Kötet

501 12 |                Olyan volt az csak, mint az árokparton növő vadbúza,
502 12 |               el a földet - mondogatták az emberek, és ügyet se vetettek
503 12 |              Mert mindig olyanok voltak az emberek, hogy a jó se kellett
504 12 |                 mondta, hogy nem szabad az Isten ajándékát megvetni,
505 12 |              próbát kell vele csinálni. Az egyik is fogott magának
506 12 |               nevében arassunk - mondta az öregebb testvér, aki olyan
507 12 |                 szél is segített. Vitte az apró magot, mint a pelyvát,
508 12 |           sóhajtották a testvérek, akik az első szántóvetők voltak
509 12 |                hullott a verejték, mint az eső, szédelgett a két testvér,
510 12 |                 s utoljára se lett több az egész termés egy-egy zsák
511 12 |               bátyám szérűjére, kiöntöm az övéhez. Nézd, nekünk van
512 12 |              szándékodban! - igazította az asszony a vállára a zsákot.~
513 12 |             asszony a vállára a zsákot.~Az ember azzal nekivágott az
514 12 |               Az ember azzal nekivágott az éjszakának. Hát ahogy a
515 12 |            szélére ér, és át akar bújni az eleven sövényen, összeütődik
516 12 |                van a vállán, mint neki, az is hátrahökken, mint ő.~-
517 12 |          hátrahökken, mint ő.~- Te vagy az, öcsém?~- Én ám, bátyám.
518 12 |            tehozzád indultam - tette le az öregember is a zsákját. -
519 12 |                 megfeleznem veled, amit az Isten adott. Magános ember
520 12 |           nagyot villant a fejük fölött az ég, hirtelen meleg szellő
521 12 |            megszentelt - mosolyodott le az Isten az égből.~S azóta
522 12 |                 mosolyodott le az Isten az égből.~S azóta olyan bokros
523 12 |             gyűlölködés hatalmasodik el az embertestvérek között, akkor
524 12 |             kalásza, apró a szeme...~~- Az Isten tudja, lelkem, mitől
525 13 |               SZABADULÁSA~Ahogy heverek az istálló mögött a mézszagú
526 13 |               hogy attól nem látni bele az embernek a szemébe.~- Én
527 13 |                vóna ott nem lett volna, az is lettem volna.~- No lássa,
528 13 |                dzag betűt, Habi? Melyik az?~- Hiszön én is aztat kérdözöm.
529 13 |                a kormos végivel fölírom az istálló falára a tételt.~-
530 13 |               körmű mutatóujját ráteszi az első betűre és ellenőrzi
531 13 |            kimondva mög csak öt. Csalás az egész. Nem ér sömmit a tudomány.~
532 13 |              azt se tudom. Utóvégre nem az én szégyenem, hogy a tantervek
533 13 |                embör meg egy nem embör. Az egyik embör húzi, a másik
534 13 |            locsoli szentöltvízzel, hogy az ördög, aki rajta ül az üstön,
535 13 |             hogy az ördög, aki rajta ül az üstön, elijedjön róla. Töszünk-e
536 13 |                 miért ne tennénk? Nekem az ördög mindig igen szimpatikus
537 13 |                a miénk. (Azt hiszem, ez az alma volt az, aminek a csutkája
538 13 |                 hiszem, ez az alma volt az, aminek a csutkája megakadt
539 13 |              aminek a csutkája megakadt az Ádám torkán, hogy örök hálára
540 13 |           ősapánkat magunkról ismerjük, az abba is beleharapott volna.)
541 13 |             olyan édességre kapatott rá az ördög, amiért a mindenféle
542 13 |          tiszteletünket.~- Hitványollom az urat - markolászta meg Habi
543 13 |                  Maga majd csak taszíti az üstöt, mikor én húzom.~Persze,
544 13 |                szenteltvíz se, elfüstöl az esze nála nélkül, ha én
545 13 |                ember ki lesz? Aki emeli az üstöt?~- Hát a Szűrös Pap
546 13 |                Jóska. Kutya erős gyerök az, hallja, a komenista világban
547 13 |               kukoricában. Tudja, mikor az a nagy szaladás vót a városban.~
548 13 |            Szűrös Pap Jóska életének ez az adata eddig ismeretlen volt
549 13 |             Angyal Bandi se járt, pedig az is jeles ember volt a maga
550 13 |             költészet tartózkodik, mint az összes turáni dalárokban,
551 13 |          múzeumban, és csodájára járnak az ángliusok, akik idejönnek
552 13 |               nem hagyott fönn kétséget az iránt, hogy természeti ellenkezés
553 13 |                 hogy csak izrálita volt az üllető.~Kétségem támadt
554 13 |               volna beajánlani, mert ha az ráveti a szemét az öreg
555 13 |              mert ha az ráveti a szemét az öreg ördögre, még az is
556 13 |             szemét az öreg ördögre, még az is tótágast áll neki. De
557 13 |               Űtet mán nem köll félteni az ördögtül.~Fehérszemélynél
558 13 |         ördögtül.~Fehérszemélynél ugyan az ilyesmit sose lehet biztosan
559 13 |                biztosan tudni, de ebben az esetben igaza lehet Habinak.
560 13 |           Habiné már oly öreg, hogy még az Ótestamentomból emlékezhetik
561 13 |         Ótestamentomból emlékezhetik rá az ördög, mikor az endori ágyasházba
562 13 |         emlékezhetik rá az ördög, mikor az endori ágyasházba beigazgatta
563 13 |                óriási ujjak nyulakodtak az égre, amelynek ablakaiban
564 13 |           ablakaiban szelíden pillogtak az örökkévalóság mécsesei.~-
565 13 |       csillagokra, annak pokolvar lössz az ujján!~Nézelődött egy darabig
566 13 |                  Nézelődött egy darabig az égi mezőn, aztán arrafelé
567 13 |             intett, ahol a fák hegyében az Arcturus szikrázott.~- Ott
568 13 |             szikrázott.~- Ott lössz ni! Az Ökörvezető-csillag iránt.~-
569 13 |             parancsolt keményen Habi.~- Az erdőbe?~- Az erdőbe.~- A
570 13 |           keményen Habi.~- Az erdőbe?~- Az erdőbe.~- A Rívó-erdőbe?
571 13 |                 maga a valóságos sámán, az ördöngős táltos, és ez itten
572 13 |          füvellő őshaza a Káma partján, az őscsillagok alatt, az öreg
573 13 |          partján, az őscsillagok alatt, az öreg Numi Tarom istennel,
574 13 |           bicebóca, hogy keveredett ide az én tartományomba, az én
575 13 |                ide az én tartományomba, az én népeim közé?”~A sámán
576 13 |               húzom rá. Mert a Drómónak az a regulája, hogy űelőtte
577 13 |           haptákot állni.~- Hát kend?~- Az más. Én az avangárda vagyok.~
578 13 |                  Hát kend?~- Az más. Én az avangárda vagyok.~Nagyon
579 13 |       zsebkendőmmel kötném be a szemem?~Az ördög major domusa azt mondta,
580 13 |           kötöttem be a szememet, ahogy az „erre csörög a dió” játékban
581 13 |           csörög a dió” játékban beköti az okos ember. Csak éppen,
582 13 |               vezényelt Habi.~Habi volt az ostorhegyes. Habiné a sereghajtó,
583 13 |             nyújtogatta ki a szűr alól. Az egyiket Habi kapta el, a
584 13 |              keze feje egyre kicsúszott az enyémből.~- Möhessünk!~Az
585 13 |               az enyémből.~- Möhessünk!~Az utat nem tudta-e a sámán,
586 13 |               nevetett álmában. Kiverte az álmot az erdő szemeiből.
587 13 |               álmában. Kiverte az álmot az erdő szemeiből. Rókavonyítás
588 13 |             ravatal. Arra Habi föltolta az asszonyt, jobb oldalára
589 13 |          világtáj felé, és elvirginálta az ördögidéző imádságot.~Szép
590 13 |                 imádságot.~Szép imádság az nagyon, de nem adom tovább,
591 13 |             tovább, mert pörbe fognának az ördög kultuszának terjesztése
592 13 |           hiszen elég recipiált kultusz az.) Aztán meg el is kedvetlenített
593 13 |                 hogy legyenek csak azok az aranyak mentül régibbek,
594 13 |              Habi, s ezzel vége szakadt az egész finnugor misztikumnak. -
595 13 |                 örök üdvösségit, Jóska?~Az ásó lekoccant a földre.
596 13 |                 a sírról, Habi nekiállt az ásóval, a legény nézte vakra
597 13 |         porhanyó földben mélyre szaladt az ásó.~- A lapátot adja ide -
598 13 |               csontrejtélyhez.~- Hát ez az - szólalt meg Habi. - Valóságosan
599 13 |               mondani azt a nevet, amit az előbb oly hirtelen köpött
600 13 |             miképpen mi is mögbocsátunk az ellenünk vétötteknek, Ammön.~-
601 13 |             Hoci a korsót - intett Habi az asszonynak.~És kezibe véve
602 13 |        beszentelte vele kereszt alakban az ezeréves komenistát:~- Az
603 13 |               az ezeréves komenistát:~- Az Atyának, Fiúnak és Szemlélök
604 13 |               nevében, Ammön!~Fölnézött az égre, arra a tájra, ahol
605 13 |         Boldogasszony-motollája eregeti az ezüst fonalat, és elsóhajtotta
606 13 |                 Aztán ahogy ráhajította az első lapát földet a csontemberre,
607 13 |               eligazgatta a szűrt, hogy az ujja ne legyen alágyűrve.~
608 13 |               ujja ne legyen alágyűrve.~Az ég ereszetén már szőkült
609 13 |               mire földomboltuk a sírt. Az ásók duhogását Habiné reszkető
610 13 |                 és kiszaladoztak rajtuk az elszabadult csillagok, és
611 13 |                 és beszaladoztak rajtuk az elszabadult lelkek. Habiné
612 13 |            éccakája van most, galambom.~Az ám, csakugyan, a Szent Lőrinc-éjszakai
613 13 |              Ahány csillag végighasítja az eget, annyi lélek szabadul
614 13 |                illőnek találta elővenni az ünneplő stílust, és bizodalmasan
615 13 |               fülembe súgta:~- Most mán az úr is ki van tanulva a paraszti
616 14 |                     LÉGBŐL KAPOTT HÍREK~Az ember ott szedi a tudományt,
617 14 |          fejembe fogadok - másik felére az otthonvalók tartják a jusst -,
618 14 |             kocsikerék igénybevételével az illetékes nyájőr. Ne mondhassa
619 14 |             hallottam, mint most hallom az egész bűbájolást. De amit
620 14 |                  amelyekből merítettem. Az egyik Seregély Kanász Ádám
621 14 |             hogy többször látták, mikor az öreg sas addig pofozta a
622 14 |    szemhunyorítás nélkül állja a napot, az törvényes ágyból származik,
623 14 |          törvényes ágyból származik, és az ürgeparadicsom minden örömében
624 14 |                 szeme a napba nézéstől, az nem az apja fia, ennélfogva
625 14 |                a napba nézéstől, az nem az apja fia, ennélfogva a fészekből
626 14 |               ennélfogva a fészekből és az örökrészből kitaszítandó.~
627 14 |         örökrészből kitaszítandó.~Mivel az emberi társadalomban ilyesmi
628 14 |               ez a följegyzésem tisztán az elméleti tudományt szolgálja.
629 14 |                gyakorlati haszon nélkül az a tanulság se, amivel a
630 14 |                 egyszerű módja van. Fog az ember egy tükröt, és elindul
631 14 |                és mivel azt hiszi, hogy az egy másik hím, nekiszalad
632 14 |             pedig nőstény foglyot talál az ember, az rögtön elkezd
633 14 |                 foglyot talál az ember, az rögtön elkezd kacérkodni
634 14 |                és amikor meglapul neki, az ember kézzel megfoghatja.~
635 14 |                menten fölfordul, amiben az a jó, hogy többet nem hordja
636 14 |            Politikusok figyelmébe.)~Hát az ölyvről ki tudta idáig,
637 14 |               keverték? Hideg téli este az ölyv fog egy verebecskét,
638 14 |              meleg természetű teremtése az Istennek. Az ölyv nem is
639 14 |       természetű teremtése az Istennek. Az ölyv nem is azért fogja
640 14 |              már reggel megfogta volna. Az ölyvnek arra kell a verebecske,
641 14 |                kell a verebecske, amire az öreg Dávid királynak kellett
642 14 |             hogy a verébnek jólesik, de az bizonyos, hogy az ölyv fölmelegszik
643 14 |           jólesik, de az bizonyos, hogy az ölyv fölmelegszik tőle,
644 14 |              kedvvel ébred. Mármost, ha az ölyv olyan kapitalista volna,
645 14 |               megtette kötelességét. De az ölyv is tudja, hogy neki
646 14 |               köti neki, hogy vigyázzon az egészségére.~A denevér is
647 14 |           madarat a fán, de nem fán, mi az?~Hát az, hogy egy kancsal
648 14 |                  de nem fán, mi az?~Hát az, hogy egy kancsal szemű
649 14 |                kancsal szemű barát - ez az a férfi, de nem férfi, aki
650 14 |                Ádám tőle tanulta volna. Az azonban már nagyon komoly
651 14 |                olyan komoly dolog, hogy az embernek azt kell kívánni,
652 14 |               azt kell kívánni, bárcsak az egész nemzet szarkahúst
653 15 |           hosszú póklábukkal megmásszak az alvó emberek szívét, és
654 15 |               föl áldozataikat.~Idekint az álmok pillangók, amelyek
655 15 |                mécsvirágéból a fehérek, az égő szerelem virágaiból
656 15 |    nenyúljhozzámokból a tarkák. Idekint az álmok mind virágszagúak,
657 15 |                van beszegve a szárnyuk.~Az éjszaka álmomban otthon
658 15 |                 ahogy szokott. Beteszem az ajtót, hogy a Szana kutya
659 15 |                 is a Szana kutya, hanem az édesapám perzsiasapkája,
660 15 |           kinyitva. A szemüvege itt van az eperfán, az egyik ablaka
661 15 |           szemüvege itt van az eperfán, az egyik ablaka ki van esve,
662 15 |                 keserű. Vércsöpp. Ahogy az ég felé fordítva nézem,
663 15 |               abrosszal volna betakarva az egész ég. Leülök a küszöbre,
664 15 |                nem mondja, hogy hol van az édesanyám.~- Megmondom én,
665 15 |            Megmondom én, fiam. Fönt van az égben.~- De énnekem el kell
666 15 |                 hittem, hogy Makó, mert az egyik ház sarkán az volt
667 15 |                mert az egyik ház sarkán az volt a táblára írva: Paradicsom
668 15 |                aztán láttam, hogy mégse az, mert itt a házak fejjel
669 15 |                azt mondják, hogy felhő, az a mennyország füstje.~Mit
670 15 |            Tudom már, a mesében ez őrzi az angyalbárányokat.~- Ugyan,
671 15 |               kenyérsütögető asszony?~- Az. Móra Mártonné, Juhász Anna.~-
672 15 |                tudnám, nagy rangban van az itt. Ő a mennyország kenyérsütögetője.
673 15 |                jön a Bárány levélhordó, az majd odavezet.~Ha meg nem
674 15 |               hozni Móra Mártonékhoz.~- Az egész utca együttvéve nem
675 15 |            lisztes nem volna, azt hinné az ember, templomba készül.~-
676 15 |               Feri fiamtul? Mert mindig az volt, szegénykém, a legrosszabb
677 15 |              Persze, megint ellabdáztad az időt a Barta gyerekekkel!~
678 15 |            vagyok? Hiszen úgyis mindegy az, akármivel labdázza el az
679 15 |               az, akármivel labdázza el az ember az életét, és csak
680 15 |          akármivel labdázza el az ember az életét, és csak kocsiút
681 15 |                 életét, és csak kocsiút az mindig.~Különben most már
682 15 |               mindig.~Különben most már az ő haragja is mosolyba édesedett.~-
683 15 |       szakajtóban. Tudod, a többinek jó az élesztős kenyér is, de már
684 15 |           szuszék, de akkora, hogy abba az öregtemplom hússzor beleférne,
685 15 |               de százszor szebbet, mint az öregtemplom nagy oltárán
686 15 |          szakramentomtartó -, ebben van az Istenke lisztje. Csupa lángliszt
687 15 |           fordult, én pedig kifordultam az ajtón, mert mintha az édesapám
688 15 |       kifordultam az ajtón, mert mintha az édesapám hangját hallottam
689 15 |              hulljon a földre, ez itten az én hivatalom.~Csörtögés
690 15 |               Apám visszarántott.~- Nem az az, fiam. A Halál kutyája.
691 15 |                 visszarántott.~- Nem az az, fiam. A Halál kutyája.
692 15 |            kutyája. Most kerüli a Halál az Úr szőllejét.~Őszes, szikár
693 15 |        hasadékán jött - magyarázta neki az édesapám, aztán bementek
694 15 |                csapd a te aranygombodat az én lábam szárához, Prómétás
695 15 |              már fázik a kezem.~- Nézd, az én kezem milyen meleg. A
696 15 |                melegítsd meg a kezed.~- Az ám, de miből gyújtsak tüzet?
697 15 |                csupa nyers fa van, csak az a száraz fa, amin te ülsz.~
698 15 |             deszkakereszten ültem, mire az volt ráfestve fehér betűkkel:
699 15 |                a zsemlyecipócskámba, de az első falat kifordult a számból.
700 15 |        édesanyám.~- Kinek milyent őrölt az élete malma, kisfiam. Látod,
701 15 |                 ezelőtt ilyent sütni.~- Az én lisztemből csak ilyent
702 15 |          kenyérmorzsa.~- De volt, fiam. Az, hogy jobban szerettelek
703 15 |                 Azt mondja a Bíró, hogy az is nagy bűn, és az ítélettel
704 15 |                 hogy az is nagy bűn, és az ítélettel nem lehet pörbe
705 15 |             harmadik zsemlyecipót.~- Ez az apád porciójából való, gyermekem.
706 15 |          emberteste van, azt meg fogják az ég árkában a három lappantók,
707 15 |                 lehet megmondani.~- Hát az a héhő micsoda?~- Az a vasszögekkel
708 15 |                Hát az a héhő micsoda?~- Az a vasszögekkel kivert deszka,
709 15 |              énvelem? - rázta a zokogás az egész testemet. - Nézze,
710 15 |                  hogy elvékonyultak már az ujjaim!~Nagyot sóhajtott,
711 15 |                 sóhajtott, aztán letett az öléből, bement a házba,
712 15 |               rakta a számba.~- Ez való az én kisfiamnak, ugye, ez
713 15 |           tésztája volt, mint a hab, és az íze, mint a friss húsvéti
714 15 |               Föl is szedegettem belőle az utolsó morzsát is, és akkor
715 15 |                 azt mondta édesanyám:~- Az örökkévalóság kenyeréből
716 15 |              többet a világ végezetéig, az én helyem most már a Vérrelversengő-csillagban
717 15 |           odanézek: két angyal térdepel az ajtóban, jön be a jó Isten
718 15 |                 szakasztott olyan, mint az oltáron.~- Asszony, a kulcsot -
719 15 |             bárány.~Kinyitja a jó Isten az aranyszekrényt, kiterjeszti
720 15 |           angyalának:~- Zárjátok be ezt az asszonyt ebbe a szekrénybe,
721 15 |                 megfordul, menne kifelé az ajtón, elejbe borulok:~-
722 15 |            komolyan a jó Isten.~- De... az anyám... az édes... a kenyérsütögető... -
723 15 |              Isten.~- De... az anyám... az édes... a kenyérsütögető... -
724 15 |                szekrény felé.~Kipattant az ajtaja, és kirebbent belőle
725 15 |                 fejű fehér galamb kocog az ablaküvegen.~
726 16 |               Boreas, Aquilo, Auster és az ördög tudja könyv nélkül
727 16 |             segédistennek.~(Azt hiszem, az Olümposzon maguk a halhatatlan
728 16 |                de a halandóknak jó volt az nagyon, hogy akármit tettek-vettek,
729 16 |             ügyébe esett egy-két isten. Az ember akár hétszáz istennél
730 16 |                 a fehér lábú Vénusszal, az igen okosan tette, ha hűvös
731 16 |            szamárfület mutatott.)~Ebben az egyben talán ma is érvényben
732 16 |            talán ma is érvényben vannak az olümposzi törvények, ha
733 16 |           helyeztettek is. Mikor Marika az aranykor pásztorlányainak
734 16 | pásztorlányainak gráciájával rakta elém az ingvállából kiszedett asszonyhúsú
735 16 |                 termést, és döghalállal az ólakat; akik fákban laknak,
736 16 |         alászállának már a poklokra, és az egy igaz Istené itt az egész
737 16 |               és az egy igaz Istené itt az egész impérium, oktalan
738 16 |            füvek és csillagok felett és az ő rendelkezése alá tartoznak
739 16 |             különösen akkor, mikor Habi az Isten rendelése szerint
740 16 |                vérpadára. Még látszanak az erdők, még vissza lehetne
741 16 |              mint a sors vesszeje suhog az ostornyél:~- Ott már a város
742 16 |                 a város füsti piszkolja az eget!~Amerre mutat, ott
743 16 |            mutat, ott lomhán feketéllik az ég - fejünk fölött még vidoran
744 16 |            elszökdécsel a többitől, azt az Istenke szép szóval próbálgatja
745 16 |                 most a magyaroknak kell az eső!~A felhőbárányok is
746 16 |     felhőbárányok is csak olyanok, mint az emberbárányok. Letérnek,
747 16 |                Mintha nem mindegy volna az oktondiaknak, hogy hol sírják
748 16 |             hogy hol sírják ki magukat!~Az Istenke kezd kijönni a sodrából.
749 16 |            tehetnek ellene semmit, mint az emberek. Szélkutyáival űzi,
750 16 |           szélkölykök, mély buffogással az öregek.~- Alighanem mögázik
751 16 |             öregek.~- Alighanem mögázik az úr - prófétálja Habi egykedvűen.~
752 16 |               felel. A nyáj együtt van, az Istenke végigcsördít a tűzostorral
753 16 |           egyszerre ugat, üvölt, bömböl az egész szélfalka. Itt nem
754 16 |              módjára harapnak egymásba. Az Isten se bír velük másképp,
755 16 |               csattan, hogy recseg bele az ég és reszket a föld.~A
756 16 |                nem látok semmit: szakad az eső, nem bírom kinyitni
757 16 |        tapogatok a kezemmel. Habi nincs az ülésen. Hová lett? Villám
758 16 |              tenyeremen át belekiabálok az égharsogásba. Magam se hallom
759 16 |              Magam se hallom a szavamat az ítéletnapi zenebonában.
760 16 |              óriás tűzfák lobbannak föl az égen, cikcakkos gyökerük
761 16 |             tartogatott volna még nekem az élet trafikja, de hát mindegy
762 16 |                trafikja, de hát mindegy az, utoljára úgyis csak ki
763 16 |           mondják. Csak éppen úgy, hogy az irigység hernyója megmássza
764 16 |      trágyahordó szekéren hamuhodjon el az égi tűzben. Valóságos vikinghalál,
765 16 |               Van ez olyan szép, mintha az ember csukamájolajnak érkezik
766 16 |       szénaboglya köpködi fel a szikrát az égi tüzekre. A villámok
767 16 |            nincs párna, de úgy látszik, az nem is okvetlenül kívántatik
768 16 |                 babérkoszorúkat, amiket az irodalomtörténetnek hagyok,
769 16 |               sikerült, miért sikerülne az az utolsó ásításnál? Fákat
770 16 |            sikerült, miért sikerülne az az utolsó ásításnál? Fákat
771 16 |                hallgatag este testvére, az ölében kinyitott verseskönyv,
772 16 |                és mégis mintha föntrül, az Aldebaran és Berenice lángjaiból
773 16 |              mondtam ugye, hogy mögázik az úr?~Fölrezzenek, és kinyújtóznám
774 16 |                és kinyújtóznám magamból az álmot, de dideregve csuklik
775 16 |        dideregve csuklik vissza a karom az oldalomra. Hajamból, ruhámból
776 16 |                  ruhámból lassan csepeg az eső. Az égalj páráján átfehérlik
777 16 |          ruhámból lassan csepeg az eső. Az égalj páráján átfehérlik
778 16 |       értetlenül Habit, ahogy veszkődik az ülésdeszkával, fölfelé fordítva
779 16 |               vótam.~Nem ám, mert ahogy az első csattanással kinyíltak
780 16 |             első csattanással kinyíltak az egek csatornái, Habi lerúgta
781 16 |                azzal beleguggolt nyakig az út mellett az ér vizébe.
782 16 |        beleguggolt nyakig az út mellett az ér vizébe. Ki se jött belőle,
783 16 |           akkora filozófiával, amekkora az egész könyvtáramban nincs,
784 17 |                vagy te, Messzi Imriske. Az ilyen fejre szokta mondani
785 17 |         megbecsüli. Azt mondja rá, hogy az a jó fej, mert abban nem
786 17 |              mert abban nem szalad szét az ész. Született diplomaták
787 17 |       diplomaták a kalaposok, kár, hogy az ország nem őrájuk bízza
788 17 |                mint a többi, Imre fiam. Az életed idáig nem egészen
789 17 |             Azazhogy mégse egészen úgy. Az apádnak, Messzi Pál gazd’
790 17 |         válogatta (mert nem politika ám az, ész kell hozzá), addig
791 17 |      elnézelődtél a gyárban. Mint ahogy az efféle kis bamba gyerek
792 17 |                 megszerkesztette belőle az ólat vagy górét, akkorra
793 17 |             láttál. Megvan benne minden az utolsó srófig. A hozzávaló
794 17 |             hozzávaló szíjakat levágtad az „éd’satyád” tarisznyájáról.
795 17 |                 kiadja kicsiben, amivel az igazi gőzfűrész rémítgeti
796 17 |               igazi gőzfűrész rémítgeti az ijedős városi népet.~Nagyon
797 17 |                hiszen ért ehhez, látod, az ilyen városi úrféle is,
798 17 |              benne nagyságos úr. A jövő az Isten kezében van, s a tovább
799 17 |        rosszallni fogja annak. De bízom az édesapádban, hogy meg fog
800 17 |                   Mert most már ismerem az egész famíliádat, Imriske
801 17 |              faragok belőled. Talán még az újságba is kiteszlek, s
802 17 |            végigborzongatta a lelkünket az öröm, hogy micsoda mechanikai
803 17 |          iskolában nem tanítanak: de mi az a te munkádhoz képest, Messzi
804 17 |                is megtermi a zsenit!~...Az apád, Messzi Pál, értelmes
805 17 |           mondom neki:~- Vétek volna ám az, jó ember, ha ez a gyerek
806 17 |                De hiszön nem veszelődik az el, tekintetös úr, mert
807 17 |                 mégse olyan értelmes ez az én emberem, mint amilyent
808 17 |               taníttatásra? - kérdezem.~Az édesanyádat - szép, tisztesen
809 17 |                szögényei vagyunk is; de az van benne, hogy nemigön
810 17 |        betüzeltem, hogy ne is lássam.~- Az, az - mondja komolyan Messzi
811 17 |                hogy ne is lássam.~- Az, az - mondja komolyan Messzi
812 17 |             komolyan Messzi Pál -, mert az a hiba, tudja, hogy nem
813 17 |              Pedig lássa, mán mégiscsak az a mienk...~És most már mégiscsak
814 17 |                  és neki van igaza, nem az adótiszt úrnak, aki azért
815 17 |               lelkemre, hogy megrontsam az életedet, és elvegyem tőled
816 17 |              azt mondja, hogy mégiscsak az a tietek.~Mert mi lenne
817 17 |               malacaid és birkáid közül az emberek közé, a katángkórós
818 17 |                 és kutyatejes parlagról az aszfaltra, amely fölkátyúsodott
819 17 |          fölkátyúsodott és porzik, mint az országút, a palotasorok
820 17 |                  A buckák közül, amiket az Isten friss szelei söprögetnek,
821 17 |               emberré serdülhetsz, mint az édesapád meg a keresztapád
822 17 |          édesapád meg a keresztapád meg az egész atyafiságod, amelynek
823 17 |                 És ha akkor lesz kedved az uradzáshoz, annak már lesz
824 17 |                el, Messzi Imriske, mert az én apám nem volt olyan bölcs
825 Epi|              éven belül fölveheti értem az özvegyi fátyolt. Ennek innen-onnan
826 Epi|              sem ijedt meg.~Egészen más az, ha olyan nagy tekintélyű,
827 Epi|                  mikor együtt sétáltunk az abbáziai kaméliafák alatt
828 Epi|              azt terveztem, hogy kiadom az írásaidat.~Mindig főbenjáró
829 Epi|            főbenjáró véteknek tartottam az alvó ember fölébresztését,
830 Epi|              Meglátod, hogy kapnak azon az emberek.~- Nem hiszem én
831 Epi|               Csak két fél glóbusz van, az is háttal egymásnak.~- Éppen
832 Epi|            egymásnak.~- Éppen arra való az irodalom, hogy hidat verjen
833 Epi|               olyan hidat is, amelyiken az ördög se jár. Az egyik végit
834 Epi|              amelyiken az ördög se jár. Az egyik végit magyar bakák
835 Epi|                  Ne félj te attól. Akik az irodalom hídja végiben állják
836 Epi|          posztot, azok előretaszigálják az embereket, nem visszafelé.~
837 Epi|            visszafelé.~Nehéz elképzelni az olyan boltost, aki elijesztgesse
838 Epi|                a falu szélén, de ott se az országútra néz az ablakom,
839 Epi|                ott se az országútra néz az ablakom, hanem a temetőbe,
840 Epi|             semmi se használt, kivágtam az utolsó tromfot:~- Nagy baj
841 Epi|            füzet fedőlapjára. Hát ugye, az ilyenektől kívánni se lehet,
842 Epi|                  egy hónap alatt elfogy az első kiadása. Mit csinálok
843 Epi|           telket. Nemigen nagyobb, mint az apám nyomtatószérűje volt,
844 Epi|      nyomtatószérűje volt, de elég lesz az nekünk. Van akkora, hogy
845 Epi|                 rajta vetni a bukfencet az unokámnak. Majd tavaszra,
846 Epi|                csak olyan vigvámot, ami az emberrengetegnek magamforma
847 Epi|         gyerekszoba. Én elírogatok kint az eresz alatt is egy félfenekű
848 Epi|             harmadik kiadás megjelenik. Az már lassabban fogy persze,
849 Epi|                 más, csak cseresznyefa, az mind nekem termi a sziromhavat,
850 Epi|            termi a sziromhavat, és mind az unokámnak termi a cseresznyét.
851 Epi|             maga szaggathasson, és csak az én karomra, mert csak én
852 Epi|           kerítéssel is. Hadd gondolják az emberek, hogy e mögött úr
853 Epi|            közel ültetjük a kerítéshez. Az én unokámnak elég lesz az
854 Epi|               Az én unokámnak elég lesz az is, ami befelé terem. Ami
855 Epi|               befelé terem. Ami kibújik az utcára, azzal hadd oltsa
856 Epi|                a szomját a más unokája.~Az ám, csakhogy úgy február
857 Epi|                 hogy baj van. Nem írnak az újságok a könyvemről, pedig
858 Epi|         újságíró barátomnak. Így szokás az mostanában.~- Ahá! - nevettem
859 Epi|                is elvégezhetem. Jobb is az, mert inkább a más háza
860 Epi|               háza tetején csurogjon be az eső, mint az enyémen. Hanem
861 Epi|               csurogjon be az eső, mint az enyémen. Hanem a kert, az
862 Epi|               az enyémen. Hanem a kert, az meglesz! Oda járunk majd
863 Epi|                 annak vasrácsnak lenni, az csupa lándzsába végződik,
864 Epi|                  a kulcsot fölakasztjuk az óra alá, és egész télen
865 Epi|                 arra nézünk, ha uraljuk az életet.~A kerítést akkor
866 Epi|              Hát ez igaz. De hát muszáj az én kertemnek bekerítve lenni?
867 Epi|            nekem kertemnek lenni? Nincs az megírva se a tízparancsolatban,
868 Epi|                 a tízparancsolatban, se az ötparancsolatban. Aztán
869 Epi|                 a gyerekkel. Úgyis lesz az. Árendába veszek négy cseresznyefát.
870 Epi|               négy cseresznyefát. Egyet az asszonynak is, egyet a lányomnak
871 Epi|                  Úgyis tudom, hogy csak az én cseresznyefámnak tapsikol.~
872 Epi|              destruktív nemzet részéről az irányzat tartózkodó. Hanem
873 Epi|            baráti kezét -, hiszen nincs az a kazal, amit lassanként
874 Epi|                ligetben, és ide látszik az ablakomba, néha az illatát
875 Epi|              látszik az ablakomba, néha az illatát is becsapja a szél.
876 Epi|                a pesti gyerek híjja. Ez az én cseresznyefám, ez a magyar
877 Epi|        keszthelyi első helikoni ünnepen az öreg Kazinczy tiszteletére