Rész, Fejezet

501   5,  5 |           attól elkezdett prüszkölni, hogy szinte kedvünk lett volna
502   5,  5 |           magát, de olyan keservesen, hogy minket is majd megríkatott
503   5,  5 |              a bódéból. Nem állhatta, hogy a kis cimborája kapjon ki
504   5,  5 |              valamit. Bizonyosan azt, hogy:~- Ne félj, míg engem látsz!~
505   6,  1 |             föl a nyárfahegyi várban, hogy kegyetlen éhes. Megesik
506   6,  1 |               azt gondolják magukban, hogy jó nekik odabent is. Sehogy
507   6,  1 |            fölugrott a kócos bundára, hogy megvethesse a hátát a kútkerítésben.~
508   6,  1 |              el magát Sólyom vitéz.~- Hogy én ki vagyok? Brrr-brrr -
509   6,  1 |             brrr-brrr! Nagyon örülök, hogy leereszkedett hozzám uraságod.~
510   6,  1 |       csattogtatta hátrafelé a fogát, hogy Sólyom vitéz egyszerre elfelejtette
511   6,  2 |         fehérbe.~Unta szegény jámbor,~hogy ő télen-nyáron,~örökkön-örökké~
512   6,  2 |               tenni,~hófehér galambbá~hogy kellene lenni.~„Nincsen
513   6,  2 |           galamb~lesz rögtön belőled,~hogy magam se tudom,~mit higgyek
514   6,  3 |               addig se gyötri a gond: hogy hol terítenek neki ma ebédre?~
515   6,  3 |              szusszan az erdő mélyén, hogy elhajtana egy szélmalmot.
516   6,  3 |               valami szépet álmodtál, hogy olyan nagy jókedved van?~-
517   6,  3 |         ujjong a mester -, úgy érzem, hogy ma valami különös szerencsém
518   6,  3 |        tengődik a jámbor.~- De érzem, hogy ma valami különös szerencsém
519   6,  3 |          mélyen bevette magát a fába, hogy odáig ugyan be nem ér az
520   6,  3 |          bogárnak, úgy elindul velük, hogy nyoma se marad.~Pedig lefelé
521   6,  3 |               mesterember? Már látom, hogy el kell bujdosnom erről
522   6,  3 |              s úgy beácsolta a tetőt, hogy tán szebb volt, mint azelőtt.
523   6,  3 |             szarvait -, hát nem elég, hogy dolgot adtam, még meg is
524   6,  3 |            éreztem én ezt már reggel, hogy ma valami különös szerencse
525   6,  5 |                Azért, mert azt hitte, hogy akkor nem kell neki tanulni.~
526   6,  5 |           amit én láttam. Azt láttam, hogy hogyan tanítja a nagy fecske
527   6,  5 |               Csicsergett keservesen, hogy a röpülés nem neki való
528   6,  5 |           rajta a szárnyával akkorát, hogy nyaklevesnek is beillett.
529   6,  5 |          aztán az öregek azt mondták, hogy elég ennyi tudomány egy
530   6,  5 |    szomszédban kóstolgatták a legyet, hogy ott jobb ízű-e, mint nálunk.~
531   6,  6 |           éjszaka! Hallgassátok csak, hogy köszöntenek benneteket!~
532   6,  6 |              őket egy hét alatt, úgy, hogy aranyért se lehetett volna
533   6,  7 |          madárkáit. Még örül is neki, hogy így megszaporodtak az idén
534   6,  7 |               már a madár is elkerül. Hogy maradhassunk mi akkor radnótiak,
535   6,  7 |             nem ébrednek a radnótiak, hogy majd fölveti a határt a
536   6,  7 |            ficsergéssel tanácskoztak, hogy a radnótiak mindjárt kitalálták,
537   6,  7 |          szívük Radnótra. Megérezték, hogy csak itt vannak ők igazán
538   6,  7 |               Dévilik, dévilik, ugye, hogy jó lesz itt? - ezt kérdezték
539   6,  7 |          radnóti fecskék eszeltek ki, hogy el ne kelljen nekik szakadni
540   6,  7 |             emberek, boldogan nézték, hogy magasodnak a falak, s muzsikaszónál
541   6,  8 |            észre, ti városi gyerekek, hogy mikor így tavasszal hazajönnek
542   6,  8 |               erdeje, pusztája annyi, hogy a nyúl reggeltől estélig
543   6,  8 |             palotában. Kertje akkora, hogy elfért volna benne a fél
544   6,  8 |            abban a kertben akkora tó, hogy kifáradtak a hattyúk, mire
545   6,  8 |          hiába volt ez a kert akkora, hogy elfért volna benne a fél
546   6,  8 |          mindent, azt legszívesebben, hogy a falusi gyerekeknek minden
547   6,  8 |            apám, mondjad a gólyáknak, hogy rakjanak fészket a mi kastélyunkra
548   6,  8 |              a parancsot a hajdúknak, hogy építsenek a tornyokra gólyafészket.
549   6,  8 |   gabalyítottak olyan gólyafészkeket, hogy kastélynak beillettek.~Hanem
550   6,  8 |         pompás fészkekbe. Alig várta, hogy fölébredjen a gyerek. S
551   6,  8 |         könnybe borult szemmel nézte, hogy tanítják repülni kis fiókáikat
552   6,  8 |            úgy eltűnt arról a tájról, hogy sohase látta többet senki.~
553   6,  9 |           pipiskének, törte az eszét, hogy mit kellene csinálni a sima
554   6,  9 |          nekiadta magát a tanulásnak, hogy csak harmadszorra hallotta
555   6,  9 |               a pipiske.~- Hát persze hogy a pipiske vagy, egyszeribe
556   6,  9 |               élek vele.~- Hát persze hogy nem élsz vele, tudtam én
557   6,  9 |             ment. Pipiske megfogadta, hogy minden reggel tisztára törülgeti
558   6,  9 |               mester pedig megígérte, hogy mindenre megtanítja pipiskét,
559   6,  9 |              az első sor azt kérdezi, hogy mi a legjobb télen a hideg
560   6,  9 |             meg felel rá. Azt mondja, hogy télen a hideg ellen legjobb
561   6,  9 |           kacagott a pipiske, de úgy, hogy minden tolla reszketett
562   6,  9 |               a pipiske feje búbjára, hogy menten földagadt.~- Jaj! -
563   6,  11|         közepében. De az aztán olyan, hogy oda nem adnám az egész szőlőhegyért.
564   6,  11|            készült a macskaasztalnál, hogy magam is mellé kerekedtem.
565   6,  11|            mondta erre a két kislány, hogy ők csak körtét esznek. Mit
566   6,  11|              Annyi volt ott a darázs, hogy nem látszott tőlük a gyümölcs.
567   6,  11|           szomszéd fákon. Azt lesték, hogy a füst elszálljon, ők meg
568   6,  11|                 Inkább azt mondd meg: hogy fogjak ki a darazsakon?~
569   6,  11|             Éppen abban mesterkedett, hogy a legszebb körtének a szárát
570   6,  11|        csinálsz, körtecsősz?~- Nézem, hogy elég erős-e a körte szára.
571   6,  11|                No, körtecsősz, látom, hogy nagyon gondos cseléd vagy.
572   6,  11|              csak azt akarom mondani, hogy repülj be hozzánk minden
573   6,  11|            minden reggel. Hozd hírül, hogy áll idekint a világ. A fáradságodért
574   6,  11|              ablak alatt. Jelentette, hogy nincs semmi baj, érik a
575   6,  12|       sírhatnékom van, ha rágondolok, hogy milyen rossz volt abból
576   6,  12|            húztam is kifelé az ajtón, hogy el ne vigye valaki a sarkantyús
577   6,  12|              Ránéztem apámra. Tudtam, hogy amit ő mond, az olyan igaz,
578   6,  12|           Nagy nehezen kiszámítottam, hogy az mindennap kétszáz hernyó.~-
579   6,  12|                Én csak annyit tudtam, hogy az sok. Apám kiszámította,
580   6,  12|               sok. Apám kiszámította, hogy a harmincszor kétszáz hernyó
581   6,  12|             fáj a szívemnek, mint az, hogy akkor egyszer lett volna