1-500 | 501-1000 | 1001-1029
Rész, Fejezet
501 3, 5 | HOMOKORSZÁGBAN~Homokország nem az Óperenciás-tengeren túl
502 3, 5 | Mitvisz kutyának hívják az ajtónállóját, Bogár cicának
503 3, 5 | szobalányát, Szuszi-nyuszinak az udvari mulattatóját. Vannak
504 3, 5 | egy fészekalja kiscsirke. Az udvari postása pedig senki
505 3, 5 | királykisasszony a parancsot az udvari postásnak:~- Hallod-e,
506 3, 5 | te sárgarigó, mondd meg az én apukámnak, anyukámnak,
507 3, 5 | berepül a fészkébe, mert az alkonyat szárnya sötétedik
508 3, 5 | alkonyat szárnya sötétedik már az ég alján, s gyújtogatni
509 3, 5 | Hol járt a rigó, hol se, az akácvirágszagú éjszakában,
510 3, 5 | Panka kis ágyában dagadozott az angyalos labda. A sárgarigó
511 3, 5 | sárgarigó meg ott rikoltozott az ablak alatt a sípjával,
512 3, 5 | ilyen üzenetet mer hozni az a haszontalan sárgarigó!
513 3, 5 | szőlőkaróval a postást, hogy az menten otthagyta a hivatalát.
514 3, 5 | postás meg ott csörgött az ablak alatt.~- Ej, de szeretném
515 3, 5 | jelentette csigabiga-nyelven az igent, tapsolt Panka örömében.~-
516 3, 5 | mert mind fölsüti a nap az orcácskámat.~- Vége lesz
517 3, 5 | hogy jobb kedve legyen az úton. Az új postás azonban
518 3, 5 | jobb kedve legyen az úton. Az új postás azonban köszönte
519 3, 5 | hulljon - tette le Panka az új postást, azzal megmutatta
520 3, 5 | postást, azzal megmutatta neki az országutat, és bement lefeküdni.~
521 3, 5 | álmodott, mert csak nem volt az reggel az ágyához támasztva.
522 3, 5 | csak nem volt az reggel az ágyához támasztva. Nem ám,
523 3, 5 | se. Bizonyosan eltévedt az úton az az ügyetlen csigapostás.~
524 3, 5 | Bizonyosan eltévedt az úton az az ügyetlen csigapostás.~
525 3, 5 | Bizonyosan eltévedt az úton az az ügyetlen csigapostás.~Jön
526 3, 5 | napernyő alatt kergetheti az ürgéket.~- De zöld selyem?~-
527 3, 5 | mert még megenné maga alatt az országutat.~
528 3, 6 | ez mégse valaki, hanem az öreg Hattyú kutya!”~Csakugyan
529 3, 6 | Hattyú kutya!”~Csakugyan az öreg Hattyú fehérlett ott
530 3, 6 | valami fehér zászló.~- Mi az, öreg, tán kincset találtál? -
531 3, 6 | Kutyanyelven bizonyosan annyit tesz az, hogy: legyen a tiéd, csinálj
532 3, 6 | csinálj vele, amit akarsz. Az ám, de mitévő legyen az
533 3, 6 | Az ám, de mitévő legyen az ember egy ürgefiókkal? Különösen
534 3, 6 | ásott ki a Hattyú: ürgét. Az a jó szokása van ennek az
535 3, 6 | Az a jó szokása van ennek az istenadta állatnak, hogy
536 3, 6 | úgy nem cselekedhetik.~No, az igaz, hogy most a szegény
537 3, 6 | Azt, hogy: vigyük haza az ürgét Rózsikának.~Nem is
538 3, 6 | legurult a lépcsőn, kitört neki az a szép nyaka.~- Hát az őneki
539 3, 6 | neki az a szép nyaka.~- Hát az őneki jaj - mondtam én. -
540 3, 6 | egyszerre elejtette ijedtében az ürgét. Hanem az valami mélyen
541 3, 6 | ijedtében az ürgét. Hanem az valami mélyen alhatott,
542 3, 6 | Rózsika a sarokban, fogja az ölében az ürgét, és gügyög
543 3, 6 | sarokban, fogja az ölében az ürgét, és gügyög neki a
544 3, 6 | bársonycipellő is ám! Hát még az aranyszélű csipke főkötő!
545 3, 6 | nyakadat a lépcsőn!~No, ettől az egytől igazán nem kellett
546 3, 6 | főkötőben? Mit szól majd az anyukád, ha meglát?~Ürge
547 3, 6 | konyhába, főzök neked kávét. De az ajtót nyitva hagyom, hogy
548 3, 6 | babaágyban, mint a bunda. Az altatót a jó meleg kályha
549 3, 6 | ahogy a meleg kiverte belőle az álmot.~- Nini, de megnőtt
550 3, 7 | bíbictől azt hallottam, hogy az egyiknek Csiga volt a neve,
551 3, 7 | hirtelen fölébred, kipattantja az ajtót, s megkocogtatja a
552 3, 7 | de bizonyosan ez lehetett az értelme a kopogtatásnak,
553 3, 7 | helyen tartják a csigabigák az orrukat, hogy mindjárt eleredjen
554 3, 7 | beszéd. Nemhiába talpában az esze a csigabigának. No,
555 3, 7 | Tanult mesterségem nékem az. Csak éppen fölteszem a
556 3, 7 | ijedtében, s úgy magára csapta az ajtót, hogy tán ki se nyitja
557 3, 7 | versenybírót le nem nyelte volna, az én mesém is tovább tartott
558 3, 8 | CSIGABIGÁJA~Miklós bácsi, az öreg koldus kántálni kezdett
559 3, 8 | krajcárkával, ami mindennap kijárt az öreg Miklósnak. Rozi siettében
560 3, 8 | szökőkút sem szólt: befagyott az éjszaka. A kedves rózsabokor
561 3, 8 | Csúful megjárta: éppen az orra előtt csapta be az
562 3, 8 | az orra előtt csapta be az ajtót Pannika. Aztán fölágaskodott
563 3, 8 | kályhára.~Ugyan föléled-e?~Biz az meg se mozdult vagy félóráig.
564 3, 8 | belőle két szarvacska, utána az egész fejecske derekastul.
565 3, 8 | Ó, te kis butácska, hisz az a kályha!~- Az ám, fekete
566 3, 8 | butácska, hisz az a kályha!~- Az ám, fekete lett a napocska.
567 3, 8 | hozlak. Nekem köszönheted az életedet.~Juj, erre hármat
568 3, 8 | napsugárral, ha itt lesz az ideje. Vigy vissza, Pannika,
569 3, 8 | rajta. Akárhogy ijesztgette az a gonosz szél, mégiscsak
570 3, 9 | Csupaszem mester nem is az arcán hordozta a szemit,
571 3, 9 | feje tetején. Büszke is rá az öreg papucsosmester, hogy
572 3, 9 | szúnyográntottát.~- Elég baj az nekünk - kuncog az egyik
573 3, 9 | Elég baj az nekünk - kuncog az egyik kis Csupaszem -, hogy
574 3, 9 | Miért, miért? - kérdi az öreg Csupaszem.~- Mert így
575 3, 9 | sietett is ám elkotródni az iszapba, hogy hirtelenében
576 3, 9 | fejére a gyékénybuzogánnyal az öreg Csupaszem.~Mert semmit
577 3, 9 | Mert semmit se utál jobban az öreg papucsos, mint a kalaposmesterséget.
578 3, 9 | mellé. Szabad fővel jár az igazi vízbéli nemes, de
579 3, 9 | zümmögi a feje felett az aranyos szárnyú szitakötő.~-
580 3, 9 | utánakapott a szitakötőnek.~Hanem az már akkor a másik parton
581 3, 9 | virágos kákát, mit álmodott az éjszaka.~- Szerencséd, hogy
582 3, 9 | Szerencséd, hogy elhordtad az irhád, mert majd megmutattam
583 3, 9 | egyszer körülnézni a világban az ilyen magaformájú előkelő
584 3, 9 | bíbic is ővele varratná az ünneplő papucsát!~Se szó,
585 3, 9 | meghallották, hogy mi járatban van az öreg Csupaszem. Még a napocska
586 3, 9 | napocska is elnevette magát az égen: lett is Csupaszemnek
587 3, 9 | Nem a te eszedhez való az, kis öcsém! Túl a dombon
588 3, 9 | is! Lám, lám, hát ott nem az a sásbokor hajladozik, ahol
589 3, 9 | szúnyogszalonnát pörkölik? Még az a békateknő is ott úszkál
590 3, 9 | Csupaszemeket szokta füröszteni az édesanyjuk.~- Hordja el
591 3, 9 | ezt a világot, csak olyan az, mint a mienk! Hej, de bolonddá
592 3, 9 | mienk! Hej, de bolonddá tett az a gonosz szitakötő! - sopánkodott
593 3, 9 | szitakötő! - sopánkodott az öreg Csupaszem, szép csendesen
594 3, 9 | A parton már ott várta az egész családja. Csak úgy
595 3, 9 | rezgett belé a nádas, ahogy az éhes Csupaszemek világlátott
596 3, 9 | vár a vacso-cso-cso-csora!~Az öreg Csupaszem azonban ügyet
597 4, 1 | ha leteszik is sír: mi az? Azt szokták mondani rá:
598 4, 1 | szokták mondani rá: a lánc biz az. No, én meg azt mondom,
599 4, 1 | hogy azért se a lánc biz az, hanem az én Panka lányom.~
600 4, 1 | se a lánc biz az, hanem az én Panka lányom.~Ő az, aki
601 4, 1 | hanem az én Panka lányom.~Ő az, aki akkor is sír, ha felveszik,
602 4, 1 | reggelenként anyuka felveszi az ágyacskájából, az egész
603 4, 1 | felveszi az ágyacskájából, az egész ház összeszalad a
604 4, 1 | jó meleg ágyat. Még mikor az asztalhoz ül is, akkorákat
605 4, 1 | takarodót csicsergi. Fürge, mint az ürge, ragyog a szeme, mint
606 4, 1 | mikor anyuka beledugja az ágyba. Reggeli sírása csak
607 4, 1 | kislányának, de mind nem használ az semmit. Mentül jobban csendesítik,
608 4, 1 | egereket!~Panka egyszerre fölül az ágyban, rám mereszti könnyes
609 4, 1 | ugyan? Tán őket is lefekteti az a rossz anyukájuk?~- Nem
610 4, 1 | mind halálra itatod már az istenadtákat.~Mikor ennek
611 4, 1 | légycsapót, s megpaskolja az ágy végét.~- Panka, én azt
612 4, 1 | egy öreg bagolytól, hogy az álmatlanság ellen nincs
613 4, 1 | jobb, mint ha megkenegetik az embert fahájjal.~Erre aztán
614 4, 1 | hogy csak úgy csikorog bele az ágyacskája, s addig zokog
615 4, 1 | le nem ragasztja a szemét az álomméz. Az ám, csakhogy
616 4, 1 | ragasztja a szemét az álomméz. Az ám, csakhogy a minap hiába
617 4, 1 | No, Panka már nem rítt, az bizonyos, kiugrott az ágyból,
618 4, 1 | rítt, az bizonyos, kiugrott az ágyból, s mintha csak elvágták
619 4, 1 | Egy kis fekete tücsök.~Az ám, csakhogy a tücsöknek
620 4, 1 | ugróművésznek: mire kinyitottam az összeszorított markomat,
621 4, 1 | aludjunk, mert elosztják az éjszakát. De alighogy a
622 4, 1 | Panka úgy alszik, mint az édes tej, de még álmában
623 4, 2 | méneknek trombitása is. Az a kötelessége, hogy napkeltekor
624 4, 2 | kifelé zsongva, zsibongva az egész raj. Nem maradt más
625 4, 2 | Délfelé, mikor fölmelegszik az idő, egy-két fiatalabb méhecske
626 4, 2 | van már, bátya - mondják az ajtónálló trombitásnak. -
627 4, 2 | nincsen virág. Híre sincs az illatos kakukkfűnek, kiszántották
628 4, 2 | kiszántották a tisztes füvet, az édes somkórónak is csak
629 4, 2 | megcsípte, keserű a méze, mint az üröm.~- No, akkor én is
630 4, 2 | napsugárban, megkapaszkodik az ajtófélfában, és rákezdi
631 4, 2 | vizsgálat: rendben van-e télire az ország? Épek-e a hálókamrák,
632 4, 2 | hálókamrák, tele vannak-e az éléstárak, a mézes csűrök?
633 4, 3 | történetet írom, én már az ősszel is ismertem. Mégpedig
634 4, 3 | fülemüleszóig úgyis nagyon hosszú az éjszaka.~Bizony az őszirózsák
635 4, 3 | hosszú az éjszaka.~Bizony az őszirózsák is elmentek már
636 4, 3 | őket. Hányta-vetette magát az ágyban, forgolódott jobbra-balra,
637 4, 3 | riadtak föl álmukból az öreg méhek.~- Én már kialudtam
638 4, 3 | a nyughatatlan méhecske az ajtó körül. - Azt hiszem,
639 4, 3 | hiszem, régen reggel van már.~Az öreg méhek kikukucskáltak
640 4, 3 | öreg méhek kikukucskáltak az ajtóhasadékon, és azt mondták,
641 4, 3 | csak karácsony felé járt az idő, s az jelenti az éjfelet
642 4, 3 | karácsony felé járt az idő, s az jelenti az éjfelet a méhek
643 4, 3 | járt az idő, s az jelenti az éjfelet a méhek éjszakájában.~-
644 4, 3 | éjszakájában.~- Mindegy az, én már nem vagyok álmos -
645 4, 3 | és kereste a kilincset. Az öreg méhek megint csak visszabújtatták
646 4, 3 | megint csak visszabújtatták az ágyába, és álommézet kentek
647 4, 3 | hogy ott dörzsölhette le az álommézet a szeméről, mert
648 4, 3 | egyszerre megint fölneszelt az ágyban.~- Fülemüleszót hallottam -
649 4, 3 | Fülemüleszót hallottam - osont ki az ágyból, s nagy csendesen
650 4, 3 | csendesen odalopakodott az ajtóhoz.~Az ajtót bizony
651 4, 3 | odalopakodott az ajtóhoz.~Az ajtót bizony megrongálta
652 4, 3 | kevélyen, és repült egyenesen az ibolyacsárdába. Az ibolyacsárda
653 4, 3 | egyenesen az ibolyacsárdába. Az ibolyacsárda azonban még
654 4, 3 | hanem a pipiske ugrált az országúton.~- Kalács, kalács,
655 4, 3 | megint nyughatatlan volt az álma. Arra ébredt fel belőle,
656 4, 3 | szívesen fogadták, mert ő volt az első vendég. Ezer csészikéből
657 4, 3 | cseresznyevirág-szirom hull az égből.~Az ám, csakhogy azok
658 4, 3 | cseresznyevirág-szirom hull az égből.~Az ám, csakhogy azok az égi
659 4, 3 | égből.~Az ám, csakhogy azok az égi virágszirmok hidegek
660 4, 3 | szárnyára. Télapó visszafordult az ég pereméről, és haragosan
661 4, 3 | megígértetem vele, hogy soha többet az életben nem nyugtalankodik
662 4, 4 | esztendővel ezelőtt elejbe állt az öregúrnak:~- Apámuram, búcsúzkodni
663 4, 4 | kenyeret.~- Olyan is lesz az - mondta fanyarul Tamás
664 4, 4 | világ legfehérebb kenyerét.~Az öregúr szemében lobbot vetett
665 4, 4 | világot, de párját ennek az erdélyi kis falunak sehol
666 4, 4 | döngicséltek be a vadméhek az ősi ház apró ablakain. S
667 4, 4 | úrnak igaza van.~A fiú pedig az árvalányhajas szelíd rónákra
668 4, 4 | bárányfelleges, nyílt mezejére az égnek, a soktornyú nagy
669 4, 4 | tulipántos ládája. Hogy legalább az unokáit nézné meg egyszer,
670 4, 4 | üljek? - kacagott keserűen az öreg nemesúr.~Később az
671 4, 4 | az öreg nemesúr.~Később az unokák maguk is írtak neki
672 4, 4 | Hogyha most, aratáskor látná az Alföldet nagyapó, soha vissza
673 4, 4 | Hanem mogyorót küldött az unokáinak egy zsákkal. Hadd
674 4, 4 | zsákkal. Hadd lássák azok az alföldi gyerekek, hogy mit
675 4, 4 | gyerekek, hogy mit teremnek az erdélyi hegyek, őnáluk a
676 4, 4 | akkora, mint itt a mogyoró.~Az unokák mézet küldtek cserébe
677 4, 4 | megmutatom én nektek, mi az igazi méz!”~Tamás úr levelén
678 4, 4 | úr levelén sokat mulattak az Alföldön, de azért mégis
679 4, 4 | fölhajókázva, megérkeztek az alföldi méhek a görbe hegyek
680 4, 4 | elduruzsolgatott velük. Egyiket az ezerjófűhöz küldte, másikat
681 4, 4 | úr nem győzte mérni. Csak az a kár, hogy a magas hegyek
682 4, 4 | hegyek közt hamarább becsukja az ősz a virágcsárdákat, mint
683 4, 4 | ősz a virágcsárdákat, mint az alföldi homokon. Szent Mihály-nap
684 4, 4 | fenyőszálakon.~- Zümmögjétek el az unokáimnak, hogy szeretném
685 4, 4 | sehogy se találta helyét az ódon, sötétes szobákban.
686 4, 4 | sötétes szobákban. Kiballagott az üres méhesbe, végighevert
687 4, 4 | s nézett türelmetlenül az erdők felé, ahonnan kis
688 4, 4 | Hol-e? Hát ehol zümmög elő az egyik az erdőből, ni! Feje,
689 4, 4 | ehol zümmög elő az egyik az erdőből, ni! Feje, válla,
690 4, 4 | méhecske - biztatja Tamás úr az utolsó kosztost, ahogy az
691 4, 4 | az utolsó kosztost, ahogy az edény szája körül döngicsél,
692 4, 5 | MESEPILLANGÓK~Bizony régen volt az, mikor a Mili cica a konyhaküszöbön
693 4, 5 | galamb. S akkorát csókolt az apukáján, hogy csak úgy
694 4, 5 | ez egyszer nem találtad az igazat. Pipucit még az egérfogásnál
695 4, 5 | találtad az igazat. Pipucit még az egérfogásnál is nagyobb
696 4, 5 | érte. Olyan mesét talált az olvasókönyvben, ami alá
697 4, 5 | olvasókönyvben, ami alá az ő apukájának a neve volt
698 4, 5 | mi van itt? - szaladt oda az apukájához nagy lelkendezve.~-
699 4, 5 | Sok fát ültettem én ebbe az erdőbe, lelkecském - cirógatta
700 4, 5 | cirógatta végig apuka az aranyos könyveket, és egyet
701 4, 5 | hányszor találod meg ebben az apuka nevét.~No, azt Pipuci
702 4, 5 | Kerekre nyílt szemmel állt oda az apukája elé.~- Aztán mondd
703 4, 5 | szórta tele virággal, se az ég, hogy ki hintette tele
704 4, 5 | hogy csak úgy lobogott bele az aranyhaja.~- Nem lehet az,
705 4, 5 | az aranyhaja.~- Nem lehet az, apu. Nem hallottam én azt
706 4, 5 | olyan szép lassan úszkálnak az égen.~- Olyan nincs! - toppantott
707 4, 5 | aranyszálam, inkább megmondom az igazat - tette össze apuka
708 4, 5 | olvasni. Kacagott is sokat az egész ház, még a kitömött
709 4, 5 | lett s egyre kedvetlenebb. Az arca megsápadt, a homloka
710 4, 5 | mese is. Ült, ült apuka az íróasztalnál tenyerébe hajtott
711 4, 5 | s összegyűrve hajigálta az asztal alá a sok szép fehér
712 4, 5 | mindig olyan sok szemetet az íróasztal körül?~- Csitt,
713 4, 5 | Ugyan miben fáradt volna el az apu? Hiszen egész életében
714 4, 5 | csendesítették, nem ért az semmit. Még az se használt,
715 4, 5 | nem ért az semmit. Még az se használt, hogy anyu azt
716 4, 5 | aztán nagyon igyekezett az ágyacskájába Pipuci. S annak
717 4, 5 | Pipuci is ott térdelt már az apukája előtt, s csókolta
718 4, 5 | mesepillangókat. Tudod, amiket az aranyhajú tündérkék hoznak
719 4, 5 | panaszoltál.~A beteg mesemondó az ölébe kapta Pipucit, és
720 4, 5 | szorította:~- Hiszen te vagy az én aranyhajú mesetündérem,
721 4, 5 | kicsi lányom!~S még azon az éjszakán megírta az új mesét
722 4, 5 | azon az éjszakán megírta az új mesét a mesepillangókról.~
723 4, 6 | bizony régen volt, mikor az öregapám kissubáját odaadtam
724 4, 6 | szóló körtemuzsikáért. De az meg még régebben volt, mikor
725 4, 6 | még régebben volt, mikor az a kissuba bárány képében
726 4, 6 | azért legrégebben mégiscsak az volt, amikor a cinkotai
727 4, 6 | cinkotai bíró, kegyelmezz az életemnek!~Úgy hallottam,
728 4, 6 | Mért volnék én bíró, ha még az ilyen ingyenélő népségnek
729 4, 6 | látsz többet, bíró, ha még az egyszer eleresztesz - rimánkodott
730 4, 6 | ejtette le ámultában a bíró az állát -, hát olyan jó sorsuk
731 4, 6 | a dongó, s úgy kihessent az ajtón, hogy tán meg se állt
732 4, 6 | se állt volna Pécelig, ha az eresz alatt a fecske be
733 4, 6 | nem kapta volna.~Mindegy az, azért a cinkotai bíró mégiscsak
734 4, 6 | péceli szúnyogoknak?~- Mi az a szúnyog, atyámfia? - csudálkozott
735 4, 6 | rikkantott, hogy összeszaladt rá az egész falu.~- Hej, emberek,
736 4, 6 | viselték, mint ahogy megérdemli az efféle százaranyas portéka.~
737 4, 6 | belőlük. Aki jól tud alkudni, az kilencvenkilenc aranyért
738 4, 7 | A FŰZFAHEGYI EZERMESTER~Az ablakunk alatt van egy öreg
739 4, 7 | fűzfa. Éppen a hegyébe látok az emeletről. Mindig találok
740 4, 7 | Ahogy a minap kikönyökölök az ablakon, mit látok az egyik
741 4, 7 | kikönyökölök az ablakon, mit látok az egyik fűzfalevélen? Egy
742 4, 7 | még, aki elegye maga alól az országutat. Hiszen most
743 4, 7 | hét alatt lekopasztotta az egész ágat.~Akkor jöttem
744 4, 7 | szilaj vitézből!~Azért se az lett belőle, hanem takács.
745 4, 7 | látszott ki belőle.~Telik-múlik az idő, egyszer megint kinézek
746 4, 7 | egyszer megint kinézek az ablakon: nincs már ott se
747 4, 7 | koporsó, benne van maga az asztalosmester is, bebábozott
748 4, 7 | asztalosmester is, bebábozott az én hernyóm.~De már csak
749 4, 7 | bábot. El is temettem itt az íróasztalomon egy üvegharang
750 4, 7 | lesz itt, uram teremtőm!~Az lett biz abból, hogy egyszerre
751 4, 7 | szárnyait, s mikor fölemeltem az üvegharangot, úgy kivágódott
752 4, 7 | annak, kint kóstolgatta már az akkor valahol a virágok
753 4, 8 | cseresznyefán, aranyalma az almafán, húszkoronás bankókat
754 4, 8 | tarthatják a bababálat, nem az íróasztalomon.~Már ki is
755 4, 8 | hosszúkás fekete bogárkát látok az út szélén. De úgy hányta
756 4, 8 | a bukfencet, hogy nincs az a pojáca, aki jobban értene
757 4, 8 | tettem, hanem nekem már az a természetem. Pattanóbogárnak
758 4, 8 | örülök a szerencsének. Én az aranyos virágbogár vagyok.
759 4, 8 | Iregtől Ürögig. Én vagyok az, aki még virágjában meg
760 4, 8 | csak a derék legény! Nincs az a dohánygyár, ahol olyan
761 4, 8 | rajta, milyen szép legény. Az orra hosszabb volt, mint
762 4, 8 | orra hosszabb volt, mint az egész teste, s nem is a
763 4, 8 | kezével fogott kezet, hanem az ormányával.~- Híréből rég
764 4, 8 | pár nap múlva leszárad az ágról.~- Hát ez így megy,
765 4, 8 | valamennyi közt.”~Pedig az még csak ezután jött. A
766 4, 8 | örvendezett a pattanóbogár. - Neki az a mestersége, hogy tőben
767 4, 8 | nem isznak mustot abban az esztendőben.~De már ennek
768 4, 8 | szabót hagyta utoljára, mert az volt a legnagyobb falat.~
769 4, 9 | Panka lányom. Libeg-lobog az aranyhaja, tele van könnyel
770 4, 9 | legyen!~Olyan áldott lélek ez az anya, hogy a mi kedvünkért
771 4, 9 | csillagokat is idehordaná az asztalra játéknak, de pókot
772 4, 9 | valami zugolyban.~Nem aludt az se padláson, se pincében.
773 4, 9 | bársony a bélése: de már ezt az isten is pókistállónak szánta.~-
774 4, 9 | pókunkat, ha lesz.~- Nem ér az semmit - eredt el a könnye
775 4, 9 | már nekünk pókunk ebben az életben!~De már erre magamon
776 4, 9 | vagy vékával.~- Mindegy az, apuka, csak te pók nélkül
777 4, 9 | icipici pókocska. Hát biz az egészen beszőtte a táskát
778 4, 9 | húsvéti vakáció alatt.~- Mi az, drágám? - ugrok oda sebesen.~-
779 5, 1 | nem a térképen van, hanem az állatkertben. Ott az is
780 5, 1 | hanem az állatkertben. Ott az is meglátja, aki nem keresi.
781 5, 1 | emeletes házakban? - kérdeztem az őrt.~- Azokban a marabumadarak
782 5, 1 | laknak, kérem - okosított föl az ember.~- Marabumadarak? -
783 5, 1 | megismerkedni.~- Lehet - azt mondta az őr, s megzörgetett egy rácsos
784 5, 1 | vasárnap marabu?~- Fülesbagoly az mindig - nevetett az őr -,
785 5, 1 | Fülesbagoly az mindig - nevetett az őr -, ő a cselédje a marabunak.~
786 5, 1 | a hosszú orrát tolta ki az ablakon.~- Kecsegés jó reggelt -
787 5, 1 | semmit.~- Szerecsen madár az, nem ért magyarul - mondta
788 5, 1 | nem ért magyarul - mondta az őr.~- No, én meg szerecsenül
789 5, 1 | marabunak.~- Azt megteheti az úr - nevetett az őr, -,
790 5, 1 | megteheti az úr - nevetett az őr, -, csak tessék kivárni,
791 5, 1 | míg olyan hosszúra megnő az orra, mint a marabué.~De
792 5, 1 | Csak a verebek hozták hírül az újságot, hogy nagy a baj
793 5, 1 | a baj marabuéknál.~A baj az volt, hogy Télapó a marabu-palotába
794 5, 1 | Egész éjszaka ezt jajgatták az ártatlankák.~Ők még hírét
795 5, 1 | se hallották a télnek, de az öreg Marabu apó sokat tapasztalt
796 5, 1 | füsttel valamennyi marabu-ház, az orruk hegyéig se láttak
797 5, 1 | nagy szomorúság volt azon az estén. El is határozták,
798 5, 1 | meg nem tudom mondani, de az bizonyos, hogy mikor másnap
799 5, 1 | hogy mikor másnap hajnalban az öreg marabu kinézett az
800 5, 1 | az öreg marabu kinézett az ablakon, táncolni kezdett
801 5, 1 | népét. - Nézzetek csak ki az ablakon, mi történt az éjjel!
802 5, 1 | ki az ablakon, mi történt az éjjel! Zsiráffejük nőtt
803 5, 1 | kéményeknek!~Úgy volt biz az, négy zsiráffej meredezett
804 5, 1 | egyszerre nevetőre gömbölyödött az ábrázata.~Úgy bizony, mert
805 5, 1 | kéményeit, hogy meg ne vegye az istenadtákat a hideg. Nem
806 5, 1 | a hideg. Nem sokból áll az nekünk, létra se kell hozzá.~
807 5, 1 | fejüket a kéményen. Igaz, az ábrázatuk kormos lett egy
808 5, 1 | muzsikást, s felköszöntik az udvari kéményseprőjüket:~-
809 5, 2 | faluban~több ilyen gavallér!”~Az állatkert lakóit~sorba megigézi,~
810 5, 2 | papagáj~szundít a fa ormán,~az rikoltoz le csupán~csúfolódó
811 5, 2 | skatulyáért futkos.~Asztalra áll az egyik,~a másik létrára:~
812 5, 3 | többet hintalóra,~mit ér az, ha nincs patkója?~Nagyapóka
813 5, 4 | Virgonc szamárcsikó volt abban az időben, mikor még magam
814 5, 4 | Csacsadér Andrást ezért az egy szamárért, mint ha hat
815 5, 4 | amilyen Virgonc volt abban az időben.~Mióta a Virgonccal
816 5, 4 | végignyargalhatnék szamárháton az utcánkon. Álmomban sokszor
817 5, 4 | nekem. Ha tehette, kitért az utamból; ha ki nem térhetett,
818 5, 4 | vasárnap se jár olyanban. Az új kalapomon akkora darutoll
819 5, 4 | csizma közé esett! Több volt az új gúnyámon a zsinór, mint
820 5, 4 | kutyánk is megugatott, mikor az udvarra kiálltam.~Megismert
821 5, 4 | pislantott sunyi szemével, átbújt az orgonabokrok közt, s odaállt
822 5, 4 | a cica hozzádörgölődzik az emberhez.~„Ejnye, mi lelte
823 5, 4 | emberhez.~„Ejnye, mi lelte ezt az állatot?” - tűnődtem magamban,
824 5, 4 | ráüljek. Megtetszettem neki az új ruhában.~Egyszerre föltámadt
825 5, 4 | Virgoncra, s huszárosan az oldalába vágtam a sarkantyúmat.~-
826 5, 4 | királya.~S mikor új gúnyámban az iszapban vergődtem, hogy
827 5, 4 | a-há, i-ha-há!~Nevetett az öreg, hogy régi haragját
828 5, 5 | ám mostanában, de bezzeg az én gyerekkoromban még úgy
829 5, 5 | ember medvekölyköt fogott az erdélyi havasok közt, hazavitte
830 5, 5 | havasok közt, hazavitte az ölében, s odagurította a
831 5, 5 | volna, ha visszakergetik az erdőre áfonyát legelni.
832 5, 5 | aztán mackó úrfi így kijárta az iskolát, akkor azt mondta
833 5, 5 | kezébe vette, s nekiindultak az országnak. Ahány faluban
834 5, 5 | meg nem tudom mondani, de az bizonyos, hogy én még a
835 5, 5 | elszaladtam, ha behallatszott az utcáról a lánccsörgés meg
836 5, 5 | mosolygós nyári délben éppen az iskolából jöttünk ki, mikor
837 5, 5 | a gazdája mellett. Pedig az is nagy szál ember volt,
838 5, 5 | járjad! - biztattuk a mackót.~Az szegény járta is, ahogy
839 5, 5 | magát a földön, félrehajtja az otromba nagy fejét, kilógatja
840 5, 5 | Csak pislogott szelíden az apró fekete szemével, mintha
841 5, 5 | beleverejtékezett a homloka. Nem ért az semmit, a mackó csak a fejét
842 5, 5 | Ilia, add ide csak azt az ostort!~Éles szögekkel kirakott
843 5, 5 | látod, milyen fáradt!~De az embert már akkor úgy elfutotta
844 5, 5 | medve láncát, s kikapta az ostort a gyerek kezéből.
845 5, 5 | sose akarna többet kijönni. Az egyik lábát végignyújtotta
846 5, 5 | szál deszkát, mint ahogy mi az irkalevelet szoktuk. A nyíláson
847 5, 5 | gyenge kukoricával, de az se ért semmit. A szeme közé
848 5, 5 | nagyon jólesett neki. Amikor az egyik oldalon megelégelte,
849 5, 5 | tölteni. Megcsördítette az ostort az Ilia feje fölött.~-
850 5, 5 | Megcsördítette az ostort az Ilia feje fölött.~- Te vagy
851 5, 5 | Ilia feje fölött.~- Te vagy az oka mindennek, te haszontalan!
852 5, 5 | haszontalan! Ha idejében ideadod az ostort, nem eresztem ki
853 5, 5 | megríkatott a fa hegyében. S mire az ostor lecsapott volna: a
854 6, 1 | éhes. Megesik biz ez még az ilyen nagy úrral is, aki
855 6, 1 | cinegepecsenyét is kidobta az ablakon.~- Ki vele, ki,
856 6, 1 | ki! Fogolyhúson élt nekem az öregapám is.~Ez persze régen
857 6, 1 | terítenek neki sehol. Csak az eső kopog, csak a köd szállong,
858 6, 1 | amennyi gerendája. Megilleti az az ilyen nagy hatalmú vitézt.~
859 6, 1 | gerendája. Megilleti az az ilyen nagy hatalmú vitézt.~
860 6, 1 | ilyen nagy hatalmú vitézt.~Az ám, de mit ér a nagy hatalom,
861 6, 1 | pacsirtának egészségére kívánni az éjszakai nyugodalmat! ‑
862 6, 1 | beröpködheti Sólyom vitéz az uradalmát.~Röpül is, mint
863 6, 1 | Röpül is, mint a nyíl, az erdő fái mind megcsóválják
864 6, 1 | leereszkedéssel:~- Ki-ki-ki! Ki-ki-ki!~Az egerek azonban azt gondolják
865 6, 1 | is. Sehogy se szeretnek az ilyen nagy úrral barátkozni.
866 6, 1 | vitéz merészen zuhan le az udvarra, mint valami kődarab,
867 6, 1 | a hátát a kútkerítésben.~Az ám, csakhogy abban a percben
868 6, 1 | vitéz egyszerre elfelejtette az éhséget. Ment volna már
869 6, 1 | letette a gazda lába elé. Az pedig szeretettel simogatta
870 6, 2 | csóka,~nagy vígan leugrik~az ágról a hóba.~Az orra hegye
871 6, 2 | leugrik~az ágról a hóba.~Az orra hegye se~látszik ki
872 6, 3 | Télidőben későn ébred még az erdő is. Nincs, aki költögesse.
873 6, 3 | mentül tovább nyújthatja az éjszakát. Legalább addig
874 6, 3 | jön valami halk neszezés: az összebújt őzikék kergetőznek
875 6, 3 | bácsi akkorákat szusszan az erdő mélyén, hogy elhajtana
876 6, 3 | patak, mézelő méhecskék? Az ám, ólomszín felhők, csepegő
877 6, 3 | mint a hét szűk esztendő.~Az erdők tollas ácsmesterét
878 6, 3 | lityeg-fityeg rajta, hiába: tél az idő, nincs kereset, üres
879 6, 3 | mester, s nyakába veszi az erdőt: hátha kerülközik
880 6, 3 | eledel a harkálygyomornak. Az ám, de a hernyónak is van
881 6, 3 | hogy odáig ugyan be nem ér az ács balta, ha tövig kopik
882 6, 3 | tövig kopik is.~- Mindegy az, mégiscsak valami szerencse
883 6, 3 | cserfakéregnek. Ott lakik az ormányos bogár, bizony azt
884 6, 3 | diadalmasan. De bizony nem jön ki az az ármányos ormányos.~Sebaj,
885 6, 3 | De bizony nem jön ki az az ármányos ormányos.~Sebaj,
886 6, 3 | csúszkál már a napocska az égen, s ugyancsak vacsorázhatnékja
887 6, 3 | hát csak nem mutatkozik az a különös szerencse? Nyilván
888 6, 3 | szerencse? Nyilván azoknak az öreg nyárfáknak a kérge
889 6, 3 | csupa hangyatojás lesz is, az is drága koszt ebben a szűk
890 6, 3 | tájról, ahol semmi becsülete az iparosnak.~Pedig dehogyis
891 6, 3 | mindjárt rákopogtatták az ablakot. Egy kövér csigabiga
892 6, 3 | teteje, mind bever rajta az eső.~- Kérem alássan, kérem
893 6, 3 | Háziúr létedre elvennéd az ingyenmunkát a szegény embertől?~-
894 6, 4 | AZ EGYSZERI SZARKA~Csörgött
895 6, 4 | SZARKA~Csörgött a sövényen~az egyszeri szarka,~illegett-billegett~
896 6, 4 | ruhába.”~Mikor ezt gondolta~az egyszeri szarka,~már az
897 6, 4 | az egyszeri szarka,~már az ól tetején~billegett a farka.~
898 6, 4 | elérem már” -~pislantott az égre,~s átugrik hetykén
899 6, 4 | feje~hova menjen innen?~Az egyszeri szarka~jobbra-balra
900 6, 4 | Csirip, csirip, csirip,~az egyszeri szarka~nagyot akart
901 6, 5 | gubbaszkodtak ott a buksik, mint az iskolás gyerekek a padban.
902 6, 5 | padban. Fecskeapa pedig kiült az eperfára, és onnan parancsolgatott:~-
903 6, 5 | erre, erre! - biztatták az apja meg a testvérkéi az
904 6, 5 | az apja meg a testvérkéi az eperfáról.~Tízszer tették
905 6, 5 | eperfáról.~Tízszer tették meg az utat egy délelőtt a kisfecskék
906 6, 5 | a kisfecskék a tornácról az eperfáig meg vissza. Akkor
907 6, 5 | meg vissza. Akkor aztán az öregek azt mondták, hogy
908 6, 5 | tanította a fiát békát enni. Az anyagólya röpült előre a
909 6, 5 | megkerülték a kéményt, akkor az anyamadár följebb röppent,
910 6, 5 | nem sikerült neki, akkor az anyja megbúbozta.~Tyúkanyónak
911 6, 5 | csirkéivel, míg kitanítja velük az iskolát, mert a kiscsirkének
912 6, 6 | álomszuszékok, vendégeink érkeztek az éjszaka! Hallgassátok csak,
913 6, 6 | Megjöttek a fecskéink!~Még abban az órában hozzáfogtak a fészekrakáshoz.
914 6, 6 | hozzáfogtak a fészekrakáshoz. Az eresz szögletében ragasztották
915 6, 6 | sárból, szalmatörekből. Nincs az a kőmívesmester, aki fürgébben
916 6, 6 | tetszenék.~- Milyen legyen az ebéd?~- Bogaracska, legyecske.~-
917 6, 6 | se találni közülük. Még az utcánk tájékáról is eltakarodott
918 6, 7 | gyerekek hiába várták haza az idén a fecskéket. Nem hozta
919 6, 7 | őket a tavasz. Pedig már az egész Balog völgye virágba
920 6, 7 | földet a szárnyával, de aztán az is csak továbbröppent. El,
921 6, 7 | nagyon szomorúan tekintettek az égre.~- Jaj, már minekünk,
922 6, 7 | Jaj, már minekünk, ha az Isten madárkái is elhagytak!
923 6, 7 | miránk le a jó Isten sem az égből.~Csakugyan, hamvas
924 6, 7 | felhőfátyollal takarta el az orcáját a nap. Még a múlt
925 6, 7 | kormos szarufák meredeznek az égte, mint valami óriási
926 6, 7 | mint valami óriási kéznek az imádkozó ujjai. Csupa szomorúság
927 6, 7 | Hallgatagon járnak-kelnek az emberek a háztalan utcákon.
928 6, 7 | is, ott is tompán csattog az ácsszekerce. Mintha az is
929 6, 7 | csattog az ácsszekerce. Mintha az is azt csattogná:~- Nem
930 6, 7 | többet Radnót. Elkerülik az Isten madarai még a helyét
931 6, 7 | helyét is.~Elég fájdalom az a kicsi madarak szívének
932 6, 7 | kvártétélyozták be magukat az idén a radnóti fecskék.
933 6, 7 | szívesen befogadja zsellérnek az Isten madárkáit. Még örül
934 6, 7 | hogy így megszaporodtak az idén az ő határukban a fecskék.~
935 6, 7 | így megszaporodtak az idén az ő határukban a fecskék.~
936 6, 7 | a szomorúság felhője. S az isten tudja, mi lett volna
937 6, 7 | fecskecsicsergés.~Ott ültek az Isten apró kőművesei kútágasokon,
938 6, 7 | lesz itt? - ezt kérdezték az öregek.~- Itt, itt, itt,
939 6, 7 | Azzal hirtelen fölrebbent az egész sereg, mint mikor
940 6, 7 | egész sereg, mint mikor az őszi faleveleket felsodorja
941 6, 7 | ide ni! - röpködték körül az üres udvarok nekilombosodott
942 6, 7 | kívánkoztak! Visszajöttek az Isten madárkái, visszajött
943 6, 7 | visszajött velük a szerencse, az áldás, a jókedv, az öröm.~
944 6, 7 | szerencse, az áldás, a jókedv, az öröm.~Az épülő házak körül
945 6, 7 | áldás, a jókedv, az öröm.~Az épülő házak körül nevetve
946 6, 7 | körül nevetve sürgölődtek az emberek, boldogan nézték,
947 6, 7 | hallgatták, milyen vígan csattog az ácsszekerce:~- Ne féljetek,
948 6, 7 | megint. Példát mutatnak az ég madarai!~Az ég madarai
949 6, 7 | mutatnak az ég madarai!~Az ég madarai már akkor álomra
950 6, 8 | integethettek nekik: nincs az a kecskebéka, amelyikért
951 6, 8 | Ott várja őket a nádtetőn az öreg fészek, az udvaron
952 6, 8 | nádtetőn az öreg fészek, az udvaron a Marci gyerek,
953 6, 8 | gyerek, a Maros kutya, s még az öreg gazda is megbillenti
954 6, 8 | története. Régi történet az nagyon, édesapámra az öregapám
955 6, 8 | történet az nagyon, édesapámra az öregapám hagyta örökbe,
956 6, 8 | öregapám hagyta örökbe, az édesapám nekem adta, én
957 6, 8 | ilyenkorig beszélném is, pedig az már csak nagy idő. Szántóföldje,
958 6, 8 | földön szaladhatott, pedig az már csak ért a nyargaláshoz.~
959 6, 8 | fia. Senkit se szeretett az a mord ember, de a fiáért
960 6, 8 | mord ember, de a fiáért az életét adta volna. Meg is
961 6, 8 | volna. Meg is engedett neki az égvilágon mindent, azt legszívesebben,
962 6, 8 | meresztgették a nyakukat az ég felé.~- Mit tátjátok
963 6, 8 | törődött a gólyákkal, hanem az ostorával közéjük suhintott
964 6, 8 | egy öklömnyi kis gyerek, az futtában visszakiáltott
965 6, 8 | de a siroki kastélyt még az is elkerüli!~A kis grófnak
966 6, 8 | igazgatta is a gazdája; csak az ő kastélyuk tornyaira nem
967 6, 8 | Lihegve, kipirulva állított be az apjához.~- Apám, ugye, te
968 6, 8 | mire reggel kiugrasz az ágyból, minden tornyon lesz
969 6, 8 | gróf nem ugrott ki másnap az ágyból. Megártott neki a
970 6, 8 | tüzelte a láz, de azért az volt az első szava:~- Apám,
971 6, 8 | a láz, de azért az volt az első szava:~- Apám, kelepelnek-e
972 6, 8 | hajnalban összefogatott az embereivel valahány gólyát,
973 6, 8 | gólyák, ijedten suhant be az ajtón az öreg hajdú.~- Megint
974 6, 8 | ijedten suhant be az ajtón az öreg hajdú.~- Megint elszálltak
975 6, 8 | tanítják repülni kis fiókáikat az öreg gólyák. Egyszer aztán
976 6, 8 | gazdátlan kastélyt aztán megette az idő. S ahogy márványoszlopai
977 6, 9 | nem, odacsikorogja a nevét az embernek:~- Pipis, pipis,
978 6, 9 | tollbóbitácskáját. Olyan az őnála, mint mikor mi illendőségből
979 6, 9 | levesszük a kalapunkat.~Az ám, de hát mért van a pipiskének
980 6, 9 | ugye?~Pedig nem úgy van ám az. Mikor a jó Isten megteremtette
981 6, 9 | tetszett ez a pipiskének, törte az eszét, hogy mit kellene
982 6, 9 | s meg se állt, míg ahhoz az odvas tölgyfához nem ért,
983 6, 9 | ahol a fülesbagoly lakik. Az akkor is kint ült a küszöbön,
984 6, 9 | harmadszorra hallotta meg az alázatosan hajlongó pipiske
985 6, 9 | örvendezett a bagoly. - Már amikor az erdőszélen lebegtél, mondtam
986 6, 9 | majd megalkuszunk.~No, az alku könnyen ment. Pipiske
987 6, 9 | mester rátette a mutatóujját az első sorra.~- Ez az első
988 6, 9 | mutatóujját az első sorra.~- Ez az első sor azt kérdezi, hogy
989 6, 9 | sikoltotta a tudósnak, s kirepült az iskolából. De már az erdőszélen
990 6, 9 | kirepült az iskolából. De már az erdőszélen megint csak azt
991 6, 10| fúj furulyát a gallyon.~„Az ég fényeskedik, harmat permetezik,~
992 6, 10| fáknak,~asztal terül már az égi madárkának.~Ahol kiteleltem,
993 6, 11| körtefa van a közepében. De az aztán olyan, hogy oda nem
994 6, 11| olyan, hogy oda nem adnám az egész szőlőhegyért. A király
995 6, 11| nagyságúak, aranysárgák az egyik oldalon, nevető-pirosak
996 6, 11| kikezdték belőle kettőt. Az egyiket rajta is kaptam,
997 6, 11| tőlük a gyümölcs. Bizonyosan az egész rokonságát meghívta
998 6, 11| egész rokonságát meghívta az a kis égetnivaló, akivel
999 6, 11| ez a falánk had föleszi az egész termést. Kétségbeesve
1000 6, 11| egyszerre csak rám kiált valaki az öreg nyárfáról:~- Kell-e
1-500 | 501-1000 | 1001-1029 |