Rész

 1 1|      harsogott a toll a papíron, aztán következett a punktum saliens.~-
 2 2|   asszonyi himmi-hummi közül. De aztán megint csak visszatottyantam,
 3 2|       guriga selyemcérnáért. Hát aztán kinek kell az a selyemcérna
 4 4|      kigurul a kötényébõl.~- Hát aztán hogy volt az, azzal a Lermontovval?~-
 5 4|     szemük a sok bélbenézéstõl.) Aztán az igazgató úr, mi a szöszt
 6 4|      nevetett még ekkorát. Mikor aztán letörölgette a könnyeit,
 7 5|          értünk ám ahhoz itt is. Aztán azt is megígértem Diának,
 8 5|      ember a jég hátán is megél. Aztán mikor eljóéjszakáztak, utánaszóltam,
 9 6|      vállamtól az ujjam hegyéig. Aztán a fájás átugrott a fejembe,
10 6|     beleszisszentek a srapnelek, aztán a vízesés egyre messzebbrõl
11 6|        három napig tart, öregem, aztán a varjú se károg rólad többet.
12 6|          aki adta, ha bolond is. Aztán, ha nekem ártani nem akart,
13 7|    ivadékai a parlamentjüket. Ha aztán Góg és Magóg hadaival elbántam,
14 7|         Scsipiónak ejtjük. Ennek aztán már nagyon könnyû olyan
15 7|        magyar karakternek.~Hanem aztán lent az utcán megcsendesedtem.
16 7|     Összefogódzunk, jó szorosan, aztán Kustendséig meg se állunk.
17 7| érdemes-e még idefönt nézelõdni, aztán megint csak nekilódult.
18 7|   magához rántotta két karjával, aztán fülig szaladt a szája a
19 7|          viszem le a lelek közé. Aztán különben is, meggondoljuk
20 7| léptették a forgalmi adót, amely aztán úgy elpusztította Karthágót,
21 8|      kutyakopogóst.~No, most már aztán igazán elmehetünk a lelékhez
22 8|           mert õ most imádkozik, aztán fölintett a sifonér tetejére.~