Rész

 1 1|      írás ez, akármerrõl nézem. Engem nem tesz bolonddá az úr,
 2 1|         Hannibálról?~- Maga mer engem vallatni? - nézett rám szigorúan. -
 3 2|        a Rózsit, holott azelõtt engem levelezett a Rózsi. Húsvétkor
 4 3|          hogy ne kapacitáljanak engem, se jobbra, se balra, nem
 5 3|   gondolat az a részemrõl, hogy engem akarnak ünnepelni? Õ, Anton
 6 4| féltelek emberkém.~- Sose félts engem, asszonykám - hajtottam
 7 4|       ezért igazán nem lehetett engem okolni.~Úgy látszik pedig,
 8 4|    szomszédját noszogatta, csak engem nem noszogatott senki. De
 9 5|       leteszem a panganétot, de engem kukorékolni meg kását fújni
10 6|     énalám a máglyát? Ez szögez engem az Országház kapujára bõregérnek?
11 6|        a nagyfülû oroszlán akar engem elnyelni? No, megállj, majd
12 6|         akasztófa« szót.) Ahogy engem meglátott, rám vigyorodott.~-
13 6|          Tudja, hogy tönkretett engem, tudja, hogy fegyelmit indíthatnak
14 6|         szoktam vétetni, s ahol engem mindig szívesen fogadtak,
15 6|          megverek valakit, vagy engem valaki«, de az igazamat
16 6|   moziban - Dantont. Azt hitte, engem is ilyen ceremóniával fejetlenítenek
17 7|   nagyúr mosolygó arcát. Amikor engem állított elõ a lictor, akkor
18 7|        micsoda krédóba kevertek engem Pilátusnak, felcsillant
19 7|          A, ön az? Az ön témája engem is érdekel. Nem olvastam,
20 7|        a pedagógiájának. Ért ön engem?~Nagyon barátságosan kapaszkodott
21 7|     Tisztában voltam vele, hogy engem már meg is ütött, most már
22 7|        ennyi címe van.) Hát már engem is úrnak nézel, te bórembukk?
23 7|       akárcsak Galvani békája - engem véd a képviselõi immunitás...~-
24 7|      olyan lehetett, mint mikor engem felültettek a torna-lóra