Kötet

 1 Pro|          helyett tinta folydogál, s aki szüntelenül magába mártogatva
 2 Pro|    vízesések harsognak a fülembe, s ha fölcsavarom a villanyt,
 3 Pro|       rossz szagú városi szélben, s kék tengerek fehér habparipái
 4 Pro|         egy dús füvű hegyi réten, s kezem kígyózva siklott a
 5 Pro|          zöld hullámú nádasokból, s nimfeák rózsaszín kelyhe
 6 Pro|       való esti imádságát mondja, s egy óra alatt összeszedtem
 7 1  |         állami érdek úgy kívánta, s azért igen szerettem volna
 8 1  |  szerkeszteni Ósikának, mint így, s a tökszárduda hajt annyi
 9 1  |      társa lappangásom napjainak, s kölcsönös tudói vagyunk
10 1  |           azonban mindent megért, s értelmes ember őt is megérti.
11 1  |     Nanikát hozzáértetem a fához, s a csöpp ember parányi lábait
12 1  |      azonnal a fa köré kulcsolja, s boldogan mozgatja még hajlékony
13 1  |    planorbisokat a forró homokon, s Nanika földöntúli tisztelettel
14 1  |           a zsebemben felejtettem s csak esti vetkőzéskor markoltam
15 1  |       álmodtam mint kezdő remete, s azért nem dukál krokodilus,
16 1  |   korhasztotta a víz, füle sincs, s két karjával szívére ölelve
17 1  |      Madonnát festett volna róla, s Habi, ha fiatalabb volna
18 2  |          álmodni képes, Horatiók! S a régiek ebből többet tudnak,
19 2  |           és fel való huzigálása, s ezt is rendesen csak akkor
20 2  |    Makkembert csináltam Ósikának, s most ez a homunculus hordozza
21 2  |   nyírfaültetéshez való magot is. S akkor, míg egymás könnyét
22 3  |           óta nem pipált a világ, s azzal rázta meg a kezemet,
23 3  |      kritikusa, aki nem túloztam, s ez esett neki jól.~Ezek
24 3  |          úgy tett, mintha értené, s a háború végén már csak
25 4  |         kihasadó nap első csókja. S a libegő köd mint templomi
26 4  |       másikában vetnek a földnek, s egyszerre készítesz magadnak
27 4  |           szól az írás, mondván: „s ő felsütteti napját a jókra
28 4  |           és gonoszokra egyaránt, s megöntözi esőjével az igazak
29 4  |     igazak és gonoszak vetéseit”? S ha válogatnál is bennünk,
30 4  | állítottál, békességgel végezzük, s nem kérünk érte mást, csak
31 5  |       ürügynek kellettek a méhek, s az iksz-lábú asztal alatt
32 5  |          födelezőkés, anyakalitka s herefogó, még tán fejtám
33 5  |         ad hominemekkel érvelnek, s az akadémikusok orrát se
34 5  |    szakértőknek adta ki az ügyet, s azok közt volt Maclaurin
35 5  |          a tompaszögű méhsejtnél. S akkor az jutott eszébe,
36 6  |          már nem tudom Kamillának s életíróim számára csak annyit
37 6  |       hogy a magja ki ne vesszen. S nem is lehetne mondani,
38 6  |       bogyóba bújtatja a magjait, s hogy még szembetűnőbbek
39 6  |          ott tesz-vesz a fa alatt s addig kipirgél-kapargál,
40 8  |        íróasztalomon üvegburában, s azokkal is azon az alapon
41 8  |            A darazsam már danolt, s azt vártam, hogy most már
42 8  |         tántorgó volt a röpülése. S a dudorászását még akkor
43 8  |         aki a családhoz tartozik, s bosszankodik, hogy késik
44 8  | bosszankodik, hogy késik az ebéd. S magam is hajlandó voltam
45 8  |       villa nyelével az asztalra, s mire Marika betálalta a
46 8  |      csinál az én vörös darazsam, s ahol az torkoskodott, oda
47 8  |           darazsamat a kanalammal s leborítottam egy pohárral.
48 8  |      Anakharszisz Görögországban, s miért lenne más a darazsak
49 8  |       panganétját is előrántotta, s akkorákat döfött vele a
50 9  |          egy héttel ezelőtt volt, s ma megint beállított hozzám
51 11 | szedőszékről nem lehetett elérni, s mivel Habi ért rá legjobban,
52 11 |         megreccsent alatta az ág, s az öreg koponya is reccsent
53 11 |           fa tövén levő lyukakba, s persze hogy erre egyszerre
54 11 |        valahonnan előgurul a pók, s nagy motollálva eltakarja
55 11 |        Szétömlenek a kezem fején, s úgy másznak az ujjaim szőrszálaira,
56 11 |    Visszarázogatom őket a hálóba, s aki nem akar menni, arra
57 11 |       pókék családi állapotát is, s ne tegye ki magát annak
58 11 |         koronában rigófészek van, s éppen akkor szálltak haza
59 11 |       ahogy a fahegyben ugráltak, s tanították fuvolázni a kicsinyeiket.~
60 11 |          mély elgondolkodás jele, s míg én megfenem a bicskát
61 12 |         vitték a csillagablakhoz, s ami morzsa volt rajta, azt
62 12 |       apró magot, mint a pelyvát, s hol szemenként hullajtotta
63 12 |       kipergetni minden kalászát, s utoljára se lett több az
64 12 |  kerekedett, fölkapta a zsákokat, s ami búza volt bennük, azt
65 12 | mosolyodott le az Isten az égből.~S azóta olyan bokros növésű,
66 13 |           is beleharapott volna.) S életem első véralmája óta
67 13 |        álljak a gödörben legalul, s ha valami baj lesz, engem
68 13 |         kötözködtek a derekunkba, s ha egy-egy hideg nyárfalevél
69 13 |       mert Habi is megtorpant rá, s a kutya erős Jóska akkorát
70 13 |         Rókavonyítás hallatszott, s elkárogta magát egy fölriadt
71 13 |         káromkodta el magát Habi, s ezzel vége szakadt az egész
72 15 |         rám ezt a temérdek népet. S tudod, kisfiam, ez mind
73 16 | bujdokolhattam volna a nyár elől, s cethalakra horgásztam volna,
74 16 |    áfonyáztam volna egy bokorról, s még szebb lett volna, ha
75 16 |        sikkantyúvirágos temetőben s alatta egy vörösbegyet a
76 16 |        szerelmes asszonyok szeme, s egy falusi paplak kertje
77 17 |        deszkát kivitték Csorvára, s mire öreg Messzi Pál megszerkesztette
78 17 |     amilyen a kerekes kútnak van. S a fűrészgép úgy szuperál,
79 17 |          tanyák közt nagy éhesen, s föleszi a tenger sok asztagot.~
80 17 |        jövő az Isten kezében van, s a tovább való átcsoportosításoknak
81 17 |           szóval voltam hozzátok, s ez javunkra billenti a mérleg
82 17 |          az újságba is kiteszlek, s múzeumi üvegszekrénybe is
83 17 |           képű, szép magas ember, s nagyon csodálkozva néz rám,
84 Epi| szerencsétlenkedjen a könyvemmel. S mikor semmi se használt,
85 Epi|      hozzá.~Persze ebbe idő telt, s azalatt én is beletörődtem
86 Epi|          a külvárosi kertek közt, s tegnap ki is választottam