Rész, Fejezet
1 1, 1 | megrázza a fejét, annak egyszerre a fülébe ragad Bodri.~-
2 1, 1 | o-ho-hó!~Kormos bika is egyszerre megadja magát a hatalmas
3 1, 1 | fogná is a fülit, mikor egyszerre csak tű szúródik a bundájába.
4 1, 4 | olvasta Panka a kakukkszót, s egyszerre eszébe jutott neki, hogy
5 1, 4 | mindjárt befogja a szemét, s egyszerre úgy alszik, mint az édes
6 1, 5 | megijedt, hogy hármat is lépett egyszerre visszafelé.~Lett erre olyan
7 1, 5 | bujdokoltál egész nap?~Talpas egyszerre tisztában volt vele, mi
8 1, 6 | asszony megijedt, hogy olyan egyszerre elszótlanodtam. Sietett
9 1, 6 | szemét nézte búzavirágnak, de egyszerre lecsapott, és körülröpdöste
10 1, 6 | Gáborka fejét.~A napsugár egyszerre beragyogta az én szívem
11 1, 6 | aludt, mint a tej.~És akkor egyszerre elhallgattak a cinegék.
12 1, 7 | haragosan, hogy a Cickének egyszerre elment a kedve a hadakozástól.~-
13 1, 10| mint a rózsabimbó, nagyanyó egyszerre olyan haragospiros lett,
14 1, 10| ellenség. Nagyapó állatai egyszerre megtalálták a helyüket,
15 1, 10| segített neki benne, aki egyszerre ölelte át a két öreget.~-
16 1, 11| Mi-a-ú, mi-a-ú!~Panka egyszerre elfelejtette a mandulát,
17 1, 12| lőtte is már a varjút, mikor egyszerre csak hangot hall a feje
18 1, 12| kis jószágot, hogy annak egyszerre elment a kedve a miákolástól.
19 1, 12| miau, miau! - hallatszik egyszerre a nagy csendességben. Palkó
20 1, 13| huzakodott, ugrott egyet, s egyszerre bent termett a konyhában.~-
21 1, 13| széttekintett a konyhában, egyszerre megvidámodott. Meglátta
22 1, 14| napocska, s úgy alábújt egyszerre, hogy még csak egy szála
23 1, 14| egeret szalajtott volna el egyszerre. Hegyes körmével haragosan
24 1, 15| álmosan bóbiskoltam, mikor egyszerre megszólalt nagyanyó. Reszketett
25 1, 15| holnap eladom a cirmost.~Egyszerre kiment a szememből az álom,
26 1, 17| három, akkorra utolérték. Egyszerre szólították meg kétfelül:~-
27 1, 17| csak ott se találtak ki.~Egyszerre aztán kocsizörgést hallottak
28 1, 17| egymásra nagy szomorúan. Egyszerre csak Huppuj fölugrott az
29 2, 1 | minden csirke méregduda!~Egyszerre elfelejtette a két kiscsirke,
30 2, 4 | virradóra,~éjfél után három óra!~Egyszerre talpon volt egész Hatrongyos,
31 2, 4 | kellett egyéb a hajnalnak, egyszerre feltolta piros ábrázatát
32 3, 1 | kipödri busa bajuszát, s egyszerre olyan nyalka legény lesz
33 3, 3 | tányértalpával, hogy a hernyócskák egyszerre begubództak ijedtükben.~-
34 3, 5 | hogy elfogta a pulykaméreg egyszerre a homokországi királykisasszonyt!
35 3, 5 | öntözgette a rózsafákat, s egyszerre letette a locsolókannát.~-
36 3, 6 | derék állat ez a Hattyú! Egyszerre megértettem, mit jelent
37 3, 6 | Rózsika akkorát, hogy a Hattyú egyszerre elejtette ijedtében az ürgét.
38 3, 7 | kopogtatásnak, mert Csiga pajtás egyszerre odább gungorodott házastul,
39 3, 7 | Ezt nem tűröm! Induljunk egyszerre!~Biga bosszúsan visszamászott,
40 3, 7 | volna, ha a versenybíró egyszerre el nem jajdítja magát:~-
41 3, 8 | szegény csigácskát, mikor egyszerre csak megmozdult a furcsa
42 4, 1 | szegény egereket!~Panka egyszerre fölül az ágyban, rám mereszti
43 4, 3 | álommézet a szeméről, mert egyszerre megint fölneszelt az ágyban.~-
44 4, 3 | a nagy dúskálódás közben egyszerre valami hideg csöpp nem hull
45 4, 4 | döngicsél, s ahogy beleröppen, egyszerre rászorítja a sapkáját.~-
46 4, 7 | Az lett biz abból, hogy egyszerre szétnyílt a koporsó, s kivergődött
47 4, 8 | suhogós-ropogós levélbankóért, mikor egyszerre csak a homlokomhoz ütődik
48 4, 8 | szerzet őkegyelme, hogy egyszerre holtnak tetteti magát, ha
49 5, 1 | nagy baj is lett belőle. Egyszerre teleszaladt füsttel valamennyi
50 5, 1 | ez, hogy a kelő napnak is egyszerre nevetőre gömbölyödött az
51 5, 4 | mindenütt a sarkamban járt, s egyszerre csak leheveredett előttem.~-
52 5, 4 | Megtetszettem neki az új ruhában.~Egyszerre föltámadt régi kívánságom,
53 5, 5 | legjobban tapsikoltunk, egyszerre csak ledobban, elveti magát
54 5, 5 | érkezett vele, mert a mackó egyszerre talpra ugrott, mikor megérezte,
55 6, 1 | fogát, hogy Sólyom vitéz egyszerre elfelejtette az éhséget.
56 6, 9 | pipiskének se kellett egyéb, egyszerre elrepült a jó Isten tenyeréről,
57 6, 11| Kétségbeesve néztem körül, mikor egyszerre csak rám kiált valaki az
|