Rész, Fejezet
1 1, 2 | étvágyat kívánok - búcsúztam el a kis gazdasszonytól. Hanem
2 1, 2 | félj, Gabó, nem maradsz te el arról. Te leszel a kukta,
3 1, 2 | jégeső az urakat!~- Hordja el a szél az asszonyságokat!~
4 1, 3 | Egyiket az alsó szomszéd vitte el, másikat a felső, harmadikat
5 1, 4 | az édes tej. Panka szinte el se hiszi ezt a nagy álmosságot.~-
6 1, 4 | nagyon kelletlenül morogja el magát:~- Brrr, brrr!~- Bér,
7 1, 4 | brrr!~- Bér, bér? - érti el Panka a kérdést. - Minden
8 1, 4 | a kis ostoba! - mordult el Zsemlye bosszúsan, s visszaigazította
9 1, 6 | Pörge bajuszú pille suhant el a gyerek szöszke feje fölött.
10 1, 6 | más gyerek! - sóhajtottam el magam.~Abban a percben kinevetett
11 1, 7 | mert jön a csobánci agár!~El is inaltak előle a nyulak
12 1, 7 | s csak odabent kezdtek el reszketni. Hiába ígért nekik
13 1, 7 | akit ostorral hajtanak, el is fáradt úgy, hogy mire
14 1, 7 | nagy esze.~Így pusztult el a csobánci agár, híre-neve
15 1, 8 | jámbor. Nagy időbe telt, míg el bírta nevetni magát.~- Minek
16 1, 9 | kezében.~A nótádat mindjárt~el is fújja -~ez lesz csak
17 1, 11| lányomnak, mostanában ugyancsak el is bízta ám magát. Olyan
18 1, 11| boltost keresni. De bizony el se indultunk még, mikor
19 1, 11| mintha a föld nyelte volna el őket. Már majd nem tudtam
20 1, 12| láttam királyt új ruhában, de el tudom képzelni, milyen kényesen
21 1, 12| odabent az állomás udvarán. El is indult mindjárt, ahogy
22 1, 13| Majd beleesett a kútba.~El is szaladt onnan olyan ijedten,
23 1, 13| megkapta a guruló labdát. De el is jajdította magát olyan
24 1, 13| hozzáütötte a labdához, de el is kapta még hirtelenebbül.
25 1, 14| csúfolódva pittyentette el magát:~- Köszönöm alássan,
26 1, 14| egeret szalajtott volna el egyszerre. Hegyes körmével
27 1, 15| kenyeret, mindig a Cirmos eszi el előletek a bélesét.~Csendes
28 1, 15| akkor, mikor te engemet el akarsz adni!~Bizony pedig,
29 1, 15| a harmadik házban, hozza el odáig a cicát, anyókám.~
30 1, 15| meg már az öregurat hagyta el a béketűrés. Bosszúsan mordult
31 1, 15| Legalább a pénzt tegye el most már, jó lesz egyre-másra
32 1, 15| Jó nadanó vad. Nem adtad el a Cijmost. Szeretjet, jó
33 1, 16| hogy magam is félve vettem el tőle az új levelet.~- Jaj,
34 1, 16| azt a csipkeruhát is hozza el, amit a múltkor ígértél
35 1, 17| van a kis nyúlnak, hogy el sincs fáradva, megkérdezték:~-
36 2, 1 | szomszéd nem csipegeti-e el a porcfüvecskét? Egy lépés
37 2, 1 | kiscsirkék - szégyellte el magát a nagy fejű veréb
38 2, 3 | akasztotta a terhet. Én vittem el a kenyeret minden házhoz,
39 2, 3 | szivárványszínű tollakat, ha a páva el nem rikoltja magát:~- Ju-u-u-új,
40 2, 4 | Kukurikú, Kelemen: ezt már el nem szenvedem. Megbántottad
41 2, 4 | sose érjen! - rikkantotta el magát az utolsó hatrongyosi
42 3, 1 | férget elpusztít, hogy azért el lehet neki nézni, ha egy
43 3, 3 | urat megpillantotta. De el is szelelt onnan, mint a
44 3, 4 | meg:~- Szörnyű szél, míg el nem áll, Mackó bácsi, hanem
45 3, 4 | Nagy dörmögve ballagott el az erdőszélre, ott lakott
46 3, 4 | egészsége?~- No, csak hagyd el azt az édeskés beszédet -
47 3, 5 | postásod odaér! - nevette el magát nagyanyó.~- Hát még
48 3, 7 | disznóláb! - rikkantotta el magát Csiga, s csak akkor
49 3, 7 | a versenybíró egyszerre el nem jajdítja magát:~- Jaj!~
50 3, 9 | fejünkre kalapot - nevette el magát a poronty.~De sietett
51 3, 9 | semmi hasznát.~- Kapjon el a béka! - vartyogott haragosan
52 3, 9 | az édesanyjuk.~- Hordja el a gólya ezt a világot, csak
53 4, 2 | trombitáját, s úgy dúdolja el rajta a méhek altatóját:~
54 4, 2 | álmos nagyon,~a nótát már el is hagyom.~Ha a tavasz új
55 4, 3 | mint künn - szomorkodott el a nyughatatlan méhecske,
56 4, 3 | most már nem szomorodott el, ahogy körülnézett. Enyhe
57 4, 4 | gondoltam én valamit. Küldd el a méheidet ide, Erdélyországba.
58 4, 4 | fenyőszálakon.~- Zümmögjétek el az unokáimnak, hogy szeretném
59 4, 4 | járnak azok már! - sóhajtotta el egyszer magát.~Hol-e? Hát
60 4, 5 | Hol-e? - mosolyodott el apu csendesen. - Hát ahol
61 4, 5 | Ugyan miben fáradt volna el az apu? Hiszen egész életében
62 4, 5 | olvasott. Abban pedig ugyan el nem lehet fáradni. Lám,
63 4, 5 | Csak akkor szontyolodott el egy kicsit, mikor a doktor
64 4, 7 | leszakítottam fonaláról a bábot. El is temettem itt az íróasztalomon
65 4, 9 | söprű meg a kefe! - mordulok el haragosan. - Ez már csakugyan
66 4, 9 | Nem ér az semmit - eredt el a könnye megint a drágámnak -,
67 4, 9 | egy legyecske - vörösödött el Panka a feje búbjáig. -
68 4, 9 | amelyiktek belefér, jöjjön el hozzánk póknak!~
69 5, 1 | nem értek - szomorodtam el. - Hanem azért ha ilyen
70 5, 1 | kéményseprőt - gondolkozott el a bagoly. Futott szegény
71 5, 1 | szomorúság volt azon az estén. El is határozták, hogy másnap
72 5, 1 | szomszédékhoz, hogy kérje el a vasúti menetrendjüket.
73 5, 2 | Egyvégtiben tíz tucat~fért el éppen rajta,~gömbölyített,
74 6, 1 | ott-ott-ott! - rikácsolja el magát a kotlós, s a kócos
75 6, 1 | Ki-ki-ki? - sikoltotta el magát Sólyom vitéz.~- Hogy
76 6, 3 | mesterember? Már látom, hogy el kell bujdosnom erről a tájról,
77 6, 3 | egy kis tormalevelet, ha el nem felejtem - integetett
78 6, 3 | Úgy? Majd a nyáron? Ha el nem felejted? - ugrott utána
79 6, 6 | hullott bele a sok bogár. El is pusztították őket egy
80 6, 7 | az is csak továbbröppent. El, el a radnóti határból!~
81 6, 7 | csak továbbröppent. El, el a radnóti határból!~No,
82 6, 7 | hamvas felhőfátyollal takarta el az orcáját a nap. Még a
83 6, 7 | szemét törülgetve sóhajtotta el magát:~- Jobb lesz nekünk
84 6, 7 | fecskék eszeltek ki, hogy el ne kelljen nekik szakadni
85 6, 7 | Azok se kívánkoztak már el a falujukból, jaj, dehogy
86 6, 9 | szűr.~- Hihihi - nevette el magát a pipiske -, még ilyen
87 6, 12| is kifelé az ajtón, hogy el ne vigye valaki a sarkantyús
88 6, 12| cinegemadár. Sose felejtem el jajveszékelését a kifosztott
|