Rész, Fejezet
1 1, 1 | mondja, bizony nem bolond ő, hogy ingyen muzsikáljon,
2 1, 1 | szédeleg, az álom is kerülgeti, ő bizony hever egyet a cserény
3 1, 1 | tisztában van a hatalmával.~Ő most a számadó gulyás, ő
4 1, 1 | Ő most a számadó gulyás, ő most az öregbojtár: nem
5 1, 1 | belevesz az ég peremébe, akkor ő is megnyugszik. Fölszalad
6 1, 3 | aztán mi is megszoktuk, ő is megszokta, hogy Mitvisznek
7 1, 3 | csakolyan játékos volt, mint ő. Ha jókedvük volt, majd
8 1, 5 | mindig azt tartotta, hogy ő a legnagyobb úr a tanyán.
9 1, 5 | szállni a kerítésre, ha az ő haragos morgását hallották.
10 1, 5 | ketrec mögül valami, amilyent ő még sose látott. Egy nagy
11 1, 5 | Talpasnak mondani. Még hogy ő rút volna? Akkora szeme
12 1, 5 | Ahová az megy, oda megy ő is, ha a tanyán már nem
13 1, 6 | mondta utána a gyerek is, de ő már nevetett is hozzá. Piros
14 1, 6 | Istenkém, mért nem kergetheti ő is a pillét, mint más gyerek! -
15 1, 7 | a nyulak úgy, hogy mire ő kiért a mezőre, azok már
16 1, 7 | biztatta őket, hogy nem akar ő semmi rosszat, csak éppen
17 1, 7 | észrevette, hogy nem is éhes ő, hanem szomjas. Nosza, szalad
18 1, 7 | Szakasztott olyan, akár ő, még a nyelvét is úgy lógatja.~
19 1, 7 | de bizony képen felejti ő ezt a csavargó agarat! Az
20 1, 8 | úgy nekiiramodott, hogy ő már bent járt Nevenincsen,
21 1, 10| szereti. Most se szólt volna ő semmit, ha a bóbitás tyúkja
22 1, 10| nagyon szeret barátkozni, ő meg a másik oldalán telepedett
23 1, 10| a puha vánkosán szokott ő mostanában szundikálni.
24 1, 10| befele, be vele! Itt szokott ő két hét óta délebédelni
25 1, 11| fejemmel nagy komolyan. Hanem ő ezzel nem érte be. Haragosan
26 1, 11| fa alatt, mintha nem is ő kívánkozott volna királynői
27 1, 11| tekintetét -, hát tehet ő arról, hogy nem találta
28 1, 11| hozzátörleszkedett nagy buksi fejével, ő meg vígan tapsikolt a két
29 1, 11| azért másnap reggel mégis ő hallotta meg legelébb a
30 1, 11| nyelvén.~Panka meg ért, mert ő még kicsike, s azt mondja,
31 1, 11| tettem jót ővele, hanem ő mivelünk: mert most már
32 1, 12| az esőfogó csatornában. Ő tudta, a jámbor, hogy került
33 1, 12| került oda, hanem azt már ő sem tudta, merre van a gyere
34 1, 13| hátha nem is jól kezdte ő a játékot. Most már a vállával
35 1, 14| szól majd anyuka, apuka az ő szakácskodásához.~Istenkém,
36 1, 15| egérkoszthoz szokva.~- Az az ő baja.~- De tollas ágyban
37 1, 15| nagyanyó a vigasztaló beszédet. Ő csak annyit tudott, hogy
38 1, 17| fejét - avval visszafordult ő is.~A napnak a fele már
39 2, 1 | aztán eszébe jutott, hogy ő az öregebb, s neki kell
40 2, 2 | mindjobban rázta a csengőjét. Még ő tett szemrehányást a pajtásának:~-
41 2, 3 | előugrott az öreg Bundás kutya, ő meg a páva farkát kapta
42 3, 1 | szőrén a holdsugár.~Tudja ő azt, ha tükörbe nem néz
43 3, 1 | mások a szemüket nyitják ki. Ő az orrával lát a szeme helyett.
44 3, 1 | vakondokot. Derék kis szolgája ő a gazdálkodó embernek. Annyi
45 3, 2 | érik meg a búza, amiből ő hamarább tele szokta takarítani
46 3, 4 | Sündisznócskától hallottam, hogy ő medvén szokott lovagolni.
47 3, 4 | nem bír továbbmenni, akkor ő szégyenben marad a cinege
48 3, 5 | sárgarigó. Attól szokott ő üzenetet küldeni a városba
49 3, 5 | vendégséget, de azt mondta, hogy ő nem él cukorral, mert kihull
50 3, 6 | jelent ez magyarul, amit ő kutyául beszél. Azt, hogy:
51 3, 6 | azt mondta, hogy nem akar ő járni sehogy se. Erre aztán
52 3, 7 | legjobban tudhatja, mert ő böjti napon csigabiga-rántottat
53 3, 7 | pápaszemestül, mintha nem is ő járt volna annyi iskolát.~-
54 3, 9 | öreg papucsosmester, hogy ő a feje tetejével lát.~-
55 3, 9 | Csupaszem a papucsot, s míg ő ott szorgoskodik a vízparton,
56 4, 1 | hanem az én Panka lányom.~Ő az, aki akkor is sír, ha
57 4, 1 | beleeresztette.~- Tudom, hogy ő se szeret a sötét szobában.
58 4, 2 | hallani a kis mézgyárosok. De ő azért csak fújja, fújja
59 4, 2 | Hát a trombitás méhecske? Ő utolsónak marad. Még egyszer
60 4, 2 | álmokat, jó éjszakát!~Azzal ő is lefekszik a többi mellé.~
61 4, 3 | kötözködő méhecskének ismertem, ő még akkor is kint gubbaszkodott
62 4, 3 | szívesen fogadták, mert ő volt az első vendég. Ezer
63 4, 3 | felé a finom virágméz, s ő bizony sorba kóstolta valamennyit.
64 4, 5 | olvasókönyvben, ami alá az ő apukájának a neve volt nyomtatva.~-
65 4, 5 | tanácskozást.~Nem sokat értett ő abból. Csak akkor szorult
66 4, 8 | sodornák a szivart, mint ahogy ő összesodorja a falevelet.
67 4, 8 | belőle, mint a parancsolat. Ő aztán visszapottyant a barátaihoz,
68 4, 8 | Mondhatom, ügyes mester. Ahová ő beteszi a lábát, ott nem
69 5, 1 | mindig - nevetett az őr -, ő a cselédje a marabunak.~
70 5, 2 | hajdinárom,~legeslegszebb ő akart~lenni mindenáron.~
71 5, 4 | olyan csikóforma voltam, ő volt egész vagyona a szomszédunknak,
72 5, 4 | kötözködésemet. Mintha csak nem is ő lett volna a szilaj Virgonc!~
73 5, 5 | kenyérnek a legpuháját mindig ő kapta, s bizonyára nagyon
74 6, 1 | se kell húzni, mert azt ő le se veti soha. Éles kardját
75 6, 2 | Unta szegény jámbor,~hogy ő télen-nyáron,~örökkön-örökké~
76 6, 7 | megszaporodtak az idén az ő határukban a fecskék.~Annál
77 6, 8 | igazgatta is a gazdája; csak az ő kastélyuk tornyaira nem
78 6, 8 | Szárnya nőtt neki is, elrepült ő is a siroki kastélyból.~
79 6, 9 | megtanítja pipiskét, amit ő tud.~- Mindjárt hozzá is
80 6, 12| apámra. Tudtam, hogy amit ő mond, az olyan igaz, mint
81 6, 13| cinegemadárnak.~Szeretne elmenni,~ő is útra kelni.~De cipőt
82 6, 13| Azt mondja a varga,~nem ér ő most arra,~mert ő most a
83 6, 13| nem ér ő most arra,~mert ő most a csizmát~nagy uraknak
|