Rész
1 1| üstborító«. Mit tudhatom én most már, mit mondok neki, mikor
2 1| Vetkõztesse le!~Csak most jutott eszembe, hogy micsoda
3 1| egymástól külön Diával. És most a hazai nászút azzal kezdõdik,
4 1| az Aeneisben: Quos ego... Most azonban kiszaladt a számon,
5 2| falaton osztozni szoktunk: most én harapok, most te harapsz...~
6 2| szoktunk: most én harapok, most te harapsz...~Kétfelé törtem
7 2| hatóság hallja meg. Márpedig most egy valóságos felsõhatóság
8 2| fehérebbek lettünk, mint a hó.~Most pedig obsit, amerre a nap
9 3| látták a szentrõl, hogy most mindjárt átkozódik, akkor
10 4| selyemharisnyát a Fõ utcából.~De most már nagyon komoly káromkodást
11 4| Persze, az vagyok én most is. Ha parancsolod, elmondom
12 4| visszaméltóságosodott, de most is majd sírva fakadt.~-
13 4| helyeztesselek el innen. Nahát, most már majd megmondom nekik
14 4| néhány korty ihlet után most már felém fordulva folytatta:~-
15 4| nevezett költõ javára, hogy nem most írta ezt a verset, hanem
16 4| nélkül hozzászól mindenki, most azonban senki se hallgatott
17 4| programértekezést. Ki hajlandó most már feláldozni magát a haza
18 4| meg?~- Az ünnepek után. Most legjobban ráérek.~
19 5| búcsúra.~Hát persze, mindebbõl most már nem lett semmi se. Hannibál
20 5| szemébõl -, nem kívánkozol most haza? Nálatok ilyenkor keresztényi
21 5| nevette el magát Dia, s most meg õ adott húsvéti csókot
22 5| véghatározatot.~Mivel a próbaesztendõ most már a vége felé járt, János
23 5| Hannibált, mikor hazaértünk, s most éppen azon a napon jelentkezett
24 5| meg Scipiót, nekem talán most nem lóg üresen az egyik
25 5| lehet még egyszer abból.~Most már Dia mondta nekem azt,
26 5| volna a villamosköltség. Most már majd igen, ha a tanulmányom
27 6| következik.~És ez rakta most énalám a máglyát? Ez szögez
28 6| egymással köszönési viszonyban. Most azonban elkapta a kezemet
29 6| szégyen, gyalázat! Hja, most ilyen a világ. Az ember
30 6| légy nyugodt, kánikula van most, a kutya se törõdik ezekkel
31 6| kellõs közepébe... vagy te most is olyan szégyenlõs vagy
32 6| a vacak. Sajnálom, hogy most nem tudok jobbal szolgálni,
33 6| felébresztette irántam a figyelmet és most lesz már belõlem igazán
34 6| tessék már megnézni... most raggatja tele a gazdám a
35 6| mûvészetében gyakoroltam magamat. Most már meg mertem neki mondani,
36 6| tulajdon tintatartójában. Most ellenben nagyon büszke voltam
37 6| Elcsodálkozva néztem rá, és csak most vettem észre, hogy nem is
38 7| Az elõbb sápadt voltam, most már kezdett a vér a fejembe
39 7| Érdekes, magam is csak most jövök rá! Hannibál, Hanni
40 7| engem már meg is ütött, most már csak az a kérdés, hogy
41 7| lekváros kenyérbõl is, de most akaratlanul a végokok tudományára
42 7| ember a falhoz veregette. Most már azonban tisztán láttam
43 7| halat meg menyétkét. Talán most is õk morognak fel rám a
44 7| hírt adunk Ovidiusnak, hogy most már megírhatja Jázon és
45 7| négy óra. Abbiz isten, most fonják nekem a lángostort
46 7| kis varasbékáját.~De nekem most már nem Menyus volt a fontos,
47 7| halálveriték. Pedig még csak most kezdõdött az inkvizíció! -
48 7| beláthatják önök... hogy nekem most nagyon sürgõs ankétom van.
49 7| mint helyeseltek neki. Most már ez nekem igen mindegy
50 7| Batu kán megfutamodott: most megmutatom, hogy még tevehajcsárnak
51 7| értesülve, hogy tulajdonképpen most is a titkos forgalmiankétra
52 7| legurulása következtében.)~Most következett az, amit a régi
53 7| retorika törvényei szerint most a befejezés következett
54 7| mind fölöslegesnek látszott most már. Az egybegyûlt atyák
55 7| minden suvikszos skatulyába. Most azzal foglalkozott, hogy
56 8| vele a kutyakopogóst.~No, most már aztán igazán elmehetünk
57 8| Énrajtam már nem esik meg...~Most már egy ugrással bent voltam
58 8| szájára téve mutatta, hogy most csöndbe kell lenni, mert
59 8| csöndbe kell lenni, mert õ most imádkozik, aztán fölintett
60 8| az esztendõ?~- Ki, kérem. Most a külügyben vagyok. ~Akkor
61 8| meg kell õrizni.~- De hát most hogy kerültek ide?~- Hát
62 8| hogy kerültek ide?~- Hát most már nem vagyok szolgálatban,
|