Rész, Fejezet
1 1, 2 | maradok tovább, ahol még arra se tartanak érdemesnek,
2 1, 5 | Ahogy ott töprenkedik, arra ment egy szénásszekér. Talpas
3 1, 5 | Elment a kedve, amikor arra gondolt, hogy otthon a kis
4 1, 12| fagyva. De bizony szőtt arra a tél olyan gyönyörű virágos
5 1, 12| éppen elegendő nagy volt arra, hogy ki lehessen rajta
6 1, 12| bántja többet a macskákat, arra akármelyiketekkel fogadok
7 1, 13| hogy tán sohase megy többet arra. Leült az eperfa tövébe,
8 1, 17| már kiállom Kecskemétig, arra fogadok.~- Én is - tódította
9 1, 17| velük, hogy akár erre, akár arra - mindenütt víz, víz, víz.
10 2, 2 | volna meg, ha a Morzsa kutya arra nem vetődik.~- Mi a szösz,
11 2, 3 | fiacskám, nincsen nekünk arra való pénzünk. Nem szegény
12 2, 3 | veszekedő, irigy madarat, mindig arra gondolok, hogy de sokkal
13 2, 4 | sárga cserebogár, amelyik arra repült, jobban meg tudná
14 2, 4 | cserebogarat. Elég az hozzá, hogy arra repült egy cinege, s odaszólt
15 3, 4 | Ráérünk még, Mackó bácsi, arra is. Tessék előbb falatozni
16 3, 6 | hogy ürgeszív legyen, aki arra meg nem indul.~- Úgy bizony,
17 3, 9 | Utcu tolla, motolla: kinek arra mi gondja! Hanem tudod mit,
18 4, 1 | valamirevaló gyerek meg tud felelni arra a találós kérdésre, hogy:
19 4, 3 | nyughatatlan volt az álma. Arra ébredt fel belőle, hogy
20 4, 7 | virágok mézét. De legalább arra megtanított a fűzfahegyi
21 4, 9 | hiszem: rá se tudnék nézni arra a csúnya takácsmesterre.~
22 5, 1 | marabu-várat, és visszaköltöznek arra a jó forró szerecsen homokra,
23 6, 1 | SÓLYOM VITÉZ~Sólyom vitéz arra ébredt föl a nyárfahegyi
24 6, 2 | tűnődik~ághegyen a csóka,~arra ballag éppen~Csalavér, a
25 6, 7 | bánatnak, ha egy reggel arra nem ébrednek a radnótiak,
26 6, 13| mondja a varga,~nem ér ő most arra,~mert ő most a csizmát~nagy
|