Kötet

  1 Pro|            ízét.~Amúgy nem éreztem én semmi névvel nevezhető bajt,
  2 Pro|          meg nem gondolta, hogy az én szegény lelkemre érdemes-e
  3 Pro|      reggeli három és négy között. Én magam meg hiába próbálgatom:
  4 Pro|             Melyikben köthetek ki, én tehetetlen Szindbád, holott
  5 Pro|     írással bizonyíttatik.~No hát, én tudok egy pályát és helyet,
  6 Pro|           volt a világon, amely az én zsebemben össze ne tört
  7 Pro|         újságokat.~- Nézze, János, én még sohase bántottam magát
  8 1  |    szanálni rogyásig. Most azonban én kérek tőle egy kis türelmet
  9 1  |            ágason, hanem azt, amit én hagyogatok el úton-útfélen,
 10 1  |          vagyunk egymás titkainak. Én tudom őróla, hogy szőlőtakaráskor
 11 1  |          nagyon meglepett, és hogy én nagyon jó ember vagyok.
 12 1  |            Mitüj nem éj já?~- Mert én most tanulok.~Csakugyan
 13 1  |          alkalom nem volt rá, hogy én legyek az isteni gondviselés.
 14 1  |            nyomban fölfordult. No, én se leszek többet gondviselés.~
 15 1  |             Méjt nem löhet?~- Mert én üvegből vagyok, és eltörök,
 16 1  |           hogy nem hajlanak már az én vén csontjaim.~Természetesen
 17 1  |        emböj vad?~Ijedtében tegez, én zavarba jövök, és olyan
 18 1  |           álmában a sátán. Persze, én csak Marikával álmodtam
 19 2  |    egyéniséget nem tetszett látni. Én valahányszor gingkófát látok,
 20 2  |        holdas erdő, ott barátkozom én most a fákkal hajnali harmaton
 21 2  |         minden levele ezüsttallér. Én azonban mégis testvéribb
 22 2  |           hiába alakoskodnak, mert én úgyis tudom, hogy itt a
 23 2  |          hagyom meg neked, hogy az én síromra ne követ ültessetek,
 24 3  |     illetőleg.) Újságírói pályámon én is még többször elbicsaklottam
 25 3  |          rázta meg a kezemet, hogy én voltam az egyetlen kritikusa,
 26 3  |     világon.~Aztán meg hogy merjem én megsérteni valakinek az
 27 3  |        haslábúság, de mit tudhatom én, hogy a csigabiga mire büszke?
 28 3  |       amire büszke vagyok az, hogy én még máig se értem, mi haszna
 29 3  |    lényeges lépéssel vittem előre. Én találtam ki, hogy a szappanbuborékba
 30 3  |          azt gondolnák rólam, hogy én vagyok a patagóniai alkirály,
 31 3  |           kezet, amely vetette. Az én fáradt kezemet fogja-e valaki
 32 4  |      fölszálló köd ezüstfátyolával én is fölemelem hozzád lelkem
 33 4  |    fölemelem hozzád lelkem szavát, én Uram, én Istenem, jó emberek
 34 4  |            lelkem szavát, én Uram, én Istenem, jó emberek messzi,
 35 4  |       emberek-é? Keresed-e te azt, én Uram, Istenem? Avagy nem
 36 4  |       egyedül való jóság, miért az én asszonyom legyen az, és
 37 5  |      pedagógusok tanítják őket.~Az én szememben mégis az a legnagyobb
 38 5  |          szebb tőlük, mert például én sokkal nagyobb vagyok, mint
 39 5  |        nagyobb vagyok, mint ők, de én sose találnám el. Az a kétszázad
 40 5  |           csodálkozhat rajta, hogy én a méheket nem szeretem.
 41 5  |            a méheket nem szeretem. Én a hétszer ötről ma is csak
 42 5  |            a háláskodásra. Mert ha én méh vagyok, olyan kalamajkát
 43 7  |         sorozatba dolgozná bele az én adatomat: „lök-lökdös, száll-szálldos,
 44 7  |        körben járatos szó. Csak az én menedékhelyemen használják,
 45 7  |      fejezet szól. Az ám, csakhogy én azt fogadtam, mikor nagy
 46 7  |        állom is. A főerdőültető az én szememben nem e világból
 47 7  |         megváltoztatni a nevét. Az én deákkoromban még Bostrichus
 48 7  |          is csak szorult lélek. Az én fejemből senki ki nem beszéli,
 49 7  |          megzálogolt paraszttól?~- Én, pajtás, sose féltem az
 50 8  |     szerint Vespa vulgáris. (Mikor én deák voltam, még ennek hívták;
 51 8  |     szomorúan a közeljövőre, mikor én se leszek már vadember.~
 52 8  |             mért ne szelídíthetnék én meg egy darazsat? Majd örül
 53 8  |          nézte, hogy mit csinál az én vörös darazsam, s ahol az
 54 8  |    kiválasztottam a többi közül az én darazsamat a kanalammal
 55 8  |       háborút. Ő nem szólt semmit, én se szóltam semmit, csak
 56 9  |       akart tudni a kontraktusról, én voltam, a vadember, akinek,
 57 9  |           föl a kontrektust. Abbul én kinézöm, hun van elásva
 58 9  |         ide a kontrektust.~- Adnám én jó szívvel, de ha nincsen
 59 9  |        csak itt van az magánál, az én szömem nem löhet bekötni.~
 60 9  |          kis úrhoz tartoznak, mint én vagyok. Ha valami pernahajder
 61 9  |           Ha valami pernahajder az én nyakamba szabadította, én
 62 9  |          én nyakamba szabadította, én is rálőcsölhetem másra szegény
 63 9  |        szegény bolondot.~- Nem mék én senkihöz se - ingatta erős
 64 9  |     könyörgött.~- Nézze, nem bánom én, ha mind a magáé lössz is
 65 10 |          egy csirkefutamatnyira az én menedékemtől. Hogy micsoda
 66 10 |             még ki nem derül, hogy én is olyan nyújtófára méltó
 67 11 |     legelnek...”~Hogy honnan tudom én ezt ilyen szépen? Hát először
 68 11 | zúgtak-zörögtek a fülembe.~- Nono, én is ott leszek akkor - valami
 69 11 |    földönfutóvá, hiszen nem vagyok én lakáshivatal. Aztán nincs
 70 11 |           békulák dominiumának. Az én célomnak egészen megfelel,
 71 11 |            hála istennek, csakhogy én is eszükbe jutottam már!
 72 11 |             Ne, te, ne! Nem szedek én forgalmi adót! - döfködöm
 73 11 |       maradjon meg a fa dereka is! Én úgyis csak a koronára haragszom.~
 74 11 |       rongyból lesz a millió”.~Hát én nem tudom, kinek van igaza
 75 11 |       igaza a sok okos ember közt. Én egész határozottan ezt értettem
 76 11 |            Murkus bácsi?~Szeretném én látni azt a véreskezű Sullát,
 77 11 |          elgondolkodás jele, s míg én megfenem a bicskát egy törött
 78 12 |        hogy összeszödhessem, de az én öreg vállamnak már ez is
 79 12 |       Isten lelke üdvösségire.~Hát én senkitől se kívánom, hogy
 80 12 |          se kívánom, hogy vigye az én keresztemet, hanem aki elolvassa
 81 12 |           a búza legendáját, annak én is azt kívánom:~- Adja az
 82 12 |               Te vagy az, öcsém?~- Én ám, bátyám. Hát te hova
 83 12 |      zsákot nagy meglepetésében.~- Én bizony tehozzád indultam -
 84 12 |        adott. Magános ember vagyok én, kicsivel beérem; ti meg
 85 13 |           az embernek a szemébe.~- Én sokat.~- Deák oskolát is?~-
 86 13 |          Habi? Melyik az?~- Hiszön én is aztat kérdözöm. Írja
 87 13 |            Hát kend tudja, Habi?~- Én? Hát minek tudnám én? -
 88 13 |               Én? Hát minek tudnám én? - rántja föl a vállát. -
 89 13 |             rántja föl a vállát. - Én nem vagyok írástudó.~- Hát
 90 13 |          se tudom. Utóvégre nem az én szégyenem, hogy a tantervek
 91 13 |            taszíti az üstöt, mikor én húzom.~Persze, azt akarta
 92 13 |            akarta a vén róka, hogy én álljak a gödörben legalul,
 93 13 |      legközelebb a pokol. Vállalom én azt is. Nem kell a Drómónak
 94 13 |            az esze nála nélkül, ha én rákiáltok, hogy „öregem,
 95 13 |            féljön, majd eligazítom én azt - nyugtat meg Habi. -
 96 13 |           erdőbe.~- A Rívó-erdőbe? Én?~- A Rívó-erdőbe. Te.~A
 97 13 |             hogy keveredett ide az én tartományomba, az én népeim
 98 13 |            az én tartományomba, az én népeim közé?”~A sámán a
 99 13 |       állni.~- Hát kend?~- Az más. Én az avangárda vagyok.~Nagyon
100 13 |            hogy így is jó lesz, és én úgy kötöttem be a szememet,
101 13 |            ember. Csak éppen, hogy én nem a kendő alul láttam
102 13 |           Habi kapta el, a másikat én. Hideg volt a keze a legénynek,
103 13 |       velem Habi. - Maga majd ási, én mög hányom.~Mire a Göncöl
104 14 |     tudósok könyveiből szedi. Mert én nem akarom lecsökkenteni
105 14 |          Kár is volna a bélyegért. Én pedig ingyen barátságból
106 15 |             te kisgyerek.~- Ráülök én, ha meg nem mondja, hogy
107 15 |          az édesanyám.~- Megmondom én, fiam. Fönt van az égben.~-
108 15 |            csináljak, merre menjek én itt? Egy juhászforma öregember
109 15 |            kalapját.~- Hogy tudnék én odajutni?~- Ehol jön a Bárány
110 15 |        hírül sincs olyan ősz, mint én vagyok. Még a nagy bőrtáskáján
111 15 |            édesanyám azt gondolja, én még most is labdázni szoktam
112 15 |       minek mondjam meg neki, hogy én már öreg ember vagyok? Hiszen
113 15 |            A szuszék felé fordult, én pedig kifordultam az ajtón,
114 15 |               Nem azért permetezek én, fiam, hanem hogy harmat
115 15 |      hulljon a földre, ez itten az én hivatalom.~Csörtögés hallatszott
116 15 |           volna előre édesapám, de én a háta mögé bújtam.~- Hát
117 15 |         szökött ez ide? Nem láttam én ezt a Nap úton lejönni.~-
118 15 |          nagyon örültem neki, hogy én ezen a vasgombon aranygombot
119 15 |           mihez csapjam? Nem látok én itt falat sehol se.~- Csapd
120 15 |        csapd a te aranygombodat az én lábam szárához, Prómétás
121 15 |            keresztül.~- Nem csapom én, mert nekem már fázik a
122 15 |          fázik a kezem.~- Nézd, az én kezem milyen meleg. A te
123 15 |           száraz fa, amin te ülsz.~Én egy fekete deszkakereszten
124 15 |            a gombokat, és most már én is úgy fáztam, mintha király
125 15 |             nekem is.~- Édesanyám, én ezen éhen halok.~Bement
126 15 |         ezelőtt ilyent sütni.~- Az én lisztemből csak ilyent lehet,
127 15 |      gyerekkorom íze van. Csakhogy én már gyerekkoromban is gyönge
128 15 |           bírtam a barna kenyeret. Én elmegyek innen, édesanyám.~-
129 15 |       rakta a számba.~- Ez való az én kisfiamnak, ugye, ez való?~
130 15 |      többet a világ végezetéig, az én helyem most már a Vérrelversengő-csillagban
131 15 |         állass szöges héhőre, mert én ettem meg a kenyeredet.~-
132 16 |           világ vége.~Ej, bánom is én! Talán lett volna még egy-két
133 16 |        gondoltam rá, mire gondolok én majd utoljára, ha a végső
134 16 |          és korai georginákkal, és én a rácson keresztül simogatom
135 16 |         meg?~- Ott nem esött, ahun én vótam.~Nem ám, mert ahogy
136 17 |       ilyen városi úrféle is, mint én vagyok. Volt nekem valaha
137 17 |         ennélfogva a nyáron megint én leszek benne nagyságos úr.
138 17 |         mégse olyan értelmes ez az én emberem, mint amilyent mutat.~-
139 17 |       régebben úrnak neveztek. Hát én azt nem teszem, Imris. Nem
140 17 |           félelmes diktátor.~Akkor én már nagyon öreg ember leszek,
141 17 |          mezőkre látni, amelyekről én is a te korodban szakadtam
142 17 |            Messzi Imriske, mert az én apám nem volt olyan bölcs
143 Epi|           hisznek el semmit. Tudom én azt még lírikus koromból.
144 Epi|       alatt a tengeri permetben -, én azt terveztem, hogy kiadom
145 Epi|            nem tudod te, ki vagyok én? Elfajzott rossz magyar.
146 Epi|          Bízd azt csak énrám, mert én jobban tudom. A Georgikon-t
147 Epi|           az emberek.~- Nem hiszem én azt. A destruktívoknak nem
148 Epi|               De hiszen láttam már én olyan hidat is, amelyiken
149 Epi|          elijesztgesse a vevőt, de én megpróbáltam. Annyira mentem,
150 Epi|         tartózkodnak a kirakatban. Én csak olyan kis boltos vagyok
151 Epi|         fodormentáért.~Hát mondom, én megtettem a kötelességemet,
152 Epi|           ebbe idő telt, s azalatt én is beletörődtem a dologba.
153 Epi|         első kiadása. Mit csinálok én azzal a tömérdek pénzzel,
154 Epi|           mind a négy gyerekszoba. Én elírogatok kint az eresz
155 Epi|          szaggathasson, és csak az én karomra, mert csak én tudok
156 Epi|           az én karomra, mert csak én tudok rá vigyázni, hogy
157 Epi|           se. Különben is vigyázok én rá akkor is. Hiszen azért
158 Epi|          ültetjük a kerítéshez. Az én unokámnak elég lesz az is,
159 Epi|             Jaj, dehogy istenkedek én nekik! Nem vagyok én kucséber,
160 Epi|    istenkedek én nekik! Nem vagyok én kucséber, ha fodormentát
161 Epi|          ez igaz. De hát muszáj az én kertemnek bekerítve lenni?
162 Epi|         Jobb, ha azt más végzi, és én csak a kész termés alá állok
163 Epi|            Ne mondják, hogy mindig én vesztegetem meg a gyereket,
164 Epi|          Úgyis tudom, hogy csak az én cseresznyefámnak tapsikol.~
165 Epi|          pesti gyerek híjja. Ez az én cseresznyefám, ez a magyar