Rész, Fejezet

 1   1,  1 |       neked karikás ostorral főzik ma a vacsorát!~
 2   1,  2 |         gondom terád is. Te leszel ma nékem az udvari inasom.
 3   1,  7 |          elül a csurgásba menekül, ma is azt mondják: okos, mint
 4   1,  8 |           hétköznapi kenyérhaj ám. Ma olyan jó kedve volt a gazdámnak,
 5   1,  8 |           úgy nekilódult, hogy még ma is szalad, ha haza nem ért.
 6   1,  10|          kelep, kelep...~S még tán ma is kelepelne, ha nagyanyó
 7   1,  14|     napocska, de korán felébredtél ma! Hiszen tán még a kakas
 8   1,  15|        Tejite.~Ó, nem tudom én még ma se kimondani, micsoda szomorúság
 9   1,  16|            Azt jelentette be, hogy ma este lesz a híres bababál.
10   1,  17|          sóhajtott.~- Ki ád nekünk ma tejet?~- Ki ád? Azt nem
11   2,  2 |        Kereste az utat, de még tán ma se találta volna meg, ha
12   2,  4 |         ment bújában, hogy még tán ma sem állt meg.~Nem maradt
13   3,  3 |            úgy elszaladt, hogy még ma se állt meg.~Sündisznócska
14   3,  6 | selyempaplant.~„Ej, de melegen süt ma a napocska!” - gondolta
15   4,  5 |         Ugyan micsoda öröm érhette ma a mi kis gazdasszonyunkat?
16   4,  5 |         nagy bölcsen:~- Bizonyosan ma fogott először egeret életében.
17   5,  4 |           a jászolba, hogy még tán ma is benne volnék, ha Csacsadér
18   5,  4 |          nem utoljára.~Virgonc még ma is megvan, nagyon jámbor
19   6,  3 |            hogy hol terítenek neki ma ebédre?~Mikor a tudós bagoly,
20   6,  3 |          mester -, úgy érzem, hogy ma valami különös szerencsém
21   6,  3 |           jámbor.~- De érzem, hogy ma valami különös szerencsém
22   6,  3 |      mégiscsak valami szerencse ér ma engem - csóválja a mester
23   6,  3 |            én ezt már reggel, hogy ma valami különös szerencse
24   6,  8 |  leroskadtak, odaszoktak a gólyák. Ma csak egy-két magas falomladék
25   6,  12|         körül. Szívszaggató sírása ma is fülemben cseng. S ma
26   6,  12|            ma is fülemben cseng. S ma is jobban fáj a szívemnek,