Kötet
1 Pro| magát egy rossz szóval se, de most mindjárt belevágom
2 1 | szőlő- és kukoricaföld: de a hangja, az örök zizegése
3 1 | homok szüntelen percegése, de a Habiak füle igazán nem
4 1 | Kalifornia mamutfáiból is, de mind magán viseli az a homok
5 1 | kutyájának, Habi.~- Cifra. De akit tavaly agyonlűtt a
6 1 | amely Habiban tartózkodik, de ő igen jó hasznát veszi,
7 1 | tanya, azt nem lehet tudni, de alighanem azért, hogy a
8 1 | kormányzást, az erdőőr, de az impérium csak névleg
9 1 | tartotta a beivódott zsír, de hát minden divat változó
10 1 | kormányfőtanácsos volna, de az bizonyos, hogy alkalmasabb
11 1 | információit, azt nem tudom, de annyiszor hallom tőle, hogy
12 1 | amiből fészket építhessen, de Nanika ilyenkor is be tudja
13 1 | haja van és lenvirág-szeme, de azt mindig lesüti, mikor
14 2 | a legaranyosabb ruhája, de leginkább arról, hogy ez
15 2 | magasságból ereszti szélnek, de ha muszáj, bokornak is megél,
16 2 | erdőgazdasági értéke csekély, de ezt nyilván csak olyankor
17 2 | fenyvesek is vannak. Vannak ám, de csak azért, hogy meghódítsák
18 2 | szeretnék még róla írni. De ahogy az életemet ismerem,
19 3 | tekintetében rongyos is, de azért nem vagyok spanyol
20 3 | egyszer se botlott meg, de olyant még egyet se, aki
21 3 | barátaim állítják rólam, de érdekes, hogy helyreigazítást
22 3 | járnak. Lassan járnak ugyan, de hát azt mondja a fönt nevezett
23 3 | ugyan, mint a haslábúság, de mit tudhatom én, hogy a
24 3 | hogy nem értjük a dolgot, de aztán lassanként mindenki
25 3 | vagyok a patagóniai alkirály, de az is lehet, hogy nagyon
26 5 | van az újabb időkben. No, de úgy szép a tudomány, ha
27 5 | ácsorogtam egy kicsit a méhesben, de őszintén szólva, nagyon
28 5 | nézelődő a méhek életében? De különben sem nagyon kedveltem
29 5 | hirtelenében, hogy hol olvastam, de arról hitelek, hogy nem
30 5 | számok nem egészen vágnak. De ezt akármilyen méhészeti
31 5 | csakugyan 7 fok és 45 perc, de a tompaszög nem 109 fok
32 5 | nagyobb vagyok, mint ők, de én sose találnám el. Az
33 5 | igazán se előre, se hátra, de azért szerencse, hogy a
34 5 | húszmillió esztendő alatt. De az is lehet, hogy polémiát
35 6 | elérhetetlen magasságban volt az, de a töve körül nagyon otthon
36 6 | mint a shettlandi póniknak. De talán nemzetgazdasági vonatkozásainál
37 6 | bodzából nem lett ákovita, de míg vesződtünk vele, a szilvatermésünk
38 6 | köt engem a bodzafához, de azért nem mondhatnám, hogy
39 6 | csak tehetséget adott neki, de módot nem adott hozzá. A
40 6 | ha kikel is a fa tövében, de meg nem nevelkedik. Bodza
41 6 | ugyan nem tud hozzá a bodza, de az anyai szeretet találékony.
42 6 | nagy utazásnak nem barátja, de olyan sietve, hogy a borravalót
43 6 | ágról lepereg a földre, de csak a színére. Neki pedig,
44 6 | bodzát az erdő fái közt, de ezen a körön belül lépten-nyomon
45 7 | az alattvalóit, mint ő, de soha nem lett volna háború
46 7 | Könnyű oroszlánra vadászni, de a szúra nemigen lehet robbanó
47 8 | hagytam benne jócskán. De a paradicsomkának a darázs
48 8 | végét szerették legjobban -, de a kalarábét még ők se ették
49 8 | billegtette a potrohát -, de az íze nem valami szívdobogtató.~
50 8 | jó szándék megvolt benne, de már nem bírta a fejét. Egy
51 8 | engedélyed.~Szárnyra kerekedett, de némileg tántorgó volt a
52 8 | még csak elnéztem nekik, de mikor a körtét meglepték,
53 8 | Bizony visszajött az másnap, de csak egyedül. Hogy mivel
54 9 | ideadják a kontrektust. De ottan aszonta néköm valami
55 9 | veretett, aki tudott róla, de kontraktusba íratta meg
56 9 | fűbérkönyvet váltott a birkájának, de a birka megdöglött, hát
57 9 | szemében a téboly ragyogása.~- De hát mért énrajtam keresi
58 9 | Adnám én jó szívvel, de ha nincsen nálam. Bolonddá
59 9 | beállított hozzám a szélmolnár. De most már föl volt hevülve
60 9 | ija, se fija.~- Igön ám, de a vicekirályok is csak a
61 9 | őneki nincsen maradása. De úgy leromlott az mán lélöknek
62 9 | töviskoszorúzta szívét.~- De hát azt mondja a nótaáruló,
63 10 | városi úr is megpróbálta, de úgy telerúnázta az ábrázatát
64 10 | anachoreta tradíciónak.~De ha patika sincs, borbély
65 10 | hozzátartozik a vasárnapi örömekhez, de Ignác nem szól semmit, mert
66 10 | Ki se löhet azt mondani.~De hát azért mégiscsak kimondják,
67 10 | jön ki mind az öt foga. De nem is csuda, mert rettentő
68 10 | idevalósibbnak látszik az ember -, de nem azért, mintha odamaradt
69 10 | ólajtót.~A végrehajtó bement, de ki már nem jöhetett, mert
70 10 | nincs tebenned lélök?~- De igönis hogy van - kacsintott
71 10 | meg a papmacskapille is, de hát ki látta ennek a sok
72 10 | elfogadtuk. Isten rendelése. De a világ vége? Hohó!~- A
73 11 | sportnak ezt a fajtáját, de hát valakinek a fahegyről
74 11 | csetlik-botlik az ágak közt, de csak Habiné nézett utána
75 11 | legények belevágják a bicskát.~De azért nem lett volna semmi
76 11 | le egy kicsit aggóskodva.~De csak azt látja, hogy nagyon
77 11 | jár, igen, mond valamit, de egy szó nem sok, annyit
78 11 | a szemével néz az ember, de lefelé csak a talpával.~
79 11 | életében nem esett le fáról, de erre megreccsent alatta
80 11 | kis lyuk is szakadt rajta, de hát az majd csak kikerül
81 11 | kölyökkutyaolajnak is mondanak. (De csak a tökéletlen emberek
82 11 | amelybe bokáig süllyed, de „az ő szárai, mint a márványkőből
83 11 | villog ki a levelek közül. De nem is volna célirányos
84 11 | mondanám, hogy nincs pardon, de ahogy megdobban a lábam
85 11 | kaszáló lábaival ijesztget.~De hát aki vadember, az bátor
86 11 | amnesztiát kapott a fa. De egy ágát mégiscsak le kell
87 12 | mögengedte, hogy összeszödhessem, de az én öreg vállamnak már
88 12 | tűnődött el az Úristen -, de hát mit lehetne itt most
89 12 | apró a szeme.~- Ejnye, de hitvány gizgaz lepte el
90 12 | Adtál Uram segítséget, de nincs benne köszönet - sóhajtották
91 12 | bekötötte a zsákját a tarlón. De ki is nyitotta mindjárt,
92 12 | istenáldotta növény a búza. De mikor gyűlölködés hatalmasodik
93 12 | búcsúzóban Mári néni -, de mintha csupa vadbúza nőne
94 13 | Ránézek Habira, mit akarhat. De azért jó a nagy szélű kalap,
95 13 | maga nagyon kitanult embör. De azért, lássa, a dzag bötűt
96 13 | bötű.~Mutatom a diftongust, de Habi csóválja a fejét, és
97 13 | az is tótágast áll neki. De Habi Habinéra szavazott.~-
98 13 | sose lehet biztosan tudni, de ebben az esetben igaza lehet
99 13 | isten nagyobb dicsőségére. De Habi csak egy rossz zaboszsákot
100 13 | audienciának megtartom a rítusát. De már a Habi tarisznyájába
101 13 | azzal nem szolgálhatok, de nagyon sokáig csetletett-botlatott
102 13 | Szép imádság az nagyon, de nem adom tovább, mert pörbe
103 13 | oda, ahun a part szakad.~- De van! - ordította el magát
104 13 | köpött ki rémült haragjában, de mire a végire ért, már a
105 14 | lecsökkenteni a tudósokat, de mégis szeretném tudni, melyikük
106 14 | hazaérkezett, megtörve bár derékon, de fogyva nem, sőt inkább gyarapodva,
107 14 | hallom az egész bűbájolást. De amit még mondandó leszek,
108 14 | Bukosza Tanács Lőrinc dudás. De mind a kettő igen jeles
109 14 | hogy a verébnek jólesik, de az bizonyos, hogy az ölyv
110 14 | aki megtette kötelességét. De az ölyv is tudja, hogy neki
111 14 | mondja:~- Egy égbe néző, de földre látó, férfi, de nem
112 14 | de földre látó, férfi, de nem férfi, meghajította,
113 14 | nem férfi, meghajította, de nem hajította, kővel, de
114 14 | de nem hajította, kővel, de nem kővel a madarat, de
115 14 | de nem kővel a madarat, de nem madarat a fán, de nem
116 14 | madarat, de nem madarat a fán, de nem fán, mi az?~Hát az,
117 14 | szemű barát - ez az a férfi, de nem férfi, aki égbe néz,
118 14 | nem férfi, aki égbe néz, de földre lát - a homokdarabbal,
119 15 | Szana kutya ki ne szökjön.~De megálljunk csak, a Szana
120 15 | édesapám perzsiasapkája, de úgy kell neki mondani, hogy
121 15 | a sapkát Etelnek hívják. De édesanyámat se találom sehol.
122 15 | fiam. Fönt van az égben.~- De énnekem el kell hozzá menni
123 15 | Hát eredj el hozzá.~- De hogy kell odamenni?~- Hát
124 15 | táblára írva: Paradicsom utca. De aztán láttam, hogy mégse
125 15 | százharminc esztendős lehet, de hírül sincs olyan ősz, mint
126 15 | kezét, rám néz szomorúan.~- De soká jöttél, édes fiam,
127 15 | soká jöttél, édes fiam, de soká jöttél, pedig hogy
128 15 | mért nem jöhettem előbb. De már akkorára haragosan elkapta
129 15 | labdázni szoktam a kocsiúton. De hát minek mondjam meg neki,
130 15 | jó az élesztős kenyér is, de már a jó Istennek mégis
131 15 | hogy van egy nagy szuszék, de akkora, hogy abba az öregtemplom
132 15 | egy kis aranyszekrényt, de százszor szebbet, mint az
133 15 | édesfagyökér volt a kezemben, de csak most vettem észre.
134 15 | tolt volna előre édesapám, de én a háta mögé bújtam.~-
135 15 | király szemfödő ruháján.~- De hát mihez csapjam? Nem látok
136 15 | jó! - csattantam fel -, de most te csapd a te aranygombodat
137 15 | őmiattuk poklokra a földön.~- De ha nem fázna a kezed, akkor
138 15 | melegítsd meg a kezed.~- Az ám, de miből gyújtsak tüzet? Látod,
139 15 | dinnyehaj nem ütött nagyot, de azért keservesen elríttam
140 15 | Beleharaptam a zsemlyecipócskámba, de az első falat kifordult
141 15 | addig, még itt leszek.~- De hát mért van ez, édesanyám?
142 15 | leesett kenyérmorzsa.~- De volt, fiam. Az, hogy jobban
143 15 | szállhatnak le a lelkek, de akinek emberteste van, azt
144 15 | adtam neked enni, kisfiam, de most már engem nem látsz
145 15 | rám komolyan a jó Isten.~- De... az anyám... az édes...
146 16 | bejelentőhivatal nélkül, de a halandóknak jó volt az
147 16 | rózsát nevetett a szája, de a bölcsesség istenasszonya
148 16 | fújnak ugyan, ahol akarnak, de csak Luca-napján, mikor
149 16 | nekik a magasságos Isten.~De Luca-napja még messze van,
150 16 | fene ebbe a ronda szélbe”, de a pusztalakó ésszel élő
151 16 | ne haragudjon meg érte, de a jó Isten mégis megértse,
152 16 | Hej, te fehér gyapjas, de elmaradtál a többitől! Hát
153 16 | szekerének középső ökrére, de hajlandó vagyok elhinni,
154 16 | nekem az élet trafikja, de hát mindegy az, utoljára
155 16 | itthon szurokba ragadtak. No, de hát így is jó. Aki finom
156 16 | szemem. Hát itt nincs párna, de úgy látszik, az nem is okvetlenül
157 16 | a tisztelőimnek hagyok - de hát ami életemben nem sikerült,
158 16 | kinyújtóznám magamból az álmot, de dideregve csuklik vissza
159 17 | hordoztam is vagy három nyáron. De olyan bordában szőtték azt,
160 17 | rosszallni fogja annak. De bízom az édesapádban, hogy
161 17 | iskolában nem tanítanak: de mi az a te munkádhoz képest,
162 17 | készséged van neked, kis kanász! De hiszen nem kell azt a fajt
163 17 | elveszelődne ott a pusztán.~- De hiszön nem veszelődik az
164 17 | magunk szögényei vagyunk is; de az van benne, hogy nemigön
165 17 | ilyenökbe avassa magát.~De azért mégiscsak fölvillant
166 17 | hányódott-vetődött egész télön a padkán, de a tavaszon oszt betüzeltem,
167 17 | kis buksi, hogy lehet ez, de mire megnősz, majd megérted.
168 17 | nekem egy ágyat a menházban. De - hogy szerénytelen legyek,
169 Epi| költők is ezt csinálják, de abban nincsen semmi veszedelem
170 Epi| huszonöt esztendeje lesz már, de a címzett még ma sem ijedt
171 Epi| alvó ember fölébresztését, de most mégis keresztényi kötelességemnek
172 Epi| szörnyűségeket gondolsz.~De Czakó Elemér úgy tud mosolyogni,
173 Epi| hogy hidat verjen köztük.~- De hiszen láttam már én olyan
174 Epi| durákozni is összeülnek, de aki rálép a hídra, abba
175 Epi| aki elijesztgesse a vevőt, de én megpróbáltam. Annyira
176 Epi| boltos vagyok a falu szélén, de ott se az országútra néz
177 Epi| lehet belőle szopogatni, de olyan bolond nincs, aki
178 Epi| apám nyomtatószérűje volt, de elég lesz az nekünk. Van
179 Epi| már lassabban fogy persze, de azért kerekítünk belőle
180 Epi| hogy e mögött úr lakik. De hogy azt ne gondolják, hogy
181 Epi| is megfordul egy példány, de venni nemigen veszik, mert
182 Epi| takarékosságot. Hát ez igaz. De hát muszáj az én kertemnek
183 Epi| is, csak veszi a könyvem, de a destruktív nemzet részéről
184 Epi| minden kazlat elhordanak, de azt nem mindig köszöni meg
|