1-500 | 501-1000 | 1001-1029
Rész, Fejezet
1 1, 1 | GULYÁS~Katlant se látni az ötömösi pusztán, nemhogy
2 1, 1 | hogy minden füstnek tűz az anyja.~Van is ott tűz olyan,
3 1, 1 | nem akarod. Úgy fűt a nap az égen, hogy majd lángot vet
4 1, 1 | föld. Hiába mondja neki az ürge, hogy hagyjon egy kicsit
5 1, 1 | annak a szép szó semmit. Az is lehet, hogy nem hallatszik
6 1, 1 | nem hallatszik föl odáig az ürgeszó, más szó meg nem
7 1, 1 | tücsök is leteszi a hegedűjét az avarba. Azt mondja, bizony
8 1, 1 | neki. Olyan lustán hever az egész gulya, hogy messziről
9 1, 1 | hogy messziről azt gondolná az ember: nini, milyen sok
10 1, 1 | kiterítgettek száradni ezek az ötömösi asszonyok!~No, azért
11 1, 1 | asszonyok!~No, azért se gondol az ember ilyent se messziről,
12 1, 1 | nincs egy teremtett lélek az egész határban. Az is elkívánkozik
13 1, 1 | lélek az egész határban. Az is elkívánkozik innen, aki
14 1, 1 | verejtékét, a feje is szédeleg, az álom is kerülgeti, ő bizony
15 1, 1 | bizonyosan szundít egyet ilyenkor az aranyos subáján. Márpedig
16 1, 1 | Marci gulyás van akkora úr az ötömösi pusztán, mint a
17 1, 1 | a király a maga várában.~Az ám, Marci gulyás, de ki
18 1, 1 | széléig.~Mind igaz ez, de az is igaz ám, hogy Bodri kutya
19 1, 1 | legyen, mert tudod, hogy az könnyen megvadul.~Ezzel
20 1, 1 | a számadó gulyás, ő most az öregbojtár: nem is történhetik
21 1, 1 | szegénykének a fülébe. Mindegy az, azért nem szabad mindjárt
22 1, 1 | neki a Bodri szelíden. Elég az a kisborjúnak így is, szegény
23 1, 1 | utána, mikor aztán belevesz az ég peremébe, akkor ő is
24 1, 1 | is megnyugszik. Fölszalad az árvalányhajas homokbucka
25 1, 1 | homokbucka hegyibe, elnyújtózik az aranyszín homokon, okos
26 1, 1 | egyebet a Bodri gulyásnál. Az is bújt volna már a föld
27 1, 1 | harmadából. Éppen vacsorára járna az idő, de hiába mosolyog a
28 1, 2 | cseréplábasban. De hogy az a gonosz kanál nem akart
29 1, 2 | ételekhez szokva. Jó lesz nekem az a szelet sonka is azzal
30 1, 2 | bábu, a bőrlábú Trézsi, az üvegszemű Kata.~- No, ez
31 1, 2 | akarom csukni magam után az ajtót, kiugrik ám a küszöbön
32 1, 2 | Tán meghúzták a farkad az egerek?~- Hiába csúfolódsz,
33 1, 2 | ozsonnára.~- Sebaj, ha csak az a baj - nevetett Panka -,
34 1, 2 | leszel a kukta, te hordod be az ételeket a híres leventéknek,
35 1, 2 | kedves, ugye, kisasszonykám? Az öreg Viola mintha nem is
36 1, 2 | olyan szépen hízelegni, mint az egerek pandúrja?~Panka megsimogatta
37 1, 2 | terád is. Te leszel ma nékem az udvari inasom. Bent lesz
38 1, 2 | váltani, kést, villát törülni: az lesz a te dolgod.~Összevicsorgott
39 1, 2 | a Gabó.~- Hozta a jégeső az urakat!~- Hordja el a szél
40 1, 2 | urakat!~- Hordja el a szél az asszonyságokat!~Csak az
41 1, 2 | az asszonyságokat!~Csak az a szerencse, hogy az urak
42 1, 2 | Csak az a szerencse, hogy az urak és az asszonyságok
43 1, 2 | szerencse, hogy az urak és az asszonyságok nemigen értenek
44 1, 2 | nem akarta odakint hagyni az előszobában. Végre is létrástul,
45 1, 2 | létrástul, papucsostul kellett az asztalhoz ültetni.~- Látszik
46 1, 2 | Panka kevélyen kiáltott ki az asztalfőről a konyhába:~-
47 1, 2 | fazekat, Viola odatette az asztal közepére, Panka pedig
48 1, 2 | körülnéztek a konyhán, mert az első fogásnak nemigen volt
49 1, 2 | tepsit, Viola odaillesztette az asztal közepére, Panka pedig
50 1, 2 | Gabó beadta, Viola föltette az asztalra a feneketlen tálat.
51 1, 2 | Kedves egészségükre kívánom az ebédet, örülök, hogy így
52 1, 2 | Viola elhajította a kezéből az asztalkendőket, amiket éppen
53 1, 2 | készségesen, s azzal kiugrott az ajtón.~- Hol vagy, kukta? -
54 1, 2 | kirántotta a kardját, csak az a szerencse, hogy a kard
55 1, 3 | büszkén körülszaladozta vele az udvart.~Ilyenkor mindig
56 1, 3 | is adtunk rajtuk. Egyiket az alsó szomszéd vitte el,
57 1, 3 | és ide-oda szaglálódzott az udvaron. Kereste a fiait.~
58 1, 3 | négy kutya a kapunkban.~No, az nagyon különös találkozás
59 1, 4 | ZSEMLYE DADA~Panka éppen az Ili baba hosszú aranyhaját
60 1, 4 | lesz anyu, anyunak pedig az lesz az első szava: „No,
61 1, 4 | anyu, anyunak pedig az lesz az első szava: „No, virágszálam,
62 1, 4 | Beszélni ugyan nem tud ez az Ili baba, de nagy, kék szemét
63 1, 4 | itthagysz, Pankám? - Ezt kérdezi az Ili baba kimeresztett két
64 1, 4 | hogy besározza odalent az apu nyakkendőjéből készült
65 1, 4 | egyszerre úgy alszik, mint az édes tej. Panka szinte el
66 1, 4 | kimegyek, mindjárt kiugrasz az ágyból. Ejnye, de csak jó
67 1, 4 | kétségbeesésében, mikor begurul az ajtón a nagy fülű Zsemlye
68 1, 4 | aztán jól gondját viseld ám az Ili babának!~Zsemlye kutya
69 1, 4 | gazdasszonyára, s ahogy az kimegy a szobából, lehever
70 1, 4 | elnézegeti nagy ásítozva az Ili babát. Takaros kis teremtés,
71 1, 4 | babát. Takaros kis teremtés, az bizonyos, csak az a kár,
72 1, 4 | teremtés, az bizonyos, csak az a kár, hogy nem olyan szép
73 1, 4 | hogy nem olyan szép hosszú az orra, mint az övé.~„Ejnye,
74 1, 4 | szép hosszú az orra, mint az övé.~„Ejnye, megnézem, a
75 1, 4 | füle van-e akkora, mint az enyém” - gondolja Zsemlye,
76 1, 4 | a lábával szép csendesen az Ili baba fejecskéjét. Az
77 1, 4 | az Ili baba fejecskéjét. Az ám, de Ili baba abban a
78 1, 4 | a párnácskára úgy, hogy az be is fogta a szemét, de
79 1, 4 | Te még csúfolódni mersz az öreg dadáddal? ‑ Azzal úgy
80 1, 4 | lábával, hogy menten lebukott az ágyról.~- Forgó, morgó,
81 1, 4 | míg csak bele nem vágta az ágy sarkába a fejét, de
82 1, 4 | hajánál fogva kapta föl az istenadtát, s úgy rázta
83 1, 4 | olyan haragosan kapta elő az apu kampós botját, hogy
84 1, 4 | kiosonni a szobából, de még az udvarról is. Kiült a ház
85 1, 4 | Úgy látom, itt már kitelt az esztendő - mondta szomorúan. -
86 1, 5 | kismalac, mind eltakarodott az útjából, ha neki sétálhatnékja
87 1, 5 | neki sétálhatnékja támadt az udvaron. A verebek rá nem
88 1, 5 | szállni a kerítésre, ha az ő haragos morgását hallották.
89 1, 5 | ha Talpas kidugta a fejét az óljából. Pedig - tréfa ide,
90 1, 5 | Nincs ilyen derék kutya az egész határban.~Se szó,
91 1, 5 | Lett erre olyan kacagás az udvaron, hogy tán még most
92 1, 5 | még most sincs vége. Még az öreg eperfa is olyanformán
93 1, 5 | megindult a szekér után. Ahová az megy, oda megy ő is, ha
94 1, 5 | csupa Talpasok látszottak. Az egyikkel meg is akart barátkozni.
95 1, 5 | tócsák, mint odakint, azon az áldott tanyán.~Csak legalább
96 1, 5 | megosztozik a fehér pulykával az uraságban. Hanem az a fehér
97 1, 5 | pulykával az uraságban. Hanem az a fehér kötényes városi
98 1, 6 | GÁBORKA BARÁTAI~Gáborka, az új mosóasszonyunknak a fia
99 1, 6 | is jött szegényke, mert az édesanyja hozta az öliben.
100 1, 6 | mert az édesanyja hozta az öliben. Meg is pirongattam
101 1, 6 | megláttam,~- Nem való már az ilyen nagy legényt ölben
102 1, 6 | búzavirágszemével, hanem az édesanyja azt mondta csendesen:~-
103 1, 6 | ahogy a fiúcskát kibontotta az édesanyja a nagykendőből.
104 1, 6 | csakugyan föl voltak zsugorodva.~Az asszony megijedt, hogy olyan
105 1, 6 | szétteríteni a nagykendőt az akácfa hűvösében, s gyöngéden
106 1, 6 | Ugyancsak siettem vele kifelé. Az ablakon keresztül láttam,
107 1, 6 | odaballagott a gyerekhez, és az ölébe ejtette a zsemlét.
108 1, 6 | napsugár egyszerre beragyogta az én szívem is.~- Ha Gáborka
109 1, 6 | citeráját. Cinege szállt az akácfára, és ahogy Gáborkát
110 1, 6 | erre, erre! - hívogatta az akácfás cinege. - Gyere,
111 1, 6 | kopogásukkal Gáborkát. És akkor az öreg akácfa sóhajtott egyet,
112 1, 7 | csobánci agarat, észért se ment az kölcsön a szomszédba. Igaz,
113 1, 7 | macska összekarmolászta az ábrázatát, mindjárt a sündisznóhoz
114 1, 7 | vacsoracsillag föltetszik az égen, akkorra bizonyosan
115 1, 7 | Ezzel a gazda becsukta az ajtót, a kulcsot behajította
116 1, 7 | kinyargalt a mezőre. Annyi ott az ürge, mint a hangya, olyan
117 1, 7 | csobánci agár!~Szót fogadtak az ürgék, hanem előbb mindnyájan
118 1, 7 | csobánci agár, még csak az orrukat se ütötték ki többet.
119 1, 7 | ürgepecsenyét.~Addig-addig leste az ebédet a csobánci agár,
120 1, 7 | mérgesen a fogát, s rámordul az idegen kutyára:~- Mit keresel
121 1, 7 | Nekibőszült a Cicke, fölemeli az első lábát: de bizony képen
122 1, 7 | ő ezt a csavargó agarat! Az ám, ha az is föl nem emelte
123 1, 7 | csavargó agarat! Az ám, ha az is föl nem emelte volna
124 1, 7 | is föl nem emelte volna az első lábát, s nem nézett
125 1, 7 | vízbe: megint csak ott van az a se országa, se hazája
126 1, 7 | patakba, hát még csúfolódik is az a tolakodó teremtés. Éppen
127 1, 7 | négy lába közé szedte ám az utat, mert már csak úgy
128 1, 7 | majd megtanulod most, mi az agárbecsület!~Úgy szaladt
129 1, 7 | majd lesz aztán, ami lesz!~Az lett biz azzal, hogy mire
130 1, 7 | utoljára orra nem bukott az út közepén. Föl se kelt
131 1, 7 | vacsoracsillag föltetszett az égen. Vesztire vált neki
132 1, 7 | azonban máig fönnmaradt. Az olyan emberre, aki az eső
133 1, 7 | fönnmaradt. Az olyan emberre, aki az eső elül a csurgásba menekül,
134 1, 8 | ki ne ugassa a szeméből az álmot.~A két kutya mindig
135 1, 8 | Zörgőt, sehol se mutatkozott az öreg cimbora, pedig már
136 1, 8 | pedig már fönt fényeskedett az égen a vacsoracsillag.~„
137 1, 8 | hogy Zörgő odafönt zörög az ól tetején.~- Mit csinálsz
138 1, 8 | Vacsorázok, cimbora.~- Jó hosszú az asztalod!~- De rövid a vacsorám!~-
139 1, 8 | nyöszörgött Zörgő, s leugrott az utolsó falattal Görgőhöz -,
140 1, 8 | neked is.~Görgő tudta, mi az illendőség, bekapta nagy
141 1, 8 | akinek már csattogott a foga az étvágytól.~- Haragszom,
142 1, 9 | Jaj, de szomorú lesz~ez az ének!~Rétest kellett sütni~
143 1, 9 | szomorúbb is lesz még~ez az ének!~A kis gazdasszony
144 1, 9 | is fújja -~ez lesz csak az ének~szomorúja!~
145 1, 10| pipahamut a szőnyegen.~Mindegy az, nem olyan ember ám nagyapó,
146 1, 10| nagyapó, hogy megharagudjon az öreg Bodrira, amiért olyan
147 1, 10| nézni, hogy mit csinált az a csúf Bodri. Inkább fölugrott
148 1, 10| bajuszához.~- Mi-a-ó, mi-a-ó!~- Az lenne jó, ha hozná már nagyanyó
149 1, 10| a dagasztó lábacskáját.~Az lenne jó? Ugyan miért? Ezt
150 1, 10| Margitkát, mint rózsabimbót az ág.~Nagyapó szólni se tudott
151 1, 10| Nagyapó szólni se tudott az örömtől, látni se igen látott
152 1, 10| de ennivaló ez a nagyapó az állataival!~Ha Margitka
153 1, 10| nagyapó állatai a helyükre.~Az ám, a helyükre! A Bodrinak
154 1, 10| a helyükre! A Bodrinak az ólban lett volna a helye,
155 1, 10| volna a helye, a cicamicának az ól tetején, bóbitás tyúkicának
156 1, 10| nagyapó jobb helyet keresett az állatainak?!~- Takarodjatok! -
157 1, 10| napsütéses jó melegre.~No, az semmit se látott, aki azt
158 1, 10| egyet-kettőt, már elszelelt az ellenség. Nagyapó állatai
159 1, 10| katonáskodni. Megesett rajta az embernek a szíve, ahogy
160 1, 10| olyan, akárcsak nagyanyó.~- Az ám, csakhogy azért mégiscsak
161 1, 10| Jancsi gólya jár idebent!~De az volt biz az, a Jancsi gólya,
162 1, 10| idebent!~De az volt biz az, a Jancsi gólya, mégpedig
163 1, 10| bottal akkorát, hogy ha az orrát éri Jancsi gólyának,
164 1, 10| szemfüles legény. Nemcsak az orrát tudta megmenteni,
165 1, 11| kívánsága teljesedett idáig az én Panka lányomnak, mostanában
166 1, 11| minap is, ahogy sétálgatunk az utcán, egyszer csak beleakaszkodik
167 1, 11| abban egy fillérnél egyéb, az is lyukas volt.~- Lelkem -
168 1, 11| köszöntötte a jó napot. Az árokparton búslakodott valami
169 1, 11| akkorára ott ült a deres fűben, az ölében a macska. Zörgős
170 1, 11| ahogy ölelgette, cirógatta az istenadtát.~- Ide nézz,
171 1, 11| cicát találtam!~- Nem cica az fiam, csak macska - ellenkeztem
172 1, 11| királyné vagyok. Hékám meg az országom. Én parancsolok,
173 1, 11| engedelmességből megitta a Panka tejét, az anyuka kávéját, az apuka
174 1, 11| tejét, az anyuka kávéját, az apuka csokoládéját, s megette
175 1, 11| kalácsát. Sőt annyira ment az alattvalói hűsége, hogy
176 1, 11| kolbászkát is megkereste az almáriomban, pedig senki
177 1, 11| kerekedett olyan kedve, hogy még az én bajuszomat is egérnek
178 1, 11| vetett ágytól. Mert mire az elkészült, akkorra neki
179 1, 11| nyoma veszett. Úgy kiszökött az ajtón, hogy észre se vettük.
180 1, 11| esővel takaródzott volna az éjszaka. Sebaj, gyorsan
181 1, 11| gazdám! Én pedig kinyitottam az ajtót: a Hékám kiugrott
182 1, 11| menni, csak éppen addig az öreg fűzfáig, amelyikről
183 1, 11| belőle a Hékámot. De nem az öreg Hékámot ám, hanem egy
184 1, 11| egyet ám, hanem négyet. Az ötödik, az öreg, magától
185 1, 11| hanem négyet. Az ötödik, az öreg, magától előjött, odakuporodott
186 1, 11| fölszedtem a kis porontyokat, kit az egyik, kit a másik zsebembe.
187 1, 11| úgy szaladt vele előre. Az öreg Hékám meg fölugrott
188 1, 11| talán meg is engedi, hogy az alattvalóit megsimogassátok.~
189 1, 12| pajtás, szombaton estére az irtási majorba. Csengős
190 1, 12| Csengős szánkóval várunk az állomásnál mind a hárman:
191 1, 12| Esze-lelke ott járt már az irtási majorban, szinte
192 1, 12| fölött a háztető szélén, az esőfogó csatornában. Ő tudta,
193 1, 12| süppedős hóban. Didergett az árva, borzas szőrinek minden
194 1, 12| keservesen miákolt. Nyilván az édesanyját hívta. Az is
195 1, 12| Nyilván az édesanyját hívta. Az is lehet, hogy Palkóhoz
196 1, 12| folyamodott a maga nyelvén:~- Az Isten is megáld, kedves
197 1, 12| siethetnékje van is. Leguggolt az útfélre, belemarkolt a hóba,
198 1, 12| mögé, tán föl se emeli, míg az eső ki nem önti onnan.~-
199 1, 12| onnan.~- Ezt látták volna az irtási varjúvadászok! -
200 1, 12| hanem egyben nekiiramodott az útnak is, mert a vasparipa
201 1, 12| nagyon nyerítgetett odabent az állomás udvarán. El is indult
202 1, 12| Mert mit is mondanának az irtási varjak, ha Palkó
203 1, 12| Palkó a havas világba, ha az ablak be nem lett volna
204 1, 12| le volt kapargatva a jég az ablakból. Valami unatkozó
205 1, 12| bajusza is volt neki, öt szál az egyik felől, három szál
206 1, 12| egyik felől, három szál az ábrázata másik oldalán.
207 1, 12| kunkorodott, mint egy sós kifli. Az egyik szeme már befagyott,
208 1, 12| Egy darabig ezzel töltötte az időt Palkó, hanem aztán
209 1, 12| hunyorgatott a fél szemével az ablakon.~- Miau, miau -
210 1, 12| akkorára felágaskodott, mint az oroszlán. Csillogott-villogott
211 1, 12| maradékot. Nagyon szeretem ám én az ilyen takaros kis jószágot,
212 1, 12| amilyen te vagy!~- Láttam az elébb, mennyire szereted!
213 1, 12| akkorát villámlott, hogy Palkó az ajtónak szaladt ijedtében.
214 1, 12| mert mindjárt ott leszünk az irtási majornál. Csengős
215 1, 12| keltegette nehéz álmából. Az ablakra nézett: csupa harmat
216 1, 12| nézett: csupa harmat volt az. Leolvadt róla a jégmacska
217 1, 12| Mire kidörzsölte a szeméből az álmot, megállt a gőzös.
218 1, 13| tücsöknek is melege volt, pedig az már csak vékonypénzű legény.
219 1, 13| játszhatnékom van, gyere ki az udvarra - dörgölődzött hízelkedve
220 1, 13| megvidámodott. Meglátta az asztalon a tejfölös köcsögöt,
221 1, 13| szándékát, s jót koppintott az orrára a főzőkanállal.~-
222 1, 13| békét a tejfölös köcsögnek! Az udvaron keress magadnak
223 1, 13| cimborát.~Micóka kisuhant az udvarra, és pajtást keresett
224 1, 13| s nagyon óvatosan lejött az ostorfán, de megcsúszott
225 1, 13| ostorfán, de megcsúszott az ügyetlen. Majd beleesett
226 1, 13| megy többet arra. Leült az eperfa tövébe, s onnan leskelődött
227 1, 13| nagyot csapott velük. Persze az árnyékot nem bírta megfogni.~
228 1, 13| elkezd ám gurulni a labda az út mentén, de olyan sebesen,
229 1, 13| Micóka véghezvitt. Fölijedt az egész ház, a kakas elkukorította
230 1, 13| aljában, a Bodri ugatott, még az öreg eperfa is megrázkódott.
231 1, 13| sündisznóval akartál labdázni, az szúrta meg az orrocskádat,
232 1, 13| labdázni, az szúrta meg az orrocskádat, te kis ügyetlen!~
233 1, 13| te kis ügyetlen!~Most már az egész ház kacagott, a kakas,
234 1, 13| kakas, a veréb, a Bodri, még az öreg eperfa is megrázkódott
235 1, 13| olyan nevetőformán mozgott az arcocskája. Micóka pedig
236 1, 13| vacsorázni csalogatta. Jaj lesz az éjszaka az egereknek a szalmás
237 1, 13| csalogatta. Jaj lesz az éjszaka az egereknek a szalmás istállóban!~
238 1, 14| MIRE ANYUKA FÖLÉBRED...~Az öreg templom mögött, amelyre
239 1, 14| Mariskáék hálószobájának az ablakai néztek, piros orcáját
240 1, 14| piros orcáját fölütötte az őszi napocska. Sugarával
241 1, 14| szél, kiverte a szememből az álmot - hunyorgott a napocska. -
242 1, 14| Magam is korállom még az időt. Mit szólsz hozzá,
243 1, 14| egy szála se látszott ki az aranyhajának. Mariska azonban
244 1, 14| a szemét, s úgy kiugrott az ágyból, mint a labda.~-
245 1, 14| napocska! Nem elég neki az egész éjszaka, hanem még
246 1, 14| Tudom, nem is szereti úgy az anyuskája, mint engem az
247 1, 14| az anyuskája, mint engem az enyém.~Mire felöltözködött,
248 1, 14| kinyitotta fekete szemecskéjét, s az volt az első dolga, hogy
249 1, 14| szemecskéjét, s az volt az első dolga, hogy megveregette
250 1, 14| drótját.~- Kedves egészségedre az éjszakai nyugodalmat, gazdasszonykám!
251 1, 14| Egye meg maga, kisasszony! Az lesz csak a híres kávé!
252 1, 14| tündérszép Mariska? Hát az a kulcs minek abban a patyolat
253 1, 14| kis tejecskét akarsz hozni az éléskamrából a szegény Kormos
254 1, 14| körmével haragosan karmizsálta az ajtófélfát.~- Miá, miá,
255 1, 14| igaz - simogatta Mariska az öreg kutyát -, te is megkapod
256 1, 14| kávéjától. Mit is mondtál csak az előbb, Kormos komám?~- Azt,
257 1, 14| gonosz jószágot. Beterítette az ebédlőasztalt a szép csíkos
258 1, 14| szól majd anyuka, apuka az ő szakácskodásához.~Istenkém,
259 1, 14| életemben!~- Jaj, hát még az enyim milyen édes! A csöppentett
260 1, 14| nem is csuda, mert Mariska az apuka kávéjába való cukrot
261 1, 14| kávéjába való cukrot is az anyukáéba hintette bele.
262 1, 14| A két gonosz állat volt az oka: annyit csúfolódtak
263 1, 15| odahajtva öreg szívére. Az ölében pedig ott dorombolt
264 1, 15| a padkáról, megkerestem az asztalon a mécsest: nem
265 1, 15| világít már a holdacska. Az a szegény emberek lámpása.~
266 1, 15| holdacska csakugyan bekukucskált az ablakon, s elnézelődött
267 1, 15| a kis markába szorította az egyik fülét a Cirmosnak.
268 1, 15| Egyszerre kiment a szememből az álom, s elállt a szívem
269 1, 15| szerettük a Cirmos cicánkat, az egyetlen jó pajtásunkat
270 1, 15| szomorúság ereszkedett azon az estén a mi szegény házunkra.
271 1, 15| Hát bizony ezt nem tudta az öreg Cirmos. Nem tudta szegény
272 1, 15| Cirmosnak. Mentől jobban haladt az idő, annál jobban nekividámodott,
273 1, 15| nyájasan egy öregúr:~- Eladó-e az a szép cica, anyóka?~- Hát...
274 1, 15| szegény nagyanyó zavarodottan.~Az öregúr elmosolyodott, s
275 1, 15| meleg kemence, hogy párázik az asztalon a forró kalácscipó.
276 1, 15| fehér bele a Cirmos cicáé.~Az ám, ebben a percben megszólalt
277 1, 15| ebben a percben megszólalt az öregúr:~- No, lelkem, itthon
278 1, 15| a mosoly.~- Alásan kérem az urat - hebegett szegény -,
279 1, 15| macskát illet - nevetett az öregúr.~- Mert tejfölön
280 1, 15| ez egérkoszthoz szokva.~- Az az ő baja.~- De tollas ágyban
281 1, 15| egérkoszthoz szokva.~- Az az ő baja.~- De tollas ágyban
282 1, 15| tollas ágyban szokta ám az éjszakát tölteni. Aztán
283 1, 15| kiáltsanak rá.~De erre meg már az öregurat hagyta el a béketűrés.
284 1, 15| jó asszony, nem érdemes az a haszontalan macska ennyi
285 1, 15| kereste elő a kötője zsebéből az ezüstpénzt.~- Vegye vissza
286 1, 15| ezüstpénzt.~- Vegye vissza az úr a pénzét. Aki a Cirmosra
287 1, 15| utolsó jószágunk. Érti-e az úr?~Kigyulladt nagyanyó
288 1, 15| fogta a szót, hogy nemcsak az öregúr ámult-bámult, de
289 1, 15| viasz, s bizony végigvágódik az utca porában, ha az öregúr
290 1, 15| végigvágódik az utca porában, ha az öregúr meg nem kapja.~-
291 1, 15| keresztül is mind föltépte az ingecskémet.~- Nagyanyó,
292 1, 15| egeret fogott. Életében az elsőt.~S ahogy nagyanyót
293 1, 16| PILLETÁNC~A múltkoriban, ahogy az íróasztalnál ülök, egyszer
294 1, 16| Panka udvari postása lesz!~Az volt csakugyan, a Muszi-nyuszi.
295 1, 16| Muszi-nyuszi. Mert minálunk az a törvény, hogy mikor én
296 1, 16| behúzva a kék pántlikájába. Az is csak ha olyan levél,
297 1, 16| hogy alig találtam köztük az írást. Az pedig nevezetes
298 1, 16| találtam köztük az írást. Az pedig nevezetes írás volt.
299 1, 16| este lesz a híres bababál. Az pedig arról híres, hogy
300 1, 16| is félve vettem el tőle az új levelet.~- Jaj, Muszi-nyuszi,
301 1, 16| nincs pille szárny nélkül.”~Az ám, csakhogy mire én a királynőnek
302 1, 16| a királynőnek kiszóltam az ablakon, akkorra megint
303 1, 16| azért megadom - küldtem ki az üzenetet a nagy fülű postástól. -
304 1, 16| eresztenek be a bababálba.”~Az ám, magam is mindig úgy
305 1, 16| minden, mert utoljára azt az üzenetet hozta a Muszi-nyuszi:~„
306 1, 16| láttam is ám! Ott volt már az asztalon a két pilleszárny,
307 1, 16| Szinte repülhetnékje támadt az embernek a ránézéstől is.
308 1, 16| a ránézéstől is. Hát még az a szép csipkeruha! Könnyű,
309 1, 16| bukott ijedtében, és betörte az orrocskáját. Panka pedig
310 1, 16| a csörtögése hallatszott az ágy alól.~- Gyere csak,
311 1, 16| nem tudod, merre lakik az új cipellőnk?~Az olyan komoly
312 1, 16| merre lakik az új cipellőnk?~Az olyan komoly postás, mint
313 1, 16| bajuszát, és újra beosont az ágy alá. Olyan büszkén billegtette
314 1, 17| egy kis fehér egérnek már az egész feje ki volt a lyukból,
315 1, 17| hadd süssön.~- Nem úgy van az hallod-e, hanem ha ki nem
316 1, 17| kötve a kocsisaraglyához, az is elment. Hát csak mosakodj
317 1, 17| éhgyomorral?~- Ojjé, lesz egér az úton, ne félj! A vásáron
318 1, 17| akkor kék selyempántlikát az enyimre.~Avval elindultak,
319 1, 17| azzal is rövidebb legyen az útjok.~Alighogy az országútra
320 1, 17| legyen az útjok.~Alighogy az országútra kiértek: ihol
321 1, 17| ország ellen jár akkorra az a mézeskalács, mire te fele
322 1, 17| látni se lehetett.~Jobbra az úttól, jó bent feketéllett
323 1, 17| kerek erdő.~- Micsoda ott az a sok fa, te Huppuj? - kérdezte
324 1, 17| te Huppuj?~- Makk.~- Jó-e az, te Huppuj?~- Jó, de az
325 1, 17| az, te Huppuj?~- Jó, de az egérnek.~- Hisz akkor ott
326 1, 17| van, te Huppuj.~- Biz ott az is lehet.~- Én nagyon ehetném,
327 1, 17| hallod-e! Nézzünk szét abban az erdőben.~- Hátha elkésünk
328 1, 17| csak odaérünk akkorra, mire az a sánta nyúl.~Avval letértek
329 1, 17| sánta nyúl.~Avval letértek az útról, neki az erdőnek.
330 1, 17| letértek az útról, neki az erdőnek. Hanem ugyan jó
331 1, 17| kellett menniök, míg odaértek. Az útról úgy tetszett, mintha
332 1, 17| beljebb-beljebb húzódnék előlük az erdő. Hát mikor odaértek,
333 1, 17| erdő. Hát mikor odaértek, az volt ám csak a nagy csalatkozás!
334 1, 17| csalatkozás! Nem volt abban az egész erdőben egyéb tüsketermő
335 1, 17| egyéb tüsketermő akácfánál, az alja meg csupa szúrós, bozontos
336 1, 17| beljebb - addig kódorogtak az erdőben, hogy eltévedtek.~-
337 1, 17| lesz a széle.~Nem lett biz az.~- Emerre gyere, mondtam,
338 1, 17| hallottak nagy messzünnen, annak az irányában aztán kivergődtek
339 1, 17| aztán kivergődtek valahogyan az országútra megint.~- Hej,
340 1, 17| volnánk, ha te nem jajgatsz az éhségeddel.~Pedig nagyon
341 1, 17| Egyszerre csak Huppuj fölugrott az árokpartra, és nagyot vakkantott:~-
342 1, 17| békakuruttyolásnak. De olyan csalóka volt az is: hol errül hallatszott,
343 1, 17| No, hogy aztán odaértek az érhez, bezzeg egyik se fogta
344 1, 17| bezzeg egyik se fogta föl az ünneplő nadrágját, se avval
345 1, 17| merre lesz legközelebb az út.~- Majd csak ráakadunk,
346 1, 17| Majd csak ráakadunk, gyere.~Az ám, de most meg az történt
347 1, 17| gyere.~Az ám, de most meg az történt velük, hogy akár
348 1, 17| mormogta Móric, mikor az országúton voltak megint -,
349 1, 17| Hát ahogy ott befordulnak az útról, ott ül ám az árokparton
350 1, 17| befordulnak az útról, ott ül ám az árokparton a kis sánta nyúl.~-
351 1, 17| a mézeskalács olvasó.~- Az ám.~A kis nyúl nagyot köszönt
352 1, 17| könnyen hazamék...~Mikor az udvarra beértek, akkor már
353 1, 17| itatta a lovakat, a szolgáló az új tehenet kötötte jászolhoz,
354 1, 19| haja-hajdinárom,~mikor az a nagy hó esett,~ráültem
355 1, 19| fél araszttal sebesebben~az ólommadárnál.~Gyí, te hóka,
356 1, 20| kendermagos cica?”~,Csak míg az egeret~kifogom, Ágica!’~„
357 2, 1 | most is felkészülődött már az útra, s a napernyőjét is
358 2, 1 | kérdezősködni Kendermagoska is. Az öreg tyúk kiterjesztette
359 2, 1 | ész fér bele: te legyél az okosabb. Kendermagoska,
360 2, 1 | nem szaladgál benne szét az eszed: te is okosabb legyél.
361 2, 1 | Búbos -, ugye, rossz lehet az, amikor a csirkének hátrakötik
362 2, 1 | aztán eszébe jutott, hogy ő az öregebb, s neki kell bátorítani
363 2, 1 | csiripelte le csúfolódva. - Az lenne már a nagy csuda,
364 2, 1 | bodzabokortól meg se állt az eperfáig, onnan töltötte
365 2, 1 | Cica-mica alamuszi szemét az istálló küszöbén -, ebből
366 2, 1 | napsugaras levegőben. - Kész már az ebéd, teríteni se kell!~
367 2, 1 | harmadik határban leste az egeret. A kiscsirkék meg
368 2, 1 | ijedtükben belefordultak az itató vályúba, s még tán
369 2, 1 | nézett körül ijedten az udvaron.~- Itt, itt, itt,
370 2, 1 | nem a vízben. Libának való az ilyen ostoba mulatság.~
371 2, 2 | már csak úgy szédelgett az éhségtől.~- Cica, én már
372 2, 2 | mielébb, kész már otthon az ebéd.~Cica-mica megvigasztalta:~-
373 2, 2 | megvigasztalta:~- Minek az a lárifári? Nem kell, csak
374 2, 2 | gondolta, csak tréfálkozik vele az a gonosz macska. De biz
375 2, 2 | a gonosz macska. De biz az nem ment vissza alkonyatig
376 2, 2 | mindig ott didergett. Kereste az utat, de még tán ma se találta
377 2, 2 | Morzsa bácsi, csúffá tett az a gonosz Cica-mica! Ugyan
378 2, 2 | macskának, Jércike, mert az akkor leghamisabb, mikor
379 2, 2 | kérdezte a bárány:~- Hát az erdőben voltál-e, már, Jércike?~-
380 2, 2 | hallottam.~- Jaj, Jércike, az pedig csak a szép! Árnyékos
381 2, 2 | be egy kicsit!~Bementek az erdőbe, a bárány lehevert
382 2, 2 | vezess, mert én nem tudom az utat.~Jércike nem tudta,
383 2, 2 | közé. Pedig már megnőtt az árnyék, ereszkedett az este,
384 2, 2 | megnőtt az árnyék, ereszkedett az este, huhogni kezdett a
385 2, 2 | macskát, hol a bárányt. Az egyik ravasz, a másik együgyű.
386 2, 3 | kenyérsütögető asszony volt az édesanyám, s bizony sokszor
387 2, 3 | mesterségemnek. Tudtam én segíteni az édesanyámnak másképpen is.
388 2, 3 | tiszta fehér abroszt. Annak az egyik végébe is bekötött
389 2, 3 | melegített. Mentem is sebesen, az öreg nénik sokszor rám kiabáltak
390 2, 3 | nénik sokszor rám kiabáltak az utcán:~- Nini, hogy viszik
391 2, 3 | azt is megengedte, hogy az aranyozott rácson keresztül
392 2, 3 | nincs több a világon, mint az volt. Nem is hittem, hogy
393 2, 3 | Olyan is van nekünk: az édesanyám kendermagos tyúkja.
394 2, 3 | többet, mindig a páván járt az eszem. Mikor a kendermagos
395 2, 3 | még akkor se sajnáltam meg az istenadtát, hanem haragosan
396 2, 3 | mulatságára teremtette azt az Isten. Különben a kendermagos
397 2, 3 | Bizonyosan azt gondolta, kiviszem az árokpartra füvet csipegetni.
398 2, 3 | árokpartra füvet csipegetni. Az anyám meg szemrehányóan
399 2, 3 | úr elé követelő szóval:~- Az ígéret szép szó. Itt a tyúk,
400 2, 3 | kosárban. A gyönyörű madárnak az volt az első dolga, hogy
401 2, 3 | gyönyörű madárnak az volt az első dolga, hogy fölrepült
402 2, 3 | tetejére, s mind leverte onnan az uborkás üvegeket, amik ki
403 2, 3 | vendégre, de én leguggoltam az ól tövébe, s elgyönyörködtem
404 2, 3 | csőrével, hogy fölhasította az ujjam. Nehéz szárnyával
405 2, 3 | gyönyörködtem a cseremadárban. Az meg leszállt a tetőről,
406 2, 3 | nagy gőgösen körülsétálta az udvart. Csak most vettem
407 2, 3 | csendességben voltak, bizonyosan az elajándékozott társukat
408 2, 3 | elajándékozott társukat sajnálták. Az én pávám odament hozzájuk.
409 2, 3 | velük, gondoltam magamban. Az ám, nekik ugrott, s úgy
410 2, 3 | őket, hogy alig lihegtek az ártatlanok. Ezt már nem
411 2, 3 | kamraajtó elé.~A küszöbön hevert az én legjobb játszópajtásom,
412 2, 3 | nagy sivalkodásra előugrott az öreg Bundás kutya, ő meg
413 2, 3 | megijedt, hogy kiszaladt az utcára, s én magam is azt
414 2, 3 | jajgatott, de úgy ám, hogy az egész utca népe a kapuhoz
415 2, 3 | elszégyelltem magam, s még azon az estén visszavittük édesanyámmal
416 2, 4 | gombot. Nosza, fölugrik vele az ól tetejére, s elrikkantja
417 2, 4 | sárga cserebogarat. Elég az hozzá, hogy arra repült
418 2, 4 | Hatrongyosi kakasok,~Mi az újság nálatok?~- Kicsi falu,
419 2, 4 | közül a negyediket, hogy az meg se állt addig, ameddig
420 2, 4 | hajnallik már, keljetek!~Bizony az lett a vége, hogy a harangozó
421 2, 4 | elüldözték Hatrongyosról, mint az igaz ügy árulóját. Majd
422 2, 4 | azok mutatják meg, hogy ki az igazi kakas, akik otthon
423 2, 4 | feltolta piros ábrázatát az ég alján.~- Jaj, mit tettem,
424 2, 4 | kakas Hatrongyoson, csak az öregbíró kakasa. Le se merte
425 2, 4 | egyszer csak megpirul ám az ég alja, s fölmosolyog rajta
426 2, 4 | szinte csúfolódik:~- Tudom én az időt kakasszó nélkül is!~-
427 2, 4 | rikkantotta el magát az utolsó hatrongyosi kakas,
428 3, 1 | mosdóvizet akar hozatni az inasával. Szereti a tisztát,
429 3, 1 | szép a herceg, ha tiszta.~Az ám, de hasztalan kapargál,
430 3, 1 | veszedelem érte-e, majd kitudódik az a maga idején. Elég az hozzá,
431 3, 1 | kitudódik az a maga idején. Elég az hozzá, hogy nincs csengő,
432 3, 1 | s nagy ásítozva nekilát az öltözködésnek.~Hanem azért
433 3, 1 | még a hercegnek se esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha
434 3, 1 | se esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha a maga kezével
435 3, 1 | földvári herceg. Nem sokból áll az öltözködése. Megrázza fekete
436 3, 1 | de hasznát nemigen veszi az örökös sötétségben. Azért
437 3, 1 | jámbornak, ősidőktől fogva az a szokásuk a földvári hercegeknek,
438 3, 1 | a titkos folyosói! Nincs az a generális, aki azoknál
439 3, 1 | földvári herceg. Igaz, hogy az egyebet se tanul gyerekkorától
440 3, 1 | padlásra, és kinyújtotta az orrát, mint ahogy mások
441 3, 1 | a szemüket nyitják ki. Ő az orrával lát a szeme helyett.
442 3, 1 | sarokban. Gonosz szerzet az nagyon, elrágja a füvek,
443 3, 1 | Nagyon tudakolta volna már az utat a haszontalan férge,
444 3, 1 | egészségére kívánják egymásnak az éjszakai nyugodalmat a kakasok,
445 3, 1 | herceg. De bezzeg kimegy az álom a szemiből, ahogy a
446 3, 1 | gúnyában - mondja kevélyen az egér -, én Búzaviszi báró
447 3, 1 | földjeimen, s nem találom az utat hazafelé. Hát te miféle
448 3, 1 | vagyok, s majd megmutatom az utat uraságodnak, ha rossz
449 3, 1 | veszi.~S úgy vágta képen az egeret, hogy a szeme is
450 3, 1 | fülinél fogva úgy megrázta az egeret, mint a molnárinas
451 3, 1 | akárhogy megrázzák, de az egérből csak a farka hegye
452 3, 1 | szívni. Hát ahogy kiüti az ormányát a háza kéményén,
453 3, 2 | is pusztul. Könnyen várom az újat.~Nagy mancsaival büszkén
454 3, 2 | nagyot köszönt neki Ürge, az építőmester:~- Jó napot
455 3, 2 | fejét.~- Könnyű csúfolódni az ilyen dúsgazdag úrnak, akit
456 3, 2 | Lusta gazdának fölkopik az álla. Ha kevesebbet ugrándoztál
457 3, 2 | csak úgy kopog a szemük az éhségtől. Majd elvesznek
458 3, 2 | egy kis tiszta búzáért.~- Az pedig odább lesz az idébbnél,
459 3, 2 | búzáért.~- Az pedig odább lesz az idébbnél, míg a búza megérik.
460 3, 2 | gazdagságával, hadd egye az irigység a máját. Ez meg,
461 3, 2 | kifordult a tanyából.~- Szegény az egész atyafiságom, de semmi
462 3, 2 | Hörcsög gazda pedig kiállt az ajtajába, s ott toporzékolt
463 3, 2 | Ürge mester pedig még azon az éjszakán áttelepítette a
464 3, 3 | mentek többet, ha egyszer az orrocskátokat kidugjátok.~
465 3, 3 | Hallod-e, te erdei ács, ki az úr az erdőben?~Harkály mester
466 3, 3 | te erdei ács, ki az úr az erdőben?~Harkály mester
467 3, 3 | oda a fahegyről:~- Hogy ki az úr az erdőben? Hát a nagyhatalmú
468 3, 3 | fahegyről:~- Hogy ki az úr az erdőben? Hát a nagyhatalmú
469 3, 3 | méhszurony! Kitől hallottad ezt az újságot?~- Magától a nagyhatalmú
470 3, 3 | Sündisznócskától - hunyorgott le az erdei ácsmester a bozontos
471 3, 3 | úrra.~De akkorát horkantott az haragjában, hogy Harkály
472 3, 3 | dúlva-fúlva vágott neki az erdőnek, törve-zúzva a bokrokat,
473 3, 3 | Éppen a küszöbön sütkérezett az ártatlan, s egy boglárkavirágot
474 3, 3 | jobbra-balra.~- Fusson, akinek az élete kedves! - sikított
475 3, 3 | kifért, s lett olyan futás az erdőben, hogy szem nem látta
476 3, 3 | magát.~- Fusson, akinek az élete kedves! - visított
477 3, 3 | hatalmad még sincs, hogy az erdőkerülőt meg tudnád ijeszteni.~
478 3, 3 | erdőkerülőt meg tudnád ijeszteni.~Az erdőkerülő pedig éppen szembejött
479 3, 3 | Úgy látszik, hiába kerülte az erdőt, mert úgy villogott
480 3, 3 | mert úgy villogott a szeme az éhségtől, mint a parázs.~-
481 3, 3 | parázs.~- Fusson, akinek az élete kedves! - füttyentett
482 3, 3 | Hanem ha csakugyan te vagy az úr az erdőben, ijeszd meg
483 3, 3 | csakugyan te vagy az úr az erdőben, ijeszd meg azt
484 3, 3 | meg azt a pásztort, aki az erdőszélben legeltet.~Azzal
485 3, 3 | tüdeje:~- Fusson, akinek az élete kedves!~No, de lett
486 3, 3 | kérdezte többet senkitől, ki az úr az erdőben.~Sündisznócska
487 3, 3 | többet senkitől, ki az úr az erdőben.~Sündisznócska pedig
488 3, 4 | a bükkfaágon.~Azt kérdi az egyik cinege:~- Csin-csin-csin-csincsere,
489 3, 4 | Csin-csin-csin-csincsere, mi az újság erre?~Azt mondja rá
490 3, 4 | Mackó úgy felugrott erre az újságra, mintha egy kaptár
491 3, 4 | Nagy dörmögve ballagott el az erdőszélre, ott lakott a
492 3, 4 | No, csak hagyd el azt az édeskés beszédet - dörmögött
493 3, 4 | amikor azt se tudom, hogy mi az a lovaglás!~Megint erőt
494 3, 4 | micsoda isten teremtése az a cinege! Isszák azt, vagy
495 3, 4 | lesz érte, mert csak ez az egy van. Engedje meg, hogy
496 3, 4 | mert várnak a cinegék!~Az erdőben a fák tele voltak
497 3, 4 | voltak nőve iszalaggal. Az iszalag olyan futónövény,
498 3, 4 | és olyanokat húzott vele az urabátyja füle tövére, hogy
499 3, 4 | csúfolódást még nem hallott az erdő, mint most.~- Nini,
500 3, 4 | jól a békabecsinált meg az egérpecsenye, mint akkor.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1029 |