19-atjot | atkec-bezav | bezze-csond | csong-elese | eletb-epers | epesz-felig | felin-furdo | furge-halsz | halva-hozza | huber-kakab | kakas-kezei | kezel-koros | koroz-lebal | lebbe-makoz | maksz-megta | megte-mosog | mosok-odane | odany-palin | palya-rater | ratet-subaj | subas-szivr | szivs-temet | templ-ugyes | ugyit-vetot | vetog-zugta
Kötet
12037 2| hozzájuk az ember. Szántógép, vetőgép, cséplőgép, autó, repülőgép,
12038 2| megint csak újra kezdte. Vette-e már észre Mátyás, hogy mindig
12039 2| még effélét, kártyát se vettetett soha, mert nem is volt rá
12040 1| hát Etelt mégis ártatlanul vettük gyanúba - gondolta szüle,
12041 2| sógort, mert igénybe van véve az üst.~- Hát akkor el is
12042 2| uraktól. Mióta Ferenc olyan vezér lett idekint, meg el is
12043 1| hogy a pénzvilágnak ilyen vezéregyénisége tisztelte meg bizalmával,
12044 2| mutatta, hogy ő is valami vezérféle itt.~- Hát ez? - kérdezte
12045 2| elnök, mindjárt deputációt vezetett a polgármester úrhoz az
12046 2| A városba is sokat jár, vezeti a küldöttségeket a polgármester
12047 2| koporsó után, két kezén vezetve a két hötyögő gyereket.
12048 2| bántotta őket szüle sohase.~A viaszk-arc egy pillanatra megelevenedett.~-
12049 1| sublótban meg egy kicsi viaszkos vászonba csavargatva a padláson,
12050 1| rúgva, a bor végigfolyt a viaszosvászon terítőn, és hallatszott,
12051 2| az az oldalához ér, akkor viccsan hátra.~- Hát nem mögmondtam?
12052 1| efféle úriember, nem erre a vidékre való, Mátyás nem vél rá,
12053 1| hadifogoly.~A muszka egy kicsit vidorabban nevet a bortól. Nem úgy
12054 2| akkor azért nem ösmeröm - vidult föl Mátyás -, mert én nem
12055 1| mindjárt frissen koppan és vígan csikordul, mintha ráncába
12056 2| ezt el is mondta Ferencnek vigasztalásul. Az asszonyok így vannak
12057 1| fején, mint az ostor.~- Vigasztaljuk hát egymást, no!~- Hű, fene
12058 2| hogy még Ferencnek kellett vigasztalni. Kárán tanul az ember, majd
12059 1| Oszt addig is tudok ám én vigasztalót.~Azzal ráejtette a kezét
12060 2| érte, és onnan fölülről vigyázhat az édes urára, még a fiukat
12061 1| éjszaka ugyan meleg volt, de vigyázni kell az öreg csontokra,
12062 2| pedig egész lefekvésig vigyázták az ajtót - Ferenc azt hiszi,
12063 2| szömötök világára.~- Majd vigyázunk - nézte Ferenc vidáman a
12064 1| dóguk, hogy a szervöket vigyázzák a demakráciás vonalon, de
12065 2| Mögüzenték a postárul, hogy úgy vigyázzatok rá, mint a szömötök világára.~-
12066 2| vizeiben tisztára mosva vigyék az Isten színe elé.~Kisvártatva
12067 1| valami baja, azt mondták, vigyen szegényi bizonyítványt,
12068 1| cserepekben van a földön.~- Vigyétök mán azt az ebet - mondok -,
12069 2| érkezett, az asszonyok nagy viháncolással locsolták egymásra a vizet
12070 1| asszonyok?~Az asszonyok vihorászva csapkodták a térdjüket.
12071 1| vakogó, kacagó, röfögő, vijjogó hangokkal, s a hajnal rózsaszínében,
12072 1| úgynevezett szerelem az élők világában; tisztára egyéni akció,
12073 2| Nem, idegeneknek az Isten világáért se szólná ki szüle a menyét,
12074 2| vigyázzatok rá, mint a szömötök világára.~- Majd vigyázunk - nézte
12075 2| őket személyesen, még régi világbeli emberek voltak.~- Hát maguk
12076 2| mindegy, hol múlunk ki a világbúl, mert neköm mán akkor régön
12077 1| félteni, hogy most mindjárt világgá szalad ijedtében. Ha a szegény
12078 1| csöcsszopó vót, mikor a búrok világháborúja vót, arra magam is emlékszök.~
12079 1| nem laktak püspökök és más világhatalmasai, ennek a helynek nincs története
12080 2| jeles pápákat meg egyéb világhatalmasait? Nem a jó Istenben van a
12081 1| istállókban is villannyal világítanak, és a béreseknek is autójuk
12082 1| mög nem is köll kétfelé világítani.~- Jól van az - mondja Ferenc,
12083 2| egy pillanatra látszik a világító, fehér, vékony két keze.~-
12084 1| bádogellenzős lámpával, hogy világítótornyokul szolgáljanak az igazságra,
12085 1| talpacskáival, mint egy világlátni induló egérke.~Szüle éppen
12086 1| megint megerősödött abban a világnézetben, hogy sose volt jó az a
12087 2| kapott is Mátyás, mert ha világnézete egyben-másban megváltozott
12088 2| igazgató úr már ismeri Mátyás világnézetét, csak azt nem tudja, hogy
12089 1| vagy, szép is vagy, élhetöd világod? Én bizony, ha neköd volnék,
12090 1| kör azonban már messziről világos volt. A zsidóné mind a két
12091 1| zimankó le nem sodorta; világosabb nádszálakból még az évszámot
12092 1| kis tanya ablaka háromszor világosodott ki, mire Mátyás így megcsinálta
12093 2| tudnak látni az ember belső világosságába. Rögtönözésnek mondják,
12094 2| akkor közelebb lép vele a világossághoz, mindig közelebb, míg végre
12095 1| háttal-formán az asztalnak meg a világosságnak.~Mátyás egy kicsit megütődött,
12096 1| vigye át a gyereket is még világossal, de azért az apja se maradjon
12097 1| nem evégre rendeltetett a világra.~Hogy ki most már itt a
12098 1| elkövettem mindent az erkölcsi világrend érdekében, a hiba valahol
12099 2| szomorú foglyot az itthon való világról, és megkérdezi tőle, mert
12100 2| város felől. Egyik néma villám a másikat érte, állandó
12101 2| baltát.~Ferenc fölriad a villanástól, és megragadja az asszony
12102 1| Amerikában már az istállókban is villannyal világítanak, és a béreseknek
12103 1| nagyot húzott az öt körmire a villanyéllel.~- Hun jár kend, vén lator,
12104 2| volt miért olyan hetykén villogni bele a világba.~Vagy az
12105 1| a halott katona világba villogó képe.~Ferenc útra huzakodott.~-
12106 1| olyan túró-fejű. Meg Rókus villogóbb is. Ámbár az Isten tudja,
12107 2| látóasszonynak, akinek kaszakések villogtak meg a szemében. De az igazgató
12108 1| volt rossz szomszéd, semmi viloncia nem volt vele, kár érte,
12109 1| Mátyás vegye elő Etelt, minek vinnék kenyértörésre a dolgot arra
12110 1| kaméliafák alatt, cerciszek violás felhőiben és geniszták aranyesőjében.
12111 2| piros papucsot is, később a violaszín selyemkendőjét is, de ő
12112 2| kaszát, és az acatoló lányok virágarca se mered a magasba, hogy
12113 2| fél, felelte Etel. Még a virágban tartott, minden vasárnap
12114 2| nézné, de máza nincs, talán virágcserép lehetett, nincs semmi értéke,
12115 2| óvatosan, hogy le ne üssön egy virágcsillagot, le ne törjön egy csillagbimbót,
12116 2| postatisztféle oltvány tele volt virággal. Az idén hozta ki az első
12117 2| eljátszogat a futóbab piros virágjával, amely akkor mereszkedik
12118 2| mondják meg, reggel. Etelnek virágkék lesz a szeme. Tán a halotti
12119 2| füvön, szödte szirmát kék virágnak, fűzte aztat koszorúba,
12120 1| nem látott vörös és kék virágok, tenyérnyi tölcsérrel isszák
12121 2| búzaszálacskákat, a pénzecske‑virágokat, amik futtában a bokájához
12122 2| elmagyarázta, hogy milyen virágokból kellene méhlegelőt vetni,
12123 1| az idén is csak egyszer, virágvasárnap, mikor közétette a kék-szalagos
12124 1| Otthon, az én hazámban nem virágzanak kaméliafák, nem nevezik
12125 2| úr azt mondja, azért nem virágzik, mert ilyen kövér, de ő
12126 1| száz hold földje is van, virilista lösz belüle, a másik mög
12127 1| pedig nem tetszik, az menjen viritykelni a tóra, ott teleihatja magát
12128 2| verekedésben nem is haragból, csak virtusból, gondolkodás nélkül szíven
12129 1| lehet nevetni.~Hőstettekről, virtuskodásokról nem hallani. Legföljebb
12130 2| amelyet Mátyás a lábán szokott viselni, mikor ráér urizálni, most
12131 1| betyárok leginkább a szoknyát viselő felekezetéhez tartoztak
12132 2| szép nagy szemöldököket viselt, hogy a mostani fúróval
12133 2| valamikor, fehér sapkát viseltek, karácsonyfát termettek,
12134 1| gondolta, hogy a Márika viseltes cipője még egészen jó lenne
12135 2| bizony nincs úgy gondom viselve, mint ezelőtt. A télen azért
12136 1| cserepes házakból és nádtetejes viskókból a Ferencek és Mátyások,
12137 1| Néha csak a bíbic ijedt visongását hallani hónapszámra, mintha
12138 1| csutkababázott a kuckóban, boldog visongással kapkodott a pelyhek után.~-
12139 2| Mögértöttem, hogy mögvan a Rókus. Visszaadta az Úristen.~Az ügyvéd megvakarja
12140 1| utolsó kísérletet a barátság visszaállítására, de az tökéletes kudarccal
12141 2| bugyellárisba, s megint visszadobja a levelet, de most már megvárja,
12142 1| hivatalos hatalommal való visszaélés.~A puli tehát jön visszafelé,
12143 2| Aztán a fehér fejű ember visszafekszik az ágyba, s már horkol is,
12144 1| mert Szpiritutó Péterke visszahódítására tulajdonította el az idegen
12145 2| segítségével sikerül is visszahozni a kis szamarat, akiben azonban
12146 1| Az - mondta Ferenc, s visszahúzódott a tető alá.~- Tán ne is
12147 1| utolsó szeletkét azonban visszahúzta a szájából, letette, és
12148 2| megtudta. Kölcsönkenyér visszajár.~- No, nézze - mondja ki
12149 2| hogy volt olyan halott, aki visszajárt panaszt tenni, hogy addig
12150 1| szép idő lehetett, ugyan visszajön-e még valaha?~Egy-két öregasszony,
12151 2| szülének panasza lesz rá, mire visszajönnek.~- Jó löszök - ígérte felelőtlenül
12152 2| rákölti már, mégse bírja visszakapni az urát, holott semmi törvényes
12153 1| szavának. De a boros tenyér visszakívánkozott az asztalra.~- Nem... nem
12154 2| elhagyott mennyországba való visszamélázás az - akkor nagyon keményen
12155 1| Rókus esetét, de az már visszament a frontra. Mi a tábori postája
12156 1| kiegyenesítette a derekát, és visszanevetett Mátyásra:~- Hát alighanem.~-
12157 2| csaholással a hang irányába, visszanézve, hogy hisz-e neki Ferenc
12158 1| vele a lelki egyensúlyát visszanyert Péterkére az ablakot, és
12159 2| hogy Ferenc azóta talán visszapróbálgatja a földbe azokat a búzaszálakat,
12160 1| föld fagyos volt, vissza‑visszarúgta az ásót.~- Lefelé már puhább
12161 2| barátságot magának.~Az ügyvéd úr visszatelefonált, azt, amit János előre megmondott,
12162 2| törvényes akadálya nincs a visszatérésnek, de hát mit tehetünk róla?
12163 2| aztán megfordult a szél, és visszatette a dombot a helyire. Nem
12164 1| lábán vastaghús.~A puli visszaugrott, mint a lapda, de az acsargásából
12165 1| acsargásából kiérzett, hogy visszavonulási szándéka nem végleges. Ferenc
12166 2| közeledő veszedelmet, nagyon visszavonult ezen a száraz nyáron, csak
12167 1| pipaszárral.~- Mög ez - visszhangozza szüle, de az ő hangja nem
12168 2| szállította a kultúrát.~- Mit viszök én a fiataloknak, ehen-e! -
12169 2| nem igaz, nem igaz, nem viszöl a kárhozatba, itt belül
12170 2| kimutatni, mennyire örül a viszontlátásnak. És míg Mátyás arra gondol,
12171 2| azonban gyors végét veti a vitának. Kiugrik a gödörből, a kezében
12172 1| billegtette a tenyerét a vitéz -, de ezöket a ténkörülményöket
12173 1| Aztán meg, tette hozzá vitézkedve, értek már ők mindketten
12174 1| hetekben, hogy vegye át a vitézségi érmeit.~Ferenc egyenesen
12175 2| nem lehetne szebbet, de vitriolt lehetne belőle főzni a kis-üstön.~-
12176 2| Hát mit csinálnának? Vittek ki sajtot mög könyeret.~-
12177 2| csak mosolyog onnan a sík vízből: „gyere, lányom, gyere”,
12178 1| nyoma sincs, akkor olyan kis vizecske volt, hogy a mappacsináló
12179 2| kukucskál bele, hogy annak a vizéhez az artézi nem is fogható,
12180 2| az örökkévaló Jeruzsálem vizeiben tisztára mosva vigyék az
12181 1| hétköznapjuk a jó szagú vizekbe mosdott, selyembe öltözködött
12182 1| nézegették magukat a megszaladt vizekben. Ferenc elgondolkozva kerülgette
12183 1| bárkák hasítanak a habvirágos vizeken, és a babér szenteletlen
12184 1| Gergely-nap táján elszabadítja a vizeket és rászabadítja a tavat
12185 1| volt, és amikor letette a vizes-kancsót, és kétfelé törölte a durzós,
12186 1| amiatt van, hogy mostanában vizezik a petróleumot, vagy mit
12187 1| teleihatja magát ingyen, s még víziborjút is nyelhet, ha szerencséje
12188 2| hínárnál zöldebbre rothadva, víziférgektől elborítva, akkor addig ölelte-csókolta
12189 2| földet fölszabadítanak a tó vizitől, azt parcellázzák, és neki
12190 1| bort. Igaz, hogy a Mátyásék vízivel ihatja is, de ez mégis úri
12191 2| már kevesebb, nagyobb, de vízízű. Ennél meg festeni nem lehetne
12192 2| kapta vissza, amit Ferenc a vízkor elvitt tőle a gátat átvágni,
12193 1| kutyacsaholással és kurjongatással vízlopó menyecskéket tetten érni.~
12194 1| csöndes pipaszóval várta a vízlopókat.~- No, Bojszi, mögtépjük
12195 2| fiam, mert mindjárt itt a vízözöm, jól látta a látóasszony
12196 2| kígyó fejét... mert itt a vízözön... a siomhögyi vár gyöngykapujában...
12197 2| mutatott neki, hogy az egy vízözönbeli állatnak a lábszára, mamutnak
12198 2| gyűlését, ő is, aztán van itt a vízparton egy alkalmas duttyán, ő
12199 1| ráfelejtkezett a szemlátomást dagadó vízre, nekivetvén a hátát egy
12200 2| báli dekoltázs. Ez az első vizsga az asszonyiságból.~Este
12201 1| evett-ivott, a muszka egész bátran vizsgálgatta a szempillái résein keresztül.
12202 2| és összehúzott szemmel vizsgálódik. Lehet, hogy a választékon
12203 2| kemöncét?~- Hát hogy ezt vödd el, Ferenc.~- Vögye el az
12204 1| húzta ki a muszka a fejét a vödörből.~- Van a kútba - mutogatta
12205 1| égre, és megint nekimenne a vödörnek.~Mátyás azonban megfogja
12206 1| nagy háború volt az is, vödörrel itták a feketekávét Mosztárban.
12207 1| Tarlón járáskor hasznát vöheti a kisgyerök.~Etel most már
12208 2| hogy a macskát soha be nem vöhette, most mög mán azt se bánja,
12209 2| teméntelen sok nép a Józsephát völgyében, aztat nem tudom. Hanem
12210 1| mivel lehajolt a tűjeért, vörösebb lett, mint a fülében a kláris.
12211 1| mink csak kidűlőztünk a vöröseinkkel, mert se adóval nem sarcoltak
12212 1| csörtögött, kenyeret, túrót, vöröshagymát, sót-paprikát szedett ki
12213 2| félrebeszélt. A favágók vöröskatonákkal találkoztak, minköt kerestek.
12214 1| zászló fekete, és nézheti vörösnek a felvilágosodott esernyőcsináló
12215 2| szívelte.~- Ölelgette? - vörösödik el Etel.~Azt Ferenc nem
12216 1| garázdaságot csináltak volna a vörösök. Ük maguk, a katonák, vagy
12217 1| a hivatalos ember.~- Nem vöszök zsákbamacskát - hessentette
12218 2| fejét -, milyen kevésbe vöszöl te engöm. Mikor kérdözted
12219 1| szeme.~- Ez mán ügön. Hun vötted?~- Csinálta.~- Kicsoda?
12220 1| a jámbort.~- Éppen ezért vöttelek elő. Ahelyött hogy tyúkkal-kaláccsal
12221 1| itthon volt, ő volt az egyik vőfély, de Etel nem sok ügyelembe
12222 1| Mán nem is őtőle, hanem a vőlegényitül, aki a múlt hetekben elgyűrűzte.
12223 2| tudom, anyám.~- A mennyei vőlegényöd, lányom.~Etel elpirul örömében,
12224 2| tudom most, hogy ki volt a vőlegényöm.~- Arra már neköd ne lögyön
12225 1| Együtt süttök vele a makkot Volhiniában.~Mátyás belátta, hogy rossz
12226 2| belüle. De hát Mátyás gondolt volna-e arra, hogy ővele is ilyen
12227 2| őket Ferenc -, hát hogy volnának ezök kutyafejek? Hát nem
12228 1| elejiből, hát összevalók volnátok no. Kimondom, ha mán ki
12229 2| különbséget a földi férgek vonaglásában és feljajdulásában.~Egy-két
12230 1| vigyázzák a demakráciás vonalon, de nappal leginkább csak
12231 2| keskeny, sima homlok, szomorú vonalú kis száj, tojásdadra finomodott
12232 1| nézésű. Nem, igazán egy vonása se hasonlított őfelsége
12233 2| társadalom igenis el tud vonatkozni a köznapi érdekektől, és
12234 2| nyúlfogáson éretett, és így a vonatkozó törvény megsértése megállapítva
12235 2| oldalról szeretnek kétségbe vonni, hogy a magyar földműves
12236 1| odavágódott hozzánk, alig vonszolta magát szögény pára. Egész
12237 1| Köll a nehézségnek - vonta meg Etel a vállát -, van
12238 1| szíve, mikor feljajdul a vontatott melódia a Ferencek és Mátyások,
12239 2| Ferenc beszéde egy kicsit vontatottan indul, de aztán simán patakzik.~-
12240 2| szájak éneke nem harsogott, vontatva feküdt szét a pázsit fölött,
12241 1| nagyot puffant keserves vonyítással. Ebből ismert rá Etel, hogy
12242 2| le kerék, mink mán öleget vótunk ostorhögyösök, most mán
12243 1| ingatta a fejét, mint ló a zabostarisznyában.~- Tudod, galambom, a vén
12244 1| Krisztus teste, ha őrölt zabszalma van is belesütve.~Azóta
12245 2| tegyen az ülés alá, vagy egy zacskó diót? A felkötött szőlő
12246 2| mondani, hanem a zsidónéféle zacskóban tartózkodót, a madárlátottat
12247 1| szomszédasszony? Gyönnék mán a zacskóért.~A zsidóné tartotta a hitét,
12248 1| venni. A hirtelen ivott bor zákányossá teszi az embert, és aki
12249 1| ott a szüle őt is, akkor zálog se kell. De Ferenc csak
12250 1| nyakaskodott a szüle. - Itt fogom zálogba.~Hát bizony erre azt kellett
12251 2| az ajtó magától kinyílik, zár nem zördül, sarok nem csikordul,
12252 2| télen, mikor nem lehetett zarándoklatokat vezetni, egy kosár almáért
12253 2| hál azóta, mindig magára zárja az ajtót, ugyan nappal is
12254 1| tyúk, a zsidóné!~- Be kell zárni! - kiáltott valaki, és mindenki
12255 2| nem tartott, se ajtót nem zárt, mert nagy biztonságban
12256 1| A zsidóné azonban magára zárta a szoba ajtaját. Ő se látni,
12257 1| zsidóné. Sötétben minden zászló fekete, és nézheti vörösnek
12258 2| nehéz szagú füstök szürke zászlója őfelsége, a májusi fagy
12259 1| bontakoztak ki a homályból. A zászlót csak a teljes sötétségben
12260 1| csinált rá, hogy az csudaság. Závárja sincs neki, mégis bezárja,
12261 1| igazgatta Mátyás, hogy ne zavarják a feleselő kakaskukorékolások
12262 2| elteszi a belső zsebébe. Minek zavarná meg vele Mátyásékat meg
12263 1| szárát, azt hitte, a bortól zavarodott meg, esztelenül bajba keveri
12264 2| gondoljon. Van úgy néha, hogy zavarodottnak látszik az asszony. Egyszer
12265 2| csordakút. Nem nagyon mély, zavaros, homoktól sárga vize van.
12266 1| van, rátoljuk az ajtóra a závárt. No, mondom, a kutya nem
12267 2| Ugyan tudom is, hogy az zavarta mög, az az akasztófáravaló,
12268 2| meszelőt. A Bojszi azonban nem zavartatta magát egészségügyi törekvéseiben,
12269 1| percig rábámészkodott a zenebonás madarakra, aztán ráripakodott
12270 2| közbe Etel, mert Ferenc zihálni kezdett. - Tán adhatnám
12271 1| az a csuda, hogy a téli zimankó le nem sodorta; világosabb
12272 1| ablakát mögveröm”, azzal zirr-zurr, csörömpöl az ablaküveg.~-
12273 2| nagy piros meg zöld tüzek zizeregtek az égen; mint a rakéták,
12274 2| az nyivákolt. Aztán mög zizörgésöket hallottunk, de nem a fákrul,
12275 2| gyámolítója... Hopp, a kocsi zökken egyet a kátyúban, és Mátyás
12276 2| minket attul a Jézus!~Etel zöldebb lett, mint az ölében a zöld
12277 2| közé keveredve, hínárnál zöldebbre rothadva, víziférgektől
12278 1| még karácsonyi búza is zöldellt az ablakban egy bögrében.
12279 1| gyomlevelek hónaljában is, és zöldes-pirosat szikrázik, mint a városi
12280 1| dupla ember, most olyan zöldessárga színű a zöld pohártól.~Ferenc
12281 1| tükrében látni magát.~Etelnek zöldet villant a kék szeme, de
12282 2| megbetegszem.~Fehér tarajú, zöldgálic-színű felhők hömpölyögtek a város
12283 1| búzamezők mernek még harsogón zöldülni, a szélesen kiterített bársonyabroszok
12284 2| sírján jóformán még ki se zöldült a fű, mikor már itt a gyerek,
12285 2| magától kinyílik, zár nem zördül, sarok nem csikordul, csak
12286 2| kilincsét. Az ajtó zárva volt. Zörgetett, nem szólt senki. Az ablakra
12287 2| kocog kifelé a lovacska, és zörgeti végig a kövesúton a kocsit,
12288 1| hogy a tanítókisasszony zörgette rá az ablakot. Hát nyilván
12289 1| A muszkának valami papír zörgött ki a zsebéből. Szuszogott,
12290 2| történt egyéb baj, csak a zöttyenéstül megrepedt a gunyhó fala,
12291 1| hazátokba.~A muszka nagyot zokkantott, mint a fejbe vert gyerek.~-
12292 2| egész nap lehetett hallani a zokogását. De csak akkor egyszer,
12293 1| kemencének dőlve fuldokolva zokogott, szüle rákezdte a minden
12294 2| hozzácsípett egy darabot. Szülének zokon esett a leköszönés, Etel
12295 1| ni, ahonnan idehallik a zongoraszó, el‑elnyomva a harangocska
12296 2| és azt úgy hívják, hogy Zrsztrmprszt. Némelyik lelkiismeretes
12297 2| diót ráztak volna sok-sok zsákba, oszt arra piros mög zöld
12298 1| hivatalos ember.~- Nem vöszök zsákbamacskát - hessentette el Etel egész
12299 2| Telerakták embercsontos zsákokkal, cserepes kosarakkal. Ferenc
12300 2| bocskor, ne tüsszögj. Tíz zsákos földje van ennek, úgy tudd
12301 1| még nem volt se finánc, se zsandár, se a porció nem volt ilyen
12302 2| Luca-napján vitték el a zsandárok Gyurkát lókötésért, akkor
12303 2| a bugyellárist a belső zsebbe, a szíve fölé, arra rászorította
12304 1| csúfolják. És megnézte a zsebeit is, de semmi az égvilágon
12305 2| méhesig, leporolja a padot a zsebkendőjével, leül, és most elejérül
12306 2| hogy már mindenkinek van zsebórája a környéken, csak neki kell
12307 2| füle tövét, és megnézi a zsebóráját.~- És a pénz?~Persze, hogyne,
12308 2| Mondta Etel, hogy kend is zsebórát akar vönni, pedig kendnek
12309 2| megmutatja ő ennek a sok zsebráknak, hány a nyolc, a szél hordja
12310 2| közlegelőt, a földtelen zsellérek nevében azt kéri, hogy osszák
12311 2| béresnek, napszámosnak, zsellérnek, más keze-lábának? Hogy
12312 2| le, messze-messze, túl a zsendülő mezőkön, a kopasz jegenyék
12313 2| indult ő is kifelé, fáradt, zsibbadt térddel. A lába alatt megzördült
12314 2| elmentek vele. Nagy volt a zsibongás, ki nevetett, ki a fejét
12315 1| közéjük, ha ráért - ugyan ez a zsidóféle mindig ráér -, és borzasztó
12316 2| mondom! Valóságos jéruzsálömi zsidóírás.~Szüle meghatva dugja össze
12317 2| nagyon egzecéroztatják a zsidókat.~- Az az ű bajuk - vont
12318 2| szokás mondani, hanem a zsidónéféle zacskóban tartózkodót, a
12319 1| belekeveredni a dologba. Hát csak a zsidónéhoz küldi Szpiritutót, maga
12320 1| kicsit bosszús volt Mátyás a zsidóra is, meg a bankócsinálóra
12321 1| mint afféle zsidónénak. A zsidót még a háború elején elérte
12322 1| a sok-sok bankót, amit a zsidótól kapott, külön‑külön halomba
12323 2| mondta, hogy még a héten zsidóvért iszik, és nagyon iderázta
12324 2| itt áll velem szemben, a zsilippel, csatornával megszelídített
12325 2| mert oda is kötötte magát zsineggel. Mári hiába rángatta a lábát,
12326 1| Á, fekete föld. Mint a zsír.~- Búzaföld?~- Fele búza,
12327 1| herőce sokáig sistergett a zsírban, és Mátyás úgy belefelejtkezett
12328 1| együtt a füstölt kolbász zsírja is csepegett a kéményből,
12329 1| most kitelelhetett a maga zsírján is. Csak a gyereknek akarta
12330 1| csepegett a kéményből, és a zsíros stallumokért nemcsak a kutyai
12331 2| Pénzt nem fogad el, csak zsírt meg lisztet, de megéri,
12332 2| darab fával, gyerökök, ha zsivajogtok, mikor apátok még alszik!
12333 2| nemigön nagyobb, mint egy zsömle, mondjad, mire mégy vele,
12334 2| most azonban már úgy a zsoldjába hajtotta Etelt, hogy többet
12335 2| mert mind a ketten a Mária zsoldjában állottak. Egész bizonyos,
12336 1| felébreszti a másikat, egyik zsolozsma utána kapaszkodik a másiknak.
12337 2| csak a szárazon maradt zsombékokon ültek legszembe egymással,
12338 2| lábával, kezével, és kiteszi a zsombékra.~Már nem fehér ingecskés
12339 1| gyárakban dolgozott, úgy zsugorgatott meg egy kis pénzt.~Péterke
12340 2| bizonyosan tudja Ferenc, hogy ez Zsuzsánna napján volt, mert arra gondolt
12341 2| akkor, hogy ni, Etel is Zsuzsánnakor szólalt meg, mint a pacsirta.~
12342 2| felé, a csillagvirágok és zümmögő méhek közé, és háromszor
12343 1| elbánunk ővele is.~Az emberek zúgnak. A falábú csöndesebbre veszi
12344 1| rongyos emberekkel. Mind azt zúgták, hogy ez nem igazság, és
|