19-atjot | atkec-bezav | bezze-csond | csong-elese | eletb-epers | epesz-felig | felin-furdo | furge-halsz | halva-hozza | huber-kakab | kakas-kezei | kezel-koros | koroz-lebal | lebbe-makoz | maksz-megta | megte-mosog | mosok-odane | odany-palin | palya-rater | ratet-subaj | subas-szivr | szivs-temet | templ-ugyes | ugyit-vetot | vetog-zugta
Kötet
11535 1| az ujjam bütykivel. Nem ügyít rá sönki. Mögcsapom két
11536 2| locsolásától, ami szintén az ő ügykörébe tartozott.~Ferencnek rendesen
11537 2| és miután megmondja az ügyvédnek, hogy ő az a bizonyos, a
11538 2| míg az ostort kivette az ülésből. Megpattogtatta, úgy a hegyit,
11539 2| kicsit megemeli magát az ülésen. Így végiglát a kék permetes
11540 1| mutatott a muszkának.~- No, ülj le, Szpiritutó.~Szpiritutó
11541 2| Ferencet és Etelt, hogy ők is üljenek az asztalhoz, és segítsenek
11542 1| a szivárványszigetén nem ülnek ünnepet, mert itt soha sincsen
11543 2| hernyózott, ül kend, vagy...~Nem, ülni nem ül Mátyás, mert az többe
11544 2| megcsókolta a mozdulatlanul ülő fehér asszony szoknyája
11545 2| édes uramnak! Jaj, dehogy ülök le, szaladok haza, mert
11546 2| rátartja magát, mintha ő ültetné a fiastyúkot, de persze
11547 2| elnevette magát. No, majd ültetünk helyettük jobbat, nagy árú
11548 1| katonasapkás meg egy-két fiatal ülve maradtak, és félrehúzott
11549 2| a szemüket, szüle pedig, ülvén a vőlegény mellett, fölsóhajtott:~-
11550 2| karácsony után, éppen a két ünnep közt. De természetesen mielőtt
11551 2| rendeltettek. Mindenki úgy ünnepel, ahogy tud, és például a
11552 1| délelőtt is kellett volna ünnepélynek lenni, de nem volt. Máskor
11553 1| szivárványszigetén nem ülnek ünnepet, mert itt soha sincsen hétköznapjuk
11554 2| Etel már a gyerekeket is ünneplőbe öltöztette, útnak indította
11555 2| szikra.~Ferenc megmosakodva, ünneplőcsizmában, nadrágban, szép fehér ingben
11556 1| hazagyün, neköm mög most nincs ünneplőkalapom. Mert az állam elvöszi az
11557 1| de nem ád neki helyötte ünneplőkalapot.~Ebben Etel is egyetértett
11558 2| a szarkák és gébicsek is ünneplőruhába vannak öltözve, s lehet,
11559 1| gyereket. Most lehet, most ünnepnap is van, meg a gyerek úgyse
11560 1| kend is fölszentölte az ünnepöt!~- Föl - tántorgott az ember -,
11561 1| vadvizek mentén ma nagy ünnepük van a lehajtott fejű, szomorú
11562 1| kaparta maga felé, mint üregásó kutya a földet.~- Megvan.
11563 2| veszi rossz néven, hogy üresen marad ez napon a háza, akkor
11564 1| lucskos, mint az ázott ürge. A tüskebajuszú sógor, de
11565 1| akkor egy-két nap múlva nagy ürgeöntés lesz a tanyák közt, s az
11566 1| a vasból való edényt, és ürgeti-forgatja a világosság fölött. Nem
11567 2| asszonnyal, hogy disznóvétel ürügye alatt kalauzolja el Ferenchez,
11568 2| hónapja, mikor Mátyás egy üstházi értekezlet után nekitántorodott
11569 2| vasárnaponként a vasderes üstököt és ne csinálja meg a választékot
11570 2| az ecetes, nyúlós bor, az üstöt is elvették - no, a porciót,
11571 2| hagyott rajtuk, mert aki üsttel bánik, lehetetlen, hogy
11572 2| ilyenkor az ember a hasára üt, és azt mondja:~- Újság
11573 2| báró őmellé áll, és nyélbe üti az ármentesítő társulatot,
11574 2| annyit mondhat.~- Hogyhogy? - ütközik meg Mátyás.~A zsidóné a
11575 2| nyelvforgalmi akadályokba ütközött.~Midőn a szent Úristen a
11576 1| szőrmók.~Mátyásban megállt az ütő. Hát ez már valami, ha nem
11577 1| tapogatódzni, hogy neki ne ütődjek valaminek, mert sötét vót
11578 1| háborúban, bujdosásban ütődött-vesződött, rátanulhatott erre a pucérságra.
11579 1| Mögcsapom két ujjal. Sönki. Ütöm az öklömmel az ablakfát,
11580 1| amikor készen volt vele, ütőre markolta a cinkanál nyelét.~-
11581 2| ű volt a gyöngébb, mégis üvé lett utoljára a kenyér.
11582 2| gabonapálinkát öntött a szilvóriumos üvegbe. Egy csöppet se többet,
11583 1| szoba közepére, fellökve üvegeket, poharakat.~Már akkor ott
11584 1| betette maga után az ajtót. Az üvegen keresztül meglátta a muszkát,
11585 2| tükrösből a fésűt meg a faolajas üveget. Ez volt a legnagyobb vasárnapi
11586 2| a sublótról, széttört az üvegje.~- Nem szabad idegeskedni,
11587 2| akkor külön önteti neköd az üveglikkert a gyárban, de csak ha mögtanulod
11588 2| végre nekikoccan a feje az üvegnek, de ha a fejét elütnék,
11589 1| odaszorítom a szömöm az üvegre, elnevetöm magam.~- Hát
11590 2| fegyvereket, a képeket, az üvegszekrényekben megbecsült régiségeket.
11591 2| első lábával.~- Tisztulj! - üvölt rá Ferenc, rúg rajta akkorát,
11592 2| Etelek szíve küld majd föl üzeneteket a föld alól.~A jegenyeszegte
11593 1| Töszöm, ha Kossuth apánk üzenne kendtöknek, ahogy a nótájában
11594 1| Csakhogy Kossuth Lajos nem azt üzenné ám kentöknek, hogy osszunk
11595 1| Vagy messze nagy tengerek üzennek velük, a leszegényedett
11596 1| nótára:~Kossuth Lajos azt üzente...~Fölugráltak a belül ülők
11597 2| búzapiac sarkán, nagyon finom üzlet, ott nincs alku - hanem
11598 2| hordta nekik az italt, mert ő üzletasszony, neki mindenkit ki kell
11599 2| Kohnnak hívják, ott van az üzlete a búzapiac sarkán, nagyon
11600 1| Mátyás így megcsinálta az üzleti mérleget. Bizonyosan a menye,
11601 1| Éppen mikor ezt mondta, ugatni kezdett a kutya. Mátyás
11602 2| hogy üdejéhöz képest úgy ugrál, mint a tökbe esött cinöge.
11603 2| egy‑egy pipiske bohókásan ugrált a kocsi mentén, utánozva
11604 1| anyafecske jajveszékelve ugrálta körül a kis maródit, végig-végig
11605 1| Az emberek megszelesedve ugráltak jobbra-balra, mormogtak,
11606 2| homályában.~Mátyás itt igen ugráltatta az ollót rég nem látott
11607 2| hozzájuk az ember, mindig akkor ugranak szét. Ő még ilyent sose
11608 1| szeme ragyogott, mint az ugrásra készülő kutyáé, és reszketett
11609 1| a szeme, mint az egérre ugró macskának.~- Sok baja van
11610 1| megfoghatatlan az asszonyi fajta is - ugyanazért a szitakötő is csak megfogódik
11611 2| hatást gyakorolt rájuk. Újabb lendülettel folytatta, álló
11612 2| se olyan telhetetlen az újításokban, mint Ferenc. Ezeknek a
11613 2| rántsam a csirkét, édes uram? Újítsam-e már a tollat a vánkosban,
11614 2| van.~- De legalább a sebös ujjadat ne mutogasd sönkinek - folytatta
11615 2| fejét, nézi, nézi a kis ujjak szorításában a kenyeret,
11616 1| A muszka kiszámítja az ujján, hogy hatvanhárom.~- Van
11617 2| nem veszi észre se a fájós ujjat, se a morzsolgatást.~Ferencéknél
11618 2| ne kiáltson boldogan és ujjongva: „Te, te!” De Etel tudja,
11619 2| is tette volna, de hát az ujjunk se egyforma, ki-ki maga
11620 2| mondja Márika az apjának újságképpen:~- Jaj, de szép éneköt mondott
11621 2| újságírnok ugyan nem tette ki az újságlapba, de az urak elvitték a hírét
11622 1| kitanulsz te azokbul az újságlaplevelekbül. De azért magadnak mégse
11623 2| szüle érezte, hogy szinte újul a szíve, de az is csak egypár
11624 2| ezek mind, akárminek hívják űket, hogy a pénzre mind azt
11625 1| menésre, az már több, mint ultimátum. Az már az első ágyúdördülés
11626 2| fiát, mint tulajdon édes unokáját, azért csak a kislányt hívta
11627 2| jut, hogy álló-t farag az unokának. De hát ki minek nem mestere,
11628 1| csak csosszan, szusszan, unottan és köpetlenül, „má-sé, má-sé”.
11629 2| keserűt is, még bele nem unt, bár tudta előre, hogy nem
11630 2| addig, még Rókus meg nem unta az asszonyt, s engedelmet
11631 1| átkiabálnak a másikhoz. Egy kék untercikkes, katonasapkás fiatal veri
11632 1| bárókra, mert lám, az új báró uradalmát itt is töltés védi, ott
11633 2| asszony, ott a helyed az első uradnál, az ő igazsága az erősebb,
11634 1| művelkedést -, úgy nézöm, nagyon uradzanak ezök, máskor majd leeresztöm
11635 2| tartok, hogy ha mán ű is uradzik, a lopótök jobb lött volna,
11636 2| mikor elhúzta a kezét az uráéról. De ott maradt bekönyökölve
11637 2| egyre jobban bomlott az uráért, még talán a helyit is megfújta,
11638 2| halottét, hanem az édes uráét, aki most az őszbe csavarodott
11639 2| majdnem úgy néz a városi urakra, mint magaformájú emberekre,
11640 2| rá a népeket, mikor még ő uralkodott ebben a tartományban.~Az
11641 1| róka-e, hát a Márika volt.~- Uramfia - vetök magamra körösztöt -,
11642 1| Hiszen most a magyaré az uraság, a németről lemúlt a hatalom,
11643 1| vannak kényeztetve, ki vannak urasítva, nem úgy, mint szüle volt
11644 2| van a tudománya? Ki tette urává a beteg léleknek?~A két
11645 2| menyasszonynak dukál, de ezek az úrfélék mindig csokroznak. A báróné
11646 1| köszönthetett. Nem acsargott, ahogy úrfélére szokás, nem huppogott, mint
11647 1| látni, hogy nyomon beszél az úrforma.~Az pedig most már egészen
11648 2| ebben a tartományban.~Az Úristennel nem lehet, de nem is való
11649 1| gyertyát öntene ő is, mit urizál azzal a petróleummal, nem
11650 2| szokott viselni, mikor ráér urizálni, most gépnek érezvén magát,
11651 2| látogatást tett az igazgató úrnál. De alighanem éppen Luca-napkor
11652 2| hogy igen, ez csakugyan úrrá fajzott paraszt, csak még
11653 2| Ferencékkel az igazgató úrról. Hogy lám, mindenkinek megvan
11654 1| elkívánja az asszonyoktól az urukat, a gyerekektől az apjukat,
11655 2| közepén, aztán szép csöndesen úszik kifelé. A tó, amely megölte
11656 2| fölhagyott lövészárkokban, utak mentén, mikor még csak félig
11657 2| vékony, milyen vörös, milyen utálatos így közelről. Mitől ilyen
11658 2| hivatalnak, és mindig egy kis utálkozással engedelmeskedett. A Ferenc
11659 1| esztendőre bizonyosan mind utánacsinálja, aki tudja. Kerítést is
11660 1| dologról, de a tanyák közt utánajárt a hír gazdájának. Mutassák
11661 1| Mikor elhalad pár lépést, utánakiált:~- Hé, tisztöltetöm a Pirost.~
11662 1| támasztotta.~Még Ferenc utánakurkászott a hóban, a muszka bement
11663 2| megkérdezi Ferenctől, hogy utánamenne-e neki a kútba? Ugyan Ferenc
11664 1| társaságra a szőrmók. Mindenki utánamondta, csak Mátyás nem. Úgy nézte,
11665 2| asztalon hagyni. Az asszony utánaszaladt, de már nem látta semerre
11666 2| szemével, hogy a fehér kakas utánaszáll-e. Etel elmosolyodik. Na,
11667 2| A fehér kakas csakugyan utánaszökken a jércének. Etel odaszalad,
11668 2| bohókásan ugrált a kocsi mentén, utánozva a kerekek nyikorgását, a
11669 2| a pálinkafőzőben el kell utasítani valamelyik sógort, mert
11670 2| sópajtába, de onnan meg azzal utasították el a sótiszt urak, hogy
11671 2| bizonyos, hogy a Luca-nap nem utazásra való idő. Jött volna is
11672 1| ott lesz a lapáttal, ha az útbiztost agyon kell verni, az a legkutyább
11673 2| Igen, csárdába, teaházba, utcára, nézelődni, embert látni,
11674 1| leköszöntött, de még talán az úti cédulát is kiváltotta. Vége
11675 2| őtőle nem kap egy krajcár útiköltséget se, gyalog meg Rókus nem
11676 1| macskát, noha az nem volt neki útjában.~Nem, a macska nem vétett
11677 1| akik e földön nem az ő útjain járnak? Vagy messze nagy
11678 1| harmadik szomszédja, aki útkaparó, nagy lármával helyesel
11679 2| Ferenc is csak megindul, és útközben az igazgató úr kifaggatja
11680 2| mingyárt megszerzi neki az útlevelet a lengyel konzul. Ha pedig
11681 2| Ammön! - fogódzott szüle útmutató hangjába a két botorkáló
11682 1| meggy és bagolytüdő, mely utóbbi névre a kettéhasított férges
11683 2| Mátyás nem talált méltó utódjára. Ki lusta volt, ki elcsavargós,
11684 2| nagyon kell annak sietni, aki utol akarja magát érni, mink
11685 2| möggyógyulok.~- De ha ez az idő utolér bennünket, én megbetegszem.~
11686 2| menjen csak, Etel mindjárt utoléri. S ahogy összekapja magát,
11687 1| szorított a liba nyakán, hogy utolsót se ért rá szisszenni az
11688 2| kerek pocsolyákat, mint utóvédeket a menekülő ellenség.~A mezőbíró
11689 1| magános énekesnek, aki az útszélen a maga dalát dúdolja maga
11690 1| ördögnek tartozott ezzel az úttal. A víz éppen csak bepillédzett,
11691 1| akkor mért gyöttem én ide? - űzte tovább a tréfát Ferenc. -
11692 2| fordul utána, még föl nem vackolódik a kocsira. Akkorára azonban
11693 1| borzasztó fél, hallom is, hogy vacog a foga, hull a puskagolyó
11694 1| maga elgyulladva, sőt még vacogott is a foga, ahogy a kezeit
11695 1| az apja, és lefektette a vacokra. Mári magától fölkuporodott
11696 1| vacsoravégezetlen. Fölvette a vacokrul az alvó Márikát, és kezdte
11697 1| Bojszikám, ödd mög te is a vacsorád.~Bojszika előresuttyant.
11698 1| de fölállt az asztaltól vacsoravégezetlen. Fölvette a vacokrul az
11699 2| a lelkiben, mint ahogy a vacsoravesztő pille hirtelen kivágódik
11700 2| hanem az igazgató úr siet vacsorázni, még ma sok a dolga, rendesen
11701 2| volt egy-két esztendeig a vad muhar is tiszta búza, s
11702 2| úgy jött vissza, mint aki vadalmába harapott. A postás meglépett,
11703 2| igazgató. Nem mintha Mátyás vadaskodna a városi uraktól. Mióta
11704 1| utána.~Szüle sírva emelt vádat Mátyás előtt, Etel személyében
11705 2| odavan, én nem öttem, csak vadbogyókat rágtam. Ahogy este mögvackolunk
11706 2| az énekese, fürjröptű és vadgalamb-melódiájú - mi van itt az én hazámban,
11707 1| kútpásztornak. Leterítette a subát a vadmuharra, a fejét nekitámasztotta
11708 2| hogy az ölébe üljön a kis vadóc és egész közelrül recsegtesse
11709 2| mert másképp a gyerekek vadon nőnek fel, mint a szarkafiókok.
11710 2| oltalmazta volna a szibériai vadonig? Könnyű annak beszélni,
11711 2| végit szakajtja az Isten a vadonnak. Azt mondja erre, ő holnapig
11712 1| megszaporította a semlyékben a vadvizeket, hogy fölkapaszkodtak a
11713 1| üzent az ispánjának, hogy vágassa át a töltést, ne a föld
11714 2| Isten, kis daganatért nem vágatja le a kezét, akinek esze
11715 2| és így csak három birkát vágatott Mátyás a komáknak, sógoroknak
11716 1| még a herét is csak félig vághatta le, ő akkor ötödnapos fekvő
11717 2| nyílik már az őszibarack, vágjon le nekem egy virágos gallyacskát,
11718 1| ennek ez a módja. Ha sebesen vágnák a dohányt, tán meg se gyújtódna,
11719 2| ostornyéllel az örömében gerincére vágódó Bojszi kutyát:~- Hol a gazdád,
11720 1| hogy megkérdezte tőle, ő vágta-e földhöz a kancsót, vagy
11721 1| elfogyott, akkor kis szeletekre vágva bicskahegyen mártogatta
11722 1| akart megrepedni a nagy vágyakozástól. Hát még mikor a Szpiritutó
11723 2| levél mellé.~- Hát csak úgy vagyogatunk, készülünk a szüretre -
11724 2| adta magát, elkutyálkodta a vagyonát is meg a fél lábát is, elméjében
11725 2| menyecske, aki az egész vagyonkáját rákölti már, mégse bírja
11726 1| szisszent föl a rendőr, és vakargatta egyik kezével a másikat.
11727 1| fölugrott. Elfehéredett, mint a vakart hal. Elővette a szék mögül
11728 1| Észre se vette, hogy a vakdűlő helyett kikanyarodott az
11729 1| lábnyomszéles mezsgyéken, a vakdűlőkön, és hogy rövidítse az utat,
11730 2| félrebeszél.~Mátyás felfortyant. Vakítsa meg az Isten, aki hazudik.
11731 1| semmi se látszott, kutya se vakkant, madár se csippent, sehol
11732 1| zizergő, kotyogó, csipogó, vakogó, kacagó, röfögő, vijjogó
11733 2| hullott volna; amin nincs egy vakondtúrásnyi folt, hogy ő annak a színit,
11734 2| csa-csa-csa-lat-ko-zik.~- Mit vakoskodsz mán, te kis szemők? - szólt
11735 2| szitakötőt.~- Gyere mán, te kis vaksi, no - igazgatta ki Etel
11736 1| Hé! - horkant föl, s vaktában kinyújtotta a kezit. Meg
11737 2| szárnyánál fogva, az is vakuljon meg, aki nem hiszi.~Nem,
11738 2| A nádból felröppen egy vakvarjú, elkiáltja magát: „látlak!”
11739 1| Rózának. Mönjön, hozzon valahunnan segítségöt, addig kibírja
11740 1| hozzátörleszkedett volna valakihez, de nem is aggatódzott szántszándékkal
11741 2| a jó ember összetéveszti valakivel, hiszen a bíró úr tudja,
11742 2| fölajánltatni az élőnek valamely, Istennek tetsző kívánságára.~-
11743 1| kell verni, az a legkutyább valamennyi közt, ővele bírságot fizettetett,
11744 2| nézte, nézte Etelt, mintha valamennyire irtózott volna is tőle,
11745 2| államnak is csak élni kell valamiből. Igen, Mátyásnak sokat módosult
11746 2| szemmel néz maga elé.~- Fáj valamije, édös uram?~Ferenc mosolyogva
11747 2| vagy azé az asszonyé, aki valamiképpen emlékeztetett rá. De hogy
11748 1| magát, mert megcsúszott valamin, és a földre szervírozta
11749 1| mindig nagy férfiöröm az, ha valamivel szót fogadtathat az ember.
11750 2| mert „a szülejim hogy nem válaszolnak, tán azért, mert mán mög
11751 2| lép föl követnek most a választásokon. Ha Ferenc megígéri neki,
11752 2| csak jó napot mondani, úgy választásos időben - hát az mind rendben
11753 2| vizsgálódik. Lehet, hogy a választékon töpreng, amely ma nem akar
11754 2| út, végre a gyűrűsujját választja, leveti magát róla a levélre,
11755 2| hogy éppen a mi Etelünket választotta ki a Mária.~Mátyás eddig
11756 2| hazánknak olyan oszlopa váljon belőle, amilyen oszlop drága
11757 2| versengő selyömkendőt kösd a válladra.~Etel nézelődik, keresgél
11758 1| kertjében, de nem tudja ő, hogy vállalja-e ezt a nagy hivatalt.~Szüle
11759 1| markosabb embör is. No, vállalod-e hé?~Ez már a katonasapkásnak
11760 1| mellére Ferenc. - Én mindönt vállalok, csak egy-két ásós, csákányos
11761 2| azért csak elmondta, amit vállalt.~- Adjon Isten, miniszter
11762 1| nagydarab ember. Agyas-fejes, vállas, markos. Formázza az ő katonafiát,
11763 1| tapogatta ki a sírt. A karja vállig süllyedt a hóba. Úgy kaparta
11764 1| van. Aki aztat az elvet vallja, hogy mindön embör egyforma,
11765 2| igazi szónokok ezt sose vallják be. A zsidóné abból a szempontból
11766 2| megzavarja. Még ma este valljon ki neki őszintén mindent,
11767 2| muszáj-teher is a magános öreg vállon, meg csöndes ember is lett
11768 2| egyrül nem.~- Ez igaz - vallotta be Ferenc. - Írattam én
11769 2| fejjel, az igazgató úr a válltartásról Etelt gyanította benne,
11770 1| senkibe.~Szüle azonban látta a vállvonítást, és orrába vette azt is,
11771 1| menyük volt. Világért meg nem válnának tőle. Éppen azért szeretnék,
11772 1| különösen és más fajbul valóak ők, a más nemen lévők, akár
11773 2| aki szereti - azonban egy valódi ősgyűlésen, azt lehet mondani,
11774 1| tudod, mint a rojt, de válogat az Etel, mint tót a körtében.
11775 1| bojttal.~Péterke azonban válogatás nélkül gyűlölte a női nemet.~-
11776 1| szerint azt mindig kakasa válogatja, s ő olyan kakasnak véli
11777 2| Azokat még csak szét löhet válogatni ilyen esetben, de a ház
11778 2| jövő hétről meg az utána valórul is. Ferenc bement a városba,
11779 2| éjszakán, egészen a maga valóságában. Ott ült az ágya szélén,
11780 2| urat.~Nagyon jó barátságban váltak el. Az igazgató úr megígérte,
11781 2| sietség. Rókust ki kell váltani a szomorú rabságból. Sok
11782 1| nem volt sehol, bár szüle váltig erősítette, hogy ő még söprögetés
11783 2| legutóbb is, a bankban, mikor váltót írt alá, mintha egy kis
11784 2| tudja az ember, merjen-e változásért imádkozni, vagy se.~Az igazgató
11785 2| ennek, de az bizonyos, olyan változások vannak, hogy szólni se tud
11786 1| nyakát. Lelkivilága igen nagy változáson ment át, amióta beszokott
11787 2| hacsak az Úristen valami változást nem ád, de azt se tudja
11788 2| a férfias élvezetek nagy változatosságát fogja nyújtani, nem is beszélve
11789 2| szemüket. Az esküvő nem változtatta meg Ferencet, ma is csakolyan
11790 2| Pulcki konz úrnak, hogy váltsa mán ki ebbül a szomorú rabságbul,
11791 2| mert hosszallja az utat. A váltságdíj, az asszony számítása szerint,
11792 2| üzeni haza, hogy okvetlenül váltsák ki a szomorú rabságból,
11793 1| gyerek. Libapásztorkodott, a vályogvetést is kitanulta, napszámba
11794 1| kiloccsantotta a vödröt a vályúba. Ahogy a muszka a csobbanásról
11795 2| kanonoktól, prókátoroktól, vándor‑méhész tanítóktól, mindenkitől
11796 2| mög mán azt se bánja, ha a vánkosára fekszik.~Mária szeplőtelen
11797 2| Újítsam-e már a tollat a vánkosban, édes uram? Jaj, ezt a kendőt
11798 2| subán, hanem puha fehér vánkoson, letakarva igazi gyerekpaplannal.
11799 2| fejem alul adom is el a vánkost.~- Nono. Csakhogy előbb
11800 1| Nézd mög mán, rendben vannak-e, mert éntőlem azt írhatják
11801 2| zsidónénak, hogy a további várakozást most már rábízza a hólyagos
11802 1| lesz, s tán az se baj, ha várakozni kell rá egy kicsit, hiszen
11803 2| előbb kiérjek. Löhet, hogy várakoznom is köll, még beeresztenek
11804 2| hogy a duttyán udvarán várakozó lovacskát a kocsi farától
11805 2| tanítókisasszonyt hagyta itt várandós magával.~Mátyásnak kiszaladt
11806 2| kőmoha hajacskáiból egy varasbéka karbunkulus-szeme csillog
11807 1| mögmuszkázlak én tégöd, te kis varasgyík! Nem is hiszöm, hogy az
11808 1| Hát hol vette király a várát? Szerzette. A muszka is
11809 2| sokféle formáját látta már a váratlan örömnek, de olyant még nem,
11810 1| külön csikorgót tett volna a varga, „itt-hon, itt-hon”.~Ferencnek
11811 1| mert Mátyás a keresztdűlői vargán nem bírta megvenni a két
11812 2| kocsiba, fiam.~- Ebéddel várjam, édös uram? - kérdezte Etel,
11813 2| úr azt mondja neki, hogy várjon, öreg, előbb föl kell venni
11814 2| föl neki, hogy borzasztó varjú-károgás volt a többi fákon.~Az egyik
11815 1| se város, se követ, se vármegye, hogy no, emberek, tik is
11816 1| észre se vette - a másik vármegyényi beltengernek rajzolja.~Néha
11817 2| meg a zsidóné is. Egyet várnak mind a ketten, az ősgyűlést,
11818 1| szomszédasszony hozta tegnap a városbul. Azt mondja, ott nagy ribillió
11819 1| muzsika mindenfelé, és a városháza előtt is kihirdette egy
11820 1| mert szeretlek benneteket, városok és búzamezők egyformán lehajtott
11821 1| fölsajganak, de elsüllyedt városokról, a mélyből felkonduló harangokról
11822 2| ének volt, a mennyei szent városról szólt, ahol elefántcsont
11823 1| és mondott egy amerikai várost, ahol két hónapig dolgozott
11824 1| földosztó? - nézett föl Etel a varrásból. - Mert édös apám beszélte,
11825 1| mert már két csillagot is varratott a gallérjára - de Piros
11826 2| tett, se a más nyakába nem varrja. Megint csak a bárónak kellett
11827 1| Etel a cérna végét, és új varrnivalót keresett. Egy ingvállát
11828 1| északi ablakhoz húzódott a varrnivalóval - lehet, hogy ezért is nem
11829 1| estek volna rajta. Etel varrogatott, igaz, hogy nehezen talált
11830 2| darabokra, s azokat öltögette, varrogatta napokig. El sem lehetett
11831 2| egyszer, hogy a Fekete Máriára varrt belőlük kis szoknyákat,
11832 1| volna meg, hanem a nyakába varrták az időses lányt a keresztanyjáék.~
11833 2| sublótbeli ruhái.~Egy-két napig várták vissza Etelt, aztán keresték,
11834 1| szellő kocogtatja a feszület vasához, az Úr Krisztus bádogteste
11835 1| törött fazekakat, rozsdás vasakat, miket kiadogatta belőle,
11836 2| kövesúton a kocsit, a megtágult vasakkal, Mátyás addig eresztgeti
11837 1| majd hoz ám neki valamit a vásárból, és Márika azt hitte, neki
11838 1| köszöntéssel.~- Mit hozott a vásárbul, édösapám?~Márika egész
11839 1| erre is.~Farsang utolsó vasárnapján elővette Mátyás Ferencet
11840 2| mint hogy ne ő dörgölje be vasárnaponként a vasderes üstököt és ne
11841 2| hogy meg kell szentelni a vasárnapot, de igével csak úgy élhet
11842 2| és például a legyek úgy vasárnapoznak, hogy hegyesebbre köszörülik
11843 2| vesz, meg azok is, akiktől vásárol, mert senkit meg nem csal,
11844 2| vett, meg morzsológépet vásárolt, megint részletre. Nagy
11845 1| asszonyoknak, milyen jó vásárt csinált. Azt is elmondta,
11846 2| megöleti -, szóval nincs az a vasas német, aki elbírna a sok
11847 2| a mezőbíró talpig csupa vasba öltözne is, mint az a híres
11848 1| széken. Két kézre fogja a vasból való edényt, és ürgeti-forgatja
11849 1| szavam van, te szent életű vasfazék.~- Állok elébe - könyökölt
11850 1| ennek a böcsületös... vasfazéknak... mög teneköd is... mit...
11851 2| fájt, hogy Ferenc ilyen vasfejű, mint az, hogy még mindig
11852 1| dicsekszik, hogy az ő fia egy vaskályhát hozott emlékbe a Montenegróból.
11853 2| rakta meg a déli tüzet a vasláb alatt, hanem bent a szobában,
11854 1| és viszi be a helyére, a vaslábra, úgy rémlik neki, mintha
11855 1| érdeklődött, hogy van-e a lábán vastaghús.~A puli visszaugrott, mint
11856 2| hozzáigazítani az órát, mint a vasúthoz.~Vagy a háború-körtefa,
11857 1| szanaszét gurulva, mint vasvilla-címeres várak, maguknak élik befelé
11858 2| lehetett a végét látni, fehér vásznak száradtak a napon, akkorák,
11859 1| sublótban meg egy kicsi viaszkos vászonba csavargatva a padláson,
11860 2| húzták a borítékot. Egy vászondarab vált ki belőle, abból meg
11861 2| Kócos fehér fürtöket, kék vászonkötőket, nyűtt tarka szoknyákat
11862 1| most is bocskorban járt és vászonnadrágban, de a vállán már keshedt
11863 1| bennünköt. Még jó, hogy a vázat mögláttam, a madárijesztőt
11864 2| azt már ne keresd. Hanem vedd föl ezt a rubinköves szoknyádat,
11865 2| öregebb nagygazdák ugyan vedelik ám a báró borát az ispán
11866 1| abban, hogy Etelt vette védelmébe szülével szemben. Mátyás
11867 2| fiatalember volt a félnyakú, vedelte a bort, mint a gödény, de
11868 1| akarná mostan a nemzetet védeni, mikor az mindig az állam
11869 1| uradalmát itt is töltés védi, ott északnak ni, ahonnan
11870 2| megijedve?~Matyika lelkendezve védte a maga igazát.~- Nem gyün
11871 1| két esztendeje vett egy vég vásznat, abból való ez,
11872 2| meszelővonásokat eszközölte a tanya végében, nem kímélvén a meszet a
11873 2| olvassa, olvassa, elejétől végéig, meg újra kezdi, ötször,
11874 1| kettéhasítják a szekercével, és végezetül a kenyérsütő lapáton betolják
11875 2| foglalkozás, olyan ember is végezheti, akinek csak a fele van
11876 1| babérért, hanem mert jó énekkel végezni a napot, és mert szeretlek
11877 2| Legalább tegnapelőtt azt végezték el itt az ő helyiségében,
11878 1| kell. Amit ő kitervelt, azt véghez is viszi. A földek okvetetlen
11879 1| Ilyenkor kiállt pipálni a ház végibe, ahonnan messze el lehetett
11880 2| mert megéhezett.~A ház végiben Márika ült a padon, és hangosan
11881 1| ugrálta körül a kis maródit, végig-végig fésülte felborzolódott tollát
11882 1| eltakarja. De azért csak végigdúdolom, amit kezdek Búzaszentelő
11883 1| kávájának, egy körtefahusángot végigfektetett maga mellett, és csöndes
11884 1| pohár be van rúgva, a bor végigfolyt a viaszosvászon terítőn,
11885 2| föltámad, mint a hideglelés, végigfut a gerincömön, mögmarkolja
11886 1| Odalépett a kereszthez, és végighúzta rajta a jobb kezét.~- Pirosnak?~-
11887 2| lehetne őket aratni, Ferenc végighúzza rajtok a kezét, hát a kalászoknak
11888 1| haragosan, és vizes keze fejét végigkenve a kabátja száraz hátulján,
11889 2| napszállat lett, mire Ferenc végigkocogott a kőúton, és a lovak meglassúdva
11890 2| megemeli magát az ülésen. Így végiglát a kék permetes szőlőpásztákon,
11891 2| meg a nyeles véka. Etel végigsimítja a homlokát, nem érti, miért
11892 2| szoknyáját, hogy ez az, ni. Végigsimogatja a kezeivel, hát csakugyan,
11893 2| Ha nem halt mög.~Ferenc végigtörli a homlokát a keze fejével.
11894 2| előre vagy tíz lépésre, ott végigvágta magát a vetésben, és elkezdte
11895 1| mint amikor odalép az ágy végihez, hanem az elemi veszedelmekről,
11896 2| fölvágja ő is, a másik végiről, ollóval. Ahogy kihúzza
11897 1| akkor látszott, hogy a szája végitől lefelé jobbra-balra mély
11898 2| ármentesítő társulatból, s a nyár végivel már bele is lehet fogni
11899 1| néhai szövetségesének, és végleg megszakította vele a diplomáciai
11900 1| visszavonulási szándéka nem végleges. Ferenc nem dobbantott még
11901 2| magában, legjobb azt mingyárt végrehajtani. Előhúzza a bugyellárist,
11902 2| üdvösségesebb volna három végrehajtóból varrni egy ügyvédet, különösen
11903 1| legénykorában megbosszankodott a végrehajtóra, amért gorombáskodott az
11904 2| belőle hasítani három sovány végrehajtót, ámbár üdvösségesebb volna
11905 2| azért mégis szerette volna a végtisztességet úgy megadni a feleségének,
11906 2| keserű körtét termett, és végül halott embert, ma pirosabb
11907 2| alkalmasat a kőfaragónál, vegyen újat helyette, az Etel emlékezetére
11908 2| hogy a fiatalok észre ne vegyenek semmit, mert azt el kell
11909 2| szomorúsága, hogy Ferenc nem vegyítette össze a kettejük pénzét.
11910 2| felhőpaplant, és Ferenc a jól végzendő munka reményében nézte vidáman
11911 2| Mátyás topog be.~- No, mire végzi, doktor úr?~- Dolgozni akarok,
11912 1| adjon Isten!~- No, mire végzik kendtök?~- Hát arról tösszük
11913 1| de az tökéletes kudarccal végződött. Szpiritutót ugyanis elküldte
11914 1| jótállok.~- No?~- Magam végzöm én azt. Volt ölég időm mögszokni.~
11915 1| fölkérdöztem, hogy hát mit végzött, mire mönt, hun a segítség.
11916 2| eljön az ideje, senki se veheti érte ítéletbe Ferencet,
11917 1| a városból, azt szüle is vehette észre, hogy se íze, se sava
11918 2| ember eltüsszentette magát, vékonyan, furcsán, mint egy vak macskafiók.~-
11919 1| vidékre való, Mátyás nem vél rá, hogy látta volna valaha.~-
11920 1| szögény asszony, mi lösz veled? Gondoltam én, hogy rájuk
11921 2| vagy valakije?~- Most nem vélekszök senkire - gondolkozott el
11922 1| kavarogtak az ellentétes vélemények.~- Fecskeváló hónap - pillantott
11923 2| véletlenül. Megmondta a véleményét kereken, úgy, ahogy igazán
11924 1| Emböj vót - nyilvánított véleményt Péterke, és már görbítette
11925 1| hangoztatták szokott téli véleményüket a csizmadia-iparról.~- Kis
11926 2| az mind lehetett volna véletlen, de így, a kenyér miatt,
11927 1| csontokra, mert azokban a velő is öreg már, és az könnyen
11928 2| táritoppos féketőbe.~- Nem vélök rájuk, kifélék - teszi le
11929 1| törd mög, ha szeretöd a velőt. Isten nyugtassa szögény
11930 1| Hát csak kivallottad, vénasszony, hogy az Ádám fia! No, Róza,
11931 2| megérti, hogy elég volt a vendégből, de meg neki is csakugyan
11932 2| szolgálhatott, neki csak paraszt vendégek szoktak lenni, azoknak a
11933 1| Nem úgy érti ő, hanem hogy vendégeskedni megy hozzájuk a gazda bácsi.
11934 2| csak behajigálják. A zsidó vendégfogadókból mög mind kihajigálják a
11935 1| szomszéd - intett az új vendégnek -, ide Mátyás bácsi mellé,
11936 2| mög mind kihajigálják a vendégöt.~A kocsmárosné csak a fejét
11937 2| nyakas vénembernek.~A nyakas vénember visszafordul az ajtóból.~-
11938 1| ilyen ritka szita mán a vénembör eszeveleje. Úgy elfelejtöttem
11939 2| a hajába főtt krumplit? Vénségödre te is jóba foglalhatnád
11940 1| le Etel, aláfújni a nyers venyigének, amely sisteregve izzadta
11941 2| Szépen széttördöste a száraz venyigét, kupacba rakta, meg is gyújtotta,
11942 2| szokták mondani, az öregöt mán venyigével is agyon löhet ütni. Neköm
11943 2| levelei is rongyosak, ez meg a véralmafa ni, hogy tele van bimbóval!
11944 2| édes barackmagot. Aztán véralmát is ígért, olyant, amelyik
11945 1| nézett Mátyásra, mint a vércse; könnynek híre se volt a
11946 2| mellé -, úgy tátog, mint a vércsefiók.~- Föcskefiók, édös szülém -
11947 2| emberbe, állatba. Az ázott veréb behúzódik a tető alá, ott
11948 1| bizony már ők olyan elült verebek, akiknek hajnalban is napáldozat
11949 1| a hiba. Dobbal nem lehet verebet fogni, se kutyacsaholással
11950 2| mint a röpködést tanuló verébfiók. Nem akarja bajba keverni,
11951 2| fölemelt hangon, hogy a véréből való vért, a jövő reményét,
11952 2| már benned annyi belátás, veregesd meg a fejem, amért ide tudtalak
11953 1| ajtó, eccörre elöntött a verejték. Jaj, szögény asszony, szögény
11954 2| porcikája, hogy arra az ő verejtéke ne hullott volna; amin nincs
11955 2| nincs mit - simogatta Etel a verejtékes homlokot. Egy kicsit fulladozott
11956 2| legyeket, és letörli róla a verejtéket.~Ferenc állja a légyszúrást,
11957 1| munkájukkal szelídítve, verejtékükkel termékenyítve a sivatagot,
11958 2| dugott bálban vagy a kocsmai verekedésben nem is haragból, csak virtusból,
11959 2| szerencsés ember. Semmi baja a vérének.~Hát persze hogy nincs.
11960 1| hallatszott.~- A fene abba a veres macskába, mindig itt kószál -
11961 1| vért, ehol, még most is véres mind a két keze, csak reggel
11962 2| tőle.~Ferencnek egyszer vergődésében eszébe jutott az igazgató
11963 2| az írnok úron is kifog, vergődhetne ő azzal? Pénz bizonyosan
11964 1| ennek az Etelnek magának vergődni a földecskéjével.~- Pedig
11965 1| csakugyan tökéletességre is vergődött. Három ötezer koronással
11966 1| mivel sötétben még azok se verhetők meg szemmel, azonban a kutyák
11967 2| lelkiismeretes katonának aztán úgy a véribe ment ez a nagy tilalom,
11968 2| a kenyér miatt, a Rókus vérinek a kenyere miatt, hát ha
11969 2| volna húsával, itatta volna vérivel. És ha Ferenc halt volna
11970 1| hozzákevert, amit tavaly vermelt el a rekvirálók elül.~A
11971 1| egy-két macskabagoly keserves vernyákolását hallotta, s csak egy-egy
11972 2| amik futtában a bokájához verődnek, száraz nádkotu szúrja meg
11973 2| hogy Etelnek az álla alatt verődött egy kis toka, mikor jó erőben
11974 1| ejnye, hát hun jártál? - verögetöm a nyakát. Mögnyalja az istenadta
11975 1| bemék a szobába, lelköt verök az öregasszonyba, eredj
11976 1| olyasmire, amihöz nem húz a véröm? Hát olyan rossz lányuk
11977 2| lett, a nép felzúdult, s a vérontás csak azért maradt el, mert
11978 1| összenyalábolt minden cipőt, amit a verpánk alatt talált. S lám ennek
11979 1| itt az alkalmas pillanat a vérségi kötelékek életbeléptetésére.
11980 2| kifelé a földből, a palánták versengtek egymással a növésben, a
11981 2| az egész kocsit, azzal a vérszomjas öreg hóhérral együtt, aki
11982 2| de már korántsem olyan vérszomjasan, hanem úgy, mint ahogy rendes
11983 1| Az erdők olyan háromezer versztányira kezdődnek oda.~- Kilaméter -
11984 1| zokkantott, mint a fejbe vert gyerek.~- Meghalt a Piros.~-
11985 2| tetemeket, amiket még szét nem vertek. A város költségén, az igaz,
11986 1| hogy hideg szájú, aludt vérű, tyúkban is van olyan, aki
11987 2| mégpedig úgy, hogy mutatja a vérző szívét, amit átlőtt a csendőrgolyó.
11988 1| elolvasni, bizonyosan a muszka véskélhette a maga nyelvin.~Mátyás nem
11989 1| mikor orozva rátámadt a veszedelem, visított, mint a szíven
11990 2| megszabadított benneteket a veszedelemtől? Nem, nem hagyják elveszni,
11991 1| végihez, hanem az elemi veszedelmekről, árvízről, földrengésről
11992 2| érezte volna a közeledő veszedelmet, nagyon visszavonult ezen
11993 1| az idő, a hó már kezdett veszegetni a földeken, csak a hajlásokban
11994 1| Mátyáshoz:~- No, sógor, mivel is veszejtötte el az ördög a fiát?~Mátyás
11995 2| olvas. Látja, én nem is veszek újságot a kezembe, mert
11996 1| bizonyosan attól örökölte meg, a veszekedhetnékséget a bíbictől, és hogy tovább
11997 1| hogy a mi Rókusunk is ott veszelődött el az erdőkben.~- Hát nem
11998 1| levő betyárok más ponton veszélyeztették Mátyás birtokállományát:
11999 1| még sok minden történhet, veszendő az ilyen gyerekféle, meg
12000 2| legföljebb négy szem barack mehet veszendőbe, de ha talált volna olyant,
12001 2| meg ne kérdezze Etelt, nem veszett-e oda az ő pénze is.~Nem,
12002 2| fölkapja a kócos fejét, és veszettül nekiiramodik, alighanem
12003 1| ára van a méznek, nagyon veszkődnek érte a mézeskalácsosok.
12004 2| készülünk a szüretre - veszkődött Ferenc a bugyellárissal,
12005 1| akart vele érteni. Volt egy vesznitért öreg diófája Mátyásnak,
12006 2| elfelejtette már, azért mégis olyan vesznitértnek érezte magát. Szemre is
12007 2| tudom, gyerökeim. Mindég veszödelmet akartam köztetök csinálni.
12008 2| kenyerem.~- Hallgatsz, te veszött! - süvölti Etel, és fölkapja
12009 2| kísérlettel. Okos ember nem veszteget szót a másikra akkor, mikor
12010 1| felé.~Ferenc aztán nem is vesztegetett rá több szót, megkapta derékon
12011 2| hörpölgetni a tengert és lúdra vesztegetni a szénát. De azért nem nyugodott
12012 1| bezavarták az erdőkbe, ott is vesztek szegények, szénégetők találtak
12013 2| kezembe, mert csak a lelkem veszteném vele.~Ferenc egy kicsit
12014 1| német kutya nélkül.~Ferenc vesztére beleszólt az öntusakodásba.~-
12015 2| tökéletesség. A légynek se vét, mindenkihez barátságos,
12016 2| mondani, hogy a bársonnyal vetekedett volna a fogása, mert biz
12017 1| tavasszal hova kellene tenni a veteményest, mert az idei helyén sok
12018 2| ott végigvágta magát a vetésben, és elkezdte szaggatni mind
12019 1| tavat az emberek házaira, vetéseire, és azt mondja neki, hogy
12020 1| lábánál térdelőket:~- Megáldom vetéseiteket, és új kenyeret ígérek nektek.~
12021 2| Ferenc földjén áldotta meg a vetéseket, hálából a bánatos Mária-szoborért.
12022 1| akar, örülni a földnek, a vetésnek, a munkának. Nem mondja,
12023 2| meghajítva görönggyel egy vetéstépő varjúfalkát.~- Hogy Rókus
12024 1| tarló, szülém? Hiszön még a vetéstül is messze vagyunk!~- Öreg-asszony
12025 2| hogy ért haza. Micsoda vétke van őneki az Úristen előtt,
12026 2| annyit mondott:~- Kend nagy vétkes embör az Úristen előtt.~
12027 2| hogy az Úristen előtt mind vétkesek vagyunk, de a léleklátó
12028 2| közben, hol az ágy szélén, vetkőzés közben, vagy mikor a gyerekek
12029 2| Mert azért, hogy ha mög nem vetnétök, hát mink is vagyunk. Hogy
12030 2| szélben szőke hullámokat vető rozsokon, az egész földön,
12031 1| csak Ferenc, meg ha esetleg vetődik még valaki. De okvetlenül
12032 1| ablaknak, csak a keresztre vetődött árnyékot vette észre, mégis
12033 1| Márika volt.~- Uramfia - vetök magamra körösztöt -, te
12034 1| intett Ferenc -, de árnyékot vetött negyven tőkére, arról nem
12035 2| feleséginek azért, amiket ellene vétött. Addig itt nincs is sömmi
12036 1| mögálltam osztán, körösztöt is vetöttem, ugyan máskor is szoktam,
|