra rágombostűzött Máriaszíve-kép mutatta,
9454 1| tudta volna, hogy mikor ikes ragozással szólítják föl az embert
9455 2| öttem, csak vadbogyókat rágtam. Ahogy este mögvackolunk
9456 2| mint a barázdabillegető, rágván a savanyú szőlőrekenyét,
9457 1| A kisasszony-nap reggeli ragyogásában nagy ficserkéléssel tollászkodtak
9458 1| ébredt föl, hogy valaki ráhágott a kezire.~- Hé! - horkant
9459 2| senkit a hitiből kiverni, és ráhagyta Ferencre a dolgot. Hanem
9460 1| mondja a szégyentelen. Mátyás ráhorkant.~- Mi sorod vele?~- Facsemetéket
9461 1| gondolt semmi rosszra, mikor ráhúzott egyet Márikára, és csak
9462 2| írására is azt mondta, hogy ráismer, hiába mondtam el neki a
9463 2| nincs kendnek, az bizonyosan ráismerne.~Mátyás sebesen pislog.
9464 1| látta valahol. Mire pedig rájöttek, hogy a szüle csakugyan
9465 2| a bőriből kibújt, s Etel rajta-rajtakapta, hogy kimeredt szemmel néz
9466 2| hogy most is gombatlan rajtad az ing.~- Éppen az előbb
9467 2| nekem adtad, most is az van rajtam a palástom alatt, azt már
9468 1| készített öngyújtó. Mátyásnak rajtaveszett a szeme.~- Ez mán ügön.
9469 2| aratni, Ferenc végighúzza rajtok a kezét, hát a kalászoknak
9470 2| az Isten, mög a botot is rajtunk felejtötte - konyította
9471 1| vármegyényi beltengernek rajzolja.~Néha szőke, mint az érettbúza-színű
9472 2| terömhet benne, ahogy ki van rajzolva. Hát az a tartománya mölyik...
9473 2| maga előtt, ahogy a mohát rákaparta, egészben, megdermedten,
9474 1| nemnek.~Csakugyan nagyon rákaptak az asszonyok a háború alatt
9475 2| hogy szedjék össze, rakják rakásra azokkal együtt, amiket még
9476 1| De mire készen van egy rakással, akkorra a puli mindig elvakkantja
9477 2| Ferenc fúratja a kutat, rakatja a malom falát, már egy mester
9478 2| cserépre venni, alá meg pincét rakatni. Mátyás gúnyosan kérdezte
9479 1| akire a saját botlását rákenhette.~De már akkor Mátyásnak
9480 2| Mátásnak írta magát, ha rákénytelenedett, hogy a markába vegye a
9481 1| pocetát a körben. Ha már rákészült az a szegény zsidóné, ne
9482 2| zizeregtek az égen; mint a rakéták, minden szál bajuszát meg
9483 1| ingvállba, alsószoknyába. Rákiáltok, hát te mit csinálsz? Int
9484 1| Akkor tán az asszonyra is rákíván. Ha Etelt elviszik akkorára,
9485 1| is nehéz elképzelni, aki rákívánkozott volna a fehér szőrpamacsok
9486 2| napszámosoknak, hogy szedjék össze, rakják rakásra azokkal együtt,
9487 1| napnak, hogy süssön ki és rakjon szárító tüzet az elszabadult
9488 1| Ferenc megtalálta az ásót, rákocogtatta vele a lelki egyensúlyát
9489 2| aki az egész vagyonkáját rákölti már, mégse bírja visszakapni
9490 2| kellettek az edények. Étel-italt raktak beléjük a sírba.~- A halottnak? -
9491 2| szalmatörekből, nyers hulladékból rakva, s a virágzó vetések, a
9492 2| habja habzott, szent szömire rálocsolta, bújj, bújj, daganat, oszladozzál,
9493 1| mint otthon az övé, csak ráma nélkül, egy zöld pohárhoz
9494 2| tenne semmit. Ha a tanya rámenne, azt se szánná, csak Rókust
9495 2| volna, míg vagy föléled és rámosolyodik, vagy halottul viszi magával
9496 1| képire, nézegette a rámát, rámosolyodott, a gyertyánál rágyújtott,
9497 2| és addig kereskedik, míg rámutat egy térképre, hogy ez az
9498 1| vígan csikordul, mintha ráncába külön csikorgót tett volna
9499 2| döfködik az álomban összehúzott ráncokat, mintha azt szeretnék tudni,
9500 1| szemöldöke közt három erős ráncot vetett a homloka. A haja
9501 2| ördög, szinte rossz volt ránézni. De erre azt löhet mondani,
9502 2| kis gazdasági tanácsosi ranghoz.~- Tudja Isten - mosolygott
9503 1| fecskével. (Főtörzsorvosi rangja lehetett a fecske-nemzetben,
9504 2| belátás Mátyásban is, és ne rántogassa elő minden öt percben az
9505 2| összerezzent, mint akinek máshonnan rántották haza a gondolatát.~- Nem,
9506 2| édes uram? Süssem-e vagy rántsam a csirkét, édes uram? Újítsam-e
9507 1| magát, hogy csak azért is rántson még egyet a fején.~Erre
9508 2| nézett, mint a vasvilla, ráordított a kocsmárosnéra, hogy ne
9509 1| a lábas mellé, de szüle rápirított Ferenc előtt.~- Látja, Ferenc,
9510 1| szervírozta a feketét.~Az emberek rápisszegtek. Azt hitték, az asszony
9511 2| hallott tőle, a csillagokat rárakta volna, a városból soha üres
9512 1| zenebonás madarakra, aztán ráripakodott a gyerekre, aki köténykéje
9513 2| semmit, az őszi alma is rárohadt. Hát inkább egy füstölt
9514 2| azért bizony volt úgy, hogy rárottyant Mátyás, mint a forró kása,
9515 2| ahogy letette az ágyra, és rásimogatta a takarót.~Erősen télbe
9516 1| elszabadítja a vizeket és rászabadítja a tavat az emberek házaira,
9517 2| hányta-vetette magában a dolgot, még rászánta magát arra, hogy ő is elmegy
9518 2| a fésűt, a Boldogasszony rászól:~- Mit keresöl, lányom?~
9519 2| zsebbe, a szíve fölé, arra rászorította a kezét. El se vette onnan
9520 2| pénzt ád az öreg takarék, rátáblázza az ő földjére meg az Etelére.
9521 2| fiatalokat nem lehet elég korán rátanítani az öregektől való üdvös
9522 2| szakajtó dióért minden gyereket rátanított a betűre, kivéve az ipszilont,
9523 1| bujdosásban ütődött-vesződött, rátanulhatott erre a pucérságra. De Ferenc
9524 1| találhatott volna a menyén. A rátarti, nyugodt mozgású asszony
9525 1| mondta Mátyás egy kis rátartisággal.~A muszkának valami papír
9526 2| felugrott a két polcra, és rátartja magát, mintha ő ültetné
9527 2| Följebb csavarja a lámpát, és rátérdelve a székre, bekönyököl az
|