Rész, Fejezet
1 1, 1 | hallgatja senki.~Nem ám, csakugyan nincs a gulyának semmi kedve
2 1, 5 | ide, tréfa oda - annak már csakugyan valakinek kell lenni, akitől
3 1, 6 | nagykendőből. A lábacskái csakugyan föl voltak zsugorodva.~Az
4 1, 10| tiszteletedre!~Erre már csakugyan megbékült nagyanyó. Margitka
5 1, 11| lenni!~- Szép kívánság, csakugyan nagyon szép - bólogattam
6 1, 11| meg ezt a tejecskét!~Hékám csakugyan szót fogadott. Sose láttam
7 1, 11| hallod, visszajött a Hékám!~Csakugyan a Hékám volt, de úgy elgyalázódva,
8 1, 13| Mia-u-u, ez a labda jár!~Csakugyan mind tele lett a talpacskája
9 1, 15| emberek lámpása.~A holdacska csakugyan bekukucskált az ablakon,
10 1, 16| udvari postása lesz!~Az volt csakugyan, a Muszi-nyuszi. Mert minálunk
11 1, 16| babám lábára is!~A nagy baba csakugyan ott meresztgette a szemét
12 1, 17| gyere te is.~Erre aztán csakugyan előjött Móric úr.~- Aztán,
13 2, 1 | teríteni se kell!~Hát Búbost csakugyan elfutotta a méreg, s akkorát
14 3, 1 | vége lett.~Hanem most már csakugyan elfáradt a fekete bundás
15 3, 3 | kelletlenül. - Hanem ha csakugyan te vagy az úr az erdőben,
16 3, 5 | megteszem udvari postásnak.~Csakugyan, a szarka már akkor ott
17 3, 6 | hanem az öreg Hattyú kutya!”~Csakugyan az öreg Hattyú fehérlett
18 3, 9 | vartyogott haragosan Csupaszem, s csakugyan utánakapott a szitakötőnek.~
19 4, 5 | fogj.~Apukának akkoriban csakugyan nagy szerencséje járt a
20 4, 9 | mordulok el haragosan. - Ez már csakugyan nagy csúfság. Hamar, hamar,
21 6, 1 | leereszkedett hozzám uraságod.~S csakugyan olyan barátságosan csattogtatta
22 6, 3 | erdők tollas ácsmesterét csakugyan nagyon megviselte a tél.
23 6, 7 | a jó Isten sem az égből.~Csakugyan, hamvas felhőfátyollal takarta
24 6, 7 | fecskék.~Azt tartottak azok csakugyan. Visszahozta szegényeket
25 6, 8 | a gólyáinkat, gróf úrfi.~Csakugyan fönt, fönt a kék égen ott
|