Rész, Fejezet

 1   1,  10|         homokba térdeltette volna nagyanyó, amiért megint elszórta
 2   1,  10|         Az lenne jó, ha hozná már nagyanyó Margitkát - felelt nagyapó,
 3   1,  10|           már ki is szállt belőle nagyanyó, ringatva a karján Margitkát,
 4   1,  10|          volt, mint a rózsabimbó, nagyanyó egyszerre olyan haragospiros
 5   1,  10|            De ki tehet róla, hogy nagyanyó két hétig oda volt, s azalatt
 6   1,  10|        Takarodjatok! - dobbantott nagyanyó a lábával, hogy csak úgy
 7   1,  10|           aki azt nem látta, hogy nagyanyó milyen vitézül hadakozott
 8   1,  10|           már csakugyan megbékült nagyanyó. Margitka is segített neki
 9   1,  10|           Egészen olyan, akárcsak nagyanyó.~- Az ám, csakhogy azért
10   1,  10|        pörkölve ez a kávé - vélte nagyanyó, de azért le nem tette volna
11   1,  10|    ijedten fészkelődött a helyén, nagyanyó pedig gyanakodva kiáltott
12   1,  10|           tán ma is kelepelne, ha nagyanyó ki nem ugrik nagyapó görbe
13   1,  10|      Kifele, ki vele! - suhintott nagyanyó a görbe bottal akkorát,
14   1,  10| megmenteni, hanem a délebédet is.~Nagyanyó pedig fáradtan dőlt bele
15   1,  10|           alatt. S délután, mikor nagyanyó meg Margitka lepihentek
16   1,  15|     lelkem - vigasztalt bennünket nagyanyó -, világít már a holdacska.
17   1,  15|        mikor egyszerre megszólalt nagyanyó. Reszketett a hangja, s
18   1,  15|    magamhoz a cicát.~- A Cirmost, nagyanyó? Ugye, csak tréfálsz, édes,
19   1,  15|           csak tréfálsz, édes, jó nagyanyó?~Mióta nagyapó meghalt,
20   1,  15|          tűzrevalónk - törülgette nagyanyó a szemét. - Egy-két garaskát
21   1,  15|      akarta volna mondani:~- Ohó, nagyanyó, én is ott leszek akkor,
22   1,  15|     kérdezett téged másnap reggel nagyanyó, mikor belebújtatott a nagy
23   1,  15|         Cirmos. Nem tudta szegény nagyanyó se. Ahogy ott ácsorgott
24   1,  15|           ki hallott már ilyet?~S nagyanyó, szegény jó nagyanyó maga
25   1,  15|            S nagyanyó, szegény jó nagyanyó maga se tudta, miért: de
26   1,  15|      éppen hát - motyogta szegény nagyanyó zavarodottan.~Az öregúr
27   1,  15|          cicát, anyókám.~Most már nagyanyó is mosolygott, de olyanformán,
28   1,  15|        árva abból a nagy pénzből! Nagyanyó már szinte érezte, hogy
29   1,  15|        vagyunk, adja ide a cicát.~Nagyanyó arcáról elszállt a mosoly.~-
30   1,  15|          Érti-e az úr?~Kigyulladt nagyanyó orcája, s utoljára már olyan
31   1,  15|          a világból is kiszaladt. Nagyanyó fehér lett, mint a viasz,
32   1,  15|     unokáknak.~Értette is, nem is nagyanyó a vigasztaló beszédet. Ő
33   1,  15|    Cijmost. Szeretjet, jó nadanó.~Nagyanyó ámult-bámult, hát még mikor
34   1,  15|        föltépte az ingecskémet.~- Nagyanyó, nagyanyó, a Cirmos egeret
35   1,  15|          ingecskémet.~- Nagyanyó, nagyanyó, a Cirmos egeret fogott!~
36   1,  15|   alamuszi szemével.~- Ne búsulj, nagyanyó, nem leszek többet ingyenélő.
37   3,  5 |      gunyhó, abban lakik nagyapó, nagyanyó meg Panka. Nagyapó Homokországnak
38   3,  5 |         Homokországnak a királya, nagyanyó a királynéja, Panka meg
39   3,  5 |           a sárgarigó? - kérdezte nagyanyó - Azt üzeni apuka, anyuka,
40   3,  5 |         odaér! - nevette el magát nagyanyó.~- Hát még mire visszaér! -