Rész, Fejezet

 1   1,  2 |      Hanem ahogy be akarom csukni magam után az ajtót, kiugrik ám
 2   1,  2 |        szájuk ízit. Most már majd magam is harapok valamit. Kukta,
 3   1,  6 |          gyerek! - sóhajtottam el magam.~Abban a percben kinevetett
 4   1,  8 |          zörgését, akárhogy rázom magam.~Ebben a percben elkukorékolta
 5   1,  11|       neki fakereszt! - Elszántam magam szerencsét próbálni. Nekiindultunk
 6   1,  14|          hunyorgott a napocska. - Magam is korállom még az időt.
 7   1,  15|            ha alvófélben volt. Én magam is álmosan bóbiskoltam,
 8   1,  16|   pislogott a rubinszemével, hogy magam is félve vettem el tőle
 9   1,  16|           be a bababálba.”~Az ám, magam is mindig úgy láttam, hogy
10   2,  3 |         kiszaladt az utcára, s én magam is azt néztem, hogy merre
11   2,  3 |     szaladt.~Nagyon elszégyelltem magam, s még azon az estén visszavittük
12   3,  3 |  ijedtében erdőn-mezőn.~- No, azt magam is szeretném látni! - kacagott
13   3,  4 |        meg, hogy ide erősíthessem magam.~- Szaporán, hékás, mert
14   3,  6 |        mozgatta a fülét. Pedig én magam is akkorát ugrottam tőle,
15   3,  7 |       hívták, de bíz én nem tudom magam se, mert sose voltam velük
16   3,  9 |           szúnyogot.~- De már azt magam is megnézem - örvendezett
17   4,  3 |         méhek.~- Én már kialudtam magam - motoszkált a nyughatatlan
18   4,  4 |      hazamentek telelni, én pedig magam maradok ezen a nagy, üres
19   4,  7 |       mondaná: „Én is úr vagyok a magam fűzfalevelén!”~Kinyújtom
20   4,  8 |        megijedni, nem ütöttem meg magam. Bocsánatot is kérek, hogy
21   5,  4 |        abban az időben, mikor még magam is olyan csikóforma voltam,
22   6,  1 | Csip-csip-csip, csip-csip-csip!~- Magam is azt szeretném, ha csíphetnék
23   6,  2 |         lesz rögtön belőled,~hogy magam se tudom,~mit higgyek felőled.”~
24   6,  11|           a macskaasztalnál, hogy magam is mellé kerekedtem. Szívesen