Rész
1 1 | támasztja föl az asztal lábát.~Mindig csak ilyen komoly vonatkozásban
2 2 | ha írt neki, engemet is mindig beleírt a levélbe, de mióta
3 2 | elõtt, ha zavarba jött, mindig úgy ragozott, mint a legrégibb
4 3 | 3~Utólag mindig kiderül, hogy a felsõbb
5 3 | nehézkedési törvény értelmében mindig oda ült, ahol nagyobb volt
6 3 | hogy a bajuszkötõ vége mindig kipipiskedett a kolléga
7 3 | Igazán örülök. Nekem is mindig õ volt az ideálom, mióta
8 4 | az egész antik világból. Mindig keresztet vetett, ha reggeli
9 4 | csókaszemû ember, ez a Menyus, mindig idegessé tett a sunyi nézésével. (
10 4 | ültem a széken, mert én azt mindig úgy szoktam, mikor a tükör
11 4 | rajta, de a törülközõ még mindig a nyakamban lógott: az volt
12 4 | Menyust, elõre köszöntem neki mindig, és minden alkalommal megkuckuztam
13 4 | halál kutyája.« Az élet mindig ad rá alkalmat az embernek,
14 5 | szép levelet írni! Azóta mindig itt hordom a kebelemben.~
15 5 | S akkor nekem se kellene mindig arra gondolnom, mikor megölellek,
16 5 | megfordultak. Szárazon is mindig tengerszínt akartak látni.~
17 6 | az? (Magunk között eddig mindig tegezett.) Hallatlan bátorság
18 6 | szoktam vétetni, s ahol engem mindig szívesen fogadtak, tekintettel
19 6 | is neki veselkedtem, de mindig megakadtam ennél a sornál:~
20 6 | milliomod magammal. Olyankor mindig a fogamat csikorgattam és
21 7 | mutatott volna rá, akkor a mindig gyanakvó nemzeti érzés nem
22 7 | hatalom nadrágjában jár, ott mindig kéznél van a ménkü.« Tisztában
23 7 | lekapták magukhoz. A pajtásaim mindig irigykedtek rám, hogy én
24 7 | fakereskedõ. A kis varasgyík még mindig vartyogott a lépcsõrõl való
25 7 | volt jó, mert az ellenséget mindig elbizakodottá tette, továbbá
26 8 | Kell-e dió, fiú?« - ezt mindig olyan fán kezdik a sárgarigók,
27 Ideg| egy hosszabb verssor után mindig egy rövidebb következik.~
28 Ideg| elejérõl vett idézet (5.11). Mindig a veszély közelségét szokták
|