Rész, Fejezet
1 1, 3 | kérdeztük:~- Ugyan mit visz már megint ez a bolondos kutya?~Így
2 1, 4 | Zsemlye -, hunyd be csak megint a szemedet!~Azzal visszanyomta
3 1, 4 | alá, de abban a percben megint kipattant a baba szeme.~
4 1, 6 | rávihogott a fiúra.~- Vágd hozzám megint, Gáborka! - mutogatta nagy
5 1, 6 | tapsikolt két kis kacsójával, és megint elhajította a zsemlét. S
6 1, 6 | föl rá Gáborka, s nekem megint elszorult a szívem.~- Istenkém,
7 1, 7 | fölfelé, belenéz a vízbe: megint csak ott van az a se országa,
8 1, 7 | országa, se hazája agár! Ugrik megint vagy ötöt, belenéz a patakba,
9 1, 7 | haza-hazaért a csurgókútról, megint majd megölte a nagy szomjúság.
10 1, 10| térdeltette volna nagyanyó, amiért megint elszórta a pipahamut a szőnyegen.~
11 1, 11| mi szépet eszeltél ki már megint, drágaságom?~Lábujjhegyre
12 1, 11| lehetett ráösmerni - mikorra megint eltűnt. Mert aznap este
13 1, 11| eltűnt. Mert aznap este megint odébbállott. Másnap is,
14 1, 12| Miau, miau - hallatszott megint -, én beszélek, a jégmacska.~-
15 1, 13| labdát. Hát egyszer csak megint elkezd ám gurulni a labda
16 1, 16| csoszog ki a Muszi-nyuszi, már megint zörgeti a papírkosarat.
17 1, 16| kiszóltam az ablakon, akkorra megint ott motozott a Muszi-nyuszi.
18 1, 16| légycsapót a helyére, már megint ott szöszmötél a kanálfülű.
19 1, 17| valahogyan az országútra megint.~- Hej, hallod-e, Huppuj,
20 1, 17| mikor az országúton voltak megint -, ha így, ha úgy, de én
21 2, 2 | azért harmadnapra, hogy megint elunta magát, megint csak
22 2, 2 | hogy megint elunta magát, megint csak fölrepült a kerítés
23 3, 4 | hogy mi az a lovaglás!~Megint erőt vett rajta a nevetés,
24 3, 4 | visszafordult.~- Hol bujkálsz már megint, te kis gombolyag?~- Jaj,
25 3, 4 | mendegélnek, egyszer csak megint eljajdítja magát sündisznócska
26 3, 4 | Mackó bácsi!~Kisvártatva megint megszólal sündisznócska:~-
27 3, 6 | most se hagyta békében. Megint csak a foga közé vette,
28 3, 8 | gurulhatnékja lesz.~Egyszer megint mozdult egyet a csigaház,
29 4, 1 | muzsikát.~A láthatatlan prímás megint megszólalt:~- Ki-ri, ki-ri,
30 4, 1 | fülére húzta Panka a paplant, megint csak megszólal a láthatatlan
31 4, 3 | kilincset. Az öreg méhek megint csak visszabújtatták az
32 4, 3 | szeméről, mert egyszerre megint fölneszelt az ágyban.~-
33 4, 3 | Szundikált is egy kicsikét, de megint nyughatatlan volt az álma.
34 4, 3 | nyughatatlan méhecske, s megint kiment szerencsét próbálni.
35 4, 5 | kiülök a tornácra.~- No, már megint tréfázol, apu - húzta össze
36 4, 7 | Másnap, ahogy kinézek, megint ott van a hernyó a levélen.
37 4, 7 | levélre, azt is fölette, megint új tanyát keresett, s pár
38 4, 7 | Telik-múlik az idő, egyszer megint kinézek az ablakon: nincs
39 4, 9 | semmit - eredt el a könnye megint a drágámnak -, nem lesz
40 5, 5 | mertük volna.~A gazdán már megint erőt vett a harag. Odacsúszott
41 6, 7 | emberek, falu lesz Radnótból megint. Példát mutatnak az ég madarai!~
42 6, 8 | egész nap nem jöttek. Este megint hiába nyögte a gyerek:~-
43 6, 8 | az ajtón az öreg hajdú.~- Megint elszálltak a gólyák.~A gyerek
44 6, 9 | iskolából. De már az erdőszélen megint csak azt hajtogatta: - Csí-ki-szűr,
45 6, 11| viszek egy kis körtét. Megint kimentem a szőlőbe. De most
|