Rész, Fejezet

 1   1    |                                A CSOBÁNCI AGÁR~
 2   1,  7|                                A CSOBÁNCI AGÁR~Nagyon szép ebállat
 3   1,  7|       Nagyon szép ebállat volt a csobánci agár. Hegyes a feje, hogy
 4   1,  7|    milyen szép jószág lehetett a csobánci agár.~Szép a szépség, szép,
 5   1,  7|      okosság. No, ne féltsétek a csobánci agarat, észért se ment az
 6   1,  7|  Szaladjatok, nyulak, mert jön a csobánci agár!~El is inaltak előle
 7   1,  7|         milyen okos állat volt a csobánci agár.~Egyszer azt mondja
 8   1,  7|          a gazdája ennek a híres csobánci agárnak:~- No, Cicke, én
 9   1,  7|         nekilódult a világnak. A csobánci agár fölcsapta a fülit a
10   1,  7|         déli verőfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta magát örömében:~-
11   1,  7| Reszkessetek, ürgék, én vagyok a csobánci agár!~Szót fogadtak az ürgék,
12   1,  7|      ígért nekik mézeskalácsot a csobánci agár, még csak az orrukat
13   1,  7|    Addig-addig leste az ebédet a csobánci agár, míg utoljára észrevette,
14   1,  7|     Csobáncon, mikor én vagyok a csobánci agár?!~Ki hallott ilyet,
15   1,  7|      ijedt ábrázatot vág, mint a csobánci agár.~„Azért se fogsz ki
16   1,  7|          ki rajtam! - gondolja a csobánci agár. - Van a szomszéd faluban
17   1,  7|          fáradt úgy, hogy mire a csobánci patakhoz ért, alig lihegett.~-
18   1,  7|       viaskodni - szomorkodott a csobánci agár -, mégiscsak vissza
19   1,  7|        másikba egy ital vízért a csobánci agár, míg utoljára orra
20   1,  7|          esze.~Így pusztult el a csobánci agár, híre-neve azonban
21   1,  7|        azt mondják: okos, mint a csobánci agár.~