Rész

 1 1|          amikor magam is azt hordtam.~Dia kerekre nyitotta álmosan
 2 1|         szegény ember - simogatta meg Dia gyöngéden a bal karom helyét. (
 3 1|          taganrogi kórházban. Éppen a Dia apja vágta le. Odahozta
 4 2|      visszaszármaztatni az irományai.~Dia tipegõ lábai alatt muzsikált
 5 3|               a gonoszkás megjegyzést Dia tette, mert ha én tettem
 6 3|             ha én tettem volna, akkor Dia egyszerre Dianát játszott
 7 3|              segédtudományt kezeltem. Dia azonban, akinek semmiféle
 8 4|         szárazát csipkedtem ki, mikor Dia egyszerre csak elneveti
 9 4|             Nem is ajánlom - ölelt át Dia a félkarjával. - Én még
10 4|           tarrka szarrka farrka. (Ezt Dia valami klasszikus káromkodásnak
11 4|              hatásosabbat a doktorok. Dia már majdnem teljesen megnyugodott,
12 4|               ugye? - súgta a fülembe Dia, míg nyakkendõkötés örve
13 5|            egész húsvéti flórát. Csak Dia maradt meg drága, virágzó,
14 5|             isteni - nevette el magát Dia, s most meg õ adott húsvéti
15 5|          osculum«, »szájacska«. Tehát Dia szájacskát adott a fináncnak.
16 5|             takarná - tromfolt vissza Dia.~- Na - csücsörítettem elõre
17 5|             ami azt illeti - nevetett Dia a szeme sarkából -, én a
18 5|             mint Hannibálnak - rúgott Dia a papucsa hegyével Montanarinak
19 5|            Csacsikám - állítottam meg Dia lábának karcsú ingáját -,
20 5|               egyszer abból.~Most már Dia mondta nekem azt, hogy csacsi
21 5|              medvének! - helyezkedett Dia történetfilozófiai álláspontra
22 5|           ásatás a zámai csatatéren s Dia is nagyon örülne egy tuniszi
23 5|          plüss legyen rajta a takaró. Dia vöröset, én meg attikai
24 5|          borszínû«.~- Aha! - nevetett Dia, azért voltak hát részegesek
25 5|           kétes hitelû portréja, amit Dia kivett a Montanari könyvébõl
26 6|              hogy vizes a vánkosom és Dia törölgeti a szememet. Már
27 6|          esett a keze ügyébe. ~Otthon Dia kisírt szemmel szaladt elébem.
28 6| tarhonyás-zsákok között.~A jajgatásra Dia is kijött és értesülvén
29 6|              a harmat, mire odabújtam Dia mellé, akinek fehér alakja
30 6|       stílusával a bordáimat.~Persze, Dia vékony ujja kopogtatta a
31 6|               emberkém! - csókolt meg Dia. - Olyan nem jól érzem magam,
32 8|            észak zord árján«.~Szegény Dia se gondolta, hogy az útiprogramunkat
33 8|               bent voltam a szobában. Dia a sifonér elõtt térdelt.~-
34 8|              virágzanak.~Odatérdeltem Dia mellé, de nem zavartam,
35 8|              amelyiken nincs dió - és Dia megszólalt:~- Tera mama
36 8|          kabátod zsebében? - kérdezte Dia, ahogy hozzámbújt.~- Hát