Rész

 1 1   |         ismerjük már az ilyesmit. Majd, ha a vizsgálat megvolt,
 2 1   |     nincsen semmi aktualitásuk.~- Majd elválik! - intett a csillagos
 3 2   |      kaptam. Ó, én mafla! Hát nem majd itt felejtettem a jegyzeteimet!~-
 4 3   |        rongyos kis napidíjat, mi? Majd estére a többi függõ kérdéssel
 5 3   |         kell, gondoltam magamban. Majd szót értünk velük estére.~
 6 4   |     allelujáját, az alelölülõnek! Majd lesz gondom rá máskor, hogy
 7 4   |    Akkorára tátottam a szám, hogy majd kiesett rajta a fejem.~-
 8 4   | visszaméltóságosodott, de most is majd sírva fakadt.~- Látod, fiam,
 9 4   |         el innen. Nahát, most már majd megmondom nekik a magukét.
10 4   |           éljeneztek. Az igazgató majd megölelt. Látszott a szemébõl,
11 5   |    kilátása szegény fejének, hogy majd õbelõle is csillagos János
12 5   |      karolt bele Rózsi nevetve. - Majd megtanítanám én a betyárt
13 5   |         villamosköltség. Most már majd igen, ha a tanulmányom napvilágot
14 5   |     szabad megnézni az újságokat. Majd megosztozunk rajtuk.~De
15 6   |      engem elnyelni? No, megállj, majd keresztbe fekszem én a torkodon!
16 6   |          nem kell sírni, anyókám! Majd levonjuk a béredbõl elsején!~-
17 6   |        egész város nyelvére kerül majd!« ~A szavakat össze tudtam
18 6   |          az egyetemi könyvtárban, majd ott eszem meg.~Nem ok nélkül
19 6   |          meg az utolsó csókkal. - Majd meglátod, fehér lobogóval
20 7   |          hogy »gyere haza gyerek, majd meglátod, hogy ide nem jönnek
21 8   |       csomagot. Hanem... hanem... majd a fiam. Az õ idejében majd
22 8   |        majd a fiam. Az õ idejében majd más lesz a világ... nem
23 8   |       lesz a világ... nem akarják majd az igazság kutatásáért máglyára
24 8   |        tenni az embereket. A fiam majd föltámasztja Ábelt. Akarom
25 Ideg|        egész város nyelvére kerül majd! (Horatius epódoszaiból
26 Ideg|        135). Magyarul annyi mint: Majd adok én nekik!...~Rétor: