IDEGEN KIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

Achájok: az ókori görög nép egyik fõtörzse.

Accusativus cum infinitiuo: a latin nyelvtanban a tárgyesetnek fõnévi igenévvel való kapcsolata.

Agamemnon: a trójai háború kitörésekor a görögök fõvezére, aki kényszerûségbõl leányát, Iphigeniát áldozta fel, hogy a hajóhad elérje Trója partjait.

Anti Verrem: Cicerónak Verres ellen tartott vádbeszéde (i. e. 70), melynek súlya alatt Verres jobbnak látta önként számûzetésbe menni. A beszédek öt könyvbe vannak foglalva, igen becses történelmi források az akkori provinciák kormányzása s általában az ókori mûvészetek tekintetében.

Amábilis: kedves, szeretetre méltó.

Aphrodité: (lat. Venus) a szépség és szerelem istenasszonya.

Archimandrita: a keleti egyházak nagyobb kolostorainak fõnöke.

Argivok: (lat. argivi) a Peloponnezosz félsziget délkeleti szögletének lakói. Homerosnál a Tróját ostromló görögök összefoglaló neve.

Ariadne: krétai királyleány, aki titokban Theseusnak egy gombolyag fonalat adott, melynek segítségével az megtalálta a kijáratot a megölt Minotaurus zeg-zugos barlangjából.

Aristophanes: görög vígjátékíró (i. e. 450-385), nagy ember-ismerõ és bátor szókimondó, képzelete és humora kifogyhatatlan.

Aristoteles: a görög, de az egész bölcselet történetének egyik kimagasló alakja (i. e. 384-322).

Augustus Gaius Octavianus: az elsõ római császár (i. e. 63- i. u. 14), nevét viseli a nyár utolsó hónapja.

Auentinus: a hét halom egyike, amelyeken az ókori Róma épült.

Blaszfémia: káromkodás, istenkáromlás.

Cato: (Marcus Porcius, i. e. 234-149) a szigorú római erények, az egyszerûség, kitartás megszemélyesítõje (catói jellem).

Catilinariák: Ciceró leghíresebb beszédei, »in Catilinam«, melyekben a Catilina-féle összeesküvésrõl rántja le a leplet a szenátusban.

Catullus Gaius: Róma nagy lírai költõje (i. e. 87-57), költeményeiben õszintén tárja fel szívét, szeretetét és gyûlöletét minden mesterkéltség nélkül, egyszerû nyelven.

Caracalla: római császár (i. u. 188-217), aki a katonaságban látta trónja támaszát. Nevét a Via Appia mentén, a romjaiban is fenséges hatású melegvízfürdõk (thermák) õrzik ma is Rómában.

Cannaei gyõzelem: az ókori Apuliában lévõ kis városka mellett verte meg Hannibál (i. e. 216) Paullus és Varró konzulok vezérlete alatt küzdõ római sereget.

Cicero Marcus Tullius: Róma legkitûnõbb szónoka és állam-férfia (i. e. 106-43). 57 beszéde maradt az utókorra. Fontosabbak: »Pro Roscio«, »Anti Verrem«, »in Catilinam« és az u.n. »philippikák« 14 hevesen támadó beszéde Antonius és egész politikája ellen.

Circe: (gör. Kirke) legendás görög varázslónõ, ki az embereket állatokká tudta változtatni (Odysseia, 10. ének).

Cerealiák: Ceres római - a termés sikerét védõ - istennõ adományai. Fõleg gabonanemûek értendõk alatta.

Clodtus Publius Pulcher: a római köztársaság utolsó századának egyik legerõszakosabb demagógja. Méltó ellenfelére akadt T. Annius Miloban, aki Cicero s a szenátus híve volt. Mindkettõjüknek párthívei voltak s egy verekedés alkalmával Clodius halálát lelte.

Conscla mens recti (famae mendacie ridet!...): Akit semmivel sem vádol a lelke, neveti a pletykákat. (Ovidius: Fasti 4. 311).

Coriolanus G. Marcius: római nemes, aki sértett büszkeségében a volszkusokhoz, Róma ellenségeihez pártolt s fegyverrel tört hazája ellen. Anyja és felesége kérése, szemrehányása azonban megtörte a dacos patriciust. Ezekkel a szavakkal adott jelt a visszavonulásra: Rómát megmentetted, anyám, de fiadat elvesztetted!

Corpus delicti: a bûnjel törvényszéki tárgyalások alkalmával.

Cyrano: E. Rostand francia nemzeti drámájának katona-költõ fõhõse, teljes nevén Cyrano de Bergerac, aki reménytelenül szerelmes szép és elõkelõ unokahúgába, Roxan-ba.

Dedukció: a logikában az egyetemesbõl, a részlegesre való leszármaztatás módja.

Demosthenes: az ókor legnagyobb szónoka, athéni államférfiú (i. e. 384-322). Ismeretes, hogy dadogó kiejtését azzal orvosolta, hogy nyelve alá kavicsot téve, nagy hangon szavalt a zúgó tenger partján.

Detektálni: gyönyörködni, gyönyörködtetni.

Diana: (gör. Artemis), Apolló nõvére, a hold istennõje, akit »ragyogó«-nak neveztek.

Duilius Qaius: római hadvezér (i. e. 260), aki az elsõ pún háborúban az általa feltalált kapcsos hidak segítségével az elsõ tengeri gyõzelmet vívta ki Szicília északi partjánál a karthágóiak ellen.

Endymion: szép ifjú, akinek halhatatlanság és örökké tartó álom az osztályrésze; álmában látogatja meg Selene, az odaadó, szelíd, ezüstös fényû istennõ.

Epicifelois: olyan síkgörbe, melyet egy nyugvó körnek külsõ szélén gördülõ kör pontjai írnak le.

Epódosz: utóének, a karének záró strófája a görögöknél, így nevezik azokat a lírai költeményeket is, melyekben egy hosszabb verssor után mindig egy rövidebb következik.

Erinnysek: (lat. túriak) a monda szerint Uranos kiömlõ véré-bõi született kígyóhajú istennõk, a bosszúállásnak, a mardosó lelkiismeretnek megszemélyesítõi.

Étosz: erkölcs, jellem, valakinek állandó cselekvésmódja.

Falernusi bor: (röviden Falernum) a rómaiak legnemesebb, Horatius által is sokszor emlegetett bora.

Ferrero Quglielmo: (1871- ), olasz történetíró és bölcselõ. Fõmûvében a római köztársaság bukását s a császárság megalakulását tárgyalja.

Fidélis: hûséges; más értelmezésben vidámat, jókedvût is jelent.

Filtra: orvosi recepteken annyit jelent: szûrd át szûrõpapíroson a folyadékot. Átvitt értelemben kotyvalékot is jelent.

Flebit et insignls tota cantabitur urbe...: Sírvafakad, s az egész város nyelvére kerül majd! (Horatius epódoszaiból vett idézet.)

Fonomimika: az olvasni tanítás azon módszere, midõn a gyermekek a tanulandó betûhangot kis mese, vagy cselekvés keretében többször ismételik.

Forum: A római birodalom városaiban a gyülekezés, vásár, törvénykezés céljaira szolgáló köztér (a legrégibb ilyen Rómában a Forum Romanum).

Fulmen est, ubi cum potestate habitat iracundia: Senecá-tól vett idézet, Móra szellemes fordításában.

Hannibál; az ókori történelem leghíresebb, karthágói hadvezére (i. e. 247-183). Nevéhez fûzõdnek az u. n. pún háborúk, melyeket a gyûlölt Róma ellen viselt. Legnevezetesebb hadmûvelete volt az, amikor 80 ezer emberrel s 37 elefánttal a Pireneusokon át Oalliába indult s 15 nap alatt nagy nehézségek közepette átkelt az Alpokon. A regényben szereplõ zámai csata (i. e. 202) Karthágótól délnyugatra volt, hol ellenfele, az ellene küldött Scipio Africanus gyõzött; méreggel vetett véget életének.

Hannibál ante portas: Hannibál a kapuk elõtt áll. Cicero philippikáinak elejérõl vett idézet (5.11). Mindig a veszély közelségét szokták ezzel a mondással kifejezni. Tréfás magyar változata: Hannibál, azelõtt portás.

Haruspex: áldozati jós Rómában, aki a megölt állatok belébõl mondott jóslatot.

Heléna: Menelaos spártai király felesége, a világ legszebb asszonya, akit Paris trójai királyfi rabolt el s ezzel elindítója lett a trójai háborúnak.

Hephaistos: (lat. Vulcanus) a görögök legendája szerint a föld mélyében képzelt titokzatos kohó ura, az istenek kovácsa.

Herodotos: görög történetíró (i. e. 485-425), a »történetírás atyja«. Fõmûve a görög-perzsa háború leírása, az elsõ nagyobbszabású történelmi munka a világon.

Homeros: neve a világirodalom két legnevezetesebb elbeszélõ költeményével, az Ilias-szal és az Odysseia-val fonódik egybe. Újabban kétségbevonták történelmi személyiségét. A hagyomány szerint vak volt. Egy bizonyos, hogy mindkét elbeszélõ költemény megszerkesztõjében korszakalkotó költõi tehetséget kell látnunk.

Homéri kacaj: kiolthatatlan kacaj (l. Ilias 1. 599 és Odysseia 8. 326).

Hoc erat in votis: Ez volt vágyaim netovábbja. Horatius 6. szatírájának elsõ sora. Arany János is használja ezt az idézetet hasonló címû versében.

Horatius Quintus Flaccus: Római költõ (i. e. 65-27). Mintegy 10 ezer verssort írt. Mûveinek csoportosítása: 1. Szatírák, melyekben nevetve s nevettetve mondja meg az igazat, 2. Epódoszok, 3. Versek, melyekben Sappho és Alkaios mûvészi görög versformáit honosította meg, 4. Episztolák, hexameterekben írt levelek személyekhez intézve. Ezekben rakta le bölcseleti elveinek alapjait. Hatása már a maga korában is nagy volt, a világirodalomban pedig egyenesen fölmérhetetlen.

Indukció: a logikában az egyesrõl az egyetemesre való következtetés módja, ellentéte a dedukció.

Inkriminált: vádolt, kifogásolt.

In nuce: röviden, dióhéjban.

Jason: az Argonauták, mesebeli görög hõsök vezére, akik Argó nevû hajójukon a Kaukázus vidékén elterülõ Kolchis királyságba vitorláztak, hogy elhozzák a mondabeli arany kosnak a gyapját. Medea, a kolchisi király varázsló leánya segíti hozzá az aranygyapjúhoz s meg is szökik vele Jolkosba. Jason késõbb eltaszítja magától Medeát, aki kétségbeesésében nemcsak vetélytársnõjét, de tulajdon gyermekeit is megöli.

Jolkos: l. Jason-nál.

Judaeus Apella: Horatiusnál egy babonás zsidónak a neve. »Credat Judaeus Apella«, azaz: ezt higgye az Apella zsidó.

Julius Caesar: híres római hadvezér, diktátor, államférfiú és történetíró (i. e. 100-44).

Juvenalis Decimus Junius: római szatíraíró (i. u. 60-140). Szatírája Horatiussal ellentétben nem mulattató, realizmusa megdöbbentõ s inkább lazító.

Karthágó: (Új város) a leghíresebb s leggazdagabb észak-afrikai város, az ókori kereskedelem egyik gócpontja, Róma versenytársa (a mai Tunisz területén). I. e. 146-ban sikerült csak a rómaiaknak elpusztítani a legendás hõsiességgel védekezõ várost. A föld színéig lerombolták s átkot mondtak arra, aki valaha Karthágó helyén új várost alapítana.

Kolchis: l. Jason-nál.

Konfekt: (olaszul confetto) csemege.

Konfidencia: (lat. confidentia) bizalom, elbizakodottság, vagy vakmerõség.

Konfusió: (lat. confusio) zûrzavar.

Konvenció: (lat. conventio) megegyezés, szóbeli egyezkedés.

Kothurnus: (lat. cothurnus) az egész lábfejet védõ, lábszár feléig érõ magas vadászcipõ, melyet szíjjal erõsítettek fel. Aeschylos görög drámaíró vitte a színpadra s hogy a tragédiában a színészeknek emberfölötti megjelenést adjon, a k. magas, négyszögû fatalpat kapott.

Kleon: athéni borkereskedõ Perikies korában, demagóg volta s durva jelleme folytán ellensége volt mindennemû szabad gondolkodásnak.

Kronion: Kronos fia, Zeus, a görögök fõ nemzeti istene.

Kréta: sziget a Földközi tengerben. A sziget királya Minõs volt. Ezen a szigeten ölte meg Theseus a Minotaurust (l. késõbb).

Kubikulum: szoba, hálószoba.

Laberiusi mimus: Laberius Decimus (i. e. 105-43), római lovag alkalmi játékait nevezték mimus-oknak. Egyik mimus-ával megsértette Caesart, aki arra kényszerítette, hogy a színpadon egy rabszolgával szavaljon versenyben. Ekkor mondta el Laberius egyik ránk maradt prológját, ami a római irodalomnak egyik remeke.

Laresek: (lar-ok) a régi latin istenhitben szereplõ démonok. A néphit szerint az elhalt õsök szellemei (házi istenek).

Lento risu: lassú nevetéssel (Horatiusnál).

Lermontov J. Mihail: híres orosz költõ (1814-1842), Puskin kortársa.

Liber Heroidum: Hõsnõk levelei férjeikhez Ovidiusnál (pl. Pénelopé Odysseushoz).

Lictorok: hatósági szolgák a rómaiaknál, akik egyesével lépdeltek a magasabbrendû hivatalnokok elõtt, hogy számukra helyet csináljanak s tisztelgésre figyelmeztessék a népet. Jelvényük a fasces, bárddal ellátott szil- vagy nyírvesszõcsomó, veresszínû szíjjal összekötve, volt.

Livlus: nagy római történetíró (i. e. 59-17). Fõmunkájában Róma történetét tárgyalja a város alapításától kezdve a saját koráig.

Lotophagosok: magyarul lótuszevõk. Ókori mesebeli nép (Odysseia 9. ének), akik Odysseust és társait édes lótusz növénnyel olyan jól tartották, hogy azok megfeledkeztek hazájukról.

Marius Karthágó romjain: M. római hadvezér és szerencsétlen politikus (i. e. 156-86), aki régi versenytársa és ellenfele, L. Cornellus Sulla rémuralma elõl Karthágó romjain bujdosott, sötét gondolatokba merülten. Amikor a numídiai helytartó egy követe távozásra szólította fel, azt válaszolta a szolgának: »Mondd meg uradnak, hogy Mariust Karthágó romjain láttad!« Sulla bosszúja csak hamvait érte utói, amit az az Anio hullámaiba szóratott.

Medea: l. Jason-nál.

Milo: l. Clodius-nál.

Minotaurus: minotaurus-bika, egy félig ember, félig bikaalakú szörnyeteg, akinek a labynnthusba, barlangjába, ahol tartózkodott, évente 7 ifjút és leányt kellett küldeni áldozatul. Theseus, az attikai hõs gyõzi le Ariadne segítségével.

Mohammed ben Abdallah: a mohammedán vallás alapitója. Mekkából Medina városába történt kivándorlása, az u. n. »Mohammed futása« (hedzsira) az arab idõszámítás kezdete (i. u. 622).

Mommsen: Három német testvér, August, Theodor és Tycho, kiváló klasszikus nyelvészek.

Nabukodonozor: (II. N.) babilóniai király (i. e. 604-562), aki elpusztította Jeruzsálemet s a zsidókat babilóniai fogságba hurcolta.

Narratlo rerum: tárgyalás.

Naxos: Sziget a Földközi tengerben, a Kikládok csoportjának tagja.

Numerus clausus: az a szám, amelyet valamely társulat, testület tagjainak száma meg nem haladhat. Nálunk az elmúlt bûnös rendszer a zsidóságra alkalmazta.

Olympos: Görögország legmagasabb hegye, az istenek lakóhelye.

Ossa: hegycsúcs, melyet Ötös és Ephialtes, az Olympos halhatatlan lakóit háborúval fenyegetve az Olympos fölé, s arra egy másik hegyet a Peliont akarták rakni, hogy így jussanak az égbe. Apolló ölte meg õket.

Pallos Athéné: (lat. Minerva) neve azonos gyökerû Athén városának elnevezésével, a természeti erõk és tünemények (vihar, felhõ, villám) megszemélyesítése; késõbb a tervszerû hadviselés képviselõje, a józan észnek s minden belõle fakadó foglalkozás, tevékenység áldást hozó nagyasszonya.

Patres et conscripti: Atyák és összeírottak. Ez volt a megszólítás a római szenátusban.

Panganét: a rövid kard népies elnevezése.

Pátosz: heves érzelmek, felindulás visszatükrözõdése a nyelvben; szónoki lendület.

Pártusok: (parthusok) a mai ázsiai Khoraszán területén élõ nép. I. e. 250 körül a macedónok ellen fellázadva birodalmat alapítottak. Vad, harcias lovas és íjász nép volt. Rossz tulajdonságaik közé tartozott a mértéktelen ivás és fajtalanság.

Persephone elrablása: P. Zeus és Demeter leánya, aki virágos réten játszadozott társnõivel, midõn meghasadt a föld, fölbukkant Hades arany szekerével s a sikoltozó leányt magával vitte az alvilágba.

Pelion: l. Ossa-nál.

Pindaros: görög költõ (i. e. 522-442). Munkáinak nagy része az alexandriai könyvtár égésével megsemmisült. Ránk maradt ódái fõleg a nemzeti játékokon gyõztes versenyzõk dicsérete.

Plato: (gör. Platón) a görög bölcselet Aristoteles mellett legnagyobb alakja (i. e. 427-347). Gondolatai óriási hatással voltak a nyugati mûvelõdés fejlõdésére.

Plutarchos: görög történetíró (i. u.48-120),Tacitus kortársa. Fõmûvében »Párhuzamos életrajzok« címmel mintegy 23 görög s ugyanannyi római nagy ember életét írta meg.

Polybios: a pún háborúk görög történetírója (i. e. 169 körül). Élete nagy részét külföldön töltötte. Mûveit pontosság, hûség, elfogultságmentes ítélet jellemzi.

Polyphemos: a félszemû óriás kiklopszok egyike. Odysseus és társai úgy menekültek meg barlangjából, hogy kiszúrták szemét s mikor a sebzett óriás elállta a kijáratot, a kitóduló birkák hasa alá fogódzkodtak.

Propertius Sextus: római elégia költõ (i. e. 47-14). Költeményeiben a tudós tanulmány lendületes költõi szenvedélyességgel olvadt egybe.

Pro Roscio: Cicerónak az ameriai S. Roscius védelmére tartott beszéde, melyben nemcsak a jogért és az igazságért való lelkesedés ragad meg, de a bátor kiállás is Sulla kegyencének üzelmeivel szemben.

Prustas: Bithiniai király, aki a menekülõ Hannibál rejtekhelyét elárulta a rómaiaknak.

Punctum saliens: Mindennek az oka, eredete. Aristoteles említi állattani munkájában a tojás fehérében lebegõ véres pontot, amelybõl a madár szíve lenne.

Quos ego: Neptun ezzel fenyegeti meg az engedelmeskedni nem akaró szeleket (Aeneis l. 135). Magyarul annyi mint: Majd adok én nekik!...

Rétor: az ókori görögöknél a szónoknak, valamint a szónoklat tanítóinak közös neve.

Roxan: l. Cyrano-nál.

Sans peur ét sans reproche: (francia) félelem és gáncs nélküli. A középkori lovagokra értették.

Salmanassar: asszír királyok nevei.

Scipio: l. Hannibal-nál.

Scrupalus: kétség, kétely, aggály.

Scriptor: író.

Seneca L. Annaeus: bölcselõ és drámaíró (i. e. 5-i. u. 65), fennmaradt mûvei közül különösen erkölcsbölcseleti értekezései és levelei értékesek.

Sine ira et studio: ellenszenv és részrehajlás nélkül (Tacitus: Annales 1.1).

Sokrates: nagy görög bölcselõ (i. e. 469-399), a szabad oktatás iskolájának megteremtõje. Szép és elõkelõ ifjak társaságában, beszélgetés közben fejtette ki dialektikus módszerének erejét. Politikai ellenfelei halálra ítélték s ki kellett innia a bürökbõl készített méregpoharat.

Soccus: bõrbõl vagy nemezbõl készült férficipõ, papucs, melynek viselését nem tartották férfias dolognak: elpuhult emberek szerették hordani, mert nem volt rajta fûzõszalag. Átvitt értelemben a vígjáték költészetét jelentette, mint ahogy a cothurnus a tragédiáét.

Sulla: l. Marius-nál.

Szillogizmus: a gondolkodásnak olyan mûvelete, amikor adott ítéletekbõl új ítéletet származtatunk le. Két fajtája van: indukció és dedukció.

Tacitus Cornelius: a római történetírás kiváló képviselõje (i. u. 55-120). Elvéhez, hogy részrehajlás és ellenszenv nélkül írjon (sine ira et studio), amennyire tudott, hú maradt.

Tarquinius: T. Priscus Róma ötödik királya; T. Superbus, a »gõgös« pedig sorrendben a hetedik s egyben az utolsó király.

Thasos: (Thasus) sziget az Aegei-tengerben. Híres volt boráról és gabonájáról.

Theseus: attikai nemzeti hõs, l. Ariadne-nél.

Thonuzóba: besenyõ vezér, aki István király idejében visszautasította a kereszténység fölvételét s halála után pogány módra, feleségével együtt temették el.

Tetrakonta-oktaéder: magyarul negyvennyolcas, a kristálytanban a szabályos rendszer egyik alakja, melyet 48 háromszög határol.

Titánok: Uranos és Gaia gyermekei, az õ segítségükkel dönti meg Zeus apjának, Kronosnak uralmát.

Tóga: a római polgár gyapjúszövetbõl készült ruhája a tunica felett, melyet békés idõkben viselt. Megkülönböztetésül szolgált a katonákkal és az idegenekkel szemben.

Turris Maecenatiana: Horatius használja ezt a kifejezést. Átvitt értelemben az elzárkózottság elefántcsont tornyát értjük rajta.

Sauromatae: Sarmatia egy részének lakosai, a szarmaták (Móra regényében Szkitia!), mely név az idõk folyamán a scytha név helyébe lépett.

Varchoniták; (magyarul várkunok) az avarok õsei. A név a két õstörzs, uar és khun összevonásából származott. (V. ö. Jókai hasonlónevû elbeszélésével.)

Vae victis: Jaj a legyõzõiteknek! Brennus gallus hadvezér a rómaiakat legyõzve ezer font arany sarcot rótt rájuk. Mikor mérték az aranyat, a rómaiak méltatlankodtak, hogy a gallusok hamis mértéket használnak. Brennus az azóta híressé vált mondással dobta be súlyos kardját a serpenyõbe.

Ventosa plebs: Ingatag, köpönyegforgató nép.

Via Scelerata: bûnösök útja. Ezen vitték Rómában a halálraítélteket.

Virginálni: hangszeren játszani. Virginál a régi zongora (spinett) neve.

Vosz Chrestos: A görögkeleti egyházi szertartás szerint húsvétkor a hívek templomból jõve ezekkel a szavakkal s csókkal köszöntik egymást.

Zámai csata: l. Hannibal-nál.

.oOo.