Rész

 1 1   |                                       1~Ahogy a magyar határon leszedtek
 2 1   |          megvolt, akkor virginálhatnak, ahogy akarnak, de azt nem engedhetem,
 3 1   |         férfiasan, Profimova!~Úgy tett, ahogy vártam: mosolyogva intett
 4 1   |                a hivatalos ember szeme, ahogy felemelte az egyik kutyanyelvet.~-
 5 2   |                osztozhatnék rajta. Úgy, ahogy minden falaton osztozni
 6 2   |                 mondtam büszkén Diának, ahogy a pimpimpárés fûben az ölébe
 7 2   |                 is kapott János rögtön, ahogy ezt kimondta, mert megakadt
 8 2   |          szolgálhatok - nézett rám úgy, ahogy udvarias ember szokott nézni
 9 3   |              hanem csak úgy lento risu, ahogy Horatiustól tanultam. S
10 3   |             helyiséget az öreg tatának, ahogy akarják.~Egy kicsit felhõdztem
11 4   |                  Szóról szóra úgy volt, ahogy a Menyus jelentette. Keresztbe
12 5   |                   mondom az asszonynak, ahogy kisimogatom a haját a szemébõl -,
13 5   |              megcsillant a holdfényben, ahogy alma-piros arcát visszafordította.~-
14 5   | visszafordította.~- Te - mondom Diának, ahogy becsuktuk az ajtót -, észre
15 5   |            értetõdõen intelligens, mint ahogy a molnár lisztes, és valószínûleg
16 6   |         hallottam az »akasztófa« szót.) Ahogy engem meglátott, rám vigyorodott.~-
17 6   |                pattant föl az ágyban és ahogy fölém hajolt, láttam elfehéredni
18 6   |           diskuráltam Hannibállal, mint ahogy hõsök szoktak egymás közt.~-
19 6   |                idéztem a spártai anyát, ahogy a zsebembe süllyesztettem
20 7   | leereszkedésével nem szabad visszaélni.~Ahogy a mr. Nemtomki kijött, megláttam
21 7   |            menázsit. Rosszat sejtettem, ahogy bontogattam a rajzpapírt
22 7   |                 rám, s meg is állított, ahogy a motyómmal a hónom alatt
23 7   |              jobban szeretnek játszani.~Ahogy egyre közelebb csúsztam
24 7   |         pályázhat vele a Nádasdy-díjra.~Ahogy a lépcsõ tetejére értem,
25 7   |                 bíznak az õsi erényben!~Ahogy ott ácsingózok, lesuttyan
26 7   |              fújt a forgalmi adó szele, ahogy a kiadóhivatalok kirakati
27 8   |     szükségesnek látott megvigasztalni, ahogy elém döcögött.~- No, nem
28 8   |               zsebében? - kérdezte Dia, ahogy hozzámbújt.~- Hát az ebédem -
29 Ideg|            költészetét jelentette, mint ahogy a cothurnus a tragédiáét.~