Rész, Fejezet

 1   1,  4 |             lefeküdni - mondja neki utoljára, s elbontja a kis babaágyat,
 2   1,  6 |       mindig visszavitte hűségesen.~Utoljára is a gyerek unt bele a játékba.
 3   1,  6 |            a két kis madárnak, hogy utoljára belefáradt. Szöszke fejét
 4   1,  7 |         ebédet a csobánci agár, míg utoljára észrevette, hogy nem is
 5   1,  7 |         vízért a csobánci agár, míg utoljára orra nem bukott az út közepén.
 6   1,  15|       Kigyulladt nagyanyó orcája, s utoljára már olyan hangosra fogta
 7   1,  16|      Nyilván terem ott minden, mert utoljára azt az üzenetet hozta a
 8   1,  17| szomjúságtól. Végképp nem haladtak. Utoljára is kitört belőle a keserűség:~-
 9   2,  2 |       megkerülte a szénaboglyát, de utoljára mindenbe beleunt. Fölrepült
10   2,  2 |         csordakutat, a haranglábat; utoljára azt kérdezte a bárány:~-
11   3,  5 |           meg seprűnyél a fizetség.~Utoljára bizony a csigabigához ereszkedett
12   4,  1 |         jobban nekikeseredik Panka. Utoljára aztán apu elsóhajtja magát:~-
13   4,  3 |    bújócskázott a zörgő kórók közt. Utoljára is két öreg méhecskének
14   4,  3 |           forgolódott jobbra-balra, utoljára fölkelt, és panaszos zümmögéssel
15   4,  3 |     akárhogy rázta is a szárnyát, s utoljára megdermedve hullott le a
16   4,  3 |     legoktalanabb - ezt döngicsélte utoljára.~Jó szerencse, hogy éppen
17   4,  5 |             Ritkult, egyre ritkult, utoljára elfogyott a mese is. Ült,
18   4,  8 |            is. Csajkó szabót hagyta utoljára, mert az volt a legnagyobb
19   5,  4 |             először nevetni, de nem utoljára.~Virgonc még ma is megvan,
20   6,  9 |  csavargatja jobbra-balra a nyakát, utoljára pedig fölmereszti fejecskéjén
21   6,  9 |            csinálni a sima fejével; utoljára odatipegett a jó Isten elé.~-