Rész
1 1 | beszéljenek itt zsidóul!~- De kedves szemlész úr - próbáltam
2 1 | virginálhatnak, ahogy akarnak, de azt nem engedhetem, hogy
3 1 | Magyarul is meg tudnám mondani, de hatósági személyrõl nem
4 1 | kaptam róla írást is.~- De az írása megvan róla?~-
5 1 | ilyeneket az úr, ne nekem.~- De ember... - csaptam össze
6 1 | is a mi vendégünk lesz.~- De legalább összezárják velem?~-
7 2 | asszonyi himmi-hummi közül. De aztán megint csak visszatottyantam,
8 2 | Feleljek, ne feleljek neki?~De olyan bizodalmasan mosolygott
9 2 | Igaz, hogy beleharapott, de azt csak azért tette, hogy
10 2 | is megtalálja egymást.~- De én tudok ám édesebbet, ennél
11 2 | csak a nagykõrösi piacon. De látja, már a pesti silteket
12 2 | mindig beleírt a levélbe, de mióta fölhagyott vele, azóta
13 2 | ugyan ezt a mesterséget, de ha az embernek a Liber Heroidum
14 2 | levélpapírt szerzett János, de mi volt az ahhoz képest,
15 2 | márványkövet hord a szíve helyén. De azért mégis meglepett a
16 2 | Válasz ugyan nem jött rá, de harmadnapra megjött Rózsi
17 2 | is csak istenteremtése.~De a torkához is kapott János
18 2 | a felsõbb hatóságokhoz, de nyugtát tetszett róluk kapni,
19 2 | Halotti Beszédnek a drága, de idegenek elõtt, ha zavarba
20 3 | vaságy a Bierhuber úré volt, de nem õ hált benne, mert õ
21 3 | Netumák bácsit leemelni, de a klasszika-filológiai doktorátus
22 3 | egész isteni gyülekezetet!~De jó volt ez nekünk nagyon,
23 3 | láda volt, meg egy ágy. De egészen megfelelt az a mi
24 3 | rajztanítást osztottak rám, de ebbe hamar belebékültem,
25 3 | lelkének se politizálok! - de persze nem ilyen kiabálva
26 3 | Caracalla idejében hozták, de azután mindjárt ez következik.~-
27 3 | erkölcsi színvonalánál, de éppen olyan kevéssé akart
28 3 | eldöntésének bevett eszköze ugyan, de az epiciklois szerkesztésének
29 3 | akartam hagyni a zsinatot, de a hitoktató rám harsant:~-
30 3 | föltétlenül van foganatja. De például a medinaiakon nem
31 3 | végét vetette a vitának, de végét vetette a hitoktató
32 3 | idegenítettem magamtól, de még hálára is köteleztem.
33 3 | középiskolai tekintély háta mögé.~De hát korunkban minden tekintély
34 3 | ban. (Más nevet mondott, de azt nem hozhatom nyilvánosságra,
35 3 | Tisztelet-becsület Töhötöm apánknak, de a Netumák bácsi százötven
36 3 | méh? Ja, ja eine Biene? De nem egy méh kell ide, hanem
37 3 | hazám jövõjérõl volt szó, de hát esendõ az ember.~- Hja,
38 3 | patriót méltó a bárdfogásra.~De bizony, ezért lettem volna
39 3 | Holtig hálás leszek, testvér. De van itt még egy megoldandó
40 3 | menekült társa halálát. De kiderült, hogy Észak és
41 3 | Felajánlottuk neki a kubikulumot, de Netumák bácsi ettõl nagyon
42 3 | nem halljuk-e horkolását, de az ember lassanként mindent
43 4 | mellé a kisszékre.~- Az ám, de... ej nem kötök én neked
44 4 | káromkodásnak gondolta.) De csak nem engedted meg neki?~-
45 4 | valóság kárpótolja az álomért. De eltaszította a fejemet.~-
46 4 | eltaszította a fejemet.~- Sicc, te! De tudod mit mondott arra Lermontov?~-
47 4 | selyemharisnyát a Fõ utcából.~De most már nagyon komoly káromkodást
48 4 | összeráncolta a szemöldökét. De azért csak Aphrodité volt
49 4 | asszonyok megnyugtatására, de azóta se igen találtak ki
50 4 | Menyus csakugyan tüsszentett, de azt horkantásnak is lehetett
51 4 | idegen bûnt is.~- Ó, kérlek! De talán a kedves nejed õnagysága...
52 4 | megrágalmaztak benneteket. De mondd csak, mi az ördögért
53 4 | imádkozhatott volna zsidóul, de azt hiszem, az egyáltalán
54 4 | akkor már túl voltam rajta, de a törülközõ még mindig a
55 4 | vertem hozzá a taktust. - De itt már velem együtt prusztihaházott
56 4 | megint visszaméltóságosodott, de most is majd sírva fakadt.~-
57 4 | az iskola szenével fût, de nem tehetek ellene semmit,
58 4 | csak, ez nõ-írás.~- Az, de férfidiktandóra készült.
59 4 | nem lett volna nagy hiba, de tette volna inkább lutriba!«
60 4 | pillanatra megnémított, de amint elváltunk, rögtön
61 4 | engem nem noszogatott senki. De mikor jelentkeztem, még
62 5 | mikor azt mondtam: »szabad!« De mikor a vendég belépett,
63 5 | húsvéti csókot a fináncnak, de kettõt. Az egyiket azért,
64 5 | nekirugaszkodott már az ábécének, de sose jutott tovább annál,
65 5 | szót is tõle tanultam) - de az õ feje még ezt sem vette
66 5 | inkább leteszem a panganétot, de engem kukorékolni meg kását
67 5 | nõi ajak betyárnak nevezi. De énhozzám is volt ám elismerõ
68 5 | idõben istennõ lett volna -, de azt nagyszerûen kifejtettem
69 5 | kísérhetek mindent figyelemmel, de mégis különös, hogy ezt
70 5 | kétségeimet nem közöltem Diával, de az álompalotához együtt
71 5 | ibolyaszint ajánlottam, de az nem tetszett Diának,
72 5 | neked ez a trifurcifer?! De lélekre!)~Péter-Pálkor hazavittem
73 5 | takarónak?~- Ez tengerszín? De hiszen ez bõrszín.~- No
74 5 | másik meg vöröseslila.~- De hát mikor gondolod, hogy
75 5 | Majd megosztozunk rajtuk.~De úgy látszott, hogy az egész
76 5 | védõszentünknek. Bántott a dolog, de nem mertem szólni. Be kellett
77 6 | Máig se tudom, ki dobta be, de az bizonyos, nem Hannibál
78 6 | kegyetlen emberek voltak, de a megkékceruzázott cikkek
79 6 | folytatta Misa habozás nélkül, de tovább már nem volt benne
80 6 | bizalmammal visszaélni?~- De bocsánatot kérek - feleltem
81 6 | szalmakalap társaságában, de õszintén szólva, egy cseppet
82 6 | Diához elégtétel nélkül. De hát hol kapom ezt meg? Utamba
83 6 | valakit, vagy engem valaki«, de az igazamat nem hagyom.~
84 6 | a névjegyemet meglátja - de hát ezen a napon nekem mindenkiben
85 6 | Szép lánya van, barátom! Hû de kutya szép lány és nagyvérû!
86 6 | No, aki azt elveszi... De mit is akarok mondani? Ja,
87 6 | kellemetlenséget szerezni, de tudod, barátom, ez a politika.
88 6 | saját fiát is leszúrta? Mi? De hát minden csuda három napig
89 6 | hogy ne szamárkodjanak, de légy nyugodt, kánikula van
90 6 | tudok jobbal szolgálni, de az este elszívták a vendégeim
91 6 | láttam én még olyant sose.~- De, hát még a csirkék hogy
92 6 | Horatius epodoszait olvasni. De olyan meleg volt, mintha
93 6 | ötször is neki veselkedtem, de mindig megakadtam ennél
94 6 | szavakat össze tudtam rakni, de azt nem bírtam kisütni,
95 6 | sebesen a téglaudvaron, de sárga a képe, mint a citrom-alma.~-
96 6 | hívják a tekintetes urat... de csak azon erõsködött, hogy
97 6 | eszemre ment az izgalom.~- De oda is megyek szívem. Hát
98 6 | tapasztalt hadvezérnek.~- De hát miért? - néztem a mellén
99 7 | megszerezhetem az elégtételt.~De nini, hátha mielõtt a Krethi
100 7 | ugyan, akihez készültem, de hallomásból úgy tudtam,
101 7 | tehát itt senkit nem ismer, de annyit tud, hogy mindenki
102 7 | mosolygott. Hûvösen fogadott, de nem udvariatlanul, nem ültetett
103 7 | udvariatlanul, nem ültetett le, de legalább õ is felállt.~-
104 7 | is érdekel. Nem olvastam, de hallottam róla. Én is többször
105 7 | tudományos kutatás szabadságának, de azért nincs igaza önnek,
106 7 | lenni, az mindenki lehet. De intelligens embernek azt
107 7 | magyar nemzeti alapra...~- De könyörgöm, a pun háborúkat
108 7 | vér a fejembe tódulni.~- De engedelmet kérek...~- Várjunk
109 7 | lehetett a zámai csata után. De azt hiszem, azért Hannibál
110 7 | ez nagyon kis probléma, de az ember ilyenekkel bugyborékol
111 7 | a lekváros kenyérbõl is, de most akaratlanul a végokok
112 7 | tisztelõje voltam Plafonnak, de azt sejtettem, hogy Sokrates
113 7 | haza bölcsének érc ölébe, de az elsõ kísérlet nem sikerült,
114 7 | nem volt ilyen nagy víz, de azért abba is bele lehetett
115 7 | nem mentem le a lelékhez, de játszani nagyon szerettem
116 7 | tudok »szõni«, mint õk, de én tudtam, hogy ez csak
117 7 | klasszika-filológia doktorához, de természetszerûleg ébredtek
118 7 | után potyogtak a vízbe. De a lelék nem pattantottak
119 7 | hulla! Koponya az csak! De bizony hulla! Persze, megint
120 7 | lecsapott rá egy varjú, de alig vágott hozzá, mindjárt
121 7 | hadrakelt seregek leszereltek, de az izgalom egyre fokozódott.~
122 7 | reménykedve vissza-visszanézett, de a tök makacsul állta az
123 7 | ha koponya lett volna, de azért a töktõl mégiscsak
124 7 | lángostort a tornacsarnokban! De már oda mégiscsak elmegyek,
125 7 | szertornatudományok templomába -, de a szittyák sehogy se akartak
126 7 | elfogadjuk«-kal válaszoltak. De hát nem is csoda. A határozati
127 7 | akar senkit se gyanúsítani, de szerény véleménye szerint
128 7 | mézeskalácsos nagyon röviden, de velõsen kívánt nyilatkozni.
129 7 | se kenyere a gyanúsítás, de az õ szerény véleménye szerint
130 7 | többség határozata elõtt. De kérdi, nem lehetne-e ezt
131 7 | tulajdon kis varasbékáját.~De nekem most már nem Menyus
132 7 | ahová nincs mehetnékjük.~- De nem úgy van az, kedves képviselõ
133 7 | okvetlen ott kell lennem.~De ezt már az ajtóból mondta,
134 7 | kétségtelenül én nyertem meg. De, ha már benne vagyok, gondoltam,
135 7 | kicsit bõven bántam vele, de hát amim van, azzal én sose
136 7 | a magyarszakos kolléga, de azt a tanári szoba ablakában
137 7 | háziisteneire való hivatkozás. De ez mind fölöslegesnek látszott
138 7 | kikiáltotta a »Haza atyjá«-nak, de majdnem olyan lehetett,
139 7 | hogy Rómát megmentette, de a fiát elvesztette. A kenyeremet
140 7 | tán én is megmentettem, de Hannibált elvesztettem,
141 7 | és méltóságos kánoknál, de én soha meg nem bocsáthatok
142 7 | kitépni való, mint az irkában. De hát nekem a notesz már úgyse
143 8 | Aristophanesről szólt -, de inkább csak nyelvi szempontból,
144 8 | nem kunszt szépet írni.~De hát akkor mi bújt énbelém,
145 8 | mikor a kapunkon beléptem. De nagyon is az arcomra vetõdhetett
146 8 | Hát persze, hogy esett. De hát mi köze ahhoz ennek
147 8 | amely sápadt és riadt volt, de szelíden mosolygó, mint
148 8 | Odatérdeltem Dia mellé, de nem zavartam, csak a két
149 8 | keresztet vetett rám is, de azért nem keltünk fel a
150 8 | veszem ki a csomagot. De már kibontani nem értem
151 8 | hivatalos libériában feszített, de civil jellegûben, gyíklesõ
152 8 | bebûzítve.~- No, mi az János, de nagy gavallér lett magából!
153 8 | kenyeret.~Megköszönte szépen, de azt mondja, nem azért jött.
154 8 | szerint meg kell õrizni.~- De hát most hogy kerültek ide?~-
155 Ideg| kifogyhatatlan.~Aristoteles: a görög, de az egész bölcselet történetének
156 Ideg| Rómát megmentetted, anyám, de fiadat elvesztetted!~Corpus
157 Ideg| fõhõse, teljes nevén Cyrano de Bergerac, aki reménytelenül
158 Ideg| nemcsak vetélytársnõjét, de tulajdon gyermekeit is megöli.~
159 Ideg| való lelkesedés ragad meg, de a bátor kiállás is Sulla
|