Rész, Fejezet

 1   1    |                        A CSOBÁNCI AGÁR~
 2   1,  7|                        A CSOBÁNCI AGÁR~Nagyon szép ebállat volt
 3   1,  7|           ebállat volt a csobánci agár. Hegyes a feje, hogy tűbe
 4   1,  7|        jószág lehetett a csobánci agár.~Szép a szépség, szép, de
 5   1,  7|       Igaz, hogy nem is volt több agár a faluban.~Ha nagyon melege
 6   1,  7|       nyulak, mert jön a csobánci agár!~El is inaltak előle a nyulak
 7   1,  7|        okos állat volt a csobánci agár.~Egyszer azt mondja a gazdája
 8   1,  7| nekilódult a világnak. A csobánci agár fölcsapta a fülit a két
 9   1,  7|      verőfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta magát örömében:~-
10   1,  7|       ürgék, én vagyok a csobánci agár!~Szót fogadtak az ürgék,
11   1,  7|          mézeskalácsot a csobánci agár, még csak az orrukat se
12   1,  7|        leste az ebédet a csobánci agár, míg utoljára észrevette,
13   1,  7|          a víz tükréből egy másik agár. Szakasztott olyan, akár
14   1,  7|        mikor én vagyok a csobánci agár?!~Ki hallott ilyet, ugyancsak
15   1,  7|    vicsorgatja ám a fogát a másik agár is! Nekibőszült a Cicke,
16   1,  7|           a se országa, se hazája agár! Ugrik megint vagy ötöt,
17   1,  7|    ábrázatot vág, mint a csobánci agár.~„Azért se fogsz ki rajtam! -
18   1,  7|     rajtam! - gondolja a csobánci agár. - Van a szomszéd faluban
19   1,  7|           bele. Megállj, te másik agár, majd megtanulod most, mi
20   1,  7|           szomorkodott a csobánci agár -, mégiscsak vissza kell
21   1,  7|        egy ital vízért a csobánci agár, míg utoljára orra nem bukott
22   1,  7|        Így pusztult el a csobánci agár, híre-neve azonban máig
23   1,  7|    mondják: okos, mint a csobánci agár.~