1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3615
Rész, Fejezet
501 1, 7 | hetedhét országra, meg se állok a túri vásárig. Vagy jövök
502 1, 7 | vissza, vagy se, de mire a vacsoracsillag föltetszik
503 1, 7 | itthon leszek. Addig eredj a mezőre ürgét fogni.~Ezzel
504 1, 7 | mezőre ürgét fogni.~Ezzel a gazda becsukta az ajtót,
505 1, 7 | gazda becsukta az ajtót, a kulcsot behajította a kapu
506 1, 7 | ajtót, a kulcsot behajította a kapu tetején, azzal nekilódult
507 1, 7 | tetején, azzal nekilódult a világnak. A csobánci agár
508 1, 7 | azzal nekilódult a világnak. A csobánci agár fölcsapta
509 1, 7 | csobánci agár fölcsapta a fülit a két vállára, hogy
510 1, 7 | csobánci agár fölcsapta a fülit a két vállára, hogy azzal
511 1, 7 | azzal is kevesebb legyen a vinnivalója, s kinyargalt
512 1, 7 | vinnivalója, s kinyargalt a mezőre. Annyi ott az ürge,
513 1, 7 | Annyi ott az ürge, mint a hangya, olyan vígan sütkéreztek
514 1, 7 | olyan vígan sütkéreztek a déli verőfényben, hogy a
515 1, 7 | a déli verőfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta
516 1, 7 | Reszkessetek, ürgék, én vagyok a csobánci agár!~Szót fogadtak
517 1, 7 | előbb mindnyájan beosontak a lyukba, s csak odabent kezdtek
518 1, 7 | ígért nekik mézeskalácsot a csobánci agár, még csak
519 1, 7 | Addig-addig leste az ebédet a csobánci agár, míg utoljára
520 1, 7 | hanem szomjas. Nosza, szalad a patakra, hát ahogy belenéz,
521 1, 7 | ugyancsak hunyorítgat rá a víz tükréből egy másik agár.
522 1, 7 | Szakasztott olyan, akár ő, még a nyelvét is úgy lógatja.~
523 1, 7 | úgy lógatja.~Elvicsorítja a Cicke nagy mérgesen a fogát,
524 1, 7 | Elvicsorítja a Cicke nagy mérgesen a fogát, s rámordul az idegen
525 1, 7 | Csobáncon, mikor én vagyok a csobánci agár?!~Ki hallott
526 1, 7 | ugyancsak vicsorgatja ám a fogát a másik agár is! Nekibőszült
527 1, 7 | ugyancsak vicsorgatja ám a fogát a másik agár is! Nekibőszült
528 1, 7 | másik agár is! Nekibőszült a Cicke, fölemeli az első
529 1, 7 | bizony képen felejti ő ezt a csavargó agarat! Az ám,
530 1, 7 | volna olyan haragosan, hogy a Cickének egyszerre elment
531 1, 7 | Cickének egyszerre elment a kedve a hadakozástól.~-
532 1, 7 | egyszerre elment a kedve a hadakozástól.~- Maradj magadnak,
533 1, 7 | lépést fölfelé, belenéz a vízbe: megint csak ott van
534 1, 7 | megint csak ott van az a se országa, se hazája agár!
535 1, 7 | megint vagy ötöt, belenéz a patakba, hát még csúfolódik
536 1, 7 | hát még csúfolódik is az a tolakodó teremtés. Éppen
537 1, 7 | ijedt ábrázatot vág, mint a csobánci agár.~„Azért se
538 1, 7 | fogsz ki rajtam! - gondolja a csobánci agár. - Van a szomszéd
539 1, 7 | gondolja a csobánci agár. - Van a szomszéd faluban egy csurgókút,
540 1, 7 | találsz meg.”~Ugyancsak a négy lába közé szedte ám
541 1, 7 | már csak úgy szédelgett a nagy szomjúságtól, de tele
542 1, 7 | tele is szedte ám magát a csurgó-kútnál vízzel, hogy
543 1, 7 | is fáradt úgy, hogy mire a csobánci patakhoz ért, alig
544 1, 7 | viaskodni - szomorkodott a csobánci agár -, mégiscsak
545 1, 7 | kell még egyszer szaladnom a csurgókúthoz egy ital vízre.
546 1, 7 | hogy mire haza-hazaért a csurgókútról, megint majd
547 1, 7 | csurgókútról, megint majd megölte a nagy szomjúság. Nosza, vissza
548 1, 7 | szomjúság. Nosza, vissza a szomszédba, de gyorsan,
549 1, 7 | negyedszer, vissza, míg csak a lába bírta.~Addig szaladozott
550 1, 7 | szaladozott egyik faluból a másikba egy ital vízért
551 1, 7 | másikba egy ital vízért a csobánci agár, míg utoljára
552 1, 7 | többet, még akkor se, mikor a vacsoracsillag föltetszett
553 1, 7 | égen. Vesztire vált neki a nagy esze.~Így pusztult
554 1, 7 | nagy esze.~Így pusztult el a csobánci agár, híre-neve
555 1, 7 | emberre, aki az eső elül a csurgásba menekül, ma is
556 1, 7 | azt mondják: okos, mint a csobánci agár.~
557 1, 8 | volt. Zörgő olyan, mint a neve: zörgött minden csontja,
558 1, 8 | zörgött minden csontja, mint a dió a zsákban. Görgő is
559 1, 8 | minden csontja, mint a dió a zsákban. Görgő is olyan
560 1, 8 | Görgő is olyan volt, mint a neve: a nagy kövérségtől
561 1, 8 | olyan volt, mint a neve: a nagy kövérségtől nem tudott
562 1, 8 | szaladni, csak görögni.~Zörgő a nekeresdi bíró kutyája volt,
563 1, 8 | kutyája volt, Görgő meg a nevenincsi bíróé. A nekeresdi
564 1, 8 | meg a nevenincsi bíróé. A nekeresdi bíró olyan takarékos
565 1, 8 | egy karajt, annak is csak a belét. A haját odaadta Zörgőnek,
566 1, 8 | annak is csak a belét. A haját odaadta Zörgőnek,
567 1, 8 | Zörgőnek, amiért őrizte a házat. Bezzeg a nevenincsi
568 1, 8 | amiért őrizte a házat. Bezzeg a nevenincsi bíró úgy élt,
569 1, 8 | bíró úgy élt, mint zsizsik a borsóban. Mindennap fácánpecsenyét
570 1, 8 | háromszor, akkor is csak a bőrét. A húsát odaadta Görgőnek,
571 1, 8 | akkor is csak a bőrét. A húsát odaadta Görgőnek,
572 1, 8 | Görgőnek, hogy ki ne ugassa a szeméből az álmot.~A két
573 1, 8 | ugassa a szeméből az álmot.~A két kutya mindig tisztelte-becsülte
574 1, 8 | még egymás portáján, csak a két falu határában. Görgő
575 1, 8 | sétálgatni, hogy jobban essék a vacsora, Zörgő meg ott szokott
576 1, 8 | szokott ürgepecsenyét fogni a kenyérhaj mellé.~Egyszer
577 1, 8 | fönt fényeskedett az égen a vacsoracsillag.~„Eh, eh -
578 1, 8 | nyilván elrontotta délben a gyomrát ez a Zörgő. Eh,
579 1, 8 | elrontotta délben a gyomrát ez a Zörgő. Eh, eh, elmegyek
580 1, 8 | meglátogatni.”~Hát ahogy bedöcög a nekeresdi bíró kapuján,
581 1, 8 | az asztalod!~- De rövid a vacsorám!~- Mi jóban dúskálódsz,
582 1, 8 | Ma olyan jó kedve volt a gazdámnak, hogy hozzádörgölte
583 1, 8 | gazdámnak, hogy hozzádörgölte a kenyérkét ahhoz a zacskóhoz,
584 1, 8 | hozzádörgölte a kenyérkét ahhoz a zacskóhoz, amelyikben a
585 1, 8 | a zacskóhoz, amelyikben a sajtocskát tartogatja.~-
586 1, 8 | tartogatja.~- Ejha, de jól megy a sorod! - vigyorgott Görgő.~-
587 1, 8 | bekapta nagy elszántan a falatot, azután hozzátörölgette
588 1, 8 | azután hozzátörölgette a száját a pázsithoz.~- Köszönöm
589 1, 8 | hozzátörölgette a száját a pázsithoz.~- Köszönöm a
590 1, 8 | a pázsithoz.~- Köszönöm a barátságot, cimborám, de
591 1, 8 | ham-ham-ham-mar - hányta a bukfencet örömében Zörgő,
592 1, 8 | görgött.~Sebaj, utolérte a vendéget a vacsoránál. Porcelán
593 1, 8 | Sebaj, utolérte a vendéget a vacsoránál. Porcelán tányérban
594 1, 8 | Porcelán tányérban kapta Görgő a kosztot, mégis elvonyította
595 1, 8 | Zörgő, akinek már csattogott a foga az étvágytól.~- Haragszom,
596 1, 8 | látják, hogy vendég van a háznál.~- Sose bántsd, nem
597 1, 8 | nagy fácáncombot, mint béka a legyet.~- Tessék, tessék -
598 1, 8 | egy kis sonkacsontot. Hát a hurka végét szereted-e?
599 1, 8 | Jobb íze van ám ennek, mint a favégnek! De már csak ezt
600 1, 8 | favégnek! De már csak ezt a tojásos galuskát itt nem
601 1, 8 | itt nem hagyod!~Zörgő csak a fejét rázta. Nemhogy szólni,
602 1, 8 | szólni, szuszogni se bírt a jámbor. Nagy időbe telt,
603 1, 8 | kérdezte Görgő ásítozva, mert a hosszú séta nagyon elálmosította.~-
604 1, 8 | gazduram, hogy nem hallom már a csontjaim zörgését, akárhogy
605 1, 8 | akárhogy rázom magam.~Ebben a percben elkukorékolta magát
606 1, 8 | percben elkukorékolta magát a kakas a padlás szájában,
607 1, 8 | elkukorékolta magát a kakas a padlás szájában, s Zörgő
608 1, 8 | no, cimborám - hegyezte a fülét Görgő.~- Azt tanácsolom
609 1, 8 | vigyázz, meg ne tudja valahogy a gazdám, milyen jól megy
610 1, 8 | egy fejem van, de fogadok a felébe, hogy ha megtudja,
611 1, 8 | haza nem ért. Holnap legyen a ti vendégetek!~
612 1, 9 | ÉNEK A RÉTESPÁSZTORRÓL~Jaj, de
613 1, 9 | illik, szépen~meg is gyúrja,~a babaasztalkán~ki is nyújtja.~
614 1, 9 | babaasztalkán~ki is nyújtja.~A patyolat tészta~ringott,
615 1, 9 | ringott, lengett.~Cirmos a padkáról~ráköhentett:~„Egerem
616 1, 9 | lába,~kifut mákot törni~a konyhába.~Megkéri a Cirmost:~
617 1, 9 | törni~a konyhába.~Megkéri a Cirmost:~jól vigyázzon,~
618 1, 9 | Cirmost:~jól vigyázzon,~addig a rétesre~légy ne szálljon!~
619 1, 9 | ne légyen~semmi gondja! -~a bölcs rétespásztor~dorombolja.~
620 1, 9 | S hogy ne szálljon légy a~közelébe:~befekszik a rétes~
621 1, 9 | légy a~közelébe:~befekszik a rétes~közepébe.~No, cica,
622 1, 9 | is lesz még~ez az ének!~A kis gazdasszony már~jön
623 1, 9 | éppen,~sodrófát szorongat~a kezében.~A nótádat mindjárt~
624 1, 9 | sodrófát szorongat~a kezében.~A nótádat mindjárt~el is fújja -~
625 1, 10| már százszor is kiszaladt a kis ajtóba, s öreg kezével
626 1, 10| kezével ernyőt csinálva a bozontos szemöldöke felett,
627 1, 10| türelmetlenül kémlelődött be a nagyvilágba.~- Nem jönnek,
628 1, 10| rázta meg aggodalmasan a szép öreg fejét, és megsimogatta
629 1, 10| öreg fejét, és megsimogatta a fogatlan házpásztort.~-
630 1, 10| Eh, eh - mondta erre a Bodri, s ezzel bizonyosan
631 1, 10| félteni, különösen mikor a kis unokáját hozza! S hogy
632 1, 10| még jobban megvigasztalja a gazdát, szépen fölrakta
633 1, 10| gazdát, szépen fölrakta a térdére a két első lábát,
634 1, 10| szépen fölrakta a térdére a két első lábát, s úgy nézett
635 1, 10| első lábát, s úgy nézett a szemébe.~Mivel pedig Bodrinak
636 1, 10| pedig Bodrinak mindig poros a csizmája, olyan lett tőle
637 1, 10| olyan lett tőle nagyapónak a szép ünneplő nadrágja, mintha
638 1, 10| ünneplő nadrágja, mintha csak a homokba térdeltette volna
639 1, 10| amiért megint elszórta a pipahamut a szőnyegen.~Mindegy
640 1, 10| megint elszórta a pipahamut a szőnyegen.~Mindegy az, nem
641 1, 10| szólt volna ő semmit, ha a bóbitás tyúkja oda nem settenkedik,
642 1, 10| és föl nem sandít azzal a ravasz fél szemével a nagyapó
643 1, 10| azzal a ravasz fél szemével a nagyapó poros nadrágjára.~-
644 1, 10| nézni, hogy mit csinált az a csúf Bodri. Inkább fölugrott
645 1, 10| Bodri. Inkább fölugrott a nagyapó vállára, és ott
646 1, 10| meresztgette nagy kevélyen a hosszú nyakát: ide nézzen,
647 1, 10| No, nem is kellett egyéb a cicamicának se! Eddig úgy
648 1, 10| se! Eddig úgy nyalogatta a talpát a tisztaszoba ablakában,
649 1, 10| úgy nyalogatta a talpát a tisztaszoba ablakában, a
650 1, 10| a tisztaszoba ablakában, a muskátlis cserepek közt,
651 1, 10| mintha semmit se tudna a világról - kérem, most egy
652 1, 10| egy ugrással ott termett a nagyapó másik vállán. Halk
653 1, 10| duruzsolással törleszkedett hozzá a vastag fehér bajuszához.~-
654 1, 10| felelt nagyapó, megszorítva a cicamicának a dagasztó lábacskáját.~
655 1, 10| megszorítva a cicamicának a dagasztó lábacskáját.~Az
656 1, 10| jó? Ugyan miért? Ezt már a barika se állhatta meg szó
657 1, 10| meg szó nélkül, aki eddig a kis kert mályvarózsáinak
658 1, 10| kis kert mályvarózsáinak a leveleit olvasgatta.~- Me-e-e,
659 1, 10| Me-e-e, me-e-e? - szalad oda a csengőjét rázogatva, s mivel
660 1, 10| szeret barátkozni, ő meg a másik oldalán telepedett
661 1, 10| le nagyapónak. Odafeküdt a lábához, s már éppen valami
662 1, 10| nagyapó, mert már zörög a kocsijuk.~De bizony mire
663 1, 10| volna, akkorra meg is állt a kocsi. De már ki is szállt
664 1, 10| belőle nagyanyó, ringatva a karján Margitkát, mint rózsabimbót
665 1, 10| örömtől, látni se igen látott a szeme pillájára szivárgott
666 1, 10| vidámabban csapkodta össze a két kis kacsóját Margitka.~-
667 1, 10| Margitka.~- Jaj, de ennivaló ez a nagyapó az állataival!~Ha
668 1, 10| Margitka olyan volt, mint a rózsabimbó, nagyanyó egyszerre
669 1, 10| haragospiros lett, mint a legpirosabb mályvarózsa.~
670 1, 10| legpirosabb mályvarózsa.~Még a főkötője bóbitája is úgy
671 1, 10| szabadíthattad így magadra ezt a sok csúf állatot! Takarodjatok
672 1, 10| csúf állatot! Takarodjatok a helyetekre, haszontalan
673 1, 10| haszontalan népei!~Ahogy a tenyerét összecsattantotta,
674 1, 10| valami fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra iramodtak
675 1, 10| csattanásra iramodtak is szét a nagyapó állatai a helyükre.~
676 1, 10| is szét a nagyapó állatai a helyükre.~Az ám, a helyükre!
677 1, 10| állatai a helyükre.~Az ám, a helyükre! A Bodrinak az
678 1, 10| helyükre.~Az ám, a helyükre! A Bodrinak az ólban lett volna
679 1, 10| Bodrinak az ólban lett volna a helye, a cicamicának az
680 1, 10| ólban lett volna a helye, a cicamicának az ól tetején,
681 1, 10| tetején, bóbitás tyúkicának a hátulsó udvarban, csengős
682 1, 10| udvarban, csengős barinak a ház előtt a gyepen. De ki
683 1, 10| csengős barinak a ház előtt a gyepen. De ki tehet róla,
684 1, 10| Takarodjatok! - dobbantott nagyanyó a lábával, hogy csak úgy reszketett
685 1, 10| csak úgy reszketett bele a föld.~No, be is ugrott erre
686 1, 10| is ugrott erre cicamica a tisztaszobába, ott is a
687 1, 10| a tisztaszobába, ott is a díványra, annak is a legsarkába!
688 1, 10| is a díványra, annak is a legsarkába! Bodri a hintaszékben
689 1, 10| annak is a legsarkába! Bodri a hintaszékben húzta meg magát
690 1, 10| nagy szepegve, mert ennek a puha vánkosán szokott ő
691 1, 10| mostanában szundikálni. A csengős bari befeküdt a
692 1, 10| A csengős bari befeküdt a nagy asztal alá, a jó hűvösre,
693 1, 10| befeküdt a nagy asztal alá, a jó hűvösre, a bóbitás tyúkica
694 1, 10| asztal alá, a jó hűvösre, a bóbitás tyúkica pedig a
695 1, 10| a bóbitás tyúkica pedig a muskátlis cserepek közé
696 1, 10| közé kvártélyozta be magát, a napsütéses jó melegre.~No,
697 1, 10| milyen vitézül hadakozott a poroló pálcikájával. Csak
698 1, 10| állatai egyszerre megtalálták a helyüket, s nem maradt más
699 1, 10| helyüket, s nem maradt más a harctéren, csak szegény
700 1, 10| Megesett rajta az embernek a szíve, ahogy nagyanyót békítgette:~-
701 1, 10| hogy milyen kávét főzött a tiszteletedre!~Erre már
702 1, 10| aki egyszerre ölelte át a két öreget.~- Jaj, de áldott
703 1, 10| Jaj, de áldott ember ez a nagyapó! Egészen olyan,
704 1, 10| túlságosan meg van pörkölve ez a kávé - vélte nagyanyó, de
705 1, 10| azért le nem tette volna a csészét a szájától, ha valami
706 1, 10| nem tette volna a csészét a szájától, ha valami furcsa
707 1, 10| furcsa csoszogást nem hall a konyhán.~Nagyapó ijedten
708 1, 10| Nagyapó ijedten fészkelődött a helyén, nagyanyó pedig gyanakodva
709 1, 10| pedig gyanakodva kiáltott ki a konyhára:~- Jár ott valaki?!~-
710 1, 10| Uram teremtőm, csak nem a Jancsi gólya jár idebent!~
711 1, 10| idebent!~De az volt biz az, a Jancsi gólya, mégpedig másodmagával.
712 1, 10| boldogtalan békát fektetett a konyhapadkára, annak mondta
713 1, 10| két hét óta délebédelni a szép, tiszta konyhán, ide
714 1, 10| konyhán, ide hurcolja be a kosztját, mert Jancsi gólya
715 1, 10| Jancsi gólya igen szerette a tisztaságot.~- Kifele, ki
716 1, 10| vele! - suhintott nagyanyó a görbe bottal akkorát, hogy
717 1, 10| kelepelni. Szerencse, hogy a Jancsi nagyon szemfüles
718 1, 10| tudta megmenteni, hanem a délebédet is.~Nagyanyó pedig
719 1, 10| pedig fáradtan dőlt bele a nagy karosszékbe.~- Ó, Márton,
720 1, 10| soha többet nem bízom rád a házat!~- Nem-e? - csudálkozott
721 1, 10| nagyon boldogan mosolygott a bajusza alatt. S délután,
722 1, 10| egy kicsit, ellopódzott a mészárszékbe, s hozott Jancsi
723 1, 10| ezután én hozhatom-vihetem a kis unokámat.~
724 1, 11| ki néha, hogy majd elmén a hajam, ha hallom.~A minap
725 1, 11| elmén a hajam, ha hallom.~A minap is, ahogy sétálgatunk
726 1, 11| csak beleakaszkodik Panka a karomba.~- Apu, hajolj csak
727 1, 11| azért csak odatartottam a fülemet rózsabimbó-szájacskája
728 1, 11| Lábujjhegyre ágaskodva súgta a fülembe:~- Apu, szeretnék
729 1, 11| nagyon szép - bólogattam a fejemmel nagy komolyan.
730 1, 11| be. Haragosan toppantott a lábacskájával.~- Nem érted,
731 1, 11| akarok lenni! Olyan, mint a mesében van.~Bezzeg nem
732 1, 11| kiáltott akkorát, hogy még a verebek is mind abbahagyták
733 1, 11| verebek is mind abbahagyták a tanácskozást a platánfákon.
734 1, 11| abbahagyták a tanácskozást a platánfákon. Én meg ijedten
735 1, 11| platánfákon. Én meg ijedten kaptam a zsebemhez: hátha találnék
736 1, 11| valaki ránk köszöntötte a jó napot. Az árokparton
737 1, 11| odvas, öreg fűzfa, annak a tetejéből miákolt ránk rettentő
738 1, 11| Panka egyszerre elfelejtette a mandulát, s olyan sebesen
739 1, 11| olyan sebesen ott termett a fa alatt, mintha nem is
740 1, 11| odaértem, már akkorára ott ült a deres fűben, az ölében a
741 1, 11| a deres fűben, az ölében a macska. Zörgős csontú, borzas
742 1, 11| senki se viseli gondját. De a Panka szeme ragyogott, mint
743 1, 11| Panka szeme ragyogott, mint a csillag, ahogy ölelgette,
744 1, 11| szögezte rám Panka haragosan a tekintetét -, hát tehet
745 1, 11| hogy nem találta reggel a szappant? Igaz-e, hékám?~
746 1, 11| szappant? Igaz-e, hékám?~A cica háládatosan hozzátörleszkedett
747 1, 11| fejével, ő meg vígan tapsikolt a két tenyerével, mint mikor
748 1, 11| két tenyerével, mint mikor a liliomszirmok összeverődnek.~-
749 1, 11| Mi-a-u, mi-a-u - felelte a cica.~Egyebet nem tudott
750 1, 11| Egyebet nem tudott mondani a jámbor, de értett Panka
751 1, 11| Hallod, apu, azt kérdi, mi a jó. Majd megtudod, Hékám,
752 1, 11| Pankát, másik karomra vettem a Hékámat, s így ballagtam
753 1, 11| föl Panka, mikor már mind a hárman a meleg szobában
754 1, 11| mikor már mind a hárman a meleg szobában hemperegtünk
755 1, 11| meleg szobában hemperegtünk a szőnyegen:~- Látod, apu,
756 1, 11| fogad. Hékám, idd meg ezt a tejecskét!~Hékám csakugyan
757 1, 11| engedelmességből megitta a Panka tejét, az anyuka kávéját,
758 1, 11| s megette mindhármunknak a friss kalácsát. Sőt annyira
759 1, 11| alattvalói hűsége, hogy még a vacsorára való kolbászkát
760 1, 11| neki.~Kigömbölyödött, mint a duda, s kerekedett olyan
761 1, 11| kijátszotta magát, megtelepedett a kályha mögött a sarokban,
762 1, 11| megtelepedett a kályha mögött a sarokban, s olyan dagasztásnak
763 1, 11| esett, hogy mind fölkörmölte a padlót.~- Hohó, Hékám -
764 1, 11| Hékám - ugratta ki Panka a sarokból -, majd rendre
765 1, 11| azonban bizonyosan megijedt a vetett ágytól. Mert mire
766 1, 11| nélkül kellett lefeküdnie a királynénak.~Még tán álmában
767 1, 11| Még tán álmában is hullott a könnye szegénynek, hanem
768 1, 11| ő hallotta meg legelébb a szobaajtón a csendes kaparászást.~-
769 1, 11| meg legelébb a szobaajtón a csendes kaparászást.~- Mi-a-u,
770 1, 11| apu, hallod, visszajött a Hékám!~Csakugyan a Hékám
771 1, 11| visszajött a Hékám!~Csakugyan a Hékám volt, de úgy elgyalázódva,
772 1, 11| gyorsan megszáradt, lesimult a kócos bundája, alig lehetett
773 1, 11| már majd belebetegedett a nagy bánatába, hogy neki
774 1, 11| Megállj, lelkem - vigasztaltam a kesergő királynét -, majd
775 1, 11| királynét -, majd kivallatja a Burkus kutya a te csavargó
776 1, 11| kivallatja a Burkus kutya a te csavargó népedet.~Behívtam
777 1, 11| csavargó népedet.~Behívtam a Burkust, és bemutattam neki
778 1, 11| Burkust, és bemutattam neki a Hékámat, aki nagyon kapálódzott
779 1, 11| nagyon kapálódzott ez ellen a megtiszteltetés ellen.~-
780 1, 11| Te most utána mégy ennek a cicának árkon-bokron keresztül,
781 1, 11| megcsóválta nagy lompos farkát. A Burkus nyelvén annyit jelent
782 1, 11| pedig kinyitottam az ajtót: a Hékám kiugrott rajta, a
783 1, 11| a Hékám kiugrott rajta, a Burkus meg utána.~Én meg
784 1, 11| Burkus meg utána.~Én meg a Burkus után ballagtam a
785 1, 11| a Burkus után ballagtam a harmadik utcáig, hanem ott
786 1, 11| ott úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket.
787 1, 11| egyszer csak elém gurul ám a Burkus, a foga közé veszi
788 1, 11| elém gurul ám a Burkus, a foga közé veszi a kabátom
789 1, 11| Burkus, a foga közé veszi a kabátom szélit, s húzza
790 1, 11| örömödben ne szedd le rólam a gúnyát.~Nem is kellett sokáig
791 1, 11| öreg fűzfáig, amelyikről a Hékám ránk miákolt. Ahogy
792 1, 11| odaérünk, Burkus bedugja a nagy fejét a faodúba, s
793 1, 11| Burkus bedugja a nagy fejét a faodúba, s uramfia, kihúzza
794 1, 11| uramfia, kihúzza belőle a Hékámot. De nem az öreg
795 1, 11| magától előjött, odakuporodott a lábamhoz, s úgy nézett rám
796 1, 11| amért estente hazajártam a kicsinyeimhez?~Jaj, dehogy
797 1, 11| dehogy! Inkább fölszedtem a kis porontyokat, kit az
798 1, 11| porontyokat, kit az egyik, kit a másik zsebembe. A negyediket
799 1, 11| egyik, kit a másik zsebembe. A negyediket már nem tudtam
800 1, 11| nem tudtam hová tenni, azt a Burkus vette a szájába,
801 1, 11| tenni, azt a Burkus vette a szájába, úgy szaladt vele
802 1, 11| öreg Hékám meg fölugrott a vállamra, s egész úton sugdosott
803 1, 11| s egész úton sugdosott a fülembe valamit. Én bizony
804 1, 11| mert én már régen nem értek a Hékámok nyelvén.~Panka meg
805 1, 11| kicsike, s azt mondja, hogy a cica bizonyosan hálálkodott.
806 1, 11| van. Ha meglátogatjátok a kis királynét, talán meg
807 1, 12| A JÉGMACSKA~Én ugyan még sose
808 1, 12| olyankor, úgy napszállat felé a háza előtt. Körülbelül úgy,
809 1, 12| Körülbelül úgy, mint Piros Palkó a körösi nagyutcában, ahogy
810 1, 12| körösi nagyutcában, ahogy a cudar téli időben igyekszik
811 1, 12| időben igyekszik kifelé a vasúthoz.~Fején vidrabőr
812 1, 12| bunda, de olyan ám, hogy a prémjét tavaly ilyenkor
813 1, 12| amilyent Piros Palkó szorongat a prémes bunda zsebében?~„
814 1, 12| várunk az állomásnál mind a hárman: Marci, Muki, Misike.
815 1, 12| Lesz olyan dáridó, hogy még a Bodri is mákos rétest eszik.
816 1, 12| Csapunk olyan varjúvadászatot a nyárfásban, hogy belesüketül
817 1, 12| Piros Palkó szaporázta ám a lépést, nem is állt volna
818 1, 12| majorban, szinte lőtte is már a varjút, mikor egyszerre
819 1, 12| egyszerre csak hangot hall a feje fölött:~- Miau, miau,
820 1, 12| szegény kis cica gubbaszkodik a feje fölött a háztető szélén,
821 1, 12| gubbaszkodik a feje fölött a háztető szélén, az esőfogó
822 1, 12| esőfogó csatornában. Ő tudta, a jámbor, hogy került oda,
823 1, 12| már ő sem tudta, merre van a gyere le. Leugrani nem mert,
824 1, 12| fölfelé menni nem tudott a süppedős hóban. Didergett
825 1, 12| hogy Palkóhoz folyamodott a maga nyelvén:~- Az Isten
826 1, 12| megszabadítasz!~Föl is villant a Palkó gyereknek a szeme,
827 1, 12| villant a Palkó gyereknek a szeme, ahogy a cirmost megpillantotta.
828 1, 12| gyereknek a szeme, ahogy a cirmost megpillantotta.
829 1, 12| az útfélre, belemarkolt a hóba, és sebtiben olyan
830 1, 12| Sicc te! - süvöltött a szegény cicusra, s úgy fültövön
831 1, 12| fültövön találta bombázni a megriadt kis jószágot, hogy
832 1, 12| hogy annak egyszerre elment a kedve a miákolástól. Lekapta
833 1, 12| egyszerre elment a kedve a miákolástól. Lekapta a fejét
834 1, 12| kedve a miákolástól. Lekapta a fejét a csatorna mögé, tán
835 1, 12| miákolástól. Lekapta a fejét a csatorna mögé, tán föl se
836 1, 12| nekiiramodott az útnak is, mert a vasparipa már nagyon nyerítgetett
837 1, 12| mindjárt, ahogy Palkó beugrott a vonatba, bizonyosan csak
838 1, 12| nélkül esnék meg holnap a nagy vadászat!~Egymaga volt
839 1, 12| vadászat!~Egymaga volt Palkó a vasúti kocsiban, nagy kényelmesen
840 1, 12| kényelmesen végigheveredett a bőrdíványon. Azazhogy volt
841 1, 12| egy igen hatalmas úr is: a hideg. Mikor Palkó ki akart
842 1, 12| Mikor Palkó ki akart bújni a prémes bundából, a hideg
843 1, 12| bújni a prémes bundából, a hideg nem engedte levetkőzni.~
844 1, 12| engedte levetkőzni.~Inkább még a gallérját is fölgyűrette
845 1, 12| is fölgyűrette vele, csak a közül nézett volna ki Palkó
846 1, 12| közül nézett volna ki Palkó a havas világba, ha az ablak
847 1, 12| fagyva. De bizony szőtt arra a tél olyan gyönyörű virágos
848 1, 12| gyönyörű virágos függönyt, hogy a körösi takácsok álmukban
849 1, 12| itt-ott le volt kapargatva a jég az ablakból. Valami
850 1, 12| olyan macskaformát rajzolt a befagyott ablakra. Még bajusza
851 1, 12| ábrázata másik oldalán. A farka akkorát kunkorodott,
852 1, 12| szeme már befagyott, hanem a másik még éppen elegendő
853 1, 12| ki lehessen rajta látni a fehér mezőkre, a nyargaló
854 1, 12| rajta látni a fehér mezőkre, a nyargaló sürgönykarókra,
855 1, 12| nyargaló sürgönykarókra, a világos ablakú őrházakra.~
856 1, 12| Palkó, hanem aztán elunta a mulatságot, hátradűlt a
857 1, 12| a mulatságot, hátradűlt a sarokban.~- Miau, miau,
858 1, 12| hallatszik egyszerre a nagy csendességben. Palkó
859 1, 12| összerezzent, s körültekintett a kocsiban. Nyoma se volt
860 1, 12| macskának sehol se. Éppen csak a jégmacska hunyorgatott a
861 1, 12| a jégmacska hunyorgatott a fél szemével az ablakon.~-
862 1, 12| hallatszott megint -, én beszélek, a jégmacska.~- Hát élsz te? -
863 1, 12| mennyire élek! - nevetett a macska, s abban a percben
864 1, 12| nevetett a macska, s abban a percben akkorára felágaskodott,
865 1, 12| szála, csattogott-pattogott a farka, akár a karikás ostor.~-
866 1, 12| csattogott-pattogott a farka, akár a karikás ostor.~- Ejnye,
867 1, 12| veled, hoztam volna neked a zsebemben egy kis déli maradékot.
868 1, 12| hógolyóval traktálod! - prüszkölt a jégmacska, s a csészényi
869 1, 12| prüszkölt a jégmacska, s a csészényi szeme akkorát
870 1, 12| ijedtében. De sehogy se találta a kilincset, pedig a jégmacska
871 1, 12| találta a kilincset, pedig a jégmacska már a körmét mutogatta.
872 1, 12| kilincset, pedig a jégmacska már a körmét mutogatta. Hirtelen
873 1, 12| mutogatta. Hirtelen lebukott a pad alá, de a macska ott
874 1, 12| Hirtelen lebukott a pad alá, de a macska ott is rátalált,
875 1, 12| csúfolódva vicsorgatta rá a fogát.~- Sose bántom többet
876 1, 12| fogát.~- Sose bántom többet a macskákat! - nyöszörgött
877 1, 12| fiacskám - nevetett valaki a háta mögött -, hanem azért
878 1, 12| Csengős szánkóval várnak a pajtásaid, idehallik a csengése.~
879 1, 12| várnak a pajtásaid, idehallik a csengése.~Palkó fölnyitotta
880 1, 12| csengése.~Palkó fölnyitotta a szemét; a kalauz állt mögötte,
881 1, 12| Palkó fölnyitotta a szemét; a kalauz állt mögötte, keltegette
882 1, 12| harmat volt az. Leolvadt róla a jégmacska régen, nyoma se
883 1, 12| már neki.~Mire kidörzsölte a szeméből az álmot, megállt
884 1, 12| szeméből az álmot, megállt a gőzös. Ahogy leugrott róla,
885 1, 12| gőzös. Ahogy leugrott róla, a kalauz nevetve kiáltott
886 1, 12| utána:~- Sok szerencsét a varjúvadászathoz!~Én bizony
887 1, 12| esett Piros Palkónak másnap a varjúvadászat. Hanem hogy
888 1, 12| világéletében sohase bántja többet a macskákat, arra akármelyiketekkel
889 1, 13| MICÓKA LABDÁZIK~Micókának a Boriska kendermagos cicáját
890 1, 13| kendermagos cica nincs több a világon, se olyan lusta.
891 1, 13| Egész délután úgy tüzelt a nap, hogy még tán a tücsöknek
892 1, 13| tüzelt a nap, hogy még tán a tücsöknek is melege volt,
893 1, 13| állat hűvösre húzódott a forróság elől, de Micóka
894 1, 13| Ebéd után felballagott a háztetőre, ott elvetette
895 1, 13| s egész estig szundikált a napon. Alkonyat felé nagyot
896 1, 13| s egyszerre bent termett a konyhában.~- Boriska, nagyon
897 1, 13| Micóka, most már nincs időm a játékra! Anyukának kell
898 1, 13| Anyukának kell segítenem a vacsorafőzésben. Eredj magad
899 1, 13| magát, de hogy széttekintett a konyhában, egyszerre megvidámodott.
900 1, 13| megvidámodott. Meglátta az asztalon a tejfölös köcsögöt, s ki
901 1, 13| próbálni, hogy belefér-e a feje. Boriska azonban megneszelte
902 1, 13| Boriska azonban megneszelte a szándékát, s jót koppintott
903 1, 13| jót koppintott az orrára a főzőkanállal.~- Hohó, pajtikám,
904 1, 13| Hohó, pajtikám, hagyj békét a tejfölös köcsögnek! Az udvaron
905 1, 13| egyes-egymagában. Lehemperedett a fűre, csavargatta a farkát
906 1, 13| Lehemperedett a fűre, csavargatta a farkát jobbra-balra, nagyon
907 1, 13| szerette volna megfogni a hegyét, de sehogy se bírta.
908 1, 13| bírta. Fölszaladt sebesen a kútgémre, s nagyon óvatosan
909 1, 13| ügyetlen. Majd beleesett a kútba.~El is szaladt onnan
910 1, 13| szerteszét. Lengedezni kezdett a szellő, ringatta a leveleket,
911 1, 13| kezdett a szellő, ringatta a leveleket, s a levelek árnyéka
912 1, 13| ringatta a leveleket, s a levelek árnyéka mozogni
913 1, 13| árnyéka mozogni kezdett a földön. Micóka odaugrott,
914 1, 13| Micóka odaugrott, mint a villám, kieresztette éles
915 1, 13| magát, és búsan ballagott a kerítés felé. Ahogy ballag,
916 1, 13| hogy valami gömbölyű mozog a fal tövében. Odaugrik, hát
917 1, 13| álmában se lát olyant. Fölállt a két hátulsó lábára, a két
918 1, 13| Fölállt a két hátulsó lábára, a két elsővel pedig megkapta
919 1, 13| két elsővel pedig megkapta a guruló labdát. De el is
920 1, 13| hallott Boriska.~- Mia-u-u, ez a labda jár!~Csakugyan mind
921 1, 13| Csakugyan mind tele lett a talpacskája tüskével, alig
922 1, 13| alig győzte kirázni őket. A labda pedig megállt, mintha
923 1, 13| mintha odaragadt volna a földhöz. Micóka gondolkozóba
924 1, 13| hátha nem is jól kezdte ő a játékot. Most már a vállával
925 1, 13| kezdte ő a játékot. Most már a vállával taszított egyet
926 1, 13| vállával taszított egyet a gombolyagon. De csak azt
927 1, 13| csak azt nyerte vele, hogy a válla is mind összeszurkálódott,
928 1, 13| mert tovább labdázni. Leült a ribizkebokor tövébe, s hol
929 1, 13| ribizkebokor tövébe, s hol a talpát, hol a vállát nyalogatva
930 1, 13| tövébe, s hol a talpát, hol a vállát nyalogatva onnan
931 1, 13| vállát nyalogatva onnan leste a labdát. Hát egyszer csak
932 1, 13| megint elkezd ám gurulni a labda az út mentén, de olyan
933 1, 13| lopódzott nagy óvatosan. Fúrta a kíváncsiság, miféle szerzet
934 1, 13| miféle szerzet lehet ez a furcsa labda.~Ha már játszani
935 1, 13| orrát hirtelen hozzáütötte a labdához, de el is kapta
936 1, 13| nyávogást még nem hallott a világ, aminőt Micóka véghezvitt.
937 1, 13| Fölijedt az egész ház, a kakas elkukorította magát,
938 1, 13| kakas elkukorította magát, a verebek csiripeltek a tető
939 1, 13| magát, a verebek csiripeltek a tető aljában, a Bodri ugatott,
940 1, 13| csiripeltek a tető aljában, a Bodri ugatott, még az öreg
941 1, 13| Boriska ijedten szaladt ki a konyhából, gyertyával a
942 1, 13| a konyhából, gyertyával a kezében.~- Mi lelt, cicuskám,
943 1, 13| vérző orrocskáját nyomogatta a földhöz. Mellette pedig
944 1, 13| Mellette pedig ott gömbölyödött a labda, amelynek, uramfia,
945 1, 13| takaros kis orrocskája, a fölött meg barátságosan
946 1, 13| nevetett, hogy majd elejtette a gyertyát.~- Ó, te ostoba
947 1, 13| ostoba Micóka, bizonyosan a sündisznóval akartál labdázni,
948 1, 13| már az egész ház kacagott, a kakas, a veréb, a Bodri,
949 1, 13| egész ház kacagott, a kakas, a veréb, a Bodri, még az öreg
950 1, 13| kacagott, a kakas, a veréb, a Bodri, még az öreg eperfa
951 1, 13| megrázkódott jókedvében. Még a sündisznócskának is olyan
952 1, 13| pedig szégyenében beugrott a szalmás istállóba, s elő
953 1, 13| istállóba, s elő nem jött még a rántott csirkére se, amivel
954 1, 13| az éjszaka az egereknek a szalmás istállóban!~
955 1, 14| templom mögött, amelyre a Mariskáék hálószobájának
956 1, 14| Sugarával rávillantott a Mariska fehér arcára, s
957 1, 14| Mariska fehér arcára, s erre a cirógatásra a kislány kinyitotta
958 1, 14| arcára, s erre a cirógatásra a kislány kinyitotta a szemét.~-
959 1, 14| cirógatásra a kislány kinyitotta a szemét.~- Ejnye, napocska,
960 1, 14| felébredtél ma! Hiszen tán még a kakas se kukorékolt.~- Nagyon
961 1, 14| kukorékolt.~- Nagyon visított a szél, kiverte a szememből
962 1, 14| visított a szél, kiverte a szememből az álmot - hunyorgott
963 1, 14| szememből az álmot - hunyorgott a napocska. - Magam is korállom
964 1, 14| magára rántotta felhőpaplanát a napocska, s úgy alábújt
965 1, 14| Mariska azonban megdörzsölte a szemét, s úgy kiugrott az
966 1, 14| kiugrott az ágyból, mint a labda.~- Jaj, de csak lusta
967 1, 14| de csak lusta teremtés ez a napocska! Nem elég neki
968 1, 14| egész éjszaka, hanem még a nappalból is elvesz egy
969 1, 14| enyém.~Mire felöltözködött, a kanárimadár is kinyitotta
970 1, 14| dolga, hogy megveregette a kalitkája drótját.~- Kedves
971 1, 14| Üres, üres, üres, üres a kendermagos csésze!~- Hallgatsz,
972 1, 14| akkorára meg akarom főzni a reggeli kávét. Ha jól viseled
973 1, 14| magad, te is kapsz abból a cukorból, ami a csésze fenekén
974 1, 14| kapsz abból a cukorból, ami a csésze fenekén marad.~A
975 1, 14| a csésze fenekén marad.~A kanári csúfolódva pittyentette
976 1, 14| Marika kisasszony! Nem kérek a főztjéből! Egye meg maga,
977 1, 14| kisasszony! Az lesz csak a híres kávé! Tudom, olyant
978 1, 14| híres kávé! Tudom, olyant a kanárikirály se evett még.~
979 1, 14| még.~Mariska leborította a lármás kis madarat egy törülközőkendővel,
980 1, 14| van - maga meg kisuhant a konyhára. Hát a küszöbön
981 1, 14| kisuhant a konyhára. Hát a küszöbön csak hozzátörleszkedik
982 1, 14| csak hozzátörleszkedik ám a lábához a Kormos cica.~-
983 1, 14| hozzátörleszkedik ám a lábához a Kormos cica.~- Szép jó reggelt,
984 1, 14| tündérszép Mariska? Hát az a kulcs minek abban a patyolat
985 1, 14| Hát az a kulcs minek abban a patyolat kezedben? Tán egy
986 1, 14| akarsz hozni az éléskamrából a szegény Kormos cicának?~-
987 1, 14| szegény Kormos cicának?~- Várj a sorodra, Kormos cica! Mire
988 1, 14| akkorára meg akarom főzni a reggeli kávét. A tied lesz,
989 1, 14| akarom főzni a reggeli kávét. A tied lesz, ami a csésze
990 1, 14| kávét. A tied lesz, ami a csésze fenekén marad.~Kormos
991 1, 14| köszönöm szíves ígéretét a kisasszonynak, tartsa meg
992 1, 14| kisasszonynak, tartsa meg magának a kávéját. Ha ezután a kisasszony
993 1, 14| magának a kávéját. Ha ezután a kisasszony főzi a kávét,
994 1, 14| ezután a kisasszony főzi a kávét, akkor én elbujdosom
995 1, 14| kávét, akkor én elbujdosom a háztól.~Hanem, úgy látszik,
996 1, 14| látszik, mégis meggondolta a dolgot Kormos cica. Elvetette
997 1, 14| Kormos cica. Elvetette magát a küszöbön, s onnan nézte
998 1, 14| küszöbön, s onnan nézte a nagy készülődést.~- Tüzet
999 1, 14| kiáltott rá Mariskára, ahogy ez a tűzrevalót vékonyította.
1000 1, 14| Mikor aztán vígan lobogott a tűz, akkor azt miákolta:~-
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3615 |