19-atjot | atkec-bezav | bezze-csond | csong-elese | eletb-epers | epesz-felig | felin-furdo | furge-halsz | halva-hozza | huber-kakab | kakas-kezei | kezel-koros | koroz-lebal | lebbe-makoz | maksz-megta | megte-mosog | mosok-odane | odany-palin | palya-rater | ratet-subaj | subas-szivr | szivs-temet | templ-ugyes | ugyit-vetot | vetog-zugta
Kötet
10528 2| is ott sírt rajta. Nagyon szívszaggató volt, azóta se felejtette
10529 2| Azért se adok.~A kisfiú szívszakadva nézte alig nagyobb nénje
10530 2| és eltűnődve, szívatlan szívta a lelógó szivarját. Az igazgató
10531 2| azelőtt nem volt ilyen lágy szívű, és keményen nevelte a lányát,
10532 2| tisztelendő úr is tudja, hogy az ő szívük olyan tiszta, mind a kettőjüké,
10533 1| ágybul. Möghallhatta, mert a szobaajtó nyitva vót éccakára, sarokra.
10534 2| mikor hajnalfelé kiment a szobábúl, de ő aztán elaludt, reggel
10535 1| fehér árnyék halad végig a szobán, meztelen talpa nem csusszan
10536 1| kis sündisznószemekre. A szóban levő betyárok más ponton
10537 2| úr?~Mátyás úgy veszi ki a szóból, hogy a doktor úr olvasókönyvet
10538 2| templom előtt a bánatos Mária‑szobornak a fejét, akit a németek
10539 2| módosult az államelmélete és szociológiai felfogása, mióta a városi
10540 2| csakhogy mostan sokkal szöbb, mert embörösebb.~És megtörölte
10541 2| befogok. De csak a szépit szödjed mán.~Etel teleszedte a kötőjét
10542 2| anyja feküdött a füvön, szödte szirmát kék virágnak, fűzte
10543 1| lopós híre volt, hogy a szögek is megijedtek a falban,
10544 1| pereszlen.~- Ugyan ne bántsuk szögénykéköt. Hagy aludjanak együtt,
10545 2| helyére.~- Tán elvinnénk szögénykét a naprul, gyerökeim.~Ferenc
10546 1| Ferenc.~- Hatot eccörre? Tán szögényök étetésire gondolsz?~- Hát
10547 1| Arrul könnyebb tönni, mint a szögénységrül - vette fel Ferenc a tréfát. -
10548 2| azért csak ne vesse mög a mi szögénységünket se - rakott a menyecske
10549 2| asszony? Mán Rókust kérdöm, szögényt.~Ferenc kedvetlenül megrántja
10550 1| Ferenc fejében nyilván minden szöglet megbomlott. Szüle sápítozott,
10551 2| nagyon, mint olajoskorsó a szögön, s az a csodálatos, hogy
10552 1| én vigyázzak, hogy mög ne szökjön.~- Hiszen azt belülre fektetnéd,
10553 2| kérdezi Ferenc a torkába szökkent szívvel.~- Dehogy - nyúl
10554 1| Ferenc a pillantást. Arra szökött, Szibérián meg Kínán keresztül.
10555 1| felelte Ferenc. Hiszen együtt szöktek meg, ötödmagukkal, de csak
10556 1| hozza azt a puskát, osztán szömbesüljönek velünk a betyárok, ha mernek.~
10557 2| Etel -, majd hozunk neki szömcsöppet a patikábul.~- Köll is az -
10558 2| lecsapzott hajat -, mind a szömedbe mén a hajad, pedig úgyis
10559 2| mondtad, az a kertész, oltó szömeköt hozott.~- Hát nem hazudtam.
10560 2| Isten.~- Nem olyan utolsó szömély ám ez, Ferenc. Ölég jó karban
10561 1| ilyen nagy, szőke fehér szömélyek.~Etel egy kicsit megpirult.
10562 2| kenyeret, akkor én levönném a szömemrül a kötést, oszt bekötném
10563 1| senki se látja.~- Addég szömesködj, lányom, még máshol nem
10564 2| nem hazudtam. Kertész is. Szömet is hozott, postás is, pézt
10565 2| még összekapartam neki szömfödélnek, koporsónak a falevelet,
10566 2| patak habja habzott, szent szömire rálocsolta, bújj, bújj,
10567 1| Rám néz azzal a fekete szömivel, oszt azt kérdi.~- Hová
10568 1| osztán te láttad? Saját szömöddel?~- Hát hogyne látta volna -
10569 2| oszt bekötném vele a te szömödet.~Márikának nagyon tele van
10570 2| Osztán előbb bekötöd a szömömet.~Péterke nem alkuszik. Elfogad
10571 2| vigyázzak rá, mint a két szömömre, mert érték van benne.~Szüle
10572 1| hirtelen kinyitotta az ajtót, szömön öntötte lúggal a katonákat,
10573 2| úgy vigyázzatok rá, mint a szömötök világára.~- Majd vigyázunk -
10574 2| Az. Nagyon gazdag vót.~- Szömrevaló? Szép?~- A hóhér tudja.
10575 1| a bográcsba.~- Csiba te, szömtelen! - koppan a kanál a puli
10576 1| katonákat, ósztán még azok a szömük világát keresték, ide szaladt.~-
10577 2| mögmagyarosította, már az ő törvényük szörint.~- Ki ez a Szpiritutó?~-
10578 2| hívom, hogy „ne!”, de nézze, szörnyen ért rá. Csiba te, mind leszödöd
10579 1| volt, aki most: játékos szörnyeteg, egyszer ártatlan pocsolya,
10580 1| a szobába, és Etel majd szörnyethalt ijedtében.~- Alighanem pattanás
10581 1| parancsol senki.~- Aztán még szöröncse, mert így nem kerültök bajba,
10582 2| magunkét. Különösen azóta a szöröncsétlön eset óta, tán hallotta is
10583 2| rabságból. Sok pénzen.~- Szörzök pénzt, ha a fejem alul adom
10584 2| Róza, Róza de kár, hogy szösszé válik az abrosz, mire mögöregszik.~
10585 2| délelőtt ott kóválygott valami szösszel körülötte, hogy hátha fölhúzódik
10586 1| megölték a cárt.~- Mi a szösz? - csodálkozik el Mátyás. -
10587 1| szemmel nézegette a kis szösze-pöszét.~- No, hát möhetünk is -
10588 1| a zsebéből. Szuszogott, szöszmötélt egy pillanatig, aztán megszólalt:~-
10589 2| mesterséggel, és a lelkekkel szövetkezett össze. Pénzt nem fogad el,
10590 1| ujját is megharapta néhai szövetségesének, és végleg megszakította
10591 1| fehér boglárka csipkéje szövi be. Aztán egyszerre csak
10592 1| két hónapig dolgozott egy szövőgyárban, de ott nagyon becsületes
10593 1| kedélyt is, mint a Péterkéé.~- Szój - fűzött magyarázatot a
10594 2| mondta Mátyás, de csak úgy szokásbul, mert igazán gondolkodás
10595 1| mert mindenféle különös szokásokat vett fel Ferenc. Mindig
10596 1| embergyűlölő érzelmeinek a szokásos módon adjon kifejezést.~
10597 2| szobában, de mégse egészen szokatlan, mert az ember rendesen
10598 1| Hiszen lehet, hogy le is szokik róla, majd ha elmúlnak a
10599 2| ellen, hogy a népek oda szoknak, ahol jobbat kapnak, és
10600 1| szeméhez, csak meg kell szokni.~- Hát az anyósodékkal élsz,
10601 2| formátlanabb - amennyi ki van a szoknyából, az feketére sült, eres,
10602 2| vedd föl ezt a rubinköves szoknyádat, mög ezt a violával versengő
10603 1| A cipóba ugyanis az Etel szoknyakorcábul volt belesütve egy-két szál,
10604 1| valami ruhafélét, de nem szoknyának érezte, hanem nadrágnak.~-
10605 2| könnyebb a ló farkát fölfelé szoktatni, mint az anyós fülét a menye
10606 1| Nem új módi az. Nem is szoktuk mink a papot a halott mellé
10607 2| asszony amúgy, hanem túrni nem szoktunk, testvér, túr ám magának
10608 1| nézgelődött jobbra-balra a hajnal szőkülésében, de nem látott senkit. Fáradtan
10609 1| barkái alatt bátortalanul szőkülnek a sárga fodrú pusztai tavakban.
10610 1| túrja is a földet, mégis szolga marad egész életire?~Már
10611 2| öregedett, hol a lyukba szolgálandó nyárfakarókat faragja vékonyra.
10612 1| megértette, hogy a hivatalos szolgálat mára véget ért. Nyújtódzott
10613 2| mint mindig, ezentúl is szolgálatára áll tisztölt polgártársainak,
10614 1| pipaszár csak akkor van szolgálatban, ha látják vele az embert.
10615 2| valami katonasorban levő szolgalegényhez. Eggyel már el is kendőzte
10616 2| adtak igazat, aki az ifjú szolgalegényt szaggatta negyedik férjének,
10617 2| hogy friss csapolással szolgálhassa a haza érdekét. Ezt Mátyás
10618 2| a kocsmárosné azzal nem szolgálhatott, neki csak paraszt vendégek
10619 1| hogy világítótornyokul szolgáljanak az igazságra, de meg egyébként
10620 2| neki mindenkit ki kell szolgálni. Füle hallatára mondták,
10621 1| zsidónénál járt a dohányzacskókul szolgáló nyersanyag irányában.~-
10622 2| hajnalszín köpönyege, utána az ő szolgálólánya a piros papucsban, az ajtó
10623 2| öltözzél föl szépen, hogy az én szolgálólányom löhess.~Etel nagy örömben
10624 2| Boldogasszony, hol találja meg az ő szolgálóleánya?~A nádból felröppen egy
10625 2| ruháját, és beletakarja az ő szolgálóleányát.~A csordakútnál pedig várják
10626 1| az öregek közül többen szolgálták akkor a császárt, és Fülöpevicsnek
10627 2| káromkodós ember volt, hogy szolgáltassa-e még érte a misét? Mert bizony
10628 2| annál különb hálással is szolgálunk - készségeskedett Ferenc. -
10629 2| nem szól semmit.~- Neköm szólhat - biztatja Mátyás -, tudja,
10630 1| szellő az egész.~Ugyan nem is szólhatott, mert a homályvörös kivágta
10631 1| legyen Ferencet édesapjának szólítani.~Hogy miképpen került össze
10632 2| engedelmet kér, már csak így szólítja az urat, mert sokra becsüli
10633 2| szüle, ha akarna, de „ne szólj szám, nem fáj fejem”, meg
10634 1| kitött az ablakon, hogy szóljak öregapámnak.~- Melyik ablakon,
10635 1| öregasszonyba, eredj hamar, szóljál a Ferencnek, neki puskája
10636 2| vagy akárhol, hát csak neki szóljanak.~Bizony szólni is kellett.
10637 2| idegeneknek az Isten világáért se szólná ki szüle a menyét, Mátyásnak
10638 2| hagyják úgy, még neki nem szólnak.~Aznap találtak is még egyet,
10639 1| nem lát?~Ez nagyon szívhez szóló prédikáció volt akkor, az
10640 1| Hiszen van már elég fa a szőlőben.~- Nem, nem is oda - mondta
10641 1| múlhat. Egy ragyás ember, szőlőkapás, nagy negyvennyolcas, de
10642 1| hajdani óceánok búzaföldek és szőlőkertek közé szorult maradékának?~
10643 2| vele, ha megfordíttatná szőlőnek. Neki is állított három
10644 2| végiglát a kék permetes szőlőpásztákon, a megtámogatott ágú almafákon,
10645 2| barázdabillegető, rágván a savanyú szőlőrekenyét, aminek sokkal jobb íze
10646 2| gyüszmékölő bárányfelhőkre, a szőlőszedő lányoknak még melegük is
10647 2| a búzaszembe, az őszön a szőlőszembe? De az énekesnek már most
10648 2| is mondjon valami szívhez szólót, azt találta ki a kereplő
10649 2| tisztán látja a lába alatt a szőlőtőkék kis fodor leveleit, a hajladozó
10650 2| kosár korai piros szagos szőlővel, azzal fogadta:~- Hát ha
10651 2| most sincs. De erre meg azt szólta volna Ferenc, hogy lám,
10652 2| haragszik, hogy mért nem szóltak neki idejében, és mindenáron
10653 2| én azt.~- Csak azért nem szóltam róla, mert rossz énnéköm
10654 2| Mária-oltárra, azóta meg minden szombaton elimádkozza a loretomi litániát.
10655 2| tikkadva. Majd möghalok szomjan.~- Itt ihatsz. Ott a kút!~-
10656 1| igazságra, de meg egyébként is szomjas lelkek számára, amelyek
10657 1| fiát?~Mátyás nem akarta szomjúság által elveszíteni a sógort,
10658 2| igazgató úr nem akarta vele szomorítani Ferencet, Ferencnek meg
10659 1| is szoktam, de most el is szomorodtam, édös jó Istenöm, löhet
10660 2| egészen olyan, még annál is szomorúbb, Ferencnek ki is esett a
10661 2| volt, mint máskor, olyan szomorús, de azért nem haragudott
10662 2| Etelnek az volt a legnagyobb szomorúsága, hogy Ferenc nem vegyítette
10663 2| nemzetföltartó elem.~Elkezelt a szomszédasszonytól, megköszönte neki a barátságot,
10664 1| emberre. A muszka volt a szomszédból, a Piros hadifoglya, a Ferenc
10665 1| hogy hogy kell. A harmadik szomszédja, aki útkaparó, nagy lármával
10666 1| Segítségül hívja még a szomszédját is, egy álmosan pislogó
10667 2| elsomfordáltak, de még a szomszédjuknak is meglökték a könyökét:~-
10668 1| nem volt mersze bemönni a szomszédokhoz, hun mög nem löhetött beléjük
10669 1| maga beláttatta volna a szomszédokkal, hogy ezt a két fiatalt
10670 1| karácsonyra ne kerestessen diót a szomszédoknál, mert az ő padlásán van
10671 1| csak megesett a szíve a szomszédon, mint jó szomszédnak - ezt
10672 1| együttérzéssel tekintett a kis szomszédra, szerencsésen lesodrogatott
10673 2| csak ideges vagyok.~Ezen a szón nagyon kap Mátyás. Ezelőtt
10674 2| magasodott föl, mikor az utolsó szónál lehorgadt a Ferenc feje.~-
10675 2| nem tudja, hogy az igazi szónokok ezt sose vallják be. A zsidóné
10676 2| hétköznap is tajtékpipát szopogat, és mióta Ferencre való
10677 1| elvtársak fán termött dohányt szopogatnak? Az az igazság, hogy ha
10678 1| elfújták, és csak úgy sötétben szopogatta a pipát, de a Mátyás gondolatait,
10679 2| megnyerte volna magának szopós-malac ígéretével, csak azt kérdezte
10680 2| férfigyereket: „ko-hát, ko-hát!”~- Szoptasd, no - tette le szüle az
10681 1| A gyerököt már nem köll szoptatni, más gondját mög én is el
10682 2| Ferenc nem hallgatott a szép szóra, sőt elment jelentést tenni
10683 1| ment el másnap, mert nagyon szorgos volt a munka, meg a temető
10684 1| felüle, de a muszka csak szoringatta magához a gyerököt, hogy
10685 1| kimondja, már meg is lazul a szorítása. Összecsücsörített szájjal
10686 2| nézi, nézi a kis ujjak szorításában a kenyeret, amelynek még
10687 2| de nagyon rákívánt a keze szorítására. Reggel meg is mondta Etelnek,
10688 1| tisztán ténykörülményekre szorítkozott, az is lehet, hogy vékony
10689 1| mögtapogatom, vizes lösz a kezem a szőritül, de mégse víz löhet ez,
10690 2| fiókokat, egyikből a másik után szórja ki a földre a sok szebbnél
10691 2| Sovány kis görcs volt, szőrös szájú.~- De észrevötte!~-
10692 2| Hát a hónod alatt mit szorongatsz? Tán itt járt a salátás
10693 2| másik. De hogy tovább is szorongatták az emberek, és Mátyás is
10694 2| hallgatott, és mint nem szorosan vett közigazgatási alkalmazott
10695 1| rákívánkozott volna a fehér szőrpamacsok közé bújt kis sündisznószemekre.
10696 2| nyomon van. Nekiütődik egy szőrszálnak. Fölágaskodik mérgesen,
10697 1| hogy csepűn csomót, tojásba szőrt, egyik asszonyba más asszony
10698 2| vett ugyan magán, de még szótalanabb lett, mint azelőtt, a gyerekcsipogásra
10699 1| szerencséje van.~Nem is szőtt a Mátyás törvénye ellen
10700 1| hogy őt is abban a bordában szőtték, amiben a másik embert,
10701 2| Mátyásnak föl is tűnt, szóvá is tette a dolgot.~- Valami
10702 2| beszélgettek. Mátyás volt a szóvivő, ő adott fel olyan kérdéseket
10703 1| itt lesz megint az eső.~A szóvivők azonban megállapodtak benne,
10704 2| Gyümölcsoltó napján nagy szózatja lesz a Szűzanya Máriának,
10705 2| ébredt föl, és hallgatta a szú percegését az ajtó szemöldökfájában.
10706 2| bundáját a városi német szűcsnél, Kohnnak hívják, ott van
10707 1| Háztűznézőre igazán nem volt szükség, tekintettel arra, hogy
10708 2| lehetett látni, hogy a báró úr szükségesnek látta meglátogatni Matyikát,
10709 1| nem vette célba Ferencet, szülében azonnal fölserkedt az ösztön.
10710 1| a muszkádat - szaladt ki szüléből a szó, míg leöntötte a kötőjéből
10711 1| vitte a hátán puttonyban.~- Szüléd is itt van?~- Itt. Bent
10712 2| olvasni Mátyásnak.~- Kedves szüleim - kezdődik a levél. Ferenc
10713 2| csókoltatom a kis családom is, és szülejimnek maradok tisztölettel fijuk,
10714 1| megkérdezte az öreg asszonyt:~- Szülémék ösznek-e valamit vacsorára?~
10715 2| azonban úgy elhatalmasodott szülén a fejfájás, hogy forgott
10716 1| Tízezer év óta szeretnek, születnek, élnek, halnak itt a föld
10717 1| gazda bácsinak. ‑ Ikreket szülhetett volna a Piros, ha kivárta
10718 1| tekintetben igazán nem érezhette a szülői ház híját. Azt látta, amit
10719 1| földi ember Isten szent szülőjét belekeverje a maga latorkodásaiba.
10720 2| mégis neki fizessenek a szülők.~- Igen ám - mondta a báró -,
10721 2| azt is csak az ő felesége szülte, ha nem őtőle is, mert ő
10722 2| ezután a városi urak elé.~Szüretkor valami idegen asszony keveredett
10723 1| tőkére, arról nem sokat szüretölt kend.~Ez így igaz, Mátyás
10724 2| szentölje mög azt is, aki szüretölte. Nézze kend, no!~Szüle nézte
10725 1| végtelen fehérségben a végtelen szürkeség alatt.~A temetőben Ferenc
10726 1| jutott belőle, kurta is volt, szűk is volt neki, alighanem
10727 2| szempontból se. Mátyás, noha szűkebb körű értekezleteken, az
10728 2| és éjszakai álmában néha szűköl, lehet, hogy lelkek szálldosnak
10729 1| tartogatná az italt ebben a szűkös világban, ha arra nem számítana,
10730 2| ebben el is múlt az egész.~Szűlét nagyon elkedvetlenítette
10731 1| odább rúgta az ágy lábánál szundikáló macskát, noha az nem volt
10732 2| szalonna, amelyik meg ne szűnne, és nincs az a fájdalom,
10733 1| posta, de hát nemcsak neki szűnt meg, hanem a Pirosnak is
10734 1| amelyek a még korábban éledt szúnyogokat lepkedték. A tanyák hallgatva
10735 1| anyóstörvényt, s akkor is szúr egyet a menyén, mikor cirógatja.
10736 1| be az ajtón, kalapjáról, szűréről patakzott le a víz, a nyitott
10737 1| ugyan, de azért csak nem szúrhatja ki a szemit, és így tulajdon
10738 1| hogy neköm is ugyancsak szűrik ám a ruhámat. Mert hiába
10739 2| verődnek, száraz nádkotu szúrja meg a talpát - kint van
10740 1| békességet, és csak úgy jó szóval szurkálódzott.~Etel kint állt a kerítésajtóban,
10741 2| Mátyást bicskával fejbe szúrták egy dugott bálon, de úgy
10742 1| földön inkább csak csosszan, szusszan, unottan és köpetlenül, „
10743 1| Pirost a halottas ágyán, a szuszék ott volt az ágy lábánál,
10744 1| kádra volna szüksége, hanem szuszékre, s ha azt tudna szerezni,
10745 2| közigazgatott lény, akinek minden szuszogására szabály van.~Igen, az igazgató
10746 1| rászólt.~- Ölég lösz, muszka. Szuszogd ki magad egy kicsit.~A muszka
10747 2| Bebotorkál a szobába, itt szuszognak, alszanak, a térde nekiütődik
10748 1| nyakát, és mindjárt álomba szuszogta magát.~Szüle látta, hogy
10749 1| mint máskor is szokta, szuszogva, tempósan, mert ennek ez
10750 2| a bárót is egyre azért szutyongatta, hogy csináltassák meg az
10751 1| tovább is viseli az özvegység szűz-koronáját, mert neki így sok segítségére
10752 2| Kapkodjátok, mint ebek a korpát... Szűzanyánk, Mária mögtaposta mán a
10753 2| megcsókolja a képet, külön a Szűzanyát, külön a kis Jézust, és
10754 1| keresztül lassan topognak a szűzmáriakék és szentjózsefsárga lobogók
10755 2| feje látszik a Boldogságos Szűznek. Máskor meg azt csinálta,
10756 2| csak kiszökdösött hozzá a táborból. Sokszor? Hát amennyiszer
10757 1| Utóvégre is ő nem köri tag.~- No, majd nemsoká mondod,
10758 2| hallotta Mátyás, Ferenc nem is tagadja. A tanítókisasszony ura,
10759 1| meg odaát van a nagyobb tagja. De ha nem lehet, hát az
10760 1| fekete, mint a bogár, s tagos, bírós mind a kettő. Afelől
10761 1| anyád ne szült volna! - tágult a Ferenc orrlyuka. S a husángot
10762 1| kicsoda az, aki Gergely-nap táján elszabadítja a vizeket és
10763 1| temetőben Ferenc nem tudott tájékozódni, de a muszka biztosan vezette.~-
10764 2| magát, pénzt ád az öreg takarék, rátáblázza az ő földjére
10765 1| hordta a pénzt a városba a takarékba. Jó esztendeje telt már
10766 2| hogy Ferencnek igaza van, a takarékban magamagát megeszi a pénz,
10767 1| egyre a kapálódzó gyereket takargatta. Mikor meg az békén hagyta,
10768 2| édös apám rögtön el nem takarítja innen, de biz Úristen mingyárt
10769 2| felelt, de mindönt röndbe takarított, még ki is mosott rám. Hanem
10770 2| régi helyét, mikor még alig takarították el a cserepeit.~Igen, szüle
10771 2| kölljön neki.~- Hát akkor takarjuk be hamar - mondja az igazgató
10772 2| engedelmes volt az idő, takarni, nádat vágni, hiszen tudja
10773 2| is mén az, hogy ki mivel takaródzik a sírjában. Azt már hallottuk,
10774 2| az ablakhoz, megemeli a takarókendő csücskit, ezt azért akasztotta
10775 2| éhenhalt ember szemét, és ő takart rá mohát, mielőtt útnak
10776 2| odafeküdt volna az ágya elé, takarta volna, legyezte volna, lett
10777 2| megkönnyebbült szívvel olvassa le a taksát. A tisztelendő úr nem kérdezősködik
10778 2| tesz az asztalra akkora tál öntött salátát, hogy vasvillával
10779 2| különben nem soká tartott a találgatás, az idő fölverődött egy
10780 1| és gyöngyöző kacagással találgatják a ciprusok alatt, a glicíniás
10781 1| s a talpát inkább csak találgatni lehet, hogy melyik volt -
10782 2| bosszankodott szüle -, mit találgattok mindég, akkorára el is mulasztjuk,
10783 2| Ferenc elkomorodott.~- Hol találhatom én mög a Szűz Máriát? Elköltözött
10784 1| rejtekhelyre, hogy meg ne találjon bennünket a német. A népek
10785 1| Számot is vetett ő ezzel a találkozással, mert hallott már egy-két
10786 1| egy szabadságos katonával találkozott, akit az orosz rabságot
10787 2| favágók vöröskatonákkal találkoztak, minköt kerestek. Elutasították
10788 1| Az Isten, az a papok találmánya. Majd elbánunk ővele is.~
10789 1| mert az olaszoknak olyan találmányuk van, hogy az acélgolyó nem
10790 1| Ferenc, bizonyosan könnyen találna valami jóravaló fehérnépet,
10791 1| dolgot, mert Ferenc még azt találná gondolni, hogy így vagy
10792 2| adja az Isten, de ha mög találnál halni, mint ilyen balkörmű
10793 2| problémákról.~- Hát Ferencet merre találom, Mátyás?~- Alighanem lent
10794 1| úton, nem tudhadd, mikor találsz kvártélyt.~Úgy állapodtak
10795 1| legjobb, ha férfiember nem találtatik a háznál.~- No mit hozott,
10796 2| és egy friss kenyérben találtatódott, amelyet Márika sütött az
10797 2| edényök voltak mán.~- Hányat találtatok?~- Kutyafejűt? Öt volt,
10798 2| halott urára, mint most.~- Találtunk egy tanyát, favágó parasztok
10799 2| azt mondta, hogy jól van találva, Mátyás pedig nagyon nagyba
10800 2| és mégis kapkodva egy-egy talánhoz, amely ilyen esetben kizöldellik
10801 1| A zsidóné belépett egy tálca feketekávéval.~- Jézus Mária! -
10802 1| ütötte az ajtófélfába. Valami Talí vagy Pali bácsi után ordított
10803 2| aki csikorgott, mint a talicska, és fogta a megjeruzsálemi-vizezett
10804 2| embereket, a háborúban se talizmánt nem hordott a nyakában,
10805 1| idegen idiómába.~- Köll a talmács - ezzel palástolta a bűnét
10806 1| végig a szobán, meztelen talpa nem csusszan a meztelen
10807 1| annyi neszt se ütve meztelen talpacskáival, mint egy világlátni induló
10808 2| csillagai széthullottak a nehéz talpak alatt, a széltől kifújt
10809 2| tarló szurkálta kemény talpakra tűzött a nap, és ráncos,
10810 2| jelent, hogy régen-most a talpán jár a farkas - és hogy az
10811 2| fúrja-vési bőre az álló talpdeszkáján, ami hordófenék volt, még
10812 2| sok van, s ha a mezőbíró talpig csupa vasba öltözne is,
10813 2| soha. Helyös asszony az. Talpon állva mén a mönyországba.
10814 1| attul már Rókus föl nem támad.~Mátyás zsebre dugta az
10815 1| nehezit, meg akire Etel is támaszkodhatna, ha nekik halomásuk történne.
10816 1| homoki világba, ahol nem támaszkodnak egymásra a házak, hanem
10817 1| mégis fölugrott, és sápadtan támaszkodott a fejfára.~- Emböj vót -
10818 1| ő utoljára az ólajtóhoz támasztotta.~Még Ferenc utánakurkászott
10819 2| melyik a szalmás lába. Ferenc támogatni akarta, de Mátyásban mint
10820 2| tenyeréről a másikra. A posta tanáccsal szolgált.~- Ha én jelönlételben
10821 2| volt, el lehetett menni a tanácsán, mindenki leteszi rá az
10822 2| az igazgató úrnak a saját tanácsát, aztán elmondta, hogy mit
10823 2| megijed, és szalad a városi tanácshoz, ráadja az ijesztést, hogy
10824 2| szólna egy kis gazdasági tanácsosi ranghoz.~- Tudja Isten -
10825 2| írásom fris jó egésségben tanálja magukat továbbá tudatom,
10826 1| istentelenségöt, máshun is tanálnak asszonyt, mért éppen a mi
10827 2| mert gondolja föl, mit tanált ki mögint az állam a tanyaiak
10828 1| császár.~- No, ez jól van tanálva - örült neki Mátyás, aki
10829 2| dehogy utoljára, szülikém, táncol még maga ennek a lakodalmán -
10830 1| lábra, és elkezdett neki táncolni! Márika akkor már nem állhatott
10831 1| nem puccoskodom, se el nem táncolom, amim van.~Inkább szomorúan
10832 1| ahogy a kutya körbe-körbe táncolt, egyszer aztán a puli is
10833 1| Ferencet gyanúba vette a tanítókisasszonnyal, mindjárt jobban adta a
10834 1| kalapját.~- Mihozzánk?~- Nem, a tanítókisasszonyhoz.~Még el is mondja a szégyentelen.
10835 2| a kosztpénzeket, csak a tanítókisasszonyt hagyta itt várandós magával.~
10836 2| prókátoroktól, vándor‑méhész tanítóktól, mindenkitől azt hallja,
10837 2| iskolát, és adjanak bele tanítót, mert másképp a gyerekek
10838 1| és az angol-kisasszonyok tanították volna meg rá, hogy mikor
10839 2| valóságos nagy úr, és onnan tanítsa a népeket. Nem lehetett
10840 2| vagy háromszor a városban, tanúkat hallgattak ki, és végre
10841 2| anyakönyvbe íratták be magukat tanúknak, és a báró csokrot küldött
10842 2| kellett vigasztalni. Kárán tanul az ember, majd megadja az
10843 1| szép szenvedelmeket, és tanulhatja is, mert egyéb dolga úgy
10844 2| jóba foglalhatnád magad, tanulhatnál a mönyedtől.~Így aztán szegény
10845 2| milyent. Nem tudom, kitül tanulhatta, de én még olyat sose hallottam.~-
10846 1| tesz így, aki írásokból tanulja a szép szenvedelmeket, és
10847 2| kutyafejű tatárok - mondja tanulmányos hangon az egyik legényke,
10848 2| hogy most már csak meg kell tanulni kemencét tapasztani, mert
10849 2| karjával, mint a röpködést tanuló verébfiók. Nem akarja bajba
10850 1| énekeltek, ahogy az uraktól tanulták. Nem mindenki. A katonasapkás
10851 1| a városi mosók ki vannak tanulva. Mire való ilyet tönni?
10852 2| mosolyodik. Hiszen van elég, aki tanúsítja, hogy itt eleget tettek
10853 2| venni az asszonyon, nem tanúskodott ellene senki, egyebet nem
10854 1| kiabált utána Mátyás.~A tanyaablak megint kivilágosodott, s
10855 1| hanem a víz. Kiöntött a tó a tanyábul, ehol-e. Gyertök be, hé...
10856 2| eddig is embör lakott tán a tanyádban, hé, nem nádi farkas? Mög
10857 2| kiszálltak az ördögszekérből, a tanyadomb lábánál, Mátyás nemigen
10858 2| tudja, hogy idekint mind tanyahasúvá válik a városi úr is.~Igaz,
10859 2| tanált ki mögint az állam a tanyaiak sarcolására! Állatorvost
10860 2| amilyenhez ért.~Rájuk, a tanyaiakra most nagyon élhetős világ
10861 1| nyárára ü mindig ott hálál a tanyájában, jobban szömmel tarthatja
10862 2| is nálunk, hanem a Ferenc tanyáján, ő volt a muszkája a Pirosnak.~-
10863 1| inkább fölégetteti mind a tanyákat. Úgy kellett a tisztelendő
10864 1| lopni jártak éjszakánkint a tanyakútra. S ebből látni való, hogy
10865 2| nem nádi farkas? Mög az én tanyámban is embörök laknak tán? Mög
10866 2| honos muszka embör, az én tanyámon is volt hadifogoly. Úgy
10867 2| Ferenc nem így gondolta a tanyarendezést. Új tanyát akar húzatni,
10868 2| ötvenmillió... Hát hogyha tanyástul eladná a földet... No persze,
10869 1| asztalra restelkedve szüle egy tányér kocsonyát.~Szerencsére a
10870 1| kalácscipót tolt a Ferenc tányérja mellé. Ezt neki sütötték,
10871 2| igazgató úr szétfoszlat a tányérján egy csirkeszárnyat, elrongyosít
10872 1| kurtán, s fölé hajolva a tányérnak, nagyon mohón kanalazta
10873 2| rétest anélkül, hogy egy tányérravalóval szüléhez ne szalajtotta
10874 1| lett és szeleverdi. Hol tányért tört, hol poharat tört,
10875 1| Mögvagy, akasztófáravaló! - tápászkodott föl a tolvajba csimpeszkedve.~
10876 1| Csakhogy Bojsziban ötévi tapasztalat igen megszilárdította azt
10877 1| mert szülének volt annyi tapasztalata, hogy az ilyenekre nincs
10878 1| ennélfogva Márika ténybeli tapasztalatokra támaszkodva állja az egy
10879 2| csak hatéves koron alul tapasztalható.~Ez a magatudatlan paradicsomosdi
10880 2| meg kell tanulni kemencét tapasztani, mert az is nehéz tudomány
10881 1| meg is repedt a fal, a tapasztot is levedlette magáról, a
10882 1| kezében a félelemtől. Tegnap tapasztott katlant egy kis elásott
10883 1| belesuhintott a bozótba. - Nagyon taplós a káka bele.~Rosszkedvűen
10884 2| nyakára, és addig főzte a taplót a szavasabb gazdákkal, hogy
10885 2| Mátyás, hogy mindig Etel tapodja a Ferenc nyomát? Ferenc
10886 2| szénaboglya. Kihúzza a fiókot, tapogatja benne a fésűt, a Boldogasszony
10887 1| kis vizet, mondok, kezdök tapogatódzni, hogy neki ne ütődjek valaminek,
10888 2| nappal se láttunk, csak tapogatództunk. Osztán csönd, olyan, hogy
10889 1| fához. A muszka a kezével tapogatta ki a sírt. A karja vállig
10890 2| belelát Ferenc lelkébe, csak tapogatva, kerülgetve, példálgatózva.
10891 1| malomból, hallották, hogy tapogja le magáról a havat a konyhán,
10892 2| virágos háború-körtefát - ki taposkál ott alatta? Szoknya libben
10893 2| küszöbét, senki se ér rá taposni.~Harmadnap két csendőr vitte
10894 1| törvénybe, és sokkal keményebben taposta a havat, mint a muszka csosza
10895 2| oldalába, fölhajítja, és tapsikol neki:~- Röpülőgép! Röpülőgép!~
10896 1| bukdácsolt. Mátyás gyönyörködve tapsikolt nekik a kanapé sarkából.~-
10897 2| a dolgot tavaszig. Mentő taraja lett volna Ferencnek elég,
10898 2| én megbetegszem.~Fehér tarajú, zöldgálic-színű felhők
10899 2| a disznó került volna a tárgyalás homlokterébe, először a
10900 2| az öreg magyar, mert neki tárgyalásra kell menni.~Az öreg magyar
10901 2| állategészségügyi politika tárgyilagos kritikája után kérdezi meg
10902 1| kritika valószínűleg nem tárgyilagosabb, mint más történetíróké,
10903 1| szétvetett lábbal a krumplis tarhonyát. Csakhogy Bojsziban ötévi
10904 2| azt kérdezte tőle, hogy tarhót eszik-e, vagy tojást üssön
10905 1| Nem nagy az egész, egy tarisznyába beleférne, de súlyra megvan
10906 2| kis Luca-pogácsa van-e a tarisznyában? - tréfálkozott az igazgató
10907 2| igazgató úr.~Ferenc kihúzott a tarisznyájából egy fényes-piros kalács-cipót.~-
10908 2| az, mert az nem jár ilyen táritoppos féketőbe.~- Nem vélök rájuk,
10909 2| beszélgetett, hogy milyen tarkákat elálmodik az ember, és azért
10910 1| megy Mátyás az elszáradt tarlókon, meg-megriasztva a károgó
10911 2| Ki is ment a két gyerek tarlóvirágot szedni, de egy miatyánknyi
10912 1| nem tudott semmit, csak tárogatta a karját Etel felé.~Ferenc
10913 2| hogy a magyar földműves társadalom igenis el tud vonatkozni
10914 1| ország határát, de a kutyai társadalomban soha elő nem fordulnak szándékos
10915 1| mederben akarta tartani a társalgást.~Csakugyan Etel egy kicsit
10916 2| sömmire, csak a Máriával társalkodik.~Az igazgató úr azt kérdezi
10917 1| lefelé fából van. Odabiceg a társasághoz.~- Mögengedik az elvtárs
10918 2| mindjárt otthagyja az egész társaságot. Századik ember se szereti
10919 1| igazság! - villogott körül a társaságra a szőrmók. Mindenki utánamondta,
10920 2| az itt jelen lévő tisztes társaságról mondtak, nem is jó arról
10921 2| megalakult az ármentesítő társulat, őt is bevették az igazgatóságba,
10922 2| lesz valami az ármentesítő társulatból, s a nyár végivel már bele
10923 2| Ferencnek úgy tetszett, mintha a tartásában volna valami az Eteléből,
10924 2| a nagyok tökéletlensége tarthat bambaságnak, mert igazában
10925 1| tanyájában, jobban szömmel tarthatja a baromfit, mög a Rózával
10926 2| mert így a báró helyett ő tarthatta keresztvíz alá a kis druszát,
10927 2| bírónak.~- Mink, asszonyok azt tartjuk - szüle már el is mosolyodik -
10928 1| mondja, kivárja, akit neki tartogat az Isten.~- Zsák mögleli
10929 1| kínálgatódzni, s a maga szájáért se tartogatná az italt ebben a szűkös
10930 2| rá, ámbár én is Rózával tartok, hogy ha mán ű is uradzik,
10931 2| ki van rajzolva. Hát az a tartománya mölyik... mögálljon csak...
10932 2| Elköltözött az már ebbül a tartományból.~Etel mind a két karjával
10933 2| biztosan Mátyás az illető tartománynak. Hanem arra a kérdésre már
10934 2| nemcsak a holtaktul kell tartományosaknak lenni, hanem az élőktül
10935 1| mezsgyét, de az más lapra tartozik. Az az úgynevezett szerelem
10936 2| a zsidónéféle zacskóban tartózkodót, a madárlátottat és finánc
10937 1| szoknyát viselő felekezetéhez tartoztak az emberi nemnek.~Csakugyan
10938 1| esett, hogy az abrosz alá tartsa-e a száját, vagy az abroszról
10939 2| délután három órára ide tartsanak minden jámborok, azzal leugrott
10940 1| elgyüttünk haza, persze tárva-nyitva mindön, de ögyéb kár nincs,
10941 1| neki.~A csősz oldalvást táskálódott be az ajtón, kalapjáról,
10942 1| muszkával is kezelt.~- Hát te? Táskálódsz-e mán hazafelé?~A muszka kivett
10943 2| csak nem kell bántani, taszigálni. Etel is majd megtér, csak
10944 1| hozott a góréból, és mérgesen taszigálta vissza a tetten kapott egérkét.~-
10945 1| botjukat, kalapjukat keresve taszigálták egymást. Kossuth apánkkal
10946 1| elé, hogy be ne löhessön taszítani, sutú vagy mi a nehézség.~
10947 2| a gazdaembernek, mint a tatárnak a papja.~- Haladni köll,
10948 2| Amilyen legtöbb van. Olyan tatárné. Messziről gyött az oda
10949 2| csinált az a szegény Rókus a tatárnéjával, ő azt szerette volna megtudni,
10950 2| asszony, hanem mén haza Tatárországba, s ha pénzt nem kap, viszi
10951 2| tisztelendő úr sem járatos Tatárországban, különösen ha a nevét se
10952 2| Gyurkát, hogy mit tud ő Tatárországról.~Hát egyebet nemigen, mint
10953 2| szüle az anyja mellé -, úgy tátog, mint a vércsefiók.~- Föcskefiók,
10954 1| szőkülnek a sárga fodrú pusztai tavakban. Otthon, az én hazámban
10955 1| búzát is hozzákevert, amit tavaly vermelt el a rekvirálók
10956 1| és nekik annyi van még tavalyi is, hogy mind rájuk avasodik.~
10957 1| borkőszínű sziklákon. Az örök tavasznak ezen a szivárványszigetén
10958 1| az én hazámban, lassan tavaszodik, az akácok még egészen alszanak,
10959 1| van még abban élet, és tavaszra alighanem kihajt.~Pár nap
10960 2| következtek. Soha ilyen tavaszt ő még nem ért. Egyetlen
10961 1| nemzetségből származik, amelytől távol van minden fennhéjázás,
10962 2| képet hol közelebbre, hol távolabbra.~- Kéröm... kéröm szépen...~
10963 1| a munka, meg a temető is távolast van, a tó miatt messzire
10964 2| szelíden néznek, de nagyon távolra, s a száj fájdalmas mosolyát
10965 2| gyalázatoskodni? Igen, csárdába, teaházba, utcára, nézelődni, embert
10966 2| hozzánk. Adtak, amijük volt, teát, savanyú káposztát, füstölt
10967 2| Vacsorára.~- Magának is teccött?~Ferenc nevet. Érzik rajta,
10968 2| kalauzolásával fogalmat szerezzen a technika diadaláról, és behatoljon
10969 2| soha az életben nem fogja tegezni Ferencet, mert ő Etel nem
10970 2| életében először és utoljára tegezte az urát, és kifutott a szobából.~
10971 2| sárga vize van. A nedves téglái közül, a kőmoha hajacskáiból
10972 2| Ferenc mögpirongasson érte tégödet. De nem szólt. Még ezért
10973 1| imádkoznak, hol átkozódnak, és ne tégy különbséget, ki a jó, ki
10974 1| mentsetek meg bennünket, tegyetek rejtekhelyre, hogy meg ne
10975 2| senki se adott el, így aztán tehénbe meg disznóba ölték a pénzt,
10976 1| Igaz, annyibul könnyebben teheti, hogy nem ő bántotta.~-
10977 2| mikor apátok még alszik! Ha tehetné, hólyagba rekesztené a szelet,
10978 2| ellene senki, egyebet nem tehettek a csendőrök se, csak betemették
10979 2| jöjjön az is, lesz mit a tejbe aprítani, akárhányan kérik
10980 1| az, hogy az egyik embör tejbe-vajba fürdik, a másik mög úgy
10981 2| sokallotta néha, amit tojásért, tejért fizettetett, úgy, mint a
10982 1| melegségöt csinál ez a kemönce.~A tejes kukorica szöme is kipattan
10983 2| Nem hiszi, hogy régiség. Tejesköcsögnek nézné, de máza nincs, talán
10984 1| asszonytól kért egy kis tejet, hol a másiktól egy tojást.
10985 2| az úri élet se fenékig tejföl, csak megőrlődik még a könyvírnok
10986 2| állogatva, mint a kuglibábuk. A teke természetesen nem lehet
10987 1| fiukkal, ami minden különösebb teketória nélkül történt meg. Háztűznézőre
10988 2| Mátyást újra a hivatali tekintély megrongálása miatt, hanem
10989 2| Ferencnek már nagy volt a tekintélye, gépes gazda volt, új tanyát
10990 2| és csorba esik a növekvő tekintélyén. De ettől nem kellett félni.
10991 2| tisztelendő úr, tekintve a tekintendőket, és így csak három birkát
10992 1| is, Ferenc is a sublótra tekintettek. Mi van ott? Más nem volt
10993 1| igazán nem volt szükség, tekintettel arra, hogy a legény és a
10994 2| édességű bánat a szelíden tekintő kék szemekben. Ó, ha ez
10995 1| örömbe vótam, hogy így ránk tekintött az a nagyon jó Isten.~Hát
10996 2| engedélyt a tisztelendő úr, tekintve a tekintendőket, és így
10997 1| annyit, amennyi belefért a teknőbe. Így legalább húsvétig nem
10998 1| tudós azt mondja, vadvizek teknője, amelyek itt folynak össze
10999 1| galambok baráti körében egy teknősbéka hátán állja a kemény haptákot -
11000 1| a Szpiritutó, szívekkel, teknősbékával és csókolódzó galambokkal.
11001 2| rásimogatta a takarót.~Erősen télbe fordult az idő, Luca-napja
11002 2| elolvassa a levelet, ő mindjárt telefonál neki.~- Mögtöszi az a mi
11003 1| viritykelni a tóra, ott teleihatja magát ingyen, s még víziborjút
11004 1| betakarva, lám, még méhest is telepített a muszka. Mátyás nem sokra
11005 2| tetemekkel piszmogni, s telerakja a tisztaszobájukat az edényekkel.
11006 2| autó az igazgató úrért. Telerakták embercsontos zsákokkal,
11007 2| szépit szödjed mán.~Etel teleszedte a kötőjét almával meg háború-körtével.
11008 2| kövér föld lesz az, csupa televény, egy darabig ugyan fölüti
11009 2| esztendőben, akkor lehajol, televeszi a markát homokkal, és a
11010 2| de azért egyik se olyan telhetetlen az újításokban, mint Ferenc.
11011 1| akár piros-fehér bőrű, teli húsú tüköralmák. Lám, ez
11012 2| Arra számított, hogy ahogy telik-múlik az idő, majd csak savanyodik
11013 1| a köleskásás hurkát - és télire csakugyan bevitték a trancsér-házba,
11014 2| tövében heverész a Sátán, és teljesíti kötelességét, megvakkantja
11015 2| részletre. Nagy fordítást tett a telkivel is, a régi tőkéket kihányta,
11016 1| Ferenc a szobában.~- Csak így télön. Jobban befújjuk a szobát,
11017 1| muszka, hogy ű most már télvíz idejin itt nem hagyja az
11018 1| ártatlan pocsolya, máskor temérdek tenger. Némelyik térképen
11019 1| mán hogy a pap nélkül való temetésbe.~- Nem új módi az. Nem is
11020 2| egynehány nagyon szomorú temetésen, ahol se pap, se koporsó
11021 2| mennyit papolt a Ferenc temetésén, de hát ez neki tanult mestersége,
11022 1| hogy valami esés lesz. A temetésre se ment el másnap, mert
11023 2| a gyerek, az ágy lábába temetett, az új pohár, amelyik állja
11024 2| kenyérhez, csak salátával temetgeti magába a csirkét. Meg is
11025 2| halottat csak az ágy lábába temeti az anyja, osztán onnan vöszi
11026 1| mink a papot a halott mellé temetni - adta vissza a tréfát Mátyás,
11027 1| aztán nem is beszélgettek a temetőig. Nem is lehetett volna,
11028 1| harsogva, szaggasd föl a temetőt, hozd vissza a halottakat
11029 2| szeretetben.~Másnap délután el is temették. Szép temetése volt, érckoporsót
11030 2| Evvel a két kezemmel temettem el a moha alá! Hiszön elmondtam
|