Rész

 1 1|            is megcsókoltatja.~- Ó, te szegény ember - simogatta
 2 2|    szoktunk: most én harapok, most te harapsz...~Kétfelé törtem
 3 3|          sörszomj!) Én is Tehetem, te is Tehetem! Krisztigott,
 4 4|    krumplitisztítás közben.~- Hát, te? - fordulok oda hozzá -
 5 4|           nem engedted meg neki?~- Te csacsi, hát hogy engedtem
 6 4|    eltaszította a fejemet.~- Sicc, te! De tudod mit mondott arra
 7 4|      Lermontov?~- Azt mondta, hogy te egy kõszívû kis majom vagy.
 8 4|     parancsolni.~- Kérlek alássan, te... hogy is mondjam... hát
 9 4|             hát igen... ugyebár... te katolikus vagy? Mert hivatalos
10 4|          körözvényt vitt hozzátok. Te keresztben ültél a széken,
11 4|     elõolvasott valami héber imát, te pedig utánamorogtad, s még
12 4| megijedtetek, mikor õ benyitott, s te olyan mérgesen néztél rá,
13 4|           az egész iskolát, hogy a te feleséged a jeruzsálemi
14 5|            hogy azt jó kiadósán.~- Te - mondom az asszonynak,
15 5|      fülemet -, azért gondoskodtál te róla, hogy itt csak olyan
16 5|          arcát visszafordította.~- Te - mondom Diának, ahogy becsuktuk
17 5|         visszatértem a fináncra.~- Te, én azt hiszem, hogy ez
18 5|          lábának karcsú ingáját -, te nem tudod, milyen fordulópont
19 5|           az egyik kabátom ujja, s te tudod azt, amit így sose
20 5|         görög és latin idézet...~- Te fiú! - intett oda egy álmos
21 5|  Han-ni-bál tanár úr, megértetted, te állat!?~Ez volt az elsõ
22 6|          Szoktál-e a Dunára járni? Te, öreg, gyere föl egyszer
23 6|            kellõs közepébe... vagy te most is olyan szégyenlõs
24 6|      vasfazék, csak a füle kormos! Te, ma püspökkel vacsorázom
25 6|          filiszteusok közé.~- Mit? Te oda akarsz menni közéjük? -
26 6|          szívemet.~- Kelj föl már, te hét alvó! (Ezek nevezetes
27 7|          már engem is úrnak nézel, te bórembukk? Hol a majsztered?~-
28 8| kandúrjának se mondom, hogy »sicc, te!« hanem azt, hogy »cicuskám,