1-500 | 501-581
Rész, Fejezet
1 1, 1 | mégis úgy füstöl a levegő, hogy szinte kéklik. Katlan ide,
2 1, 1 | mondja azt a példabeszéd, hogy minden füstnek tűz az anyja.~
3 1, 1 | anyja.~Van is ott tűz olyan, hogy akkor is észreveszed, ha
4 1, 1 | Úgy fűt a nap az égen, hogy majd lángot vet bele a föld.
5 1, 1 | Hiába mondja neki az ürge, hogy hagyjon egy kicsit télire
6 1, 1 | szó semmit. Az is lehet, hogy nem hallatszik föl odáig
7 1, 1 | mondja, bizony nem bolond ő, hogy ingyen muzsikáljon, mikor
8 1, 1 | lustán hever az egész gulya, hogy messziről azt gondolná az
9 1, 1 | úgy szalad szét a világba, hogy meg se áll a széléig.~Mind
10 1, 1 | igaz ez, de az is igaz ám, hogy Bodri kutya is van a világon.
11 1, 1 | drága jó krumplis tarhonyát, hogy csak úgy hiába lógassa a
12 1, 1 | maradsz a gulyánál. Vigyázz, hogy hiba ne essék. A Kormos
13 1, 1 | gondod legyen, mert tudod, hogy az könnyen megvadul.~Ezzel
14 1, 1 | semmi galiba Ötömösön.~Ni, hogy utasítja rendre a kisborjút,
15 1, 1 | gulyás, addig-addig néz, hogy egyszer csak elhomályosodik
16 1, 1 | Bunda, bunda, bunda, Bodri, hogy a bunda? - dongják mérgesen
17 1, 2 | minálunk tegnap délután, hogy olyant még a mesében is
18 1, 2 | a fejem a szemöldökfába, hogy még most is sajog.~- Jaj,
19 1, 2 | melegedve a főzésbe-sütésbe, hogy se hallott, se látott. Lekvárkeverő
20 1, 2 | gyűszűnyi cseréplábasban. De hogy az a gonosz kanál nem akart
21 1, 2 | koppantott vele a lábasra, hogy egyéb se maradt belőle,
22 1, 2 | se tartanak érdemesnek, hogy meghívjanak egy kis ozsonnára.~-
23 1, 2 | asszonyságokat!~Csak az a szerencse, hogy az urak és az asszonyságok
24 1, 2 | a terített asztal körül, hogy le se tudtak ülni, míg Panka
25 1, 2 | ültetni.~- Látszik a jámboron, hogy sohse járt még ilyen úri
26 1, 2 | kívánom az ebédet, örülök, hogy így eltaláltam a szájuk
27 1, 2 | vendégek megrémültek, de úgy, hogy azt nem lehet kimondani.
28 1, 2 | megcsóválták a fejüket, hogy máig sem lehetett őket megállítani,
29 1, 2 | kardját, csak az a szerencse, hogy a kard beleakadt a kéményseprő
30 1, 2 | lett volna olyan csetepaté, hogy olyat még nem látott a világ.~
31 1, 2 | gazdasszonynak ajánlom, hogy kutyára, macskára ne bízza
32 1, 3 | megszoktuk, ő is megszokta, hogy Mitvisznek hívják.~Mitvisznek
33 1, 4 | egyszerre eszébe jutott neki, hogy mindjárt itthon lesz anyu,
34 1, 4 | kerekre tudja mereszteni, hogy azt csupa szomorúság látni.~-
35 1, 4 | kertbe, ha attól nem félne, hogy besározza odalent az apu
36 1, 4 | szépen a szemedet, s vigyázz, hogy le ne rúgd magadról a paplant.~
37 1, 4 | szófogadó teremtés inkább, hogy ahogy lefektetik, mindjárt
38 1, 4 | bizonyos, csak az a kár, hogy nem olyan szép hosszú az
39 1, 4 | babát a párnácskára úgy, hogy az be is fogta a szemét,
40 1, 4 | képen szegénykét a lábával, hogy menten lebukott az ágyról.~-
41 1, 4 | sarkába a fejét, de úgy ám, hogy menten kettérepedt.~No,
42 1, 4 | akkorára tátod a szádat, hogy a füledig ér?! Megállj,
43 1, 4 | s úgy rázta a foga közt, hogy csak úgy csattogott szegénykének
44 1, 4 | vissza Zsemlye kevélyen, hogy valahány foga van, mind
45 1, 4 | elő az apu kampós botját, hogy Zsemlye dada jobbnak látta
46 1, 5 | Talpas mindig azt tartotta, hogy ő a legnagyobb úr a tanyán.
47 1, 5 | tövébe, s akkorát kukorékolt, hogy csak úgy reszketett bele
48 1, 5 | mert Talpasnak mondani. Még hogy ő rút volna? Akkora szeme
49 1, 5 | kávéscsésze, olyan foga, hogy a vasat elharapná, a farka
50 1, 5 | van cifrázva bogánccsal, hogy alig látszik a szőre. Nincs
51 1, 5 | Mire Talpas úgy megijedt, hogy hármat is lépett egyszerre
52 1, 5 | olyan kacagás az udvaron, hogy tán még most sincs vége.
53 1, 5 | úgy orron ütötték vele, hogy eljajdította magát:~- Brrr,
54 1, 5 | kedve, amikor arra gondolt, hogy otthon a kis gazda keresi
55 1, 5 | Bele is ütötte a fejét, hogy csak úgy koccant. S még
56 1, 5 | még rá se ért gondolkodni, hogy mi történt, már akkor cirógatta
57 1, 5 | Talpas úgy elszaladt, hogy meg se állt a hetedik utcáig.
58 1, 5 | napos oldalán, s várta, hogy mikor szólítja vacsorához
59 1, 5 | Most hitte még csak igazán, hogy álmodik. Egy nagy jégtáblán
60 1, 5 | városból, észre se vette, hogy a Tisza jegén vackolt meg
61 1, 5 | ember vigyázzon magára, hogy valahogy erre a tájékra
62 1, 6 | zsugorodva.~Az asszony megijedt, hogy olyan egyszerre elszótlanodtam.
63 1, 6 | Jobban tudom én, mint te, hogy mit kell csinálni.~Azzal
64 1, 6 | virágporral, látszott rajta, hogy a mézesboltban járt.~- Jepke! -
65 1, 6 | tapsikolt a két kis madárnak, hogy utoljára belefáradt. Szöszke
66 1, 6 | abbahagyták a morzsahordást, hogy föl ne ébresszék a kopogásukkal
67 1, 7 | csobánci agár. Hegyes a feje, hogy tűbe lehetett volna húzni
68 1, 7 | keszegé, hosszúk a lábai, hogy elfáradt, míg végignézett
69 1, 7 | végignézett rajtuk. A szeme, igaz, hogy kisebb volt a kávéscsészénél,
70 1, 7 | bezzeg akkorára nyúlt a füle, hogy paplan helyett használhatta,
71 1, 7 | fázott.~Ebből is láthatjátok, hogy milyen szép jószág lehetett
72 1, 7 | kölcsön a szomszédba. Igaz, hogy nem is volt több agár a
73 1, 7 | inaltak előle a nyulak úgy, hogy mire ő kiért a mezőre, azok
74 1, 7 | hatodik határban tudakolták, hogy van-e jó káposztatermés.
75 1, 7 | káposztatermés. Ebből is láthatjátok, hogy milyen okos állat volt a
76 1, 7 | fölcsapta a fülit a két vállára, hogy azzal is kevesebb legyen
77 1, 7 | sütkéreztek a déli verőfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta
78 1, 7 | mikor azzal biztatta őket, hogy nem akar ő semmi rosszat,
79 1, 7 | míg utoljára észrevette, hogy nem is éhes ő, hanem szomjas.
80 1, 7 | ahogy belenéz, látja ám, hogy ugyancsak hunyorítgat rá
81 1, 7 | nézett volna olyan haragosan, hogy a Cickének egyszerre elment
82 1, 7 | a csurgó-kútnál vízzel, hogy egész felüdült bele. Megállj,
83 1, 7 | hajtanak, el is fáradt úgy, hogy mire a csobánci patakhoz
84 1, 7 | lesz!~Az lett biz azzal, hogy mire haza-hazaért a csurgókútról,
85 1, 8 | olyan takarékos ember volt, hogy egész esztendőben nem evett
86 1, 8 | húsát odaadta Görgőnek, hogy ki ne ugassa a szeméből
87 1, 8 | ott szokott sétálgatni, hogy jobban essék a vacsora,
88 1, 8 | bíró kapuján, látja ám, hogy Zörgő odafönt zörög az ól
89 1, 8 | kedve volt a gazdámnak, hogy hozzádörgölte a kenyérkét
90 1, 8 | Zörgő, s úgy nekiiramodott, hogy ő már bent járt Nevenincsen,
91 1, 8 | étvágytól.~- Haragszom, hogy kést-villát nem adtak, mikor
92 1, 8 | nem adtak, mikor látják, hogy vendég van a háznál.~- Sose
93 1, 8 | én úgy belaktam nálatok, hogy holnap ilyenkorig sem éhezem
94 1, 8 | elálmosította.~- Annak, gazduram, hogy nem hallom már a csontjaim
95 1, 8 | van, de fogadok a felébe, hogy ha megtudja, beáll helyetted
96 1, 8 | kutyának.~Azzal úgy nekilódult, hogy még ma is szalad, ha haza
97 1, 9 | rétespásztor~dorombolja.~S hogy ne szálljon légy a~közelébe:~
98 1, 10| bizonyosan azt akarta mondani, hogy majd megjönnek azok, nem
99 1, 10| a kis unokáját hozza! S hogy még jobban megvigasztalja
100 1, 10| olyan ember ám nagyapó, hogy megharagudjon az öreg Bodrira,
101 1, 10| kár...~Nem is tudta nézni, hogy mit csinált az a csúf Bodri.
102 1, 10| hamma-mamamamm!~Annyit tett ez, hogy: szaladj hamar elejbük,
103 1, 10| Jaj, Márton, Márton, hogy szabadíthattad így magadra
104 1, 10| gyepen. De ki tehet róla, hogy nagyanyó két hétig oda volt,
105 1, 10| dobbantott nagyanyó a lábával, hogy csak úgy reszketett bele
106 1, 10| látott, aki azt nem látta, hogy nagyanyó milyen vitézül
107 1, 10| pálcikájával. Csak azt sajnálta, hogy alig suhintott egyet-kettőt,
108 1, 10| nagyapó! Meg kell nézni, hogy milyen kávét főzött a tiszteletedre!~
109 1, 10| annak mondta olyan nagyon, hogy befele, be vele! Itt szokott
110 1, 10| a görbe bottal akkorát, hogy ha az orrát éri Jancsi gólyának,
111 1, 10| mivel kelepelni. Szerencse, hogy a Jancsi nagyon szemfüles
112 1, 10| gólyának akkora borjúmájat, hogy alig bírta.~- Ezt azért
113 1, 10| mert neked köszönhetem, hogy ezután én hozhatom-vihetem
114 1, 11| HÉKÁM~Nemhiába, hogy minden kívánsága teljesedett
115 1, 11| kívánságokat talál ki néha, hogy majd elmén a hajam, ha hallom.~
116 1, 11| hanem kiáltott akkorát, hogy még a verebek is mind abbahagyták
117 1, 11| amit Pankának adhatnék, hogy legyen benne királyné. Nem
118 1, 11| szegény, látszott rajta, hogy senki se viseli gondját.
119 1, 11| ellenkeztem vele -, látod, hogy csupa mosdatlan.~- Ej, ej,
120 1, 11| tekintetét -, hát tehet ő arról, hogy nem találta reggel a szappant?
121 1, 11| harmadmagammal. Eszembe se jutott, hogy én most egy királynét cipelek
122 1, 11| ment az alattvalói hűsége, hogy még a vacsorára való kolbászkát
123 1, 11| kerekedett olyan kedve, hogy még az én bajuszomat is
124 1, 11| olyan dagasztásnak esett, hogy mind fölkörmölte a padlót.~-
125 1, 11| babadunnából olyan ágyat, hogy olyanban még álmodban se
126 1, 11| Úgy kiszökött az ajtón, hogy észre se vettük. Akárhogy
127 1, 11| volt, de úgy elgyalázódva, hogy rossz volt ránézni. Sáros,
128 1, 11| belebetegedett a nagy bánatába, hogy neki háládatlan alattvalója
129 1, 11| biztatóan vigyorgott rám, hogy minden foga kilátszott,
130 1, 11| nézett rám csillogó szemével, hogy majd megszólalt.~- Hát tudnál
131 1, 11| még kicsike, s azt mondja, hogy a cica bizonyosan hálálkodott.
132 1, 11| királynét, talán meg is engedi, hogy az alattvalóit megsimogassátok.~
133 1, 12| prémes bunda, de olyan ám, hogy a prémjét tavaly ilyenkor
134 1, 12| Misike. Lesz olyan dáridó, hogy még a Bodri is mákos rétest
135 1, 12| varjúvadászatot a nyárfásban, hogy belesüketül hét falu.”~Ha
136 1, 12| csatornában. Ő tudta, a jámbor, hogy került oda, hanem azt már
137 1, 12| édesanyját hívta. Az is lehet, hogy Palkóhoz folyamodott a maga
138 1, 12| kemény hógolyót gyúrt össze, hogy akár Bécset meg lehetett
139 1, 12| a megriadt kis jószágot, hogy annak egyszerre elment a
140 1, 12| gyönyörű virágos függönyt, hogy a körösi takácsok álmukban
141 1, 12| utas mulathatta magát vele, hogy körme hegyével olyan macskaformát
142 1, 12| elegendő nagy volt arra, hogy ki lehessen rajta látni
143 1, 12| Palkó -, ha tudtam volna, hogy összekerülök veled, hoztam
144 1, 12| szereted! Úgy szereted, hogy hógolyóval traktálod! -
145 1, 12| szeme akkorát villámlott, hogy Palkó az ajtónak szaladt
146 1, 12| bizony meg nem tudom mondani, hogy esett Piros Palkónak másnap
147 1, 12| másnap a varjúvadászat. Hanem hogy világéletében sohase bántja
148 1, 13| délután úgy tüzelt a nap, hogy még tán a tücsöknek is melege
149 1, 13| kicsit elbúsulta magát, de hogy széttekintett a konyhában,
150 1, 13| köcsögöt, s ki akarta próbálni, hogy belefér-e a feje. Boriska
151 1, 13| szaladt onnan olyan ijedten, hogy tán sohase megy többet arra.
152 1, 13| egyszer csak látja ám, hogy valami gömbölyű mozog a
153 1, 13| csendesen. Úgy megörült Micóka, hogy minden bánatát elfelejtette.
154 1, 13| játék? De lesz ám olyan, hogy Boriska még álmában se lát
155 1, 13| magát olyan keservesen, hogy olyat igazán még álmában
156 1, 13| De csak azt nyerte vele, hogy a válla is mind összeszurkálódott,
157 1, 13| mentén, de olyan sebesen, hogy Micóka alig bírta szemmel
158 1, 13| Boriska olyan jóízűt nevetett, hogy majd elejtette a gyertyát.~-
159 1, 14| s úgy alábújt egyszerre, hogy még csak egy szála se látszott
160 1, 14| s az volt az első dolga, hogy megveregette a kalitkája
161 1, 14| törülközőkendővel, hadd gondolja, hogy éjszaka van - maga meg kisuhant
162 1, 14| aranyos gazdasszonykám! Hogy aludtál, mit álmodtál, tündérszép
163 1, 14| a mi kis gazdasszonyunk, hogy hol a tejeslábas! Még azt
164 1, 14| tejeslábas! Még azt is tudja, hogy hol a Bogár kutya reggeli
165 1, 14| elvicsorította a száját, hogy minden foga kilátszott.~-
166 1, 14| előbb, Kormos komám?~- Azt, hogy ez a híres gazdasszony föl
167 1, 14| szorgalmas kislányukat, hogy csupa csuda. Igaz, hogy
168 1, 14| hogy csupa csuda. Igaz, hogy apuka, mikor belekóstolt
169 1, 14| csúfolódtak összevissza, hogy egészen belezavarodott a
170 1, 15| a jégvirágos ablakunkat, hogy ijedelem volt hallani.~-
171 1, 15| többet semmit. Beláttam, hogy nagyanyónak igaza van: nem
172 1, 15| senki meg nem kérdezte tőle: hogy a macska, nénike? Akit megkínált
173 1, 15| de szinte örült már neki, hogy nem akad gazdája a Cirmosnak.
174 1, 15| sírhatnékja van. Boldog isten, hogy jóllakik majd a két árva
175 1, 15| Nagyanyó már szinte érezte, hogy süt a meleg kemence, hogy
176 1, 15| hogy süt a meleg kemence, hogy párázik az asztalon a forró
177 1, 15| tölteni. Aztán nem tűri ám, hogy haragosan kiáltsanak rá.~
178 1, 15| Aki a Cirmosra azt mondja, hogy haszontalan macska, annak
179 1, 15| olyan hangosra fogta a szót, hogy nemcsak az öregúr ámult-bámult,
180 1, 15| elszaladt a búzásszekerek alatt, hogy tán a világból is kiszaladt.
181 1, 15| beszédet. Ő csak annyit tudott, hogy oda van a Cirmos. A legszebb
182 1, 15| úgy fogott a haszontalan, hogy a ködmönkémen keresztül
183 1, 16| egyszer csak hallom ám hogy a papírkosár elkezd sétálgatni
184 1, 16| Mert minálunk az a törvény, hogy mikor én leülök írni, akkor
185 1, 16| legelészgettek benne. De annyian ám, hogy alig találtam köztük az
186 1, 16| volt. Azt jelentette be, hogy ma este lesz a híres bababál.
187 1, 16| bababál. Az pedig arról híres, hogy Panka járja benne a pilletáncot.~„
188 1, 16| választ. - Mindig hallottam, hogy a pillék tél derekán báloznak.”~
189 1, 16| pislogott a rubinszemével, hogy magam is félve vettem el
190 1, 16| Muszi-nyuszi, mi lehet ebben, hogy ilyen szépen össze van hajtogatva?!~
191 1, 16| magamtól is fölérhetném ésszel, hogy a pille nem táncolhat szárny
192 1, 16| ha szólnék a tündéreknek, hogy hozzanak szárnyat Pankának.
193 1, 16| tündérkirálynőnek, apu, hogy azt a csipkeruhát is hozza
194 1, 16| postástól. - Csak attól félek, hogy már elsuhogott a tündérkirálynő.”~„
195 1, 16| magam is mindig úgy láttam, hogy a pillangók gombos cipőben
196 1, 16| apu, milyen édes! Nézd, hogy illik még a babám lábára
197 1, 16| mondom -, én nem láttam, hogy itt járt volna. Anyu se
198 1, 17| Móric azt álmodta éppen, hogy egy kis fehér egérnek már
199 1, 17| elaludni többet.~- Meghiszem, hogy a kémény mögött éjszaka
200 1, 17| Nem tudsz úgy elbújni, hogy meg ne találjalak.~- De
201 1, 17| Azért keltettelek föl, hogy gyere te is.~Erre aztán
202 1, 17| keresztül a káposztás kerten, hogy azzal is rövidebb legyen
203 1, 17| kis-kis idő, úgy elhagyták, hogy mikor egyszer Huppuj visszanézett,
204 1, 17| kökénybokor.~Jó reménység fejében, hogy hátha beljebb, hátha beljebb -
205 1, 17| addig kódorogtak az erdőben, hogy eltévedtek.~- Erre gyere,
206 1, 17| Emerre gyere, mondtam, hogy erre van a széle.~De csak
207 1, 17| ütötte rá Móric. - Tudod-e, hogy már dél van?~- A napról
208 1, 17| hallatszott, hol amarrul.~No, hogy aztán odaértek az érhez,
209 1, 17| se avval nem törődött, hogy biz ez a víz egy kicsit
210 1, 17| most meg az történt velük, hogy akár erre, akár arra - mindenütt
211 1, 17| is szégyenkezve intett, hogy: meg ám, volt ám.~Nem tudták
212 1, 17| tudták kiállani szó nélkül, hogy olyan jó kedve van a kis
213 1, 17| kedve van a kis nyúlnak, hogy el sincs fáradva, megkérdezték:~-
214 1, 18| kécskei kecskebálon~fogadom, hogy nem lesz párom~- mek-mek-mek!”~
215 2, 1 | készülődésben! Ejnye, de jó, hogy eszébe jutottak, örömében
216 2, 1 | kiscsirke pedig úgy megijedt, hogy azt se tudták, melyikük
217 2, 1 | de aztán eszébe jutott, hogy ő az öregebb, s neki kell
218 2, 1 | állhatta meg szó nélkül.~- Hogy ti össze nem vesznétek? -
219 2, 1 | elfelejtette a két kiscsirke, hogy ők meg vannak ijedve. Fölborzolták
220 2, 1 | a bóbitáját. - Én tudom, hogy össze nem veszek veled.~-
221 2, 1 | Kendermagos.~Búbos fölágaskodott, hogy nagyobbnak lássék, és elsipította
222 2, 1 | Kendermagos akkorát ugrott, hogy szinte puffant, mikor visszaesett.~-
223 2, 1 | Kendermagos kopasz nyakára, hogy belepirosodott.~- Nesze,
224 2, 1 | Nesze, te csupa nyak! Látod, hogy nem én veszek össze!~- Nesze,
225 2, 1 | Kendermagos a Búbos kontyába, hogy csak itt-ott maradt belőle. -
226 2, 1 | belőle. - Mondtam, ugye, hogy én nem veszek össze!~Hopp! -
227 2, 1 | vitézt körmölte képen úgy, hogy még akkor is jajgatott szegény
228 2, 1 | futott a vályúhoz.~- Hát ti hogy kerültetek a vízbe, haszontalanok? -
229 2, 1 | kaszanyűgvirág hosszú szárát, hogy hátrakösse vele a kiscsirkék
230 2, 2 | Hanem azért harmadnapra, hogy megint elunta magát, megint
231 2, 2 | s lépten-nyomon megállt, hogy a Jércike jól szemügyre
232 2, 2 | patakparton olyan porcfű terem, hogy ránézni is gyönyörűség.
233 2, 2 | kár, nagyon megbántam már, hogy a tanyáról eljöttem - búsult
234 2, 2 | megszégyellte magát, s megfogadta, hogy többet nem megy világot
235 2, 2 | belekezd a mondókájába, hogy mennyire unja már magát
236 2, 3 | kiabáltak az utcán:~- Nini, hogy viszik azok a kenyerek ezt
237 2, 3 | volt, s azt is megengedte, hogy az aranyozott rácson keresztül
238 2, 3 | az volt. Nem is hittem, hogy nem a tündérek kertészkednek
239 2, 3 | hegyiben, de olyan szép madár, hogy nem lehet azt szóval kimondani.
240 2, 3 | kiterjesztette, s megláttam, hogy szivárványszín szeme van
241 2, 3 | felém, akkorát rúgtam rajta, hogy a kerítésig gurult. S még
242 2, 3 | mondtam, s kivallatta velem, hogy mi lelt. Sírva-ríva könyörögtem
243 2, 3 | Szegény azt se tudta örömében, hogy simuljon hozzám. Bizonyosan
244 2, 3 | vettem annyi bátorságot, hogy szegény zsellérgyerek létemre
245 2, 3 | madárnak az volt az első dolga, hogy fölrepült a szalmás ól tetejére,
246 2, 3 | olyan haragosan nézett, hogy szinte megijedtem tőle.
247 2, 3 | kezemhez vágott éles csőrével, hogy fölhasította az ujjam. Nehéz
248 2, 3 | szárnyával pedig úgy fejbe ütött, hogy leestem a köszörűkőről,
249 2, 3 | Csak most vettem észre, hogy csupa rongy a csizmája.
250 2, 3 | rosszabb volt azt látni, hogy milyen csúful lenézi a páva
251 2, 3 | s úgy meggázolta őket, hogy alig lihegtek az ártatlanok.
252 2, 3 | s akkorát rántott rajta, hogy fölkapta volna Pillikét,
253 2, 3 | küszöbben. Nyávogott szegény, hogy majd belesüketültem. Szerencse,
254 2, 3 | belesüketültem. Szerencse, hogy a nagy sivalkodásra előugrott
255 2, 3 | A Bundás úgy megijedt, hogy kiszaladt az utcára, s én
256 2, 3 | én magam is azt néztem, hogy merre bújjak. A páva meg
257 2, 3 | egyre jajgatott, de úgy ám, hogy az egész utca népe a kapuhoz
258 2, 3 | madarat, mindig arra gondolok, hogy de sokkal többet ér nála
259 2, 4 | van neked?~- Nem tudom én, hogy micsoda, de mégse adom oda -
260 2, 4 | hatrongyosi bíró kakasát, hogy egyszeribe eleresztette
261 2, 4 | cserebogarat. Elég az hozzá, hogy arra repült egy cinege,
262 2, 4 | maga közül a negyediket, hogy az meg se állt addig, ameddig
263 2, 4 | még jobban megfogadták, hogy nem hallatszik több kakasszó
264 2, 4 | Bizony az lett a vége, hogy a harangozó kakasát is elüldözték
265 2, 4 | Majd azok mutatják meg, hogy ki az igazi kakas, akik
266 2, 4 | úgy világnak ment bújában, hogy még tán ma sem állt meg.~
267 2, 4 | ugrott le a padlás szájából, hogy menten kitörte a nyakát.~
268 3, 1 | kiskorában, a vakondokiskolában, hogy úgy szép a herceg, ha tiszta.~
269 3, 1 | maga idején. Elég az hozzá, hogy nincs csengő, nincs inas:
270 3, 1 | nyalka legény lesz belőle, hogy hanyatt vágódik a szőrén
271 3, 1 | csak azért van neki szeme, hogy legyen, de hasznát nemigen
272 3, 1 | a földvári hercegeknek, hogy mezítláb járnak.~Hanem azért
273 3, 1 | lakik akkora palotában, hogy elég volna három falu egerének.
274 3, 1 | nem földvári herceg. Igaz, hogy az egyebet se tanul gyerekkorától
275 3, 1 | birodalma minden zegét-zugát, hogy nem tolakodott-e be valaki.
276 3, 1 | úgy vágta képen az egeret, hogy a szeme is szikrázott bele.~-
277 3, 1 | elvitte a fekete bundát, hogy még most is szalad, ha meg
278 3, 1 | Annyi férget elpusztít, hogy azért el lehet neki nézni,
279 3, 2 | Hörcsög-tanyán annyi eleség, hogy még rám is pusztul. Könnyen
280 3, 2 | tessékelte be Ürge mestert, hogy eldicsekedjék neki a gazdagságával,
281 3, 2 | jámbor, abban reménykedett, hogy tán megesett a Hörcsög gazda
282 3, 2 | külön-külön raktározva, de annyi, hogy Ürge mester még álmában
283 3, 2 | mesternek, s úgy vágta pofon, hogy a szeme majd kiugrott. Lökte,
284 3, 2 | Sivalkodott Ürge mester, s örült, hogy elvihette megszaggatott
285 3, 2 | kerülte körül a határt, hogy rendben van-e minden. Egy
286 3, 2 | között a Hörcsög gazdát úgy, hogy egy szikra élet nem maradt
287 3, 3 | vetette oda a fahegyről:~- Hogy ki az úr az erdőben? Hát
288 3, 3 | ütött a fára tányértalpával, hogy a hernyócskák egyszerre
289 3, 3 | horkantott az haragjában, hogy Harkály mester leejtette
290 3, 3 | úgy elfogta a reszketés, hogy menten lekonyult a bajusza.~-
291 3, 3 | szégyenlette legjobban, hogy neki még vénségére se nőtt
292 3, 3 | kacagott Mackó úr akkorát, hogy Sündisznócskának összeütődtek
293 3, 3 | olyan futás az erdőben, hogy szem nem látta mását! A
294 3, 3 | akkora hatalmad még sincs, hogy az erdőkerülőt meg tudnád
295 3, 3 | Sündisznócska pedig olyat sikoltott, hogy majd beleszakadt a tüdeje:~-
296 3, 3 | meglátta, úgy elszaladt, hogy még ma se állt meg.~Sündisznócska
297 3, 4 | lecsukódott a szeme, mikor hallja, hogy két cinegemadár beszélget
298 3, 4 | Sündisznócskától hallottam, hogy ő medvén szokott lovagolni.
299 3, 4 | portékát, előttetek vallja be, hogy nem mondott igazat.~Nagy
300 3, 4 | bátyámuram, jaj, de örülök, hogy látom! Hogy-mint szolgál
301 3, 4 | van urambátyámnak! Hát már hogy lovagolnék én medvén, amikor
302 3, 4 | medvén, amikor azt se tudom, hogy mi az a lovaglás!~Megint
303 3, 4 | erőt vett rajta a nevetés, hogy csak úgy reszketett bele
304 3, 4 | Te mesélted a cinegének, hogy énrajtam szoktál lovagolni!~
305 3, 4 | a szemébe mondjad neki, hogy nem mondott igazat, mert
306 3, 4 | igazat, mert te nem mondtad, hogy medvén szoktál lovagolni.~-
307 3, 4 | begurult a bozótba.~De a medve, hogy nem hallotta a csörtetést
308 3, 4 | az egy van. Engedje meg, hogy ide erősíthessem magam.~-
309 3, 4 | magát, lelkem Mackó bácsi, hogy úgy csípik a legyek. Mit
310 3, 4 | az urabátyja füle tövére, hogy csak úgy sajgott.~- Hagyd
311 3, 4 | ketten, hanem tizenketten, hogy hírét hallották, mi készül
312 3, 4 | sündisznócska medveháton!~- Hogy adod a lovad, sündisznócska?~-
313 3, 4 | úgy bebújt a barlangjába, hogy tavaszig hír se jött felőle.
314 3, 5 | én apukámnak, anyukámnak, hogy küldjenek nekem egy angyalos
315 3, 5 | Azt üzeni apuka, anyuka, hogy szófogadó, jó kislány légy
316 3, 5 | azt látni kellett volna, hogy elfogta a pulykaméreg egyszerre
317 3, 5 | szőlőkaróval a postást, hogy az menten otthagyta a hivatalát.
318 3, 5 | különb hírhordót is! Tudom, hogy a szarka nem tud mit csinálni
319 3, 5 | küldeni apukának, anyukának, hogy vegyenek nekem egy bodor
320 3, 5 | Bizonyosan azt meséli, hogy milyen nehéz volt neki ez
321 3, 5 | a szarka, Panka lelkem, hogy a jó gyerek nem parancsot
322 3, 5 | megkéri őket.~Máig is örülök, hogy ott nem voltam, mikor Panka
323 3, 5 | pedig kereken kimondták, hogy ők nem vállalnak olyan szolgálatot,
324 3, 5 | anyukához, mondd meg nekik, hogy küldjenek nekem egy szép
325 3, 5 | Akkorra úgy megnő a szakállam, hogy háromszor csavarhatom a
326 3, 5 | fodormentacukorral is megkínálta, hogy jobb kedve legyen az úton.
327 3, 5 | vendégséget, de azt mondta, hogy ő nem él cukorral, mert
328 3, 5 | lesz itt napernyő annyi, hogy akár a Mitvisz is napernyő
329 3, 6 | annyira rossz néven vette, hogy nemcsak a két lábát, hanem
330 3, 6 | bizonyosan annyit tesz az, hogy: legyen a tiéd, csinálj
331 3, 6 | s úgy meg van dermedve, hogy se kezét, se lábát nem bírja.~
332 3, 6 | ennek az istenadta állatnak, hogy keresztülalussza ezt a gonosz
333 3, 6 | neki ételre-italra. Kár, hogy a szegény ember is úgy nem
334 3, 6 | cselekedhetik.~No, az igaz, hogy most a szegény ürge se sokra
335 3, 6 | amit ő kutyául beszél. Azt, hogy: vigyük haza az ürgét Rózsikának.~
336 3, 6 | sikoltott annak Rózsika akkorát, hogy a Hattyú egyszerre elejtette
337 3, 6 | is akkorát ugrottam tőle, hogy meg se álltam a harmadik
338 3, 6 | szájával, de olyan édesen, hogy ürgeszív legyen, aki arra
339 3, 6 | légy ám, ürge babácska, hogy te is ki ne törd a nyakadat
340 3, 6 | Bizonyosan azt álmodta, hogy bársony fűben heverészik,
341 3, 6 | meglát?~Ürge baba azt mondta, hogy nem akar ő járni sehogy
342 3, 6 | az ajtót nyitva hagyom, hogy ne félj egyedül a szobában.~
343 3, 6 | kályha addig-addig duruzsolt, hogy ürge baba egyszer csak lerúgta
344 3, 6 | kisuttyant a nyitott ajtón, hogy azóta se láttuk. Lám, milyen
345 3, 6 | láttuk. Lám, milyen jó, hogy mezítláb volt, így nem csúszhatott
346 3, 6 | vele, mondjátok meg neki, hogy hozza vissza a szoknyánkat
347 3, 7 | Nagyon szeretném megmondani, hogy melyiket minek hívták, de
348 3, 7 | bíbictől azt hallottam, hogy az egyiknek Csiga volt a
349 3, 7 | eszik. Már olyanformán, hogy kirántja a csigabigát a
350 3, 7 | nagyon szeretném elmesélni, hogy a Csiga szarva nagyobb-e,
351 3, 7 | Úgy behúzódtak a házukba, hogy még a szarvuk hegye se látszik
352 3, 7 | is behúzták maguk után, hogy hűvösebb legyen odabent,
353 3, 7 | legalább azt se hallják, hogy a szúnyog-prímás a hegedűjét
354 3, 7 | természete van a csigának, hogy durcás és kötözködő, ha
355 3, 7 | bukik le a tormalevélről, hogy szinte nyekken. Sebaj, nem
356 3, 7 | a csigabigák az orrukat, hogy mindjárt eleredjen a vére.~-
357 3, 7 | csak akkor jutott eszibe, hogy a csigabigák nem tartanak
358 3, 7 | tartanak maguknak kezet, hogy ne kelljen kesztyűre költeni.
359 3, 7 | rázták egymásnak a szarvát, hogy csak úgy recsegett bele
360 3, 7 | Biga, s úgy nekilódult, hogy meg se állt, csak egy körömfeketényire.
361 3, 7 | Onnan nem állhatta meg, hogy vissza ne nézzen. Hát Csiga
362 3, 7 | gyorsan magára kapta a házát, hogy még csak jó éjszakát se
363 3, 7 | magára csapta az ajtót, hogy tán ki se nyitja jövő ilyenkorig.~
364 3, 8 | fülemüléim! Nem látjátok, hogy Pannika jött hozzátok? Merre
365 3, 8 | a fülecskéje, különösen hogy a szél gorombáskodni kezdett.~-
366 3, 8 | Olyan sebesen suhant vissza, hogy szél uram sem érte utol.
367 3, 8 | díványpárnára szép vigyázatosan, hogy meg ne üsse magát, ha gurulhatnékja
368 3, 8 | szarva.~- Azt kérdezed, hogy hát most nem tavasz van?
369 3, 8 | mérgesen döfködött a szarvával, hogy Pannika egész megijedt tőle.~-
370 3, 8 | ilyen vastag falú házam, hogy meghúzódhassam benne. Úgy
371 3, 8 | elalszom én ebben tavaszig, hogy te se különben a hattyútollas
372 3, 8 | össze csigabiga a szarvát, hogy a Pannika jó szíve megesett
373 3, 8 | Majd a tavaszon elmondom, hogy mit álmodtam a télen!~Azzal
374 3, 9 | az öreg papucsosmester, hogy ő a feje tetejével lát.~-
375 3, 9 | lát.~- Ebből is kitetszik, hogy valami előkelő nemzetség
376 3, 9 | az egyik kis Csupaszem -, hogy mink a fejünk tetején látunk.~-
377 3, 9 | ám elkotródni az iszapba, hogy hirtelenében kalapot ne
378 3, 9 | kalaposmesterséget. Azt mondja, hogy csak olyan éhenkórász népeknek
379 3, 9 | vízbéli nemes, de papucsban, hogy meg ne szúrja a talpát a
380 3, 9 | az éjszaka.~- Szerencséd, hogy elhordtad az irhád, mert
381 3, 9 | majd megmutattam volna, hogy hasznát tudom venni a szememnek -
382 3, 9 | akkorát ugrott föl a dombra, hogy szinte puffant.~- Hová,
383 3, 9 | fejüket, mikor meghallották, hogy mi járatban van az öreg
384 3, 9 | Csupaszemnek olyan melege, hogy mire felére kapaszkodott
385 3, 9 | mesterember nem élhet meg anélkül, hogy körül ne nézzen egy kicsit
386 3, 9 | Mérgében úgy nekirugaszkodott, hogy három ugrással fent volt
387 3, 9 | fölágaskodott a két hátulsó lábára, hogy jobban körülnézhessen.~Nini,
388 3, 9 | érte föl ésszel a jámbor, hogy őbenne volt a hiba. Visszafelé
389 3, 9 | úgy elbújt a nádtorzsába, hogy gólya legyen, aki megtalálja.
390 3, 9 | megtalálja. Attól félt, hogy megkérdezik tőle a porontyai,
391 4, 1 | arra a találós kérdésre, hogy: ha felveszik is sír, ha
392 4, 1 | No, én meg azt mondom, hogy azért se a lánc biz az,
393 4, 1 | kislánynak egyéb baja, csak hogy nem akarja otthagyni a jó
394 4, 1 | asztalhoz ül is, akkorákat ásít, hogy attól félek, csészéstül
395 4, 1 | miákol, mert azt gondolja, hogy Panka ővele csúfolódik.
396 4, 1 | egyéb, csap olyan üvöltést, hogy még a holdvilág is eltátja
397 4, 1 | Hanem azért sajnálom őket, hogy mind halálra itatod már
398 4, 1 | egyszer egy öreg bagolytól, hogy az álmatlanság ellen nincs
399 4, 1 | Panka rúg magán akkorát, hogy csak úgy csikorog bele az
400 4, 1 | meg szó nélkül:~- Igenis, hogy lába kelt. Láttam is, mikor
401 4, 1 | Panka akkorát rikkantott, hogy túltett egy erdőre való
402 4, 1 | füle. De van ám lába olyan, hogy beállhatna ugróművésznek:
403 4, 1 | Hanem azért meglakolsz, hogy kicsúfoltál!~Kis markába
404 4, 1 | fejét, s azon tűnődött, hogy is bosszantsa meg azt a
405 4, 1 | diadalmasan. - Fogadom, hogy ez se csúfolódik többet!~
406 4, 1 | beleeresztette.~- Tudom, hogy ő se szeret a sötét szobában.
407 4, 1 | még álmában is mosolyog, hogy így kifogott a láthatatlan
408 4, 2 | trombitása is. Az a kötelessége, hogy napkeltekor kiálljon a kaptárajtóba,
409 4, 3 | vendégeskedett, és úgy kell lenni, hogy ott dörzsölhette le az álommézet
410 4, 3 | akkora nyílás támadt rajta, hogy a nyughatatlan méhecske
411 4, 3 | Arra ébredt fel belőle, hogy a napsugár besüt a hasadékon.~-
412 4, 3 | Kerekedett is olyan kedve, hogy alig bírt vele.~- Majd megmutatom
413 4, 3 | elcsodálkozott, mikor látta, hogy mennyi cseresznyevirág-szirom
414 4, 3 | utoljára.~Jó szerencse, hogy éppen akkor mentem végig
415 4, 3 | előbb megígértetem vele, hogy soha többet az életben nem
416 4, 4 | harangok mind azt bizonygatták, hogy Tamás úrnak igaza van.~A
417 4, 4 | utána a vasas ajtót úgy, hogy a nagy begyű galambok mind
418 4, 4 | nagyasszony tulipántos ládája. Hogy legalább az unokáit nézné
419 4, 4 | azok az alföldi gyerekek, hogy mit teremnek az erdélyi
420 4, 4 | annyi aranyszínű mézet, hogy Tamás úr nem győzte mérni.
421 4, 4 | győzte mérni. Csak az a kár, hogy a magas hegyek közt hamarább
422 4, 4 | Zümmögjétek el az unokáimnak, hogy szeretném őket látni! Siessetek
423 4, 4 | szegény feje?~Ej, de jó, hogy ott áll a hárságy végiben
424 4, 4 | Tamás úr, s azt is tudja, hogy nem jó elmaradni azoktól,
425 4, 5 | akkorát csókolt az apukáján, hogy csak úgy csattant.~Cili
426 4, 5 | a katonák. De annyi ám, hogy Pipuci csodálkozva csapta
427 4, 5 | Igazában maga se tudta apuka, hogy mit feleljen. Neki bizony
428 4, 5 | föld se kérdi azt sohase, hogy ki szórta tele virággal,
429 4, 5 | tele virággal, se az ég, hogy ki hintette tele csillaggal.~
430 4, 5 | Hitetlenkedve csóválta meg a fejét, hogy csak úgy lobogott bele az
431 4, 5 | Mitetszik bácsi boltjában, hogy ott mesét is árulnának.~-
432 4, 5 | csak azt tudja kiolvasni, hogy eső lesz-e, szél lesz-e,
433 4, 5 | Csak abban ügyeskedj, apum, hogy mindig piros szárnyú mesepillangót
434 4, 5 | termett a mosolygós mese, hogy Pipuci nem győzte olvasni.
435 4, 5 | olyan kedve kerekedett, hogy majd fölfordította a házat.
436 4, 5 | semmit. Még az se használt, hogy anyu azt mondta neki:~-
437 4, 5 | vánkosa alól.~- Hát ez a holmi hogy kerül ide? - kérdezte bosszúsan.~
438 4, 5 | haragudj rám, én tettem oda, hogy könnyebben elfoghasd a pillangókat.~-
439 4, 6 | a dongó -, úgy elmegyek, hogy híremet se halljátok.~-
440 4, 6 | úgy kihessent az ajtón, hogy tán meg se állt volna Pécelig,
441 4, 6 | Pécelre. Már csak megtudom, hogy élnek azok a híres péceli
442 4, 6 | tenyerét, s akkorát rikkantott, hogy összeszaladt rá az egész
443 4, 7 | Egyszer csak látom ám, hogy lyukas a fűzfalevél. Kirágta
444 4, 7 | egész ágat.~Akkor jöttem rá, hogy nem is mérnök ez, hanem
445 4, 7 | hanem négy pár. Örültem, hogy a kardját ki nem rántotta.~
446 4, 7 | Szőtt magának olyan paplant, hogy a lába vége se látszott
447 4, 7 | egyszer azt veszem észre, hogy megmozdul a hernyókoporsó.
448 4, 7 | teremtőm!~Az lett biz abból, hogy egyszerre szétnyílt a koporsó,
449 4, 7 | üvegharangot, úgy kivágódott alóla, hogy majd kiütötte a szemem.~-
450 4, 7 | a fűzfahegyi ezermester, hogy miből lesz a pille.~
451 4, 8 | szunyókáltam a padon. Azt álmodtam, hogy rubincseresznye termett
452 4, 8 | szedegette a lábát a homokban, hogy én mindjárt azt gondoltam
453 4, 8 | úgy hányta ám a bukfencet, hogy nincs az a pojáca, aki jobban
454 4, 8 | Addig-addig ügyeskedett, hogy egyszer csak a feje búbjára
455 4, 8 | magam. Bocsánatot is kérek, hogy a fejére ugrottam uraságodnak.
456 4, 8 | szoktam enni a gyümölcsöt, hogy a gazdámnak ne legyen vele
457 4, 8 | furfangos szerzet őkegyelme, hogy egyszerre holtnak tetteti
458 4, 8 | Neki az a mestersége, hogy tőben lenyesegeti a szőlőhajtásokat.
459 4, 9 | ránk a házmester Böske, hogy nekünk még pókunk sincs!~-
460 4, 9 | áldott lélek ez az anya, hogy a mi kedvünkért tán még
461 4, 9 | alighanem megkérem a jó Istent, hogy változtasson pókká, ha Panka
462 4, 9 | vagyok ám bizonyos benne, hogy árulnak-e pókot a piacon.
463 4, 9 | csak annyi kikötésem volt, hogy mire hazahozom a pókot,
464 5, 1 | marabu-várnak? Rá ne mondjátok, hogy hallottátok, mert én akkor
465 5, 1 | akkor mindjárt azt kívánom, hogy mutassátok hát meg azt a
466 5, 1 | azok nagy urak lehetnek, hogy így kedvüket keresik. Szeretnék
467 5, 1 | Bizonyosan azt jelenthette, hogy vendég áll a házhoz, tessék
468 5, 1 | úgy elszaladtam én onnan, hogy vissza se fordultam többet,
469 5, 1 | hozták hírül az újságot, hogy nagy a baj marabuéknál.~
470 5, 1 | marabuéknál.~A baj az volt, hogy Télapó a marabu-palotába
471 5, 1 | jártában-keltében, s tudta, hogy mivel lehet a telet megszelídíteni.~-
472 5, 1 | mindenütt azt mondták neki, hogy ehhez a mesterséghez nem
473 5, 1 | ugyan lobogtatta a farkát, hogy azzal lehetne kéményt söpörni,
474 5, 1 | estén. El is határozták, hogy másnap itt hagyják a marabu-várat,
475 5, 1 | inast zsiráf szomszédékhoz, hogy kérje el a vasúti menetrendjüket.
476 5, 1 | mondani, de az bizonyos, hogy mikor másnap hajnalban az
477 5, 1 | bohókás látvány volt ez, hogy a kelő napnak is egyszerre
478 5, 1 | marabu szomszédék kéményeit, hogy meg ne vegye az istenadtákat
479 5, 4 | kívánságom sem volt, csak hogy én egyszer végignyargalhatnék
480 5, 4 | úgy puffantam a jászolba, hogy még tán ma is benne volnék,
481 5, 4 | olyan sarkantyús csizmát, hogy némelyik herceg vasárnap
482 5, 4 | magamban, s odább húzódtam, hogy Virgonc föl ne lökjön azzal
483 5, 4 | szamár bizonyosan azt akarja, hogy ráüljek. Megtetszettem neki
484 5, 4 | dehogy! Úgy nekiiramodott, hogy házak, kazlak, fák, kútágasok
485 5, 4 | gúnyámban az iszapban vergődtem, hogy szemem-szám tele lett vele,
486 5, 4 | i-ha-há!~Nevetett az öreg, hogy régi haragját kitölthette
487 5, 4 | Fölhúzta a felső szája szélét, hogy nagy fogai mind kisárgállottak,
488 5, 5 | ennek a mesemondó bácsinak, hogy ilyen furcsákat kérdez.
489 5, 5 | ilyen furcsákat kérdez. Már hogy tudna táncolni a medve,
490 5, 5 | eljárta a medve a mártogatóst, hogy akár táncmesternek beállhatott
491 5, 5 | garaskát összeszedegetett, hogy alig bírta.~Hogy a mackónak
492 5, 5 | összeszedegetett, hogy alig bírta.~Hogy a mackónak tetszett-e nagyon
493 5, 5 | mondani, de az bizonyos, hogy én még a mákos csíktól is
494 5, 5 | piros nyelvét, s liheg ám, hogy majd elsodor bennünket a
495 5, 5 | Rántott akkorát a láncon, hogy beleverejtékezett a homloka.
496 5, 5 | kicsit.~- Ugyan, gazdám, hogy nem restellsz úgy erőlködni
497 5, 5 | akkor úgy elfutotta a méreg, hogy se látott, se hallott. Hirtelen
498 5, 5 | ugrott, mikor megérezte, hogy megtágult a lánca. Fölágaskodott,
499 5, 5 | fogait, s akkorát bömbölt, hogy belereszketett a piac.~Bezzeg
500 5, 5 | lestük nagy szívszorongva, hogy kit eszik meg a medve.~Nem
1-500 | 501-581 |