Rész, Fejezet
1 1, 1 | nekibogárzik, egyet gondol, s úgy szalad szét a világba,
2 1, 1 | Odaugrik a gazdája elé, s le nem veszi ragyogó szemét
3 1, 1 | meglátja őt a Bodri gulyás, s köszönti is illendően:~-
4 1, 1 | keservesen Bodri gulyás, s nagy ijedten leugrik a dombról
5 1, 2 | megharagudott Panka lelkem, s akkorát koppantott vele
6 1, 2 | ahogy gazdasszonyhoz illik, s megrázta a kötője pántlikáján
7 1, 2 | letaposták egymásnak a sarkát, s alig győzte őket vidám köszöntéssel
8 1, 2 | ajánlkozott nagy készségesen, s azzal kiugrott az ajtón.~-
9 1, 2 | fönt ült a katlan tetején, s vígan nyalogatta a szája
10 1, 4 | kiugrott a kakukkmadár, s elkiáltotta magát:~- Kakukk...
11 1, 4 | olvasta Panka a kakukkszót, s egyszerre eszébe jutott
12 1, 4 | eresztette ki a virágokhoz, s még most se akarja kiereszteni.
13 1, 4 | Bizony ezt Panka se tudja, s legjobban szeretné Ili babát
14 1, 4 | mondja neki utoljára, s elbontja a kis babaágyat,
15 1, 4 | gyöngyvirágos kis párnát, s ráfekteti Ili babát.~- Így
16 1, 4 | hunyd be szépen a szemedet, s vigyázz, hogy le ne rúgd
17 1, 4 | mindjárt befogja a szemét, s egyszerre úgy alszik, mint
18 1, 4 | fenyegeti meg ujjacskájával -, s ahogy én kimegyek, mindjárt
19 1, 4 | jönne most a házikójából, s Pankának már könnybe lábad
20 1, 4 | rámereszti kis gazdasszonyára, s ahogy az kimegy a szobából,
21 1, 4 | lehever a babaágy mellé, s elnézegeti nagy ásítozva
22 1, 4 | enyém” - gondolja Zsemlye, s felemeli a lábával szép
23 1, 4 | pillanatban kinyitja szemét, s olyan hegyesen néz, akár
24 1, 4 | mordult el Zsemlye bosszúsan, s visszaigazította a karocskákat
25 1, 4 | toporzékolt a Zsemlye, s fölkapta lábánál fogva Ili
26 1, 4 | kapta föl az istenadtát, s úgy rázta a foga közt, hogy
27 1, 4 | is. Kiült a ház végére, s lehajtotta a fejét a két
28 1, 5 | leugrott a szemétdomb tövébe, s akkorát kukorékolt, hogy
29 1, 5 | kidugtak egy seprűnyelet, s úgy orron ütötték vele,
30 1, 5 | hogy csak úgy koccant. S még rá se ért gondolkodni,
31 1, 5 | két első lábára. Elaludt, s álmában otthon járt a tanyán.
32 1, 5 | sütkérezett a ház napos oldalán, s várta, hogy mikor szólítja
33 1, 5 | aludt, megindult vele a jég, s hazavitte a tanyára.~Jaj,
34 1, 6 | nagykendőt az akácfa hűvösében, s gyöngéden ráültette Gáborkát.~-
35 1, 6 | gyeje - kacagott a gyerek, s hozzáhajította a zsemlét
36 1, 6 | akkor szaladt is visszafelé, s barátságosan rávihogott
37 1, 6 | megint elhajította a zsemlét. S ahányszor elhajította, a
38 1, 6 | tekintett föl rá Gáborka, s nekem megint elszorult a
39 1, 6 | napsugár a felhők alól, s rátűzött a Gáborka aranyhajára.
40 1, 6 | fejét a tücsökpalotából, s ahogy meglátta Gáborkát,
41 1, 7 | macskához szaladt oltalomért, s midőn a macska összekarmolászta
42 1, 7 | hajtotta róla a legyet, s mikor nyulászni ment, már
43 1, 7 | kevesebb legyen a vinnivalója, s kinyargalt a mezőre. Annyi
44 1, 7 | mindnyájan beosontak a lyukba, s csak odabent kezdtek el
45 1, 7 | Cicke nagy mérgesen a fogát, s rámordul az idegen kutyára:~-
46 1, 7 | emelte volna az első lábát, s nem nézett volna olyan haragosan,
47 1, 8 | pajtás - nyöszörgött Zörgő, s leugrott az utolsó falattal
48 1, 8 | bukfencet örömében Zörgő, s úgy nekiiramodott, hogy
49 1, 8 | vele - vigyorgott Zörgő, s úgy bekapott egy nagy fácáncombot,
50 1, 8 | kakas a padlás szájában, s Zörgő talpra ugrott.~- Megyek
51 1, 9 | rétespásztor~dorombolja.~S hogy ne szálljon légy a~
52 1, 10| kiszaladt a kis ajtóba, s öreg kezével ernyőt csinálva
53 1, 10| eh - mondta erre a Bodri, s ezzel bizonyosan azt akarta
54 1, 10| mikor a kis unokáját hozza! S hogy még jobban megvigasztalja
55 1, 10| térdére a két első lábát, s úgy nézett a szemébe.~Mivel
56 1, 10| oda a csengőjét rázogatva, s mivel Bodrival nem nagyon
57 1, 10| nagyapónak. Odafeküdt a lábához, s már éppen valami szépet
58 1, 10| mint valami fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra
59 1, 10| nagyanyó két hétig oda volt, s azalatt nagyapó jobb helyet
60 1, 10| megtalálták a helyüket, s nem maradt más a harctéren,
61 1, 10| kelep, kelep, kelep...~S még tán ma is kelepelne,
62 1, 10| mosolygott a bajusza alatt. S délután, mikor nagyanyó
63 1, 10| ellopódzott a mészárszékbe, s hozott Jancsi gólyának akkora
64 1, 11| elfelejtette a mandulát, s olyan sebesen ott termett
65 1, 11| karomra vettem a Hékámat, s így ballagtam haza harmadmagammal.
66 1, 11| az apuka csokoládéját, s megette mindhármunknak a
67 1, 11| Kigömbölyödött, mint a duda, s kerekedett olyan kedve,
68 1, 11| kályha mögött a sarokban, s olyan dagasztásnak esett,
69 1, 11| után mindig megszökött, s csak reggel került haza
70 1, 11| árkon-bokron keresztül, s nem nyugszol, míg ki nem
71 1, 11| veszi a kabátom szélit, s húzza ám, de ugyancsak.~-
72 1, 11| a nagy fejét a faodúba, s uramfia, kihúzza belőle
73 1, 11| odakuporodott a lábamhoz, s úgy nézett rám csillogó
74 1, 11| meg fölugrott a vállamra, s egész úton sugdosott a fülembe
75 1, 11| ért, mert ő még kicsike, s azt mondja, hogy a cica
76 1, 12| süvöltött a szegény cicusra, s úgy fültövön találta bombázni
77 1, 12| csendességben. Palkó összerezzent, s körültekintett a kocsiban.
78 1, 12| élek! - nevetett a macska, s abban a percben akkorára
79 1, 12| prüszkölt a jégmacska, s a csészényi szeme akkorát
80 1, 12| macska ott is rátalált, s csúfolódva vicsorgatta rá
81 1, 13| magát nagy kényelmesen, s egész estig szundikált a
82 1, 13| huzakodott, ugrott egyet, s egyszerre bent termett a
83 1, 13| asztalon a tejfölös köcsögöt, s ki akarta próbálni, hogy
84 1, 13| megneszelte a szándékát, s jót koppintott az orrára
85 1, 13| Fölszaladt sebesen a kútgémre, s nagyon óvatosan lejött az
86 1, 13| Leült az eperfa tövébe, s onnan leskelődött szerteszét.
87 1, 13| szellő, ringatta a leveleket, s a levelek árnyéka mozogni
88 1, 13| Leült a ribizkebokor tövébe, s hol a talpát, hol a vállát
89 1, 13| megszagolja, gondolta Micóka. S rózsás kis orrát hirtelen
90 1, 13| beugrott a szalmás istállóba, s elő nem jött még a rántott
91 1, 14| a Mariska fehér arcára, s erre a cirógatásra a kislány
92 1, 14| felhőpaplanát a napocska, s úgy alábújt egyszerre, hogy
93 1, 14| azonban megdörzsölte a szemét, s úgy kiugrott az ágyból,
94 1, 14| kinyitotta fekete szemecskéjét, s az volt az első dolga, hogy
95 1, 14| Elvetette magát a küszöbön, s onnan nézte a nagy készülődést.~-
96 1, 14| besompolygott a konyhába, s mindjárt rámordult a cicára:~-
97 1, 14| elvesztette a türelmét, s nagyot dobbantott volna
98 1, 14| kiáltotta nekipirulva, s otthagyta a két gonosz jószágot.
99 1, 14| bevitte a párolgó kávét, s dobogó szívvel leste, mit
100 1, 15| fejünk fölött a nádtetőt, s úgy rázta a jégvirágos ablakunkat,
101 1, 15| bekukucskált az ablakon, s elnézelődött rajtunk, ahogy
102 1, 15| hangosabban üvöltözött, s mi egyre jobban elcsendesedtünk.
103 1, 15| nagyanyó. Reszketett a hangja, s a szava háromszor is elakadt:~-
104 1, 15| kiment a szememből az álom, s elállt a szívem verése.
105 1, 15| órát, a diófa almáriumot. S mentül üresebb lett a házunk,
106 1, 15| ugyan ki hallott már ilyet?~S nagyanyó, szegény jó nagyanyó
107 1, 15| annál jobban nekividámodott, s egész belesápadt, mikor
108 1, 15| Az öregúr elmosolyodott, s a markába nyomott nagyanyónak
109 1, 15| tette le a földre a kosarát, s kereste elő a kötője zsebéből
110 1, 15| Kigyulladt nagyanyó orcája, s utoljára már olyan hangosra
111 1, 15| aztán hirtelen kiugrott, s úgy elszaladt a búzásszekerek
112 1, 15| fehér lett, mint a viasz, s bizony végigvágódik az utca
113 1, 15| ahol a kenyeresek árulnak, s vett meleg cipót, piros
114 1, 15| sírva tipegett haza szegény, s elszorult a szíve, mikor
115 1, 15| szűrbe, úgy leste nagyanyót, s vígan szaladt eléje.~- Jó
116 1, 15| dehogy: egyenest hazaszaladt, s ahogy a küszöbön beugrott,
117 1, 15| fogott. Életében az elsőt.~S ahogy nagyanyót meglátta,
118 1, 15| fölpúposította a hátát, s ráhunyorgott alamuszi szemével.~-
119 1, 16| elkezd sétálgatni a sarokban, s zörgeti magában a sok papirost.~-
120 1, 17| fahegybe hajlott a nap, s csak olyan szomjasak voltak,
121 2, 1 | hajnalicskavirág órája, s mindig tudja, hova, mikor
122 2, 1 | felkészülődött már az útra, s a napernyőjét is felnyitotta
123 2, 1 | jutott, hogy ő az öregebb, s neki kell bátorítani a kisebbet.~-
124 2, 1 | Fölborzolták a tollukat, s visszasipítottak a nagy
125 2, 1 | veréb erre a csúfolódásra, s úgy elrepült, a bodzabokortól
126 2, 1 | csakugyan elfutotta a méreg, s akkorát koppantott a Kendermagos
127 2, 1 | Cica-mica odaugrott a küszöbről, s egyszeribe elcsendesítette
128 2, 1 | belefordultak az itató vályúba, s még tán most is benne fürödnének,
129 2, 1 | haszontalanok? - kérdezte szaporán, s már bontogatta a kosarából
130 2, 2 | Jércike ijedten állt meg, s észre se vette, mikor a
131 2, 2 | hanem szép lassan ballagott, s lépten-nyomon megállt, hogy
132 2, 2 | fák alatt csörög a patak, s a patakparton olyan porcfű
133 2, 2 | hangosabbra vette a panaszt, s mindjobban rázta a csengőjét.
134 2, 2 | nagyon megszégyellte magát, s megfogadta, hogy többet
135 2, 2 | szemmel tartja a Morzsa. S mikor Jércike fölszáll a
136 2, 3 | asszony volt az édesanyám, s bizony sokszor már hajnalban
137 2, 3 | kenyeret meg a másikba is, s azzal a nyakamba akasztotta
138 2, 3 | szellős volt a gúnyácskám, s csípett a hideg, ahol a
139 2, 3 | krajcárt adott, ha otthon volt, s azt is megengedte, hogy
140 2, 3 | kinyitotta a kertajtót, s kimutatott a kertbe.~- Hát
141 2, 3 | szedett farkát kiterjesztette, s megláttam, hogy szivárványszín
142 2, 3 | hogy a kerítésig gurult. S még akkor se sajnáltam meg
143 2, 3 | meghallotta, amit mondtam, s kivallatta velem, hogy mi
144 2, 3 | Ledobtam a kendermagost, s ujjongva nyargaltam haza.~-
145 2, 3 | fölrepült a szalmás ól tetejére, s mind leverte onnan az uborkás
146 2, 3 | leguggoltam az ól tövébe, s elgyönyörködtem a csudálatos
147 2, 3 | fölálltam a köszörűkőre, s fölnyújtottam neki a kezemet.~-
148 2, 3 | leestem a köszörűkőről, s még a követ is magamra rántottam.~
149 2, 3 | megy, gondoltam magamban, s most már csak messziről
150 2, 3 | meg leszállt a tetőről, s nagy gőgösen körülsétálta
151 2, 3 | magamban. Az ám, nekik ugrott, s úgy meggázolta őket, hogy
152 2, 3 | Attól megijedt a páva, s hirtelen elugrott a kamraajtó
153 2, 3 | Lecsapott a cica farkára, s akkorát rántott rajta, hogy
154 2, 3 | a páva farkát kapta meg, s aligha ki nem szedi belőle
155 2, 3 | hogy kiszaladt az utcára, s én magam is azt néztem,
156 2, 3 | Nagyon elszégyelltem magam, s még azon az estén visszavittük
157 2, 3 | volna többet száz páváért. S most is valahányszor látok
158 2, 4 | fölugrik vele az ól tetejére, s elrikkantja magát hét határ
159 2, 4 | hatrongyosi bíró kakasa, s beugrott a sövény közé.
160 2, 4 | sövény közé. Utána Kelemen, s a hatrongyosi bíró fia úgy
161 2, 4 | sivalkodott a kis kakas, s egyszeribe összetrombitálta
162 2, 4 | arra repült egy cinege, s odaszólt a kakasgyűléshez:~
163 2, 4 | talpon volt egész Hatrongyos, s mérgében majd lenyelte a
164 2, 4 | sipított a kisbíró kakasa, s úgy világnak ment bújában,
165 2, 4 | megpirul ám az ég alja, s fölmosolyog rajta a szép
166 2, 4 | utolsó hatrongyosi kakas, s úgy ugrott le a padlás szájából,
167 2, 4 | Hatrongyoson nincsen kakas, s a hatrongyosi gyerekek nem
168 3, 1 | Nagyot nyújtózik a vackán, s keresi a feje fölött a csengettyűzsinórt,
169 3, 1 | haragosan a kegyelmes úr, s nagy ásítozva nekilát az
170 3, 1 | kipödri busa bajuszát, s egyszerre olyan nyalka legény
171 3, 1 | herceg kitátotta a száját, s volt hernyó, nincs hernyó.
172 3, 1 | tolakodott-e be valaki. S jaj annak, akit ott talál!
173 3, 1 | néztem körül a földjeimen, s nem találom az utat hazafelé.
174 3, 1 | földvári herceg vagyok, s majd megmutatom az utat
175 3, 1 | ha rossz néven nem veszi.~S úgy vágta képen az egeret,
176 3, 1 | tisztességre! - süvöltötte, s fülinél fogva úgy megrázta
177 3, 1 | a hajnali szürkületben, s haragos morgás fogadja:~-
178 3, 1 | hercegnek. Visszaugrott, s olyan sebesen elvitte a
179 3, 1 | lábával a friss túrásnak, s bizonyára mind széthányta
180 3, 2 | simogatta fekete mellényét, s már éppen be akart fordulni
181 3, 2 | mester megszégyellte magát, s kifordult a tanyából.~-
182 3, 2 | nekiugrott Ürge mesternek, s úgy vágta pofon, hogy a
183 3, 2 | taszította ki a tanyából, s egyre püfölte a kis tehetetlent.~-
184 3, 2 | Sivalkodott Ürge mester, s örült, hogy elvihette megszaggatott
185 3, 2 | pedig kiállt az ajtajába, s ott toporzékolt nagy dühösen:~-
186 3, 2 | mikor legjobban rikoltozott, s úgy kettéroppantotta a nyaka
187 3, 2 | gonosz - mormolta a Bodri, s megrázta a foga között a
188 3, 3 | orrocskátokat kidugjátok.~S amilyen jóakarójuk Harkály
189 3, 3 | dugta a piros sapkáját, s azt felelte alázatosan: „
190 3, 3 | bokrokat, amik eléje kerültek. S a bokrok azt recsegték,
191 3, 3 | Sündisznócskának! - morogta Mackó úr, s egyenesen annak a tölgyfának
192 3, 3 | sütkérezett az ártatlan, s egy boglárkavirágot tartott
193 3, 3 | nyöszörögte ijedten, s nagy zavarodottan Mackó
194 3, 3 | ahogy a torkán kifért, s lett olyan futás az erdőben,
195 3, 3 | visított Sündisznócska, s a szarvas ijedten kapta
196 3, 3 | kapta föl a fejét a vízből, s úgy eliramodott, mint a
197 3, 3 | füttyentett Sündisznócska, s Ordas mester már kitátotta
198 3, 3 | odatekintett a pásztor, s ahogy a Mackó úr fejét meglátta,
199 3, 4 | Sündisznócskát a hátáról, s nagy maga szégyenletében
200 3, 5 | jó - ígéri a sárgarigó, s azzal berepül a fészkébe,
201 3, 5 | sötétedik már az ég alján, s gyújtogatni kezdi zöld mécsét
202 3, 5 | öntözgette a rózsafákat, s egyszerre letette a locsolókannát.~-
203 3, 5 | nekem” - gondolta Panka, s tenyerébe véve a csigabigát,
204 3, 6 | ebből” - gondoltam magamban, s odatelepedtem a Hattyú mellé.~
205 3, 6 | is beledugta a gödörbe. S vissza se húzta addig, míg
206 3, 6 | diadalmasan rázta meg nagy fejét, s a barna jószágot szép engedelmesen
207 3, 6 | Különösen amelyik alszik, s úgy meg van dermedve, hogy
208 3, 6 | Kihúzta a vackából a Hattyú, s még most se hagyta békében.
209 3, 6 | csak a foga közé vette, s indult vele hazafelé.~-
210 3, 6 | kályha duruzsolta neki. S a jó meleg kályha addig-addig
211 3, 6 | aranyszélű csipke főkötőben, s úgy kisuttyant a nyitott
212 3, 7 | hűvösebb legyen odabent, s ez a legokosabb, amit ilyen
213 3, 7 | fölébred, kipattantja az ajtót, s megkocogtatja a szarvacskájával
214 3, 7 | pici - hitetlenkedik Csiga, s úgy bukik le a tormalevélről,
215 3, 7 | rikkantotta el magát Csiga, s csak akkor jutott eszibe,
216 3, 7 | In-dulj! - kiáltotta Biga, s úgy nekilódult, hogy meg
217 3, 7 | bosszúsan visszamászott, s most Csiga vette át a vezetést,
218 3, 7 | késett meg egy hajszálnyival, s csapta össze haragosan a
219 3, 7 | krek-re, csigabigák gyepre - s a kis csigabigák úgy megindultak,
220 3, 7 | rezzent össze a Biga, s olyan gyorsan magára kapta
221 3, 7 | a szarvacskái ijedtében, s úgy magára csapta az ajtót,
222 3, 8 | kántálni kezdett a kapu alatt, s anyuka mindjárt szalajtotta
223 3, 8 | hármat is gurult a csigácska, s olyan mérgesen döfködött
224 3, 9 | szabja Csupaszem a papucsot, s míg ő ott szorgoskodik a
225 3, 9 | vartyogott haragosan Csupaszem, s csakugyan utánakapott a
226 3, 9 | fölgyűrte a zöld kötőjét, s akkorát ugrott föl a dombra,
227 3, 9 | fohászkodott Csupaszem, s fölágaskodott a két hátulsó
228 3, 9 | Fejest ugrott a vízbe, s úgy elbújt a nádtorzsába,
229 4, 1 | mereszti könnyes szemét, s azt kérdezi nagy szepegve:~-
230 4, 1 | a szögről a légycsapót, s megpaskolja az ágy végét.~-
231 4, 1 | csikorog bele az ágyacskája, s addig zokog a párnácskájába,
232 4, 1 | bizonyos, kiugrott az ágyból, s mintha csak elvágták volna
233 4, 1 | nyúlok a szekrény tetejére, s lekiáltok Pankának:~- Megvan
234 4, 1 | Panka is megharagudott, s ahogy megfordítja mérgében
235 4, 1 | ráhajtotta a szöszke fejét, s azon tűnődött, hogy is bosszantsa
236 4, 2 | megharsantani a trombitát, s tódult kifelé zsongva, zsibongva
237 4, 2 | erdőbe, ligetbe, mezőre, s haza se kerültek, míg össze
238 4, 2 | lepihennek egymás mellé, s csendesen álomba zümmögik
239 4, 2 | fordítja a trombitáját, s úgy dúdolja el rajta a méhek
240 4, 2 | Ha a tavasz új napja süt,~s mézes virág ring mindenütt:~
241 4, 3 | karácsony felé járt az idő, s az jelenti az éjfelet a
242 4, 3 | hallottam - osont ki az ágyból, s nagy csendesen odalopakodott
243 4, 3 | lepte, jeges eső verte, s akkora nyílás támadt rajta,
244 4, 3 | a nyughatatlan méhecske, s megint kiment szerencsét
245 4, 3 | dongott ki a nyíláson, s most már nem szomorodott
246 4, 3 | szellő cirókálta a szárnyát, s röpítette egyenesen a cseresznyevirág-csárdába.
247 4, 3 | kínálkozott felé a finom virágméz, s ő bizony sorba kóstolta
248 4, 3 | szálldosott egyik ágról a másikra.~S bizony meg is mutatta volna,
249 4, 3 | tekintett föl a méhecske, s nagyon elcsodálkozott, mikor
250 4, 3 | akárhogy rázta is a szárnyát, s utoljára megdermedve hullott
251 4, 3 | beletettem egy pohárba, s most itt élesztgetem a napon.
252 4, 4 | az ősi ház apró ablakain. S a bekékellő hegyek, a dús
253 4, 4 | széléig kirenget a délibáb, s dacosan hátraszegte a fejét.~-
254 4, 4 | Elmegyek, apám.~Kezet csókolt, s ment kifelé kemény léptekkel.
255 4, 4 | fölrakták a kaptárokat, s Tiszán, Maroson fölhajókázva,
256 4, 4 | rekesztett a kertje végiben, s éjt-napot abban töltött
257 4, 4 | végighevert a hárságyon, s nézett türelmetlenül az
258 4, 4 | edény szája körül döngicsél, s ahogy beleröppen, egyszerre
259 4, 4 | Emberséges ember Tamás úr, s azt is tudja, hogy nem jó
260 4, 4 | mentét, befogatja a szürkét, s kanyargó hegyi utakon már
261 4, 5 | Kacagott, mint a galamb. S akkorát csókolt az apukáján,
262 4, 5 | megsodorta a tejfölös bajuszát, s azt felelte nagy bölcsen:~-
263 4, 5 | tekintett oda apuka, s aztán legyintett a kezével. -
264 4, 5 | szobámat gyémántpillangókkal, s mire megfogok közülük egyet,
265 4, 5 | mosolygása egyre ritkább lett s egyre kedvetlenebb. Az arca
266 4, 5 | tenyerébe hajtott fejjel, s összegyűrve hajigálta az
267 4, 5 | kucorodott le a sarokba, s onnan hallgatta nagy szívdobogva
268 4, 5 | az ágyacskájába Pipuci. S annak a függönye mögül leste
269 4, 5 | mikor apu feküdni készült, s haragosan dobott le valamit
270 4, 5 | Anyu ijedten futott oda, s fölkapta a földről a holmit.~-
271 4, 5 | térdelt már az apukája előtt, s csókolta lesoványodott kezét.~-
272 4, 5 | mesetündérem, édes kicsi lányom!~S még azon az éjszakán megírta
273 4, 6 | csitt-csatt! - mondta a bíró, s odacsoszogott nagytelkes
274 4, 6 | századik - örvendezett a bíró, s fölemelte szép lassan a
275 4, 6 | vízben - zümmögte a dongó, s úgy kihessent az ajtón,
276 4, 6 | előkurjantotta a feleségét, s a markába nyomta neki a
277 4, 6 | tenyerébe szedte a lábát, s lélegzetet se vett a péceli
278 4, 6 | futtában a cinkotai bíró, s meg se állt a falu közepéig,
279 4, 6 | elé tette a két tenyerét, s akkorát rikkantott, hogy
280 4, 6 | kiáltotta kétségbeesetten, s dühében beledobta sapkáját
281 4, 6 | világlátott cinkotai bíró sapkája, s fölzavart a víz színéről
282 4, 6 | lelkendeztek a péceliek, s boldog volt, aki egyet megkaparinthatott
283 4, 7 | pókformájú kötelet eresztett, s úgy hányta rajta a bukfencet,
284 4, 7 | megint új tanyát keresett, s pár hét alatt lekopasztotta
285 4, 7 | fejére húzta a két szélét, s elő nem bújt onnan, akárhogy
286 4, 7 | játékának - gondoltam magamban, s azzal leszakítottam fonaláról
287 4, 7 | egyszerre szétnyílt a koporsó, s kivergődött belőle egy nagy
288 4, 7 | Nyújtózkodott, rezgette szárnyait, s mikor fölemeltem az üvegharangot,
289 4, 8 | csillogott-villogott a napfényben, s olyan peckesen szedegette
290 4, 8 | megtapogatta a feje búbját, s egy kicsit kelletlenül válaszolt:~-
291 4, 8 | szomszéd kihúzta magát, s csak most látszott meg rajta,
292 4, 8 | volt, mint az egész teste, s nem is a kezével fogott
293 4, 8 | belefúrta egy szép nagy levélbe, s olyan szivart sodort belőle,
294 4, 8 | büszkélkedett a trafikos -, s úgy látom, itt érdemes egy
295 4, 8 | tréfa - gondoltam magamban, s kinyitottam szép csendesen
296 4, 8 | kendermagos kis jércét, s megmutattam neki a mindenféle
297 4, 8 | mondta röviden a jércike, s úgy bekapta a trafikost,
298 4, 9 | is erőt vett a keserűség, s alighanem megkérem a jó
299 4, 9 | volna - fogadkozott Panka, s lekapta a szögrűl a táskáját.
300 5, 1 | Lehet - azt mondta az őr, s megzörgetett egy rácsos
301 5, 1 | hirtelen visszakapta a fejét, s rikoltott odabent esze nélkül.
302 5, 1 | vissza se fordultam többet, s azóta se láttam marabu-várat.
303 5, 1 | bekocogtatott a múltkoriban, s nagyon ráijesztett a forró
304 5, 1 | tapasztalt már jártában-keltében, s tudta, hogy mivel lehet
305 5, 1 | mondta elkeseredve a bagoly, s nem győzte a fülével a szemét
306 5, 1 | azóta, mint a parancsolat, s marabuéknak eszükbe sincs
307 5, 1 | sütkéreznek a kemence körül, s úgy járják a csárdást, ahogy
308 5, 1 | elhallgattatják a bagoly muzsikást, s felköszöntik az udvari kéményseprőjüket:~-
309 5, 2 | állat,~felköti a bocskorát,~s a városba vágtat.~Bedugja
310 5, 4 | magán egyet, fölágaskodott, s úgy puffantam a jászolba,
311 5, 4 | átbújt az orgonabokrok közt, s odaállt elejbém. De nemcsak
312 5, 4 | állatot?” - tűnődtem magamban, s odább húzódtam, hogy Virgonc
313 5, 4 | mindenütt a sarkamban járt, s egyszerre csak leheveredett
314 5, 4 | haragomat, fölkaptam Virgoncra, s huszárosan az oldalába vágtam
315 5, 4 | Virgonc, lekapta a nyakát, s én úgy bukfenceztem bele
316 5, 4 | volna a kecskebékák királya.~S mikor új gúnyámban az iszapban
317 5, 4 | fogai mind kisárgállottak, s diadalmasan nyargalt vissza
318 5, 5 | közt, hazavitte az ölében, s odagurította a gyerekei
319 5, 5 | legpuháját mindig ő kapta, s bizonyára nagyon megijedt
320 5, 5 | állni, dobszóra táncot járni s mindenféle mókákat csinálni.~
321 5, 5 | a végét a kezébe vette, s nekiindultak az országnak.
322 5, 5 | kellett tenni a tudományából. S amikor kitáncolta magát,
323 5, 5 | kapta a gazdája kalapját, s elindult vele kéregetni.
324 5, 5 | kilógatja a nagy piros nyelvét, s liheg ám, hogy majd elsodor
325 5, 5 | kezéből a medve láncát, s kikapta az ostort a gyerek
326 5, 5 | kivicsorította rettentő fogait, s akkorát bömbölt, hogy belereszketett
327 5, 5 | mászott, ki kapu alá szaladt, s úgy lestük nagy szívszorongva,
328 5, 5 | macska a körmét élesíti, s úgy kiszakított belőle egy
329 5, 5 | Odacsúszott a nyíláshoz, s elkezdte szeges végű bottal
330 5, 5 | másik oldalára fordult, s rázogatta a kócos bundáját.~-
331 5, 5 | már végképp kétségbeesett, s a gyereken akarta mérgét
332 5, 5 | megríkatott a fa hegyében. S mire az ostor lecsapott
333 5, 5 | hozzátörleszkedett nagy buksi fejével, s dörmögött is neki valamit.
334 5, 5 | odakocogott a gazdához, s leguggolt előtte békítő
335 5, 5 | Ilia megpörgette a dobot, s a mackó soha életében nem
336 5, 5 | amennyit mi tapsoltunk. S ami virág, ami kalács, ami
337 5, 5 | rátette kis pajtása vállára, s néha-néha ráhunyorított
338 6, 1 | tanyaudvaron a kotlós körül, s nem őrzi őket más, csak
339 6, 1 | udvarra, mint valami kődarab, s huss! - éppen a kotlóstyúk
340 6, 1 | rikácsolja el magát a kotlós, s a kócos bunda mellé csalogatja
341 6, 1 | kardját a Sólyom vitéz, s fölugrott a kócos bundára,
342 6, 1 | leereszkedett hozzám uraságod.~S csakugyan olyan barátságosan
343 6, 1 | annál jobban belekeveredett, s nem volt már se holt, se
344 6, 1 | fogva lerántotta magáról, s nagy mancsait rátette a
345 6, 1 | kis élet volt még benne, s vitte be a foga közt a tanyába,
346 6, 1 | be a foga közt a tanyába, s letette a gazda lába elé.
347 6, 2 | vagy” -~csípte meg a róka,~s csapott nagy ozsonnát~belőle
348 6, 3 | talált álmában a Tányértalpú, s most a vad méhecskék elől
349 6, 3 | biztatja magát a mester, s nyakába veszi az erdőt:
350 6, 3 | a mester a piros sapkát, s nekifeszíti a vésőjét a
351 6, 3 | már a napocska az égen, s ugyancsak vacsorázhatnékja
352 6, 3 | szorgoskodott a mester, s úgy beácsolta a tetőt, hogy
353 6, 3 | integetett nagy kegyesen a csiga, s azzal kotródott be a száraz
354 6, 3 | ugrott utána a mester, s sutty! -, úgy kirántotta
355 6, 4 | már” -~pislantott az égre,~s átugrik hetykén a~kazal
356 6, 4 | napra~fitymálva hunyorog.~S vissza a sövényre~lerepül
357 6, 4 | szarka~nagyot akart volna,~s nem bírta a farka.”~
358 6, 6 | fürgébben dolgozna náluk. S ahogy a sarat hordták, rakták,
359 6, 7 | örvendeztek is ennek nagyon. S nagy boldogan zümmögték,
360 6, 7 | radnótiak, ha Radnót nincsen?~S arcról arcra, szívről szívre
361 6, 7 | terült a szomorúság felhője. S az isten tudja, mi lett
362 6, 7 | füstös falomladékokon. S olyan fürgén forgatták a
363 6, 7 | hogy magasodnak a falak, s muzsikaszónál szívesebben
364 6, 8 | Marci gyerek, a Maros kutya, s még az öreg gazda is megbillenti
365 6, 8 | volna benne a fél falu, s abban a kertben akkora tó,
366 6, 8 | soha le nem sárgul a levél, s a fák közt több a szelíd
367 6, 8 | tornyon lesz egy gólyafészek.~S azzal kiadta a parancsot
368 6, 8 | mertek. Inkább szót fogadtak, s gabalyítottak olyan gólyafészkeket,
369 6, 8 | embereivel valahány gólyát, s berakatta őket a pompás
370 6, 8 | hogy fölébredjen a gyerek. S abban a percben, mikor kinyitotta
371 6, 8 | gólyafészkes házak közt, s könnybe borult szemmel nézte,
372 6, 8 | a kastélyát, birtokait, s úgy eltűnt arról a tájról,
373 6, 8 | kastélyt aztán megette az idő. S ahogy márványoszlopai megrepedeztek,
374 6, 9 | pipiskedik a kocsiúton, s ha kérdik, ha nem, odacsikorogja
375 6, 9 | Pipis, pipis, pipis...~S ilyenkor illegeti-billegeti
376 6, 9 | Isten elmosolyogta magát, s a tenyerébe vette a kis
377 6, 9 | Éjjel-nappal mindig tanult, s a tudománytól nőtt meg akkorára
378 6, 9 | elrepült a jó Isten tenyeréről, s meg se állt, míg ahhoz az
379 6, 9 | is kint ült a küszöbön, s rettentő komolyan olvasott
380 6, 9 | mordult rá a bagoly haragosan, s fölmeresztette mind a két
381 6, 9 | te szeleverdi pipiske!~S azzal akkorát koppantott
382 6, 9 | sikoltotta a tudósnak, s kirepült az iskolából. De
383 6, 11| re-ég! - rikoltott a madár, s huss! - közéjük csapott
384 6, 12| kiszedtem a tojásokat, s egyenként a fához vertem
385 6, 12| sírása ma is fülemben cseng. S ma is jobban fáj a szívemnek,
|