Rész
1 1| harsogott a toll a papíron, aztán következett a punktum saliens.~-
2 2| asszonyi himmi-hummi közül. De aztán megint csak visszatottyantam,
3 2| guriga selyemcérnáért. Hát aztán kinek kell az a selyemcérna
4 4| kigurul a kötényébõl.~- Hát aztán hogy volt az, azzal a Lermontovval?~-
5 4| szemük a sok bélbenézéstõl.) Aztán az igazgató úr, mi a szöszt
6 4| nevetett még ekkorát. Mikor aztán letörölgette a könnyeit,
7 5| értünk ám ahhoz itt is. Aztán azt is megígértem Diának,
8 5| ember a jég hátán is megél. Aztán mikor eljóéjszakáztak, utánaszóltam,
9 6| vállamtól az ujjam hegyéig. Aztán a fájás átugrott a fejembe,
10 6| beleszisszentek a srapnelek, aztán a vízesés egyre messzebbrõl
11 6| három napig tart, öregem, aztán a varjú se károg rólad többet.
12 6| aki adta, ha bolond is. Aztán, ha nekem ártani nem akart,
13 7| ivadékai a parlamentjüket. Ha aztán Góg és Magóg hadaival elbántam,
14 7| Scsipiónak ejtjük. Ennek aztán már nagyon könnyû olyan
15 7| magyar karakternek.~Hanem aztán lent az utcán megcsendesedtem.
16 7| Összefogódzunk, jó szorosan, aztán Kustendséig meg se állunk.
17 7| érdemes-e még idefönt nézelõdni, aztán megint csak nekilódult.
18 7| magához rántotta két karjával, aztán fülig szaladt a szája a
19 7| viszem le a lelek közé. Aztán különben is, meggondoljuk
20 7| léptették a forgalmi adót, amely aztán úgy elpusztította Karthágót,
21 8| kutyakopogóst.~No, most már aztán igazán elmehetünk a lelékhez
22 8| mert õ most imádkozik, aztán fölintett a sifonér tetejére.~
|