Rész, Fejezet

 1   1,  1 |            éberen néz utána, mikor aztán belevesz az ég peremébe,
 2   1,  2 |           én ettől a háztól.~- Hát aztán hová mennél, cica-mica?~-
 3   1,  2 | társaságban - morog a Viola.~Mikor aztán mindnyájan letelepedtek,
 4   1,  3 |           ez a bolondos kutya?~Így aztán mi is megszoktuk, ő is megszokta,
 5   1,  4 |         harapást se kap belőle. De aztán jól gondját viseld ám az
 6   1,  6 |            Megállt, felém fordult, aztán megcsóválta bozontos fejét,
 7   1,  6 |            keresi föl Gáborkát.~És aztán fölkereste a cserebogár
 8   1,  7 |        ital vízre. Hanem majd lesz aztán, ami lesz!~Az lett biz azzal,
 9   1,  11|            is egérnek nézte. Mikor aztán jól kijátszotta magát, megtelepedett
10   1,  12|      töltötte az időt Palkó, hanem aztán elunta a mulatságot, hátradűlt
11   1,  13|           nem talált. Játszogatott aztán egyes-egymagában. Lehemperedett
12   1,  14|     tűzrevalót vékonyította. Mikor aztán vígan lobogott a tűz, akkor
13   1,  15|           adnak érte a jó emberek. Aztán, látjátok, ha szerzünk is
14   1,  15|        fekete felhővel. A sötétben aztán egyéb se világított, csak
15   1,  15|             hebegett szegény -, de aztán ha meg nem sértem, lesz-e
16   1,  15|          minálunk is megtalálja.~- Aztán nincs ám ez egérkoszthoz
17   1,  15|            ám az éjszakát tölteni. Aztán nem tűri ám, hogy haragosan
18   1,  15|          széttekintett a világban, aztán hirtelen kiugrott, s úgy
19   1,  17|        cica nagy volt cicának, így aztán majd egyformák voltak. Huppuj
20   1,  17|             hogy gyere te is.~Erre aztán csakugyan előjött Móric
21   1,  17|      csakugyan előjött Móric úr.~- Aztán, te Huppuj, igazán mondod?~-
22   1,  17|          se találtak ki.~Egyszerre aztán kocsizörgést hallottak nagy
23   1,  17|     messzünnen, annak az irányában aztán kivergődtek valahogyan az
24   1,  17| hallatszott, hol amarrul.~No, hogy aztán odaértek az érhez, bezzeg
25   2,  1 |         szájacskáját tátogatta, de aztán eszébe jutott, hogy ő az
26   2,  1 |           közéjük békebírónak.~Így aztán Kánya vitéz Cica-micának
27   2,  2 |  kapargálgatott a kerítés tövében, aztán megfürdött a homokban, körülnézett
28   2,  3 |           tenyerem tiszta búzával, aztán fölálltam a köszörűkőre,
29   3,  1 |            kezével fésülködik meg, aztán meg nem is szakad ám bele
30   3,  1 |  telhetetlen gyomrába.~Hajnal felé aztán, mikor már kedves egészségére
31   3,  2 |        minden. Egy kicsit neszelt, aztán egy ugrással ott termett
32   3,  2 |            nem maradt benne.~Bodri aztán továbbment a határt kerülni,
33   3,  6 |      kaparított a foga közé. Azzal aztán diadalmasan rázta meg nagy
34   3,  6 |     aranyszélű csipke főkötő! Csak aztán szófogadó légy ám, ürge
35   3,  6 |            ő járni sehogy se. Erre aztán kapta magát Rózsika: belefektette
36   3,  8 |        csapta be az ajtót Pannika. Aztán fölágaskodott a nagyapó
37   4,  1 |      nekikeseredik Panka. Utoljára aztán apu elsóhajtja magát:~-
38   4,  1 |           az embert fahájjal.~Erre aztán Panka rúg magán akkorát,
39   4,  2 |          minden zugot kipárnáznak, aztán szép sorjában lepihennek
40   4,  4 |            tetőről.~Tíz esztendeig aztán nem látta a fiát Tamás úr.
41   4,  4 |           róluk a tavaszon!~Bement aztán a házba, de sehogy se találta
42   4,  5 |             tekintett oda apuka, s aztán legyintett a kezével. -
43   4,  5 |         állt oda az apukája elé.~- Aztán mondd csak, apu, hol veszed
44   4,  5 |           doktor bácsi.~Hanem este aztán nagyon igyekezett az ágyacskájába
45   4,  8 |          összesodorja a falevelet. Aztán olyan furfangos szerzet
46   4,  8 |      belőle, mint a parancsolat. Ő aztán visszapottyant a barátaihoz,
47   5,  4 |          szilaj Virgonc!~Apránkint aztán meg is felejtkeztem haragomról.
48   5,  5 |          kis pajtást!~A kis pajtás aztán nagyon hamar beleszokott
49   5,  5 |            mókákat csinálni.~Mikor aztán mackó úrfi így kijárta az
50   5,  5 |        kibömbölte magát. Hanem ott aztán úgy megvackolt, mintha sose
51   5,  5 |    irkalevelet szoktuk. A nyíláson aztán úgy kukucskált kifelé, mint
52   5,  5 |          Ne félj, míg engem látsz!~Aztán odakocogott a gazdához,
53   6,  1 |        kicsit megkefélgetni, akkor aztán beröpködheti Sólyom vitéz
54   6,  5 |           megemelte egy kicsit, de aztán csak visszalépett a párkányra.
55   6,  5 |     nyaklevesnek is beillett. Erre aztán mégiscsak szárnyra kapott
56   6,  5 |         eperfáig meg vissza. Akkor aztán az öregek azt mondták, hogy
57   6,  7 |            gondolkozóban volna, de aztán csak elsuhogott másfelé.
58   6,  7 |            földet a szárnyával, de aztán az is csak továbbröppent.
59   6,  8 |            az öreg gólyák. Egyszer aztán otthagyta a kastélyát, birtokait,
60   6,  8 |        senki.~A gazdátlan kastélyt aztán megette az idő. S ahogy
61   6,  11|     körtefa van a közepében. De az aztán olyan, hogy oda nem adnám
62   6,  11|           indultam hazafelé, hanem aztán visszafordultam, mert eszembe
63   6,  12|   szerettem volna megszólítani, de aztán jobbat gondoltam.~Másztam