Rész, Fejezet

 1   1,  2 |             ha szabad kérdeznem?~- Csupa híres leventék, csupa előkelő
 2   1,  2 |              Csupa híres leventék, csupa előkelő asszonyságok. Itt
 3   1,  4 |         tudja mereszteni, hogy azt csupa szomorúság látni.~- Mármost
 4   1,  5 |            tükörtáblái, amelyekben csupa Talpasok látszottak. Az
 5   1,  11|    ellenkeztem vele -, látod, hogy csupa mosdatlan.~- Ej, ej, apu -
 6   1,  11|         olyan engedelmes országot. Csupa engedelmességből megitta
 7   1,  12| selyembélésű, lábán bélelt csizma, csupa muzsika-csikorgású, rajta
 8   1,  12|        álmából. Az ablakra nézett: csupa harmat volt az. Leolvadt
 9   1,  14|       szorgalmas kislányukat, hogy csupa csuda. Igaz, hogy apuka,
10   1,  14|       csöppentett méz ehhez képest csupa savanyúság! ‑ bizonyította
11   1,  17|  tüsketermő akácfánál, az alja meg csupa szúrós, bozontos kökénybokor.~
12   2,  1 |        belepirosodott.~- Nesze, te csupa nyak! Látod, hogy nem én
13   2,  1 |          veszek össze!~- Nesze, te csupa búb! - kapott bele Kendermagos
14   2,  3 |            most vettem észre, hogy csupa rongy a csizmája. Rút lábára
15   4,  2 |           Erdőbe, ligetbe, mezőre!~Csupa fény a világ, tu-tu-tú,~
16   4,  2 |            fény a világ, tu-tu-tú,~csupa méz a virág, tu-tu-tú!~Hallottam
17   5,  4 |         azzal a nagy buksi fejével csupa szeretetből. De akármerre
18   6,  3 |           óta nem evett húsocskát, csupa fenyőmagon tengődik a jámbor.~-
19   6,  3 |          alatt bujkál. Nem baj, ha csupa hangyatojás lesz is, az
20   6,  7 |          kéznek az imádkozó ujjai. Csupa szomorúság itt minden. Hallgatagon