Kötet

1501 14 |                   tükörnek, és betöri rajta a saját fejét. Ha pedig nőstény
1502 14 |                    rögtön elkezd kacérkodni a tükörfogollyal, és amikor
1503 14 |                      Érdemes tudomást venni a hollónak arról a tulajdonságáról
1504 14 |             tudomást venni a hollónak arról a tulajdonságáról is, hogy
1505 14 |                    hogy ha nagyon megszokja a dögszagot, akkor semmiféle
1506 14 |                 menten fölfordul, amiben az a jó, hogy többet nem hordja
1507 14 |                   hogy többet nem hordja el a csirkét. (Politikusok figyelmébe.)~
1508 14 |                 ölyv nem is azért fogja meg a verebet, mintha meg akarná
1509 14 |                 volna. Az ölyvnek arra kell a verebecske, amire az öreg
1510 14 |                     Dávid királynak kellett a sunnamita leányzó: melengetni
1511 14 |                   akarja nála hideg testét. A szárnyai alá veszi tehát
1512 14 |                velük. Ez nem bizonyos, hogy a verébnek jólesik, de az
1513 14 |                kapitalista volna, amilyenek a városokban találhatók, akkor
1514 14 |            találhatók, akkor reggel megenné a mórt, aki megtette kötelességét.
1515 14 |                 estére megint szüksége lesz a verébre, tehát Isten hírével
1516 14 |              elbocsátja, sőt tán még azt is a lelkére köti neki, hogy
1517 14 |                   vigyázzon az egészségére.~A denevér is ide tartozik,
1518 14 |                   azt is madárnak tartják. (A tyúkot, libát, kacsát nem,
1519 14 |                madarak, hanem háziállatok.) A denevérről való tudomány
1520 14 |              hajította, kővel, de nem kővel a madarat, de nem madarat
1521 14 |                     madarat, de nem madarat a fán, de nem fán, mi az?~
1522 14 |                 kancsal szemű barát - ez az a férfi, de nem férfi, aki
1523 14 |                   égbe néz, de földre lát - a homokdarabbal, amely azonban
1524 14 |                   széthullott, meghajította a bőregeret, melyik a gyurkafán
1525 14 |            meghajította a bőregeret, melyik a gyurkafán ült, ahogy itt
1526 14 |                    gyurkafán ült, ahogy itt a líciumbokrot tisztelik.~
1527 14 |                eszik, annak olyan éles lesz a szeme, hogy keresztüllát
1528 14 |                    szeme, hogy keresztüllát a legsűrűbb szitán is.~Ez
1529 15 |                                             A JÓ ISTEN KENYÉRSÜTÖGETŐJE~
1530 15 |               KENYÉRSÜTÖGETŐJE~Nem szeretem a városi álmokat, melyek a
1531 15 |                    a városi álmokat, melyek a padló repedéseiből, a lehullott
1532 15 |                melyek a padló repedéseiből, a lehullott vakolat alól,
1533 15 |                     lehullott vakolat alól, a molyrágta függönyök közül
1534 15 |                  szállnak ki, mécsvirágéból a fehérek, az égő szerelem
1535 15 |                     égő szerelem virágaiból a pirosak, a hajnalicskáéból
1536 15 |              szerelem virágaiból a pirosak, a hajnalicskáéból a kékek
1537 15 |                  pirosak, a hajnalicskáéból a kékek és a nenyúljhozzámokból
1538 15 |                  hajnalicskáéból a kékek és a nenyúljhozzámokból a tarkák.
1539 15 |                     és a nenyúljhozzámokból a tarkák. Idekint az álmok
1540 15 |                   mind virágszagúak, és még a gyász-szöglenceknek is arannyal
1541 15 |                    is arannyal van beszegve a szárnyuk.~Az éjszaka álmomban
1542 15 |              éjszaka álmomban otthon jártam a Daru utcában. A házunkat
1543 15 |               otthon jártam a Daru utcában. A házunkat éppen olyannak
1544 15 |               esztendővel ezelőtt volt, még a kisajtaja is tárva-nyitva,
1545 15 |                     Beteszem az ajtót, hogy a Szana kutya ki ne szökjön.~
1546 15 |                szökjön.~De megálljunk csak, a Szana már ki is szökött.
1547 15 |                    mentem el hazulról, hogy a Szanát visszahívjam. Egész
1548 15 |                  Szanát visszahívjam. Egész a kálváriáig kergettem, ott
1549 15 |                vettem észre, hogy ez nem is a Szana kutya, hanem az édesapám
1550 15 |                  majd nevet édesanyám, hogy a sapkát Etelnek hívják. De
1551 15 |                    Hiszen még csak fél hat, a templomajtó sincs kinyitva.
1552 15 |                 templomajtó sincs kinyitva. A szemüvege itt van az eperfán,
1553 15 |                     esve, erről ismerek rá. A másik ablakán meg egy piros
1554 15 |               betakarva az egész ég. Leülök a küszöbre, hogy soká nézhessem,
1555 15 |             nézhessem, mert nagyon szeretem a rózsaszínű eget.~Ahogy ott
1556 15 |                  Ahogy ott ülök, azt mondja a bőrnadrágos siket Draskóczy
1557 15 |                Draskóczy kapitány:~- Ne ülj a lábamra, te kisgyerek.~-
1558 15 |                   hogy kell odamenni?~- Hát a hajnal hasadékán.~Mire kimondta,
1559 15 |                kimondta, már fönt is jártam a mennyországban. Először
1560 15 |                    egyik ház sarkán az volt a táblára írva: Paradicsom
1561 15 |                     hogy mégse az, mert itt a házak fejjel lefelé állnak,
1562 15 |                  fejjel lefelé állnak, hogy a füst lefelé szálljon a kéményekből.
1563 15 |                 hogy a füst lefelé szálljon a kéményekből. Amire a földön
1564 15 |               szálljon a kéményekből. Amire a földön azt mondják, hogy
1565 15 |                     mondják, hogy felhő, az a mennyország füstje.~Mit
1566 15 |                ismerős ez nekem? Tudom már, a mesében ez őrzi az angyalbárányokat.~-
1567 15 |                  lakik itt Móra Mártonné?~- A kenyérsütögető asszony?~-
1568 15 |                  nagy rangban van az itt. Ő a mennyország kenyérsütögetője.
1569 15 |               mennyország kenyérsütögetője. A jó Istennek is ő süti a
1570 15 |                     A jó Istennek is ő süti a kenyeret.~Itt a juhász megemelte
1571 15 |                   is ő süti a kenyeret.~Itt a juhász megemelte a kalapját.~-
1572 15 |                      Itt a juhász megemelte a kalapját.~- Hogy tudnék
1573 15 |                     én odajutni?~- Ehol jön a Bárány levélhordó, az majd
1574 15 |             ráismertem volna Bárány bácsira a vörös szakállárul. Számításom
1575 15 |                    ősz, mint én vagyok. Még a nagy bőrtáskáján sincs több
1576 15 |                    gyerekkoromban volt. Itt a sóhajtásokat és fohászokat
1577 15 |                   hordja szét benne, amiket a földrül ide adresszálnak.~
1578 15 |                     ők.~Édesanyám kint állt a kapuban, szép hamuszín ruhában,
1579 15 |                 ruhában, fekete selyemkendő a fején; ha a keze lisztes
1580 15 |                     selyemkendő a fején; ha a keze lisztes nem volna,
1581 15 |                    bácsinak. - Van-e köztük a Feri fiamtul? Mert mindig
1582 15 |                 mindig az volt, szegénykém, a legrosszabb levélíró.~Odalépek
1583 15 |                 Odalépek eléje, megcsókolom a kezét, rám néz szomorúan.~-
1584 15 |                   vártalak.~Majd megszakadt a szívem, és el akartam neki
1585 15 |                  akkorára haragosan elkapta a kezét.~- Persze, megint
1586 15 |                  megint ellabdáztad az időt a Barta gyerekekkel!~Elmosolyodtam
1587 15 |                    most is labdázni szoktam a kocsiúton. De hát minek
1588 15 |                   mosolyba édesedett.~- Hát a párt elhoztad-e?~- Melyik
1589 15 |                      Melyik párt?~- Amelyik a kamrában volt a szakajtóban.
1590 15 |                     Amelyik a kamrában volt a szakajtóban. Tudod, a többinek
1591 15 |                  volt a szakajtóban. Tudod, a többinek jó az élesztős
1592 15 |                  élesztős kenyér is, de már a jó Istennek mégis szerettem
1593 15 |                     Hát aztán hogy megy itt a kenyérsütögetés, édesanyám?~-
1594 15 |                     elporciózva kinek-kinek a holdújulásig való lisztje.
1595 15 |                    öregtemplom nagy oltárán a szakramentomtartó -, ebben
1596 15 |                lelkem, külön szélmalom őrli a holdvilágban.~- Aztán megvan-e
1597 15 |                     Aztán megvan-e elégedve a jó Istenke édesanyámmal?~-
1598 15 |                     nem bízta volna rám ezt a temérdek népet. S tudod,
1599 15 |                    azért van ám, mert mikor a Hajnal szomszédék boldogasszonyszilvájából
1600 15 |           boldogasszonyszilvájából egy szem a mi földünkre esett, azt
1601 15 |                mutatóujjával végigsimította a száját: mióta eszem tudom,
1602 15 |                  tudom, mindig ez volt nála a büszkeség mozdulata.~- Aztán
1603 15 |                    meddig kell édesanyámnak a lelkeket etetni?~- Addig,
1604 15 |                gyerekem, még be nem kerülök a jó Isten galambdúcába, mert
1605 15 |                  mert ott aztán már ő eteti a lelkeket a maga tenyeréből.
1606 15 |                aztán már ő eteti a lelkeket a maga tenyeréből. Tízszáz
1607 15 |                    beletelhet még abba, még a jó Isten arra méltónak talál.
1608 15 |                    arra méltónak talál. Hát a kezedben mit tartasz, te?~
1609 15 |                     darab édesfagyökér volt a kezemben, de csak most vettem
1610 15 |                    Szégyenlősen hátradugtam a kezemet.~- Hát mért nem
1611 15 |                    Hiszen ki van itten adva a te porciód is, várj csak.~
1612 15 |                   te porciód is, várj csak.~A szuszék felé fordult, én
1613 15 |                    Hát csakugyan ő állt ott a kecskecsecsű lugas szőlőnk
1614 15 |                mellett, egy bádoglocsolónak a rózsája volt a keziben,
1615 15 |              bádoglocsolónak a rózsája volt a keziben, azzal szentelődzött.~-
1616 15 |                   hanem hogy harmat hulljon a földre, ez itten az én hivatalom.~
1617 15 |            hivatalom.~Csörtögés hallatszott a szőlőlevelek közt, egy kis
1618 15 |                 csaholt ki közülük.~- Nini, a Szana kutya! - nyújtottam
1619 15 |                        nyújtottam ki feléje a kezemet.~Apám visszarántott.~-
1620 15 |           visszarántott.~- Nem az az, fiam. A Halál kutyája. Most kerüli
1621 15 |                  Halál kutyája. Most kerüli a Halál az Úr szőllejét.~Őszes,
1622 15 |                    Őszes, szikár ember volt a csősz, viselt bakaköpönyeg
1623 15 |              bakaköpönyeg rajta, csőszpuska a vállán, annak a végibe egyenesre
1624 15 |                  csőszpuska a vállán, annak a végibe egyenesre kalapált
1625 15 |                   Ahogy meglátott, megkapta a puska szíját.~- Köszönj
1626 15 |                    szíját.~- Köszönj szépen a Halál bácsinak - tolt volna
1627 15 |                 volna előre édesapám, de én a háta mögé bújtam.~- Hát
1628 15 |                  háta mögé bújtam.~- Hát ez a gyerkőc? Hogy szökött ez
1629 15 |                   ez ide? Nem láttam én ezt a Nap úton lejönni.~- A hajnal
1630 15 |                   ezt a Nap úton lejönni.~- A hajnal hasadékán jött -
1631 15 |                    édesapám, aztán bementek a szőlőkunyhóba.~Énelejbem
1632 15 |                     akinek aranykorona volt a fején. Mindjárt ráismertem,
1633 15 |                Mindjárt ráismertem, hogy ez a Prómétás király.~- Gyere -
1634 15 |                 tudtam, hogy azon fityegnek a gombok. Egyet leszakasztottam
1635 15 |                  örültem neki, hogy én ezen a vasgombon aranygombot nyerek.
1636 15 |                    csupa aranygombok voltak a Prómétás király szemfödő
1637 15 |                     falat sehol se.~- Csapd a lábam szárához - gyűrte
1638 15 |                 lábam szárához - gyűrte fel a szemfedőjét a kis öreg,
1639 15 |                    gyűrte fel a szemfedőjét a kis öreg, és nagyot nevetett
1640 15 |                  nevetett, mert tudta, hogy a lába száráról nem pattan
1641 15 |                  száráról nem pattan vissza a gomb, hanem keresztülmén
1642 15 |             keresztülmén rajta, és beleesik a semmibe. Úgy is lett, egyik
1643 15 |                     is lett, egyik gombomat a másik után vesztettem el.~-
1644 15 |                     fel -, de most te csapd a te aranygombodat az én lábam
1645 15 |                    én, mert nekem már fázik a kezem.~- Nézd, az én kezem
1646 15 |                   az én kezem milyen meleg. A te kezed mitől fázik?~-
1647 15 |                   kezed mitől fázik?~- Mert a királyoknak a mennyországban
1648 15 |                 fázik?~- Mert a királyoknak a mennyországban is fázik
1649 15 |                     mennyországban is fázik a kezük, ha eszükbe jut, hogy
1650 15 |                  szálltak őmiattuk poklokra a földön.~- De ha nem fázna
1651 15 |                   földön.~- De ha nem fázna a kezed, akkor gomboznál?~-
1652 15 |                     tüzet, és melegítsd meg a kezed.~- Az ám, de miből
1653 15 |                 csupa nyers fa van, csak az a száraz fa, amin te ülsz.~
1654 15 |                   Azért nem adom. Add nekem a koronádat, azért odaadom.~-
1655 15 |                   egy lóra, és hozzám vágta a koronáját:~- Te oktondi,
1656 15 |                   hogy ez dinnyehajból van? A mennyországban minden földi
1657 15 |                    arany dinnyehajjá válik.~A dinnyehaj nem ütött nagyot,
1658 15 |                      mert észrevettem, hogy a kis ingemben állok egy gödör
1659 15 |                    állok egy gödör mellett. A kezeslábas lehullott rólam,
1660 15 |                      hogy leszaggattam róla a gombokat, és most már én
1661 15 |               édesanyám, és beletakargatott a kötőjébe. - Gyere, inkább
1662 15 |                       Gyere, inkább edd meg a zsemlyecipócskádat.~Beleharaptam
1663 15 |            zsemlyecipócskádat.~Beleharaptam a zsemlyecipócskámba, de az
1664 15 |                     az első falat kifordult a számból. Keserű is volt,
1665 15 |                     lisztből sütötte ezt?~- A te porciódból, édes fiam,
1666 15 |            porciódból, édes fiam, nézd, itt a zacskód a szuszékben, még
1667 15 |                   fiam, nézd, itt a zacskód a szuszékben, még csak ez
1668 15 |                     szuszékben, még csak ez a cipó híja van.~- Korpa ez,
1669 15 |              szófogadatlan?~Neki is hullott a könnye, nekem is.~- Édesanyám,
1670 15 |                     ezen éhen halok.~Bement a házba, kihozott egy másik
1671 15 |                     másik cipócskát, törtem a pilléjébül.~- Ez meg keletlen.
1672 15 |                 magának annyi bűne se, mint a leesett kenyérmorzsa.~-
1673 15 |                   kellett volna. Azt mondja a Bíró, hogy az is nagy bűn,
1674 15 |                 Került-fordult egyet, hozta a harmadik zsemlyecipót.~-
1675 15 |            gyermekem. Kevesen kapnak ilyent a mennyországban.~- Ez jóízű -
1676 15 |                    Ez jóízű - haraptam bele a piros púpú cipóba. - Ennek
1677 15 |                     voltam, akkor se bírtam a barna kenyeret. Én elmegyek
1678 15 |                kisfiam? - szorított ijedten a szívére.~- Vissza, le a
1679 15 |                     a szívére.~- Vissza, le a földre, a hajnal hasadékán.~-
1680 15 |                        Vissza, le a földre, a hajnal hasadékán.~- Jaj -
1681 15 |                    hasadékán.~- Jaj - tette a számra a kezét -, te nem
1682 15 |                        Jaj - tette a számra a kezét -, te nem tudod, mit
1683 15 |                    nem tudod, mit beszélsz! A földre csak a jó Isten galambdúcából
1684 15 |                     beszélsz! A földre csak a jó Isten galambdúcából szállhatnak
1685 15 |                galambdúcából szállhatnak le a lelkek, de akinek emberteste
1686 15 |                    meg fogják az ég árkában a három lappantók, becsukják
1687 15 |                  három lappantók, becsukják a Vérrelversengő-csillagba
1688 15 |                   ott kell neki héhőn állni a világ végezetéig.~- Mik
1689 15 |                világ végezetéig.~- Mik azok a három lappantók, édesanyám?~-
1690 15 |                  lehet megmondani.~- Hát az a héhő micsoda?~- Az a vasszögekkel
1691 15 |                     az a héhő micsoda?~- Az a vasszögekkel kivert deszka,
1692 15 |            vasszögekkel kivert deszka, amin a kendert gerebenezik.~- Mi
1693 15 |                akkor itten énvelem? - rázta a zokogás az egész testemet. -
1694 15 |                    letett az öléből, bement a házba, kihozott egy hófehér
1695 15 |                    falatokra tördösve rakta a számba.~- Ez való az én
1696 15 |                  Könnyű tésztája volt, mint a hab, és az íze, mint a friss
1697 15 |                 mint a hab, és az íze, mint a friss húsvéti kalácsé. Föl
1698 15 |                  már engem nem látsz többet a világ végezetéig, az én
1699 15 |           végezetéig, az én helyem most már a Vérrelversengő-csillagban
1700 15 |    Vérrelversengő-csillagban lesz.~Csikorog a kilincs, odanézek: két angyal
1701 15 |                 térdepel az ajtóban, jön be a jó Isten szentjózsefsárga
1702 15 |                 mint az oltáron.~- Asszony, a kulcsot - mondja szelíden.~
1703 15 |           karbunkulus-kulcsot, és meghajtja a fejét, mint a bárány.~Kinyitja
1704 15 |                     meghajtja a fejét, mint a bárány.~Kinyitja a jó Isten
1705 15 |                     mint a bárány.~Kinyitja a jó Isten az aranyszekrényt,
1706 15 |                 aranyszekrényt, kiterjeszti a két szárnyát, és azt mondja
1707 15 |                     szárnyát, és azt mondja a két testőrző angyalának:~-
1708 15 |                     be ezt az asszonyt ebbe a szekrénybe, amelyikből a
1709 15 |                    a szekrénybe, amelyikből a kenyeremet kilopta.~Engem
1710 15 |                      Engem se tesz, se vesz a jó Isten, mintha nem is
1711 15 |                   héhőre, mert én ettem meg a kenyeredet.~- Várd ki a
1712 15 |                     a kenyeredet.~- Várd ki a sorodat, fiam - nézett rám
1713 15 |                  fiam - nézett rám komolyan a jó Isten.~- De... az anyám...
1714 15 |                      az anyám... az édes... a kenyérsütögető... - mutattam
1715 15 |        kenyérsütögető... - mutattam hebegve a szekrényre, amelynek ajtai
1716 15 |                   te bohó! - mosolyodott el a jó Isten, és felemelte a
1717 15 |                    a jó Isten, és felemelte a mutatóujját a szekrény felé.~
1718 15 |                     felemelte a mutatóujját a szekrény felé.~Kipattant
1719 15 |               belőle egy fehér galamb, csak a fején volt fekete selyem
1720 15 |                    fején volt fekete selyem a toll. Odaszállt a jó Isten
1721 15 |                    selyem a toll. Odaszállt a jó Isten kinyújtott ujjára,
1722 15 |           megcsókolta, aztán körülcsattogta a fejemet.~Csakugyan arra
1723 16 |                 versengve csatázni.” Persze a Campagnán látta, ahol valóságos
1724 16 |             valóságos hadirendbe állították a szeleket Aeolus, Boreas,
1725 16 |                    ördög tudja könyv nélkül a nevét a mindenféle széllel
1726 16 |                  tudja könyv nélkül a nevét a mindenféle széllel bélelt
1727 16 |                 hiszem, az Olümposzon maguk a halhatatlan istenek se boldogultak
1728 16 |                 bejelentőhivatal nélkül, de a halandóknak jó volt az nagyon,
1729 16 |               akármit tettek-vettek, mindig a kezük ügyébe esett egy-két
1730 16 |                 istennél rossz fát tehetett a tűzre, legalább annyi maradt
1731 16 |                maradt még, akivel tarthatta a barátságot. Sőt például
1732 16 |                    nagyon jóban akart lenni a fehér lábú Vénusszal, az
1733 16 |                  bizonyosan rózsát nevetett a szája, de a bölcsesség istenasszonya
1734 16 |                 rózsát nevetett a szája, de a bölcsesség istenasszonya
1735 16 |                    sisakja ellenzőjét. Azok a mindenféle nyájas és zord
1736 16 |          parittyáznak; akik összeházasítják a virágokat, és szelíden vakargatják
1737 16 |                     és szelíden vakargatják a vajúdó tehenek homlokát;
1738 16 |                     akik ragyával verik meg a termést, és döghalállal
1739 16 |                patájuk őrnyomát ott hagyják a holdsütésben a mezsgyén,
1740 16 |                  ott hagyják a holdsütésben a mezsgyén, ahol útját állják
1741 16 |                 mezsgyén, ahol útját állják a gonosz rontásoknak: a Pánok,
1742 16 |                állják a gonosz rontásoknak: a Pánok, Vertumnusok és Pomonák
1743 16 |                  urak és asszonyságok, mint a buckákból kiszántott római
1744 16 |              szerint - rég alászállának már a poklokra, és az egy igaz
1745 16 |                  rendelkezése alá tartoznak a szelek is, akikről tudva
1746 16 |                  kis rekreációt enged nekik a magasságos Isten.~De Luca-napja
1747 16 |                  még messze van, hiszen még a fecskeváló hónap sincs itt,
1748 16 |                     joga van zokszót ejteni a szél ellen, mondván:~- A
1749 16 |                    a szél ellen, mondván:~- A jó Isten tögye mán akárhová
1750 16 |                Isten tögye mán akárhová ezt a szelecskét!~Oktalan városi
1751 16 |                    mondaná, hogy „fene ebbe a ronda szélbe”, de a pusztalakó
1752 16 |                    ebbe a ronda szélbe”, de a pusztalakó ésszel élő ember,
1753 16 |                mondani. Habi úgy stilizálta a zokszót, hogy a szelecske
1754 16 |                  stilizálta a zokszót, hogy a szelecske ne haragudjon
1755 16 |                     haragudjon meg érte, de a jó Isten mégis megértse,
1756 16 |                    hogy nem volna ám muszáj a széllel éppen a Habi szemébe
1757 16 |                   ám muszáj a széllel éppen a Habi szemébe szóratni a
1758 16 |                     a Habi szemébe szóratni a homokot, különösen akkor,
1759 16 |              szerint cselekszik, igazgatván a két macskalovat, amelyek
1760 16 |                    két macskalovat, amelyek a város felé zötyögtetik a
1761 16 |                    a város felé zötyögtetik a fakó kocsit a homokországi
1762 16 |                   zötyögtetik a fakó kocsit a homokországi remetével,
1763 16 |              remetével, aki úgy néz, mintha a tyúk megette volna a kenyerét.
1764 16 |                 mintha a tyúk megette volna a kenyerét. Hányja-veti magát
1765 16 |                 kenyerét. Hányja-veti magát a deszkaülésen és egyszer-kétszer
1766 16 |                     mintha ki akarna ugrani a szekérkéből, amely a végzet
1767 16 |                 ugrani a szekérkéből, amely a végzet kérlelhetetlenségével
1768 16 | kérlelhetetlenségével viszi veszendő lelkét a városi élet vérpadára. Még
1769 16 |                 szaladni beléjük, lefeküdni a fehér bőrű nyírfák alá,
1770 16 |                  póktakácsoknál megrendelni a bikanyálból szőtt ezüst
1771 16 |       circumdederuntja mellett belesüppedni a földágyba, és gólyahírhóban
1772 16 |                   ej, későn van már, recseg a Habi hangja és kezében mint
1773 16 |                 Habi hangja és kezében mint a sors vesszeje suhog az ostornyél:~-
1774 16 |                     az ostornyél:~- Ott már a város füsti piszkolja az
1775 16 |                     még vidoran legelgetnek a felhőnyájak a kék mezőben.
1776 16 |                   legelgetnek a felhőnyájak a kék mezőben. Amelyik elszökdécsel
1777 16 |               mezőben. Amelyik elszökdécsel a többitől, azt az Istenke
1778 16 |                fehér gyapjas, de elmaradtál a többitől! Hát te, te kis
1779 16 |                     vörhenyes homlokú, hová a pokolba mégy arra a szerbek
1780 16 |                    hová a pokolba mégy arra a szerbek felé, mikor most
1781 16 |                    szerbek felé, mikor most a magyaroknak kell az eső!~
1782 16 |                    magyaroknak kell az eső!~A felhőbárányok is csak olyanok,
1783 16 |                     Letérnek, elkóvályognak a nekik rendeltetett csapásról.
1784 16 |                     Az Istenke kezd kijönni a sodrából. A felhők csakúgy
1785 16 |                    kezd kijönni a sodrából. A felhők csakúgy nem tehetnek
1786 16 |                 mérgesen, sebes csaholással a szélkölykök, mély buffogással
1787 16 |                    süket csönd lett. Elállt a világ szívverése.~- Hát
1788 16 |                    Erre már nem Habi felel. A nyáj együtt van, az Istenke
1789 16 |                     az Istenke végigcsördít a tűzostorral a fekete égen,
1790 16 |                  végigcsördít a tűzostorral a fekete égen, és egyszerre
1791 16 |                   nem hadirendbe sorakoznak a szelek, mint a Campagnán,
1792 16 |                   sorakoznak a szelek, mint a Campagnán, hanem veszett
1793 16 |                     úgy, hogy közéjük vágja a botját. Akkorát csattan,
1794 16 |                recseg bele az ég és reszket a föld.~A szélkomondorok elhallgatnak,
1795 16 |                    az ég és reszket a föld.~A szélkomondorok elhallgatnak,
1796 16 |                  hogy ott messze szaggatják a fák koronáját, aztán nem
1797 16 |                     eső, nem bírom kinyitni a szemem. A fejem felett olyan
1798 16 |                    bírom kinyitni a szemem. A fejem felett olyan zörgés,
1799 16 |              pattogtatnának: jégeső pattog.~A kocsi megáll, tapogatok
1800 16 |                     kocsi megáll, tapogatok a kezemmel. Habi nincs az
1801 16 |               égharsogásba. Magam se hallom a szavamat az ítéletnapi zenebonában.
1802 16 |                     ítéletnapi zenebonában. A fél eget átérő óriás tűzfák
1803 16 |             szemhéjamon is. Nem tudom, hogy a kisbéres ráugrott-e a Göncöl
1804 16 |                  hogy a kisbéres ráugrott-e a Göncöl szekerének középső
1805 16 |                    vagyok elhinni, hogy itt a világ vége.~Ej, bánom is
1806 16 |                   amelyeket szerettem volna a szívemre szorítani, talán
1807 16 |               hegyekre bujdokolhattam volna a nyár elől, s cethalakra
1808 16 |                     úgy per tangentem, mint a tankerületi főigazgatók
1809 16 |                  hernyója megmássza azoknak a szegény ördögöknek a szívét,
1810 16 |                azoknak a szegény ördögöknek a szívét, akik itthon szurokba
1811 16 |                finom tengeri fövény helyett a királydinnyés homokon csókolódzott
1812 16 |                  homokon csókolódzott össze a nappal és kék csillagos
1813 16 |                csukamájolajnak érkezik haza a tengerről, vagy medvecukornak
1814 16 |                     szénaboglya köpködi fel a szikrát az égi tüzekre.
1815 16 |                     szikrát az égi tüzekre. A villámok születése kezd
1816 16 |                  már nem is akarom kinyitni a szemem, ha tudnám se. Ezekben
1817 16 |               szemem, ha tudnám se. Ezekben a hetekben sokszor gondoltam
1818 16 |               gondolok én majd utoljára, ha a végső órák párnáin lefogom
1819 16 |                  végső órák párnáin lefogom a szemem. Hát itt nincs párna,
1820 16 |                    is okvetlenül kívántatik a végső órákhoz. A problémát
1821 16 |                 kívántatik a végső órákhoz. A problémát most el lehet
1822 16 |           harmincéves adómentességgel, amit a feleségemnek hagyok: vagy
1823 16 |                rubintcseresznyékkel, amiket a leányomnak hagyok, vagy
1824 16 |               bűneim titkos naplóit, amiket a tisztelőimnek hagyok - de
1825 16 |                   Fákat és virágokat látok, a füvön piros palástokat,
1826 16 |                    s alatta egy vörösbegyet a sírkövön. Szitakötők villannak
1827 16 |                   korai georginákkal, és én a rácson keresztül simogatom
1828 16 |                     csónakok gyanánt úsznak a holdas égen. Kerti nyugágyamban
1829 16 |            nyugágyamban aranyfényű asszony, a hallgatag este testvére,
1830 16 |                kinyitott verseskönyv, arcán a gyönyör halálos szépsége,
1831 16 |                  harmatverejtéke. Messziről a tücsök szól, valaki mintha
1832 16 |                  tücsök szól, valaki mintha a nevemet súgná, „Ferkóka”,
1833 16 |                   Berenice lángjaiból jönne a hang...~- Möggyüttem - rázza
1834 16 |                          Möggyüttem - rázza a karomat Habi -, mondtam
1835 16 |                    dideregve csuklik vissza a karom az oldalomra. Hajamból,
1836 16 |                    égalj páráján átfehérlik a hold bástyája, a fejem fölött
1837 16 |                 átfehérlik a hold bástyája, a fejem fölött megvillan a
1838 16 |                    a fejem fölött megvillan a Véga, messziről szól a tücsök.~
1839 16 |            megvillan a Véga, messziről szól a tücsök.~Nézem értetlenül
1840 16 |             ülésdeszkával, fölfelé fordítva a száraz oldalát. Egy szem
1841 16 |                     g...-ja. (Így írták ezt a szemérmes magyar novellisták
1842 16 |                szemérmes magyar novellisták a hatvanas években.)~- Hát
1843 16 |             csatornái, Habi lerúgta magáról a divatot, belegyűrte a félszáz
1844 16 |               magáról a divatot, belegyűrte a félszáz esztendő zsírjával
1845 16 |        vízmentesített kalapja fészkibe, azt a fejibe nyomta, azzal beleguggolt
1846 16 |                 szárazba nem öltözhetett.~- A béka is a vízbe ugrik, hogy
1847 16 |                    öltözhetett.~- A béka is a vízbe ugrik, hogy mög ne
1848 16 |                     könyvtáramban nincs, és a kenderhám megrántásával
1849 16 |                  megrántásával megindította a fakó kocsit a város felé.~
1850 16 |                  megindította a fakó kocsit a város felé.~
1851 17 |                  ilyen fejre szokta mondani a falusi kalapos, hogy ez
1852 17 |                     falusi kalapos, hogy ez a remek fej, mert ebbe sok
1853 17 |                    ész belefér. (Igaz, hogy a kis fejre is tud kádenciát,
1854 17 |                kádenciát, mert okos kalapos a kis fejet is megbecsüli.
1855 17 |                      Azt mondja rá, hogy az a jó fej, mert abban nem szalad
1856 17 |                   ész. Született diplomaták a kalaposok, kár, hogy az
1857 17 |                    parasztgyerek vagy, mint a többi, Imre fiam. Az életed
1858 17 |                     Azt mind kint töltötted a szegedi tanyán, a csorvai
1859 17 |                 töltötted a szegedi tanyán, a csorvai kapitányságban.
1860 17 |                ürgék és bibicek közt, távol a tudományoktól és egyéb világi
1861 17 |             huncutságoktól. Éppen úgy, mint a többi parasztgyerek.~Azazhogy
1862 17 |                    valami sora volt idebent a városban. Behozott magával
1863 17 |                   aztán, ha meg hagyja érni a fölséges Isten, vagy látsz
1864 17 |                      vagy se. Hiszen vannak a pusztamélyben kilencvenesztendős
1865 17 |                    sohase látták még színét a kőből való városnak.~Messzi
1866 17 |                    mert deszkát akart venni a fűrészgyárban. Míg ő a deszkát
1867 17 |                venni a fűrészgyárban. Míg ő a deszkát válogatta (mert
1868 17 |                       addig te elnézelődtél a gyárban. Mint ahogy az efféle
1869 17 |              szokott idegen helyen.~Meglett a deszkavásár, a deszkát kivitték
1870 17 |                      Meglett a deszkavásár, a deszkát kivitték Csorvára,
1871 17 |               akkorra te, Imriske, faragtál a nyesedékfából egy kis fűrészgépet.
1872 17 |               fűrészgépet. Olyant, amilyent a gyárban láttál. Megvan benne
1873 17 |                    minden az utolsó srófig. A hozzávaló szíjakat levágtad
1874 17 |                   olyan forgattyút, amilyen a kerekes kútnak van. S a
1875 17 |                     a kerekes kútnak van. S a fűrészgép úgy szuperál,
1876 17 |                    hogy öröm nézni. Még azt a sikoltó-süvöltő hangot is
1877 17 |                    Nagyon megtetszett neked a faragójáték, Imriske. Kaptad
1878 17 |                 amilyen nyaranta szaladozik a tanyák közt nagy éhesen,
1879 17 |                 közt nagy éhesen, s föleszi a tenger sok asztagot.~Megvan
1880 17 |                 tenger sok asztagot.~Megvan a famasinádnak mindene. Lokomobilja,
1881 17 |              transzmissziós szíja. Azazhogy a szíjjal egy kis baj volt:
1882 17 |                     nem futotta már egészen a tarisznya. Hát mit csinál
1883 17 |                     Hát mit csinál ilyenkor a kis kanász? Azt, amit a
1884 17 |                     a kis kanász? Azt, amit a nagy hadvezérek: átcsoportosít.
1885 17 |               hadvezérek: átcsoportosít. Ha a cséplőgéppel akarja magát
1886 17 |                magát mulatni, akkor leszedi a szíjat a fűrészgépről. (
1887 17 |                      akkor leszedi a szíjat a fűrészgépről. (Ámbár hiszen
1888 17 |                   akkor is szemet vetett rá a kisasszony leányom. Csinált
1889 17 |              megviselte egy kicsit, úgyhogy a múlt nyárra már csak nagyságos
1890 17 |                  emberi ábrázat, ennélfogva a nyáron megint én leszek
1891 17 |                  leszek benne nagyságos úr. A jövő az Isten kezében van,
1892 17 |                     az Isten kezében van, s a tovább való átcsoportosításoknak
1893 17 |                 való átcsoportosításoknak ő a tudója. Lehet, hogy hármunknak
1894 17 |                 hogy hármunknak egy kalapja a ti tanyátok ólja tetején
1895 17 |                      s ez javunkra billenti a mérleg serpenyőjét, amelyben
1896 17 |                   Pálnak, mutasson be téged a találmányoddal együtt nekem,
1897 17 |                   nekem, aki már hazajöttem a ti Homokországotokból, hátha
1898 17 |               üvegszekrénybe is kerülhetnek a munkáid, hogy szájukat tátogassák
1899 17 |                 hogy szájukat tátogassák rá a világi népek vasárnaponta.~
1900 17 |             beállítottatok hozzám és sípolt a fűrészgép, szórta ki a szalmát
1901 17 |               sípolt a fűrészgép, szórta ki a szalmát magából a cséplőmasina,
1902 17 |                 szórta ki a szalmát magából a cséplőmasina, és akik néztük,
1903 17 |                    néztük, végigborzongatta a lelkünket az öröm, hogy
1904 17 |                   mechanikai lángelme lakik a te nagy fejedben, kis kanász.
1905 17 |               kanász. Mert hiszen fúr-farag a mi fajtánk mind, kieszel
1906 17 |                      hogy ember legyen, aki a nyitját megtalálja, csinál
1907 17 |                     nem tanítanak: de mi az a te munkádhoz képest, Messzi
1908 17 |                      De hiszen nem kell azt a fajt félteni, amelyik a
1909 17 |                     a fajt félteni, amelyik a buckák közt is megtermi
1910 17 |                     buckák közt is megtermi a zsenit!~...Az apád, Messzi
1911 17 |                volna ám az, jó ember, ha ez a gyerek elveszelődne ott
1912 17 |                     gyerek elveszelődne ott a pusztán.~- De hiszön nem
1913 17 |                     mert vigyáznak egymásra a malacokkal.~Egy kicsit elmén
1914 17 |                malacokkal.~Egy kicsit elmén a kedvem, hogy nini, mégse
1915 17 |                   mutat.~- Tán nincs módjuk a taníttatásra? - kérdezem.~
1916 17 |                      nyilván szíven találta a kérdésem, mert nagyon fölkapta
1917 17 |              kérdésem, mert nagyon fölkapta a fejét.~- Hát kéröm, afelől
1918 17 |                    nemigön szeretgetjük, ha a gyerök ilyenökbe avassa
1919 17 |                  azért mégiscsak fölvillant a szemében a büszkeség, mikor
1920 17 |             mégiscsak fölvillant a szemében a büszkeség, mikor azt mondta:~-
1921 17 |              hányódott-vetődött egész télön a padkán, de a tavaszon oszt
1922 17 |                    egész télön a padkán, de a tavaszon oszt betüzeltem,
1923 17 |              komolyan Messzi Pál -, mert az a hiba, tudja, hogy nem szereti
1924 17 |                     tudja, hogy nem szereti a gyerök a paraszti mestörségöt.
1925 17 |                   hogy nem szereti a gyerök a paraszti mestörségöt. Pedig
1926 17 |                     lássa, mán mégiscsak az a mienk...~És most már mégiscsak
1927 17 |                  hogy nagyon értelmes ember a te apád, és neki van igaza,
1928 17 |                  teszem, Imris. Nem vehetem a lelkemre, hogy megrontsam
1929 17 |                  elvegyem tőled azt, amiről a te bölcs apád azt mondja,
1930 17 |                   mondja, hogy mégiscsak az a tietek.~Mert mi lenne belőled,
1931 17 |                lenne belőled, ha kihoználak a malacaid és birkáid közül
1932 17 |              birkáid közül az emberek közé, a katángkórós és kutyatejes
1933 17 |                   porzik, mint az országút, a palotasorok villany- és
1934 17 |                    esztendők óta nem égnek? A buckák közül, amiket az
1935 17 |                   söprögetnek, minek jönnél a szemetes utcákra, amiket
1936 17 |                      amiket senki se söpör? A kövér, gazdag, étellel,
1937 17 |                    tanyát miért hagynád ott a lezüllött, rongyos, éhes
1938 17 |                     szemével? Mire vihetnéd a mi tülekvő, marakvó, egymás
1939 17 |            fölfeszítenének. Szerény lennél? A bolondok fapénzével fizetnének
1940 17 |              katedrát is - és rongyos lenne a cipőd, és közös lenne a
1941 17 |                     a cipőd, és közös lenne a szalmakalapod a fiaddal,
1942 17 |                 közös lenne a szalmakalapod a fiaddal, leányoddal, feleségeddel,
1943 17 |                 feleségeddel, és elsápadnál a szíved gyökeréig, mikor
1944 17 |               olvasnád, milyen árat szabnak a búzának a te megtagadott
1945 17 |               milyen árat szabnak a búzának a te megtagadott véreid, és
1946 17 |                   te megtagadott véreid, és a halálos órád párnáján is
1947 17 |                    párnáján is átkoznád azt a percet, amelyikben otthagytad
1948 17 |                     úrnak...~Maradj te csak a malackáid közt, Messzi Imriske,
1949 17 |                     és vigyázzatok egymásra a szép sima ég alatt, a jó
1950 17 |              egymásra a szép sima ég alatt, a jó meleg napon, a libatoppos
1951 17 |                    alatt, a jó meleg napon, a libatoppos zöld gyepen.
1952 17 |           serdülhetsz, mint az édesapád meg a keresztapád meg az egész
1953 17 |                     amelynek tenyerében van a mi kenyerünk, és ha kinyitja
1954 17 |                   kenyerünk, és ha kinyitja a tenyerét, akkor eszünk,
1955 17 |                 Imriske, és félig megvakult a sok írástól, olvasástól.
1956 17 |                     járj ki nekem egy ágyat a menházban. De - hogy szerénytelen
1957 17 |                  lenni - olyant, amelyikről a pipacsos, búzavirágos mezőkre
1958 17 |                     látni, amelyekről én is a te korodban szakadtam el,
1959 17 |                     olyan bölcs ember, mint a tied.~
1960 Epi|                           EPILÓGUS~Virágzik a fám~~Van nekem odafönt Pesten
1961 Epi|                      hanem hogy teleálmodja a világot olyan szépségekkel,
1962 Epi|                     is lesznek soha.~Hiszen a versíró költők is ezt csinálják,
1963 Epi|             koromból. Fiatal házas koromban a leghosszabb magyar elégiában
1964 Epi|               elégiában helyeztem kilátásba a feleségemnek, hogy egy éven
1965 Epi|                     esztendeje lesz már, de a címzett még ma sem ijedt
1966 Epi|                   abbáziai kaméliafák alatt a tengeri permetben -, én
1967 Epi|            kötelességemnek éreztem megrázni a barátom karját.~- Te! Ember!
1968 Epi|                beljebb, mert mindjárt elkap a cethal, ha ilyen szörnyűségeket
1969 Epi|                    tud mosolyogni, hogy még a cethal is menyhallá kedvesedne
1970 Epi|                énrám, mert én jobban tudom. A Georgikon-t hozzuk ki elsőnek.
1971 Epi|               emberek.~- Nem hiszem én azt. A destruktívoknak nem kell,
1972 Epi|                   azok már meg is unhattak. A konstruktívok meg nem vesznek
1973 Epi|                   végit magyar bakák őrzik, a másikat szerb bakák, megvannak
1974 Epi|                    összeülnek, de aki rálép a hídra, abba irgalmatlanul
1975 Epi|               irodalom hídja végiben állják a posztot, azok előretaszigálják
1976 Epi|                  boltost, aki elijesztgesse a vevőt, de én megpróbáltam.
1977 Epi|                   hogy más cégeket ajánltam a kiadónak. Szép nagy áruházakat,
1978 Epi|             áruházakat, ahol márványból van a pult, és mindenféle kitüntetések
1979 Epi|             kitüntetések érmei tartózkodnak a kirakatban. Én csak olyan
1980 Epi|                     olyan kis boltos vagyok a falu szélén, de ott se az
1981 Epi|            országútra néz az ablakom, hanem a temetőbe, ahova senki se
1982 Epi|                    Hát mondom, én megtettem a kötelességemet, valósággal
1983 Epi|                      valósággal rimánkodtam a kiadónak, hogy ne szerencsétlenkedjen
1984 Epi|                 hogy ne szerencsétlenkedjen a könyvemmel. S mikor semmi
1985 Epi|                     olvasóim, akik kivágják a tárcáimat, és összefűzik,
1986 Epi|              tárcáimat, és összefűzik, mint a régi világban a folytatásos
1987 Epi|            összefűzik, mint a régi világban a folytatásos regényeket,
1988 Epi|                     autogramot kérnek tőlem a füzet fedőlapjára. Hát ugye,
1989 Epi|                    se lehet, hogy megvegyék a könyveimet?~Ez nem ért semmit.
1990 Epi|                   is. Gazdám lett, kiadatta a nyomdájával a Georgikon-t,
1991 Epi|                      kiadatta a nyomdájával a Georgikon-t, még képeket
1992 Epi|                  azalatt én is beletörődtem a dologba. Nemcsak beletörődtem,
1993 Epi|                  Nyavalyogtam is egy kicsit a télen, ráértem tovább álmodni
1994 Epi|                      ráértem tovább álmodni a gazdám álmát. A könyv megjelenik,
1995 Epi|                     álmodni a gazdám álmát. A könyv megjelenik, szép könyv
1996 Epi|              kiadása. Mit csinálok én azzal a tömérdek pénzzel, ami lesz
1997 Epi|                     harmincmillió is? Tudok a Deszkás-temető mellett egy
1998 Epi|                  hogy meg bírom rajta vetni a bukfencet az unokámnak.
1999 Epi|                      Majd tavaszra, mikorra a jó Isten beteríti a maga
2000 Epi|                 mikorra a jó Isten beteríti a maga pokrócával, tikszemvirágos