Rész, Fejezet

 1   1,  17|                                 HUPPUJ, MÓRIC MEG A SÁNTA NYÚL~
 2   1,  17|    aztán majd egyformák voltak. Huppuj a szénatartóban lakott,
 3   1,  17|       hajnalon, ahogy kibújik a Huppuj a szénatartóból, szalad
 4   1,  17|      ezt álmodta éppen, mikor a Huppuj hívása fölzavarta. Nagyon
 5   1,  17|      hiszen még éjszaka van!~De Huppuj csak nem hagyta elaludni
 6   1,  17|   előjött Móric úr.~- Aztán, te Huppuj, igazán mondod?~- Nem is
 7   1,  17|            Mézeskalács olvasót.~Huppuj meg nem állta nevetés nélkül.
 8   1,  17|   elhagyták, hogy mikor egyszer Huppuj visszanézett, már látni
 9   1,  17|     Micsoda ott az a sok fa, te Huppuj? - kérdezte Móric.~- Erdő.~-
10   1,  17|        Erdő.~- Mi terem ott, te Huppuj?~- Makk.~- Jó-e az, te Huppuj?~-
11   1,  17|   Huppuj?~- Makk.~- Jó-e az, te Huppuj?~- Jó, de az egérnek.~-
12   1,  17|       akkor ott egér is van, te Huppuj.~- Biz ott az is lehet.~-
13   1,  17|        megint.~- Hej, hallod-e, Huppuj, azóta nyilván előttünk
14   1,  17|       Pedig nagyon rosszul volt Huppuj is szegény. Csak úgy lihegett
15   1,  17|       szomorúan. Egyszerre csak Huppuj fölugrott az árokpartra,
16   1,  17|         duda.~- Na - azt mondja Huppuj -, most már kiállom Kecskemétig,
17   1,  17|       éhesebbek.~- De hallod-e, Huppuj - mormogta Móric, mikor
18   1,  17|        még a torony se látszik.~Huppuj nem szólt semmit, csak lesütötte
19   1,  17| megérkeztetek? Volt-e jó vásár?~Huppuj is, Móric is szégyenkezve
20   1,  17|        Azonközben megszólalt:~- Huppuj, Móric! Cicicic!~