Rész, Fejezet
1 1, 2 | szerencse, hogy az urak és az asszonyságok nemigen
2 1, 3 | csutkát kapott a szájába, és büszkén körülszaladozta
3 1, 3 | nem ivott, csak szűkölt, és ide-oda szaglálódzott az
4 1, 3 | kivicsorította a fogát, és azt mondta:~- Brr, brr...
5 1, 5 | lekullogott annak a partjára, és ott tűnődött sokáig, mitévő
6 1, 6 | a gyerek gömbölyű képét, és a kezébe nyomott egy száraz
7 1, 6 | megcsóválta bozontos fejét, és a szájába vette a zsemlét.~-
8 1, 6 | odaballagott a gyerekhez, és az ölébe ejtette a zsemlét.
9 1, 6 | tapsikolt két kis kacsójával, és megint elhajította a zsemlét.
10 1, 6 | a Talpas két nagy fülét, és nagyot lökött rajta.~- Csúnya
11 1, 6 | meg. Eltátotta a száját, és nagyot ásítva végighevert
12 1, 6 | de egyszerre lecsapott, és körülröpdöste a Gáborka
13 1, 6 | pillangó keresi föl Gáborkát.~És aztán fölkereste a cserebogár
14 1, 6 | Jöttek a hangyácskák is, és kértek tőle zsemlemorzsát.
15 1, 6 | Cinege szállt az akácfára, és ahogy Gáborkát meglátta,
16 1, 6 | ennek a szegény Gáborkának.~És valami szépet mesélhettek
17 1, 6 | örömében, mint a csillag. És annyit tapsikolt a két kis
18 1, 6 | Talpas kócos bundájára, és nem telt bele három cinegeszó,
19 1, 6 | akkor aludt, mint a tej.~És akkor egyszerre elhallgattak
20 1, 6 | tücsök is letette a citerát, és még a hangyácskák is abbahagyták
21 1, 6 | a kopogásukkal Gáborkát. És akkor az öreg akácfa sóhajtott
22 1, 6 | akácfa sóhajtott egyet, és behavazta szép fehér virágjával
23 1, 8 | ZÖRGŐ ÉS GÖRGŐ~Zörgő is kutya volt,
24 1, 10| aggodalmasan a szép öreg fejét, és megsimogatta a fogatlan
25 1, 10| tyúkja oda nem settenkedik, és föl nem sandít azzal a ravasz
26 1, 10| fölugrott a nagyapó vállára, és ott meresztgette nagy kevélyen
27 1, 11| népedet.~Behívtam a Burkust, és bemutattam neki a Hékámat,
28 1, 11| minden foga kilátszott, és megcsóválta nagy lompos
29 1, 12| útfélre, belemarkolt a hóba, és sebtiben olyan kemény hógolyót
30 1, 13| Micóka kisuhant az udvarra, és pajtást keresett volna,
31 1, 13| kieresztette éles körmeit, és nagyot csapott velük. Persze
32 1, 13| megfogni.~Elszégyellte magát, és búsan ballagott a kerítés
33 1, 13| tartani. Fölkerekedett, és utána lopódzott nagy óvatosan.
34 1, 14| elfintorította egy kicsit a száját, és azt akarta mondani: ejnye,
35 1, 15| panaszkodott a húgom, és dideregve bújt oda nagyanyóhoz,
36 1, 15| zokogással lehajtottam a fejemet, és nem szóltam többet semmit.
37 1, 16| földre bukott ijedtében, és betörte az orrocskáját.
38 1, 16| simogatta végig a bajuszát, és újra beosont az ágy alá.
39 1, 17| fölugrott az árokpartra, és nagyot vakkantott:~- Kutyabaj!
40 2, 1 | BÚBOS ÉS KENDERMAGOS~Viráglankasztó
41 2, 1 | kiterjesztette a két szárnyát, és szeretettel cirógatta meg
42 2, 1 | hogy nagyobbnak lássék, és elsipította magát.~- Elhallgass,
43 2, 2 | Fölrepült a kerítés tetejére, és elsóhajtotta magát:~- Kár,
44 2, 2 | fölszáll a kerítés tetejére, és belekezd a mondókájába,
45 2, 3 | teremtést?~Volt lelkem elvinni és odaadni. Máig se tudom,
46 2, 3 | kezemet.~- Egyél, pávácskám, és ne búsulj. A királyi udvarban
47 3, 1 | fölkapaszkodott a padlásra, és kinyújtotta az orrát, mint
48 3, 2 | annyit. Összecsapta a kezét, és bizonyosan lekapta volna
49 3, 3 | Sündisznócska nagy hatalmától, és sose kérdezte többet senkitől,
50 3, 4 | letört egy mogyorófa suhogót, és olyanokat húzott vele az
51 3, 5 | megmutatta neki az országutat, és bement lefeküdni.~Egész
52 3, 6 | vicsorította rám nagy fehér fogát, és azt felelte:~- Eh, eh!~„
53 3, 6 | fogja az ölében az ürgét, és gügyög neki a csöpp szájával,
54 3, 7 | szegényke!” - gondolta Biga, és nem keltegette tovább. Majd
55 3, 7 | a csigának, hogy durcás és kötözködő, ha nem alussza
56 3, 8 | mozdult egyet a csigaház, és nagy óvatosan kinyúlik belőle
57 3, 8 | kinyújtózott a csigácska, és nagyon barátságosan mozgatta
58 4, 1 | mikor leugrott a szögrül, és kisétált a szobából. Azt
59 4, 2 | kiálljon a kaptárajtóba, és ébresztőt dudáljon a többieknek.~
60 4, 2 | megkapaszkodik az ajtófélfában, és rákezdi keservesen a takarodót:~
61 4, 3 | Mégpedig nagyon akaratos és kötözködő méhecskének ismertem,
62 4, 3 | Belegyömöszölték egy viaszágyba, és a fejéhez tettek egy kis
63 4, 3 | becsukták a kaptár ajtaját, és eltették magukat holnapra.~
64 4, 3 | jobbra-balra, utoljára fölkelt, és panaszos zümmögéssel csetlett-botlott
65 4, 3 | kikukucskáltak az ajtóhasadékon, és azt mondták, még csak most
66 4, 3 | a nyughatatlan méhecske, és kereste a kilincset. Az
67 4, 3 | visszabújtatták az ágyába, és álommézet kentek a szemére.~-
68 4, 3 | a virágszirom-paplannal, és maguk is álomnak adták a
69 4, 3 | Liliomos kertben járt álmában, és aranyos napsugárban csillogtatta
70 4, 3 | kelyhében is vendégeskedett, és úgy kell lenni, hogy ott
71 4, 3 | döngicsélte kevélyen, és repült egyenesen az ibolyacsárdába.
72 4, 3 | azonban még csukva volt, és a nyughatatlan méhecskének
73 4, 3 | Dideregve nézett körül, és szégyenkezve hallgatta a
74 4, 3 | a nyughatatlan méhecske, és üres tarisznyával bandukolt
75 4, 3 | virágszirmok hidegek voltak, és ráfagytak a gyönge szárnyára.
76 4, 3 | visszafordult az ég pereméről, és haragosan rázta a szakállából
77 4, 3 | akkor mentem végig a kerten, és kiszabadítottam a hóból
78 4, 4 | bízta Tamás úr a kasokat, és - szégyen, nem szégyen -
79 4, 5 | apuka az aranyos könyveket, és egyet közülük odatett a
80 4, 5 | A doktor bácsi csendet és nyugalmat parancsolt. Evvel
81 4, 5 | az ölébe kapta Pipucit, és sírt is, nevetett is, ahogy
82 4, 7 | előre-hátra, föl-fölemeli a fejét, és körülnéz. Ha beszélni tudna,
83 4, 9 | nincs baj! Kimégy a piacra, és megveszed a pókot.~- Hm -
84 5, 1 | hagyják a marabu-várat, és visszaköltöznek arra a jó
85 5, 1 | mikor betoppant a bagoly, és elhuhogta a bajukat.~- Menetrendet
86 5, 4 | Virgonc pedig fölugrott, és ment, mint a szél, szállt,
87 5, 4 | fölmeresztette két lapátfülét, és elnyihogta magát:~- I-á,
88 5, 4 | módján, vicsorgatja a fogát, és elnyöszörgi magát:~- I-á,
89 6, 5 | pedig kiült az eperfára, és onnan parancsolgatott:~-
90 6, 5 | Hárman szót is fogadtak, és átlibbentek fecskeapához.
91 6, 5 | fecskeanya a feje búbját. És taszított rajta a szárnyával
92 6, 5 | anyamadár följebb röppent, és kiejtette csőréből a békát.
93 6, 6 | kinyitotta a szobánk ajtaját, és közben ébresztgetett bennünket.~-
94 6, 7 | a hunyó nap sugaraiban, és vidám csicsergéssel kívántak
95 6, 8 | kinyitotta bágyadt szemeit, és megkérdezte, mit csinálnak
96 6, 8 | fészekben.~Mikor a nap lement, és elcsendesedett a gólyavadászat
97 6, 8 | Azzal lefogta a szemét, és föl se nyitotta többet.
98 6, 11| összeszedtem a kifúrott körtéket, és hazahoztam Pankának. Bizonyosan
99 6, 12| könnyem, mint a záporeső, és szegény szülém még friss
100 6, 12| a nagy eperfa árnyékába, és megfogta a kezem. - No,
|